Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-25 / 21. szám
^i/Círlap 1967. JANUAR 25., SZERDA A járműprogram támaszpontja Motorgyárat szerel fel a Renault-cég Győrött — Szakosítják a futómű gyártást Évenként 3000 vasúti teherkocsi Több mint három esztendő telt el azóta, hogy határozat született: alaposan tájékozódni kell az élvonalbeli európai motorgyáraknál; rendelkeznek-e a magyar és a KGST- országok igényeit kielégítő Diesel-motortípussal? — Ha igen, akkor hajlandók-e annak licencét eladni, és a licenc szerint készítendő motorok előállítására Magyarországon gyárat tervezni, berendezni? A TECHNOIMPEX, a KGM és a győri vagongyár szakembereiből álló küldöttség számos nyugateurópai céggel tárgyalt. Ezek eredményeként kilenc árajánlat érkezett. kilenc cég motorjaiból hazánk egyet-egyet megvásárolt, és összehasonlító vizsgálatoknak vetették alá őket a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban. Végül is az ajánlatokat műszaki, pénzügyi, jogi, kereskedelmi szempontból értékelő bizottság javaslata alapján a Gazdasági Bizottság döntött: a magyar közúti járműgyártást a MAN.-licenc szerint előállítandó motorijonstrukcióra kell alapozni, a motorgyár pedig a MAN és a Renault Engineering vállalat közös tervei szerint valósuljon meg. A felsőszintű döntés alapján a motorgyárat Győrött, a vagongyárban kell felépíteni, -berendezni. A győri vagongyárban már több mint hatvanesztendős hagyománya van a közúti járműgyártásnak. A Csepel Autógyár alapítása előtt, Győrött volt az ország legnagyobb autógyára, a Rába-gyár. Ennek épületei ma felújítva, korszerűen átalakítva várják az új motorgyár berendezéseit. Másfél milliárd forintba kerül a győri motorgyár. Az első sorozat motor 1969 tavaszán hagyja el a szerelőszalagokat. Teljes kapacitás esetén évente mintegy másfél milliárd forint értékű autóbusz-, teherautó- és traktormotort szállít a népgazdaságnak. Ez körülbelül tizenháromezer nagy befogadóképességű autóbusz, vagy nagy teherbírású gépkocsi gyártásához elegendő. Általa a magyar ipar megerősítheti előkelő helyét a régi piacokon, sőt újakat hódíthat meg a szocialista államokban és a többi országban is. A MAN fekvő és álló Diesel-motorjai a műszaki világszínvonal mai legmagasabb szintjét képviselik. Teljesítményük körvonalméreteikhez és súlyukhoz mérten igen nagy. Újfajta égésterük lehetővé teszi, hogy kis zajjal működjenek. A TECHNOIMPEX két motortípus licencét vásárolta meg, mindkettő 6 hengeres, 10 350 köbcenti löket-térfogattal, az álló típus 200, a fekvő típus 192 lóerő teljesítménnyel. Felvetődhet a kérdés: a mai rohamtempójú fejlődés mellett meddig maródnak ezek a motorok világszínvonalon? A megkötött egyezmény alapján a MAN.-cég gondoskodik a továbbfejlesztésről is. A 230 lóerős változat próbái máris folynak. A hárorrsmilliárd forintot meghaladó győri beruházássorozat másik nagy fejezete a köxúti futóműgyártás. Az egységesített hátsó futómű- program már két esztendeje érlelődik a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban, valamint a Járműfejlesztési Intézetben. Hazánk megállapodást írt alá a Szovjetunióval. Eszerint: a szovjet partner mellsőtengelyeket, mi pedig hátsó futóműveket gyártunk autóbuszokhoz, tehergépkocsikhoz. Az egységesített jelzőről any- nyit, hogy a győriek hátsó futóműve a KGST-paraméterek szerint készül, a Szovjetunión kívül Lengyelország, az NDK, Jugoszlávia és Csehszlovákia is élénken érdeklődik a Győrött előállított futóművek iránt. Az egykori győri repülőtér helyén gyáróriás lesz maholnap. Csupán a futóműgyártás céljaira 28 000 négyzetméteres gyártócsarnokot, 20 000 négy-, zetméteren pedig tmk-üzemet, irodaépületet, öltözőket, fürdőket építenek. Az alkatrészek előállítására gyártósorokat és csoportokat alakítanak ki. A Gazdasági Bizottság egy közelmúltban hozott határozatában előírja: a hazai tehervagongyártást a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban kell megszervezni úgy, hogy rövid időn belül kielégíthessék a hazai igényeket. Ezért —, mivel Győrnek már hagyománya van a vagongyártásban — a repülőtéren 45 000 négyzetméteres (kb. 8 kh. területet elfoglaló) üvegfalú, vasszerkezetű műhelycsarnokot építenek az új vasúti személykocsigyár részére. A jelenlegi vagongyárban viszont felszabadul a tehervagongyártás részére szükséges terület. Kétféle tehervagon készül majd Győrött; kéttengelyes csukott, és négytengelyes nyitott. 1968-tól 1970-ig folyamatos felfutással 350—750— 1000 kéttengelyes, 1971-bsn és 1972-ben pedig 1500 kéttengelyes kocsi hagyja el a gyárat. A négytengelyes vagonok gyártása 1971-ben kezdődik. Abban az évben 300, a következőkben évenként 1500 készül ebből. Kulcsár László Eljutottak az élet minden területére A Vöröskereszt-mozgalom eredményei — Az egészségügyi felvilágosítás jelenlegi követelményeivel nem tudunk lépést tartkni — állapították meg igen önkritikus módon a Magyar Vöröskereszt megyei vezetőségi ülésén. Bár hosszan sorolták az eredményeket, mégis a fenti eredményre jutottak. Keresik az új utakat és módszereket, amelyekkel a rohamosan kultúrálódó Pest környéki falvak érdeklődését kielégíthetik. Végzett munkájuk nem kevés. Csak a legfontosabb számokat ismertetve: ezer egészségügyi előadáson 4611 filmet vetítettek 39 ezer érdeklődő előtt. 3500 családhoz juttatták el hasznos mondanivalójával a Vöröskereszt Csökkent a kereskedelem hiánycikk-listája A belkereskedelem árukínálata az utóbbi években javult, színvonalában, összetételében a korábbiaknál jobban alkalmazkodott a kereslethez. Az évek során lényegében megszűnt az olyan nagyobb értékű cikkek hiánya, mint például a villamostűzhely, a fényezett hálószobabútor, a kárpitozott bútor, a lemezjátszó, a nagyképcsöves televízió, a csillár, a hűtőgép. A vas-műszaki kereskedelemben a néhány évvel ezelőtt még részben vagy teljesen hiányzott 22 féle cikkcsoport közül 10 megfelelő mennyiségben áll a vásárlók rendelkezésére. Delta televízióból —, amely a gyártás bevezetése óta sohasem volt elegendő — mintegy 50 000 kerül belföldi forgalomba az idén, s külföldről jön 23 500 Moped és 11 000 varrógép. A kereskedelem jelzése szerint zománcedény is lesz már elegendő, legfeljebb időnként nem tudja a teljes választékot nyújtani. A forgalomba kerülő 180 000 gáztűzhely, a 190 000 kályha szintén biztosíték az ez irányú igények kielégítésére. Az idén elegendő, 1 millió elektroncsövet — rádió- és te- levízió-„lámpát” kap a kereskedelem. A tervezett menynyiség szintén elegendőnek ígérkezik ahhoz, hogy például galuskadeszkát, fregolit, függönykarikát, vállfát, műanyag fűszerdobozt és más apróbb háztartási cikkeket se hiába keressenek a vevők. Kávéfőzőből 516 000 kerül forgalomba. A ruházati kereskedelem az idén már elegendő Krisztina- fehérnemű-anyagot, kötött kesztyűt, kreppnylon zoknit kap. Kosztüm és kabát, a bőrkesztyű, a műselyem, és a szintetikus hurkolt fehérnemű mennyisége is kielégíti majd az igényeket, legfeljebb időnkénti választékhiány jelentkezhet belőlük. Azonban még mindig számolni kell azgal^ hogy. egyes építőanyagokból, villamossze- relási cikkekből, üveg- és porcelánárukból műszálas öltönyökből és ruhaszövetekből, s egyes vas- és műszaki árukból a kínálat nem éri el a keresletet. KELET-BERLIN Papírmozdony Préselt papírlemezből készítik a villany mozdony tetejét. A mozdony ezáltal egy tonnával könnyebb lesz. Családi Lapját, míg az 1800 különböző témájú tanfolyamon négyezer hallgató szerzett fontos ismereteket. Az egészségügyi felelősök rendszere lassan behálózza a mezőgazdaságot is, tavaly 70 állami gazdasági felelősnek ötnapos folyamatos tanulást biztosítottak. Viszont a falvak tisztasági mozgalma — amely pedig az elmúlt években olyan eredményes volt — visszaesett. Több ok is közrejátszott ebben, de, ahol a tanácsok foglalkoztak vele, van fejlődés. A termelőszövetkezeti központok már nagyjából rendezettek, betartják az egészségügyi előírásokat, azonban az üzemegységek változatlanul piszkosak, rendetlenek. A vöröskeresztesek szinte az élet minden területére eljutottak. 65 üzemben 78 egészségügyi állomást szerveztek, akik 6266 esetben nyújtottak elsősegélyt. Küzdenek a tbc ellen, felvilágosító előadásokat tartanak, tüdő- és rákszűrés esetén mozgósítják a lakosságot. Harcolnak az alkoholizmus ellen. Alapszervezeteikben 62 iszákost győztek meg, hogy gyógyulásuk érdekében jelentkezzenek elvonókúrára, harmincötöt pedig kényszerkúrára javasoltak, míg a gyógyultak közül negyvenháromnak viselik gondját. S e sok eredmény csak a felnőtteké. Az iskolásokról külön kell szólni, hiszen ezen a területen jóval többet értek el a tervezettnél. Nézzük csak! A megye 290 úttörőcsapatában 374 ifjúsági vöröskeresztes csoport működik 13 252 taggal, míg közép- és iparitanuló-iskolában 12 csoport van. A 385 ifjú egészségőr tanfolyam I—II. évfolyamát majd ezer gyermek hallgatta végig, ezenkívül az iskolákban 55 csecsemőgondozó és ugyanannyi házi be- tegápoló-tanfolyamot indítottak. A nagykőrösi és a váci gimnáziumokban az első osztályokban 5 + 1-es oktatást szerveztek a négy évre. A 282 elsősegélynyújtó versenyen 125 iskola diákjai vettek részt. Igen jól sikerült a „fogászati hét” és az „Úttörők a biztonságos otthonért” egészség- ügyi pályázat. A „Tiszta iskola, egészséges ifjúság” mozgalom is tovább fejlődött. 121 iskola 1445 osztálya nyerte el ezt a címet. A halásztelki, szigetbecsei és a ma- kádi iskolákban például egyénileg pontozzák a gyermekek személyi tisztaságát. Terveik? Lényegében ugyanezek. Csak mindent jobban, gondosabban és főleg ötletesebben, hogy többet nyújthassanak. k. m. BÜK Gyógyüdülő a kastélyban A Vas megyei Bük községben megkezdték a Szapáry kastély helyreállítását, az Országos Műemléki Felügyelőség támogatásával. Hétmillió forint kÖltséggel-'-hetvenszeffté- lyes üdülőt rendeznek be a majdnem 300 éves, részben reneszánsz, részben barokk stílusú épületben. Ez lesz az első nagyobb üdülőház a falu híre-: gyógyfürdőjét látogató vendégek elhelyezésére. A helyreállítás során a díszteremben restaurálják Pietro Antonio Conti luganói szobrász 1697-ből való stukkóit. A fürdő az új idényre 500 négyzetméteres új medencével, gyermekpancsolóval és ezerszemélyes öltözővel bővüli Cukorcsomagoló automata Az Ercsi Cukorgyárban kedden automata gépsort helyeztek üzembe. A külföldről vásárolt berendezés kimér egy kilogramm kristálycukrot, kinyitja a papírzacskót, beletölti a cukrot, majd behajtogatja és le is ragasztja a tasakot. Huszonöt kilogramm cukrot csomagol percenként, óránként tehát 1500 kilót. Olyan gyorsan dolgozik, hogy két-három asszony alig győzi ládákba rakni a jól zárt és pontosan mért kilós kristálycukrot. Romantika — tearózsával A vidéki színház fiatal szubrettje — fekete hajú, kedves arcú, kissé pikáns vonalú lány — mesélt társaságunkban közönségsikeréről. Nem hivalkodóan és szerénytelenül, nem a körülötte ülők frázisos lelkendezését várva, hanem mintegy tényvázlatot adott a megjelent helyi és fővárosi kritikákról és a nagyérdeműről, amely annyi és annyiféle megnyilvánulását adta eddig is szeretetének, hogy talán nem is volna csoda, ha egy — úgyszólván — pályakezdő fiatal színésznő egy kicsit elbízná magát. — És, a szerelem? — kérdezte évődő kajánsággal valaki a társaság férfi tagjai közül. — Hogyan állunk a szerelemmel, kisművésznőm? A kérdezett nem jött zavarba, fejét félrehajtva, felhúzta a szemöldökét és mosolygott. — A szerelem? — Egy pillanatnyi szünetet tartott, s rávillant a mellettem ülő idősebb kollégámra. — Nos, van szerelem is. Egy, az igazi, és ez titok, és van még sok-sok, olyan ötven százalékos ügyek a tisztelők és imádók részéről ... Ha most itt volnának azok a levelek, amelyeket kaptam már ... És a versek... „Ne haragudjon, hogy — Zavarom levéllel, — De úgy érzem én most, — Nekem ezt írnom kell." Es írja végig rímben, hogy szeret és ha kijárja az iskolát, akkor feleségül vesz, „Murányi Palika hatodik bé oszt. tan". Vagy: „Művésznő ismerkedjen meg velem, sem erkölcsileg, sem anyagilag nem bánja meg — Poste restante." Más: „Művésziélek vagyok és csodáló ja művészetének, de birtokosa is szeretnék lenni...” Egy másik levélben az ismeretlen hódoló letegez és nyomban a tárgyra tér... Persze, vannak tiszteletre méltó hősszerelmesek is, akiknek én csillag vagyok az égen, meg szivárvány, meg fekete Marlyn Monroe, és így tovább ... — Hát bizony, mindez nem túlzottan romantikus — jegyezte meg a kis szubrett pillantását keresve idősebb asztalszomszédom, aki inkább nyugalomba vonult- sportbajnoknak, mint — ami valójában — ismert színházi újságírónak látszott. — Mire gondol, mester? — kérdezte, aki kajánkodva az egész szerelmi problémát felvetette. — Pezsgőt igyunk a primadonna cipőjéből?... Szerenád az ablak alatt... Hódolók a konflis előtt a lovak helyett?... Operettvilág, régi világ, eltűnt világ... Ma a realitások világában élünk. A szubrettek is, a hódolók is, és mi, valamennyien. — A realitás és a romantika, mint az ész és a szív ‘Vsszefüggése feltételezi egymást. Vagy nem hallotta volna t szerelemről nyilatkozni Fleury-t a Luxemburg grófjában: fAJcinek esze a szivére hallgat”. Amíg van ezen a földön dobogó, érző szív, amelyre hallgat az ész, addig van romantika, öröm, játék és szerelem ... — Elragadta a színházi láz, mester... — Nem. De hallgassunk meg egy történetet. Ha már így szólítottuk: kisművésznő, mondja el, hogyan is volt azzal a sárga tearózsával?... — A többiekhez fordult és szemében nevetés bújkált. — Hölgyeim és uraim, a történet mai, a szereplők egyike már ismert — és a fiatal színésznő felé bólintott — a másikat majd megismerjük. Színhely: a színház ... Halljuk a történetet, a ma romantikáját. Ahá, elpirult, kisművésznő! Látjátok, ez már a romantikához tartozik hamisítatlanul. — De hát ez titok — mondta bizonytalankodva-bátor- kodva a szólított a kedves provokációra. — Az igazi, az titok. — Felmentjük a titoktartás alól. Halljuk, halljuk... — Hát, legyen, de igazán csak magunk között... Egy kicsit poros nagyoperettet játszottunk. Jól ment, a szép Husz- ka-muzsika vonzotta a közönséget. Mókás, kedves szerepem volt, klasszikus szubrettszerep, sok tapsot kaptam, volt úgy, hogy kétszer is ismételnem kellett a számot. Nos, siker volt. A tizedik vagy a tizenegyedik előadáson, a második felvonás után a portás néni kopogtatott az öltözőajtón és egy csodálatos rózsacsokrot hozott be. Csupa piros rózsát, nem olyan bordóba hajló piros rózsákat, hanem lángoló tűzpirosakat, és közöttük egyetlen szál sárga tearózsát. Rózsacsokor és egy névjegy-nagyságú, leragasztott boríték... A néni titokzatosan csak ennyit mondott: „Katinkám, valaki küldi magának..." Ki? Kicsoda? — kérdeztem, mert legalább annyira izgatott lettem, mint meglepődött, de csak mosolygós fejrázás volt a válasz: nem tudta, isten bizony nem tudta. — Kibontottam a borítékot — közben a lányok bejöttek az öltözőbe, körülállták, csodálták a virágokat, s mind arra voltak kíváncsiak: mi van a levélben? Abban pedig ez állt: „Sajnos, csak így, ismeretlenül gratulálhatok. Művésznő. Fogadja el tiszteletem jeléül ezeket a rózsákat és, ha elfogadja a harmadik felvonásban tűzze hajába közülük a legszerényebbet, a sárga tearózsát. Őszinte híve: M. S." — Ki lehet ez az őszinte hívem, M. S.? írása intellektuális, határozott és jól kiírt volt, a sorok egyenesek, a szóvégződések egyszerűen lezártak voltak. A „sajnos” szócska feltétlenül azt jelenti — morfondíroztam tovább —, hogy jobban szeretné, ha személyesen gratulálhatna. Tehát meg akar ismerkedni... A virágok szépek, rózsát adni egyébként is komoly dolog. És, ha elfogadom, tűzzem a hajamba ... A legszerényebbét, a sárga tearózsát. Hm. Mi ez? Nincs emö- gött valami ostoba kollegális tréfa? A csokrot szétbontottam, de semmi mást — a levélkén kívül — nem találtam, amiből tovább következtethettem volna. „Ha elfogadja...” A lányok mind azt mondták: tűzzem fel a tearózsát, hiszen a csokrot elfogadhatom minden kötelezettség nélkül. „Csak nem akarod kidobni?” — szörnyűlködött egyikük a kórusból. — „Tűzd fel — mondta egy másik — szép estéje lesz az ismeretlen rajongónak". Megszólalt a csengő, kezdődött az operett harmadik felvonása, amelyben minden félreértés tisztázódik és a szerelmesek egymáséi lesznek. Az én jelenetemmel indult a kép ... „Művésznő, a színpadra!” Hát feltűzzem, vagy ne tűzzem? Nem tűzöm! Mit tudom én, ki ez az „ismeretlen imádó” és mit akar a rózsáival? Mentem fel a színpadra és a fodrásznő már csak az ügyelőpultnál ért utói. „Művésznő, a haja ... Rendbe kell hoznom a haját.” És már igazgatta, tűzte is — a sárga tearózsával együtt. Csak akkor vettem észre, amikor a színpadon a jelenet közben — szerep szerint — a tükörbe néztem. Majdnem belémfagyott a szó, de csak egy pillanatig, azután láttam, hogy az én kis rózsámat igen gyengén fogja a hajtű. így hát megerősítettem... — Mi történt ezután? Még sokszor volt a hajamban sárga tearózsa — ismeretlen imádómtól. De nem tudtam, hogy ki lehet... Hosszú ideig. Végül valamelyik kollégám elfecsegte az egészet a színházi kritikusnak, aki egy kicsit kikerekítve és más vidékre helyezve a mesét, megírta az egészet. Úgy, hogy az „ismeretlen imádó” végül az ő — mármint a bennfentes újságíró — kíséretében egyszer csak megjelent a művésznő öltözőjében és az illő bemutatkozási ceremónia után kimondta a varázsigét: sárga tearózsa ... S a színésznő és az ismertté vált ismeretlen imádó hamarosan nagy lakodalmat csaptak és azóta is boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A történet megjelent a lapban — és jó recept volt. Még azon az estén megismerkedtünk, úgy, ahogy Tomcsányi Laci, a kritikus, megírta. Hát, ennyi a romantikus történet... — Azaz, nem egészen ennyi — szólt közbe, mintegy folytatva az elbeszélést társaságbeli asztalszomszédom, Tomcsányi László, színházkritikus. — A megismerkedésből randevúk, kart-karbafűző séták lettek, és Katinka művésznő is, a tearózsás M. S. tanár úr is azon vették észre magukat, hogy a szerelem a legszebb dolog a világon. És mert mind a ketten okos emberek, ezért a szerelemben a szívükre hallgatnak ... Mondja, csak, kisművésznő-Katinka, mikor is lesz az esküvőjük? É meghívó tanúsága szerint — s előhúzta zsebéből a nyomtatott kártyát — éppen két hét múlva. Azt hiszem, gratulálhatunk a sárga tearózsa romantikus történetéhez. És ebben a pillanatban nyílt a társalgó ajtaja és — Katinka mosolya felragyogott — M. S. tanár úr lépett be rajta. (Lírai tabló. Finálé. Függöny.) Dér Ferenc
