Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-17 / 41. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PEST A VILAU rKVLEI AKJAI, nitWUtlU HEGYEI •m x/unap AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 41. SZÄM ARA 50 FILLER 1967. FEBRUAR 17., PÉNTEK Mint minden amerikai „békeoffenzíva" után: FEBRUÁRI DÉLIDŐ „Csak óvatosan...” — mondja az óvó néni a kora tavaszi sétára induló apróságoknak. A ruha, a sapka még téli, a hőmérő higanyszála még a 0 pont körűi mozog, de a mosoly már igazi... © Korosztályok, generá­ciók a babakocsiban, a padokon. Egyiknek ez az el­ső tavaszt ígérő napsütés, a másiknak talán a negyve­nedik. De kicsinek, felnőtt­nek egyaránt jó várni a ta­vaszt. Hanoiban a bombázások fokozódására számítanak I § Robert McNamara amerikai ^ hadügyminiszter Washing ton- ^ ban szerdán sajtóértekezletet ^ tartott és ezen többek között ^ bejelentette, hogy a közeljö- ^ vőben a katonai szolgálatra ^ behívottak számát huszonöt- J ezerrel növelik. S Kontum városától hetven 5 kilométerre délnyugatra dél- ^ vietnami szabadságharcosét $ lelőttek két amerikai helikop- | tért. Í5 A dél-vietnami reguláris csa- piatok a Mekong-deltában foiy- ^ tatótt kétnapos hadműveletük ^ során megöltek több mint há- ^ romszáz szabadságharcost. Szerdán is folytatódtak a ^ VDK elleni bombatámad ások. | Február 8-án és 9-én a viet- ^ nami Hold-újév előtti napo- amerikai csapatok — a a tüzérség és tankok o . § kon, § légierő, S lései ellen. *//////Är/////////////////////////////////////yv///////////////////////////y,//////v///////////////////////////////*w/////////.w//VA A Hazafias Népfront megyei bizottsága elfogadta az országgyűlési képviselő- és megyei tanácstag­jelölő gyűlések javaslatait A Jelöltek névsorát március 6-án fulrugoszokon teszik közzé ^ támogatásával — támadást in- ^ téztek a dél-vietnami Thai Fotó: Szigetfű ^ Ninh tartomány lakott telepü­lései ellen. A támadások ered­ményeképpen életét vesztette, illetve súlyosan megsebesült öt ven békés lakos, leégett két­száz ház és súlyos anyagi kár érte e körzetek lakóit. A Hazafias Népfront megyei, járási, városi, kerületi és köz­ségi bizottságai a választási törvényben meghatározott jo­gaiknak, illetve kötelességeik­nek megfelelően megtárgyal­ják a jelölő gyűlések résztve­vőinek határozatait. Döntenek TITO MA GRAZBA LÁTOGAT Tito jugoszláv köztársasági elnök és felesége csütörtökön délelőtt megtekintette a bécsi színművészeti múzeumot, majd látogatást tett a nemzeti könyvtárban. Tito és a kísé­retében levő államférfiak pénteken, hivatalos ausztriai látogatásuk ötödik, egyben utolsó napján Grazba látogat­nak, majd onnan utaznak vissza hazájukba. arról: elfogadják-e a leendő országgyűlési képviselők, illet­ve tanácstagok személyére elő­terjesztett javaslatokat. Az £ly- módon jelölésre javasolt sze­mély akkor tekinthető jelölt­nek, ha — országgyűlési képviselő esetében — a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának elnöksége benyújtja az országos választási elnökség­hez és az jelöltként elfogadja. A Pest megyei Tanács épüle­tében tegnap délelőtt tartott ülést a Hazafias Népfront me­gyei bizottsága. A megbeszélé­sen részt vettek: Szakali Jó­zsef és Barinkai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának titkárai, dr. Adám Mi­hály, a megyei tanács vb tit­kára, Markovics Jánosné, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának képviselője, Csala László a Népfront megyei bi­zottságának elnöke és dr. Kéri Miklós alelnök. Csala László köszöntője után dr. Sánta Anna megyei nép­fronttitkár, a választási elő­készületeket értékelve, elmon­(Folytatás a 2. oldalon) Kádár János fogadta az NDK távozó nagykövetét Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta Wilhelm Meissncrt, a Német Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, a budapesti dip­lomáciai testület doyenjét, aki a közeljövőben végleg távozik Magyarországról. Erdei Ferenc a Dunakanyarban Kedves vendég járt csü­törtökön a szentendrei járás­ban. Délelőtt 11 órakor érke­zett a visegrádi tanácsházára dr. Erdei Ferenc akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A kör­útra elkísérték Cseres Tibor, Fábián Zoltán és Szeberényi Lehel írók, valamennyien a járás lakói. A vendégeket Visegrádon Jámbor Miklós, a (Folytatás a 2. oldalon) VARSÓ METEOR 1. Lengyelországban 37 kilo­méter magasságba fellőtték a Meteor 1 jelzésű kétlépcsős 32,5 kiló súlyú, 2,5 méter hosz- szú, hangsebességnél három­szor gyorsabb meteorológiai rakétát a Föld-körüli légkör felső rétegeinek tanulmányo­zására. MA Háromszoros napfogyatkozás a Jupiteren Ritka égi jelenség megfigye- 'ésére készülnek fel az Uránia sillagvizsgáló munkatársai • Jénteken este háromszoros lapfogyatkozás lesz a Jupite­ren. A munkásőrség kiváló egysége A magyar—szovjet fegyverbarátság jegyében ♦ Ünnepi munkásőrgyűlés Szentendrén Az egyesített tisztiiskola színháztermében tartotta meg a szentendrei járási munkás­őrség ünnepélyes gyűlését, ahol megemlékeztek a munkásőrség megalakulásának tízéves év­fordulójáról, s átadták a szol­gálatuk tizedik évét ünneplő munkásőröknek a kormány ál­tal odaítélt kitüntetéseket. Az ünnepi egység gyűlésén jelen volt, s az elnökségben helyet foglalt Barinkai Osz­kárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Arató Jenő, a munkásőrség Pest me­gyei parancsnoka, Simkó Jó­zsef, a járási pártbizottság tit­kára, Balogh János, a városi pártbizottság titkára, J. P. Szmokovszkij vezérőrnagy, A. Sz. Kovalec, a szovjet hadse­reg tisztjei, Koltai Vilmos ve­zérőrnagy, Biksza Miklós, az egység névadójának apja, va­lamint a helyi pártszervezet, a tanács, a rendőrség, a szent­endrei üzemek és tsz-ek veze­tői. Az évfordulóról Simkó Jó­zsef emlékezett meg. Beszédé­ben külön kitért a szentendrei munkásőrök tíz év alatt elért legfontosabb eredményeire. Felidézte az árvízvédelemben és a kiképzési feladatokban tanúsított nagyszerű helytál­lásukat. 134 szentendrei mun­kásőr kapott árvízvédelmi em­lékérmet, és az egység az 1966. évi őszi gyakorlatáért számos egyéni kitüntetés és dicséret mellett, elnyerte a kiváló egy­ség címet. Az ünnepség további részé­ben kiosztották a kormányki­tüntetéseket. A közül a 147 munkásőr közül, aki 1957. feb­ruárjában fogott fegyvert Szentendrén, 53-an ma is tag­jai az egységnek. Rajtuk kívül még sokan viselik tíz év után a munkásőrség egyenruháját, csak azóta magasabb beosztás­ban, vagy más egységeknél teljesítenek szolgálatot. A ki­tüntetéseket Barinkai Oszkár­né adta át Ezután a szovjet alakulatok nevében a sokol­dalú együttműködés emlékéül ajándéktárgyat nyújtott át Ko­valec őrnagy, és elismerésük jeléül 12 munkásőrt a „Szovjet hadsereg kiváló katonája” jel­vénnyel tüntettek ki a vendé­gek. Szmokovszkij vezérőr­nagynak Arató Jenő adta át az országos munkásőrparancsnok- ság ajándékát — a munkás­őrség tevékenységét megörö­kítő fényképalbumot Hanoiban arra számítanak, hogy a VDK bombázása a ko­rábbihoz képest fokozódni fog. így volt ez Amerika minden — „békeoffenzívaja” után. Már hangzottak is el Washington­ban' olyan kijelentések, hogy „a hatnapos bombázási szünet alatt a vietnamiak megerősí­tették védelmüket." Hanoiban szilárd az a vélemény: az ame­rikaiak éppen azért szünetel­tették hat napon át a bombá­zásokat, hogy legyen ürügyük a légi háború kiterjesztésére. Erre mutat többek között, hogy Maxwell Taylor tábornok már másfél héttel az újévi tűzszü­net kezdete előtt azzal a ja­vaslattal tért vissza Saigonból Washingtonba, hogy aknásítsáfc el a haiphongi kikötőt és fo­kozzák a bombatámadásokat Eszak-Vietnam ellen. f Életszínvonal: 1966 Az életszínvonal alighanem az a csomópontja a népgazda­ságnak, amely állandóan a legnagyobb „közellenőrzés” alatt áll. A személyes érzéke­lés kétségkívül képet ad a fej­lődésről, a változásokról, ám tegyük mindjárt hozzá: ko­rántsem teljes és nem is min­dig valósághű képet. Nyilván­való ugyanis, hogy ezt az ösz- szetett, temérdek tényező ha­tására alakuló és mindenkit közvetlenül érintő fogalmat átfogóan csak a legfontosabb adatok, tények ismeretében le­het. Meg kell mindjárt jegyez­nünk azt is — és ez rendkívül fontos a következőkben olvas­ható adatok pontos értékelésé­hez —, hogy az átlagok ko­rántsem tükröznek minden ré­tegre vagy kiváltképp minden családra egyformán érvényes helyzetet. Ha a tavalyi évet — a har­madik ötéves terv első eszten­dejét — tekintjük át, minde­nekelőtt az tűnik szembe, hogy egész sor fontos ponton — a népgazdaság bevételek és a fo­gyasztásra, a „felélésre” szánt összegek főkönyvi rovataiban is — jelentősen túlteljesítettük az 1966. évi előirányzatokat. Ami az elsőként említett „be­vételi” oldalt illeti — márpe­dig enélkül, tehát a „miből” vizsgálata nélkül aligha le­hetne elemezni az életszínvo­nal alakulását —, a legfonto­sabb tényező, hogy a tervezett 4 százalék helyett megközelí­tően 6 százalékkal nőtt a nem­zeti jövedelem. S ez a kétszá­zalékos többlet, amely tegyük hozzá: jelentősebb a látszatnál hiszen az eredeti előirányzat fele — egész sor kedvező vál­tozást, népgazdasági méretű előrelépést fejez ki sűrített összegezésben. Azt például, hogy az ipar 7 százalékos ter­melésnövelésén belül, javult az úgynevezett minőségi mu­tatók teljesítése, magyarán: kedvezőbben külkereskedtünk mint korábban, s végered­ményben aktív egyenleggel, ki­viteli többlettel zártuk az évet; hogy javult a termékek minő­sége^ bővült a választék. A mezőgazdaság — ahol pontat­lan lenne egy-egy évet össze­hasonlítani —, egészében 6—7 százalékkal termelt többet mint a korábbi őt év átlaga. Mindez nélkülözhetetlen hát­tere az 1966. évi életszínvonal jellemző változásainak. Egész- benvéve: a lakosság pénzbevé­telei 7 százalékkal nőttek 1966- ban. E szám értékelésekor azonban két további körül­ményt is figyelembe kell ven­nünk. Egyrészt azt, hogy az úgynevezett pénzbeli jövedel­meken túl egyéb „bevételi” forrásai is vannak a lakosság­nak, a különböző borítékon kívül, társadalmi juttatások például. A másik fontos ténye­ző, amire utalnunk kell az, hogy a pénzbevételek valósá­gos értékét természetesen az árszínvonal befolyásolja, s 1966-ban a fogyasztói árak mintegy másfél-kétszázalékos emelkedése ennek megfelelően mérsékelte a keresetek, jöve­delmek tényleges vásárlóérté­két. Ha viszont — immár szű­kítve a vizsgálódás körét —, valóban ezt: tudniillik a pén­zért vásárolható értékeket, közismerten a bérek-jövedel- mek reálértékét tekintjük át, itt is beszámolhatunk az elő­irányzatok némi túlteljesítésé­ről. A munkások és alkalma­zottak egy főre jutó reáljöve­delme ugyanis, az esztendő tervében szereplő 3,5 százalék helyett, mintegy 5 százalékkal emelkedett. E túlteljesítés mérlegelésekor figyelembe kell vennünk a foglalkoztatottság hozzávetőleg 1 százalékos nö­vekedését, továbbá bizonyos társadalmi juttatások — pél­dául: a családi pótlékok, a nyugdíjak — emelését, s azt is, hogy az ár-bérrendezéskor elő­irányzott fogyasztói áremelke­dés némileg a tervezett alatt maradt. A vizsgálódásban végül el­jutottunk ahhoz a jövedelmi tükörhöz, amelyből talán a „legtisztábban” olvasható ki az életkörülmények tényleges ja­vulása: az egy keresőre jutó reálbér ez, amely nem azt jel­zi, hogy például a keresők szá­mának emelkedésével miként nőtt az összesen kifizetett bér, hanem valóban a személyes „borítékok” tartalmára utaL Nos, a munkások-alkalmazot- tak egy keresőre jutó reálbére, a tervezett 1,5 százalék helyett mintegy 2—3 százalékkal nőtt (természetesen: rétegenként, il­letve családonként differenciá­lódva, illetve, bizonyos réte­geknél csökkenés is volt 1966- ban). A parasztság fogyasztá­sának reálértéke — ami magá- banfoglalja a saját termelésű és elfogyasztott javak értékét is — a munkások-alkalmazot- tak „bevételeinél” némileg gyorsabban nőtt. Tegyük hoz­zá viszont azt is, hogy a vizs­gálódási célpontul, választott évet megelőző, 1965-ben a pa­rasztság összes jövedelme a munkás-alkalmazotti népessé­géhez viszonyítva 83,6 százalék volt. Az életszínvonal különböző mutatószámai túlteljesítésének margójára végezetül még egy fontos észrevétel kívánkozik. Azt mondhatnók: az eleve nem túl magasra, nem látványosan gyorsra tervezett előirányzato­kat teljesítettük túl, s ebben kétségkívül van igazság. Csakhogy aligha kérdéses me­lyik módszer a helyesebb: az-e, hogy eleve a lehetőségekkel nem számoló fejlődést terve­zünk, illetve: fontolva haladva mértéktartóan határozzuk meg az életszínvonal növekedési ütemét, nyitva hagyva azt az utat, hogy a tervezettnél több „bevételt”, a jobb munka — az előirányzatok túlteljesí­tésére ad módot. Lényegében ez utóbbi történt 1966-ban. Tábori András

Next

/
Oldalképek
Tartalom