Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-03 / 2. szám

Tiszta lappal indulnak Év eleje a Májusi. Ruhagyárban A CEGLÉD» JÁRÁS ÉS CEGLÉD VAROSR fcSZ.£R E XI. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1967. JANUÁR 3., KEDD Az idén folytatják közvilágításának Tízezer voltos kábelek a föld alatt A Május 1. Ruhagyár ceg­lédi telepének elmúlt évi jó eredményével már foglalkoz­tunk lapunk hasábjain. Az új esztendő elkezdése új terve­ket hoz, s a tiszta „lappal” induló gyáregységnél már az idei terv feladataival birkóz­nak. Annál is inkább, mert mind az export, mind a bel­kereskedelem már jelezte igé­nyét az első félévre. — Milyen megrendeléseket kapott a gyár eddig? — kér­deztük Szűcs Lajos üzemegy­ségvezetőt. — Elsőnek jelentkezett a Szovjetunió. Ők a régi meg­rendelőink közé tartoznak ugyan, de az évi igényüket elsőnek jelezték, illetve a szo­kásos mennyiség további fo­lyamatos szállítását kérték. A nyugati államokból is kap­tunk már igénybejelentést, ezeknek szerződéskötésre, il­letve a feltételek biztosítására történt megegyezés hivatalos formájára január 15-én kerül sor. — Áthúzódó tétel csak a belkereskedelemnek szánt mennyiségből van raktáron. Hétfőn reggel a munkába sietők úton-útfélen fehér pla­kátokra lettek figyelmesek. A plakátokat frissen 'ragasztották a Magyar Hirdető dolgozói va­sárnap, és a hétfőre virradó éjjel. A plakát az Elnöki Tanács határozatai alapján tájékoztat­ja a város lakóit a március 19- én sorra kerülő általános vá­lasztásokról : az országgyűlési képviselők és a tanácstagok megválasztásáról. A napokban megkeresés ér­kezett a Hajdú-Bihar megyei Idegenforgalmi Hivatalhoz. A levélben Hollandiában kiadan­dó magyarországi útikalauz számára kémek felvételeket Debrecenről és a Hortobágyról. Hangsúlyozzák, hogy „Boros" alagút Évi 200 000 hektoliter telje­sen automatizált palackozó üzem épül a villányi vasútállo­más mellett a következő évek­ben. Az új üzemet a Villány felett magasodó Templomhegy alatt készülő alagúttal kötik össze a Villány—Siklósi Álla­A 14 ezer kabátból még 3 ezer darab vár elszállításra, amit a közeljövőben adunk át a belker megrendelőinek. Köztudomású, hogy a gyár kapacitása ugyan jelenleg ki­elégítő, de az egyre szaporo­dó megrendelések nagyon szükségessé tennék a gyár bő­vítését. Van erre lehetőség az idén? — Az egyes részlegek fel­újítása már a tavalyi tervben is szerepelt — mondta Szűcs Lajos. — Sajnos, azonban ez csak terv maradt. A raktár és a varroda bővítését terveztük, azonban kivitelező hiányában ez elmaradt. Az idén a Szol­nok megyei Építőipari Válla­lattal tárgyalunk. A felújítás elvégzésére végleges választ még nem kaptunk. Reméljük azonban, hogy ez évben ez a feladat is meg lesz oldva. Ez azt jelentené, hogy a dolgo­zók létszámát is tudnánk emelni, ami a város viszony­latában fennálló elhelyezke­dési problémát is enyhítené — mondotta befejezésül a te­lep vezetője. (csat-) A kiragasztott plakátokat magánépületek falán is láthat­ják a járókelők. Ezekre a há­zakra az 1670/1949. kormány- rendelet értelmében helyezték el őket, savmentes ragasztóval amely nem hagy foltot a fala­kon, és március 20-án, a vá­lasztásokat követő napon köny- nyen eltávolíthatók lesznek. A plakátokat addig — bün­tetés terhe mellett — nem szabad eltávolítani a magántu­lajdonban levő házak faláról sem! a Ruytcr-obeliszkrSl külön küldjenek fényképet. Az emlékoszlopot azoknak a debreceni református lelké­szeknek és tanítóknak emléké­re emelték, akiket hitükért 1673-ban életfogytiglani gálya­rabságra ítéltek. A gályarabo­kat Michiel Ruyter holland tengernagy szabadította ki 1676-ban. Külön beszámol majd az útikönyv a debreceni kol­légiumi nagykönyvtárban található holland emlékek­ről is. Közölték, hogy a magyarorszá­gi útikönyv címoldalán vágta­tó csikós látható majd, pusztai háttérrel, benne gémeskúttal. 1966-ban gyakran lehetett látni a felbolygatott ceglédi utcákon, a főútvonalakon a DÁV dolgozóit, amint a mint­egy méternyi mélységű, ki­ásott árkokban elektromos ká­beleket helyeztek el. A Kos­suth téren, a Kossuth Ferenc utcában, a Rákóczi utcában 300 kismalac „Lármás” esemény színhe­lye volt pénteken délután a Kossuth Termelőszövetkezet sertéstelepe. A Budapesti Ven­déglátóipari Vállalat rendelé­sére szállított 300 újévi kisma­lac teherautóra rakása nagy megdöbbenést váltott ki a kis­malacok körében, amit hangos sivítással és rugdalózással ad­tak a rakodók tudomására. Az eseményre megjelent tv-kame- rák villogó lámpái sem hatot­tak nyugtatólag rájuk, és még csak meg sem illetődtek tőle. — Tavaly is kaptunk meg­rendelést a vállalattól — mondotta a termelőszövetkezet elnöke. — A nyolc-tíz hetes kismalacok „jó” forintot hoz­nak a tsz-nek, s mi minden évben szívesen teszünk eleget a rendelésnek. A budapesti újévi kisimalacellátást még rajtunk kívül egy másik Pest megyei termelőszövetkezet se­gíti, s így a hagyományos éj­féli malacfark ráncigálásban az idén sem volt „hiánycikk” a budapesti szilveszterezők tá­borában. TÍT-ELŐADÁS Január 3-án, kedden este 6 órakor a Kossuth Művelődé­si Házban levő KlOSZ-irodá- ban Móricz Zsigmond a ma­gyar próza mestere címmel Szálkái Miklós tart előadást egymás után gyultak ki az egykori villanykörték helyett a modern közvilágítás fényei, a higanygőzlámpák. Hat kilométernyi útvona­lon, kétmillió forintos be­ruházással készítették el a kábelvezetékek cseréjét. A 110 voltos feszültségről a 220 voltosra tértek át. A város belterületén a 3 ezer voltos vezetékeket 10 ezer vol­tosokra cserélték fel, ezekkel látják el ezután a transzfor­mátorokat. Soklcal hasznosab­bak, mint a 3 ezer voltos veze­ték: nem érzékenyek a légköri viszonyokra és sokkal gazda­ságosabbak is annál. Az említett főútvonalakon egyúttal a légvezetékeket is meg­szüntették. A vezeték kor­szerűsítésére mintegy 380 ezer forintot fordított a DÁV. A ceglédi közvilágítás felújí­tására, modernizálására 1966- ban több mint egymillió fo­rintot használtak fel. Az idén, 1967-ben tovább folytatódik a város közvilágí­tásának fejlesztése, javítása. Tovább épül a nagyfeszültségű hálózat, és most már nemcsak a város központjában, hanem a belterület mellett is javul az utcák esti megvilágítása. A kábelvezetékek cseréje i$ foly­tatódik az idén Cegléden. Új magyar eke A Mezőgazdasági Kísérleti Intézet szakemberei olyan eke­típust kerestek, amely 16—32 cm-es mélységhatárok között optimálisan alkalmazható. Kü­lönböző külföldi és magyar gyártmányokat vizsgálták meg. Próbaszántást és ekén­ként 10 órás üzemi szántást végeztek, vizsgálták az ekék porhanyító hatását, a szántás nyomán a felszíni rögösséget, a tarlómaradványok mennyi­ségét, a munkasebességet, és mérték az egyes ekefajták tel­jesítményét. A magyar gyártmányú FEF —440 jelű, félig függesztett mélyszántóeke ért el igen jó eredményt és a szakemberek véleménye szerint 40 cm-es eketestével és magasított kor­mánylemezeivel elsősorban a 26—32 cm mély- és mélyítő szántások megfelelő eszköze lehet. A FEF—440-et a Mo­sonmagyaróvári Mezőgazda- sági Gépgyár tervezte, s a D4K—B-iraktorhoz készült. Néhány adata: a legnagyobb hossza 5100 mm, a legnagyobb szélessége 2000 mm, a legna­gyobb magassága 1060 mm. Négy magasított kivitelű uni­verzális eketestet szereltek az ekekeretekre. A szántóvasak orrosak. Minden eketest elé elöhántó szerelhető. Egy-egy eketest munkaszélessége 40 cm, az eke teljes munkaszéles­sége 160 cm. A maximális munkamélység 32 cm. Az eke teljes súlya 1040 kg. Gyorsan felszerelhető a trak­torra. Kétlépcsős leengedése következtében először az eke eleje érintkezik a talajjal, s így a szántóvasak meredek szögben állva elősegítik, hogy az eke néhány méter munka után már a beállított mélység­ben dolgozzék. (—es) FÁT ÜLTETTEK Ml K>, |§! ÉMMémM Tóth István felvétele „Búék, adjunktus úr!‘ Plakátok a választásokról Magyar útikalauz Hollandiában Ruyter-obeliszk - Csikós - Gémeskút mi Gazdaság jelenlegi pincé­szetével. Az előzetes számítá­sok szerint 270 méter hosszú alagút építésének előkészítése megkezdődött. Vásár Január 8-án, vasárnap Ceg­léden országos állat- és kirako­dóvásár lesz. Érvényes jár- latlevéllel vészmentes helyről mindennemű állat felhajtható. IVí.vrtr- és h itt Híttís rí*/i </es « iroda alakult 1967. január 1-től hivatalo­san is megkezdte működését a Magyar Vásár- és Kiállítás­rendező Iroda. A Külkereskedelmi Minisz­tériumnak ez az új vállalata lényegében a Budapesti Nem­zetközi Vásárt Szervező ’ro- dának és a Magyar Kereske­delmi Kamara Kiállítási Fő­osztályának munkáját folytatja tovább, illetve a két részleg tevékenységét új önálló szerv­ként hangolja össze. Az irodához tartozik tehát a Budapesti Nemzetközi Vásár szervezése, amely azért is ígér­kezik most különösen nagysza­bású eseménynek, mert jubi­leumhoz kapcsolódik. A ma­gyar fővárosban Kossuth Lajos 1842-ben, éppen 125 évvel ez­előtt rendezte meg az első magyar Iparmű Kiállítást. Mert, hogy szól a sláger? „Bú­csúzni csak na­gyon szépen sza­bad __”, És mi b úcsúztunk. Vidá­man, vigsággal, végelgyengülésig, úgy hajnalig. Bú­csúztunk, mert ami elmúlt, azt csak búcsúztatni szabad. Kell. Mu­száj. Koccintot­tunk az elmúltra, és ködös szemmel tekintettünk az újra. Mert bizony éjfél után beködö- södött. Nem az új, hanem a terem, az utca, a kulcslyuk. És ez így jó. Mert mit is csinálnánk enélkül? Ilyenkor könnyes lesz a sze­münk, ha boldog újévet kívánunk a kollégánknak, akit most léptettek elő — helyettünk. Meg tudnánk szo­rítani úgy isten igazába’ a főnö­künk kezét, akit különben az év minden napjában, percében a pokol­ba kívánunk! És széles vigyor nél­kül tudnánk-e olyan melegséggel vállonveregetni? — ha nem gomo­lyogna az a min­dent feledtető, ró­zsaszínű köd? Mert ugye, tisz­telettel búcsúztat­juk a hátunk mö­gött tudott évet. De mit adunk meg az újvak? Az első napnak? Mert ugyebár éjfélkor csak úgy átmász­tunk az újba. Ki a kezén, ki tótágast, ki - széken lovagol­va. És ki tudta ak­kor, hogy „új” van, amikor éppen azt énekelte, hogy „Gyere Bodri ku­tyám” ... Hát sza­bad így fogadni az újat? És eltelik egy nap, mire — hála a jeges boro­gatásnak — ráéb­redünk, hogy már meg is kezdtük. De nem elsején! Egy teljes napot kihagytunk! Azt, amikor elkezdhet­tük volna az új életet! A három­százhatvanötből egy meghalt a szá­munkra. Igaz, mi is úgy éreztük, hogy meghaltunk. Vérit ékes homlok­kal, kavargó gyo­morral Az utcán trombitáló forga- sodorta magával. Lökdös- jobbra-balra. Szevasz, apafej! — csa- ... a vállára valaki és a fe- fetreng- ^ jére papíros csákót nyomtak. tünk az ágyon. Itt^— Gyere, piáljunk! Vagy nem a vég! És a jó hi- ^akarsz koccintani a boldog új deg fejecske, ami ^évre? Ö, smucig pasas vagy, megmentett a láz- ^ barátocskám! álom folytatásától.5 MÁR NEM HALLOTTA a Mert az volt. Jöt-^ mondat befejezését. Erős moz- tek a Bodri ku-1 Mulattal tépte ki a kabátja tyák, éles karmok- ^ ujját az apafejező kezeügyé- kal, vicsorgó J°‘^ből. Kellett a zaj, kellett a gakkal, a csillár- forgatag. Mellékutcába kányá­ul lógtak a pezs- N rodott, megállt. — Cigarettára gős üvegek, ame- s kellene gyújtani. De hol is lyekből vitriol lö-s - • • ■ Svan a cigaretta? Ja, ott felej­O I • vellt felénk, és a 8 tette a köpenye zsebében, még kígyó! —- (Először s délután, mikor az ügyeletet a azt hittük, hogy ^ kollégának átadta. szerpentin, csuk ^ — Búék, adjunktus úr. amikor fcözele-^úék — mosolygott rá a por­áéit.' — akkor...tás. Egy kis üveg konyakot a És másodikán, ^ porta asztalára tett kifelé — akkor volt csak^rnentében. — Tartsa meg az nekünk az első! Eís^g a szokását az új esztendő­kéi! törölni az el-^ben is! • sejét! Űj mecha- § Tartsa meg... Igen, nem nizmust a naptár- ^ múlt el hét, hogy meg ne osz- ban! Le az else- ^ tóttá volna a hozzátartozók jékkel! (A fizetést ^ ajándékát a portással. Vala- úgyis előbb kap- ^ hogy már megszokta. juk meg ilyenkorí)^ Az étteremben, ahová bené- Nem lehet, hogy ^ zett, szerpentinszalagok röp- az emberiség egy ^ péntek a levegőben. Az aszta- nappal kevesebbet^lökön garmadában nyújtóztak kapjon, az amúgy- S az üres üvegek, és a pincé- is kevéske életé- ^ rek imbolygó árnyalakként hez! Tehát: de- $ egyensúlyoztak tálcákkal a comber 31 után ^ karjukon az asztalok felé. Nem következzék egy ^ akart itt maradni, csak ciga- meg nem nevezett ^ rettáért tért be. A kasszánál pihenőnap és utá-§ igézőén mosolygott rá a pénz- rta rögtön január tárosnő. “* — Fecskét, doktor úr? És (cs—i) í gyufát? Kifogyott a házi rak­21 tárkészlet? Sok a vendég, ugye, maguknál is! Fújják a füstöt a doktorok ... — Fújják. HAZA KELLENE MENNI. Most már igazán haza kellene menni. A szobában árad a meleg, és árad az enyhe kölni és ci­garettafüst illata is. Kocso­nya ... kaszinótojás ... ko­nyak ... „boldog új évet, ad­junktus úr!” Koccannak a po­harak ... — Régen volt. Ré­gen. Még tavaly új évkor. Ak­kor még koccantak a poharak az ő egészségére is. További sikeres munkásságára is. Az tavaly volt. Régen volt. Most — üres a szoba. És hi­deg. És senki nincs benne. Margit sincs. Margit is csak volt. Nem furcsa? Végre rá­gyújthatott a cigarettájára. Margit... Hogy örültek, új- jongtak karácsonykor! A ki­csi ... néhány nap és érkezik a kicsi... De nem érkezett. Margit ment el. Örökre. A szive ... nem tudtak rajta se­gíteni. Pedig mondta neki. És az öreg professzor is mondta, hogy „Margitka, Margitka, magának ezt nem szabad reszkírozni, nem megy ez!” Nem hallgatott senkire. Bol­dog volt. Várta a kicsit. Vár­ták ... Mikor a kocsival a klinika előtt megálltak, még nem gon­dolt semmi rosszra. Talán ... talán sikerül. Hisz olyan erős volt mostanában. A szive is bírja talán. Nem bírta. A ki- I esi sem. — Vigyázz, öregem, elsírod magad! — Trombitát neki, hadd fújja! — Utat neki, utat! FUTÓLÉPÉSSEL SIETETT át a túlsó oldalra. Taxit ke­resett. Nem volt sehol. Gyalo­gosan folytatta az útját, vissza, a kórházba. Az ügyeletes kolléga furcsa képet vágott, mikor meglátta. — Visszajöttél? — Igen. — A Söptei néni a 11-ben... bekötöttem neki egy infúziót, megnézed? Utána sakkozha­tunk ... A kórteremben csend volt. A nyugalom kékes fényét árasztotta az éjszakai lámpa, és Söptei néni szive — ha hal­kan is, de dobogott. e. k. Köszönetét mondunk rokona­inknak, ismerőseinknek, szom­szédainknak. akik szeretett édesapám, felejthetetlen emlékű fiam és testvérünk; ld. Virág János temetésén megjelentek, részvétüket nyilvánították, sír­jára koszorút. virágot helyez­tek. A gyászoló család. Hálás köszönetünket fejezzük ki rokonainknak, Ismerőseink­nek szomszédainknak, akik sze­retett jó édesanyánk, nagy­anyánk és testvérem: özv. Tóth Mátyásné szül: Ecseri Mária elhunyta alkalmából részvétük­kel nagy bánatunkban osztoz­tak, a temetésén megjelentek, sírjára koszorút helyeztek. A gyászoló család. Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondunk hálás köszönetét minl- azoknak, akik szeretett ió fér­jem. édesapánk. nagyapánk: ld. Randos István temetésén megjelentek, gyászunkban osz­toztak. sírjára koszorút, virágot helyeztek. Külön köszönetét mondunk a Táncsics Tsz veze­tőségének és tagságának, özv. Rando-s Istvánná és a gyászoló család.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom