Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-27 / 23. szám

rt/6Wflp 1967. JANUÁR 27., PÉNTEK Eredményes küzdelem az alkoholizmus ellen Széleskörű társadalmi összefogás A Vöröskereszt megyei szer­vezetének helyiségében gyűl­tek össze a Pest megyei al­koholellenes bizottság tagjai, hogy megbeszéljék elmúlt év­ben végzett munkájukat és számot adjanak az elért ered­ményekről. Dr. Hárdi István főorvos, az idegbeteggondozó intézet vezetője mindenre ki­terjedő beszámolójában rá­mutatott: a sokrétű munka nyomán született eredmények azt bizonyítják, hogy az alkoholizmus elleni küzdelemben nagy jelen­tősége van a társadalmi összefogásnak. Egymásután, sorban említette meg a különböző intézménye­ket, szervezeteket, amelyek állandóan és rendszeresen foglalkoznak az alkoholizmus, a mértéktelen italfogyasztás leküzdésével, amely oly sok egyéni, családi tragédiának, üzemi és közlekedési baleset­nek, bűncselekménynek az okozója. Az elmúlt év so­rán Pest megyében összesen 8264 beteget kezeltek az alko- holejvonó rendeléseken. A sta­tisztikában a legmagasabb számmal a ceglédi rendelőin­tézet szerepel: itt 3326 alko­holistát vizsgáltak meg és ke­zeltek. A második helyen a megyei tanács ideggondozó intézete áll 2611 beteggel, de jelentősen megnőtt a váci al­koholelvonó rendelés forgal­ma is; itt 1093 beteget tartanak nyilván. Igen nagy eredmény­nek számít, hogy az elvonókúrára önként jelentkezők mintegy 40— I 45 százaléka teljesen ki­gyógyul az alkoholizmus­ból. Ennél alacsonyabb a hatósá­gilag elrendelt kényszerel­vonó kúrák hatása: a kezelés­ben részesülők 20—25 szá­zaléka azonban neon esik visz- sza többé a káros szenvedély­be. Természetesen az alkoholiz­mus elleni küzdelem egyik fő célja, hogy megelőzze a szen­vedély terjedését. Ennek ér­dekében a különböző szer­vek, társadalmi intézmények igen hatékony munkát vé­geztek 1966-ban. A KÖJÁL például az év folyamán 12 fel­világosító filmet vetített a megyében, mintegy 15 ezer né­ző előtt. A megyei rendőr­főkapitányság rendszeresen és szakszerűen segíti az orvosi és társadalmi szervek munkáját. Például sokat tesz annak ér­dekében, hogy megakadályozza a fiatal­korúak szeszes itallal való kiszolgálását. Több esetben tartottak el­lenőrzést nyilvános és zugital- mérőkben, bögrekocsmákban. A közlekedésrendészet a bal­eset-elhárítási tanáccsal kö­zösen, rendszeresen foglalko­zik KRESZ-híradójában azok­kal a veszélyekkel, amelyet a gépjárművezetők alkoholfo­gyasztása idézhet elő. Ök is tartanak filmvetítésekkel egy­bekötött előadásokat, hang­szórós kocsijaik is felhívják a figyelmet az italfogyasztás ve­szélyeire. Hasonlóan jelentős a megyei főügyészség tevé­kenysége is. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa rendszeresen napirendre tűzi tagszer­vezeteinek alkoholellenes munkáját. Például a postások között munka­idő alatt elharapódzott az italfogyasztás. Határozottan felléptek ez el­len és nem egy esetben al­kalmazták az alkoholszondás ellenőrzést. A vasasszakszer­vezet az üzemekben számba- vette az alkoholistákat, a szak- szervezeti aktívák igyekeztek őket elvonó kezelésre juttat­ni és foglalkoznak velük. Nem egy szocialista brigádnál alap­törvény; csak azok dolgozhat­nak a brigádban, akik munka­kezdés előtt és alatt sem fo­gyasztanak alkoholt. Az ifjúsági szövetség, a Ha­zafias Népfront, a nőtanács, a Vöröskereszt, ugyancsak szé­les körű munkát végez min­denütt az alkoholizmus le­küzdése érdekében. Jelenleg Pest megyében már 17 vendéglátó egység alakult át szeszmentes szórako­zóhellyé, kilencven ifjúsági klubban nem szolgálnak ki szeszes italt. Sokat foglalkoznak a bejáró fiatalok és felnőttek nevelésé­vel, akik között a hosszas uta­zások következtében eléggé elterjedt a szészfogyasztás. A bizottság tagjai, s az ülés részvevői a biztató eredmé­nyek mellett azt is megállapí­tották: mindez és még sok más, amiről cikkünkben nem tudtunk beszámolni — kez­detnek tekinthető csak az al­koholizmus elleni küzdelem terén. Éppen ezért idén is szí­vós, kitartó munkára, az egészségügyi dolgozók, az ösz- szes érintett szervek és az egész társadalom összefogásá­ra van szükség, hogy az eddi­gieknél még nagyobb eredmé­nyeket tudjon felmutatni Pest megyében az alkoholizmus el­len küzdő mozgalom. (h. f. p.) Kutatják a kedves vevő álmát Teszt-vizsgálat ♦ Próbaértékesítés ♦ Piacanalízis Megalakult az Országos Piackutató Intézet A híg sör aljá­ba csapta mancsát a csapos, s fgá- • szén váratlanul felüvöltott. — Ide figyelni! Eltartott baljá­ról sárgán csörgött alá a zavaros lé. — Tudják, hogy mi ez? Mák Dani meg se rezdüit a vidá­man röhögő kopo­nya láttán, de hő­siesen tartotta elő­re blokkját a fe­léje lengetett pla­kát alatt. — Egy korsó Világost! A csapos kis szemeiben szikrák jelentek meg. — Nem sz egyel- li magát? — Már miért? — Gondoljon a ... Mire is? — Letette a plaká­tot, füzetben lapo­zott sokáig, aztán újra meglendítette a „jókedvű ré­met” az italbolt fölött. — Na, hogy is? Tehát! Gondoljon például a felesé­gére! — De hiszen ép­pen reá gondolok! Neki kértem a sört! Ezen mindenki nevetett. Csak egy ősz hajú hölgy nem. Búsan ingatta meg kockafejét a csapos. — Nem tehe­tem. Ez most úgy­nevezett direkt Eitció. Mi magunk lépünk fel az al-r koholfogyasztás ellen. Tehát... Dani türelmet­lenkedett. — Hol a söröm? — Tehát a sör az egy olyan ... — A sörömet! A vibráló kősze­mek vészteljesen hajoltak Dani ar­cába. — Tudja maga, hogy kük isznak sört? Dani torkára vasörv szorult. — Nem tudja? Kapálódzott a vendég. — Most majd megtudja! A ma­gafajta nyámnyi­lák! A csapos nem lazított fogásán. — Kell még sör? A szemlélődök — kivétel a hitves! — helyeslőén mo­rogtak. — Győzze meg! Lekókadt Dani feje. Keze maga- tehetetlenül csa­pott a cigaretta- füstbe. — Látom, hogy sikerült meggyőz­nöm, hiszen intett. A sör nem méltó önhöz. A lordok például mindig konyakoznak. Az alkalmazott gyengéden a fal­nak támasztotta Danit. — No most mit parancsol a ked­ves vendég? Tör­kölyt bizonyára! Kassza! Két vi­zespohár törköly! Barátságosan koccintott Dani­val. — Tudtam, hogy kegyeden fog a szép szó. Rögtön láttam átszelle­mült arcán. Még egy vizespohárral? Nagyot húzott a büdös léből. — A megtérésé­re! Kérem, höl­gyem, ott a kasz- szában, fordítsa meg ezt az alko­holellenes plaká­tot és írja rá a tiszta hátára, hogy holnaptól nagy borvásár — utcán át! Barátian nézett Danira. — Ugye, hogy milyen jól elbe­szélgettünk az al­koholizmus ártal- masságáról? Mi? Legyen máskor is szerencsém! Darázs Endre Leopold Stokowski, a világ­hírű, lengyel származású ame­rikai karmester magyarországi tartózkodása alkalmával meg­látogatta otthonában Kodály Zoltánt. (MTI foto) Mar közismert, hogy az uj gazdasági mechanizmusban a vállalatok jóval kevesebb terv- utasítást kapnak, mint koráb­ban, következésképpen meg­szűnik a tervutasítás által biz­tosított „piac” —, a termelést mindinkább közvetlenül a fi­zetőképes kereslet irányítja. A vállalati gazdálkodás eredmé­nyességének legfőbb bizonyí­téka a nyereség lesz. Érthető, hogy a vállalatok érdeklődésé­nek homlokterébe majd az kerül: hol, hogyan, mennyiért tudják értékesíteni termékei­ket. Ami azt is jelenti, jobban oda kell figyelniük a piacra. Elöljáróban leszögezhetjük, hogy a fogyasztási cikkeknél a legfontosabb, mondhatnánk úgy. is, az első számú piackutató továbbra is az üzleti eladó lesz, aki napról napra szemé­lyesen találkozik a fogyasztó­val, hallja kívánságait, első­ként ismeri meg igényeit. A kereskedelem tapasztalataira alaoozott piackutatás — leg­többször alkalomszerűen — folyt eddig is. Arról van szó, hogy a jövőben ezt is intéz­ményessé, hatékonyabbá kell tenni. Maga a népgazdasági szintű piackutatás azonban ennél jó­val összetettebb, bonyolultabb kérdés. Megoldásához igénybe kell venni a technika, a pszi­chológia, a statisztika legkor­szerűbb eszközeit. Felmerül a kérdés, kik végezzék a piac­kutatást? . A piackutató tevékenység sokrétűségéből, módszereinek bonyolultságából következik, hogy elkerülhetetlen a piacku­tatás bizonyos fokú centralizá­lása, hiszen a vizsgálatokhoz sok szakemberre, kérdezőre és feldolgozóra van szükség. Ezeknek alkalmazása viszont csak akkor kifizetődő, ha szá­mukra folyamatos munkát biztosíthatnak. Nagy appará­tus állandó foglalkoztatása azonban nagyon költséges, éppen ezért e téren is meg kell találni a helyes arányokat. A jövőben a hazai piackutatás javarészét — különösképpen a fogyasz­tási cikkeknél és kisebb ter­melőberendezéseknél — szük­ségképpen olyan intézmény végzi, amely speciális képzett­ségű szakemberekkel, országos hálózattal, megfelelő doku­mentációs és feldolgozó kapa­hívták életre 1967 január 1-én 1 az Országos Piackutató Inté- 1 zetet, amelynek tevékenységi s köre elsősorban az ipari (tér- ■ melőeszközöket és fogyasztási 1 Cikkeket gyártó vállalatok), 1 másrészt a kül- és belkereske- 1 delmi vállalatok megbizásából 1 végzett országos piackutatási i vizsgálatokra terjed ki. Az új 1 intézet munkarendje kezdettől i az új mechanizmus elveire i épül és kapacitását az érdek­lődés növekedésének arányá­ban fejlesztik majd. Szabó László igazgatótól megtud­tuk, hogy milyen fajta piac­kutató vizsgálatokra áll ké­szen az intézet. így áru- és piacanalíziseket készít, amelyek leírják és ér­tékelik egy-egy termék, cikk, vagy szolgáltatás jelenlegi pia­ci, keresleti, fogyasztási hely­zetét, az értékesítést befolyá­soló tényezőket. Rövid — egy­két éves — és középtávú — három-öt éves — piackutató célvizsgálatokat hajt végre fogyasztási cikkekben, első­sorban ipari vállalatok meg­bízása alapján, feltárva a ke­reslet, a fogyasztás fejlődésé­nek várható irányát, és a meg­változott helyzetben a piaci igényekhez történő alkalmaz­kodás szükséges termelésmó­dosító javaslatok körét. A már forgalmazott vagy forgalom- bahozni szándékozott cikkről kereskedelmi szakemberek, boltvezetők és eladók, vala­mint fogyasztók véleményé­nek módszeres összegyűjtését és értékelését is vállalják. Idő­ben meg akarják ismerni a kedves vevőknek olyan igé­nyeit, kívánságait is, amelyek megvalósulásáról ma még csak álmodoznak, de holnap már a teljesülését sürgetik. Az in-, tézet kísérleti vizsgálatokra: kész — kizárólag .belföldi vo­natkozásban — a termelőesz­közök (alapanyagok, félkész termékek, gépek, felszerelések) piackutatása terén is. — Mi mindenre adhat válasz? néhány ilyen vizsgálat — kér­deztük az intézet igazgatójá­tól. — Meghatározhatják, illető­leg ellenőrizhetik, például, hogy egy-egy vállalat terme­lési programja milyen időtáv­latra reális, mennyire van összhangban a piac, a fogyasz­tók igényével. Választ adhat arra, hogy gyártmányfejlesz­tési elképzeléseik tartalmát és határidejét tekintve lehetsé- ges-e a piaci, keresleti viszo­kihasználása. Megtudhatják, hogy meglevő, vagy keletkező szabad kapacitásaikat milyen — a piacon előnyösen elhe­lyezhető — cikkek termelésé­vel tölthetik ki; hogy termé­keik értékesítési feltételei és körülményei megfelelőek-e, illetőleg a legjobb összhangot biztosítják-e a vállalatok ter­melő tevékenysége és a fo-. gyasztók .igénye között. Az Országos Piackutató In­tézet tervei között szerepel, hogy rendszeresen dokumen­tációs kiadványokat, tájékoz­tatókat bocsát ki a hazai és a külföldi piaci, keresleti viszo­nyokról, egyedi tájékozta­tókat, dokumentációkat készít megrendelői részére egy-egy adott témából. Megtudtuk, hogy az Orszá­gos Piackutató Intézetben a törzsgárda — hat-tíz éve gya­korlati piackutatást végzők — irányításával magas kvalitású közgazdasági, statisztikai, matematikai kutatók, szakér­tők hajtják végre az egyes vizsgálatokat. Ez év elején két, év végéig összesen öt önálló országos — reprezentatív ada­tokat és információkat nyújtó — fogyasztói tájékoztató pa­nel áll az intézet rendelkezé­sére a különféle vizsgálatok végrehajtására. Emellett rep­rezentatív — országos vagy rétegvizsgálatokat végezhetnek kérdező biztosokkal lebonyolí­tott fogyasztói megkérdezés vagy ankét alapján. Szükség szerint akár az ország összes kereskedelmi vállalatával, boltjával írásbeli konzultációt tarthatnak, tőlük információ­kat, adatokat, véleményeket gyűjthetnek és elemezhetnek. Amennyiben, a megrencielÓ kí­vánja vagy a vizsgálat szüksé­gessé teszi, módjuk van. kiál­lítás szervezésére, próbaérté­kesítés, teszt-vizsgálatokkal összekapcsolt próbafogyasztás lebonyolítására. Saját nyom­dájukban a rendelő megkíván­ta példányszámban tudják előállítani az intézet által végzett vizsgálatok anyagát, beleértve fototechnikai és gra­fikai megoldásokat is. Miután lényegében alig nér hány hete alakult az intézet, érdeklődtünk, vannak-e már megrendelői? — Jellemző a piackutatás iránti nagy igényre, hogy már intézetünk előszervezési stá­diumában egy sor iparválla­lat jelentett be konkrét igényt 1967-ben végzendő országos vizsgálatra. így többek között :a Lakástextil Vállalat, a Fe- jhémeműgyár, a Hűtőipari Or- iszágos Vállalat, a Diósgyőri 'Gépgyár, az Általános Vegyi- i művek. Biztosak vagyunk, : hogy minél közelebb kerülünk az új gazdasági mechanizmus : bevezetésihez, minél szélesebb i körben ismerik meg az Orszá- i gos Piackutató Intézet tevé- i kenységét, annál több és sok­rétűbb feladatot kapunk májé |az ország ipari, kereskedelrr j vállalataitól'. (h—gyi Hosszúpereszteg Ősncvénylefőhely Értékes hézagpótló leletekre I bukkantak a múzeológusok a | Vas megyei Hosszúpereszteg i község határában. Folyami ke- i resztrétegezett homokból há- ; romujjú ősló, ősteknős és ős- ; zsiráf maradványai kerültek : elő. E leletek értékét az adja jmeg, hogy ugyanott agyagban ; konzervált ősnövénymaradvá- : n.yokat is találtak. Ezzel meg- : fejtődött az a mindeddig kér- jdéses probléma, hogy az ősló > milyen növények társaságában ;élt. Az előkerült ősnövénylele- i tek között platán-, nyár- és : tölgyfamaradványoka* talál­tak. A feltárás és a gyűjtés I folytatódik. érdekében. De sokszor ez sem segít. Egyik szólásunk o§ bátorságot társítja a szeren- § csévél. De a történelem, — ^ s o mindennapi élet is —, azt $ mutatja, hogy nem mindig a bátraké a szerencse. ^ Kezembe veszem a töltőtől- ^ lat. Még-eszembe jut Zrínyi s Miklós jelmondata: „Sors bo-§ na nihil aliud.1” (jószerencse, § semmi egyéb!) s a lottószel vényre nézek, mely itt van ^ előttem az asztalon. Kilenc- ^ ven szám: melyiket húzzam^ keresztül? Nyerésre a mate-^ matikai esély parányi. Tol- ^ lám hegyén most nemcsak tinta van. Oda képzelem a\ szerencse láthatatlan tündé- ^ rét is. De lehet, hogy nincs § is ott. Főnöke máshová küld-\ te. Csodálattal tölt el, hogy^ minden csupán néhány toll vonáson múlik, öt kis jerde ^ kereszt dönti el a sorsomat, ^ hogy gazdag leszek-é, vagy ^ marad minden a régiben. Ke-s resztrefeszített öt szám új § életlehetőségeket hozhat a szá- ^ momra. Szédítő távlatolcat ^ mutatnak ezek a kis kockák. ^ A józan ész itt teljesen cső- ^ döt mond. Sohasem éreztem^ ilyen ostobának, gyámolta- ^ lannak magamat, mint most, % e kis, számozott ablakok előtt. ^ Ezért gondolkodás nélkül, § gyorsan bejelölök öt számot, ^ bedobom a szelvényt a gyűjtő- $ ládába, s igyekszem elfeled- ^ kezni róla S Fürtös Gusztáv A szerencse irodájában fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSISSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/YSSSSSSJ I tt vagyok a szerencse iro­dájában. Néha ide is elláto­gat az ember, gondol a szeren­csére, abban a reményben, hátha egyszer majd ő is gon­dol reá. Egyszerű helyiség, néhány asztallal, székkel, tintával, tol­iakkal. Mert itt mindenki megírhatja kérvényét, saját- kezűleg, a szerencséhez, aki —, mint tudjuk —, igen hatal­mas úr a földön. A kész blan­kettákat az ablaknál árulják. Csak néhány keresztet kell húzni, tintával, ferdén, tehát csaknem úgy, mint az analfa­béták. A szerencse nem sértő- dékeny, nem hiú, szelíd, és alázatos, beéri ennyivel is. Azt sem kívánja, hogy megszólít­sák: „Tisztelt Szerencse!” A búcsúzó sorok is hiányoznak: „mély tisztelettel”, „szívélyes üdvözlettel”. Csak az a néhány vonás kell, s ő mindjárt meg­érti, miről van szó. A szerencse irodája a legbe­csületesebb intézmény a vilá­gon. Több ilyen hivatal nincs. Itt a korrupció elképzelhetet­len. A tisztviselőket nem le- h.* megvesztegetni. Mert hiá­ba adna valaki tízezer forin­tot, hogy mondjuk ötös talála­ta legyen, nem jutna vele semmire. A hivatalnokok itt nem segíthetnek. A protekció, az osszekottetes semmit sem ér. Láthatatlan főnök itt az úr, ő pedig tisztakezű, befolyásol­hatatlan. Azt mondják róla, hogy vak. Még a vak embere­ket, a sorstársait sem részesí­ti előnyben. Hogy milyen különös valaki, vagy valami, a régiek is tud­ták. A „szerencsés” szó egyes emberek nevéhez úgy hozzá­tartozott, mint például a „vö­rös”, „lopás”, „púpos” stb. jel­ző. Ilyen nevek voltak: „Sze­rencsés Kovács János”, „Sze­rencsés Balogh Péter”. Ma már furcsának találjuk, hogy egykor éppen úgy megkérdez­ték valakitől; szerencsés-e, mint azt, hogy milyen vallású, vagy mi a mestersége. Egyes költőket is foglalkoz­tatott a szerencse végtelen ha­talma. Régi költőnk, Faludi Ferenc verset írt róla. A sze­rencse változékonyságát hang­súlyozta. „Jókedve, s kereke egyaránt jár. Forgandó, vál­tozó, ma kinccsel vár, Holnap lenyomorít és megint boldo­gít —Azután: „Hol édes­anyád, hol mostohád.” A legfá­jóbbnak ezt érezhette a költő: „Érdemre nem tekint, szemte­len, vak”. Igen, a szerencse nem ér­demekért jutalmaz, hanem szeszélyből ajándékoz. Persze valamit azért tenni kell az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom