Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

1967. JANUAR 22., VASÁRNAP rt3§ #l£C»fl sJCívlat) ü MÓRICZ VIRÁG: KUDARC ! Doktor úr - a zeneszerző Parányi falu az erdőben. Valamikor az urada­lom favágói, erdei munkásai települtek ide, úgy rakódott rá még néhány szegényember, akiknek itt is jobb a semmi­nél, a világ végén. A har­mincas években kapott csak iskolát, postája még ma is egy levélszekrény. Valami tíz éve hirtelen nekilendült. Ide­telepedett az erdőgazdaság irodája, a katonaság bekötő utat épített és a megyénél úgy tervezték, az apró, szét­szórt erdei falvaknak ez lesz' a közigazgatási központja. A' járási pártbizottság ■ saját munkatársát ajándékozta* á fejlődésre kijelölt község ta­nácselnökéül. Dalos Zsófinak nincsen családja, elvállalta a megbízatást és amilyen szen­vedélyes természet, belevetet­te magát a munkába. Tetszett neki, hogy itt nincsen semmi, mint egy kis gyermeken min­den falat meglátszik. Tanító-1 nő eredeti mestersége, a párt-i nál is népművelési körben: dolgozott, itt rögtön az igaz- gató-tanítóval kötött szövetsé­get és elhatározták, hogy a falu minden lakóját kultúr- emberré nevelik. Először második tantermeti szereztek, ahol délelőtt — délJ után mind a négy osztály kü­lön tanulhat. A nagyobbak­nak autóbuszt, mely össze­szedte az erdőből a gyereke­ket és behordta a járási szék­helyre tanulni. Onnan, majd­nem mindenkit gimnáziumba,1 technikumba küldtek, mégpe­dig előre kiszámítva, milyen foglalkozásokban hány em­berre van és lesz a községnek szüksége. A számítást nem magukban, hanem falugyűlé­sen végezték. Mindent teljes­séggel nyilvánosan tettek és terveztek, megszerezték a vég­rehajtás lehetőségét is, így az­tán a legnagyobbat teremtet­ték, ami lehetséges, barátsá­gos,' bizakodó, jó'■ közhangula­tot, munkakedvet és életörö­met. mi disznóságot nem csinált, pedig lett volna rá elég alkal­ma. Szépen levizsgázott — küldöttség járt a felavatásán, büszkén hallgatták a fiú di­cséretét. Egyelőre csak egy kofferrel érkezett, bútora még nincsen. Míg berendezkedik, Zsófi fo­gadta be, sok tréfa közt, igaz szeretettel. Péter | ■j----------------j persze köny­I Nem ment | nyen az em-!---------------7“ bereket be-i c salogatni közös fizikai és. szellemi munkára, meg kellett birkózni a kíilönjárókkal, a lomhákkal, sokféle emberrel., De, ha ott tart a falu ma, ahol tart, hogy mindenük van, majdnem mindenük, ami egy. kis község civilizált életéhez kell, azt a kitartó nevelőiknek köszönhetik. Nágv dolog, ha ilyen ki­csiny község manapság saját ösztöndíjjal taníttatott orvos fiát fogadja a pompásan fel­szerelt egészségházban. Tán még gyermek sincsen, aki nem dolgozott azon a házon, csak a felszerelést kapták kí­vülről. Az iskolásgyerekek öt nagy és háromszáz kis plakátot festettek. Némi variációval az a szövege, hogy szeretettel köszöntjük az orvosunkat. Az őszi esőre való tekintettel a plakátokat celofánpapírral vonták be, úgy szögezték ki minden ház kapujára, az er­désziroda, a tanácsház, az is­kola és természetesen az egészségház előtt földbeszúrt táblás karókra. Sűrű esőben, ünneplőben, a gyerekek két óra hosszat állottak sorfalat. Minden háznál sütöttek és főztek, mert Zsófi megígérte, hogy az új orvost végigkíséri mindenütt, este pedig batyu­bál lesz a tanácsház összes helyiségében. Csobán Pétert, a megyei egészségügyi osztály három munkatársa hozta ki. Előbb a városban ünnepeltek, azért késtek. No jó, megbocsáttatott a hosszú és dermesztő vára­kozás.- Olyan ünneplés, ujjon- gás folyt egész nap, már a megyeiek azt mondták, ez tisztára személyi kultusz. De hát hogyne örült volna minden ember, mikor saját orvos fiát ölelhette. Az öre­gebbek sírták, emlegették az apját, a szegény favágót, az is olyan okos ember volt, szó­szólója az erdei munkások­nak. azért pusztították el sze­gényt, még a háború előtt. Péter szép szál legény, derék fiú, a sok diákéve alatt sem­két napig babrált a röntgengépen. Azt mondta, elő­ször mindenkit átvilágít és fel­veszi az adatokat. — Azt nem kell felvenni, — nevetett Zsófi. — Itt min­denki biztosított és a tanács­házán készen vár a falu kar­totékja. Barátom, privát be­tegre nálunk nem spekulál­hatsz. — Tudom — mondta Péter roppant komolyan. Majd meg­ették érte riagy szeretetükben. Hiába, a röntgengép nem működik. Péter szombaton Pestre utazott szerelőért, de anélkül jött vissza szerdán, így ment ez háromszor, egyre rosszkedvűbben. — Mi baj, Péter? — kérdez-' te Zsófi a kelletlen fiút. — Nézze Zsófi néni, meg­mondom magának őszintén. Állás után járok. — Hogyhogy? Hiszen körzeti orvos vagy ... — Zsófi néni, nincs rabszol- gavásár. Én itt nem maradok. — Mi a tatár! Kötelezvé­nyed van! Hat évig használtad az ösztöndíjunkat! — Zsófi néni, az én barát­nőm pesti lány. Még azt se mondhatom neki, hogy autón két óra, nekem itt soha nem lesz kocsim. A lakás pedig olyan kicsi, meg se lehet moz­dulni benne. . — Nahát, egyelőre csak azt lehet. Ha a berendezés a baj, segítünk. Mind a két szobádat, az egész lakásodat’ berendez­zük. Fizetést nem kaphatsz többéit az szabály, az jár ne­ked, amennyi a többi, frissen végzett diplomásnak. De ter­mészetben kipótolják. — Nem maradhatok itt. Bú­csúzni jöttem. — De miért? — Zsófi néni, ne adja ne­kem a naivat. Itt én hóttig a fizetésemre vagyok utalva. Rutinmunka mellett pedig csak visszafejlődhetek. — Tudod te, milyen erkölcs­telen, amit most mondtál? — Csak őszinte. Azt hittem, magával lehet őszintén beszél­ni?! Zsófit elöntötte a düh. Leg­szívesebben kikergeti, de csak nem ad neki ürügyet arra, amire pont készül. Lelkére be­szélt. Pétér ártatlan képpel hallgatta, bólogatott, sóhajto­zott, és másnap a hajnali busszal búcsú nélkül megszö­kött.----------- még ekkora csa­Z sófit I lódás nem érte. ----------- Azonnal telefo­n ált a megye egészségügyi osz­tályára, ott azt a nyugtatást kapta, hogy a megye úgysem adja ki, anélkül pedig nem vállalhat másik állást. De nem jött haza hetekig és már az egész falu fel volt zú­dulva. Ajánlott levélre sem felelt. Zsófi elment utána. A klinikán próbálta keresni, a professzoránál. Mintha a falnak beszélne. Félórai birkózással annyit vett ki belőle, hogy Csobán Péter még gyakornok a klinikán, de ez nem állás. Ment a minisztériumba, ott csillapították, hogy a lehető legrövidebb idő alatt küldenek hozzájuk másik orvost. — Kit? Ha ez is megszökött az erdőből, akit mi taníttat­tunk, és akinek házat építet­tünk. — Nagy könnyelműség volt és maximal izmus. Olyan szűk körzetben, öt és tízezer fős körzetek várnak orvosra. Amint sorra kerül, foglalko­zunk a problémával. — Ott áll az egészséghá­zunk, lakással, üresen. • — Ez az kérem, a megyén nem gondolják végig a dolgo­axjlíxx. uxug v a.11 u ucij és igyekezni fogunk. orvosolná. A fiatalok többsége lelkiisme­retes, örömmel vállalkozik fa­lusi munkára. — Tapasztalom. — Ne ítéljen egy esetből. — Bizonyítsák be a közsé­gem élőtt. — Amint sorra kerül. Zsófi elkeseredetten ment haza. Ezer munka várta és kötegnyi posta. Haragosan be­letúrt, és megenyhül ten kivá-’ lasztotta belőle Fekete Jankó levelét. Ez a másik fia, a fa­lu tanító ösztöndíjasa. Ennek kellett volna, bizony ennek la­kást építeni. Régen itt dolgo­zik. meg is nősült, és még mindig a szülei kamrájában búvik. ;-------------------- a kislá­| iV.egszüleiett | nyuk, ír- - ja. Gyö­nyörű, formás kisoaba, min­den ujjacskája rózsaszirom. Piri egészséges, kimondhatat­lanul boldogok, csak azt sze­retnék tudni, mi lesz velük abban a vizes, földes kamrá­ban?! Vasárnap érkeznek... — Hol a kisbíró? A kisbíró kidobolta, hogy este tanácsülés lesz az egész­ségház ügyében. Kibővített ülés, mindenki eljöhet. Zsófi arra kért a tanácsta­goktól, és az egész községtől határozatot, hogy az orvosla­kást odaadhassa Fekete János tanítóéknak. A rendelőbe majd előbb-utóbb jön kijáró orvos, a lakást így használ­ják fel. — Utó végre — mondta mindegy, orvos, vagy tanító, egyik az ember testét, a má­sik a tudását gondozza. Megszavazták. Es ha Fekete Jankó itthon van, másnap be­költözhet a szép, új lakásba. Pénteken Zsófi megyei ta­nácsülésen volt és ott elmcmd- ta, milyen' kudarcot vallottak az ösztöndíjas orvosukká!. Az elnök rögtön leintette, hogy forduljon panaszával a mi­nisztériumhoz. De a kis fal­vak elnökei zúgtak, hogy csak mondja, és ő folytatta. — Orvosellenes hangulatot kelt — kiáltott valaki. — Ez demagógia! — Én keltek? Tíz éve örü­lünk, hogy majd lesz orvo­sunk. Nekünk kell az orvos, tiszteljük, becsüljük, de az ilyen becstelenség ellen tilta­kozunk! — Elvtársnő — mondta az ülés után a megyei főorvos —, semmi esetre nem adhatunk engedélyt az egészségház más­irányú felhasználására. — Amint kapunk ottlakó orvost, kiürítjük a lakást. — Hogyan? Ezt már isme­rem. Nincs az a hatalom, ami­vel kiüríthetné. Mit gondol kérem, csak nem ad fel az egészségügy egy megszerzett várat! — Mi építettük. — Építsenek pedagógusla­kást. — Igen, de öt évre eladó- sodtunk emiatt. Álljon üre­sen? — Zsófika, maga igazán tudja, hogy nem lehet igény­bevenni. — Hát én pedig igénybeve­szem. Fekete tanítónak gye­reke született, nem viheti ab­ba a vizes putriba. Ez ember­telenség. — Nekem mondja? Ismerem a viszonyokat. — Mikor kapunk orvost? — Fogalmam sincs. < Eskü­szöm magának, rajtam nem múlik. Falba tudná verni fejét, miért járt a szája. Be kellett volna költöztetni őket és hall­gatni.---------------. az autóbuszt R áadásul | is elmulasz­---------------- tóttá. Ez hoz­ta igazán indulatba. Sarkon- fordult és kiment a vonathoz, jegyet váltott Budapestre. Be­veszi magát egy hétre a hú­gánál, táviratot küld haza, hogy beteg, s addig végezzék a munkát, ahogy megbeszél­ték. É s mire hazautazott, Fekete Jankóék valóban beköltöztek az orvoslakásba. Mit tehet ró­la? Otthon se volt. Tegye ki őket a megyei tanács. Papp Miklós: VIHAR (A vers születése) Felhő vagyak és szállni lenne szép, de öklöznek a felbőszült egek, torz már az arcom, széttöredezett, foszló szememben rőt tüzekkel ég szél-patkók sebe, vihar karma tép, belémszúrnak villámos szegek, sikolt a föld, a boltozat reped sötét szürkévé borzad el a kék: vad elektron-had rohan meg, feszült szivem szakad s a tér is összedült, szétreccsen a lélek, szikla-szilárd, robban a menny, pattan a húr-világ , . , lankadt vagyok, nincs már több erő, de kihull egy csöpp eső-csecsemő. Gercblyés László: KERT Kegyetlen koppasztó a tél Megkoppasztotta platánjaidat ; Koppasztja betegeidet I Koppasztja öregeidet Akik ülnének örömest a padokon ; Platánjaidnak lombjai alatt j Jótékony lombjai alatt : Ahol a tavaszon : Kizscndül újra pázsit gally és szerelem > De most az ág csak csupaszon s Viti árnyékát a havon. natra a mába.) Zenekari ala­kítottam. két hónapra Drez­dába kaptunk szerződést. Si­kerünk volt, meghosszabbí­tották egy hónappal. Közben idehaza megjelent az Egész­ségügyi Közlönyben: mivel mm foglaltam el kijelölt munkahelyemet, azonnali ha­tállyal eltiltottak az orvosi gyakorlattól . .. Egy groteszk fintor suhan át az arcán. — Máig sem oldották fel írásban, hivatalosan, ezt a ti­lalmat. Pedig több, mint egy esztendeje, hogy dolgozom .. : ★ Orvosi hivatását éppen úgy szereti, akár a muzsikát. — Az lenne jó ... — töp­reng elmerengve —, ha senki sem ismerne fel a rendelőben.' Előfordul, hogy azzal ül le a székbe a páciensem: azért jöttem a doktor úrhoz, mert olyan szép muzsikákat ír : Azt szeretném, ha nem a kí­váncsiság hozná hozzám az embereket — a fájós fogukon kívül —, hanem azért jönné­nek hozzám, mert jó orvosnak tartanak. Az orvoshoz legyen bizalma a betegnek és ne a zeneszerzőhöz, akinek vala­melyik slágerét fütyüli — amikor ... nem fáj a foga. ★ Esztendeje nősült. A kislá­nya, Andrea, egyhónapos. — Romantikusnak tűnő his­tória — mosolyog. — A fele­ségem volt az asszisztens- nőm .. Pedig bőségesen kapott há­zassági ajánlatot, levelekben; soha nem ismert, de csino- sabbnál csinosabb lányoktól.' — Nem én vagyok az egyet­len ... — nevet jóízűen. Talán éopen a felelet nél­kül maradt levelek íróinak fogalmazta meg dalban vála­szát: Isten véled édes Piroskám! ★ Leül a zongora mellé, ujjal végigfutnak a billentyűkön. A vidám akkordokból kedvesen pajzán dal formálódik. — Ez még titok... — int le, amikor a harmadik stró­fát együtt dúdolnám vele. — Ezzel a számmal nevezek az idei táncdalfesztiválra ... Hazafelé, egész úton, aka­ratomon kívül ezt a dalt dú­dolom Prukner Pál Megkésve és átfagyva érke­zik. — Bocsánat!.. A HÉV ... — magyarázkodik. — Naponta három óra utazás. Három óra elfecsérelt idő ... Odahúzódik a cserépkályha mellé, az ujjait melengeti. Odakinn húsz fokot mutat a hőmérő higanyszála. — Tízéves koromban kezd­tem zongorázni. Négy eszten­deig a klasszikus muzsika, négy évig a dzsessz és a tánczene töltötte ki minden szabad időmet. Tizennyolc esz­tendős koromban egy zuglói munkásszálláson játszottam saját zenekarommal szombat­vasárnap esténként. Ötven fo­rintot kaptunk egy-egy fellé­pésért. Nem volt nagy pénz, de kellett minden fillér az egyetemi tanulmányokhoz. Né­gyen vagyunk testvérek. Én vagyok a legidősebb. Az apám kertész... Már játszottunk egy ideje, amikor mikrofont kapott a zenekar. Az csábított az éneklésre. Az éneklés pe­dig arra. hogy magam is új dallamokat írjak. A zenekar tagjai biztattak, ök mondták azt is, keressek egy szöveg­írót... Valahogy így kezdő­dött Az Őszi esővel, amely­nek szövegét Hajnal István ír­ta ... ★ Orvosi pályája már sokkal rögösebben indult. Hatvan­négyben doktorált, cum laude. Nem sokan dicsekedhettek az évfolyamon hasonló ered­ménnyel. Mégis őt helyezték Miskolcra, nem a gyengébb eredménnyel végzetteket. Hiába kérte: maradhasson Pest közelében. Pedig akkor már nagy sikerrel énekelték a dalait. Elutasították. — Nem foglaltam el a mun­kahelyemet — idézi eltűnőd­ve az alig két esztendeje tör­ténteket. — Ha Miskolcra költözöm, nem jutottam volna el idáig a muzsikában. A ze­ne ideköt. És még valami. Zsuzsa húgomat én bíztattam, hogy menjen Egerbe tanulni, a főiskolára. Majd én gon­doskodom minden költségé­ről. Nem hagyhattam cserben. (Az idén fejezi be tanulmá­nyait — tér vissza egy pilla­: Délelőtt a gödöllői fogásza- i ton. A szorongató csendben ; csak a fúrógép monoton zú- : gása neszez. A páciens tátott | szájjal hallgat, a fehér köpe- : nyes orvos elmélyülten vég- : zi a munkáját. A világból ! most csak a beteg fog létezik : számára, semmi más. Egy el- S kalandozó gondolat, egy rossz > mozdulat... még rágondolni > is rossz. 1 A szomszédos fekete szék ! az imént üresedett. A fiatal, ! szemüveges doktor megtörli ! homlokát. Aztán csak a ke- ! zével int az asszisztensnőnek. S A mozdulat mindig ugyan- Jazt jelenti: kérem a követke­zőt. ! Egy kicsit fáradt. Most ä várja huszonötödik betegét ; ezen a napon. Középkorú, fej- S kendős, terebélyes asszony. Ri- ; adtan pislog a fiatal doktor­ba­t — Ááááá ... E ... ez fáj! — $ mutogat a szájába vaskos új- § javai. 5 Halk kocogtatás, aztán a J megszokott kérés: ! — Injekciót! * S Délután fél hat. A doktor la­\ kásán, szüleinél. A doktor meg 1 nem érkezett haza. Remek al- ! kálóm a csendes szemlélődés- 1 re. ; ötször öt méteres szoba. ; Csupa szín, muzsika, ritmus 1 minden. A falak egyehangú- : ságát képek tarkasága bontja j meg: az ikontól a mai modem i festményekig. A képek harmó- 5 niájába szinte belecsendül a $ falra akasztott benjo, két tam- 5 bura társaságában. A sarok- $ ban egy konfliskocsi lámpá- J ja, a fekete zongorán, örök- 5 zöld növények között ezeresz- | tendős avar koponya. És kot- ; ták. kották halmaza: a legelső, ; még1 ma is népszerű dal, az ji őszi eső, aztán sorban a többi: 5 Napsugár, Még egy percet adj 5 nekem, Egy emberöltő oly ke- \ vés, Még ide-oda húz a szív.., ij Aztán a tavalyi fesztivál egyik $ népszerű slágere: Annyi em- \ bp.r él.a földön. S a legújabb J Minden ember boldog akai jí lenni... 5 A kis szoba lakójának neve 5 dr. Dobos Attila. Foglalko- S zása: fogorvös és zeneszerző \ NAGYMAROS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom