Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-18 / 42. szám

1961. FEBRUAR 18., SZOMBAT MST mom ktfírlap 3 MINDENT A SZÁLLÍTTATÓ KEDVÉRE Az 1 -es AKÖV programjából Aki eddig igénybe vette vagy ezután kéri a teherfu- var szolgáltatásait, érdeklő­déssel veheti tudomásul, hogy a fővárost és környékét ellá­tó 1-es AKÖV elkészítette idei mérlegét. Tegnap az autóklubban ak­tívaértekezleten ismertették, hogy zárták a tavalyi évet, s mire készülnek az idén. Öröm­mel, jelentették, hogy a fuvar- igényeket 1966-ban már nem kellett visszautasítani. Ennek szolgálatában javították a ko­csik műszaki állapotát, hogy minden szállítmány biztosan és időben célhoz érjen. Nem kevesebbet költöttek erre, mint közel 10 mil­liót. Hogy a befektetés mennyire hasznos volt, arra kitűnő bi­zonyíték ; nemcsak megtérült ez az összeg, de további 11 millióval növelte a vállalat nyereségét! Ez a szép pénz a munkatársak 10:—12 napi ré­szesedését biztosítja. A tavalyi, jól bevált gyakor­lat és célkitűzés nyomán már könnyű az útjelölés 1967-re. Ezt segítette különben több­száz munkatárs írásban be­nyújtott véleménye is. Az idén 100 millióval nö­velik a termelési értéket. Ha tavaly jelentős eredmény­nek könyvelhették el, hogy nem kellett visszautasítani egy fuvart sem, az idén már a ki­szolgálás színvonalát akarják növelni — a rendelő igényé­nek megfelelően. — A részt­vevők örömmel üdvözölték az előterjesztett programot. A Balaton-part legnagyobb szállodája Balatonfüreden már több emelet magasságban emelked­nek ki környezetükből az épülő nagy idényszállók. A balatom- arácsi strand közelében 57 mil­lió forint költséggel 480 szobás szálló épül 960 vendégnek. Márciusban tető alá kerül. Az Annabella elnevezésű, nyolc- emeletes, impozáns hotelépüle­tet modem eljárással 218, egyenként 41 mázsás keretváz­ból rakják össze, Elkészülte után az Annabella lesz a Bala- tompart legnagyobb szállodája. Kinek jár a gyermekgondozási segély? A nőtanács elnöke a rendelet jelentőségéről és várható hatásáról Dráva-szabályozás Magyar és jugoszláv víz­ügyi szervek közös munkája­ként megkezdődött a szeszé­lyes és rendezetlen Dráva sza­bályozásának előkészítése. Segíteni mindazt, ami előbbre visz Gondolatok a Hazafias Népfront népművelő feladatáról A NÉPMŰVELÉS az elmúlt esztendők során a megválto­zott társadalmi követelmények­nek megfelelően mind szemlé­letében, tartalmában, mind módszereiben korszerűsödött, tevékenysége szélesedett, sze­mélyi és tárgyi feltételei javul­tak, Ez a fejlődés nemcsupán a hivatásos népművelők foko zódó és alaposabb munkájá­nak eredménye, része van ben­ne a társadalmi szervek, első­sorban a Hazafias Népfront népművelést segítő tevékenysé­gének is. A Hazafias Népfront, mint a legszélesebb tömegeket átfogó társadalmi szervezet, az el­múlt esztendőkben sokirányú segítséget nyújtott a hivatásos népművelőknek munkájuk eredményességéhez és kiszéle­sítéséhez. Például esztendők óta számtalan értekezleten, ankéton és tanácskozáson vi­tatták meg az illetékesek, ho­gyan lehetne megszüntetni a népművelés úgynevezett fehér foltjait. A még ma is tanyán élő tízezrek kultúrálódásáról, művelődéséről van szó. Beszél­tek és vitatkoztak róla, de tör­ténni már vajmi kevés történt ebben a dologban. A művelő­dési autókon kívül alig-alig jutottak el a kultúra kincsei, de az okosan politizáló szavak sem a tanyavilág embereihez. Az elmúlt esztendő őszén a Hazafias Népfront volt az a kezdeményező, szervező és vég­rehajtó, amely a sürgető sza­vakat tettekre is váltotta. A csemői tanyavilágban rendez­tek először a megyében egész napos programot nyújtó tanyai vasárnapot. SOKSZÍNŰ PROGRAM vár­ta a csemöi tanyavilág lakóit ezen a napon. A délelőtt a gye­rekeké volt: filmvetítés és sportvetélkedő váltotta egy­mást Délután előadást rendez­tek a mindennapi gondokról, problémákról, az ország- és a világ dolgairól, a felnőttek ré­szére. Az előadást érdekes vita követte. Ezután divatbemuta­tóra, zenés műsorra, szellemi vetélkedőre került sor, majd a jól sikerült programot este filmvetítés zárta. Ez volt az el­ső kezdeményezés a tanyavilág embereinek kulturális felkaro­lására, de nem az utolsó. Nem sokkal később a jászkarajenői, a kőröstetétleni, a kocséri és a törteli tanyavilágban rendeztek a csemőihez hasonló egész na­pos kulturális programot. És ez még mindig csak a kezdete egy hosszú, egyre gazdagabb kulturális folyamatnak. Egy másik jelentős kulturá­lis kezdeményezésnek is a Hazafias Népfront volt a pat- rónusa, , az elmúlt esztendők­ben. Ez a honismereti mozga­lom, amely felszabadulásunk húszadik évfordulójára a köz­ségek helytörténetének meg­írását tűzte ki céljául. A me­gye száznyolcvannégy községe közül száztizenhatban írták meg a helyi emberek falujuk húszesztendős krónikáját. Nem a teljes történelmi hitelesség volt a legfőbb követelmény, hanem a gondolkodtatva poli­tizálás. Egy-egy falu króniká­jának elkészítésében százak Vettek részt: a kutatómunkától az írásos összegezésig. Százak elevenítették fel a megtett út emlékeit, legfontosabb válto­zásait; a falu fejlődésének egy-egy jelentősebb állomását és közben — talán akaratun­kon kívül is — politizáltak és váltak a szocialista társadalom lelkes propagálóivá. És ez a munka — éppen a Hazafias Népfront újabb kezdeménye­zésére — tovább folytatódik az évforduló óta: mintegy hatvan községben írják napjainkban is a falu történetét. MAR HAGYOMÁNY: a Ha­zafias Népfront által rendezett téli előadássorozat. Érdekes, sokakat érdeklő problematikát ölelnek fel ezek az egyre nép­szerűbb előadások. Csak né­hány témakört említünk: A lokálpatriotizmus, mint a szo­cialista község- és városfejlő­dés politikai és gazdasági se­gítője. A választások. A IX. kongresszus határozataiból adódó feladatok. Az új gazda­sági mechanizmus szerepe és jelentősége és így’tovább. Míg tavaly harmincöt, az idén már harmincnyolc községben ren­dez a Hazafias Népfront ilyen jellegű előadásokat. Néhány esztendővel ezelőtt, amikor a művelődési házak nagytermi rendezvényeinek lá­togatottsága egyre csökkent, a népművelés új formája kezdte meg térhódítását, a klubmoz­galom. Ez azonban a közsé­gekben is eredményessé tette a népművelők munkáját, ahol addig színházterem, művelő­dési ház nem állt rendelke­zésre, csupán néhány kisebb helyiségbe zsúfolódott össze a kulturális munka minden for­mája. Az eredmény: ma már mintegy százhúsz klub műkö­dik Pest megyében, köztük huszonöt a Hazafias Népfront égisze alatt. Ez is bizonyítja, hogy a Hazafias Népfront minden életrevaló, hasznos kezdeményezést lelkesen tá­mogat, részt vesz szervezésé­ben, létrejöttében. A i klubok alakulásának időszakában még arra törekedett, hogy külön Hazafias Klubok létesüljenek, ennek megfelelő célkitűzéssel. Ma már — s ez a fejlődés út­ja — minden klub megalakí­tásához támogatást, segítséget nyújt, legyen az értelmiségi, mezőgazdaság', vagy akár nyugdíjasok klubja. Sorolhatnánk még hosszan a Hazafias Népfrontnak a nép­nevelők munkáját segítő kez­deményezéseit, támogatását. Beszélhetnénk a Hazafias Népfront által szervezett film- ankétok osztatlan népszerű­ségéről — csak a Hideg na­pokról öt községben rendeztek filmvetítéssel egybekötött vi­taestet —, a zenei ízlés­fejlesztést segítő előadások­ról — csak a szobi járás­ban négyet rendeztek az ősz­szel a Bartók Béla zeneiskola tanárainak és növendékeinek közreműködésével —, a könyv­barát mozgalmat támogató munkáról, a kulturális ál­landó bizottságok segítéséről és így tovább. A felsorolás helyett azonban egyetlen pél­dát említek meg csupán: s ez a megyében élő művészek összefogása. A HAZAFIAS NÉPFRONT kezdeményezte a Művészek Vietnamért akciót, amelynek keretében május hónapban irodalmi és képzőművészeti almanachot jelentetnek meg. Az almanach szerkesztő bi­zottsága: Fábián Zoltán, Sze- berényi Lehel, Cseres Tibor, Karinthy Ferenc írók, vala­mint Kucs Béla szobrász- művész és Balogh László festőművész. Az almanach anyagát a művészek honorá­rium nélkül és a nyomda is társadalmi munkában készíti el az ízléses kiállítású könyvet, amelynek előreláthatóan száz­ezer forintnyi bevételét a vietnami nép harcának meg­segítésére ajánlották fel. A másik, szintén a művé­szekkel kapcsolatos kezdemé­nyezése a Hazafias Népfront­nak: a most szerveződő szent­endrei művészklub, melynek szakosztályai a szentendrei művelődési házban működnek majd. Az akció célja: mű­vészeti központ kialakítása Szentendre városában. Az elmondott példák bi­zonyítanak. Nemcsak nép­művelésünk egyre erőtelje­sebb fejlődését, kiteljesedé­sét, hanem azt is, hogy ebből a munkából jelentős részt vállalt a Hazafias Népfront. Prukner Pál Nagy hangsúlyt kap a gyer­meket nevelő családok meg­becsülése, támogatása a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a kormány politikájában. Ezt bizonyítja a gyermekgon­dozási segélyről elfogadott törvényerejű rendelet is. Az intézkedést mindenütt nagy tetszéssel fogadták, részletei az érdeklődés középpontjában állnak, ezért a Központi Saj­tószolgálat munkatársa fel­kérte Erdei Lászlónét, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak elnökét, hogy válaszol­jon ezzel kapcsolatban néhány kérdésre. — Milyen indokokkal ajánlja a Magyar Nők Országos Taná­csa a gyermekgondozási se­gély igénybevételét a csecse­mő és az édesanya érdekei szempontjából'! — Általános tapasztalat, hogy a bölcsőde — amellett, hogy nagy segítséget nyújt az édesanyáknak, s szervezett ke­retek között gondoskodik a csecsemők ápolásáról, mégis — a gyermek szempontjából nem minden tekintetben mondható hasznosnak. A ko­rai felkelés, a bölcsödébe va­ló elvitel esetleg erős hideg­ben ártalmas is lehet. Ami pedig a dolgozó édesanyákat illeti: véleményünk szerint óriási dolog számukra az a le­hetőség, hogy két és fél éves koráig maguk gondozzák gyer­meküket, hiszen ez az időszak a nő életének legszebb emlé­kei közé tartozhat. — Mi a véleménye milyen mértékben veszik majd igény­be a dolgozó nők a gyermek- gondozási segélyt? — Reprezentatív jellegű felmérések alapján elmond­hatom, hogy az asszonyok és a férfiak is örülnek a kapott lehetőségnek. Elsősorban a fiatal nők számítanak arra, különösen azok, akiknek már van egy gyermekük, mivel ők már rendelkeznek tapasztala­tokkal, s tudják, hogy a 30 hónap alatt nagyobb gyerme­kük fejlődését is kedvezően befolyásolhatják. Az előzetes tapasztalatok alapján álta­lában nem kívánják igénybe venni a segélyt azok a csalá­dok, ahol a nagymama vállal­ja a gyerek nevelését. Várha­tó az is, hogy a magas szak- képzettséggel rendelkező nők sem kérik a gyermekgondozá­si segélyt. — Mivel tudvalévőén a ren­delet a január 1. után született csecsemőkre vonatkozik, s a gyermekgondozási segélyt első ízben az öthónapos szülési S7Ahart:«iáir lPtíiltp után fnlvó­sítják majd, megkérdezzük: milyen eiőírások érvényesek az igénybevétellel kapcsolat­ban? — A rendelet szerint két héttel azelőtt kell bejelenteni a vállalatnál a szándékot, mi­előtt a gyermekgondozási se­gélyt igénybe kívánja venni az édesanya, így tehát az öthóna­pos szülési szabadság lejárta előtt két héttel. Ha azonban ekkor felveszi a munkát és ké­sőbb mégis meggondolja ma­gát, a gyermek születésétől számított harminc hónapon belül bármikor kérheti a se­gély folyósítását — persze mindenkor két héttel koráb­ban kell az édesanyának be­jelentenie szándékát. — Mi történik akkor, ha a gyermekgondozási segélyt él­vező édesanya a harminc hó­napon belül újabb gyermek­nek ad életet? — Ha például az első szü­lést követően két évre ismét gyereket szül, akkor attól kezdve öt hónapig a teljes fi­zetés jár, majd ismét kapja a segélyt, harminc hónapon át. Lehetséges tehát, hogy több gyerek születése esetén folya­matosan folyósítsák számára a gyermekgondozási segélyt. — Milyen sajátosságai van­nak a gyermekgondozási se­gélynek tsz-ben dolgozó asszo­nyok esetében? — Mint ismeretes, a rende­let azt írja elő, hogy ha a szü­lő. nő tagja a tsz-nek, akkor számára is jár — havi ötszáz- forintos gondozási segély. A helyzet az, hogy sok asszony nem tagja a tsz-nek, csak be­dolgozó. Ebben az esetben a se­gély nem jár. A nőtanács az elmúlt években széles körű propagandatevékenységet fej­tett ki annak érdekében, hogy az asszonyok is lépjenek be tagként a tsz-be. Az asszonyok sok esetben elzárkóztak ettől, arra való hivatkozással, hogy az SZTK-juttatás tag-férjük után amúgy is jár, s így nem kell külön fizetniük az SZTK- járulékot. A havi néhány fo­rintos összeg rrtiátt most az így gondolkodó asszonyok bizony hátrányos helyzetbe kerültek. A gondozási segély a rendelet szerint azoknak jár, akik a szüléstől visszafelé számított 12 hónapban legalább 120 na­pot dolgoztak, és rendes tagjai a termelő- vagy kisipari szö­vetkezeteknek. — Milyen támogatást kíván adni a nőtanács a gondozási segélyt igénybe vevő asszo­nyoknak? — Tprvpzziik hn?v — a vp­dőnőkkel együttműködve — maximális segítséget adjunk az édesanyáknak; egészség- ügyi tanácsadásban részesít­jük őket, s megszervezzük számukra az anyák iskoláját. Lényeges dolog még, hogy a harminc hónap eltelte után ugyanolyan körülmények kö­zött vehessék fel a munkát, ahogyan abbahagyták. El­képzelhető viszont, hogy eny- nyi idő alatt munkahelyükön fejlődött a technológia, új eljárásokat vezettek be, ezért az üzemek kötelesek ilyen esetekben — akár a harminc hónapon belül is — meg­felelő szakmai továbbképzé­sükről gondoskodni. — Milyen várható hatása lesz a rendeletnek a bölcsődei háló­zat fejlesztésére? — Alaptalanok azok a hí­resztelések, hogy abbamarad a bölcsődei hálózat fejleszté­se. Az országgyűlés például éppen az 1967-es költségve­tés vitájában, a képviselők javaslatára nemhogy csök­kentette, de a tervezetthez képest emelte az idén létesí­tendő új bölcsődei férőhe­lyek számát. — Hogyan értékelik a nők foglalkoztatásában létrejött új helyzetet? — Várható, hogy a rende­let hatására sok munkahely felszabadul. A Munkaügyi Mi­nisztériumnak, a SZOT-nak és a nőtanácsnak van egy kö­zös irányelve, amely szerint olyan munkahelyeket, ame­lyek nem ártalmasak a nők­re, lehetőleg lányokkal, asz- szonyokkal töltsenek be. Az irányelv kimondja, hogy el­sősorban a fiatal, szakképzett­séggel rendelkező lányoknak kell adni a gyermekgondozá­si segély igénybevétele áltál felszabadult munkahelyeket. Ezzel azt is ösztönözni akar­juk, hogy az iskolából ki­került fiatal lányok szakmát tanuljanak. Véleményem sze­rint a gyermekgondozási se­gélyről szóló rendelkezés jó értelemben járul hozzá a női egyenjogúság megerősítéséhez, mivel figyelembe veszi az anyaság sajátos viszonyait, s az asszonyok maguk dönthe­tik el: igénybe kívánják-e venni a számukra biztosított lehetőséget — fejezte be nyilatkozatát Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Ta­nácsának elnöke. B. B. L tözzenek rendesen az üzemek­ben. Ismét rohanás a vonat­hoz és ismét gyaloglás visz- sza a tanyákra. Ez nem élet így. És sokan élnek így — ez általánosítható társadalmi probléma. És e társadalmi probléma kapcsán, mivel ta­lálja szemben magát az or­vos? Neurózissal. Ha az én körzetem társadalmi beteg­ségét kellene meghatároz­nom, azt mondanám: a tbc társadalmi okait nagyrészt fel­számoltuk, körzetem új tár­sadalmi betegsége a neurózis. Mit tehet az orvos? Az egye­di eseteket összegezi, általá­nosít és nemcsak orvosi, de társadalmi therápiára is ja­vaslatot tesz. Ha ezt teszi, akkor nem csupán egyesek életét könnyíti meg, hanem sok száz emberét. A konkrét megoldás nálunk az ipar te­lepítés, a termelőszövetkezet' gazdálkodás reformja. S ezt egyedül persze én nem tu­dom megoldani, de szeret­nék azoknak az embereknek szószólója lenni, akik közü jöttem. S ha ez nem elég, ak­kor harcolni kell.” Édesapja bognársegéd volt a hat testvér közül az egyik háziasszony, a másik borbéh a harmadik kéményseprő, a negyedik kádár, az ötödik cukrász, s ő egyedül lépett ér­telmiségi pályára. Nem poty- tyant az ölébe a doktorátus Harcolni kellett érte. Dr. Vá­mosi Erzsébet fiatal, de élete sok tapasztalattal szolgált. És tájékozott. mindenről tud. bármiről beszélgetünk. Éa határozott. És nem utolsó­sorban, mint a környék lakói elmondják; kitűnő orvos. Sze* rétik. Nádas Péter BEMUTA TJÜK KÉPVISELÖJELÖL TJEINKET: Mit tehet az orvos? szavú, törékeny asszony — aki jelölő gyűlése előtt úgy izgult, mint egy iskoláslány —, milyen kapcsolatban van a társadalommal, képes lesz-e képviselni majd választói ér­dekeit? — hiszen az orvos munkája, az ember belső ház­tartására és nem az ember külső háztartására irányul. Legalábbis így tűnik. S dr. Vá­mosi Erzsébet nem egysze­rűen csak orvos — körzeti orvos Szentmártonkátán, ami azt jelenti, hogy reggel 8-tól 12-ig tartó rendelési időben . átlag 60—80 beteget vizsgál, kezel, gyógyít, aztán járja körzetét, végiglátogatja a fek­vő betegeket — estig. Olyan körzet ez, amelynek két leg­távolabb eső pontja között 14 kilométer a távolság. Gya­log, motoron, szekéren, ke­rékpáron. Télen, nyáron. S na­ponta tízszer, húszszor, száz­szor panaszok: fogfájás, bal­eset, szívgörcs, asztma, influ­enza, epekő, tüdőgyulladás, idegösszeomlás ... Megoldani, felszámolni, megelőzni. Fel­ismerni a kórokozót, kidol­gozni a therápiát. Ez a fel­adata, hivatása, szenvedélye. öt éve, amióta elvégezte az Orvostudományi Egyetemet. És ismét itt áll előttünk a cérdés. Van-e ideje, módja, ehetősége mással foglalkozni, mint meszesedéssel, gyulla­dással, görccsel? Azt hiszem ez a kérdés mindenki szá­mára kézenfekvő. De most, több órás beszélgetésünk után már azt mondhatom, közve­títve dr. Vámosi Erzsébet szavait, az ember külső és belső háztartása között szo­ros, eltéphetetlen, természet- szerű a kapcsolat. Gondol­junk csak belé. Az orvos az, aki a legjobban belelát az emberek életébe. Bajban hív­ják, hogy segítsen, s a baj­ban tárul fel mindig az élet teljessége. De azt lehet erre mondani, igen, az orvos bele­lát egy-egy család, egy-egy ember életébe, de vajon egy- egy család életének prob­lémái általánosíthatók-e az élet, a magyar társadalom problémáivá? Hiszen az or­szággyűlésnek a legáltaláno­sabb kérdések fórumának kell lennie. A doktornő azt mondja: „Minden orvos el­képzelése és vágya az a jövő, amikor nemcsak gyógyítással, hanem megelőzéssel foglalko­zik. Miben áll a betegségek megelőzése? Komplex kérdés ez. S egy látszólag nagyon távoli adatból indulok ki. A járásból 16 ezer ember jár el dolgozni, mert helyben nincs számára megfelelő munkale­hetőség. Ez ügye általános adat? De nézzük a gyakorla­tot. Az én körzetem nagy része tanyavilág, öt-hat kilo­méterről gyalogolnak, kerék­pároznak az emberek a haj­nali vonathoz. Aludni nem mernek nyugodtan, el ne kés­sék a vonatot, napközben dolgoznak, aztán arra se jut idő, hogy fürödjenek, felöl­Mit tehet az orvos, mint or­szággyűlési képviselő? Evvel a kérdéssel kerestem fel dr. Vámosi Erzsébetet, Nagykáta 5-ös számú választókerületének képviselőjelöltjét. A kérdési komolyan gondoltam. Hiszen ha tanácselnököt, jogászt, kül­kereskedőt, pártfunkcioná­riust választanak képviselő­nek, az természetesnek tű­nik. Olyan szakterületek ezek amelyek közvetlen kapcsolat­ban állnak az állam igazga­tásával, az államháztartással s ezért természetesenk tűnik e szakemberek jelenléte, a; állam legmagasabb törvény­hozó testületében, az ország- gyűlésben is. És az orvosi Konkrétizáljuk a kérdést: dr. Vámosi Erzsébet, ez a halk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom