Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

„Ha most kezdeném, újból ide jönnék” Dr. Moldoványi László főorvos jubileumi ünneplése Bensőséges ünnepség szín­helye volt múlt vasárnap dél­előtt a tápiószecsői Damja­nich Művelődési Ház klubhe­lyisége. Mi, tisztelői, ünne­peltük dr. Moldoványi Lászlót, a járási rendelőintézet főorvo­sát, 40 éves orvosi jubileuma alkalmából. A mindenki által szeretett doktor úr a község első orvosaként, s mint kez­dő orvos, 40 évvel ezelőtt, 1927. január 15-én érkezett meg Szecsöre. Szeretettel köszöntöttük a jubilánst. Baráti beszélgetés keretében emlékeztünk visz- sza Tápiószecső 40—50 év előtti elmaradott egészségügyi helyzetére. Akkor Szentmár- tonkátáról járt át az orvos, s a közlekedési nehézségek miatt bizony sokszor későn érkezett. A doktor úr meghatódva hallgatta visszaemlékezésün­ket. — Az 1920-as évek elején, egyetemi éveim alatt utaztam ezen a vonalon Szolnokra. Amint kinéztem a vonat ab­lakán, így Tápiószecső táján, a messze nyúló sík terület, a község fekvése magával raga­dott. Amikor később a friss diplomával kiléptem az egye­tem kapuján, az életbe, tüs­tént elvállaltam Tápiószecsőn a körorvos teendőit. — Végtelenül szomorú egészségügyi állapotokat ta­láltam itt. Magamhoz édes­gettem a nép egészségéért ag­gódó helyi embereket, s az ő segítségükkel eredményesen Vizsga a marxista középiskolákban dolgozhattam. Soha egyetlen pillanatra sem gondoltam ar­ra, hogy itt hagyjam ezt a \ falut. Nem vonzott soha a fő­város bűvköre, szerettem ezt a helyet, az itteni embereket, | talán ezért is jutottam vala- i mire. Nemcsak a gyógyítás volt a célom, ugyanolyan j fontosnak tartottam a beteg­ségek megelőzését. Lelkes munkatársaimmal megalakí­tottuk a helyi Vöröskeresztet, s ennek elsőrendű feladatául a csecsemővédelmet adtuk. A kis apróságoknak akkor szin­te ötven százalékát elpusz­tította a torokgyík. Ez a beteg­ség ma már alig létezik. A többi népbetegség ellen is harcot indítottunk. Feivilá- | gosító egészségügyi tanfo­lyamokat szerveztünk. Soha nem tudok hála nélkül gon­dolni azokra a helyi segítők­re, akik nélkül csak legény­ség nélküli vezér lettem vol­na. így teltek az évek, s eltel­tek. Hat évvel ezelőtt a köte­lesség máshová szólított, de Tápiószecsőtől, hozzám olyan meghatóan ragaszkodó népé­től, sohasem tudnék elszakad­ni. Boldog érzéssel tölt el az a tudat, hogy a község népe a szivébe zárt. Mindig bizalom­mal fordulnak hozzám az em­berek. Nem anyagiakért, hi- vatásszeretetből, a nép egész- I ségéért dolgoztam fáradhatat­lanul. Ha most kezdeném, új- j ból ide jönnék. S amíg erőm­ből telik, dolgozni fogok... ★ A doktor urat, mindnyájunk kedves Laci bácsiját ezután a párt, a tanács és más tömeg­szervezetek küldöttei köszön­tötték fel, majd elhalmoztuk a szeretet virágaival. Ofella Sándor A NAGYKÁIAI JÁRÁS RÉSZÉRE XI. ÉVFOLYAM, 7. S/A.M 1967. JANUÁR 22., VASÁRNAP A kátai Kossuthban már minden munkaágat jól képzett szakemberek vezetnek Az ösztöndíj után szép a kezdőfizetés, de lek ni is kell vahhel Egyre jobban szükségét érezzük, hogy a termelőszö­vetkezeteket szakképzett veze­tők irányítsák. Járásunk egyik mezőgazdasági ' üzemében; a nagykátai Kossuth Termelő- szövetkezetben már minden munkaágat főiskolai vagy technikumi képzettségű embe­rek vezetnek. — Régi álmunk teljesült ez­zel az elmúlt évben — mond­ja Varga Pál, a Kossuth Tsz elnöke —, amikor minden üzemágunk élére szakembere­ket tudtunk állítani. Az új mezőgazdasági szak­emberek nagy része fiatal. Saska András agrármérnök, Birgés Mihály, Enczi János állattenyésztési technikus és most államvizsgázó Bakondi Endre még gyakornoki évét tölti. Mind a Kossuth Tsz ösz­töndíjasai voltak. Megszeret­ték a mezőgazdasági munkát. A vezetőség véleménye szerint lelkiismeretesek, jó munká­sok. — Milyen szociális segítsé­get adott és ad most a terme­lőszövetkezet a fiatal gyakor­nokoknak? — Amíg tanultak — mondja Varga Pál —, a megszabott kormányrendelet alapján kap­ták ösztöndíjukat. Ez havi hét- százötven-nyolcszáz forint jö­vedelmet jelentett diákjaink­nak. A diploma megszerzése után most, mint gyakorno­kok, átlagosan havi ezer- ötszáz-ezerhatszáz forintot keresnek. A gyakornokok közül kettőt mostanában neveztek ki. A nőtlen Birgés Mihály főállat­tenyésztő lett, a nős Énei Já­nos pedig egy húszezer állo­mányú csibetelep vezetését kapta. Bakondi Endre, mint gyakornok, most kap megbí­zást száztíz hold szőlőtelepítés vezetésére. A vezetőség bízik bennük, és minden szakmai segítséget megad, ami csak szükséges a további jó mun­kához és a fejlődéshez. — Van-e a három fiatalnak olyan problémája, amiben a termelőszövetkezet nem tud segíteni ? — Sajnos van — mondja az elnök és elsőnek a lakáskér­dést említi meg. Képtelenség­nek tűnik, de így van: alkal­mazottaiknak nem tudnak megfelelő lakást szerezni Nagy ká tán. Szükség van a szakem­berekre, de a házukat, la­kásukat nem hordhatják a hátukon, mint a csiga. Egy rendelet szerint a gya­kornoki évét befejező fiatal i mezőgazdasági munkás, ha \ nőtlen, 10 ezer, ha nős, 15 ezer forint állami támogatásra, se­gítségre jogosult. A tsz vezető­sége szeretné, ha kinevezett két új szakembere, End Já­nos és Birgés Mihály rövid időn belül megkapná ezt az összeget. A nagykátai Kossuth Ter­melőszövetkezetnek még két ösztöndíjasa tanul az agrár­egyetemen. Ezenkívül két gyakornokuk, egy üzemgaz­dász és egy állatorvos, a tény­leges katonai szolgálatát tölti. A teljes szakmai ellátottság érdekében négy felnőtt mun­kás jár mezőgazdasági tech­nikumba. Saját üzemük részé­re pedig kiképeztek egy kilenc emberből álló mezőgazdasági gépszerelő és egy 23 tagú trak­toros csoportot. Urbán László Heti kérdésünk: Hogyan haladnak a választási előkészületek? i Berényi Györgynek, a Haza­fias Népfront járási titkárá­nak tettük fel e heti kérdé­sünket. — A választók összeírása határidőre, január tizenkette­dikére járásunkban is befeje­ződött — válaszolt. — A ta­nácselnökök felülbírálták az összeírólapokat, ellenőrizték, kik azok, akiket az ideiglenes választói névjegyzékbe fel le­het venni. — Miért ideiglenes ez a vá­lasztói névjegyzék? — Ideiglenes, mert a vá­lasztásokig ebben még tör­ténhetnek változások: elköltö­i zés, ideköltözés, halál, házas- i ság, tehát névváltozás miatt. Olyan is lehet, hogy közben ; nagykorú lesz valaki, s ráke­rül a jegyzékre. Tizenhetedi­kével elkezdődött ezek össze­állítása. — A községekben és a járás­nál ülést tartottak a Hazafias Népfront-bizottságok, megtár­gyalták az előkészületeket, ki­jelölték a választási elnöksé­geket, illetve javaslatokat tet­tek a személyekre vonatko­zóan. Kijelötték a községi vá­lasztókerületi, és a járási vá­lasztókerületi bizottságok tag­jait. Tizennyolcadikén a ta­nácsi végrehajtó bizottságok megtárgyalták ezeket a javas­latokat és jóváhagyták őket. — A bizottságok tagjai hol­nap teszik le a tanácselnökök előtt a hivatali esküt, s azután hivatalosan is megalakulnak. — Február másodikén kez­dődnek a jelölő gyűlések a já­rás területén, s legkésőbb hu­szonkettedikén befejeződnek. Három községben, Tápiósze­csőn, Nagykátán és Tápiósze- lén működik marxista közép­iskola. Átlagban húszán vesz­nek részt egy-egy foglalkozá­son. Az előadások — félév van — Tápiószele kivételével befe­jeződtek, kőt-' Tápiószecsőn kedden már fe Is vizsgáztríó a hallgatók. Nagykátán jelenleg konzultációkat tartanak, ké­szülnek a 31-i vizsgára. Tápió- szelén még egy előadás van hátra, ott a vizsga napja: feb­ruár 7. VARJAK Riasztólövés a levegőbe Hivatalos személy ellen cso­portosan elkövetett erőszak miatt vonta felelősségre a já­rásbíróság Nagy Sándor far­mos!, Langer István, Vonnák András és a fiatalkorú M. st- ván szentmártonkátai lakoso­kat. A fiatalok Tápióságon lánc­mulatságban vettek részt, majd éjfél után éktelenül lármázva és ordítozva vonultak végig a községen. A szolgálatból haza­felé tartó körzeti rendőr csend­re intette őket, eredményte­lenül. Az ismételt figyelmezte­tésre megtámadták a rendőrt. A szorongatott helyzetben lé­vő ember kénytelen volt ri­asztólövést leadni a levegőbe. Támadói erre elfutottak. Nagy Sándor nem ismeret­len a rendőrség előtt. Két íz­ben büntették már szabálysér­tés miatt. Ö egy évet kapott most, Langer Istvánt tízhónapi. Vonnák Andrást félévi börtön­re ítélték. A tettlegességbe 'be nem avatkozó fiatalkorú büntetése pedig tizenöt száza­lékos bárcsökkentés mellett felévi javító-nevelő munka. (m) Csoóri Sándor Nagykátán Pénteken este író—olvasó találkozóra került sor Nagy­kátán, a járási könyvtár Mag­vető bérlete keretében. Csoóri Sándor költő és Koczkás Sán­dor irodalomtörténész volt a vendégünk. A kenyérről volt szó Szerdán ülést tartott a járá­si tanács végrehajtó bizottsá­ga. Két, kivétel nélkül minden embert érintő kérdésről tár­gyaltak: a járás kenyérellátá­sáról és a közbiztonságról. A végrehajtó bizottság ülé­sének anyagára lapunk hasáb­jain visszatérünk. Kakuk Marcik versenye avagy a tóalmási Kakuk Marci Pataki Tibor rajza \ rssSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSy I MOZIMŰSOR Tápiószele ma: A boldog halál angyala, maiiné: Kopaszok ban- aája Hétfőtől szerdáig: Idegen agyakban. Tápiószentmáríon ma: Jégmezők lovagja, szerdán: Egy kis csibész viszontagságai. Tápió- ijyörgye ma Felelős állásban, hétfőn és kedden. Nyomoz a vő­legény. Szenímártonkáta ma: Üzlet a korzón, szerdán: ördög és a tízparancsolat. Tápiószecső ma: Chapün kavalkád, szerdán: Há­rom lépés a földön. Szentlőrinc- káta ma: Hideg napok, szerdán: A kis özvegy Pánd ma: A vo­nat Tápióbicske ma: A mi há­tunk. Tápióság ma: Különleges osztály Tápiószőllös ma: Fügefa­levél, szerdán Mi, húszévesek. Farmos ma: Cicababák, ifjúsági Előadás: Foto Háber, szerdán: Párizs—münoherT hálókocsi. Kóka Ina: Mindenki haza, szerdán: Egyetemisták. A vasúti személypénztáros naplójából | KÉK FEDELŰ, vonalas füzet, ez az én naplóm. Egy forint húsz filléres füzet, leghűségesebb pajtásom. Tintával kerekednek benne a betűk __ M egmondom őszintén, rosszul esik, hogy panasz­kodnak rám. Hallom, egy tóalmási asszony levelet kül­dött be az újságba, miszerint gorombák, türelmetlenek a vasúti személypénztárosok a jegyváltókkal szemben. Nem személy szerint engem ma­rasztalt el, hanem általában a pénztárosokat. Mégis ma­gamra vettem, és rosszul esett nekem ez a hír. Talán azért, mert voltam már én is türelmetlen és goromba ott a kis ablak mögött. Pedig higgyék el, ugyanolyan em­ber vagyok én, mint akárki más. Nekem is családom van otthon, szeretettel simoga­tom meg a kisfiam fejét, ha egy-egy jó jegyet hoz haza az iskolából. Nekem is van­nak gondjaim, bánataim, amelyek fehérre festik las­san hajamat. S a ráncok homlokomon, arcomon csak elmélyülnek a jókedvtől, a nevetéstől, az örömtől is. AHOGY KILÉPEK laká­som ajtaján — kipihente n —. hogy munkába menjek, néha fütyörészgetek, van, hogy jókedvemben kavicsba rúgok az utcán, s örülök ott a kis ablak mögött, ha rend van, tisztaság vár. Behunyt szemmel is kinyitom a jegy­tömböt az öt vagy tíz kilo­méternél, fejből tudom, hány kilométeres jegyet kell adjak Nyíregyházára, Pécsre vagy éppen Törökbálintra. Ha van két szabad per­cem, én is álmodozom, arról, hogy hol töltöm majd a sza­badságomat a családommal nyáron. Fiatalkori emlékeim is eszembe jutnak, s olyan jólesik, ha néha lehajol a kis ablakomhoz egy-egy utas, s látom az arcát. A legnagyobb bánatom az, hogy az emberek engem gépnek néznek. Pedig ne­kem is van jókedvem. Vi­gyáznék rá, dédelgetném, mint egy kedves hópelyhet a két tenyerem között, s ha fél napig az enyém, akkor már arra gondolok, hogy ma rendkívüli világnap van. CSINOSAN ÖLTÖZÖTT hölgy érkezik a pénztárhoz. Tűrhető jómódban tengetheti az életét, tigrispettyes bun­da lebeg a testén, finom ré­tikul, bársonyos tapintású kesztyű. Ujjait aranygyűrűk díszítik, és egy lencse nagy­ságú szemölcs. — Tessék — mondom, % miközben pénz után kutat. Sj Nem hajol le, nem tud ha- $ iolni, de hogy mégis halljam, § hangosabban mondja: — Egy letúrt kérek Pest- $ re! ^ Megáll a kezem mozdula ta, zsibong a fülem, újra% kérdem: — Hogy tetszett mondani — Egy letúrt kérek Pest-§ re — ismétli türelmetlenül.^ Bólintok, megnyugszom.v semmi baja a fülemnek. — Huszonhat forint — mondom, s a jegy máris az ablak pultján van. Fizet, s várom, hogy továbblépjen. Elfordul, hallom a hangját, valakinek magyaráz: — Nézd, ezt a marhát, nem jó jegyet kaptam. Én letúrt kértem, s ő menettér­tit adott. Az ablakhoz lép, most már lehajol, és magyaráz. — Kedves asszonyom — mondom —, a retúr és a menettérti ugyanaz. Eltűnik egy pillanat alatt, mintha ott se lett volna. Nem tudom, hogy neves­sek-e, vagy bosszankodjam. Ám nem tűnődhetem sokat. Már újra zörögnek. — Kérek egy jegyet. (deregwn—rády) A Tápiómente egyik szá­mában kis hírecske adta tud- tul: két község, Kóka és Tóal­más színjátszó csoportja be­mutatta a közelmúltban Ter- sánszki dramatizált komédiá­ját. A hír mellett az oldal legnagyobb betűivel szedett cím: A kákái Kakuk Marci. Faltam a sorokat, ha már versenyről van szó, akkor a kókaiak produkciójáról is kapjak némi képet, hiszen a tóalmásit otthonukban újév­kor megnéztem. Tóalmáson kellemesen szó­rakoztam akkor, s a nagy igye­kezettel játszó együttest meg­hívtam Tápiószecsőre, adják elő nálunk is a darabot! Nos, ez megtörtént, s itt még gör­dülékenyebb előadást láthat­tam, mint Tóalmáson. Magáról a mű dramatizált változatáról csak annyit: nem találom olyan nevelő hatású­nak, hogy szükséges lett volna két szomszédos községnek is bemutatni. Próbáltam csekély szakmai ismeretemmel meg­állapítani a mondanivalóját, ez nem sikerült. Csupán egy- egy jó alakítás hagyott nyo­mot bennem. Szemmel láthatóan meg­mozdult Tóalmás régi színját­szó gárdája, felfrissítve fiata­lokkal, s nagyon jó együttes­sé kovácsolódtak össze. A címszerepben Hegedűs Lajos, a művelődési ház igazgatója mutatkozott be. Kellemes meglepetés volt részemre. Túlzás nélküli játékával, mér­téktartó komédiázásával ara­tott sikert. Olyan átéléssel alakított, hogy elhittem eset­lenségét. Mégis, a darab mo­torja a Pattanó Rozit alakító József Kati volt. A rendező szemével nézve is: szerencsé­sen osztották rá ezt a szere­pet. De, ha én rendezem a da­rabot, néhány ízléstelen „be­mondást” kihagytam volna. Külön említeni kell Horváth Sándorné Csurinéját is. A tő­le megszokott rutinnal ábrá­zolta a vén, házsártos mamát. Ugyanakkor rendezői kész­ségéről is tanúbizonyságot tett, kisebb zökkenőktől eltekintve mindig élet volt a színpadon. Katit játszó kislánya, Giziké is követni fogja édesanyját? Ami a szereplését illeti, úgy látszik, igen. Jó alakítást nyújtott még Józsa Ilona a méltóságos asz- szony szerepében. Szín én egyik erőssége az együttesnek. A Bujnyikot alakító Dávid József mindvégig félelmetes tudott lenni. De kivették a ré­szüket a sikerből a többi sze­replők is: id. Horváth Sándor, Csintalan Ani, Surányi János, Jósa Ági, Dávid István, ökrös Lajos, mind, mind. A néhány zeneszám kelle­mesen festette alá a cselek­ményt. A betanítás, a zenekar vezetése ifj. Horváth Sándor érdeme. Kívánunk a tóalmási együt­tesnek további sok sikert. S ha a Kakuk Marci volt az, aki életre hozta ezt a csoportot, akkor nem volt hiábavaló a bemutató. Tekintve, hogy a kókai Ka­kuk Marcit én nem láttam, a két község versenyében jelen­leg a helyzet eldöntetlen. (- of —)

Next

/
Oldalképek
Tartalom