Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-05 / 4. szám
*<cf£trlap ige:, januär 5., csütörtök Nem lehet kötelezni a diákokat egyenruha, köpeny és diásapka viselésére Sok szülő panaszolta, hogy egyes iskolák — tekintet nélkül az időjárásra — a tanulóknak kötelezővé tették diáksapka állandó viselését. Előfordultak olyan esetek is, hogy a rendelkezést végre nem hajtó tanulók ellen fegyelmi rendszabályokat alkalmaztak. Ezért a minisztérium most intézkedésben szabályozta az általános és középiskolai tanulók iskolai öltözetét. Az erre vonatkozó utasítás a diáksapka kötelező használatát az általános és középisLondon // • női szemmel... Amikor néhány hetes londoni tartózkodásom során barátaim teára hívtak — a szokott udvariassági kérdések között feltették: no és női szemmel mi mindent fedeztél fel rólunk? Azaz, észrevet- ted-e, mi angolok azért tettünk egyet, s mást a háziasz- szonyok gyors bevásárlása és az otthonok ügyes-bajos dolgainak megkönnyítése érdekében. Így aztán egyszerűvé vált a felsorolás. Tetszett, hogy az önkiszolgáló áruházak a heti egyszeri bevásárlásra készültek fel és a kosár húzható kocsivá változott. A súlyt már nem a vásárló cipeli. Valószínűleg a kereskedő sem fizet rá, mert így a vásárló közönség feleannyi idő alatt hagyja ott fontjait. A gépesítés nem ragadt meg a hatalmas élelmiszerüzletek ben, előre léptek „a kisebb speciális textilboltok” is. A ruhanemű anyagának kiválasztása teljesen hagyományos módon történik. Az eladó éppen úgy elborítja a pultot áruval, mint 50 év előtt. Ha már sikerült a választás, pillanatok kérdése a lebonyolítás. Nem méricskél, miután egy elmés szerkezet pontosan méri az anyagot, és kiszámítja a fizetendő összeget. A vevő az eladónak fizet és tőle veszi át az árut. Bizonyos idő elteltével az osztályvezető átveszi a pénzt, de a külön pénztáros és csomagolok költségét megtakarítják. És gyors a kiszolgálás! Órákig bámészkodtam a Woolworstbcn, amely szinte valamennyi londoni kerületben megtalálható. A „For Your Home” osztályon — nálunk aprócikknek hívják — felfedeztem a kép felfüggesztésére szolgáló ragasztót. A szigetországban ugyanis általános a tapétázás, tehát nehéz lenne lyukat fúrni a falakba. Feltételezhetem jóminőségűnek kell lennie, ha a nylonzsinór végén függő képet elbírja. Jó ötlet — a házilag összeállítható kisebb bútorok árusítása. Az alacsony asztal, lábai és lapja a kívánt méretben kiválasztható, felsőrészének borítása, színes, mosható mozaik. Elmagyarázták:, árra éppen fele a kész asztalénak, emellett az egyéni ízlés is érvényesül és a barkácsoló szenvedély is kielégíthető. Ha már az áruházaknál tartunk, követendő példa lehetne nálunk is a shoe reparing- sarok. Akár egy barátságos eszpresszóban, kényelmes karosszékekben olvasnak, kötnek, leginkább a női nem képviselői. Miközben halk motorzúgás hallatszik, az üvegfal mögött sarkalják a hölgy lábbelijét, valóban percek alatt. A fényképezők nagy tábora és a szaküzletek versenye érdekében, az előhívandó filmet egyszerűén postaládába dobta háziasszonyom. Megmosolyogta rémületemet: — „higgye el, kézbesíti a postás”. A címzést ugyanis előre nyomtatják, s csupán a feladó címére van szükség, s a kész képet négy nap múlva visszaküldi az ottani „OFO- TÉRT”. Alig merem leírni, nem szeretném megbántani a Közértet, de ebben a 10 milliós világvárosban sohasem láttam kólákban egyaránt megtiltja. A feltűnő öltözködés elkerülése, a tanulók utcai ruhájának megkímélése céljából helyes és ajánlatos, hogy mind az általános, mind a középiskolások — fiúk és lányok is — az iskolában munkaköpenyt hordjanak. Kötelező előírás azonban erre sincs, s a köpenyt nem viselő diákokkal szemben nem szabad fegyelmi eszközt alkalmazni. Iskolai egyenruhát kötelezően előírni ugyancsak nem szabad. Februárban: Mezőgazdasági könyvhónap Februárban ismét megrendezik a már hagyományossá vált mezőgazdasági könyvhónapot. Az ünnepélyes megnyitót január 3I-én tartják Pécs- váradon. Ugyanakkor a mező- gazdasági könyvhónap megnyitóját mindén megyei és járási székhelyen is megrendezik. A februárban sorra kerülő szakelőadás sorozatok az egyes vidékek sajátosságainak megfelelő mezőgazdasági témákkal foglalkoznak. Mindenütt szerveznek író—olvasó találkozókat is. A TÚRÁI NÓTAFA tejet vivő embereket. Angliában ugyanis a tej árában benne van kihordása is. A napi megrendelés mindössze egy cédulán történik, fizetés pedig havonta. Még csak annyit: helyes, ha kereskedelmi szakembereink közül egyre többen indulnak tanulmányútra. Javaslom, kísérletképpen vigyenek magukkal egy-egy jószemű női kollégát is. Hiszem, hogy mi | többiek ebből itthon profitál- í ni fosunk. G. Molnár Edit Túrán, ha megkérdezed a legelső utadba akadó embert, hogy merre találod Jula nénit, az énekest, nyomban útbaigazítanak. Neve ma már fogalom a Galga menti falvakban. És nemcsak Túrán ismeri mindenki. Szerte az országban. A közelmúltban például a Tiszán innen, Dunán túl című rádióvetélkedő egyik rejtvénye volt. Ezt énekelte: Sej, ha kimegyek a rétre kaszálni, Szagos a fű, nem bírok rendet vágni, Szagos a fű attól a sok virágtól, Sej, attól a sok piros-barna kislánytól... Még alig, hogy befejezte a dalt, egyszerre többen is jelentkeztek az ellenfél megye versenyzői közül. S mondták hibátlanul a megfejtést: Tóth L. Mihályné, Túra, a népművészet mestere, vagy ahogy mindenki ismeri: Jula néni... Hetvenöt esztendősen is fiatalos mozgású, nótás kedvű asszony. Hogy hány dalt ismer, azt maga sem tudja pontosan. Hol tanulta a nótákat? Kitől? Dallal válaszol: Jaj, istenem, miért nem szakad le az ég’. Mikor nekem krumpli leves az ebéd. Krumpli leves, semmi más, A vacsorám egy irgalmas sóhajtás! Aztán szóval is megtoldja: — Alig, hogy kinőttem az iskolából, sommás lettem, mint a többi velem egykorú, egysorsú lány. Kartalon és Emzán dolgoztam az uradalmakban. Nehéz volt a munkánk, dallal próbáltuk köny- nyíteni. Valahogy ilyenféleképpen: Jaj, de sokat arattam a nyáron, De keveset aludtam az ágyán, Bontsd fel anyám ágyadat, a vetett ágyadat, Hadd aludjam ki rajta magamat. — Ha daloltam, valahogy mindig gyorsabban múlott az idő. Akkor nem figyeltem a talpam alá, ha megszúrta a tarló és a íehajolásokat sem számolta az ember lánya, néha még azt sem vette észre, hogy mikor kezdett új rendet az aratója. A dal olyan volt, mint a hosszú tél után a tavaszi napsugár: ha karcos is még márciusban a szél, nem érzi az ember lánya, csak a napot fogja fel ésszel, amely egyformán bizsergeti a bőrt és az ágvégen feszülő rügyeket ... Az ifjúságot idéző emlékezés kisimítja a ráncokat homlokán, mélytüzű szeme felíény- lik, ezekben a percekben ötvenötnél többnek senki sem mondaná. — Télidében könnyebb volt az életünk — emlékezik elmerengve. — A fonó... A fonó volt a legszebb, összegyűltünk lányok, a legények meg utánunk lopódzikodtak. Volt ott játék, bolondozás. A fonóban kivirult minden lány, akárcsak tavasszal. Amikor a legények nekibátorodtak ... Micsoda visongás volt! Nehogy kihallatszodjon az utcára, az egyik legény citerázott. Mi, lányok, pedig énekeltünk hozzá. Lehunyt szemmel álmodja vissza magát a régi fonókba. Mintha csak ott, a lánykoszorú közepén énekelne újra, szép hangjával fedezve a legények csínytevéseit. Csipkés a szőlő levele, Szép asszony szép lányt neveidet, Miluor én felcseperedtem, Mindjárt a szép lányt szerettem ... Sokáig hallgat a dal után. Nem azért, mert fáradt, csak mert hosszú az út a tizenöt esztendős lánytól a hetvenöt éves öregasszonyig. — Sokáig, nagyon sokáig csak a magam és leánypajtásaim szórakoztatására énekeltem. Képzelheti, mennyire meglepett, amikor ötvenben váratlanul pesti emberek kopogtattak be hozzám. Azt kérték, énekeljek, szeretnék megörökíteni a turhí dalokat. Ha: erre tartotta a kedvük ... Énekeltem én nekik szívesen. Nem került pénzbe az... Két esztendővel később meghívót kézbesített a posta. A rádióba hívták Jula nénit, ne csak otthon dalolja azokat a szép nótákat, énekelje el a rádióban is, hadd ismerje meg ország-világ. Az egykori sommáslány. mint rádióénekes! Nehezen fért meg a fejében. Hogyan jön ő ahhoz, hogy országnak- világnak daloljon?! De ha egyszer kérik ... Nem utasíthatja vissza az invitálást. ötvenhétben, az alkotmány ünnepén tüntették ki a népművészet mestere címmel és lett még híresebb, mint volt azelőtt. — Járt itt nálam egy egész osztálynyi tanítóképzős lány. Az ország másik feléből jöttek el hozzám, csak azért, hogy énekeljek nekik. Hogyne énekelt volna, ha már olyan messziről elfáradtak hozzá... Nemrég pedig ő ment vendégségbe. Az egyik budapesti tanítóképzőbe invitálták. Csak azért, hogy dalaljon a jövő tanítóinak. Hogy megismertesse velük a túrái nótákat. — Hogy melyik a legkedvesebb dalom? Szeretem valamennyit. A legszívesebben mégis azt énekelem, amit a nagyapámtól tanultam. Az ő kedvenc nótája volt. Lehet vagy százötven éves... Kerek a szoknyámnak az alja, Magas a cipőmnek a sarka, Még annál is magasabbra ra- ra-ra-rakatom, Jobban szeressen a galambom. Kerek a gatyámnak a szára, Lapos a csizmámnak a sarka, Rézbetűkkel a nevemet rá-rá- rá-ráveretem, Jobban szeressen a kedvesem. Ilyen jókedvű, dalosajkú asszony ma is, hetvenöt évesen is, Jula néni, Túra nótafája. p. p. Tízezer tapsifüles — nylonzacskóban A magyar nyúlgerinc és nyúlcomb keresett cikk a nyugati piacokon. A növekvő meg- reufdfelteteli ktelégttéséca az elmúlt év ,végén a győri hűtőházban megkezdte működését az a kis üzem, amely nyúzza, darabolja és konyhakész állapotban nylonzacskóba csomagolja a vadnyulat. Az üzem alig egy hónap leforgása alatt több mint 10 000 nyulat dolgozott fel és szállított zömében Nyugat-Németországba. K O NY V ESPO LC KORNIDESZ-KURUCZ: Az iskolareform a megvalósulás útján A közvélemény széles nyilvánossága előtt öt éve tartó iskolareform kedvező eredményt hozott. A reform végrehajtásának számvetése ebben a távlatban feltétlenül indokolt, hiszen szocialista társadalomépítésünk olyan alapvető kérdéseiről van szó, amelyek jelentőségét feladataink magas mércéjével tudjuk csak lemérni. Egyrészt azért, mert az iskolák jelentősége és szerepe, nagy társadalmi és gazdasági feladataink megoldásának folyamatában jelentősen megnövekszik s nélkülözhetetlen feladatokat lát el az általános műveltség terjesztésében, a szakemberképzésben és általában a szocialista közgondol- kozés kialakításában. Másrészt pedig azért is. mert a társadalom és az egyén egyre inkább és mindjobban felismeri az iskola szerepének megnövekedését. Rendkívül fontos kérdés: hogyan alapozza meg a felnövekvő nemzedék tudását az iskola; milyen jellemvonásokkal és nézetekkel gazdagítja az iskola ezt a felnövekvő új nemzedéket? A reform öt éve számvetésének elkészítésére vállalkozott Kornidesz Mihály és Ku- rucz Imre — mindketten az MSZMP KB felelős beosztású munkatársai — „Az iskolareform a megvalósulás útján” című könyvükben, amely a Kossuth Kiadó gondozásában látott napvilágot és került közönség elé. A vállalkozás annál is inkább tiszteletre méltó, mivel a reform végrehajtását nem lehet egyszerűen adminisztratív feladatnak, egy megalkotott törvény mechanikus végrehajtásának tekinteni, hanem látni kell a folyamat hallatlan sokrétűségét és bonyolultságát, amely mind szemlélet és mind módszer tekintetében rendkívüli sokoldalúságot feltételez. A szerzők célja világos: áttekintést adni az iskolareform végrehajtásáról és ennek útján felvázolni a távolabbi perspektívákat. A kötet első fejezete az iskolareform létrejöttének körülményeit mutatja be és felvázolja az oktatási rendszerről szóló törvény fő vonásait. A szerzők abból indulnak ki, hogy az oktatás reformja ma világjelenségnek tekinthető. A magyar oktatásügy továbbfejlesztését szolgáló iskolareform — állapítják meg a szerzők — a többi szocialista ország reformjához hasonlóan, a társadalomban beállott mélyreható változásokban, a szocialista termelési viszonyok kialakulásában gyökerezik és magában foglalja a termelési eszközök fejlődéséből, a technika és a technológia új eredményeiből, a kultúra és a tudomány előrehaladásából fakadó indítékokat. Az iskolai munka alapvető meghatározóivá a szocialista társadalom felépítésének feladatai válnak, s a munka megjavítását a szocializmus és a kapitalizmus közötti gazdasági, politikai és kulturális osztályharc követelménye is indokolja. A szerzők ezután bemutatják az iskola- reform alapelvének kidolgozását, áttekintik iskolarendszerünk felszabadulás utáni fejlődését s gazdag adattárral, statisztikával határolják körül az 1960-ig elért eredményeket, amelyek a reform alapjául szolgálnak. Az oktatási rendszerünk továbbfejlesztéséről szóló törvény a következő alapelveket rögzíti: „Váljék szorosabbá iskoláink kapcsolata az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel. Minden iskolatípus készítse elő tanulóit a termelőmunkában való részvételre.” — „Mind magasabbra kell emelni a korszerű, természettudományos, általános és szakmai műveltség színvonalát. A tanulók túlzott igénybevételének elkerülése érdekében a tantervi követelmények megállapításánál fokozottan figyelembe kell venni az életkori sajátosságokat.” — „A szocialista világnézet és erkölcs alapján neveljenek iskoláink igazi hazafiakat, jellemes és törvénytisztelő állampolgárokat, akik forrón szeretik hazánkat, népünket, odaadással szolgálják a szocializmust, a békét, a népek testvériségének ügyét, építik és védik a nép államát." Az iskolareform e hármas célkitűzése — írják a szerzők — szerves egységet alkot. Az alapeiivek egymáshoz kapcsolódnak és egymást erősítik, átszövik az oktató-nevelő munka egészét az általános iskolától az egyetemiig. Ezek a kiindulópontok az oktató-nevelő munka minden területére érvényesek. Az alapelvek egysége a szocialista nevelésnek céljából fakad; a három alapelv szerves egysége az iskola- reform sikeres megvalósításának záloga. Az iskolareform megvalósulásának témakörét a szerzők a továbbiakban e hármas törvényi alapelv tagolásában tárgyalják. A második fejezet az élet és az iskola kapcsolatának szorosabbá tételét, a korszerűsítés alapelveinek megvalósítását tárgyalja, s ennek kapcsán nagy figyelmet fordít az iskolai oktató-nevelő munka új tartalmának kidolgozására. Nagyon szemléletessé és gyakorlatilag is igen hasznosíthatóvá teszik a fejezetet azok a táblázatok, amelyeket a szerzők könyvükbe felvettek. Külön-külön tárgyalják az általános iskola alsó és felső tagozatainak, valamint a gimnázium és a szak- középiskolák reformproblematikáját, végül felvázolják az iskolai munka életszerűbbé és korszerűbbé tétele érdekében megvalósítandó feladatokat is. A harmadik fejezet a tudatosabb, tervszerűbb és hatékonyabb nevelőmunka kérdéseivel foglalkozik és kiemelten tárgyalja a hazafias nevelés kérdéskomplexumát. Ez utóbbival kapcsolatban a szerzők abból indulnak ki, hogy hazánk politikai-társadalmi fejlődésére a szocialista építőmunka nagy lendülete, az őszinteség és a bizalom légköre jellemző. Ez a légkör az iskolában folyó hazafias nevelésre is serkentően hatott és hat. Az elért eredmények ellenére azonban azt kell mondanunk, — állapítják meg a szerzők — hogy társadalmi igényeink fokozottabb erőfeszítéseket követelnek e téren is. E fokozottabb erőfeszítések azon alapulnak, hogy szocialista hazafiságunk, nemzeti érzésünk a felszabadulás óta eltelt két évtized alatt bekövetkezett gazdasági-társadalmi átalakulásból, mai eredményeinkből s ezek mellett történelmünk forradalmi, haladó hagyományaiból táplálkozik. A kötet zárófejezete az iskolarendszer és iskoláztatás kérdéseit foglalja össze; foglalkozik az általános iskolát végzettek tovább tanulásával, a szakmunkás képzéssel, a közép- és felsőfokú oktatás, valamint a felnőtt oktatás témakörével. Végül képet ad az iskoláztatás és a közvélemény kapcsolatáról. E rövid és vázlatos ismertető után is válaszolhatunk a bevezetőben felvetett kérdésre: meg tudták-e valósítani a szerzők könyvükben céljukat: az iskolareform áttekintését? A könyv áttanulmányozása után a válasz is egyértelmű: igen. Kornidesz Mihály és Kurucz Imre könyve nem csupán a pedagógusoknak, a szakembereknek hasznos, de méltán tarthat igényt az iskolareformmal foglalkozó iszél-skörű közvélemény érdeklődésére is. Dér Ferenc
