Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-19 / 16. szám

I IV. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1967. JANUÁR 19., CSÜTÖRTÖK Páskommal mért földeken Bejáró lányok, asszonyok / Nincs baj a tüzelővel, gondot okoz az építőanyag Ama szüreti bál után, egyik napról a másikra há­rom lány hagyta ott a tsz tehe­nészetét. Pestre mentek dol­gozni. — Nem értem — csóválta a fejét a brigádvezető. — Isten bizony, nem értem. Nem mondtak azok semmit, csak azt mondták: mennek. Men­nek azonnal, még aznap. Nem akartam őket1 elereszteni. Für­ge kezű, ügyes lányok voltak, értettek a jószághoz: Addig sírtak-ríttak a fülembe, amíg- belefájdult a fejem. A végén még örültem, hogy elmennek. Csak éppen azt nem mond­ták meg, miért mennek el. Hogy így, meg úgy, az isten se igazodott ki a szavukon. A te­henészetben megkeresték ha­vonta a három darab ezrest, most meg jó, ha ezerkét- háromszázat összekaparnak. Érti ezt? Az istállószagra m^g gye­rekkoromból jól emlékszem. Arra is, hogy az a pokróc, ami kinn áll a dikón, úgy beszív­ta magába a fojtó, sűrű istálló­szagot, hogy nem lehetett be­lőle még kimosni sem. A sa­vanyított silótakarmánynak még erősebb, szívósabb szaga van; az ember ruhája, haja megtelik vele rögtön, mint a nyirkos, őszi gaz füstjével. Elég egy fél óráig a takarmányos kamrában lenni, s másnap is megérezni az emberen. A tehenészlányok nem fél óráig vannak benne, s nem egyszer egy héten, hanem mindennap; — amikor föléjük hajlik a kedvesük, s beleszagol a hajukba, azt mondja: „Hogy ?tenéked milyen silószagod • Közöljük Fábián Zoltán Jó­zsef Attila-díjas iró irodalmi ri­portjának befejező részét. van!” Lehet, hogy nem mond­ja, de érezni akkor is megérzi, amikor találkoznak és elindul­nak egymás mellett az utcán, érzi minden csók előtt és csók közben. Háromezer forintot keres­nek meg havonta a tehenész­lányok, de silószaguk van. El­mennek inkább ezerkétszázért, ezerháromszázért a fonodába, a szövőgyárba. Vonatoznak, bicikliznek, gyalogolnak min­dennap hat órát, de füröd- nek is, és nincs silószaguk. Megkérdeztem a brigád­vezetőt: — Mikor lesz fürdő a tehe­nészetben?­Nem értette a kérdést: — Micsoda? Fürdő? Milyen fürdő? Magyaráztam neki, hogy meleg vizes zuhanyozó, csem- pézett fallal, jó szagú szappan­nal, frottír fürdőlepedővel a lányoknak. Kinevetett, s azt mondta: — Istálló kellene előbb, elv­társ. Elég istálló. Nem ilyen 6zerfás hodály, ni, mint ez is, amiben megfagy télen a bor­jú. Istálló kellene, igaz, sok kor­szerű istálló. De mi történik akkor, ha felépülnek majd az istállók, csak éppen emberek nem lesznek már itt, asszo­nyok, férfiak nem lesznek, akik gondoznák benne a jó­szágot? A brigádvezető a vállát vo- nogatta, amikor ezt megkér­deztem tőle. — Ez még messze van — mondta. — Egyelőre itt va­gyunk még mi. Hogy a mai fiatalok mit csinálnak majd, amikor mi kidőlünk a sorból, ez már az ő dolguk. Mi he­lyettünk sem az apánk gon­dolkozott. amikor a saját lá­bunkra álltunk. Kevesebbet. mégis többet keresnek a lányok, asz- szonyok a gyárban. Kevesebbet kapnak, mégis több a pénzük. Sokkal több. A tanítónő azt mondta: — Erre bicikliznek el min­den áldott nap az ablakunk előtt. Hat lány. Minden a legdivatosabb rajtuk. Ami­kor megjelent az üzletekben a csikóskalap, a legközelebbi fi­zetés után már az volt raj­tuk; amikor a hétnyolcados kosztüm lett a divat, akkor meg az. Orkánkabát, gyűrűs franciakonty, tűsarkú cipő, mohairpulóver: mindig ép­pen az, ami a legdivatosabb. Űk a tanya manekenjei. Nincs szükségem divatlapra; kiállók ide az iskolaablakba, s meg­nézem a hat elbicikliző lányt. Kevesebbet keresnek, de a gyári pénz az övék, övék aa utolsó fillérig. A tsz-től kere­setük jó részét ^természetben kapnák, s így a krumpli, a ter­mény bekerül a nagy család konyhájára. Ez természetes éppen úgy, mint az, hogy a Pesten szerzett fizetést ők költik el. A tsz-ben elérhető jövedelem hiába lenne több, hiába lenne akár a kétszerese háromszorosa a gyárinak, ab­ból ő nem tud divatosan ru- házkodni. Az a családé. Meri ki az a parasztszülő, aki azi mondja a lányának: „A ti: mázsa krumpliért jár nekec kétezer forint, a búzafejada­gért ezerötszáz, a szalmáér meg hatszáz?!” Ilyen nincs. Nem így van a Pesten ka­pott pénzzel. Éppen az ellen­kezője. Vannak olyan szülői — igaz —, akik elvárják megkövetelik, hogy a keresi nagylány hazaadja fizetés* egy részét. Vannak ilyenek, : a lány zokszó nélkül meg i: teszi. De az is természetes _ hogy a szülő ezt valamiféli kölcsönnek tekinti, olyan tá­mogatásnak, amit neki vissz: kell fizetnie. íratlan törvény mondj; ki a taítyán, hogy annak < lánynak, aki fizetését hazaad ta, annak szobabútort kell ve gyen a szülő a lakodalmára „Jár neki — mondta egy édes anya —, az ő fizetéséből él tünk.” Szégyen lenne, lemos hatatlan, örök szégyen arra ; szülőre, aki ezt nem lenn- meg. Az otthon dolgozó nagy lánynak csak konyhabúto jár. Keserves igazságtalansá ga a sorsnak, de így van. 1 krumpli, a tengeri, az csa! krumpli és tengeri, a pénz vi szont — pénz. ősi beidegző dés, örökös paraszti pénzinsé testesül meg ebben az íratta törvényben, de benne van, félelmetes társadalmi fonnál erő itt kinn a tanyán, Buda pesttől hatvan, a vasútállo mástól hat kilométernyire. MOZIMŰSOR Tápiőszele ma: szünnap, pén tektől vasárnapig: A boldog ha Iái angyala. Tápiószentmárto ma: Foto Háber, szombaton: Jéf mezők lovagja. Tápiógyörgy szombaton: Felelős állásbar Szentmártonkáta ma: Ha ezei y, nyi klarinét, szombaton: Üzlet § korzón. Tápiószecsö ma: S nagy buli, szombaton: Chapli § kavalkád. Szentlőrínckáta rm ^ Három lépés a földön, szómba i ton: Hideg napok. Pánd szón 8 baton: A vonat. Tápióbicske ma $ Kék rapszódia, szombaton: A n házunk. Tápióság ma: Királ; ^ lány a feleségem, szombator ' § Különleges osztály. Tápiószö -S lös ma. Alain és a néger, szón . s baton: Fügefalevél. Farmos m: S Mi, húszévesek, szombaton: C 1 ^ cababák, Ifjúsági előadás: Főt Í8 Háber. Koka ma: Egy szöszi szí . 8 reime, szombaton: Minden! , 8 haza. •--------------------------------------­Nő sténytigris 1 „határtalan szerelme“ A kelet-indiai Orissa á, ijíam központi állatkertiébe ■ ^ különös eset történt. Egy női ■ % ténytigris hat éjszakán ki ■ § resztül kerülgette az ái ■fiaikért hímtigrise számár ■ \fenntatott zárt területet, mi ■ ^ végül vonzalma legyőzi ■ ^ szabadságvágyát és megtalái ,^fa a zárt területbe való bt i ? jutás módját. Az állatkert vt ■ § zetői rendkívül boldogot § mert az önkéntes fogol \ 5000 rúpiát, azaz 400 for •s sterlinget ér. FIGURÁS TÁRSASÁG A Ahogy telik az idő, a ká­kái emberek között, mind több és érdekesebb szokások­kal ismerkedem meg. Ök maguk talán nem is tudják, észre sem veszik, mennyire kedvesek ezek, milyen han­gulatossá teszik vele min­dennapi életüket. A fiatalabbak sok helyen csak az idősebbek ritkán el­hangzó meséiből, vagy méq- inkább — rádiójátékokból is­merik a téli disznóvágások, disznótoros vacsorák szoká­sait, kántálásait. Kákán ez még ma is apáról fiúra száll. Kisebb csoportokban megle­pik a disznajának torát ün­neplő házigazdát és asztal- társaságát, s vidám, mókás jeleneteket rögtönöznek. Ha nem figyelmesek a háziak, bizony megtörténhet, hogy eldugják, vagy elviszik a megboldogult sertés értéke­sebb falatait, s csak tréfás zálogolásra adják vissza. A napokban, a színjátszók próbája után a két, közis­merten vígkedélyű fiatalasz- szony, Nyéki Ferencné és Szabó Jánosné, azaz a szín­játszók engem is elvittek egy váratlan disznótoros látoga­tásra. A kis társaság pillana­tokon belül széles karimá­jú sombrerókat szerzett. A nők nagy része csíkos, koc­kás ruhájú bennszülött férfi­nek öltözött, nekem egy spa­nyol táncosnő jelmeze és szerepe jutott. A művelődési otthontól in­dultunk Pozsgai Mari néni, kókaiasan Dú Mari néni disznótorára. Az esti, tíz óra utáni csendrendeletről meg­feledkezve ugyancsak végig- danoltuk a Dózsa György utat. A kiszemelt ház kapu­jában aztán minden olyan dal, vers „pódiumra” került, amelyben „hurka” és „kol­bász” szerepel. Mari néni le­kapcsolta a villanyt, gyertyát gyújtott, és minden megle­petés nélkül bekalauzolta a figurás társaságot a vendég­szobába. Kis, rögtönzött je­lenetünk? után olyan bátorí- tót kaptunk az iváshoz, evés­hez, mintha mi lettünk volna a legközelebbi rokonok. Mari néni házirendje szerint min­denkinek mindenkivel kellett táncolni egy ropogós csár­dást. Azután én, a spanyol táncosnő, közkívánatra spa­nyol tarantellát jártam el, mondjam-e, mekkora siker­rel... Elárulom, reggel felé — mert Kákán a szombat esti baráti összejövetelek regge­lig tartanak —, azt sem tud­tam, fiú vagyok, vagy lány. Hihetőleg a bor, pálinka szí­ves kínálása is ludas ebben. Jó barátként hagytuk el reg­gel kedves vendéglátónk há­zát. Mari néni — igaz —, csak úgy engedett el, ha megígérjük, jövőre sem ke­rüljük el házát. Megígértük. Urbán László Igaz, általában mindent megtalálni itt, frissek az áruk, s udvarias a kiszolgálás. Bármilyen „osztályú” kávét megta­lál a vevő, a villanydaráló percek alatt porrá őröl akár fél kilót is. A konzervek, cukorkák, csokoládék előtt is csak egy prob­léma van: „A sok közül melyiket válasszam?” Molnár felv. A brikettet nem viszik ♦ Mész és tégla együtt kellene ♦ Jönnek-e a műanyagok? A közelmúltban a járás ve­zetői megtárgyalták a tüzelő- és építőanyag-ellátást. Szóba jöttek azok az eredmények, gondok, bajok, amelyek a la­kosságot egészen közelről érin­tik. Áttekintették az árucik­kek múlt évi forgalmát. A tüzelőanyag-ellátásnál ki­tűnt, hogy az árszabályozás, április 1-e előtt, az átlagos­nál jóval nagyobb mennyisé­get vittek el a telepekről a vá­sárlók. A forgalom később csökkent, a telepek megteltek, s tü­zelőből bő készlet állt és áll a lakosság rendelkezé­sére. Különösebb panaszok a vá­lasztékra nem hangzottak el, bár egyik-másik szénből hiány mutatkozik. Például a beren- teiből, a lengyel szénből több­re volna szükség. A brikett iránt viszont csökkent a keres­let. A tüzelőt a járás területén egy állami és tizennégy szö­vetkezeti telepről vihették, vi­tethették haza a vásárlók. Építő­anyag-árusításra viszont csak négy telep, a nagykátai, a tá- piószelei, a tápiógyörgyei és a tápiószecsői jogosult. Forgal­muk az előző évhez viszonyít­va emelkedett. Ez azt jelenti, hogy több építőanyagot árul­tak, mint egy éve, de még mindig kevesebbet, mint amekkora az igény. Különösen a tavaszi belvizek okozta károk után voltak kénytelenek sokan üres kéz­zel távozni. A hiányok legfőbb oka az, hogy a kereskedelem az épí­tőanyagok nagy részét külföld­ről szerzi be, s a lehetőségek itt kötöttek. Különösen a fa­áru, egyéb falazó, fedő és bur­koló anyagok zöme jön kül­földről, s a szállítás nem min­dig igazodik a szezonigények­hez. Ezért van az, hogy pél­dául Tápiógyörgyére novem­berben érkezett nagy mennyi­ségű mész, s a Tápiógyörgyé­re, Tápiószelére és Tápiósze- csőre múlt évre Ígért tégla, csak az idén érkezik meg. A telepek az elmúlt évben a tégla pótlására tufabeton és gázszilikát elemeket hoztak forgalomba. Érdeklődés mutatkozik irán­tuk. Hiányos volt a cement- és mészellátás, kevés volt a cse­rép, az azbeszt és cementké­szítmény. a pala és a hullám­lemez. Vidékünkön jelentős mértékű a vályogház-építke- zés, ezért az előregyártott be­tonelemek iránt a kereslet csak mérsékelt. A kerítéselem. a kútgyűrű, a betonvályú és más betonáru iránt fedezte az igényeket. Falicsempe kivéte­lével burkolóanyag is volt elég, ugyanígy fedéllemez, bá­nyakavics, homok, nádáru és bitumen. Ajtót, ablakot általában le­hetett kapni, azonban gyenge a választék. A hajópadló-parketta vi­szont hiánycikk. S fehér holló az egyéb faáru is. Tény: nagy gond a fokozódó állami, szövetkezeti és ma­gánépítkezések folyamatos el­látása. Ismeretes, hogy külö­nösen faáruból önellátásra or­szágunk jelenleg nem tud be­rendezkedni. Éppen ezért ajánlatos lenne gyorsabb tem­póban, minél nagyobb mérték­ben helyettesíteni — a helyet­tesíthető — építőanyagokat alumínium és műanyag ele­mekkel. (Zsoldos Sándor karikatúrája) Az anyakönyvvezeto - hiánycikk ? Rendelet írja elő, hogy min­den anyakönyvvezetőnek, il­letve olyan tanácstisztviselő­nek, aki az anyakönyvvezető feladatát látja el, újabb szak­vizsgát kell tennie. Járásunk­ban negyvenhatan jelentkez­tek a vizsgára előkészítő tan­folyamra, amelynek utolsó ^foglalkozását egy hete tartot­ták. A jelek szerint végül vagy harmincán tesznek vizsgát, a többi lemorzsolódott. , Ez azt jelenti, hogy például Tápióságon, Tóalmáson, Tá- piószőllősön egy-egy tisztvise­lő lesz jogosult — sikeres vizsga esetén! — az anyaköny­vi feladatok ellátására. De ki fogja összeadni az ifjú páro­kat, ha ez az egy személy — neadjisten! — megbetegszik? Részeg volt, italt követelt Eltörték a kórját s még tsz hónapot is kapott Vannak olyan nyughatatlan, bőrükben nem férő, garázda emberek, akik egyszerűen nem tudják elnézni, elviselni azt, hogy mások jókedvűen, béké­sen szórakoznak. Legnagyobb örömük az, ha az ilyenekbe beleköthetnek, riadalmat, bot­rányt okozhatnak, akár az ut­cán, akár a szórakozóhelyen. Ilyen erőszakos embernek is­merik Kókán Varró Lajost. Állandóan molesztált, piszkált mindenkit, most aztán ráfize­tett. Ugyanis az történt, hogy Varró meglehetősen italos állapotban követelt magának újabb adag italt Kókán, a kocsmában, Bállá Ferenc italboltvezető | nem szolgálta ki. Hangoskodni ] kezdett erre Varró, nyilván- i valóvá vált: ki kell őt rakni', az utcára, ha szép szóra nem i távozik el. Persze, senki ne i higgye, hogy az csak úgy; megy, ripsz-ropsz, kirakjuk; Varrót az utcára! Mint általá­ban azok az emberek, akiknek nincs igaza, jelen esetben ő is támadni kezdett. Ocsmány szavakkal sértegette az ital­boltvezető feleségét, majd székekkel támadt az italbolt­vezetőre. Komoly riadalom támadt a kocsmában, Bállá Ferenc látta, hogy több kettő­nél, elővette a rolóhúzót és végigvágott vele Varró Lajoson. Az ütés következtében Varró karja kettétört. A járásbíróság 10 hónapi börtönt szabott ki Varróra, s elrendelte a korábbi 3 hónapi szabadságvesztés végrehajtá­sát is. Nem büntette meg a bíróság a jogos védelem ha­tárát ugyan némileg túllépő, de a kötelességét teljesítő Bal­ia Ferencet. (m) *sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssx/ A Ceglédi Hírlapban olvastuk Tésztafeldolgozo gépsor Tópiószelén A tápiószelei háziasszonyok napon la friss, forró kenyeret visznek vásárlókosarukban. Ahogy otthon megszegik, a kés kettéhasít egy piciny pa­pírt a kenyér tetején. Az ap­ró betűk a mindennapra valót gyártó üzem nevét jelzik: III. számú sütőipari vállalat, Ceg­léd. Srinte gyárnak nevezhet­ném, hiszen — nemcsak terü­letileg nagy, de naponta több 6záz mázsa pékárut szállít a környék lakosságának. — Merre vannak kirendelt­ségeik? — kérdeztem Mező Imrét, a vállalat műszaki ve­zetőjét. — Nagykőrösön, Tápiósze- lén, Nagykátán. Ezek a legna­gyobb üzemeink. — Mind régi üzem. Bizonyá­ra rájuk fér a korszerűsítés? — Igen, az utóbbi három év alatt több, mint hatmillió fo­rintért alakítottuk át egysé­geinket. Ezek közül talán a legérdekesebb a Tápiószelén — most, az ünnepek előtt — üzembe helyezett tésztafeldol­gozó gépsor, amellyel gyor­san és kitűnő, formás kenyeret süthetünk... H. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom