Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-20 / 17. szám
Círlap 1961. JANUÁR 20., PÉNTEK MEGLESEM A FELESÉGEM E gyik barátom mesélte: — Először úgy volt, ho-gy azt hittem, van valakije a feleségemnek. Mert az utóbbi időben különösen viselkedett. Néha minden ok nélkül kedves volt hozzám, nos, ez már maga gyanús. máskor meg minden ok nélkül nem volt kedves hozzám. ami még gyanúsabb. „Biztosan megcsal — vontam le a természetes következtetést — van valakije. Elválok.” Elhatároztam, hogy meglesem a feleségem. Egyik nap azt mondja: „Beiratkoztam eszperantóra, s ezért ma később jövök haza. Tudod, mit, drágám? Gyere 8-ra elém.” Gyanús, nagyon gyanús, hogy így hív, hát azt mondtam, hogy elmegyek. De nem mentem el, mert nem lett volna értelme. Ha találkozni akar valakivel, akkor nem hív. A következő héten ismét bejelent', hogy eszperantóra megy, de most már nem hívott. Azt mondtam: „Eléd mennék, drágám, de sok a dolgom.” Persze, most elmentem. O tt ácsorogtam egy kövér hirdetőoszlop mellett, és újságot olvastam, vagy legalábbis úgy tettem, mintha olvasnék. Közben szemem éber figyelemmel a kapura szegeződött. Nemsokára egy kisebb csoport jött ki, s ilyeneket mondtak: „Jó, hogy nem esik az eső”, meg: „Jaj, de éhes vagyok!”, ebből mindjárt tudtam, hogy eszperantóról jönnek. Ott volt a feleségem is. Mindnyájan felszálltak egy villamosra. Én ugyanannak a kocsinak a másik peronján helyezkedtem el. „Hát az eszperantóval nincs baj — morfondíroztam —, de lássuk, most hazajön-e, nem megy-e máshová?” Közeledtünk a lakásunkhoz, már le kellene szállni, de a feleségem fennmarad. Ott áll a kocsiban, fogja a kapaszkodót, most a Rákóczi útnál vagyunk, élettársam váratlanul leszáll. Én sietnék utána, de sokan vannak előttem, s mire sikerül lejutnom, feleségem már elveszett a tömegben. Forgolódom az aluljáróban, találomra felmegyek az egyik lépcsőn, hát egy hölgyet pillantok meg a másik oldalon. Ez ő lesz. Gyorsan átvágok a Körúton, s egy rendőr megállít. „Miért nem közlekedik szabályosan?” — kérdezi. „Nézze, feleltem —, ha én szabályosan közlekedem, a feleségem szabályosan eltűnik előlem.” Festik a húsvéti tojásokat . a Kalocsai Népművészeti | 5 Háziipari Szövetkezet az idén J1 is szállít húsvéti tojásokat a tH népművészeti boltok részére. Ü | A pingálóasszonyok már ké- ^ szí tik a kalocsai hímestojást, ^ amelyből a tavalyinál többet, ^ összesen kétezret festenek a $ népművészet mesterei. A leg- ^ több megrendelést Boldizsár ^ Gáborné uszódi fiatalasszony ^ kapta, aki a színes mintákat ^ rmm rví n CfiST "í J3 Jólesik a hidegben megállni s betérni a gödöllői fmsz bisztrójába. Olcsó, meleg ételt, frissen sültet haraphat a járművezető, s az utas. A konyha jó, a forgalom nagy, a gödöllőiek szívesen járnak ide. Foto: Gábor i keresettebbek a boltokban. S 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS.'SSSSSSSSSSSSSSJS. Tizenkétmillió forint a budapesti filmszínházak felújítására KÖNYVESPOLC Vance Packard: Tékozlók A budapesti mozik felújítására, tatarozására több mint 12 millió forintot költ ebben az évben a FÖMO. A „kozmetikára” várók listáján több mint 30 filmszínház szerepel: a többi „nadrágszíj” moziban, például a Tiszában, a Zrínyiben és a Honvédben — csak a filmszínház teljes átépítésével lehetne teret nyerni a szélesebb vászonnak. Ú gy látszik, a rendőrnek tetszett a feleletem, s hogy el ne felejtse, ki mondta ezt neki, felírta a nevemet, s mellé a lakcímemet is. Közben persze messzire jutott üldözöttem, rohanok utána, egy kövér nénit majdnem feldöntök, végre utolérem a nagysá- i gát, s ekkor kiderül, hogy ő nem a feleségem, még csak nem is hasonlít rá, csak a kabátja olyan spenótzöld színű, mint az övé. Bosszúsan fordulok vissza, amikor egy másik nő megszólít. Fiatal volt, csinos volt. „Bocsánat, nem tetszik tudni, merre van a Vörösmarty tér?” Éppen meg akarom magyarázni, hogy merre menjen, mikor egyszerre, mintha a föld alól bukkant volna elő, ott állt a feleségem. „Ödön, mit keresel erre? — kérdezte. — Ja úgy? Hát ezért van olyan sok dolgod? Jó mulatóst!” — És ellibegett. Í Sn a meglepetéstől megkopj vülten állok, a hölgy értetlenül néz rám, majd újra megkérdezi a teret, mert úgy látta rajtam, hogy már elfelejtettem. Én idegesen magyarázok, és már rohannék is a feleségem után, ha tudnám merre van. Ugyanis közben megint eltűnt. Mit csináljak? Keresgélem egy ideig, majd holtfáradtan hazavánszorgok. A feleségem már otthon van, vacsorázik. Mikor meglát, rámförmed: „Na, Ödön, ezt sem hittem volna rólad!... Azaz, hogy már régebben rá kellett volna jönnöm ...” „De drágám — kiáltottam kétség- beesetten —, csak nem arra a nőre gondolsz, akit akkor láttam életemben először? A Vörösmarty teret kérdezte ...” „Hagyjuk ezt!... Ügy tettetek, mintha idegenek lennétek ... Jó kis trükk! De én mindjárt átláttam a szitán!” „Csak nem képzeled komolyan?... Inkább te mondd meg, hogy merre jártál?” „Én?... Hát az eszperantón! Utána pedig beugrottam egyik kolléganőm- höz, aki beteg. De ne igyekezz elterelni a figyelmet magadról. Ha az idegen nő, amííit mondod, akkor mit kerestél te este nyolc óra után arrafelé? Erre felelj! Hiszen azt mondtad, hogy otthon sok dolgod van!... Szóval így állunk ... No jól van, de vedd tudomásul, én nem egyezem bele, hogy legyen valakid, inkább elválok! Érted? Inkább elválok!” Í gy hát most úgy van. hogy a feleségem hiszi azt, hogy nekem van valakim. Fürtös Gusztáv Szent Valentin napja rend- | avul alkalmas arra, hogy az izletek „dollárokra váltsák a zentimentalizmust”; a házas- >4rok reggelente pezsgőt bontja igyekezzenek megőrizni íázasságuk egyensúlyát — íjánlja az egyik nagy pezsgőgyár; „A pénz maga az ilet” — szuggerálja az egész- ddalas újsághirdetés főcíme: átlagos amerikai család uíromszor olyan gyorsan növeli részletfizetési adósságait, nint amilyen ütemben szemé- yi jövedelmei növekednek — elragadott, esetleges példák az ímerikai szerző nagyerejű, megjelenésekor joggal vihart cavart művéből, amit most magyar nyelven is megismer- letünk. A Tékozlók szerzője az ímerikai termelőkapacitások is a fogyasztás kölcsönhatását ,-izsgálja; sokoldalú, nagy tényanyagra támaszkodó elemző munkája eredményeként átfogó képet kapunk arról, hogyan torzultak és torzulnak el mindinkább a piaci viszonyok, hogyan lép a megvásárolni helyébe a megvetetni, s hogyan szítják, növelik képtelen méretekre a pazarlást, a társadalmi méretű túlfogyasztást — a vállalatok növekvő haszna érdekében. Packard könyvének legfőbb erénye abban van, hogy megmutatja, hogyan válik játékszerré a fogyasztó, a vevő a reklámhadjárattal támogatott cé°ek kezében, s hogyan romlik elképzelhetetlen gyorsasággal a fogyasztási cikkek minősége, olyannyira, hogy már a részletfizetés vége előtt tönkre mennek. Hibája viszont a műnek, hogy nem ad semmiféle megoldást, csak a betegséget állapítja meg, a gyógymódra vonatkozóan nincsenek elképzelései. És alapvető hiányossága, hogy csakis a kisfogyasztói piac helyzetét vizsgálja, teljesen figyelmen kívül hagyva a legnagyobb pazarlást, a fegyverkezést, a haditermelést. Az említett negatívumok ellenére azonban ritka érdekességű olvasmány Packard könyve, mély betekintést nyújt az amerikai bőség kulisszái mögé. (Kossuth Könyvkiadó). <m. o.) j teljesen átépítik, korszerűsítik i egyebek között a Corvin — : itt lesz az ország első TODD- AO, 70 milliméteres vetítője — a Cinkota, a Jókai, a Vasvári és a Palota mozikat. Kisebb ! jellegű felújításokra kerül sor | a Duna, a VIII. kerületi Otthon, a Mátra és Liget filmszínházakban. Gépcsere az idén egyik moziban sem lesz — az elmúlt esztendőben 15 filmszínház kapott új vetítőgéppárt — de új hangtechnikai berendezést szerelnek fel a Toldiban, a Bartókban, a XIII. kerületi Kossuthban, az Attilában és a Sportban. A fővárosi mozik „széles- vásznosítása” gyakorlatilag már befejeződött; ezzel a rendszerrel dolgozik a 100 budapesti mozi közül '82, KARCAG—BEREKFÜRDŐ Beérett a hegyespaprika A karcagi Béke Termelőszövetkezet berekfürdői kertészetének 1000 négyzetméteres hajtatóházában beérett az első primőrcsemege, a hegyespaprika. Egy-egy tőről 15—20 paprikát szednek, s együttesen mintegy 10 000-et adnak belőle piacra. Egyidejűleg megkezdték a paradicsom palántázását is. Négyezerkétszáz tövön termelik a kiváló primőrfajtát. Az első piros paradicsomot körülbelül május elején szállítják. Híradás a rács mögül ♦ Kincsein, Lola családot gyarapít ♦ Emberevők üveg mögött ♦ Ne bántsd a krokodilt! A vastag rácsokkal, vaskerítéssel elkülönített két családanya, Lola és Kincsem három újszülöttnek adott életet. Lola oroszlánmama, s két foltos, gyámoltalan, macskaszerű kis- kölyköt hozott a világra. Napok kérdése, s már vígan han- cúroznak. Kincsem, öreg vízilómama, mázsás bébivel örvendeztette meg gondozóit, s látogatóit. A Budapesti Állat- és Növénykertben ilyenkor figyelhető meg, hogy a tevék, lámák, juhok, rókák sok társukkal együtt milyen pompás téli bundát növesztettek. Nem házi szaporulatié külföldi behozatal gazdagítja a madárállományt. Rózsás-szerecsenfejű és barna törpepapagájokat kaptak. A sasröpdé- ben sem búslakodik magányosan már a kondorkeselyű. Párt kapott, s így a dél-amerikai Andok három-ötezer méteres csúcsain tanyázó állatok már édeskettesben élhetnek a rács mögött. Üveg mögötti, vízben élő látványosság a tenyérnyire nőtt emberevők csapata. Persze nem válogatósak, megeszik, bármilyen élőlény kerüljön is eléjük: a pirajákról, az Amazonas vizében élő, rettegett húsevő ragadozó halakról van szó. Szép nagyra nőttek az egzotikus külsejű vörös tűz- halak is. Pompás színgazdagság az ak váriumok világa a meglehető sen szürke télben. De felüdü lés a pálmaház illatos, dúsai zöldellő, virágzó növényein] gyűjteményé is. Az idilli kör nyezetben egyetlen szokatlai esemény, mondhatnánk rend zavarás történt. Két tizenegy éves kislegényke a krokodilol iránti ellenszenvének úg; adott kifejezést, hogy kőzápor zúdított a meglepett, szeren cséré keménybőrű állatokra. / töredelmes beismerés után ; megtorlás mindössze enny volt: százszor leírták — „ A krokodilt nem szabad dobálni.” Remélik, hogy hatásos lesz. A újságíró azonban szíve mé lyén úgy érzi, hogy a kislegé nyék ezután a legszívesebbei egy T 34-essel vagy egy lépe gető exkavátorral mutatnák k „megváltozott” érzelmüket krokodilok iránt. Nincs kizár va, hogy nagyobb sikere len ne ilyen esetben a komoly, fi gyelmeztető szavakon túl eg ingyen belépőnek a légköré lebbi alkalomra — a krokodi lökhöz. Corvin és Extra országos Arunazi vállalat az idén tovább korszerűsíti, bővíti üzlethálózatát. A Corvin Áruház homlokzata, előtetős új kirakatsora íz év első felében végleges fői-mát ölt. Ezután megkezdő- ük az áruház belső rekonstrukciója: a fűtés, a világítás korszerűsítése, a padozat cseréje, s főleg a berendezés modernizálása. A Corvin a rekonstrukció idején is nyitva lesz. Az Extra Áruház várhatóan a III. negyedévben ismét megnyílik. A „kényszerszünet” alatt az áruház berendezéséi is korszerűsítik. Az áruház egyébként eredeti rendeltetésének megfelelően valóban a normáltól eltérő extra méretű ruházati cikkeket fogja árusítani. Vadászszerencse Ritka szerencsével cserkészett az elmúlt napokban a hőgyészi erdők első idei külföldi vadászpárosa. Gazdag zsákmányához egyebek mellett hat vaddisznó és egy szarvasbika is tartozik. A legszebb trófea az egyik vadkan 19 centiméteres agyara. 5 Ilyen esetet, nem is tudni hányszor, minden különösebb nehézség vagy gond nélkül intézett el, mióta irányítja a gyárat. Nem csinált ebből ügyet. Az eseteket az illetékesek kivizsgálták, neki csak tudomásul kellett vennie. Aláírása már évek óta vezérigazgatói, határozott és olvashatatlan. Nem bürokrata, nem szerette halogatni a döntést, régen rájött, hogy amiben öt perc alatt nem tud határozni, abban öt nap múlva sem lesz okosabb. Egy ilyen felmondó- levél aláírása, amely azonnali hatállyal megszünteti a munkaviszonyt „valaki” és a gyár között, pillanatok műve. A vezérigazgatói szoba négy fala semmitmondóan keretezte, akárcsak a kondicionált levegő, a stílbútorok, a telefon zsinórja, meg minden. A papír előtte feküdt, a hosszú íróasztal közepén. Az üveglap alatt földközi-tengeri táj levelezőlapon, Capri, Sorrento, Mássá meg az egész rokonszenvesen giccses táj a domboldalon. Tavaly ott nyaralt, a papír ezt takarta el. A titkárnő fecskefarkú szempilláival bármely pillanatban beléphetett a papírért. Az íróasztal sarkait összekötő vonal szabályosan zárta a négyszöget. A könnyű mértani törvény váratlanul szembeállította azzal a szabálysértő esettel, amely előtte feküdt az üveglapon. Ezen a sima, fényes felületen szeretett dolgozni, hogy ne zavarják az összevissza heverő papírok és a belőlük áradó ügyek kusza problémái, amelyek egyébként íróasztalában feküdtek szigorú rendben, sarkaikkal pontosan egymást takarva, hogy elintézetlenségük ellenére is bizonyos szabályra kényszerítse őket. Ez a mostani, a többször ismétlődő ügyek könnyedségével gyors döntésre várt. A titkárnő késett, délutáni espressó-programját beszélte meg telefonon. Jelenléte talán eloszlatta volna bizonytalanságát. Elindíthatta volna kezét a papíron, hogy aláírásának kurta villanásával pontot tegyen az ügyre és minden menjen a maga útján, mindenki országútján. ahol az élet soha nem áll meg. A titkárnő késett. Törte a fejét az emberen, aki úgy feküdt most előtte a papíron, mint beteg a mentőasztalon. Nem emlékezett rá, csak elképzelte ott a gyárban, amely fortyogó, dudáló, zümmögő, nyers zajával rátelepedett az íróasztalára. Végül már csak az üveglapot látta, amint elegánsan, hosszúkás téglalapalakú térként, csillogóan és tömören, szilárd halmazállapotú tóként terült el vezérigazgatói szobája szelíd partjai között. Kezét homlokához emelte, hallgatta arany Marvin karórája ketyegését. Rövidesen elindul majd, gyalog megy egészen a gyárkapuig. Ott várja a kocsi, rendszerint ott száll be, azzal az ürüggyel, hogy a sofőrnek így könnyebb. Nem szerette, ha benn a gyárban bámulják, amint enyhén divatos öltönyében elvonul. A papír vitte arra az emlékezetes útra gondolatait, amelyet rendszerint ma is gyalog tesz meg a Volgáig. Egyszer, nem is tudni már pontosan hány éve, ott lépett ki ö is egy papírral a kezében, ahol most a kocsi áll. Ugyanazon a gyárkapun, de érzéseit már nem tudta pontosan idézni, azokat már felszívta a szivacsos idő. A kép viszont világosan megmaradt, ahogy ballag azzal a papírral a kezében. Lépteit ismerte fel először, egy mindentől megfosztott ember járását. Lassan kibontakozott akkori alakja és furcsa módon hátulról látta magát. A lépések ütemére rázkódó vállait, tartását meghatározó hátának vonalait. A kép itt kimerevedett, világosan kiugrott a hát és a váll, mint sorsát mutató szobor. Az ember reménytelenül elesett tartása, fáradtan lógó inge alatt a hátizmok, elemi csapásként a rajtuk ülő levegővel, a két csüngő váll, a nehezen cipelt tagbaszakadt karokkal. Pedig ujjai között nem vitt mást, csak egyetlen papírlapot. Megrémült ettől a pusztuló pillanatában megörökített embertől. Mai vonásait akarta látni az íróasztal üveglapjának tükrében. Előrehajolt, de nem látott semmit, mert ott hevert az a papír- § lap, s ettől megvakult az üveg $ 1 tükre. ^ < A titkárnő még mindig nem \ l jött. Felemelte kezét és le- ^ 1 nyomta a készülék fekete ^s gombját. Kinn búgott a hang, ^ leengedte ujjait és be kellett ^ látnia, nem bánja, hogy a tit-\ kárnő nem jelentkezik. ^ Szembenézett azzal az átko- \ 1 zott papírral, olvasta róla a § 1 nevet és az adatokat, de nem§ látott semmit. Annál kinő- ^ | sabb volt az érzés, hogy a pa- s pír látja őt, sőt mintha átlát- S 1 na rajta és felismerné fejében ^ alakuló gondolatait. Ez a ki- ^1 váncsiság zavarba hozta, mert ^ 1 példa nélkül álló, hogy vala- ^ • kit egy papírlap rendreutasít- ^ son, szembeszálljon vele, pusz- ^ tán azért, mert egy nevet rá- $ írtak, akiről azt sem tudja, ^ hol kezd hullni a haja. Felnézett erről a vakító ^' üveglapról. Látta az üzemré- \ székét, az új automata gépso- ^ rókát, a mosdók friss esem- ^ péti, az újonnan épült önki- ^ szolgáló konyhát, csők azon a $ ponton nem látott világosan, § ahol ez a papír takart. Fel- ^ emelte, hogy mögé nézzen és ^ 1 szembevágta a földközi-tenge ri kép. A titkárnő végre belépett, ^: homlokába hulló haja mögül S ■ útálattal nézett a papírra, § 1 amellyel még dolga volt. To- ^ < vábbítania kellett. Megelőzte \ i o vékony, kegyetlenül elegáns ^ 1 ujjakat és széles tenyerét rá- ^ i tette a papírra: § < — Küldje be hozzám azt az i 1 embert. S1 A titkárnő halványan meg- § rántotta a vállát és megle-%i petten emelte rá unalomzöld ^ i tekintetét. ^: Kerekes Imre S::