Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-19 / 16. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Zentai Pál rajza TÖRTÉNELEMVERSENY A GIMNÁZIUMBAN A Magyar Televízió és a KISZ közösen meghirdetett Ki mibén tudós? történelem- verseny első — városi — for­dulóját vasárnap délelőtt ren­dezték meg a Kossuth Gim­náziumban. A helyi versenyt az iskola igazgatósága és az intézeti KISZ-alapszervezet közösen bonyolította le. Ennek meg­felelően a zsűriben három tör­ténelemtanár, a KlSZ-tanács- adó-tanár és egy diák bírás­kodott. Az idei történelem Ki miben tudós? versenyt a III. és IV. osztályos tanulók ré­szére írták ki. Ennek ellenére a vasárnapi történelemverse­nyen csak IV. osztályos tanu­lók álltak rajthoz, a téma ugyanis a XX. század elejének története volt. A vetélkedő 9 órakor kez­dődött és délután 4 óra táj­ban ért véget. Az indulók öt kérdéscsoport­ból kihúzott kérdésre adtak feleletet. Mindenki ugyanar­ra a kérdésre válaszolt, így a döntésekben a zsűrinek vi­szonylag könnyű dolga volt. Az első kérdésnél a verseny­zők még meg voltak illetőd- ve, de később szaporodtak a kétpontosok. A harmadik forduló után már nagyjából kialakult az'él­mezőny. Látszott, hogy a ver­seny a IV. c és a IV. e. osztály között dől el. A negyedik és az ötödik for­dulóban — megtarvta egy­pontos előnyét — Szarka Il­dikó diáklány nyert a IV. e- ből. Izgalmas holtverseny után osztálytársa lett a második, Patyi Erzsébet, harmadik-ne­gyedik helyet — holtverseny­ben — Kovács Katalin és Lé- nárd Béla szerezte meg. (gór) Képviselőiéit) gyűlések februárban Albertirsán és Abonyban - Hol tartanak a választási előkészületekkel? A hónap eleje óta jérásszer- te folynak a választási elő­készületek. A járási tanács tit­kárságán Sziráki Péter ta­nácstitkár és Bodor Zoltán, a Hazafias Népfront járási tit­kára irányítja a munkát. A január 2-i eligazító meg­beszélés után 234 összeíró biz­tos látott munkához a falvak­ban és a tanyákon. Az akko­ri kedvező időjárás eredmé­nyeként gyorsan végeztek az összeírással. Már 11-ére lead­ták a községi választókerüle­tek összeírólapjait. Pedagógusok, termelőszö­vetkezeti tagok jártak házról házra, olyanok, akik már az előző választás előkészítésében is részt vettek, illetve alapo­san ismerik a környék lakóit. ötven hazafias népfront­bizottsági tag kapcsolódott be ebbe a munkába, s rövid néhány nap alatt 38 850 választót írtak ösz- sze, mintegy 400 személlyel töb­bet, mint négy évvel ezelőtt. A járás lakói két országgyű­lési képviselőt, 7 megyei, 58 járási és 465 községi tanács­tagot választanak az idén. Igaz, hogy a községi tanácsta­gok száma kevesebb, mint ko­rábban, ez azonban koránt­sem jelent hátrányt a tanács­apparátus munkájában. A vá­lasztókörzeteket nagy körülte­kintéssel jelölték ki, a tanács­tagok szorosabb kapcsolatot alakíthatnak ki választóikkal. Ezekben a napokban a köz­ségi tanácsoknál ellenőrzik a kitöltött összeírólapokat, majd az ideiglenes választójegyzé­keket állítják össze. Február első napjaiban kerül sor a két országgyű­lési képviselőjelölt jelölő gyűlésére. Az egyiket 2-án tartják Al­bertirsán, a következő napon Abonyban találkozik válasz­tóival a jelölt. A tervek szerint február 21-ig befejeződnek a jelölő gyűlések. A jelölőlistát ezt kö­vetően hozzák nyilvánosság­ra. A választókat addig ismét felkeresik, és ismertetik a sza­vazás technikai lebonyolítá­sát. A járóképtelen betegeket összeírják és a szavazatszedő bizottságok két-két tagja ván­dorurnával látogatja végig ezeket a választókat, hogy al­kotmány biztosította jogukkal ők is élhessenek. A községekben a függetle­nített párt- és tanácsi vezetők a társadalmi megbízatásukat Potom 270 havonta — mert a „házi44 jószívű A Rákóczi úti Háztartási Bolt mellett levő falon függ a Magyar Hirdető beüvegezett táblácskája. Az eladók búto­rokat, házakat és albérleti szo­bákat hirdetnek. A cédulák sűrűn változnak, különösen az albérleti szobákat illetően. Leginkább „csak férfi részére” cetlikkel találkozunk és majd­nem mindegyik „különbejára- tot” ígér. Albérlet. Értjük ezalatt, hogy a főbérlő által kiadott szobában ágy, asztal, szek- ré»y, stb. található. A szobát az albérlő saját kulcsával nyithatja, csukhatja. Az ágy­nemű használata megegyezés SPORT Új ökölvívók a CVSE-ben, komolyabb ellenfelek a láthatáron Mióta a területi csapatbaj­noki küzdelmek véget értek, nemigen hallottunk arról, hogy mi újság ebben a nép­szerűvé vált sportágban. Pedig az ökölvívást kedvelők részé­re lehetne néhány csemegét találni — olyat, amelyik még izgalmasabbá teszi az ez évi bajnoki fordulókat. Sorjában ezek a következők — Dávid Ferenc edző szavai szerint: — Sok minden történt az utóbbi időben. Először is a szurkolóink számára olyan sok mérgelődést jelentő szol­noki és keleti területből tá­voztunk. Versenyzőinknek erősebb csapatokra van szük­ségük, hogy tovább fejlődhes­senek. A Csongrád megyei déli területi CSB-re nevez­tünk, ahol komolyabb csapa­tok vannak. Itt a Békéscsabai Honvéd, a Szegedi Dózsa, a Gyulai MEDOSZ. Orosházi Kinizsi és a Makói Vasas lesz az ellenfelünk. A bajnokságot Cegléden kezdjük márciusban. Az előkészítő barátságos mér­kőzést már január 29-én lebo­nyolítjuk: a Gyulai MEDOSZ-t látjuk vendégül. A megyei bajnoki küzdelmeket is Ceglé­den kezdjük áprilisban. A régi törzsgárda, a Vas­utas Sportcsarnok dermesztő hidege ellenére is lelkesen ké­szül a bajnoki küzdelmekre. A csapatszellem jó, egységes. A vezetésben nincs változás. Kukuk János, a szakosztály vezetője és az intéző Szántai János. i Az utánpótlás jó, de még mindig szükség van olyan fia­talokra, akik szeretnének ökölvívók lenni. Ezek jelent­kezését kedden és csütörtö­kön, az edzéseken 5—8 óráig fogadják. — Üj versenyzőink a Buda­pesti Törekvésből Hegedűs Pál és Bodó József. ígéret még Tóth Géza, Lajkó György, Ecseri László és Valkai Lász­ló. Viszont nagy öröm, hogy mintegy három évi kihagyás után visszatért Andó József, Kovács István és Német Zol­tán. Velük megerősödött a csapat. Sajnálattal vettük tu­domásul, hogy a két Pataki a továbbtanulás miatt abba­hagyta a versenyzést. (sz) szerint Ezt gondolja a hirde­tést olvasgató rászorult járó­kelő, és ezt várja az albérletet kereső is. Es mit talál? Pokróc és deszkapriccs A most nemrég megjelent hirdetések között találomra választottunk ki néhányat. El­sőnek a város központjában levőt kerestük fel, gondolván, ez lehet a legkeresettebb, már fekvése miatt is. Két helyiségből áll a lakás. Tulajdonosa jól megtermett ötvenes asszonyság. A konyhá­nak becézett helyiségben egy ágy, megnevezhetetlen színű és minőségű pokrócokkal le­takarva. A másik szobában négy ágy, illetve fekvő alkal­matosság: kettő szintén ron­gyokkal takart, deszkapriccs. Egy árva villanykörte lóg a mennyezetről, a kályhán mos­dótálban rotyog valami ruha­féle. Kétes illat és kétes tisz­taság. A fogadtatás azonban nyájas. — Mert nálam, kérem, min­dig meleg van! Úgy élünk mi itt, mint egy család! — Hányán laknak most? — kérdezzük óvatos lélegzetvétel között. — Az első szobában lakik most egy ember, de mindig részeg. Ebben a szobában la­kom én, meg hát, ha sikerül megegyeznünk, ugye, akkor az új albérlő is. Meg, ha egy mód lenne keresni még valakit... Mert többen is megférnénk itt... Tetszik tudni, sok jó ember megfér együtt, ugyebár ... A szoba, pardon!! az ágy ára: potom kétszáz forint ha­vonta! S ha sikerül kiadnia, a kis szobában négy „jó ember” szívhatja a levegőt s hallgat­hatja az első szobában lakó A Magyar Állami Pincegaz­daság Cegléd i és' Nyársapáit! Pincészete értesíti a szőlőter­melőket, hogy a kétszer fejtett borra történő szerződésikötést Január 31-ével befejezzük. Aki még kíván szerződni, a fenti időpontig a rendes munkaidőn belül szerződést köthet a Ceg­lédi és Nyársapáti Pincésze­tünknél, sűrűn mámoros lakótárs hor- tyogását. A Fürst Sándor utcában le­vő főbérlőhöz nem jutottunk be. Nem volt otthon. Az utca végén öreg házacska hívogat­ja lakóit, kicsi, vasrácsos abla­kaival, melyet valami pokróc­félével takartak el a kíván­csiskodók szeme elől. Sok jót itt sem remélhet a fedelet ke­reső. Háromszor 230 forint A harmadik albérlet képvi­seli az eddig tapasztalt albér­leti viszonyok „reprezentatív" formáját. Itt a néni ugyan az udvar kiskonyhájában húzódik meg, a kiadó szoba, azonban a „főépületben” található. Az aránylag „jól” berendezett szobában három ágy áll, eb­ből kettő foglalt. — Kétszázötven forint ha­vonta — mondja határozottan a néni. — En takarítok ké­rem, még a kályhába is beké­szítek, a lakóknak csak meg kell gyújtani! Este van ugyan, de a mos­dótálban a reggeli mosdóvíz „csillog”. A kályha is hidegen tátong még. — A szobából kijövet így szól a néni: — Fix választ kérek, mert már van egy jelentkező, de ha maguk hamarább veszik ki, akkor ugye... mert a másik az még nem biztos. Fiatal gye­rek még, aki most akarja a szüleit otthagyni... de még fiatalkorú (!) s ha meggondol­ná... ugye akkor én „hoppon” maradok. Nem azért, mintha sokáig üresen állna az ágy, mert bizony a városban nem találnak még egy ilyen albér­letet, mint az enyém... Sűrű szóáradat mellett kísér a kapuig bennünket, ahol még hozzáteszi: a kétszázötvenhez még húsz forint havonta, mert a fűtéshez mindig hozzájárul a lakó... meg ugye, kulcsot is adok... Három kulcs, az ugye, ha­vonta 810 forint? Ennyiért már érdemes behúzódni a kis­konyhába ! (cs—i) teljesítő népfronVezetőkkel és aktivistákkal szoros együtt­működésben készítik elő a márciusi választásokat. (0 Egyedül nehéz, együtt könnyebb! A Pest megyei Tanács Ven­déglátóipart Híradójában lá­tott legutóbb napvilágot az az ismertetés, amelyik a Ceglédi Vendéglátó Vállalatnál műkö­dő önsegélyző csoport tevé- I kenyságéről és eredményeiről | ad számot. A csoport hat évvel ezelőtt alakult meg. Induláskor a je­lentkezők száma 61 volt, és ez a szám azóta is állandóan nö­vekedett. A biztosítási önse­gélyző csoport intéző bizottsá­ga a tagdíjak egy részéből se­gélyalapot teremtett, és ebből a rászorulókat — házasság, szülés, üdülés, betegség esetén — támogatásban részesítette. A biztosítási csoport tevé­kenysége 1964-ben a családi, az élet- és baleseti biztosításra is kiterjedt. Ezek nyomán szintén komoly összegeket juttattak a rászorult biztosí­tottaknak. Több esetben elő­fordult, hogy 15 ezer forintot kapott a biztosított családja kézhez. Az önsegélyző csoport tagjainak száma előrelátha­tóan az idén tovább növekedik a Ceglédi Vendéglátóipari Vál­lalatnál. Ma: a tsz-kongresszust készítik elő Ma délelőtt 9 órakor a vá- tsz-kongresszus, illetve a me- rosi tanács nagytermében a §yei tsz-tanácskozás előkészü­termelőszövetkezetek vezetői lfz *zó' Ezenkívül a , , . kuldottvalaszto közgyűlés es gazdasági szakemberei meg- szervezésének módját tárgyal- beszélést tartanak, melyen a ják meg. Tévedni csak egyszer szabad Ibolya bácsira sehogysem illett a neve. Nem volt sem szerény, sem halványlila, s rá­adásul állandóan csibukjának kari- kázó füstje, a bi- katosműhely eny­he olajszaga és néminemű kisüsti illata lengedezte körül. Nem lehet ezért elmarasztal­ni. Az Ibolya ne­vet a hozzátartozó Vendellel együtt az apjától, az meg a nagyapjától örö­költe. A csibuk is apáról fiúra szállt a családban. A la­katos szakmát azért tanulta ki valamikor, mert abban az időben sem lehetett min­denki pap, vagy kántörtanító. Kel­lett a lakatos is, kiváltképp az olyan fürge, ügyes kezű, mint Ibolya Vendel. No és a kisüsti? Hát, ami azt illeti, az utóbbi időben a szaga egyre szima- tolhatóbban kör­nyékezte Ibolya bácsit. — Miért, miért... hát öntözni kell az ibolyát — d üny- nyögte az öreg, ha felelősségre von­ták az ivászatért. A legtöbb mér­get Ibolya mami nyelte miatta. Eleinte könyör- gött. Később yla- állt a gyár kiska­puja elé, minde-n fizetésnapon. Ha­ragtól villámló szemmel leste a kijáratot, s száz­szor is elátkozta Vendelt, aki ilyen meg amolyan, nem szégyenli, ha tisz­tességben őszült oldalbordája ott topog a pénzre várva, mint vala­mi koldus. De Vendel bá­csi hamar megun­ta a kapu előtti fogadtatást. Hol á hátsó kijáraton tűnt el, hol az ol­dalsón. A mami ekkor az üzemve­zetőséghez fordult: ne adjanak egy fillért sem Ibolya Vendel kezébe! Bejön érte szemé­lyesen. Így is történt. Lógó orral járt­kelt hónapokig a megszégyenített Ibolya. Morgoló­dott naphosszat, hogy hogy bánhat­nak így egy be­csületes szakmun­kással. Nem gye­rek ő! A kocsmát tüntetőén, széles ívben kerülte, s ha valaki meghív­ta egy kupicára, úgy surrant be a boltba, mint aki lopni jár. Ibolya bácsi jó útra tért. Vagy nyolc hónap múl­tán — ami testvé­rek között is ti­zenhat fizetést je­lent — bekopogott Ibolya mama a bérelszámolók aj­taján. — Tegyünk pró­bát, kartársnő kedves! A követ­kező fizetést ad­ja annak a mák­virágnak a kezé­be: hadd lássuk, mit kezd vele! Csakhogy Gi­zikébe, a bérel­számolóban, bele­bújt a kisördög. Másodikán egy ro­pogós tízessel töb­bet csúsztatott a bácsi borítékjába. Lesz ami lesz: ha vissza adja, jó, ha nem,'levonja a következő fizetés­ből. Az öreg sokáig számolgatta aznap a fizetését. Seho­gyan sem stim­melt, hiába rakta az apraját egyik markából a másik­ba. Zsebrevágta az egészet és hüm- mögve elvonult. Másnap a felesége örömmel újságol­ta: Nem hibádzott egy fillér sem ám! Másodikán egy tízessel soványabb volt már Vendel bá’ borítékja. Rosszalló fejcsó- válással állt Gizi­ké elé. — Kislány, kis­lány! Itt valami difi van ... tíz fo­rinttal hibádzik ez a... — Persze, Ibolya bácsi! Ejnye, — hát a múltkori ti­zes többletet nem vette észre? Azt akarja mondani? — Akarja a fe­ne! Észrevettem én, de gondoltam: négy lába van a lónak, mégis meg­botlik. Maguk is tévedhetnek. No, de így, kétszer egymás után?! (e. k.) Kacatvásár Foto: Jakab Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom