Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

I I« PEST titer El kMírlap 1967. JANUÁR 8., VASÁRNAP Heti jogi tanácsaink A háztulajdonos felmondási jogáról... A fegyelmi büntetés következményeiről... A szóbeli végrendeletről... Felmondhat-e a ház- tulajdonos cserelakás biztosítása nélkül? Gy. L. ecseri olvasónk írja, hogy vásárolt egy házingat­lant, és az előző tulajdo­nos a házban lakó bérlővel öt évre állapodott meg a bérletet illetően. Ez az idő­tartam most telik le, de a bérlő cserelakás ellenében hajlandó csak elmenni. Kö­teles vagyok-e cserelakást biztosítani annak a bérlő­nek, aki meghatározott idő­re vette bérbe a lakást? — kérdezi. Amennyiben határozott időtartamra kötötték a felek a bérleti szerződést, akkor annak lejártával a bérlőnek ki kell költözni a lakásból. Cserelakásra a bérlő eb­ben az esetben nem támaszt­hat igényt. Ha a szerződés lejártakor a lakást nem hagy­ja el, lakás kiürítése iránti pernek van helye. Más a helyzet ' Z. N.-né da- basi olvasónkkal, aki úgy vette bérbe a háztulajdo­nostól a lakást, hogy írás­ban kikötötték a háztulaj­donosnak azt a jogát, hogy a bérleti jogviszonyt csere­lakás biztosítása nélkül fel­mondhatja. Olvasónknak te­hát cserelakásra nem le­het igénye, viszont a ház- tulajdonos felmondása jogi­lag nem érvényes. A levél­ből ugyanis az állapítható meg, hogy december 2-án mondta fel a bérleti jog­viszonyt a háztulajdonos, de­cember 30-ára. Mivel a jog­szabály szerint ilyen esetben három hónapnál nem lehet rövidebb a felmondási idő, er-üt a felmondás nem érvé­nyes. Milyen esetben men­:tesülhet a dolgozó a fegyelmi büntetés hát­rányos következményei alól? T. Zs.-né, kocséri olvasónk írja, hogy „szigorú megro­vás” fegyelmi büntetésben részesült márciusban. Kérte a vállalatnál, hogy mente­sítsék idő előtt. Kérelmét azonban elutasították, ezért az év végi jutalomtól is el­esett. Olvasónk kérdezi: hova forduljon panasszal? A Munka Törvénykönyve , szerint szigorú megrovás fe- ^ gyelmi büntetés hátrányos § következményei alól a dolgo- >5 zó egy év elteltével mentesül- í: hét. Ezen idő eltelte előtt $■ csak akkor, ha munkája és magatartása . „ , érdemes. Ez utóbbi esetben ^ a vállalat a szakszerve- ^ zeti bizottsággal egyetértés- ^ ben hozhatja meg határoza- tát. Kérelmének elutasítása § miatt panasszal nem élhet. ^ Itt válaszolunk B. I. men- ^ dei olvasónknak, aki kér- ^ dezi, hogy a mentesülés- § nek mi a következménye? ^ A mentesített dolgozó ko- ^ rábbi fegyelmi büntetéséről % számot adni nem tartozik, ^ a fegyelmi büntetésre utaló § bejegyzést a nyilvántartás- ból a vállalat köteles tö- ^ rolni. Az idő előtti mente- ^ sítés esetén pedig a fegyelmi ^ büntetés végrehajtását, és ^ az ehhez fűződő hátrányo- kát is meg kell szüntetni. A ^ mentesülés csupán az ezt kö- S vető időre hat ki, a dolgozó § nem követelheti a büntetés ^ előtti állapot helyreállító- ^ sát, vagy a büntetés kö- ^ vetkeztében elszenvedett hát- ^ rányok jóvátételét. K. A. váci olvasónk is kér- i? dést intézett hozzánk. Az ő ^ esetében („megrovás” fegyel- •: mi büntetéssel sújtották), íj bár a törvényben vánt 1 év eltelt, volt mentesíthető, vele szemben egy lül ismét fegyelmi tzabtak ki. Az Mt. V. 183. ^ (.-a szerint pedig a mentesülés Időtartama az újabb fegyel- 5; Ini büntetés alóli mentesítés- S ) a megállapított időtartam- ^ Inai meghosszabbodik. Szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fe­nyegető, rendkívüli helyzetben van. Özv. Z. K. gyömrői olva­sónk írja, hogy nagynénjük előzőleg írásbeli végrende­letet készített, majd azt megsemmisítette, mert köz­jegyző előtt kívánt utóbb végrendelkezni. Időközben azonban állapota rosszabbo­dott, és a halálos ágyán szóban fejezte ki végakara­tát. Olvasónk azt kérdezi, érvényes-e a szóbeli vég­rendelet? A Polgári Törvénykönyv a szóbeli végrendelkezés le­hetőségét csalc kivételes helyzetekben engedi meg. J ogszabály szerint szóbeli végrendeletet csak az tehet érvényesen, aki életét - fe­nyegető, rendkívüli helyzet­ben van, és írásbeli végren­deletet egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne. Ezeknek a feltéte­leknek maradéktalanul és együttesen kell meglenni ah­hoz, hogy a szóbeli vég­rendelet érvélnyes legyen. A levélből megállapítottuk, hogy a szóbeli végrendelet szerint — feltéve, ha az érvényes — olvasónk örö­kös. És ezt az elhunyt hoz­zátartozói támadják. Ebben a kérdésben a bíróság vizs­gálja majd a végrendelet érvényességének a kérdését, és a szükséghez képest or­vosszakértő véleményét is meghallgatja. Az a körülmény, hogy a szóbeli végrendelet megtéte­le után az örökhagyó állapo­ta javult, és a hozzátarto­zók szerint "az elhunytnak módjában állott volna írás­ban kifejezni végakaratát utóbb, meg nem biztos, hogy a szóbeli végrendelet érvény­telen. Ugyanis a szóbeli végrendelet létrejöttének idő­pontjában meglevő helyzetet kell vizsgálni. Közömbös az, hogy az örökhagyó a rosz- szullét után a haláláig né­hány napon keresztül olyan állapotban volt, hogy min­den nehézség nélkül írás­beli végrendeletet tehetett volna. Dr. M. J. Egy kis KRESZ- vidékieknek Beszélgetés a fővárosi közlekedésrendészeten Sajnos, az újságokban min­dennapos a baleseti jelentés. Igen gyakran vidékiek a sé­rültek. A gyalogos, ha leszáll a pályaudvaron, a vidéki autós, ha a belső övezethez ér, új világba kerül. Erről, a vi­dékiek fővárosi közlekedéséről beszélgettünk a budapesti köz­lekedésrendészeten Dr. Bun- csúk László, Gubics Rudolf alezredesekkel és Csikhelyi Béla századossal. Sokévi ta­pasztalatukat mondták el, hogyjmilyen nehézségekkel ta­lálja szembe magát a ritkán Pesten járó gyalogos és autós. — Annak ellenére, hogy a KRESZ előírásai egységesek, mégis mások a problémák vidé­ken és mások a főváros­ban. Itt sokkal szervezettebb a forgalom, de itt csúcsosodnak ki a baleseti lehetőségek is. — Csak egyetlen példát er­re — mondta Dr. Buncsák al­ezredes. — Ha az országúton, vagy a faluban akar előzni valaki, rendszerint elég, ha csak az előtte levő, vagy a ve­le szembenjövő járművekre ügyel. Nem így a fővárosban. Itt szemben nem jelentkezik a veszély, annál jobban kell fi­gyelnie az előzőnek a mögötte zajló forgalomra. A városok­ban még fontosabb az előírt követési távolság betartása, mert sokkal többször kerülhet sor a hirtelen fékezésre. — A motoros járművekkel kezdtük, mert elsősorban eze­ken van a hangsúly, — foly­tatta Gubics alezredes — ér­dekes, hogy a vidékiek közül nagyon sokan be sem jönnek a nagy forgalomba. Valóságos betérő házak vannak a főút­vonalak mentén és inkább autóbusszal, villamossal foly­tatják útjukat. Viszont ennek a félelemnek a fordítottja is fennáll. Rutinos budapestiek biztonságosabban érzik ma­gukat a szjgorúan szabályo­zott, de védő budapesti forga­lomban. A továbbiakban arról folyt a szó, hogy vidéken néhány jelzőtábla ismerete is elég, míg a fővárosi közlekedésben bo­nyolultabb a helyzet. Az egyik legnagyobb ne­hézséget a párhuzamos közlekedés jelenti. Aki ahhoz szokott, hogy egye­dül van az úttesten, legfeljebb előtte és mögötte jöhetnek, bi­zonytalan helyzetbe kerül a W///////////////////////////////////////////////////////////A7////////VW/W//////////' kiemelkedő példamutató ^ alapján arra ^ megkí- mégsem i) Ugyanis íj éven be- büntetést § két-háromsávos közlekedés­nél. Váltogatja a sávokat és így kerül bajba. — S amire jó, ha még ügyel­nek — hívta fel a figyelmet Dr. Buncsák alezredes. — Ap­róságnak tetszik, mégis sok bajt okozott már a helytelen ki-beszállás. Nemcsak a veze­tő, az utasok is kiszállnak az úttest felől, csomagokat ra­kodnak és közben nyugodtan tárva hagyják az ajtókat. Vagy a kanyarodás. Általában kis terület áll rendelkezésre és szigorúak a kötöttségek. — Baleseti ok lehet — mondta Csikhelyi százados —, amikor csomagokkal rakják meg a kocsit, s a vezetőt ez akadályozza a kilátásban. Vagy az előírásokat megszeg­ve, jóval többen ülnek a ko­csiban. — A tehergép járművekről még nem szóltunk, holott je­lentős forgalmat bonyolítanak le. — 1967. január elsejével új rendelet lépett hatályba, amely engedélyt ad a traktorok és vontatók számára a piaci fel­hozatal biztosítása érdeké­ben a belső kerületekben való közlekedésre. A fővárosban harc folyik a helyért, a parkí­rozásért. A .rakodási időt a legrövidebbre kell csökken­teni. A vidéki tehergépkocsik vezetőire még fokozottabban áll a helyismeret hiányából adódó bizonytalanság és _ a meggondolatlanság előzés­nél. Amelyikük nem közvet­lenül Budapestre jön, át­utazóban helyesen teszi, ha kerüli a belső város­részeket. — Milyen jó tanácsokkal szolgálhatnak a gépjárművel közlekedő vidékieknek? — A legfontosabb: kerüljék a csúcsforgalmat. Reggel hét- től-kilencig, délután négy és hat óra között, jobb ha nem vetik be magukat az áradatba Azonkívül saját érdekükben tisztítsák meg a hosszú út porától-sarától ablakaikat, az indexet, a villogókat és a rendszámtáblát. Jó, ha a sá­ros kereket letiszítják, mert a vékony, útra felhordott iszap már sok balesetet okozott. S mindenekelőtt: a közlekedési előírások széles körű isme­rete! — Na, de nemcsak autóval- motorral közlekednek az em­berek. Nézzük a gyalogosokat. — Nekik valamivel köny- ^ nyebb a helyzetük, mert a tö- § megközlekedési eszközöket S használják — válaszolt Bun- S csak alezredes. — Persze, § azért nekik is nagyon kell | vigyázniuk. ^ Aki nem él nagy forga- $ lomban, annak nem ala- ^ kul ki az úgynevezett „ve­szélyérzete”. ^ A gyakorlatban ez azt jelenti, ^ hogy például álló jármű mö- 8 gül lelép az úttestre. Nem ve- § szí észre, hogy hirdetőoszlop $ takarja el őt a gépkocsiveze- ^ tők szeme elől, s átfut az út- $ testen a villamosmegállóhoz. ^ — Milyen jó tanácsokat ad­^ hatnak a balesetek elkerülé- ^ sere a gyalogos vidékieknek? $ — Legyen mindig körülte­^ kiütő. Inkább kérdezzen. Le- ^ hét, hogy amilyen szabályra ^ emlékszik, már nincsen ér- ^ vényben. Ahol azelőtt átkelő- ^ hely volt, most már nincs, és ^ így tovább. Csak akkor lépjen ^ az úttestre, ha lát mindkét ol- S dalra és őt is látják. Ha töb- S ben vajinak egy csoportban, ne ^ bízzák magukat az elölhala- $ dóra. S ami a leglényegesebb: ^ ha mégis bekerült a mozgó 5 járművek közé, ne ugrál­jon előre-hátra. í Álljon ^ , ., ... meg, hogy az áradat ha már nincs Ugyanígy ne pró- § háljon felkapaszkodni az el­C _ ___ _ ^ kikerülhesse, S visszaút. KILÁTÁS A VISEGRÁDI FELLEGVÁRBÓL Foto: Gábor ^ csöngetett villamosra. Cso- | magjait úgy vigye, hogy leg- ; alább az egyik kezével a le- és felszállásnál és a mozgó jár- műben meg tudjon kapasz- § kodni. ^ S búcsúzóul még egy jó taná- $ csőt: használják fel a hosz­szú téli esteket arra is, hogy megtanuljanak a nagyváros­ban közlekedni. A rendőrség a TIT-tel együtt mindenüttt megrendezi a KRESZ-tanfo- lyamokat. Érdemes azokon részt venni, sok hasznos, okos dolgot tudhatnak meg. Komáromi Magda Lovastúra a Dunakanyarban Tovább fejlődik a hazai és külföldi turisták kedvelt ki­rándulóhelye, a tavaly meg­nyílt tatai lovasiskola. Kor­szerű kiegészítő létesítményei­vel együtt hamarosan átadják rendeltetésének új fedett lo­vardáját. Az iskola egyébként az idén már nemcsak Tihany­ban, hanem — a nagyobb tel­jesítményeket kedvelő lovasok számára — a Dunakanyarba is szervez túrákat. GYERMEKNEVELES Anyák és nagyanyák Tekintélyt nem tisztelő, en­gedetlen, önző gyermekek kö­zött igen sok olyan van, akik­nek családjában éles viták zajlanak a szülők és a nagy­szülők között. A viták nagy része a neveléssel kapcsolatos. Anya és nagyanya igen gyak-,, ran ellentétes nevelési elve­ket vallanak. A kétféle neve­lés következménye azután az, hogy a gyermek egyik nevelé­si irányzatnak sem veti alá magát, nevelőit nem fogadja el példaképnek és nem tiszte­li egyiket sem. Az egyöntetű nevelési mód­szer, a harmonikus családi élet alapvető feltétele annak, hogy a gyermek egyénisége megfe­lelően fejlődjék, szükséges te­hát, hogy az anyák és a nagy­anyák közötti ellentétekről nyíltan tárgyaljunk. Mit sérel­meznek az anyák, mit sérel­meznek a nagyanyák és hol van az igazság? A jelenlegi életkörülmények, az, hogy az anyák nagy több­sége dolgozik, hogy a lakás- viszonyok miatt az öregek és a fiatalok kénytelenek * együtt élni, megnehezíti bizonyos mértékig a család életét. Ezt megsinylik a nagyanyák, meg- sinylik az anyák, de legjobban azok, akik miatt és akik körül a harcok folynak — a gyerme­kek. Nem vitás, hogy könnyebb volt a nagyanyák élete akkor, amikor nem volt szükség arra, hogy részt vegyenek gyerme­keik háztartásában. Külön laktak, gyermekeik időnként meglátogatták őket, szívesség­ből elvitték az unokát sétálni, vagy meséltek nekik. A csa­ládnak apró ajándékot készí-' tettek, amit mindenki megha­tódott örömmel fogadott. Ha fárasztó volt a gyermeki lár­ma, visszavonultak saját ott­honukba. Nem „kellett” ha­nem „szabad” volt részt ven­niük gyermekeik és unokáik életében. Többet pihentek, csendesebben, kevesebb izga­lomban éltek. Erre kell gon­dolni az anyáknak. Nem vitás azonban az sem, hogy mikor a nagyanyák fia­talasszonyok voltak, nagy többségben maguk uralták a házat. Az ő ízlésüket, az ő el­gondolásukat tükrözte az ott­hon. Saját igényeiknek megfe­lelően nevelték gyermekeiket. Többet voltak velük, jobban ismerték és ezért jobban is tudták befolyásolni őket. A mai anyáknak éppen azért, mert napközben a nagymama nevel, kevés lehetőségük van arra, hogy a gyermeket irá­nyítsák, nevelésük nagyrészt a fegyelmezésben, a napközben elkövetett „bűnök” számonké­résére szorítkozik. Különösen akkor, ha az anya nem mer, vagy nem akar ellentétes ál­láspontot képviselni a nagy­anyával szemben. Erre gon­doljanak a nagymamák. A nézeteltérések okai közis­mertek, a generációk gondol­kodáskülönbsége hozza ma­gával. Régen azonban nem voltak annyira egymásra utal­va, tehát kevesebb volt az összeütközés. Az ellentéteket át lehet hidalni, csak kölcsö­nös megértésre és türelemre van szükség. Értelmes, jó in- dulatú felnőttek meg tudják találni a közös hangot. Külö­nösen lényeges ez a gyermek nevelése szempontjából. Jelenleg a nagymama az anyahelyettes és a nevelést kell vállalnia. nagyrészt neki Azonban akár­milyen nagy részt vállal a nevelésben, nem anyja, csak helyettese az anyának, és tel­jes mértékben nem pótolhatja az anyát. Az anya korban és ezzel együtt gondolkodásmód­ban is közelebb áll a gyer­mekhez, jobban tudja irányí­tani. Az élettapasztalat a ne­velés területén is segítségünk­re lehet, de a sok tapasztalat nem jelent egyúttal csalhatat­lanságot is. „Én négy gyerme­ket neveltem fel, ember lett belőlük, engem nem kell ok­tatni” — ez szokott az ellen­érv lenni, ha valamit kifogá­sol az anya. De gondoljunk csak arra, ha az anya, vagy az apa, tehat a nagyanya gyer­meke, olyan kifogástalannak tartották a nagyanya nevelési módszereit, ha ők sajátmagu- kon nem tapasztalták volna a nevelés hibáit, ellentmondaná- nak? Nagyon gyakori eset az. hogy felnőtt emberek teljesen ellenkező nevelési elveket val­lanak, mint anyáik, mert a saját élettapasztalataik, küz­delmeik árán arra az ered­ményre jutottak, hogy szüleik nem megfelelően nevelték őket. A saját gyermekkori csalódásaiktól szeretnék meg­kímélni gyermekeiket. Termé­szetes tehát, hogy „ ha,, azt, lát­ják; a nagyanya az unokát is úgy akarja formálrrf,-ihint an­nak Idején őket, tiltakoznak ellene. Előfordul azonban az is, hogy a gyermekét következe­tesen jól nevelő anya, amikor nagymama lesz, az unokát következetlenül kényeztetően neveli. A saját gyermeknél át- érezte az anya felelősségét: embert kell nevelnie, aki majd helyt tud állni az életben. Az unokánál már ez a cél nagyon távolinak tűnik, és ezért nem is nevel, hanem csak szeretni, felelőtlenül akarják szeretni az unokát. Ezek a nagymamák azok, akiknél a gyermek min­dig védelmet talál a szülők szigora ellen és büszkék arra, hogy a gyermek jobban sze­reti őket, mint szüleiket. Ez azonban nem okos szeretet, nem a gyermek érdekeit szol­gálja. Az igazi szeretet az, amikor a felelősséget is átérez- zük. A gyermekért elsősorban a szülők felelősek, adjuk át tehát nekik a nevelés jogát. A szülőknek kell megállapítani a gyermekkel szembeni követel­ményeket, meghatározni a gyermek napirendjét és a nagymama az irányelvek alap­ján ellenőrzi. Lehet, hogy a követelmények felállítását il­letőleg lesznek véleménykü­lönbségek, de ezt a gyermek nélkül, egymás közt kell meg­tárgyalni és olyan egyezségre kell jutni, amit anya és nagy­mama egyformán elfogad. így, és csak így érhetjük el, hogy a gyermekben szilárd erkölcsi normák alakuljanak ki és a család felnőtt tagjait egyfor­mán tekintélynek fogadja el. A nagymama kívánságairól tudja, hogy azok egyúttal szülei kívánságai is. Ugyanúgy engedelmeskedik nagyanyjá­nak, mint szüleinek és nincs szükség akkor arra, hogy a gyermeket az apával vagy az anyával fenyegessük, ha ered­ményt akarunk elérni. A nevelésben kialakított kö­zös elveik magával hozzák, hogy nyugodtabb, tisztultabb lesz az egész családi légkör. Dr. Huszka Antónia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom