Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

meide \ A N AGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE IV. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1967. JANUÁR 8„ VASÄRNAP A tervet túlteljesítették Új üzletet, cefretárolót épít az idén a Tápiószentmárton és Vidéke Körzeti Fmsz Farkas Vilmos, a Tápió­szentmárton és Vidéke Körzeti Fmsz elnöke mondja: — Három község: Pánd, Tá- pióbicske és Tápiószentmárton kereskedelmi hálózata tarto­A tüzelő- és építőanyag- ellátásról tárgyalt pénteken délelőtt a járási tanács végrehajtó bi- Eottsága. Sipos László keres­kedelmi felügyelő ismertette a múlt évi eredményeket, ne­hézségeket és az idei terveket. Második napirendi pontként a Tápió-Hajta Vízgazdálko­dási Társulat múlt évi tevé­kenységéről és idei vízrende­zési feladatairól beszélt Unyi József elnök. Ülést tartott tegnap délelőtt Nagykátán a járási népfrontbizottság. Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásával kapcsolatos feladatokat be­szélték meg, majd megtárgyal­ták a választási szervek — a járási választási elnökség és a járási választókerületi bi­zottságok — tagjaira vonat­kozó javaslatokat. Csillebérci továbbképzés A Hazafias Népfront közsé­gi vezetői keddtől 3 napos to­vábbképzésen vesznek részt Csillebércen. A választások­kal kapcsolatos gyakorlati tennivalókat és a népfront időszerű feladatait beszélik meg. zik hozzánk. Üzemegységeink múlt évi tervüket túlteljesítet­ték. — Hogyan fejlődött az fmsz az 1966-os évben? — Vegyük sorra a községe­ket. Tápióbicskén elkezdtük a régóta óhajtott szeszfőzde épí­tését. A beruházás összege 600 ezer forint. Az építés 246 ezer, a belső berendezés 231 ezer, a vízkivételi mű létesítése 30 ezer, a villany kivezetése 60 —70 ezer forintba kerül. A szeszfőzde műszaki át­adását — a villany és a víz nélkül —, január végé­re tervezzük. Az idén még hozzákezdünk egy 10 vagonos cefre tároló épí­téséhez is. Az új szeszfőzde teljes egé­szében kielégíti majd Tápió- bicske igényét. A talajvíztől megrongálódott hentesüzlet helyett az elmúlt évben egy újat építettünk, 46 ezer forin­tos költséggel. A cukrászda és az italbolt külső tatarozását is elvégeztük. — Üj üzletet, illetve üzemet sem Pándon, sem Tápiószent- mártonban nem építettünk 1966-ban, de gondoskodtunk a meglevők karbantartásáról éj felújításáról. Idei terveik? — Az említett tápióbicskei cefretárolón kívül — saját erőből —, Tápiószentmárton- Üjfaluban 300 ezer forintos beruhá­zással egy vegyesboltot és egy italboltot létesítünk. Az fmsz-nél levő gépkocsik számára 136 ezer forintért ga­rázsokat építünk. Tápióbics­kén a községi tanács által biztosított telken tüzelőtele­pet létesítünk. A rendelkezé­sünkre álló felújítási keretből a választott vezetőkből alakult bizottság javaslatai alapján üzleteket újítunk fel, s gépko­csikat javíttatunk. (pápai) Páskommal mért földeken „Nem akarom nevén nevezni a tanyavilágot, ahol ennek az írásnak az élményeit kaptam és adatait összegyűjtöttem...” — kezdi Fábián Zoltán József Attila-díjas író irodalmi ri­portját a Kortárs szeptemberi számában. A riportból az író külön engedélyével részleteket közlünk a Tápió mentében. Mi' is külön megemlítjük, a félreértések elkerülése végett, az író szándékát: az írás irodalmi riport, nem a mi környékünkről szól, de a felvetett problémákban az itteni emberek a saját­jaikra ismerhetnek. A mi örömeink és gondjaink is tükröződ­nek a Páskommal mért földeken-ben. BÜK Nyugdíjba vonult Vas megye legöregebb kovácsa Hetven évi munka után nyugdíjba vonult Kiss György, Vas megye legöregebb ková­csa. A 90. életévét nemsokára betöltő mester Bükön köz- megelégedésre dolgozott öreg műhelyében. A hét évtized alatt több ezer lópatkót készített, kerék- sínt „szakasztott”, ráfot hú­zott, s megszámlálhatatlan ekevasat élesített. A Repce menti gazdák a környéken mind vele végeztették a ko­vácsmunkát. A község terme­lőszövetkezeti kovácsai tőle kémek tanácsot egy-egy nehe­zebb munkához, Az idős ember ezután is felkeresi volt munkahelyét, amely tanúja volt hosszú, dol­gos éveinek. Ma már volt ta­nítványai is kitűnő kovácsok, akik ugyanúgy szere,ük szak­májukat, mint mesterük. Kövesút nincs Homokon nőtt, apró telepü­lés ez a tanyavilág. Budapest­től hatvan kilométernyire, mégis eldugott zugában az or­szágnak. Talán leginkább a szabolcsi tanyabokrokra ha­sonlít, mégis egészen más. ügy tűnik, mintha közvetlenül az agy körül trombózis zárná el a szervezet egyik részében a fő ércsatornát, s csak a mel­lékerek kapcsolnák be ezt a területet a vérkeringésbe. Kövesút, villany, telefon nincs, s ezerhatszáz lélek él itt a homokon, a hol szétszórt, hol kanyargó utcává összeál­ló, kis vályogházakban. Nagy falu, járási székhely kültelke, de az állomás egy óra járás­nyira van. Gyalog, biciklin és a járási könyvtár mikrobuszán kerül be ide a nagyvilág üze­nete; hol a szóbeszéd közve­títi, hol egy-egy könyv, hol pedig az aggregátorral perge­tett keskenyfilmes vetítőgép. Száz esztendővel ezelőtt erdő­ség volt itt és mocsárvilág. Tölgyesek, gyertyánosok, el­vadult sűrűje nőtte be a szél- barázdált homokházakat: a vi­zenyős laposokban a fűzbok­rok között sár nőtt meg nád, káka és sárga virágú gólya­hír. A milleniumot megelőző években, a kiegyezés és a szá­zadforduló között indult meg ezen a vidéken a parcellázás. Csupa ünnepélyes esemény, csupa nagy dátum, amelyek­hez igazán nem volt méltó mindaz, ami itt történt. Szük­ség — törvényt bont. A földesúri család, messze vidék birtokosa, elhatalmaso­dó pénzügyi zavarában arra kényszerült, hogy újabb és újabb részt hasítson ki birto­kaiból, és azt árúba bocsássa a környék vállalkozó kedvű parasztjainak. Nem élt ez a család különösebben fényűző életet, nem is volt megrögzöt­ten konzervatív, sőt: igyeke­zett lépést tartani a korral. Olyan lótenyésztést teremtett meg, olyan versenyistállót tar­tott fenn, amely Európa-szerte híressé tette nevét és verseny­lovait. Hiába volt azonban a csodaparipa, aki (ezt igy kell írni!) ötvennégy futamban startolt, s mind az ötvennégy­szer elsőnek ért célba, hiába szerzett ezzel 400 000 aranyko­ronát a családnak — tízszer annyit, mint amennyit Szé­chenyi István a Magyar Tudo­mányos Akadémia megalapí­tására felajánlott —, az alapo­kat aláásó gondon, a forgó­tőke hiányán ez nem segített; elodázta a csődöt, de nem mentette meg tőle a családot. Rájuk is érvényes volt a képlet, amit Széchenyi Ist­ván a „Hitel”-ben így fogal­mazott meg: „Nevetséges vagy inkább szomorú dolognak kell-e mon­dani, ha valaki nagy számú gulyája s tölt ^gabonavermei mellett is koplal, vagy szinte éhen hal? Nevetséges vagy szomorú-e, ha egy nagybirto­kos, kinek kiterjedt termé­keny szántóföldjei, rétéi, er­dei, szoléi stb. vannak, ki nem- adózik, s az országnak szinte semmi terhét nem viszi, s kinek sok ingyen dolgozik — ha egy ily birtokos, mondom, annyira elszegényül, hogy vég­re adósságai miatt semminél kevesebbje marad? Víg- vagy szomorújáték tárgya-e in­kább, kérdem az olvasót? Ré­szemről nem tudom neves­sek-e, bosszankodjam-e?, de hogy sokakra nézve a dplóg hazánkban nemigen áll kü­lönben, bizonnyal tudom. Magyarországon a termé­keny föld kiterjedése s meny- nyisége oly bő, hogy annak csak haszon nélkül fekvő ré­sze is gazdaggá tenne más nemzetet: s ez kérdést nem szenved, mert nem vélekedés vagy okoskodás, hanem szá­raz és csalhatatlan számolás tárgya. Hogy pedig nem ta­lálkozik könnyen ország, melyben számosabb nevezetes birtokosok javaikra nézve naprul napra nevetségesebben vagy szomorúbban aljasodná- nak el, mint magyar hazánk­ban, azon se lehet egy csep­pet is kételkedni, hacsak sze­meink hasznát venni akar­juk.” A „Hitel” 1830-ban jelent meg. A szóbanforgó földesúri család ötven évvel később, a nyolcvanas években került abba a szorult helyzetbe, hogy parcelláznia kellett. — Olcsó volt itt a föld — mondja az egyik ember; ki­csit galuskásan beszél, tele szájjal. — Édesapám meséli, hogy amikor nagyapám földet vett itt, egy liter pálinkáért meg egy nagy parasztkenyé­rért adtak egy páskomot. Erre mifelénk így mondják, hogy páskom. (Folytatjuk.) „Nősök bálja“ Tápiószecsőn Az este ismét megrendezték Tápiószecsőn a hagyományos, zártkörű „nősök bálját”, amely — szintén hagyományos mó­don — a hajnali órákban ért véget. A bálon csak házas­párok, jegyespárok és batyut hozó anyósok vehettek részt. A hangulatot csárdásverseny és babasorsolás emelte. * így látta a vendég A kókai Kaka Az ital és a sebesség , megszállottái Komoly veszedelmet jelen­tenek embertársaik számára azok a gyalogosok és gépjár­művezetők, akik nem tartják be a közlekedési előírásokat, és azok, akik ittas állapotban gépkocsit, vagy motorkerék­párt vezetnek. A napokban három ilyen személyt vont fe­lelősségre a járásbíróság. A legsúlyosabb balesetet a tápiógyörgyei Kiss Károly okozta — saját magának. Kiss három korsó sör és három nagyfröccs elfogyasztása után engedély nélkül felült Nagy János motorkerékpárjára, és mintegy 60 kilométeres se­bességgel száguldozott Tápió- györgye utcáin. A templom melletti kanyarban nem tu­dott fékezni. A motorkerék­pár átugrott a közel fél méter MOZIMŰSOR Tápiószele ma: Vanina Vanini, matiné: 2x2 néha 5, hétfőtől szer­dáig: Elmaradt vallomás. Tápió­szentmárton ma: És akkor a pa­sas, szerdán: Aranycsempész. Tápiógyörgye ma: Riói kaland, hétfőn és kedden: Két nap az élet. Szentmártonkáta ma: A pá­rizsi Notré-Dame, szerdán: Egy gyilkosság krónikája. Tápiósze- cső És akkor a pasas, szer­dán: Békében élünk. Szentlő­rinckáta ma: Titok, szerdán: A nagy butf. Pánd ma: Cicababák, ifjúsági előadás: Híd. Tápió- bícske ma: A jégbalett csil­laga. Tápióság ma: Az arany­csempész. Tápiószőllős ma: A mi házunk, szerdán: Királylány a feleségem. Farmos ma: A kü­lönleges osztály, szerdán: Alain és a néger. Kóka ma: A vonat, szerdán: Csendes otthon. mély árkon és nagy erővel vá­gódott a betonlábakon álló ke­rítésnek. Kiss Károly karját és lábát törte. Ennek következté­ben több mint három hétig feküdt kórházban, s még ma is betegállományban van. A járásbíróság felelősségre vonta azért, mert ittasan ve­zetett, s jogosítványa sem volt. — Háromhónapi szabad­ságvesztésre ítélték. Egyben elrendelték a korábban testi sértés miatt kiszabott, de há­romévi próbaidőre felfüggesz­tett 4 hónapi szabadságvesztés végrehajtását is. Az ítélet jog­erős. Pető Antal farmos! útőrről eddig is sokan tudták, hogy motorkerékpározás előtt is rendszeresen fogyaszt alko­holt. Az is előfordult, hogy amikor beindította a motort, átesett azon. Közlekedési sza­bálysértésért már büntették. Ezúttal három korsó sört i-ott meg, és úgy akart moto­rozni. A járókelők azonban ér­tesítették a körzeti megbízot­tat, aki idejében érkezett a helyszínre, és megakadályozta Petőt abban, hogy kárt tegyen saját, vagy mások testi épsé­gében. A járásbíróság 15 szá­zalékos munkabércsökkentés mellett 8 hónapi javító-nevelő munkára ítélte, s kötelezte, hogy kényszerelvonó kezelésre menjen. Az ítélet jogerős. Kiss Lajos kókai pék mind­össze egy korsó sört ivott meg, s úgy ült motorkerékpárra. A járásbíróság jogerősen 1200 forint pénzbüntetésre ítélte. A Tápión túlról, a monori járásból utaztam Kókára, hogy a helyi színjátszók ^legújabb bemutatóját megnézzem. A lelkes kókaiak már régen meghódították nemcsak a sa­ját, hanem a szomszédos köz­ségek közönségét is. Szinte előre megéreztem, hogy jól mulatok a szerencsé­jét kókai színpadon kereső Kakuk Marci históriáján. A Tersánszky Józsi Jenő regé­nyéből készült színpadi váltó­termetével, mozgásával, de fő­leg jó arcjátékával tette félel­metesen elevenné. A legsike­rültebb naplopó Belovai Ist­ván volt. Már megjelenésével megnevettette a közönséget. Kiss János, a kertész alakító­ja, kissé lassú volt, és ez fé­kezte a darab lendületét. Papp János pedig kissé halk szavú- nak mintázta a rendőrt. Az 5 éves Répás Gabika természe­tes játékával rendkívül nagy közönségsikert aratott. Utoljára említem dr. Gidai Mihályt, a legközismertebb s legnépszerűbb kókai színját­szót és rendezőt. A feledé­keny, jólelkű, úr alakításával újra bebizonyította, hogy nem véletlenül terjedt el a híre a járás határain túlra is. Szeretnénk, ha a kókaiak a monori járásban is bemutat­nák a darabot, mert mifelénk is szeretnek az emberek szó­rakozni, nevetni. Fehér Ferenc Kakuk Marcik versenye A véletlen érdekes helyze­tet produkált járásunkban. Egyszerre két .színjátszó együt­tes, a kókai és . a' tóalmási ta­nulta be Tersánszky Józsi Je­nő dramatizált Kakuk Marci­ját. A kókaiak karácsonykor arattak vele nagy sikert, a tó- almásiak pedig szilveszterkor és újévkor. Ma műsorcsere keretében a tóalmásiak Tápió- szaosőn vendégszerepeinek, es­te 7 órai kezdettel. 35 ÉVES A SZENTLŐRINCKÁTAI TŰZOLTÓTESTÜLET Ma délelőtt 10 órai kezdet­tel jubileumi ünnepséget tar­tanak a szentlőrinckátai ön­kéntes tűzoltók abból az al­kalomból, hogy 35 éve alakul­tak meg. Az ünnepségre meg- 1 hívták az alapító tagokat is. TELI TÁJ zat célja, hogy egy egész es­tén át nevettesse a közönséget. Ez Kókán sikerült, pedig a ^ _ __ kókai közönség — ezt már be- ^ bizonyította — csak az igé- ^ nyes komédiát értékeli igazán. ^ A főszerepet alakító Vrbán ^ Lászlót, a művelődési ház fia- ^ tál igazgatóját először láttam ^ színpadon. Mozgékonyán, szé- ^ les skálán játszotta a szeren- 3 cséjét soha meg nem találó § szegénylegényt. Egyéniségével, ^ játékával kiemelkedett a töb- ^ bi szereplő közül. ^ Csuriné szerepét Nyéki Fe-^ rencné játszotta, nagyon jól. S Megmutatta, milyen tempera- § mentumos egy lányos mama, ^ ha a lányáról, de még inkább, ^ ha pénzről van szó. Még fia- ^ tál asszony, de a szereposztás ^ szerint igazi vén boszorkány^ volt. Bernula Ilona és Svarcht ^ Anna, a két fiatal kislány még ^ kezdő színjátszó, de mind a ^ ketten ügyesen oldották meg 3 feladatukat. A Rozit alakító 3 Zollai Éva érdekesen, de mint- § ha kissé darabosan játszott ^ volna. Egyes epizódokban fel- ^ ti nőén jó, néha pedig bizonyta- § lan volt. A Méltósága, a zsar- § mondott szövege. Játéka gyors ^ és dicséretesen ritmusos volt. ^ A férfiszereplők közül a $ másik jó alakítást Laczkó Jó- ^ zsef nyújtotta. A vademberts Pataki Tibor rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom