Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 25. szám
#ur Mem '^fCírlap 1967. JANUAR 29., VASÁRNAP BEFEJEZTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról) országos hálózatnák továbbra is, a legmodernebb időben is a vasutas, az ember lesz a lelke, a működtetője, az „éltető eleme”. A ma, de még inkább a holnap és a holnapután vasúti dolgozóinak automatikus kocsikapcsoló berendezések, távirányítású váltókezelők könnyítik munkájukat Korábban az ország mintegy ezer állomásán naponta összesen 16—18 ezer vagon kirakását jobbára kézi erővel végezték, most egyre több rakodógép dolgozik, és a távlat a ki- és berakodások teljes gépesítése. De az emberekre mégis szükség lesz, mert a gépekbe ők „lehelnek lelket”. A közúti forgalom helyzetével és távlati tervezésével foglalkozott a továbbiakban. Ezen a területen gyors ütemű előrehaladásra van szükség. Semmiképpen sem engedhetjük meg, hogy a közlekedés összforgalmának olyan csekély hányadát (körülbelül 10—11 százalékát) képviselje a közúti közlekedés, mint a legutóbbi statisztika szerint. Az arányon mihamarabb változtatnunk kelL A változtatás egyébként már megkezdődött. 1967-ben például az ország számos vidékén építünk, illetve kezdünk építeni úgynevezett komplex gépkocsitelepeket. A modem közúti közlekedéshez megfelelő javítókapacitást is biztosítani keli. A javítóegységek létesítése sok helyütt megkezdődött, a többi között Szolnokon, Zalaegerszegen épül ilyen javító bázis. A javítókapacitás biztosítása a gépkocsiforgalmon túl különös fontossággal jelentkezik az autóbuszközlekedésnél. Annál is inkább, mivel a személyszállítás egészéből — terveink szerint — körülbelül 65 százalékot kell majd lebonyolítani, szemben a mostani jóval kisebb hányaddal. A „felfutást” 1970-ig kívánjuk elérni. Az útépítésnél 1967 „lendületes” esztendőnek ígérkezik. A tervbe vett munkálatok között szerepel a bekötőutak hálózatának bővítése is. A harmadik ötéves terv idején a bekötőutak 50 százalékát megépítjük. Az útépítési programunk j gerince mintegy 500 kilométer ; ú' rekonstrukciója, amellyel ; 1967 végére elérjük, hogy az 1 ország egész úthálózatának í körülbelül a fele pormentes burkolatú lesz. Többek között j minden bizonnyal befejeződik i ebben az esztendőben — a j Balaton és Ausztria közötti — > soproni út modernizálása. Ez I annál is inkább fontos vállal- i kozás, mivel ezen a vonalon j zajlik a nyugati idegenforgalom jelentős része. A továbbiakban a hajózás és a légi forgalom fejlesztési elgondolásait ismertette a miniszter. Közlekedésünk összforgalmának körülbelül nyolc százalékát bonyolítottuk eddig haióutakon, a közeljövőre vonatkozó elgondolások: 13—15 százalékra növelni a vizi szállítások mértékét. A légiforgalom fejlesztési programja szerint a Ferihegyi repülőteret , „vili "színvonalra” emelik. Euróna egyik legkorszerűbb légikikötőjévé formálják. Re- mé’t’e'őleg a közeljövőben TU —134-es gép forgalomba állításával tudjuk tovább növelni légiforgalmunkat. A miniszter befejezésül az új közlekedés-politikai koncepció szükségességéről beszélt. Régebben sok olyan helyen is kiépült a vasút, ahol annak fenntartása ma, a feilett közúti közlekedés korszakában már nem kifizetődő. Ezzel kapcsolatban dr. Csanádi György utalt Oqnyeno- vics Milán képviselő felszólalására, aki helytelenítette, hogy a MÁV öt Baranya megyei állomáson megszüntette, illetve meg akarja szüntetni a forgalmat. Az intézkedés indokolásául a miniszter elmondotta, hogy az egyik ilyen állomáson, Drávacseoelyen a teljes évi forgalom 35 vagon, ami azt jelenti, hngv ha naponta csak egy vagon érkezésével is számolunk, akkor is évente 330 napig teljesen kihasználatlan az állomás. Nyilvánvaló, hogy ennek a helyzetnek a fenntartását a népgazdaság nem engedheti meg. Gyér forgalmú vasútvonalaink többsége 90—100 év- • vei ezelőtt épült, és azóta ■ sem változott. • Ha fenn akarjuk ezeket tartani, akkor néhány év múlva elkerülhetetlenné válik az átépítésük. Ehhez viszont milliárdok kellenének. Ezt a megoldást pedig nem választhatjuk. — Az új közlekedéspolitikát természetesen türelmesen, fokozatosan akarjuk megvalósítani. Amíg és ahol a közúti hálózat és a gépjármű- park nem alkalmas a vasúti közlekedés felváltására, addig és ott természetesen nem szüntetjük meg a jelenlegi vasúti forgalmat. Az új közlekedéspolitikai koncepció lényege, hogy a > mostaninál jobb, gazdasá- > gosabb közlekedést alakítsunk ki. — Minthogy az 1967. évi költségvetés tervezete biztosítja a közlekedés legfőbb idei feladatainak megoldását, a törvényjavaslatot elfogadom — mondotta. Dr. Csanádi György nagy tap>ssal fogadott beszéde után Mokri Pál Komárom megyei, Nánási László Szolnok megyei, LaJcatos András Somogy meg3rei, Mázi József budapesti, Kovács Pál Békés megyei képviselő szólalt fel. Ezután szünet következett. Szünet után dr. Beresztóczy Miklós elnökletével folytatódott a tanácskozás. Tímár Mátyás pénzügyminiszter válaszolt a költségvetési törvényjavaslat vitájában elhangzott észrevételekre, javaslatokra. Tímár Mátyás vitazárója Tímár Mátyás köszönetét mondott a vitában felszólalt képviselőknek, akik igen sok hasznosítható javaslatot vetettek fel; közölte egyúttal, hogy azokat a módosításokat, melyeket a terv- és költség- vetési bizottság is elfogadott — a bölcsődei, illetve az óvodai helyek számának növelésére, a belvízrendezési problémák megoldására vonatkozó indítványok — a költségvetési tartalék terhére fogják majd megvalósítani. Csak helyeselni lehet azt a gondolatot — folytatta a miniszter —, hogy az ország- gyűlés szerepét a költségvetés, a gazdasági tervek megtárgyalásában növelni kell. Az az elképzelés, hogy a jövőben a költségvetést a parlament különböző bizottságai előtt is megtárgyalják. Ezután a népgazdaság különböző ágazatainak fejlesztésével kapcsolatosan elhangzott" észrevételekre válaszolt a pénzügyminiszter. Többen érintették például az energiastruktúra átalakításának problémáját, ezen belül a szénbányászat helyzetét. A kérdéssel a közelmúltban a kormány is foglalkozott, s jelentős összegeket szavazott meg az ezzel kapcsolatos szociális intézkedések végrehajtására. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a ráfizetéses, az úgynevezett dotációs bányák termelésének megszüntetése feltétlenül pozitívan jelentkezik majd a költségvetésben. Az a tény, hogy néhány dotációs bányaüzemet leállítanak, már ebben az évben körülbelül százmillió forintos javulást jelent a költségvetésben. Számos beszámoló érintette a vegyipar, a gépipar, a könnyűipar és az élelmiszer- ipar problémáit, ezekkel kapcsolatban a pénzügyminiszter felhívta a figyelmet a termelékenység emelésére, az önköltség csökkentésére, a helyes készletgazdálkodásra, s külön foglalkozott az exportfeladatok fontosságával. Több képviselő hozzászólására válaszolva a pénzügyminiszter elmondta, hogy a vidéki iparfejlesztésben az utóbbi időszakban számottevő az előrehaladás. A kérdést természetesen továbbra is napirenden tartják, hiszen ez szinte „történelmi” probléma, különösen Szabolcs megyében és másutt. A harmadik ötéves terv beruházásainak jelentékeny része vidéken valósul meg. A mezőgazdaság kérdéseiről szólva a pénzügyminiszter megállapította, hogy a legutóbbi korniányintézkedések hatására a parasztság körében növekvő munkakedv tapasztalható. Nagy gondot keli fordítani a nagyobb eredményeket biztosító korszerű termesztési eljárások széleskörű elterjesztésére, a fejlettebb módszerek ismertetésére, átadására. A mezőgazdaság gépesítésében — mint az utóbbi időszakban jelentős előrehaladást értünk el, mivel szocialista fizetési mérlegünk az elmúlt évben igen kedvezően alakult, ennek az aktívumnak a birtokában az idén lehetőségünk lesz a tervezettnél valamivel több mezőgazdasági gép importálására. Ez megkönnyíti a parlamentben is szóvá tett — veszteség- mentes betakarítást. A belvízgazdálkodás problémáját a különböző vezető szervek szintén napirenden tartják: a belvízgazdálkodási célokra a mostani ötéves tervben hárommilliárd 828 millió forint, tehát egymilliárddal több áll rendelkezésre, mint az előzőben. A termelőszövetkezeti bekötőutak építésével kapcsolatban megemlítette a miniszter, hogy 1970-ig csaknem másfél milliárd forintot használnak fel bekötőutak építésére. Ez évente körülbelül 250—280 kilométernyi téesz-bekötőút építését teszi lehetővé. Az a tény, hogy a mostani ülésszakon viszonylag kevés szó esett a kulturális kérdésekről, tükrözi azt is, hogy a kulturális ágazat gazdálkodásában jobban mennek a dolgok. Mindannyian jóleső érzéssel hallgattuk Major Tamás szavait, azt a felelősségteljes megnyilatkozást, ahogyan a kultúra munkásainak hivatástudatáról és művészeti tevékenységükön túli érdeklődésről szólt. Az egészségügyi kérdésekre térve Tímár Mátyás elmondotta, hogy természetesen csak olyan feladatok és olyan gondok enyhítésére juttattak anyagiakat, amelyek más formában nem oldhatók meg. Vannak olyan igények is, amelyeket „kebelen belül” is ki lehet elégíteni az egészségügyi eszközök körültekintő felhasználásával. Bizonyos, hogy például észszerű változtatással csökkenteni lehetne az egészségügyi adminisztrációt, ezenkívül megfelelő propagandával és irányítással mérsékelni tudnák a gyógyszerfogyasztást. A népesedéssel kapcsolatos problémákban a foganatosított szociálpolitikai intézkedések éreztetni fogják hatásukat. A fokozódó értékű lakás- építkezésekhez ebben az esztendőben kétmilliárd forintos OTP-hitelkeret áll rendelkezésre, ebből körülbelül negyvenezer új otthon építéséhez biztosítható hitel. A hitelt, igénylők közül a KISZ- lakások építői továbbra is előnyben részesülnek. ígéretes formáknak számítanak a vállalati hozzájárulással épülő társasházak. Ilyen akciók indulnak a közeljövőben a szénbányászok átköltözésével kapcsolatban is. Felülvizsgálást kíván az a többször elhangzott kérelem, hogy a régebben leállított kisebb téglagyárakat és mészégetőket újból üzembe helyezzék, ott, ahol ez ésszerű, mert ezzel is több építőanyagot lehet eljuttatni a lakásépítkezésekhez. Válaszbeszéde befejező részében dr. Tímár Mátyás az új mechanizmussal kapcsolatos kérdésekről szólt. Végezetül dr. Tímár Mátyás bejelentette, hogy a költségvetés tervezete kapcsán felmerült észrevételeket, problémákat az illetékes szervek meg fogják vizsgálni. Kérte, hogy a költségvetést, a terv- és költségvetési bizottság által javasolt módosításokkal, az országgyűlés fogadja el. Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1967. évi költségvetési tervezetét, a terv- és költségvetési bizottság által javasolt módosításokkal együtt — a végösszegek érintetlenül hagyásával — egyhangúlag elfogadta. Kádár János felszólalása Végül napirenden kívül Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára kért szót. Emlékeztetett arra, hogy az Elnöki Tanács január elején kiírta az új országgyűlési és tanácsválasztásokat, majd így folytatta: — Az országgyűlés ma az 1967. évi költségvetés elfogadásával befejezte négyéves munkáját, s jelenlegi összetételében valószínűleg utoljára ül együtt. — Ha visszapillantunk az elmúlt időszak ihunkájára, megállapíthatjuk, hogy a mögöttünk levő négy év nem volt könnyű. Az ország belső helyzetével, fejlődésével, a nemzetközi helyzet alakulásával kapcsolatos sok új feladat jelentkezett, közöttük jó néhány nagy jelentőségű, fontos kérdés. Megjegyzem, jómagam körülbelül: 1930—1931 Óta veszek részt társadalmi munkában, s ha most visszagondolok, egyetlen könnyű négyesztendős időszakra sem emlékszem. A fejlődés mindig új, megoldásra váró problémát hoz, s ha jogos is a megállapítás, hogy munkánk az elmúlt négy évben nem volt könnyű, mindjárt „előlegezhetjük” az előttünk álló négy évre, hogy az sem lesz könnyű. — Ha mérleget készítünk erről a négy évről, elsősorban mégsem a nehézségekre kell gondolnunk, mert rendszerünk természetéből következik, hogy társadalmunk vezető testületéi általában az érdemi kérdésekkel foglalkoznak, ennélfogva — az ország- gyűlés mostani háromnapos munkája is bizonyítja — a leküzdésre váró nehézségeket és a megoldásra \^ró feladatokat állítják előtérbe. — Az országgyűlés négyesztendős munkájának mérlege mégis feltétlenül pozitív. DiParlamenti szünet. Kádár János Ilku Pállal, Aczél Györggyel és Simon István díjas költővel beszélget a szünetben. Kossuthcsekvés nélkül megállapítható, hogy népköztársaságunk országgyűlése nagy munkát végzett. A most záruló ciklust elsősorban az igen komoly fejlődés jellemezte. Fejlődött iparunk és mezőgazdaságunk, növekedett közlekedésünk és kereskedelmünk teljesítménye, szélesedett és gazdagodott népünk műveltsége, a közoktatás, a kultúra, az egészségügy és mérhető módon, nem csekély mértékben emelkedett a dolgozó emberek életszínvonala is. Ez természetszerűen elsősorban és döntően a megalapozott, szilárd, stabil és fejlődő politikánk, a tervszerű és ésszerű munkának köszönhető. — A számszerűen mérhető fejlődésen kívül feltétlenül szót kell ejteni arról a fejlődésről is, amit számokkal nem tudunk kifejezni, de amit. minden gondolkodó politikai, társadalmi munkát végző em^ bér tud, lát, érez és — más módon — mérhet is. E négy esztendő alatt erősödött hazánkban a szocialista közgondolkodás és feltétlenül eredményesebbé vált a nemzet alkotó erőinek tömörítését célzó munka, erősödött a szocialista építést segítő nemzeti összefogás. Megélénkült országunk nemzetközi tevékenysége is, erősödtek, szélesedtek kedvező nemzetközi kapcsolataink. Tényként állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt négy évben növekedett a Magyar Népköz- társaság nemzetközi tekintélye, becsülete. Ebben kiemel- ! kedő szerepe volt az ország- I gyűlés munkájának is. i — Országgyűlésünk tagjai, akik négy esztendővel ezelőtt a Hazafias Népfront, képviseletében, annak politikájával a választók elé álltak, most szá| mot adva a végzett munká■ ról, nyugodt bizakodással és j tiszta lelkiismerettel léphet■ nek az ország népe elé. Ez a j megállapítás természetesen I érvényes minden egyes képviselő elvtársra is. — Sohasem mondtuk, hogy a párt, az állam, a Hazafias Népfront vagy bármely nagy társadalmi intézményünk hiba nélkül, tökéletesen dolgozik. Még kevésbé mondhatjuk ezt egyes emberekről. Bárkiről is legyen szó, népünk azonban politikailag fejlett, nagy történelmi tapasztalatokkal rendelkezik, s felelősséggel, és jól meg tudja ítélni nagy társadalmi szervezeteink és az egyes emberek munkáját. Az értékelésben, az ítéletben két döntő momentum játszik szerepet. Az egyik az, hogy eredményes volt-e a négy esztendő munkája, vagy sem. Mindaz, amit a közvéleményről tudunk, ajt mutatja, hogy erre népünk igennel válaszol; úgy vélekedik, hogy az országgyűlés eredményesen dolgozott. — A másik — ami az esetleges hiányosságok kapcsán döntő jelentőségű —, hogy a közvélemény és a nép nem- • csak a tettet, hanem a szándékot is méri. Bizonyosak vagyunk abban — és ennek is nagyon sok jele van —, hogy népünk jól tudja: ez az országgyűlés, feltétlenül a jó ügy odaadó és teljes szolgálatára törekedett. Ezt (Folytatás a 3. oldalon)
