Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-06 / 5. szám

1967. JANUÁR 6., PÉNTEK

[ *

Árfekvés és Társai

EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT, volt egyszer egy kezdő újságíró. Megtörtént, . hogy szerkesztője elküldte, hatoljon be Kereskedelem városába és írja meg, amit lát. Jóságos ember volt az öreg, reszkető hangon utánaszólt az ifjúnak:

— Légy szemfüles és bátor. Ha a kapujukon túljutsz, tiéd a világ.

A fiatalember pedig bevágta magát a szolgálati Warsza- wába és legott odahajtatott Kereskedelem falai alá. Belülről csábos zene szólt, nyüzsgőit a nép, szebbnél szebb hiánycikkek kellették magukat. Akár hiszik, akár nem, még csipkekötésű harisnya- nadrág is volt a kirakatban, a gyerekek pedig sós mogyoróval töltött konzervdobozokkal gurigáztak. A pultokat üvegből készítették, hogy látni lehessen, nincs mögöttük semmiféle dugáru, még egy árva Unipressz kávéfőző sem.

DE A KAPU! Sötét üregében színes nyelveket öltöget- ve ült a Szakmai Zsargon be- hemót sárkánya. Körülötte csupa kicsorbult golyós- és töltőtoll, újságcikk és felhívás teteme.

— Ha-ha — nevetett szemébe gúnyosan sorba a sárkány mind a hét feje, amikor a kezdő'újságíró párviadalra hívta őket.

— Jó vicc — vicsorgott Színáilás. — Gondolod, hogy akad bármily kis esélyed? — Tudod, hogy mi már hányadik kinőtt fej vagyunk? Én jó két éve jöttem a világra. Azóta Kereskedelem polgárai még véletlenül sem mondják, hogy a szoknyának ilyen és ilyen a színe. Mi csak színállásról beszélünk. Vagy nézd a testvéreimet, az Érték- és a Nagyságrendet. Nincs kis vagy nagy tétel, mennyiség. Csak Értékrend és Nagyságrend. Nézd ott a sor végén a j Rövid- és Hosszúállást. Ők is ikrek. Vedd tudomásul, hogy a kurta kabát, rövid állású, a bokáig érő még véletlenül sem egyszerűen csak hosszú, hanem hosszú állású.,

— ÉS ITT VAGYOK ÉN.

Én a Problematika! — sivítoít a j következő. — Nálunk senki j sem beszél gondról, bajról, hiányosságról. Csakis rólam, a Problematikáról. Kezdetben még csak Probléma voltam, de hogy ilyen szépen meghíztam, kiérdemel tem a Problematika nevet s vedd tudomásul, kardinális kérdés lettem, bármilyen aspektusú koncepcióból nézel.

— Nehogy azt hidd — sziszegett a legifjabb fej — hogy én elnézőbb leszek! — Engem Árfekvésnek hívnák. Amióta megszülettem, Kereskedelem városában nem mondják, hogy mi az olcsó és mi a drága, azóta csak én létezek, az alacsony és magas Árfekvés!

S MOST JÖN A FORMABONTÁS, Az ifjú újságíró nem rántott szablyát, nem kezdett harcba a Szakmai Zsargon sárkányával. Zsenge j kora ellenére, a bölcsek láthatatlan szakállát viselte. Inkább visszament a szerkessz- ; tőségbe s igyekezett úgy ol- j dalogni a folyosón, hogy legalább néhány napig ne ke- | rüljön az öreg és jóságos fő- szerkesztő szeme elé.

k. m.

a hm Coeur harangtornyát

Lebontják és újjáépítik a montmartrei Sacrá Coeur székesegyház harangtornyát,

amelynek elkorhadt tetőzete beomlással fenyeget. A harangtorony rossz állapota miatt már évek óta nem kon- i gatják meg a híres székesegy- t ház 26 tonna súlyú nagyha- í rangját a Savoyarde-ot. Há- L rom év és félmillió frank j szükséges a torony újjáépítéséhez.

SHAVERTYUKOK

A Kanadában kinemesített shavertyúkokat, amelyek a világ legjobb tojóinak számítanak, hazánkban egyedül a Baranya megyei Bárban tenyésztik.

Öt esztendeje foglalkoznak itt ezzel a fajtával is 1966-ban rekord született.

Az Egyesült Államck és Kanada 20 tel jesi bményvizsgáló | állomásának adatai szerint j 1961. és 1965. között a sha- vertyúkok átlagos évi tojásho- a szűkös zama — férőhelyekre számítva — 237 volt. A bári gazdaságban tavaly átlagosan 265 tojást termelték a tyúkok, ami férőhelyre számítva — megegyezik az észak-amerikai eredménnyel, azzal a különbséggel, hogy az egyetemek és kutatóintézetek mellett működő amerikai teljesítményvizs- gáló állomások csupán ötvenes tojócsoportok termelését mérik.

Bárban viszont a magas tojáshozamoí nagyüzemi viszonyok között

— 45 000 shaveríyúk átlagá- I ban — érték él. Ez a termelési szint egyébként háromszorosa a magyarországi tojásátlagnak.

Veres Péter 70 éves

V

eres Péter Kossuth-díjas író hetvenéves. Szavunk ünnepi csengésű, de nem az ünnepre s az ünnepelthez szóló. Inkább amolyan sommá- zásféle: sűrítése, amennyire terjedelem engedi, életútja, s írói munkássága legfőbb tanulságainak.

Éva, a szakképzett majom

EGY PSZICHOLÓGUSCSOPORT KÍSÉRLETE

Mutattak egy majmot az Országos Közegészségügyi Intézet állatházában és elmondták róla, hogy egy pszichológiai kísérlethez készítik elő. Társaitól elkülönítve szállásolták el, megszelídítették, olyannyira, hogy a fényképezőgép vak újának villogását is kiválóan túri.

Dr. Bodó Szilárd, az állatfontos gyakorlati eredményeket is várnak. Várható, hogy az új ismeretek az elmebetegségek egyes fajtáinak gyógyításában hasznosak lehetnek, a szerzett tapasztalatok segítségévei kidolgozott pantomim- szerű gyakorlatok utánoztatá- sával. Üj utakon lehet megindulni a gyermekek nevelésében is, mivel a személyiség fejlődésében fontos szerepe van az utánzásnak.

A már említett Éva nevű majom a kísérletekre való felkészítés során terven . felüli ismereteket is szerzett. Egykettőre eltanulta az ápolóktól a — cigarettázást.

B. B. I.

Közmondásos pontosságát, ahogyan az élet- és szellemvilág megannyi jelenségének, a legapróbbaknak is, lebírha- tatlan szívóssággal nevet ad, hiába próbálnák utánozni. A szemlélet, a stílus változásain azonban átüt s kötelez a lényegi igazság: sose add föl a világ vallatását, hogy érzékieted, gondolataid hálójába fogd, tettenérd a teljes életet, legjobb tudásod szerint. Aki «Tői lemondott: mestersége, hivatása, emberléte legfőbb törvényét szegte meg.

Veres Péter eszmélésétől kezdve szüntelen vallatta a világot — hogy változtathasson a világon. Életútja — a nagy agrárproletárfalu, Balmazújváros villanytalan viskói közül az irodalmi-szellemi élet központjába: sokakban a rendhagyó esetek hökkent csodálkozását kelti. Pedig nem afféle tüneményes „karrier” ez, melynek ívét a személyes becsvágy mohósága húzta volna meg. Magatartásában, írásaiban egyaránt egy réteg szószólója, életének, szenvedéseinek, legjobb tulajdonságainak művekbe sűrítő- je, az irodalmi maradandóság- ba mentője volt. E réteg: a valahai szegényparasztság zárt közössége, hol az „elnyomás” szónak betűszerinti értelme volt: a jogfosztottság, a társadalmi kiszolgáltatottság, a mindennapi betevőért folytatott örökös harc a természettel és az élet uraival egyszerre: e sors osztályosait olyan tömbbé tömöri tette, mely a belőle kiszakadt író magatartását is életre szólón meghatározta. Az induló Veres Péter írásai: e sorsközösség kinyilatkozásai. „Én nem mehetek el innen. soha. sehová” — vallja egy korai versében. Törvényéhez hú maradt: lélekben soha övéitől el nem távolodott, de közéjük akarta hozni a nagyvilágot, mindent, ami szép, nemes és amit érdemes, dacolva a közönnyel, hatósági vegzatúrákkal. Jelképes, hogy első nagyobb írása, Az Alföld parasztsága, a Markó utcai börtönben születik, 1936-ban. Egy év se telik el, s a nagy magyar publicista, Bálint György, e szavakkal hívja föl a balmazújvárosi parasztíróra a figyelmet: „Veres Pétert két napig faggatta a balmazújvárosi csendőrőrs. Kezét, lábát merőlegesen kinyújtva, arcát a mennyezet felé fordítva, órákig tartó görcsös mozdulatlanságban kellett a nyomozók kérdésére válaszolnia. Súlyos vádpontokat kellett tisztáznia: miért érintkezett Móricz Zsigmonddal és Illyés Gyulával? Kéziratait és könyveit elkobozták.”

I

gen, a hatalom fölfigyelt rá, miért világos egy kunyhóablak a balmazújvárosi szegénysoron, megérezték, messze lobog annak a fénye, ámde hiába próbálták kioltani. Érezték, a szellemi honfoglalás, melynek Veres Péter előőrse és serkentője volt, valamiképp az igazi, a történelmi honfoglalás, a felszabadulás kicsikart előlege. Amint az író legjelentősebb műve, a Számadás, önéletrajz ugyan, de egy szegényparaszt eszmé- lését hűségesen fölidézve, a tömegek, a hárommillió koldus történetét, akaratát fogalmazta meg. Azt, ami a nép valójában volt, és amivé lenni akart. Ez, a történelmi helytállás, Veres Péter sorsának és életművének másik fontos, kire-klre kötelező tanulsága.

Igen, még ma is nehéz eldönteni, mivel tett többet: azzal, hogy megírta osztálytársai életét, olyan hitelességgel és részletességgel, hogy műveiből, a Szűk esztendőből, a Számadásból, a Próbatételből és a trilógiává bővülő Baloghcsalád történetéből a késő korok olvasója is elevenen maga előtt láthatja majd e napjainkban már múltbafordult világot — vagy azzal, hogy a földreform egyik előkészítőjeként és irányítójaként, forradalmár politikusként részt vett a szegényparasztság ten- germélyi életének megváltoztatásában, hogy valóban és véglegesen múlt legyen, amit írásaiban megörökített.

É

s, miután a felszabadulás megtörtént, népe — az ő szavaival élve — véglegesen a „nemzetbe emelkedett?” A folyamat máig se ért véget, figyelmeztet az író. A hódítás még nem teljes: a „szellem napvilága” még nem ér el mindenüvé. Ezért foglalkozik ma, a régi frisseséggel és szívóssággal, a tudomány, a művészet, a szellemi élet megannyi problémájával: viszi övéinek, mindazt, „ami szép, ami nemes és amit érdemes.* így lesz Olvasónaplója a Számadás folytatása mindegyre táguló szellemi önéletrajz.

De ezenközben se feledkezik meg róla, hogy ma is vannak némák, hallgatagon a dolguk tevők, akik magukért szólni röstellenek. Helyettük s a nevükben szól, igazukra újra figyelmeztet, mint a hasonló című, már a hatvanas években írt regényében. S ha ismét a múltat, a régi cselédsor nyomorúságát idézi föl, mint a Tiszántúli történetekben, nem az emlékekben me- rítkezik meg, s nem egy volt világba réved vissza, hanem a közösségi együttélés ma is érvényes és megszeghetetlen szabályrendjét kutatja, erkölcsi törvényeire figyelmeztet.

A nyolcadik évtized küszöbét átlépő Veres Pétef gazdag ember. Gazdag, mert mérhetetlenül többet adott, mint amennyit kapott. Iszákjá ma is kifogyhatatlan, mint a mesebeli szegényember tarisznyájából is mindig jut kinek- kinek madár látta kenyéri Mindenkinek, aki élni akar vele.

B. Nagy László

KÖNYVESPOLC

Laura Fenni:

ATOM A CSALÁDBAN

Enrico Fermi élete

A feleség szól arról a férfiről, akinek döntő szerepe, része volt az emberiség történelmében új szakaszt nyitó atomkorszak megkezdésében, kinek felügyelete alatt a világon először indult meg az ún. ellenőrzött és önfenntartó láncreakció. Fermi a modern fizika nagy alakja, s neve minden bizonnyal örökös kötődésJön a hideg 1- jelzik a cinkék

. ^ Hideghullámot jeleznek a ^ cinkék. A hosszan tartó enyhe- ! | ség után most északkelet és ' ^ északnyugat felől egyaránt tá- ^ madásra készülődő tél első | igazi hideghullámait jelzik a § cinkék. Napok óta feltűnő bűz- ^ gólommal tömik a begyüket, | ami a megfigyelők szerint, $ hamarosan elkövetkező „bájJ tös napjaikra” utal.

zetükben, csoportban élve, társaik megfigyeléséből tanulni képesek. Az ilyen szociális tanulás egyik formája, amikor a majom utánozza, „le- kopírozza” a másik állat viselkedését. A gyerekek is sok ismeretre tesznek szert azáltal, hogy társaiktól ellesnek bizonyos tevékenységeket. A kutatók célja kettős. Bizonyítani akarják, hogy a tanulás egyik önálló formája az utánzás, valamint megismerni ennek idegélettani mechanizmusát.

A kísérlethez speciális ketreceket készítettek. A két ketrec egymás felőli oldallapja átlátszó anyagból készült. Az egyikben levő majommal bizonyos tevékenységet végeztettek, aztán megfigyelik, hogy társa, aki látta ezt, mennyire tanulja el tőle a feladat megoldását.

A majmok nem minden esetben és nem akárkit utánoznak. Csak olyan állatot, amelyikkel jó társas kapcsolatban vannak, így például anyjukat. De utánozzák a gondozó embert is a laboratóriumban.

— A kísérletek során a példát adó állatot megtanítják mondjuk arra, hogy kinyisson egy bonyolult zárszerkezetet. Aztán megismételtetik ezt a tevékenységet, úgy hogy a vizsgált majom lássa. Majd ha utánozni kezdi, spanyolfal mögül filmre veszik viselkedését, ugyanakkor pedig elektródák segítségével mérik az izmok működését. Figyelemmel kísérik az agy elektromos tevékenységét is. Operációval az agykéreg egyes területeire elektródákat építenek be, amelyeket vezetékek segítségével műszerekkel kötnek ösz- tze.

Az operációkat Urbán János tudományos munkatárs végzi, akinek a Szovjetunió több tudományos intézetében is módja volt tanulmányozni az ilyenfajta beavatkozásokat.

Gyógyítás: pantomimmai

Egyelőre másfél éves kutatási programot dolgozott ki a pszichológuscsoport, TapasztaDr. Bodó Szilárd, az állatház ! vezetője, Évával, a „szakképzett majommal”.

ház vezetője csak társként vesz részt a kísérletben, így az Éva nevű majomhölgy szakképzettségéről a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetében tájékozódtunk.

Utánozó majmok

— Az állatok értelmi fogékonysága érdekel minket — mondta Marton Lajosné tudományos munkatárs, a téma Vezetője. Mint ismeretes, a tnajmok természetes, környeAZ ÚJ NAPTÁR

$

na. „Színházba, 7 órára! Fon-^ tos!!!’’ Kár volt elmennem. § Március 1-én: „Most már iga-§ zán szakítok Vele!!! Dehogy i szakítottam. Július 1-én: „Vég-5 leg leszokom a dohányzás- $ rólü!” Nem szoktam le a do-\ hányzásról, csak a cigarettá- \ ról. Most szivarozom.

Amiket előre jelentősnek^ hittem, azokat most, utólag ^ jelentéktelennek tartom. Ami§ számomra igazán jelentős volt ^ az elmúlt évben, nincs is be-S jegyezve. Hogy megismertem S egy értékes embert, hogy egy§ este az utcáról a mentők vit- § tek haza, hogy egy szép va- § sárnapot töltöttem Szentend- ^ rén, hogy az az írásom is jött ^ egy lapban, amelynek meg je tepésében nem bíztam, hogy§ végre elolvastam, s nagy gyö- ^ nyörűséggel, Rousseau Valló-k másait, s Thomas Mann, Jó- > zsef tetralógiáját, hogy láttam§ néhány remei: filmet: mind- ennek nyoma sincs. Az igazán § fontos dolgok legtöbbször vá- $ ratlanul jönnek, felkiáltójelek^ nélkül. §

Az új naptárt az íróasztalra ^ teszem, s a régit eldobom. Egy ^ évet hajítok el, amely már el-| núlt. Egy esztendő tetemét, s ,Nem az idő halad, mi váltó- $ zunk” —, mondja Madách, \ Csakhogy mi ezt a kisebb-na-^ lyobb változást nevezzük hó- ^ napnak, évnek.

Mi magunk vagyunk az idő $ Fürtös Gusztáv í

jövőbe? A kalitkákat az idő tölti majd ki, előre nem látható tartalommal. Magánéletünk lényeges dolgait nem tudjuk messzi távolra kiszámítani. Ha tudnánk, ilyeneket írnánk be: „Egészség!”, meg: „Béke!", „Boldogság!”, továbbá külföldi utazásokat, s még számos kellemes kívánságot. De az előttünk álló idő titok. Az új naptár a titkok könyve.

De az idő térképe is. Szürke hétköznap-hegyekkel, piros vasár- és ünnepnap lankákkal, völgyekkel. Persze a szín nem sokat számít. Néha egy hétköznap több örömet hozhat, mint egy háromnapos ünnep. Mindenesetre: az esztendő változatos tájait képzeljük a naptárba, azokat a tájakat, amelyeket —, ha megérjük —, beutazunk majd.

Nézegetem a régi naptárt is. Tele van jegyezgetéseimmel, nevekkel, címekkel, telefonszámokkal. Van olyan név, melyről azt sem tudom már, hogy ki a viselője. Vannak telefonszámok, melyekről nem is tudom, miért írtam föl. És milyen sok a „fontosT megjelölés, némelyik három felkiál- tójellel is! „Találkozás X-szel, 8 órakor, fontos!!!” Nem volt fontos, el is maradhattam vol! Itt az új előjegyzési naptár. \ Nézegetem, lapozgatok benne. j Olyan, mint a tavalyi, csak j még tiszta, nem jegyeztem be- i lé semmit, s a homlokán ez j áll: 1967.

j A végtelen idő egy darabját j tartom a kezemben, tizenkét i hónapot, ötvenkét hetet. Eh- \ hez képest elég könnyű. Vajon i leélni is könnyű lesz-é?

\ A naptár, az óra testvére: i mindkettőnek az idő a szülő- i anyja. Az óra a napot osztja ] fel apró részekre, a naptár az i évet. Ez is, az is, az idő múlá- i sára emlékeztet. Ezt mond- : ják: „Igyekezz, tevékenykedj, okosan gazdálkodj, mert semmi sem örökkévaló; te sem!” Az idő felfedezése tette az embert igazán emberré.

A naptártömb minden lapját vonalak osztják szabályos részekre. Minden egyes napnak külön kis területe van, mondhatnám parcellája. Hogy melyik mit fog teremni a számomra, csak részben függ tőlem. Jórészt a körülmények határozzák meg, a társadalmi erők, szervezetem működése, az időjárás, a véletlen.

Mert hiába írnám be például előre, hogy március 29-én jókedvem lesz, vagy augusztus 1-én nyerek a lottón. Ki lát a

sei ei xuvcipu a muucui történetével, ám — s így teljes az igazság — nemcsak tudományos eredményeit kell szá- montartani, hanem emberi, közéleti — tévedéseit is.

Fermi nem volt ott azok között, akik az atombomba ledo- bása előtt, de még inkább után — a bomba alkotóiként!

— felemelték tiltakozó szavukat, s igyekeztek megakadályozni a nukleáris fegyverkezést; Fermi — bár minden bizonnyal maga is felismerte a „palackból kiszabadított szellem szörnyű voltát — igyekezett lojális maradni. Laurc Fermi könyve mindezt kissé elnagyoltan, felszínesen ábrázolja, leginkább megkerüli c

— számára — kényes kérdéseket. Ugyanakkor azonban igen közvetlen képet fest a nagy tudósról, mindennapjairól, elkerülve az „intimpistáskodást”

A könyv érdekes kortörténeti dokumentum is, szórakoztató olvasnivaló is, kedves, könnyed humora sajátos íz ad. A fényképek értékes dokumentumszámba mennek

(Gondolat Kiadó)

(m. o.)