Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-31 / 26. szám

^yíiHap

1967. JANUÁR 31., KEDD

KŐSZEG

Életmentő határőr

Kőszegen Országh Zoltán tizenkét éves kisfiú alatt játék közben beszakadt az enyhe időjárásban a megvékonyodott Gyöngyös-patak jege. A gyerek váltig merült a jeges vízbe és segítségért kiáltozott. A közelben tartózkodó Tarczi Győző fiatal határőr, KISZ- titkár azonnal vízbe vetette magát és kimentette a gyermeket. A bátor életmentőt tizedessé léptették elő.

Vasárnap a téli Balatonon

A Balaton január utolsó vasárnapján hamisítatlan téli képet mutatott: a tükörsima jeget a partmenti szakaszokon ellepték a korcsolyázók.

Az északi part központjában, Balatonfüreden a délelőtti órákban öt jégvitorlás futott ki a tóra. Bár a jégfelület a nappali olvadás és. a gyors éjszakai fagyás következtében a szánkózás szempontjából ideális volt, mégsem sikerült hosszabb túrát tenniük a jégvitorlázóknak. A part felől ugyanis csak nagyon gyönge szél érkezett és ezért csak a móló környékére kormányozták a járműveket.

Hévizén ezerötszázan füröd- tek a nyitott tó 23 fokos vizében és a belső fürdő gyógymedencéjében.

A MAESTRÓ FELEMELI HANGJÁT

BUDAPESTI TALÁLKOZÁS STOKOWSKIVAL

Meghalt

az utolsó debreceni paszományosmester

Debrecenben 81 éves korában meghalt Barcza Ferenc, a város utolsó paszományos mestere. Az egykori virágzó iparágnak, a gombkötő és paszományos mesterségnek ő volt az utolsó művelője. Néhány évvel ezelőtt munkáiból teljes kollekciót készített a debreceni Déri Múzeum számára. Barcza Ferencet hétfőn kísérték utolsó útjára.

Az újságíró mindig vár arra a percre, amikor nagy emberekkel találkozhat. S bármilyen sokszor adódik, hogy személyesen is megismerkedhet egy-egy kiváló, világhírű művésszel, tudóssal vagy íróval ez számára mindig örömet jelent. Ilyenkor úgy érzi:

a történelemmel fog kezet. Furcsa érzés ... valakiről mindent tudunk, amit a lexikonokban feljegyeztek, értesülünk a lapok tudósítóitól arról, hogy min dolgozik, látjuk filmjeit, megcsodáljuk színészi teljesítményét, hallgatjuk

hangversenyeit a rádióban, olvassuk könyveit és egyszer csak ott áll előttünk az alkotó ember. Az elmúlt két évben alkalmam nyílt sok kiváló külföldi művésszel találkozni így Jacques Charier, Kirk Douglas, Anthony Quinn színészekkel, Romain Gary íróval, Mihail Romm filmrendezővel s két nappal ezelőtt a Gellert Szállóban Leopold Stokow&kit, a világhírű amerikai karmestert, századunk egyik legrangosabb művészét is megismerhettem.

Mindegyikük más és más volt Charier nagyon charmos, népszerűségét élvező kedves francia, Douglas diplomata, élesen gondolkodó, minden mondata politikus, Quinn morcos, kimért Gary pikánsan szellemes, Romm keményen bíráló és Stokowski? ...

Milyen is a nyolcvanéves mester?

Engem legelőször a hangja ragadott meg. Nagyon halkan, nagyon lassan és kimérten, megfontoltan szól. Nem beszélget velünk, szól hozzánk, azoknak az embereknek a bölcsességével, akik már sck mindent megértek, sokat láttak, hallottak, szenvedtek, örültek. A nyolcvanéves emberek nyugalmával.

A sajtófogadás után az egyik fotoriportemő arról panaszkodott, hogy milyen nehéz Sto- kowsíkit fényképezni,

szinte mozdulatlan az arca.

Valóban alig mozdul, engem belső mozgékonysága, zsenialitásának vonzóereje ragadott meg.

— Mikor Kodállyal találkoztam, akit eddig még személyesen nem ismertem, bár műveit évek óta dirigálom — mondotta Stokowski — meglepett egyszerűsége. Régóta élek, sok kiváló emberrel érintkeztem s ma már biztosan tudom, hogy az igazán nagy emberek mind egyszerűek, csak a kis lelkek komplikáltak.

Stokowski korunk egyik

legnagyobbja — végtelenül egyszerű.

New Yorkból jött, ideérkezá- sét megelőzően Bukarestben vezényelt, fővárosunkból Párizsba, Londonba majd Norvégiába, Svédországba és Dániába utazik. A koncertek nem fárasztják, sőt újabb és újabb hangversenyre inspirálják. S a próbák? Jobban szereti mint a koncertet.

— Ott még lehet javítani, ha valami nem sikerül, kezdhetjük elölről. Nincs ott a közönség sem, nem zörögnek, nem beszélgetnek.

Valamikor orgonistaként kezdte.

Oxfordban tanult, s ott ismerkedett meg egy New York-i pappal, aki orgonistát keresett. Stokowskit választotta. A fiatal fiúnak annyira tetszett, az orgona, hogy kitűnően megtanult rajta játszani, Majd visz- szajött Európába tanulni. Hegedűkoncerteket adott. Lassan a zenekar valamennyi hangszerén játszott már. Tüneményes pályát futott be a philadelphiai szimfonikus zenekar élén. Most kíváncsi a magyar cigányzenészekre, sokat hallott virtuóz technikájukról. Elment a Citadella Étterembe és órákig figyelte a zeneltart.

— A művész soha ne szégyelljen tanulni. Még akkor sem, ha nyolcvanéves. Egy karmester mindent használjon fel, amit az életben lát, hall és tapasztal.

Mindenki maestronak szólítja — ez a titulus illeti meg.

— Meglepett engem, hogy önöknél milyen hűen őrzik a népi jelleget. Népi motívumokat fedeztem fel zenéjükben, építkezésükben, ruházatukban. Nagyon szimpatikus tulajdonság. Az emberiség legnagyobb veszélye, hogy a civilizáció előrehaladásával elvesztik a népek egyéniségüket.

A nemzeteknek egyéniségüket meg kell tartaniuk a nemzetköziségben is.

Egyben legyenek nemzetköziek, a háború elleni harcban. Nemzetközileg kell megvédeni a békét! Az emberiségnek tovább kell élnie, új generációknak kell felnőniük, tovább kell formálódnia a művészetnek, új zenének kell szólnia. Zene pedig csak addig szól, amíg ember él a földön.

Egy új háború pedig elpusztítja az emberiséget. Békének kell lenni!

Stokowski másfél órán keresztül halkan beszélt. Az utolsó mondatoknál a maestro felemelte hangját. Megdöbbentő volt szavai ereje. A maestro hangja magasba csapott. Nyolc évtized alatt két háborút élt meg!

Sebes Erzsébet

Egyetemi hallgatók népművelő gyakorlata

' A sok éves hagyomány szerint 1967-ben is sor kerül az elvetem: hallgatók falusi népművelő gyakorlatára. Február 2 és 12 között száz egyetemista és főiskolás tölt tíz napot Szolnok, Fejér, Nógrád és Pest megyében: orvostanhallgatók, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem, a gödöllői Agráregyetem több hallgatója, kertészeti főiskolások és leendő állatorvosok.

Gyakorlatuk megkezdése előtt tájékoztató előadáson vettek részt. Az MSZMP Pest megyei Bizottságának székházában Maróti Andor egyetemi adjunktus, Sipos Gyuláné, a N'"•művelési Intézet munkatársa és dr. Csáky Gyula, a Közgazdaságtudományi Egyetem tanársegéde tartott a fiataloknak előadást a falusi népművelő munka sajátosságairól, a gyakorlat célkitűzéseiről, a mezőgazdaság népgazdasági szerepéről.

Az egyetemisták különféle feladatokat kaptak. Pest megyébe huszonötén utaznak. Ve- csésen, Gyomron és Budakeszin a bejárók életkörülményeit tanulmányozzák, Jászkaraj enőn és Zsámbékon, a falusi népművelés helyzetét mérik fel, Dabason, Perőcsényben és Bernecebarátiban pedig a szocialista brigádok kulturálódá- sának sajátságait tanulmányozzák.

A gyakorlaton részt vevő egyetemi hallgatók a tájékozódás, a felmérő munka mellett ismeretterjesztő előadásokat, ankétokat tartanak a kijelölt községek lakóinak.

A közelmúltban került kezembe a Republica című hor- vát nyelvű zágrábi folyóirat, amely jelentős terjedelmet. szentelt a mai magyar lírának. A folyóirat tizenegy költőt — Pilinszki Jánostól Baranyi Fe- rencig — mutat be a jugoszláv olvasóknak, s mindegyik költő egy-egy horvát nyelvre lefordított versét. Az összeállítás és a versek fordítása Enver Colakovic munkája.

A napokban baráti társaságban találkoztam a neves műfordítóval, aki a Művelődésügyi Minisztérium vendégeként érkezett hazánkba.

— Több, mint húsz esztendeje nem jártam Magyarországon ... — kezdi a beszélgetést

tökéletes magyarsággal.

— Pedig azelőtt ez az ország volt a fele hazám. Itt jártam egyetemre, Budapesten. Az anyám magyar volt... — teszi még hozzá magyarázatképpen. — Most alig ismertem rá gyönyörű fővárosukra. Nagyon nagyot változott az elmúlt két évtized alatt. Néha úgy érzem, most ismerkedem Budapesttel újra.

— Tudomásom szerint esztendők óta lelkes tolmácsoló- ja a magyar irodalomnak. Min dolgozik jelenleg?

— A napokban jelenik meg a zágrábi Előre Kiadónál Sántha Ferenc Húsz óra című

regénye a fordításomban, de máris szó van arról, hogy amint az időm engedi, lefordítom Sántha Ferenc másik két regényét, az Árulót és az Ötödik pecsétet is. Ezen kívül az idén jelenik meg fordításomban egy válogatás Váczi Mihály verseiből és vagy egy Illyés Gyula vagy egy Babits Mihály kötet. Eddig közel ötszáz Babits verset fordítottam ... Az említetteken kívül két nagy antológián is dolgozom. Az egyik az osztrák, a másik pedig a magyar költészet antológiája, amely a tervek szerint szintén az idén jelenik meg. A magyar költészet antológiáját Tinódi Lantos Sebestyénnel kezdtem és Nyerges Andrással fejeztem be.

Enver Colakovic

„civilben“

— bármennyire furcsán hangzik is — matematika-történelem szakos tanár.

— Sajnos, tanári hivatásom gyakorlására egyre kevesebb idő jut. Már csak időnként adok órákat a diákoknak .. . Nem megy. Pedig nagyon szeretem ezt a hivatásomat. Régi vágyam, hogy egyszer megírjam a matematika történetét. A szépirodalom és a fordítás azonban minden időmet lefoglalja.

Mert Enver Colakovic nemcsak műfordító, tró is.

— Harminc esztendővel ezelőtt jelent meg első novellás- kötetem. Ezt követte harA magyar költéssel antológiáján ...

Beszélgetés Enver Colakovic műfordítóval

— Azt mondja, rák...

— Az esze tokja. — Aztán bocsánatkérően az asszonyhoz:

— Márrpint a férje uráé. Fekete, rum, cigaretta. A szivének még nincs semmi baja, de lehet. Nem szenved angina pectórisban, csak a tünetek. De ezt nem a koszorúér elmeszese- dése, hanem a töméntelen cigaretta okozta.

A beteg mindezt végighallgatta, néha nyögött is egyet, de tulajdonképpen nem is érdekelte, mit beszél az orvos, hiszen halál- biztosan tudta, neki rákja van. Másnap fölutazott Budapestre. Az onkológiai intézetben kedvdsek voltak hozzá, de itt is nagyokat hazudtak, mert azt mondták, kutya baja. Talán a vérnyomásán kéne valamit segíteni, szedjen rausedilt.

— Hipertóniám van — mondta másnap a hivatalban, de senki sem mosolygott, mert >~neTn akarták megbántani. Az öregurat többé nem hivatta. Délután fölkeresett egy új. fiatal orvost. Negyvenéves, a legjobb kor. Fiatal még, de már bölcs, viszont nem vesztette el az érzékét az új iránt, morfondírozott magában. Feleségével együtt mentek a rentartott

csökkentenie kell. Menynyit szív naponként? Na igen, hát ezentúl csak húszat szívjon. Alkoholt kis mértékben ihat. Az tágítja az ereket. De, kérem, ne mondja ezt el senkinek. Nem akarom, hogy a szakma engem kiátkozzon. Kávét is ihat naponként egy-két duplát. Amíg érzi, hogy nem árt.

— Ez az orvos — mondta a feleségének az utcán — modern, felvilágosult, és pszichésen dolgozik. Amit mondott, és ahogyan mondta, többet ért az öregúr összes injekciójánál. Ez a döntő, a lelki hatás! És nem állít tilalomfákat.

Teljesen egészségesnek érezte magát, a réginek, erősnek, meghívta a feleségét egy kis családi ünnepségre, a szálló halijába. Éjszaka nem tudott elaludni, újra hívták az öreget.

— Kérem, abba kéne már hagyni.

— Doktor, szeretnék még élni, segítsen.

— így, ahogy maga él...

R

eggel sírva ébredt. A hivatalba későn érkezett, a kis Kovácsné szomorú volt, s amikor ő belépett, elharapta a szót. Azért még annyit hallott, hogy valaki éjszaka agyvérzésben meghalt. A beteg elsápadt, agyában dörömbölt a vér, pattogást érzett, szédülés fogta el, szivéhez kapott, elszaladt a fiatal orvoshoz. Kapott egy gyenge morfium- injekciót. Teljes apátiába esett. Felhívta a feleségét.

— Morfiumot adott — szomorúan mondta, de egy kicsit büszkén is. Már itt tart, a morfiumnál. Nem ment vissza a hivatalta. minek, mi köze mindehhez? Bandukolt az utcán és közben a morfiumtól berúgott. Mámoros jókedve lett. Hirtelen szembe találta magát egy halotti menettel. Hazarohant, a konyhában vidám hangokat hallott. Egyenesen a szobába ment. Bejött az egész család, és, mert egészségesek voltak, nagyon ör.zőek is, vele és a betegségével nem törődtek. Mindenki csacsogott, mesélt, hencegett és ettől teljes letargiába esett.

„'Szóval, itt tartunk. Valószinű, az asszony-- nak megmondta a fiatal orvos, hogy gyógyíthatatlan vagyok. Most kegyeletből hazudnak, játsszák a boldogot, hogy örüljek, hogy elfelejtsem a betegségem. Engem nem tudnak becsapni.” És felordított.

— Ki innét! Ne vigasztaljatok. Meg tudok én halni férfiasán, egyedül is! — Aztán megint elsírta magát és. a párnába suttogta:

— Engem senki sem sajnál, engem senki sem szeret.

int a konyhában a kisfiú megkérdezt.l édesanyját, hogy apukának mi baja var. — Hipohonder, kisfiam — válaszolta ai anya.

— Gyógyítható? — kérdezte a gyermek.

A beteg, amikor még egészséges volt, megivott, ha jókedve támadt, egy nap húsz feketét, húsz stampedli rummal. Abban a hónapban többször is jókedve volt, egy este azután nem tudott elaludni. Egy órát forgolódott a meleg dunna alatt, aztán felült.

Szive táján ismeretlen szorítást érzett és nem kapott levegőt. Elkezdett remegni, félni. Először szégyellt szólni, tántorogva maga nyitott ablakot. S bár kint pagy volt a hideg, az ablakot fél óráig nyitva hagyta. Később az asszony csukta be szótlanul. Isimét lefeküdtek. Felesége elszunnyadt, a férfi a szive táját dörzsölgette.

Ez a vég, meghalok, gondolta. Pedig milyen keveset éltem, fűzte tovább a rémült gondolatot. És azt is milyen bután. Mindegy, meg kell halnom. Ez pedig itt fekszik mellettem nyugodtan, egészségesen. Valószínű, újra férjhez megy majd. A gondolat ismét megrémisztetté, hónaalja hideg lucsokká vált, arcáról is folyt a víz. A mocorgásra, nyögésre felesége fölébredt és nagyon megijedt. A férfi meglátta az asszony félelemtől eltorzult arcát, és pánikba esett.

— Orvost! Orvost azonnal!

E

lszédült, visszahanyatlott a párnára, felesége a telefonhoz rohant. Az orvos gyorsan érkezett. A férfi ekkor kapta az első igazi attakot. A szlvgöres kirepítette az ágyból, és elterült a szőnyegen. Nagynehezen visszarakták. Az idős orvos karjába nyomott egy jó erős szevenálínjekciót, dereka tájékába egy kámfort, aztán a beteg szivére forró vizes törülközőt parancsolt.

— Melegben minden test kitágul, ez az erekre is érvényes — ismételte az egyszerű fizikai törvényt

— Nemsokára elalszik, ez a szevenál egy bikát is elaltatna, azonkívül a szívgörcsöt is oldja — mondta az asszonynak, aztán elment. Kora reggel visszajött. A beteg ébren volt. Ezen elcsodálkozott. Mindent megnézett, amit ilyenkor megnéznek az orvosok. Aztán leült egy székre, szemben a beteggel és a következőket mondta.

— Kérem, magának kisgyermekei vannak, vigyázzon az egészségére. Azok nem nőhetnek fel apa nélkül. Az éjszakai rohamot vegye első csengetésnek. Koffein, alkohol, nikotin, ezekről önnek le kell mondania.

A beteg arca eltorzult és megkérdezte:

— De hát mi a bajom tulajdonképpen, doktor úr?

— Csak három nap múlva tudom megmondani, amikor már alaposan megvizsgáltam.

Pénteken délben az orvos azt mondta a betegnek:

— Kérem a röntgen és az EKG semmi rosz- szat nem mutat. Nem akarom megijeszteni, mégis szeretném önnel közölni: a szívbetegséget sohasem az EKG, de mindig a halál igazolja. Önnek három nappal ezelőtt angina : pectorisos rohama volt. Jó lenne, ha ezt tu- i domásul venné és eszerint élne. Narkótiku- : moktól mentes, nyugodt, kiegyensúlyozott i életmód, sok séta, sok alvás, könnyű, finom ! ételek.

F

elírta a recepteket: nitromin, nitropen- ton, andaxin, olvasta á férfi. Először : bent a hivatalban mondta, hogy szívbeteg, i Látta az együttérzést, megtetszett neki a szó. i Szép, férfias betegség, gondolta. Ha már az ; ember beteg és el kell pusztulnia, legalább | ebben, így. Délután nem tudta megállni, és | leugrott a presszóba a haverokkal. Mindenki ; sajnálta. Ez jólesett neki. A beteg nagyon j okosan azt mondta a társaságnak.

! — Gyerekek, annyiféle betegség gyötri az

: emberiséget. Es a lepra undorító, a tbc fertőz, : a krónikus hasmenés nevetséges, a vérbaj | kompromittál, hát hozzám kegyes volt a ; sors, én szívbeteg lettem. És lehetnék rákos : is...

: „Rák?!” — gondolta és megijedt. Ez az ál> landó nyomás a bal mellemben rák! Az a ! vén marha azt hiszi, engem becsaphat. Azért ! nem mutatott semmit a vizsgálat...

! Az asszonynak otthon azt mondta, rákom ! van. Mellrákom. A felesége válaszolni akart, ; hogy ez a nőknél... De nem tudott szólni, ! mert a beteg arca sárgászölddé változott. És i megint az a hideg verejték. Lerángatta a j férfiről a ruhát, ágyba cipelte a nehéz, el- j ernyedt testet. Szivére meleg, vizes ruhát ra- ! kott, és hívta az orvost. Az öregúr jött. a ibeteg fenekébe nyomott egy kámforínjekciót. ! Az asszony az orvos fülébe súgta:

mincKiiencDen All pasa legen- ; dája című történelmi regé-! nyem. Volt néhány drámakí- i sérletem is. Feleségem, a há- j ziasszony című komédiámat! nagy sikerrel játszották, <*. de: a Mentsétek meg a gyermeket \ című drámám csak egyetlen * előadást ért meg. Negyvenegy ; márciusában. Játszották volna 5 továbbra is, de nem enged-; tem ... Űj regényem,

«

I

*

a Kis világ,

az idei év végén kerül a; könyvüzletekbe. Hogy miről: szól? Szűkebb pátriámban, j Boszniában játszódik a har- > mincas években, amikor jó- j magam is Sarajevóban éltem. ! Egy parasztlegény és egy ta-! nítónő szerelméről szól a Kis l világ. Falu és város találko- i zása, összeütközése ez a sze-: relem. Jól ismerem az ott élő ; népeket, már csak azért is, j mert közéjük tartozónak val-; lom ma is magam: mohámé- j dán vagyok ... Az ott élő la- ! kosság több mint egyharma-! da az, a számuk egy milliónál: is több.

Enver Colakovic magyaror- i szági meghívása három hó- j napra szól, de ezúttal alig j több, mint egy hetet tölthet j körünkben, mert elkezdett : munkái visszaszólítják Zág-: rábba. A nyáron azonban új- : ra visszatér, hogy nagy gond- j dal tanulmányozza a mai magyar irodalmat, amelynek lelkes fordítói közé tartozik.

P- P-