Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-28 / 24. szám

MONOB’VIDEKE PEST MEGYEI HÍRLAP KlJLÖN KIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM 1967. JANUÁR 28., SZOMBAT MA: A: /Kellemes csalódások Gombán és Tápiósülyben Hétfőtől: küldött közgyűlések a termelőszövetkezetekben Egészséges,újszülött , amely máris kinőtte önmagát Kell-e kellemesebb és jobb szórakozás a fiúknak és leányoknak Meghívót kaptam a pilisi if­júsági klubba. Meglepőd­tem. Ifjúsági klub Pilisen? Kicsit kételkedtem. A pilisi fiatalokat nehezen lehet meg­mozgatni. Milyen tapasztalatokkal tá­voztam a klubestről? Elme­sélem. Kezdem azzal, hogy a klubesten sok fiatalt láttam. Amint a klub vezetőitől meg­tudtam, a jelentkezők közül csak ötvenhatot vettek fel. Közöttük néhány albertirsait és nyáregyházit is. Mint min­den klubban — itt is, a tag­sági díj befizetését igazoló névreszúló tagsági igazolvány­nyal vehetnek részt az össze­jöveteleken. A klub két „szülője” — a művelődési otthon igazgatója és a KISZ-vezetőség, féltő sze­retettel figyeli az „újszülött” kezdő lépéseit. A vezetőség- választás után (háznagy, já­tékmester, rendező, titkár és elnök) összeültek a szülők és az új vezetők. A vezetőség 'legfiatalabb tagja Bence Má­ria — tizenhét éves. Az el­nök és az egyik „szülő”, Ke­repesijei Károly 30 éves (de Mint már előre jeleztük, Üllőn került sor a járási zár­számadások nyitányára. A Kossuth Termelőszövetkezet tegnap délelőtt tartotta meg az 1966-os esztendőt értékelő mérlegzáró közgyűlését. Var­só Pál, a szövetkezet elnöke a lobbi között elmondotta, ne­héz volt a tavalyi esztendő, több mint 300 holdon okozott kárt a belvíz, ennek ellenére sikerült meg­tartani a régi színvonalat. Tavaly az egy munkanapra tervezett 63,40 forintos ke­reset végül is 80,30 forint­ra emelkedett. Hajdúk Bálint, a járási ta­nács mezőgazdasági osztály- vezetője, akivel az üllői zár­számadáson találkoztunk, kö­zölte, hogy jó tempóban ha­ladnak a zárszámadási előké­ugyanakkor az Üj Élet Terme lőszövetkezet 681 ezer forin állami támogatást kapott. H a közös alapok nem is gyara podtak olyan mértékben, mir a járás jobb termelőszövet kezeteiben, a tadok jövedel me magasabb a tervezettné Eredetileg 7823 forintot tér veztek egy dolgozó tag átlag részesedéseként, ezzel szem ben átlag1 8234 forint egy-egy dolgo­zó tag évi részesedése. Munkanaponként átlagosa 64,22 forintot kerestek a gom bai tsz-tagok. A péteri Rákóczi Termelő szövetkezetben tavaly nyáro: még úgy látszott, hogy mér leghiánnyal zárják az évet. 1 tervfelmérés félmillió forin tos kiesésről tanúskodott, t szövetkezet vezetői és tagja nem estek kétségbe, a járás se gítségével igyekeztek jobbal gazdálkodni. Erőfeszítései] sikerét bizonyítja, hogy most mérleghiány nélküli esztendőre tehet pontot a Rákóczi Termelőszövetke­zet. A bényei Népfront Tsz-nel ugyancsak jóváhagyták má: a zárszámadási mérlegét — éi mint a mezőgazdasági osztály­vezető hangsúlyozta — a bé nveiek valamivel iobb ered lélekben talán ő a legfiata­labb). Hogy mi a klub célja? Mint minden más ifjúsági klubé szerte az országban — tartal­mas szórakozást nyújtani a fiataloknak. És, hogy ezt mennyire jól csinálják, ta­lálomra rábökünk a munka­tervre; példának álljon itt az egyik klubdélután prog­ramja: február 16-án este a modern és klasszikus képző­művészetről tart előadást Tö­rök Endre grafikus, utána az aktuális kül- és belpolitikai eseményeket beszélik meg, aztán tíz óráig tánc. A zenét a pilisi KlSZ-szer- vezet szép reményekre jogo­sító, fiatal gitárzenekara, magnetofonja és lemezját­szója szolgáltatja. Kell-e kel­lemesebb, hasznosabb szórako­zás fiataloknak? Ami az el­ső este nagyon meglepett, az a fiatalok érdeklődő figyel­me. Persze a klubnak van gondja, problémája is. Csak a legégetőbbet említem meg: kicsi a helyiség és kevés a szó­rakoztató játék. De a tanács vezetői örömmel fogadták megalakulásukat és támoga­tásukról biztosították a veze­tőséget. Öröm leírni és öröm látni, hogy a fiatalok mennyire sze­retik klubjukat. Bizonyítja ezt az újabb 21 felvételi ké­relem, akikkel együtt a klub végleg kinövi a jelenlegi he­lyiségeit. Pintér Mihály A kötélgyártó és jóvá is hagyták. Ma délelőtt a gombai Új Elet Termelőszö­vetkezetben tartanak évzárót. Ebben a közös gazdaságban nem sok előrehaladást hozott 1966. A tiszta vagyon — a már elkészült mérleg szerint — 413 ezer forinttal csök­kent, j\égyszemköz t a győztessel Harmadszor első a pecsenyecsirkék mestere HÉT VÉGI SPORTJEGYZET Az alapozásról Messze van még a bajnoki szezon kezdete, de legtöbb lab­darúgócsapatunk már elkezd­te az alapozó edzéseket. Mono- ron, mint ismeretes, a héten tartották az első edzést, a ve- csésiek már január 15-e óta gyakorolnak. Az üllőiek is hozzákezdtek. Egyszóval: csa­pataink komolyan veszik az alapozást. Ez nem is csoda, hi­szen a jó alapozás fél siker a bajnokságban. örvendetes, hogy kis csapataink is igye­keznek minél előbb elkezdeni az edzéseket. Péteriben pél­dául január 31-én lesz az első edzés, és azt, ha az idő megen­gedi, már a szabadban tartják. Ha nem, akkor a helyi műve­lődési otthon egyik terme ad -otthont a labdarúgóknak. Gyomron kissé késnek az alapozással, csali február else­je után kezdik el. Pedig a tor­natermet bizonyára a labdarú­gók rendelkezésére bocsá­totta volna a helyi központi iskola. így nem marad más hátra, mint az, hogy elseje után gyorsított ütemben foly­tassák a felkészülést a tavaszi rajtra. A'Á alapozás fontosságát már nemcsak a nagycsapatok érzik. Igaz, ők ideális környezetben (Tatán és a Népstadionban) tartják, de a kis csapatok is érzik az alapozás fontosságát. Az a csapat, amely előbb kezdte a munkát, a bajnoki mérkőzéseken előnyben lesz. Nagyobb kondícióval, jobb erőnléttel rendelkező játéko­sok lépnek csapataik színei­ben pályára. Ez pedig azt jelenti, hogy csapataink szereplése is ered­ményesebb lesz. (gér) Ebben az udvarban nem ki­lóval mérték a baromfit, nem darabonként vagy párosával vitték, igaz, nem is a piac szá­mára nevelték, hizlalták. A határozott mozdulattal aláírt szerződés azt jelentette, hogy az udvar egész csipogó, káráló, gágogó állományát a helyi földművesszövetkezetnek ad­ja át a gazdasszony. És nem is kis mennyiség a vállalás. Kétszázhúsz hízott liba, 400 pecsenyecsirke és, hogy az ízes húsú kacsa se hiányozzék, abból is nevelt, meg hizlalt, átadott 52-őt Sza­kái Lászlóné Maglódon, a Tompa utcában. Megérte? Határozott a válasz. Igen. A sportoló is heteken, hónapo­kon, esetleg éveken át készül, küzd, hogy az emelvény leg­magasabb fokára_Jüssön. Neid .ez már háromszor sikerült. Három egymást követő évben ő lett a járás baromfitenyész­tési versenyének győztese. El­ső ízben jutalomként tíz napot töltött a Szovjetunióban. — Sokat láttam ott. A ba- romfitartás ábécéjének bir­tokában váltam tudatos te­nyésztőve, aki már határozott céllal, szinte tudományos ala­possággal építi az ólat, férő­helyet, s neveli a jószágot, úgy, hogy minimális legyen az elhullás, korszerű a tartás, ne­velés, amely végeredmény­ben tekintélyes jövedelmet biztosít. Persze, sok munkával, törődéssel, de hát aki Pestre jár dolgozni, annak vidám ma­jális talán az élete? Szíves szóval fogadom az asszonyo­kat, elmondom nekik amit tu­dok, amit tíz év alatt tanul­tam, hátha kedvet kapnak a baromfineveléshez. 1966-ban az elsőséggel járó jutalom már nem külföldi út volt — hanem 1200 forintos vásárlási utalvány, most januárban az átadott 1705 ki­logrammos rekordmennyi­ségért ismét 1200 forint ér­tékű utalványt kapott. Persze, nem minden az első hely. A győzelem csak elisme­rése a végzett munkának, amely végeredményben több mint tízezer forintos jövedel­met is jelentett, amellett a család asztaláról tavasztól őszig rierh hiányzott a barom­fihús. — A férjem is sokat segített. A kézi tömőkészüléket vil­lanymeghajtásúra alakította át. Az fmsz-től idejében ka­pom a napos állatokat, a tö­méshez a kukoricát, Ferencz Lajos elnök és Solti János üzemágvezető szinte hetente vendég, s a tenyésztésre vo­natkozó minden kívánságomat teljesítik is. K. S. A budapesti „Synus" i Minikvarclámpa­ssssssssssssss/ssssssssssssss^sssssssssssssssssssssssssssssssss^ssssssArsssssssssssssssssssfsssssfsssssssssssssssssssssssssssss^sssssssssyirssssrrrrssrrsssssssssssssyYssssyrsssssssss// í Olyan „Husz-huszonötezren ván­dorolnak fel vidékről a fővá­rosba évente. Legnagyobb ré­szük nő, 15—20 év közötti ha­jadon. Mi hajtja őket Pestre? Ezerféle vágy, elképzelés" — írja egy, a közelmúltban elké­szült szociológiai tanulmány, majd megállapítja: „Hatszáz megkérdezett felköltöző közül, 136-an kaptak helyet munkás- szálláson, 13 főbérlö lett, 81-en családtagként húzódnak meg rokonoknál, a többiek albér­lők, vagy ágyrajárók. Az utóbbiak közül sokan tömeg- szálláson laknak, elképesztően rossz körülmények között.” K. Borbála, a Nyáregyháza környéki tanyákról felköltö­zött hajadon, az utóbbiak közé tartozik. Ülünk a rossz hírű fővárosi eszpresszó asztalánál, s a második féldéci végképp feloldja K. Borbála otthonról hozott gátlásait. — 'Mit gondol, hány éves vagyok? — Hát — mondom (miköz­ben legalább harmincötnek saccolom) — harminc? — A fenét, huszonhárom múltam az ősszel! — Bocsánat. — A, nem tesz semmit, má­sok sem tartanak fiatalabbnak Alom - és a valóság (tükröt vesz elő, gúnyos gri­maszt vág önmagának). Tönk­rementem. Nincs ebben sem­mi különös, nem én vagyok az első. Maga elé mered, sokáig hallgat, aztán tovább folytat­ja. — Heten voltunk testvérek. Apám a tsz-ben dolgozott, anyám alig bírt velünk. Pest az más, mondták az ismerő­sök is, különösen egy lány­nak. Balogh Mari is otthagyta a tanyát, ragyogó partit csi­nált Pesten. Amiről álmodni sem mert volna, mérnök vette el, már villájuk van. Pedig ő is a munkásszálláson kezdte. Én tizenhét éves voltam, ami­kor eljöttem hazulról, egy építkezésre. Eleinte nem is volt baj, kaptam helyet a szálláson, de aztán nem tet­szett nekem a malterhordás. Odébb álltam, elszegődtem darusnak. Ott már jobban 'ke­restem. Hamarosan kitanul­tam a szakmát, a főnök pat­ronált. Persze megfizettem érte. Másoknak is, akik csak segítettek, vagy támogatást ígértek. Nyugodtan megírháT- ja, nincs ebben semmi külö­nös. Nem tudnám már elmon­dani hány helyen laktam, hány férfit ismertem meg. Egyszer egy hajókiránduláson megismerkedtem egy matróz­zal, olyan negyven körüli, de jóképű fekete ember volt. Másnap megesküdtünk, két hónap múlva kidobott, azt mondta ringyót nem tart a la­kásában. Tizenhét év korkü­lönbség volt köztünk, nem tudtam hozzá hű maradni. Utólag megtudtam, hogy jóba’ van az anyjával. Vége lett a házasságunknak. Most ágyra- járó vagyok a Mariska néni­nél, az Auróra utcában. Tudja hányán lakunk ennek a taka­rítónőnek ebben a szűk kis szobájában? Éva, Gizi, Joli, Böske ... összesen nyolcán. Fe­jenként négy darab százast fi­zetünk az öreglánynak. Este hazamegyünk, lefekszünk, ko­ra reggel már kiadja az utun­kat. Azt már az első pillanat­ban kikötötte, hogy az ő laká­sába férfit nem vihetünk. A többiek is vidéki lányok, Sza­bölcsből, Békésből. „ , piszkos az ágyneműnk, hogy 'j mikor fölkelek, ki kell mosni a hálóingemet. Nem is fűt az ^ öreglány, azt mondja ennyi ^ pénzből nem jut szénre. El ^ tudnék menni a XVI. kerület- ^ be albérletbe, ott kevesebben ^ is lennénk, de hatszáz forin- í tot kérnek. Akkor jó, ha Ma- ^ riska néni elmegy vidékre. ^ Mátészalkára szokott utazni, ^ ott van neki földje. Kérdezi, ^ hogy van-e valami elképzelé- ^ sem? Ezen még nem gondol- ^ kodtam. Persze, ha akkor szót- ^ fogadok az anyámnak, mikor följött értem, hogy visszavisz, ? azért másképpen alakul az f életem. A testvéreim közül ■ egy sem él ilyen nyomorban. : De mit csináljak, ha nem tud- : tam megszokni otthon, a vad : paraszti környezetet. Nem tu- ; dók én már hazamenni. Majd . csak lesz valahogy... ; Részeg férfi kacsingat a szomszéd asztalnál. K. Borbá- j la elhallgat, nincs több mon- f danivalója. — Megyek, köszön el végül \ — most éjszakás vagyok, még ' lekésem a műszakot. ! Int a férfinak, s együtt tá- \ voznak a füstös, piszkos eszp- £ vesszőből. <sp) % tánczenekar Monoron Ma este nyolc órai kezdet­tel neves budapesti táncdal- énekesek felléptével műsoros estet és bált rendez a monori művelődési otthon vezetősége. Műsor után a nagy „Syrius’’ zenekar játszik a bálon reg­gelig. Jegyelővétel az irodá­ban. export A Medicor Művek debrece­ni gyára készíti a szaküzletek­ben már kapható mini-kvarc­lámpát. A kisméretű kvarc­lámpákat már külföldre is szállítja az üzem. Ügyeletes orvos mai műsor MOZIK Ecser: A férfi egészen más. Gomba: Hajrá franciák! (széles). Gyömrő: Királylány a felesé­gem. Maglód: A hős, aki fél. Mende: Sok hűség semmiért. Mo- nor: Sikátor (széles). Nyáregy­háza: Minden kezdet nehéz. Pé­teri: Mindenki haza. Pilis: Ke­letre meneteltek. Tápiósáp: Nem szoktam hazudni. Tápióstily: A titok. Úri: Chaplin-kavalkád. Üllő: Szamárhűség (széles). Va­sad: örök megújulás. Mától Tápiósápon játsszák a „Nem szoktam hazudni” című magyar filmet, melynek egyik jelenetét mutatja be képünk. Gyomron dr. Balogh Sándor, Monoron dr. Bató László, Ül­lőn dr. Leyrer Lóránt, Vecsé- sen dr. Simon Sándor tart ügyeletet vasárnap. — Ügyele­tes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsésen az Andrássy- telepi. ménnyel zárják az esztendőt, mint amire számítottak. A zárszámadásokkal egy ' időben járásunk termelőszö­vetkezeteiben is nagy gonddal készülnek a közelgő tsz-kong- resszusra, illetőleg a megyei i tsz-tanácskozásra. Külön köz- ' gyűléseken ismerkednek meg j a szövetkezeti tagok a ter­melőszövetkezeti mozgalom ! időszerű kérdéseivel, a külön­féle rendelkezésekkel, rende­let-tervezettel. A közgyűlése­ken a legrátermettebb tagot ^yagy vezetőt választják meg küldöttnek a megyei tsz-szö- vetség alakuló küldöttköz­gyűlésére. (sp)

Next

/
Oldalképek
Tartalom