Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

// Nézd meg az istállót../' Olasz és svájci vendég a sülyi Virágzó Tsz-ben Néhány napja kora reggel elegáns, fényes autó gördült be a sülyi Virágzó Tsz udva­rára. A korai látogatók az Al- latforgalmi Tröszt export fő­osztályáról jöttek. Az autóból mosolygós, magas, idős férfi is kiszállt Kiderült, hogy svájci kereskedő a kedves idegen. Tolmács közvetítésével előad­ta, hogy a tsz hízómarha-állo­mányát szeretné megnézni. Amennyiben megnyeri tetszé­sét, egy-két példányt megvá­sárolna belőlük. A tsz vezetői a vendégeket a Grósz-tanyára vezették. Az istállóban minden csak úgy ragyogott a tisztaságtól. A hí­zó marhák csillogó, ápolt sző­rükkel valóban szép látványt nyújtottak. Csaknem vala­Jeges riport: Negyven kis versenyző a jégen Mínusz 14 fok. Pirosra csí­pett arcú gyerekek és felnőt­tek a gyömrői strand jegén. Mennyivel más kép fogad itt bennünket nyáron. Barnára sült emberek, tűző nap, hűs, hullámzó víz. És most? Kör­ben fehér minden, mozdulat­lan, merev jégpáncél, fölhaj­tót kabátgallérok, topogó em­berek. De ne hasonlítgassuk össze a kettőt, ne vitassuk, ki mit szeret jobban. Csak kérdezzük meg az ittlevő gye­rekek véleményét. Mit szeret­nek jobban, a telet, vagy a nyarat? — Ezt is, azt is — mondják. — Jó a tél is, mert lehet szánkózni, korcsolyázni, hoki zni. Nincs idő interjúk készítésé­re, mert kezdődik a járási kor­csolyaverseny. Egymás után siklanak a gyerekek, az éles korcsolyák szinte harapják a jeget. A 200 • méteres, jól előkészített pálya kiváló versenyzési lehetőséget ad. Ennek ellenére előfordul, hogy egy-két fiú vagy kislány elesik, elcsúszik. Sebaj, már­is felpattan és folytatja to- tább. Küzdelem tehát a javából. A stopperórák pedig ketyeg­nek és könyörtelenül mutat­ják a másodpercek múlását. Fél tizenkettőre befejeződik a nagy verseny. És az eredmé­nyek? Lányok 200 méteren: 1. Szé- csényi Erzsébet (Vecsés, telep), 2. Kakucska Márta (Ecser), 3. Hercegfalvi Katalin (Gyömrő, Kossuth); 300 méteren: 1. Szé- csényi Erzsébet, 2. Hercegfalvi Katalin, 3. Szabó Ilona (Üllő). Fiúk, 300 méteren: 1. Früh- wirth László, (Gyömrő, Kos­suth), 2. Tóth Lajos (Üllő), 3. \"kács László (Ecser); 500 mé­teren: 1. Frühwirth László, 2. Takács László, 3. Tóth Lajos. Az elért eredmények na­gyon értékesek, mert 40 ver­senyző indult a bajnokságon. Az I. és II. helyezettek kü­lönben január 22-én, a szin­tén Gyomron sorra kerülő megyei korcsolyaversenyen képviselik a monori járást. H. L. Lesz víz Rákóczi-telepen Lapunkban beszámoltunk az üllői Rákóczi-telep ivóvízellá­tásának problémájáról. Öröm­mel értesültünk arról, hogy a tanács elhatározta az ivóvíz közterületre való kivezetését, s a munkálatok elvégzésével az illetékes vállalkozást megbíz­ta. Most már csak az időjárás­tól függ, hogy mikor tudják a munkát megkezdeni. Pereskedünk, pereskedünk... Nehézkesen ül le a konyha- asztal melletti zsámolyra. Er­refelé ez a „nappali szoba”. Itt zajlik le az élet, a kukori- camorzsolétstól a mosásig. Csak egy mozdulat a tűzhelyről a fazék az asztalig. A fal mellett áll a „dikó”, mely tél­víz idején, ebéd utáni szunyó- kálásra alkalmas. Otthono­san érzi magát, ki itt leül az asztalhoz. A helyiségben csak fáradt, szürke fény van, pedig a nap valahol még magasan jár. A sűrű hófélhő elnyeli a szép nappali fényeket. Sűrű havas eső veri az ablakot. — Monorról jöttem — mondja az ősz, markáns arcú öreg — elfáradtam. Bele le­het ebbe kérem fáradni. Fi­zikailag is, meg idegileg is. Ki gondolná, hogy mennyi baj van az életben, mennyi szé­gyellni való eset. Az ember valahogy megtelik, megcsö­mörlik. Fiatalok, akik még nem is tudják mi az élet, már elrontják egymás életét. Nem becsülik meg egymást, sem az életük jó lehetőségeit. Szavai csendesen, tompán visszhangzanak bennem. Népi ülnök, aki most érkezett ha­za a tárgyalóból, a járásbíró­ságról. Kínos, olykor valóban szégyellni való eseteket kel­lett végighallgatnia. Megér­tem, hogy belefáradt. — Ebben a házban valami­kor még tanya volt — ma­gyarázza. — Ebben a ház­ban az istállóban tömegivei aludtak tiszántúli, békési munkanélküliek. Feleségem főzött nekik nagy lábas rán­tottlevest. Megpihentek, az­tán mentek tovább. A nagy­városba, szerencsét próbálni. — Egyik nap jön be egy ember a betonról. Kinézek elébe, és önkéntelenül kisza­ladt a számon: ez már a nyol­cadik. Mintha pofonvágtam volna, szó nélkül kifordult a kapun. Ügy szaladtam utána, hogy jöjjön már vissza, jut még neki is hely. — Hogy miért mondom mindezt? Mer’ aki nem néz néha vissza, hogy honnan jöt­tünk, az elveszti igazságérze­tét. Ma semmiségeken peres­kedünk, törünk meg házassá­got és szépreményű fiatal életet — mondja keserűen. Sötét van a szobában. Az öreg feláll, a kapcsolóhoz lép és a következő percben a sötét­ség a semmibe tűnik ... (—e—s) mennyi elérte az öt mázsát. A svájci nagykereskedő nem tit­kolta meglepetését. Elégedet­ten veregette meg az állatokat. Szavait a tolmács fordított^ le: — Nézd meg az istállót és azonnal megtudod, hogy mi­lyen a gazda! A svájci vendég kívánságá­ra a tsz állattenyésztője el­mondta, hogy az állatokat 1S65 decemberében 110 kilós átlagsúllyal állította be hizla­lásba. Ezután rövidesen el­mondta takarmányozási mód­szerét. Vendégük a sok szép állat közül alig tudott választani, j Végül is tizenkét hízó marhát vásárolt. Kijelentette, hogy az állatok kiváló küllemére és j kondíciójára való tekintettel az export főosztály által meg­szabott átvételi áron felül, minden Svájcba érkezett hízó állat után kilogrammonként egy forint felárat fizet. Ezután megtekintette az ez évi hízó alapanyagot is. Ez a hízó állo­mány is megnyerte tetszését. Közölte, hogy ha ezek a hízók is hasonlóan gyarapodnak, egy későbbi időpontban szívesen vásárol belőlük. A nap krónikájához hozzá­tartozik még, hogy egy olasz látogatója is volt aznap a Vi­rágzó Termelőszövetkezetnek. Az olasz vendég szintén meg volt elégedve az állatokkal és az extrém minőségből tizenhá­rom hízó marhát vásárolt. Az állatokat a jövő héten szállítják. (krátky) IX. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1967. JANUÁR 22., VASÁRNAP 'usiáró tanácsülés — KözségfejleNztési kiiünle<é<«ek — Félmillió íárKasliáz-építésre Megtartotta négyéves cik­luszáró tanácsülését a monori községi tanács, Budai Ferenc tanácstag elnökletével. Első napirendi pontként a község­fejlesztési állandó bizottság jelentését tárgyalták meg a múlt esztendei tervek végre­hajtásáról. Tavaly kétmillió 152 ezer forint állt rendelke­zésükre különböző források­ból a közságfejlesztési alapra. Ebből az összegből egymillió 173 ezer forintot használtak fel utak, hidak javítására, lakás- és víz­gazdálkodásra, sport- és egészségügyi célokra. Többek között a Bocskai és a Liliom utca építéséhez, a Ság- vári út járdakészítéséhez vet­ték igénybe a községfejleszté­si alapot. A társasház építésé­re tartalékolt 500 ezer forintot az idén használják majd fel, ugyanígy az orvosi lakásra és a rendelőre szánt 200 ezer fo­rintot is 1967-ben veszik A» O és a gitár igénybe. A sportpályaépítés megkezdődött, a földmunká­latokat már elvégezték, kiala­kították a pályát. Tavaly a lakosság 263 ezer forint értékű társadalmi mun­kát végzett Monoron. Kiemel­kedő munkát végzett Otroko- csi István kisiparos, aki a mo­nori iparitanuló iskola növen­dékeivel kifestette a művelő­dési otthont. Az ipari tanulók a mesterrel együtt 314 órát fordítottak a festésre és a mázolásra, s a társadalmi munka értéke meghaladta a nyolcezer forintot. A tanács­ülésen elismeréssel méltatták Otrokocsi István kisiparos és a munkában résztvevő ipari tanulókat. Javasolták, hogy Otrokocsi István kisipa­rosnak adják meg a köz­ségfejlesztésért alapított érdemérem aranyfokoza­tát. Ilyen értelmű felterjesztést intéztek a megyei tanács vég­rehajtó bizottságához. A köz­ségfejlesztési érdemérem bronzfokozatára Jármai Ist­ván, Monor, Kossuth Lajos út 105. szám alatti lakost java­solták, aki ugyancsak kima­gasló érdemeket szerzett a község építésében. A monori iparitanuló iskolát szihtén ok­levéllel való kitüntetésre java­solta a tanácsülés, mivel a ta­nulók derekasan kivették ré­szüket a társadalmi munkák­ból. A Munkásőr úti iskola szülői munkaközössége, a Kossuth Lajos utcai épülő új óvodánál 213 óra társadalmi munkát végzett, a Munkásőr úti iskola úttörőcsapata pedig 680 órát. Mind a munkaközös­séget, mind pedig az úttörő- csapatot felterjesztették az ok­levéllel való elismerésre. A második napirendi pont­ként Birkás Róza népi ülnök számolt be az újjáválasztott népi ülnökök tevékenységéről. Monoron több mint 40 népi ülnök vesz részt az igazság­szolgáltatásban. (s) Üllő: árukapcsolás nincs! Az üllői tanácsülésen többen felemlítették, hogy rossz a tü­zelőellátás Üllőn. A tanács ke­reskedelmi állandó bizottsága megvizsgálta a panaszokat, és megállapította, hogy árukap­csolást a TÜZÉP nem űz, no­vember eleje óta tűzifát és sze­net mindenki szabadon vásá­rolhat, amennyit akar. Megál­lapította a bizottság, hogy a műhasábok kiszedését a telep felettes szerve rendelte el. Ezek ára 58 forint mázsánként, míg a tűzifa mázsája 57,70 fo­rint. (cm) Ügyeletes orvos Gyömrőn dr. Túri Mária* Monoron dr. Balogh József, Üllőn dr. Csizmadia György tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Mono­ron a Vöröshadsereg úti.-. , . . . - •- '■ -I " * Jogászok a tsz-ekben Járásunk valamennyi ter­melőszövetkezete rendelkezik már jogi képviselettel. Hét tsz jogtanácsos és két ügyvéd lát­ja el ezt a munkát. Amíg ko­rábban inkább a vállalatok irdítottak a közös gazdaságok ellen peres eljárást, ma fordí­tott a helyzet. A te nelőszö- vetkezetek nyújtanak be kere setet a szerződéseket megsze­gő, vagy be nem tartó válla­latok ellen. Legutóbb például az egyik vecsési termelőszö­vetkezet perelte be a nagyke­reskedelmi vállalatot. A tsz- jogász eredményes közremű­ködésének köszönhető, hogy a per tárgyát képező 343 ezer forintot a tsz-nek ítélték. Vecsési labdarúgás Bemutatjuk az új fiúkat II. Makovecz János A vecsési labdarúgás másik, fiatalon feltűnt nagy tehetsé­ge. Kezdetben az ifiben ját­M USOB Mozik y Ecser; Bűntény a leányiskolá- 5 ban. Gomba: Fügefalevél (széles). 5 Gyömrő- A titok Matiné: A szül-5 tán fogságában. H: Patyolat akció. 5 Maglód: A becsületes szélhámos 5 (széles) H: Én és a gengszter (szé- 5 les). Menete: Nyomoz a vőlegény, s H: A becsületes szélhámos. Monor: 5 Hamida. Matiné: Budapesti ta- \ vasz. H; Yoyó (széles). Nyúregy-; háza: A gyilkos halála. Péteri: $ Nyúl kolléga házassága. Pilis: Sé- 5 ta a nárciszok körül. Matinéit Gombháború. H: A törvény balke- 5 ze. Tápiósáp: Az állhatatos fele-5 ség. Ifjúsági előadás: Martin ka-5 landos ifjúsága. Tápiósüly: És ak-í kor a pasas , Úri: a titok. Üllőit Csilalépeső. Matiné: Aki átmegy a; falon, H: Mici néni két élete (szé-; les). Vasad: Nyári bolondságok. 5 ’fjúsági előadásra: Fekete Péter. ! yrgy hiszem, most már di­U csekvés nélkül elárulha­tom: én csodagyerek voltam■ Annak tartottak a szomszé­dok, az utcabeliek — de még az Ótelep is. Márpedig az ótelepiek ítéletét a mi isten háta mögötti kis falunkban nem lehetett megfellebbezni. S hogyan lettem csodagye­rek? Véletlenül. Kilencesztendős koromban megalkottam életem nagy művét: egy gyufásdobozba szerelt detektoros rádiót. Nem önálló munka volt ez, bátyám fizikakönyvéből me­ntettéin hozzá némi útmuta­tást, rftíg a gyakorlati isme­retekre a nagynénimnél töl­tött vakáció alatt egy ezer­mesternél tettem szert. Mind­ezt persze a csodálóim nem tudták. Húsz éve még nagy becsü­lete volt mifelénk a fülhall- gatós rádiónak. Ügy ám, hisz csak egyetlen hangos rádió működött a községben, az is az ótelepi péknél. Tulajdon­képpen ennek a készüléknek .köszönhettem hírnevemet”. Ragyogó vasárnap délelőtt volt, odakint illatoztak az orgonák, én meg könnyezve, szipogva bámultam ki rájuk a szobából, ahová valamilyen csínytevésemért dugott be az apám. Azon tanakodtam, ho­gyan lehetne kijutni börtö­nömből, amikor az ótelepi pékmester két mélák inasa hangos ovációval benyitott az udvarunkba, kezükben ha­talmas világvevő készülék­kel. — A mester küldött — mondták apámnak — javítsa meg a kisfiú. Nem tudom már, hogyan jutottam ki a szobából, de a kíváncsi tekintetekre jól emlékszem. Körülállták a szüleim, a két inas, s mintha csak azt kérdezték volna, no tökmag, mihez fogsz most kezdeni. Megvallom ezt én sem tudtam. Sohasem láttam még belülről hangos rádiót, fogalmam sem volt hogy egy­általán hogyan kell be- vagy kikapcsolni: Az ótelepi pék­mester bizalma, a körülöttem várakozó felnőttek kíváncsi­sága viszont felpiszkálta ön­bizalmamat. — Ilyen gyereket zárnak be, vernek el — fogott el a Ma düh — hát majd én megmu­tatom nektek — ezzel lesz, ami lesz, leszereltem a készü­lék hátlapját. Itt is, ott is megkopogtattam a drótokat, alkatrészeket, természetesen mímelve a hozzáértést, nagy komolyan. Majd egy félóra múlva visszaszereltem a hát­lapot. Be lehet kapcsolni, — mondtam fölényesen és cso- dák-csodája, a készülék meg­szólalt. ra sem tudom, mi lehe­tett a hibája, hisz — be­vallom — most sem értek én a rádióhoz. De ez a jelenet, vagy legalább is ehhez ha­sonló azóta már többször is megismétlődött velem. Hoz­zányúltam a néma készülék­hez, megráztam, megkopog- lattam és rendbejött. Amikor megvettem a televíziós ké­szülékemet, az első napon el­némult Kétségbeesve nézett rám a feleségem, de meg­nyugtattam: majd én megja­vítom. Leszereltem a hátul­ját s a régi módszert -''<kal- mazva, a hang előjött, ‘irre aztán új otthonom környé­szott és ontotta a gólokat hét­ről hétre. Aztán a felnőttcsa­patban egy kicsit megtorpant. Nem találták a helyét, pedig ■cözéphád vedtől kezdve szinte ninden poszton kísérleteztek /ele. A VIZÉP ragyogó kupasike­reinek éve, az 1965-ös év — az 5 pályafutásában is fordulatot lozott. B. Nagy edző megtalál­ja Makovecz igazi szerepkörét: íz előkészítő csatár szerepét. És ezt Makovecz hibátlanul, kitűnően „alakította". Fő ré- ;zese volt a vecsési kupasike­reknek. Érthető, hogy a me­lyei szakvezetők is felfigyel­tek játékára. Akkor, 19 éves korában már Pest megye válo­gatottjában játszott. Aztán a Pusztavacsi Honvéd játékosa lett. Itt csiszoltabbá vált játéka. A pusztavacsi csa­társor az ő irányításával vált s megye egyik leggólképesebb itösfogatává. Érthetően örültek a vecsési vezetők, amikor megtudták, iogy Makovecz leszerelt és is­mét rendelkezésükre áll. Sokat /árnak tőle otthon — elsősor­ban azt, hogy Krausszal, Ka- ásszal, meg a többiekkel együtt pompás támadójátéko! produkálnak majd. Szalontai Attila \Folytatjuk) Most már visszavonulok § kén is elterjedt, értek a tv- ^ szereléshez. S Ö| Tegnap egyik szomszédunk ^ rohant át hozzánk léleksza- ^ kadva, mondván: elromlott a ^ tv-jük. Ö nyúlt a kapcsoló- ^ hoz és ezért a férje' most ^ olyan dühös, hogy nem bir ^ vele. Hiába mentegetőztem, i nem értek én a szereléshez, $ nem hitte el. Mit tehettem, V megnéztem a gépet. Hétezer- ^ ötszáz forintos vadonatúj ^ nagyképernyős készülék volt. ^ Furcsa érzés fogott el, s va- ^ lami azt súgta, ehhez én nem ^ nyúlhatok. A rám meredő, ^ bennem bízó tekintetek azon- ^ ban most is levettek a Iá- ^ bamról. Levettem a hátlapot ^ és a módszer most sem ha- 5 gyott cserben. A készülék 5 megszólalt, a kép előjött. § H át szóval, hogyis mond- ^ jam: eddig szerencsém ^ volt. De tovább nem kockáz- $ tatom a presztízsemet. Elvég- ^ re a jó sportoló is tudja, mi- ^ kor kell a versenyzést abba- ^ hagyni. Ezzel a csúcsszuper ^ tévével életem csúcsteljesít- § ményéhez értem, többet nem ^ javítok se rádiót, se televí- ^ ziót — visszavonulok! § S. P. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom