Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-17 / 41. szám

1967. FEBRUÁR 17., PÉNTEK res» MÜVEI K^úHap A szocialista mezőgazdaság fejlesztése Beszélgetés dr. Sághy Vilmossal, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesével A párt IX. kongresszusa, a népgazdaság irányítási rend­szerének' reformja, a közel­múltban meghozott több intéz­kedés jelentősen megnövelte a közvélemény érdeklődését a mezőgazdaság helyzete, fej­lesztése iránt. Az ipar és a mezőgazdaság arányos fejlesz­tése, a mezőgazdasági terme­lés gyorsabb ütemű növelése a harmadik ötéves terv alapvető célkitűzése. Az ezzel össze­függő kérdésekre kértünk vá­laszt dr. Sághy Vilmostól, az Országos Tervhivatal elnök­helyettesétől. Milyen helyet foglal el a mezőgazdasági tervezés az új gazdasági mechanizmus­ban? — A gazdasági reform lé­nyegét leginkább a különböző szintű tervek kapcsolódásával érzékeltethetjük. Népgazdasá­gi terv a jövőben is készül. A modern gazdaság — különösen a szocialista gazdaság — köz­ponti tervezés nélkül elkép­zelhetetlen. A mezőgazdaság esetében hosszabb és rövidebb távlatokban megtervezésre ke­rül a termelés színvonala és szerkezete, az ezekhez szüksé­ges személyi és tárgyi felté­telek (szakemberképzés, a me­zőgazdasági dolgozók élet- színvonalának alakulása, be­ruházások, műtrágya, növény­védőszer és más anyagok fel- használása). A mezőgazdasá­gi üzemek emellett továbbra is készítenek éves terveket és több évre szóló üzemfejleszté­si terveket. Ezeket azonban — a gyenge tsz-eket kivéve — sehol nem kell jóváhagyatni, senki hozzájárulását nem kell megkérni. Az üzemtervek és üzemfejlesztési tervek jóvá­hagyására egyedül a termelő- szövetkezet vezetősége, illetve közgyűlése jogosult. — Eddig a népgazdasági terv és a mezőgazdasági' üze­mek tervei közötti konkrét kapcsolatot a tervek megyei és járási bontása teremtette meg, s végül a tsz irányszámokat kapott. Ezért a termelés irá­nyításában az ún. közgazda" sági eszközöknek, az ár- és hitelpolitikának, az adórend­szernek, a kedvezményrend­szernek kisebb szerepe volt. A szocialista átszervezést köz­vetlenül követő szakaszban, amikor még kevés mezőgaz­dasági szakemberünk volt és amikor a szocialista nagyüze­mek első felszerelését kellett kialakítanunk — számottevő mértékben állami támogatás­sal — ez nagyrészt indokolt volt. Ma már jóval nagyobb mértékben számíthatunk a termelő üzemek önállóságára. — Az új irányítási rend­szer legfontosabb részének azt kell tekintenünk, hogy a népgazdasági terv és a ter­melő üzemek konkrét terve közötti kapcsolatot főként közgazdasági eszközökkel te­remtjük meg. A népgazdasági tervnek a jövőben tehát a közgazdasági jellegű intézke­dések olyan rendszerét is tartalmaznia kell, amelyek együttes összhatásukban, az egyes üzemek öntevékenysé­gén át, népgazdasági szinten — megközelítően — a tervben felvázolt termelési — színvo­nalbeli és szerkezeti — beru­házási, anyagfelhasználási és természetesen életszínvonal­beli eredményhez vezetnek. A harmadik ötéves terv­ben mintegy ötven száza­lékkal nagyobb lesz a me­zőgazdasági termelés nö­vekedésének üteme, mint a megelőző tervidőszakban volt. Reális célkitűzés ez? — A mezőgazdasági terme­lés növekedési ütemének megítélésénél külön kell vá­lasztanunk az 1959—1960-at megelőző időszakot az azt kö­vetőtől. 1959—1960-ban, a kis­paraszti gazdaságok túlsúlya idején a mezőgazdasági terme­lés bruttó értéke mindössze 18—20 százalékkal volt maga­sabb a háború előttinél, ami 1938 és 1961 között átlagosan évi 0,6 százalékos növekedést jelez. Ez alatta maradt a nyu­gat-európai mezőgazdasági termelés növekedési átlagá­nak. — 1959—1960 után, öt év alatt a mezőgazdasági terme­lés 9—10 százalékkal nőtt, ami évi 2 százalékos növekedéssel egyenlő. Ez már megfelel a nyugat-európai és az észak­amerikai mezőgazdasági ter­melés hosszú távon elért nö­vekedési ütemének. Ezt az eredményt olyan körülmények között sikerült elérni, amikor nagyüzemeink még szerve­zési nehézségekkel küzdöt­tek, nem volt elég, a nagy­üzemhez jól értő szakembe­rünk, s a nagyarányú anyagi befektetések csak részben hoz­tak eredményt, így pl. az új szőlő- és gyümölcstelepítések majd csak most fordulnak ter­mőre. Lényeges, hogy a búza, a kukorica és a cukorrépa termésátlagai — ezek foglal­ják el az összes szántóterület majd’ felét — az utóbbi öt év­ben mintegy 20 százalékkal emelkedtek. — Ami a harmadik ötéves terv termelési 1 célkitűzései­nek realitását illeti, az aláb­biakat szeretném megjegyez­ni: a tervtörvényben szerep­lő 13—15 százalékos ter­melésnövekedés valóban 40— 50 százalékkal magasabb a második ötéves tervben el­ért növekedési ütemnél. Fi­gyelembe kell azonban ven­ni, hogy a második ötéves tervben eszközölt igen nagy beruházásaink részben vagy egészben majd most hoz­nak eredményt. így például a 180 ezer holdat kitevő sző­lő- és gyümölcstelepítés. Ezek termőrefordulása önmagában 2—3 százalékos emelkedést jelent a 13—15 százalékból. A termelésnövekedés fon­tos tényezője a termelé­kenység emelkedése. Ho­gyan alakult ez a mező- gazdaságban? — A munka termelékenysé­gének növekedését nemcsak a termelés emelkedése, ha­nem a mezőgazdasági kereső­képes lakosság csökkenése is befolyásolta. Mint ismere­tes, 1958-től 1965-ig mint­egy 450 ezer keresőképes dol­gozó vándorolt át az iparba, az összes mezőgazdasági keresők majdnem egynegyede. Meg kell itt jegyezni, hogy a mezőgazda- sági népesség arányának csök­kenése természetes folyamat, bár nálunk ez igen rövid idő alatt ment végbe, s főként a fia­tal munkaerőket érintette. Min­den bizonnyal azok az intéz­kedések, amelyek pártunk javaslatai alapján születtek — a mezőgazdasági terme­lői árak emelése, a tsz-hitel- rendezés, a termelőszövetke­zeti nyugdíjak, a családi pót­lék kérdése — és amelyek a gazdálkodás jobb jöve­delmezőségét segítik, hozzá­járulnak ahhoz is, hogy a fia­talok falun is megtalálják számításaikat. — Az egy keresőre jutó ter­melés 1938-hoz viszonyítva hazánkban így alakult: 1938 1958 1965 ipar 100 205 280 mezőgazdaság 100 120 165 A harmadik ötéves tervidő­szakban a mezőgazdasági ke­resők létszáma előreláthatóan kb 6 százalékkal csökken. Ezt egybevetve a termelés terve­zett növekedésével, az egy mezőgazdasági keresőre jutó bruttó termelés évente mint- i egy 4,2 százalékkal emelke­dik — mondotta befejezésül dr. Sághy 'Vilmos, az Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyet­tese. M. O. Süttői márvány Moszkvába, a KGST-paiota Több európai város után most Moszkvába is eljut a hí­res süttői és tardosi már­vány. A szovjet fővárosban épülő 32 emeletes KGST-pa- lotát díszítik vele. A liftcsar­nok falainak burkolására ezen­kívül a palota lépcsőihez és oszlopaihoz is szállítanak márványtömböket a süttői üzemből. Tíznaponként in­dítják útnak a szovjet fő­városba irányuló szállítmá­nyokat. E héten küldték el a századik tonnát. Új gyártmányok a Kenderfond- és Szövőipari Vállalatnál Több új cikk gyártását ter­vezi az idén a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat. Újdonság lesz a többi között a polipro­pilén nyújtott szalagból ké­szülő vegyi, gabonás, cukros és egyéb zsák, kötél, valamint kötözőzsineg. A polipropilén nyújtott szalagból futószőnye­geket is gyártanak majd. Bő­vítik a polipián és graboplán típusú természetes és szinteti­kus alapanyagú kent ponyvák és jacquard futószőnyegek vá­lasztékát is. az új mechanizmus szellemében Belvízveszély Cegléden Dolgoznak a szivattyúk — Mozgósították a lakosságot Tegnap reggel adta hírül a rádió, hogy Cegléd egyes ré­szeit belvízveszély fenyegeti. A hír .kapcsán.' íel^iytúik á .me­gyei tanács‘vízügyi, csoportját, és Szepesi Árpád, főmérnök­től az alábbi • tájékoztatást kaptuk: — Már a hónap elején je­lentkezett a veszély Cegléden a Kernács és a Szűcs telepen. Ezen a környéken részben a magas talajvíz, másrészt a hó­olvadástől összegyülemlett víz fenyegette a házakat. Február 6-án 15 órakor elrendeltük a másodfokú vízkárelhárítást — s minthogy a helyzet tovább rosszabbodott, hetedikén ki­hirdettük a harmadfokú ké­szültséget. A városban nyom­ban megkezdték a védekezést. A veszélyeztetett körzetben mozgósították a lakosságot, s hozzáfogtak a vízlevezető ár­kok ásásához. Ugyanakkor öt szivattyút helyeztek üzembe. A helyzet azóta javult. BIZTOS VAGYOK BENNE, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformjából a válla­lati önállóság növelése vál­totta ki az első és az osztatlan helyeslést. Miért? Vajon akad-e olyan igazgató, vagy gyáregységvezető, aki ma már ne érezné a megkötöttségek nyűgét? Rendkívül erősen és fölöttébb zsebbevágóan érvé­nyesül ez a beruházási jogsza­bályok visszásságaiban. Korábbi beruházási rend­szerünk rákfenéje a túlzott központosítás volt. Annál in­kább örvendetes, hogy a be­ruházások elhatározásában és finanszírozásában már az idén növelik a vállalatok önállósá­gát, fokozzák anyagi érdekelt­ségüket. Természetesen ezzel egyidejűleg nő a vállalat ve­zetőinek felelőssége. A reform előkészületei már megkezdődtek. Az új mecha­nizmus szellemét tükrözi a beruházásokkal kapcsolatos idei rendelet, amely átmenetet biztosít az új rendszerhez. Az értékhatár feletti beruházások­nál már megszüntették az éves előirányzat lebontását. Eddig bírságot kapott az a beruházó, aki az éves elő­irányzatnál többet teljesített, vagy szerencsés esetben csak hosszas utánjárásra kapta meg pénzét Az idén a beruházás teljes előirányzatát, sőt, ezen felül tíz százalékot kifizet a Beruházási Bank. Ez az intéz­kedés lehetővé teszi, hogy a legfontosabb beruházásokra összpontosítsák az erőt, vala­mint a beruházót és kivitele­zőt az elkezdett munka minél előbbi befejezésére ösztönzi. AZ EDDIGINÉL MÁR MOST SOKKAL EGYSZE­RŰBB az értékhatáron felüli beruházások jóváhagyása. Két eljárást összevontak, ez­zel 8 hónap helyett 2—3 hó­napra csökkentették a jóváha­gyás idejét. Már az idén ke­vesebb a megkötöttség, vala­melyest csökkent a bürokrá­cia, a szakemberek az érde­mi munkára összpontosíthat­ják erejüket. Ezek után joggal várható a kérdés, hogy változást tapasz­talunk-e az értékhatár alatti, kisebb beruházásoknál? Itt BEMUTA TJÜK KEPVISELÓJELOL TJEINKET: Nyíltan, munkás módra Nagyon boldog és nagyon — fél. Boldog, mert a bizalom boldoggá teszi az embert. És fél is, mert a felelősségtől — ha vállalja, akkor is! — tart az ember. Eddig 15 emberért fe­lelt, a Kossuth Lajos szocialis­ta előfonó brigád tagjaiért a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyáregységében. Több, mint tíz éve dolgozik a gyárban, jórészt ugyanazokkal, akikkel ma is együtt van a me­rino előfonóban. Amikor bri­gádot alakítottak, a többiek természetesnek tartották, hogy ő, Kovács Istvánná legyen a brigádvezető. Valahogy — mondják most a brigádtagok — keményebb, mint mi. Aka­ratosabb, jobban tudja, mi a jó, mi nem. ★ Középkorú, három , gyer­mek mamája, feleség, a köny- nyűipar kiváló dolgozója cím birtokosa, az el őfon ás meste­rei közé tartozik. Emellett bri­gádot szervez, s közös erővel hosszú ideje az övéké az első a gyári brigádok versenyében; javaslatára hetente rendsze­resen fél órát, egy egész órát leülnek, beszélgetni — politi­káról. Csakis politikáról. Meghívnak erre olyanokat, akik tizenöt-húsz percben is tudnak nekik mondani vala­mi újat, olyasmit, ami érthe­tővé, világosabbá teszi előttük a nagy politika összefüggéseit. És az is hozzátartozik ehhez az egyszerű munkásasszony portréhoz, hogy van egy kis­lány a gyárban, akit erre is löktek, arra is, kapkodott. Sze­rencsé'Jer kedett. szegényke, végül már sehová sem kel­lett, s erre ő kérte: adják hoz­zájuk. Követelnek tőle, akár másutt követeltek a többiek, de adnak valamit, amit elő­ző helyein nem nagyon érez­hetett: légkört, melegséget, anyás segítést. — A gyárat megszokni min­denkinek nehéz. Három mű­szak, hajtani a gép mellett, ug­rani, ha a másiknál baj van, megmondani a véleményünket szemtől-szembe, megcsinálni azt a munkát is, ami nem tet­szik. ami nem jól fizet, de a gyárnak kell — felnőttnek sem könnyű, hát egy gyereklány­nak, aki jószerivel még gé­pet sem látott?! Kidolgozott, erős a keze, lá­bán is nyomott hagyott a könnyűiparnak nevezett tex­tilesség tíz éve. Mert nem is olyan könnyű ez... — A többiek ugrottak ami­kor szó került rá, hogy kép­viselőjelölt leszek: érdemes lesz fonónőnek lenni — mondták —, majd te elinté­zed... A tréfán túl: a re­konstrukció óta (ez 1961—62- ben volt) jóval könnyebb a munkánk, a korábbival össze­hasonlítani sem lehet. Sokat jelent a nemrég bevezetett éj­szakai pótlék. Érezni kezd­jük, hogy nem valami huszad­rangú munkát végzünk. Meg­állni mégsem lehet: előbbre kellene jutni például abban, hogy érdekeltek legyünk a minőségi munkában, mert je­lenleg csak a brigád becsü­lete szabja meg, milyen mun­kát ad ki a keze alól, a zsebé­nek teljesen mindegy. Nyíltan beszél, nem keres udvarias formulákat, nem cso­magolja ilyen-olyan papírba szavait. Szidja az egyenetlen ellátást, a gyár melletti hús­bolt példáját említve, s azt, hogy hányszor kényszerülnek műszak után felülni a HÉV-re az asszonyok, hogy három vagy négy megállóval odébb vegyenek húst. Ha ott van, miért nincs itt? Az áruterítés, s hasonló szakmai csodaboga­rak aligha érdeklik őket: csak az, mit tudnak főzni, mert ez az ő dolguk. Az ellátás bizto­sítása meg azoké, akik ezért kapják a fizetésüket. — Persze, kis dolgok ezek. Valahol azonban a nagy és a kis dolgok találkoznak. Erre, gondolom, többet, jobban kell figyelni. Minden embernek a maga kis ügye olykor a leg­fontosabbá válik, úgy érzi, élet-halál kérdésévé. És ezt még akkor is méltányolni kell, ha nincs igaza. Ügy kell neki megmondani, hogy nem jogos, amit kér vagy követel, hogy ne sértve, megbántva menjen el. Mosolyog, kicsit zavartan, mint aki restelli, hegy egy- végtében ennyit beszél, de amikor társnői arcára pillant, nyugalma egycsapásra vissza­tér. összeszoktak ők tizenöten: testvérével tréfál csak olyan puha melegséggel az ember, ahogyan ők egymást ugratják. Mert a tréfa, a vidámság ben­ne van a brigádalapszabályban — kacagnak —, s még nem akadt senki, aki megsértette volna e szigorú szabályzatot. Arról beszélgetünk, hogy ke­resni kell útját-módját a fizi­kai igénybevétel csökkentésé- 7íc/v a textiliparban is, meg a műszakiak adta segítség jelen­tőségéről. Gondokról, s arról, hogy azért egy picit mindig könnyebb lesz az élet. És ez az, ami bizonyítékát adja: ér­demes. — Soha nem akartam más­nak látszani, mint aki vagyok. Fonónő is kell az országnak, mérnök is, miniszter is. Min­den munka fontos, minden munkát becsülni kell. És min­den munkát szeretni is lehet, ha szeretni akarja, ha kedvét leli benne az ember. Mostaná­ban sokat gondolok arra, fél­tem, amikor a gyárba kerül­te™; A géptől is, a gyors mun­kától is. Odaálltak mellém a többiek, segítettek. A jelölt­séggel is így vagyok. El-elszo- rul a torkom, de arra gondo­lok, ebben sem hagynak ma­gamra talán ... Mert ha má­sokat is ott érez maga mellett az ember, nemcsak hite lesz, hanem ereje is. Mészáros Ottó ugyan éves kereteket állapí­tottak meg, de nem rovaton­ként. Ez olyan előnnyel jár, hogy ha például nem érkezett meg a gépi berendezés, akkor az építési munkát túl lehet teljesíteni. A vállalatoknak tavaly hiába volt égető szükségük a beru­házásokra, hiába teremtették elő a pénzt, ha nem kaptak építési mutatót, el sem kezd­hették a munkát. A vállalati saját alapból fedezett beruhá­zásoknál az idén megszűnt az építési mutató biztosításának kötelezettsége. Január első fe­lében a kormány olyan döntést hozott, hogy a kivitelező vál­lalatok saját tervező részleget szervezhetnek, a termelő vál­lalatok saját szakemberükkel, saját kivitelező részlegükkel építkezhetnek. Ez az intézke­dés egészséges versenyt tá­maszthat a „hivatásos” építő­iparral szemben, másrészt azok erejét a nagyobb beruházások­ra lehet összpontosítani, illetve lehetőség nyílik az önálló kez­deményezésre, a gyorsabb cse­lekvésre. EDDIG A BERUHÁZÁSOK TÜLNYOMÖ TÖBBSÉGÉT a központi szervek döntötték el és a vállalatok úgyszólván fet­tétel nélkül, ingyen, és kevés kivétellel, visszafizetési köte­lezettség nélkül kapták a beru­házásokra szánt milliókat. A gazdasági reform bevezetése után a vállalatok és a tanácsok döntenek a beruházások 55—60 százaléka ügyében. Központi hatáskörben csak az egész iparágat érintő, vagy nagy im­portot jelentő, különösen fon­tos és nagy összegű beruházá­sok tartoznak. Már 1966 elejétől kezdve nagy szerepet kapott a válla­lati fejlesztési alap. Ennek ter­hére ma már önálló beruhá­zásokat lehet megvalósítani, hiszen a vállalati fejlesztési alap egyik évről a másikra át­vihető, tehát összegyűjthető, másrészt a következő évi vál­lalati fejlesztési alapra a Be­ruházási Bank előleget ad. Az egyik nagy budapesti vállalat minden „követ” meg­mozgatott, hogy központi mű­hely és irodaház építésére több milliós beruházási hitelt sze­rezzen. Hosszas utánjárással a hitelt engedélyezték, de közöl­ték, hogy nemcsak eszközlekö­tési járulékot kell fizetni, ha­nem 1968-tól a hitelt is törlesz­teni kell. Erre a vállalat beje­lentette, hogy nem kell a beru­házási hitel, célkitűzéseiket sokkal szerényebben és saját .erőből megoldják. Ugyanis az előbb említett kötelezettségek az egész nyereségrészesedést elvinnék. Ebből a példából is látható, hogy az új mechaniz­musban a nagyobb önállóság nagyobb felelősséggel is jár, fokozott mértékben érvénye­sülni fog az ésszerű takarékos- tág. A HARMADIK ÖTÉVES TERV IDEJÉRE tervezett, részben már el is kezdett nagy beruházások miatt sem az amortizációból, sem a nyere­ségből nem lehet olyan össze­geket a vállalatoknál hagyni, mint azt a közgazdasági szem­pontok indokolják. Ezért a vál­lalatok beruházási, korszerűsí­tési és fejlesztési célokra kény­telenek lesznek hiteleket fel­venni. Ezt a hitelt törleszteni kell és kamatot kell fizetni. Mégis várható, hogy a hitele­kért versenyezni fognak a vál­lalatok. A bank azt részesíti majd előnyben, aki kedvezőbb visszafizetést, nagyobb nyere­séget, több exportot biztosít. örvendetes és bíztató jelen­ség, hogy több vállalat kapa­citás bővítésére, exportnöve­lésre, korszerűsítésre és önkölt­ségcsökkentésre már az új mechanizmus szellemében igé­nyelt bankhitelt. Egy biztos: aki idejében felkészül, aki a hitelért is állja a versenyt, az 1968-ban jól startol és hosszú távra tekintélyes előnyt szerez. Dr. Fazekas László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom