Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-17 / 14. szám
1967. JANUAR 17.. KEDD 3 Hamisítatlan téli kép: hóval fedett épületek, a tanya udvarán gépeket, felszereléseket is vastagon lepi a hó. A síkos útról az árokba csúszott egy traktor, orra látszik csak ki a hóból. Az istállók ajtaján meleg pára csapódik ki, jégcsapokat képez az ereszen. Té- | li kabátos, kendős emberek, j asszonyok tűnnek fel az iroda előtt, ki-ki intézi az ügyesbajos dolgát. Ennek van itt az ideje. Az elnöki irodában, a tava- j lyi esztendő eredményei felöl kérdezgetem Kollár Gábor, megbízott elnököt. Három évvel ezelőtt került ide. a közeli . szentlőrinckátai Uj Világ j Tsz-ből jött, főagronómus- j nak. A nyáron leváltották a tsz elnökét, s ideiglenesen őt bízták meg a szövetkezet vezetésével. — Nemsok jót mondhatok — adja a kitérő választ, majd I Szerencsétlen falu? Zárszámadás előtt a tápiósági Kossuth Tsz-ben az íróasztal fiókjába nyúl, mintha onnét keresne segítséget Kezeügyébe is kerül két irat, amit a napokban kapott a megyétől, és a járástól. Most már határozottabban folytatja: — Nyolcezer forint alatt lesz a tagonkénti jövedelem. Talán lehetne valamivel több is — gondolkodik egy pillanatra, hogy mondja-e tovább —, de ez feltétel ahhoz, hogy megkapjuk ezt az állami támogatást. A két levél ‘sokat ér a szövetkezetnek: — Négyszázezer forint állami támogatás a zárszámadáshoz, és egymillió forint az idei üzemviteli költségekhez, így is lesz azonban, mintegy 150 ezer forint mérleghiáMiért szeretem az igazgatóm? Leírt kérdésként szokatlannak tűnhet, ám előszóban gyakran teszik fel az emberek baráti körben, munkatársam között, így is, de — a nem szócskát közbeszúrva is. Nehéz dolog első embernek lenni egy közösség élén, s nem könnyű a többiek, a különböző irányító posztok betöltőinek helyzete sem: a kollektíva mind igényesebben mérlegel, ahogy maga gyarapodik erkölcsiekben, úgy növeli — bővíti követelményei mércéjét, körét vezetőivel szemoen. Ha maga egyet lépett eiore, v ezetőitől már kettőt kér számon; ha bizonytalankodik, elvárja, hogy vezetői határozottak legyenek; igényt tart arra, hogy meghallgassák véleményét, de természetesnek veszi vezetői felelősségét. Két gyárban, a Mechanikai Müveimen es a Váci Kötöttárugyárban kérdezgettem embereket: miért szeretik, vagy miért nem szeretik vezetőiket? Mit tartanak erényeiknek, mit hibáiknak? A kezdeti, érthető tartózkodás után igen érdekes válaszokat kaptam. Ilyeneket például: sokat látom lenn az üzemben; mindenkit jól ismer; hagyja dolgozni az emberi, nem hiszi, hogy csak ő tud jól elvégezni mindent; nem fél a fctsöbbség'gel sem vitatkozni, ha rossz a paragrafus, bizony túlhág rajta; szigorú, kemény, de — mindenkivel szemben. Oldalakat töltenének meg a válaszok, s maga ez is bizonyítja, mi — mindent tartanak fontos vezetői tulajdonságnak az emberek. Közhelynek számít ma már az az ieazság, hogy a vezetés: művészet! És hogy mennyire az, azt külön tudományággá válása, tanulmányok, sőt, tankönyvek bizonyítják. Több országban önálló egyetemi tanszék foglalkozik a vezetés elméletével és gyakorlatával, s mind nagyobb figyelmet szentelnek e kérdéskörnek a mun- kanszichológiai tanulmányok, felmérések, vizsgálatok is. A jő vezetés döntő feltétele a — jó vezető! Am, mit jelent a kétbetűs szócska: jó? Mi mindent kapcsolnak ehhez azok, akik napról napra vizsgáztatói, elbírálói, megítélői vezetőiknek? Legyen jószívű, megértő: szigorú és igazságos: nagyvonalú és precíz; nyílt és diplomatikus; közvetlen és tekintélyes; szakértelméhez kétség ne férjen: hallgasson mások véleményére, de ne hagyja befolyásolni magát. Képtelenség mindezeknek megfelelni, eleget tenni? A tények, napjaink valósága bizonyít ja, hogy mind több az olyan vezető, aki megüli a közösség magas mércéjét. vezetőként és emberként lépést tartott s tart ma Is a növekvő követelményekkel. Ne mutasd magad másnak, mint ami vagy — ebben fogalmazta meg vezetői magatartásának alapvető elvét az egyik gyárigazgató. A másik pedig úgy fogalmazott, hogy: a gyárban mindenkit ugyanolyan fontosnak tartson, mint — önmagát. Kell-e sajátos adottság a vezetéshez? Kell! Tehetség és rátermettség; a jól elsajátított, szakmai tudás önmagában édes-kevés, s nem szűkölködünk olyan példákban, hogy a képzett szakember csapnivalóan rossz vezető! A két, igen határozottan megfogalmazott alapvető követelmény, a szocializmushoz való hűség, s a nagy szakmai fel- készültség mellé más, s nem kevésbé fontos emberi vonásoknak is társulniuk kell. Az igazságérzetnek, a következetességnek, az igényességnek önmagával és másokkal szemben, az emberek iránti tiszteletnek. a mérlegelni tudásnak; s csak ezeken belül is hány szálra bontható még mindaz, amit egy vezetőnek — igazgatónak, de a szakmány- vezetőnek is! — tudnia, gyakorolnia kell. Mert hiszen például a mérlegelni tudás ad bátorságot ahhoz, hogy merjen igent és nemet mondani, magabiztosan éljen jogaival, hatalmával, amikor arra szükség van, ám tudja nagyon pontosan, hol az a határ, amelyen túl már visszaélne ezekkel! Örömmel hivatkozhatunk példák sokaságára, amelyek a vezetés színvonalának emelkedésére, új, pozitív vezetői tulajdonságok kifejlődésére és megerősödésére mutatnak: a 25. sz. A£V műszaki aktíva- óftekezleteire, almi a közvetlen építésirányítók — főepí- tésvezetők, építésvezetők —, azaz a „kintiek” viszik a prímet, s a „bentieknek”, azaz a központi irányítás vezetőinek nincs módjuk kimagyarázkodni. hanem — intézkedniük kell; a Mechanikai Művek új típusú, főosztályvezetői értekezleteit; a gyár nagy aktivitású termelési tanácskozásait; a Nagykőrösi Konzervgyár kollektív és mégis egyszemélyi irányítását, a törzsgáröa nagy szerepét a döntésekben. Az említett helyeken dolgozó vezetők nem ilyennek születtek: rátermettségük, tehetségük csak természet adta kiindulópont volt. s kemény, céltudatos munkával e kiindulópontról jutottak el eddig. Nincsenek született jó vezetők, de vannak tehetséges, rátermett emberek, akikből kellő akarattal és felkészültséggel Jő vezető — lehet! Ha maguk is megtesznek mindent ennek érdekében, s ha — ez legalább annyira lényeges! — környezetüktől megkapják a kellő segítséget. A kezdő mérnököt formálja az egyetem is, ám a döntő élményeket, hatásokat első munkahelyén kapja... Igaz a szólás: kettőn áll a vásár. És még inkább valós tartalmat nyer a gazdaságirányítás új rendszerében, amikor a pártszervezet és a szak- szervezet a dolgozók képviseletében döntő szerepet kap a vezetők kinevezésében, megerősítésében vagy felmentésében, de ugyanakkor a termelői kollektíváknak is az eddigiekhez mérten jóval több, életrevalóbb támogatást kell adnia a vezetésnek, a vezetőknek. Mert csakis így, a kölcsönösség teljes betartásával lehet válaszolni nyugodt lelkiismerettel a kérdésre: miért szeretem vagy nem szeretem az igazgatómat, más vezetőmet?! M. O. nyűnk. Sietve hozzáteszi azon- [ ban: Az idei év azonban lé- j nyegesen jobb, mint az előző évek voltak. , A szövetkezet a megalakulástól kezdve nem tud megállni a maga lábán, sőt, az utóbbi esztendőkben egyre rosszabb a helyzet A könyvelőnő kigyűjtötte a mérlegekből a tagonkénti jövedelmet is. 1965-ben 7022 forint. Az 1966-os esztendő sem ke- | csegtet jobb eredménnyel. — Ennyire rosszak az adottságok ebben a faluban? A megbízott elnök egy pillanatig sem késik a válasszal: — Nem. .Semmivel sem rosszabbak, mint a környező községekben. Sőt. . . Most először hallom ezt a megfogalmazást — de nem utoljára: — Szerencsétlen egy falu ez, a vezetők tették tönkre! __ 77? L átja, hogy csodálkozom: — Igen, igen. Hét esztendő alatt öt elnök váltogatta egymást, én vagyok a hatodik. Neveket sorol: — Prepok, Szűcs, Lőrincz, Dudás, Smutzer. — Ugyanezen idő alatt négy főkönyvelő volt és öt főagro- nómus. — Kimaradt ez a szövetkezet az elmúlt évek fejlesztési programjából. Nyolcszáz hold szőlő és gyümölcs termelésére alkalmas terület van. Egyetlen holdat nem telepítettek. Nincs egy valamire való istállónk. Csupán a gépesítésben haladt előre a szövetkezet. Ha ez nem lenne, nem is tudom, hogy mit csinálnánk. A férfi tagok között nincs egyetlen 50 év alatti sem. Mit mondanak a tagok? A megbízott elnök szavait bebizonyosodva látom, mert akit csak találok a tanyában, mind idősek, közel á hatvanhoz, vagy azon túl. Egy-egy csalódást hozó esztendő után, szárnyra kelt a fiatalság. Több százan járnak be a fővárosba dolgozni, közben, a négyezer hold föld, amely egykor az egész falunak adott megélhetést, most felének is csak szűkösen. Valóban olyan szerencsétlen lenne ez a falu? — Dolgoznak itt az emberek — mondja Béres István fogatos. amikor a gyenge gazdálkodás okairól kérdezem. Egyébként ö vezetőségi tag több esztendeje, ott ült csaknem minden vezetőségi ülésen, — Mint vezetőségi tag, nem érzi magát felelősnek a gyenge eredményekért? Csodálkozik, tőle ezt még nem kérdezték: — ígértek itt kérem a vezetők mindent. Mi bíztunk bennük. Jött az év vége, aztán mentek. Nekünk vezetőségnek nem sok beleszólásunk volt ebbe. — Hogyan látja a jövőt? — Bízunk, hogy az idei év jobb lesz. Bevezettük a havi fizetést. Kapunk pénzt minden hónapban!!! j A megbízott elnök említette a bérezés megváltoztatását, meg azt is, hogy a növénytermelést bizonyos mértékig átszervezik. A véletlen két Berényi Istvánnal hoz össze, de csupán névrokonok. Az egyik a fiatalabb, hatvan év körüli, magas, markáns arcú ember, a másik alacsony, kövérkés, szelíd ar-: cú. Mindketten az állattenyésztésben dolgoznak — jól. A fiatalabb Berényi István szerint az volt a baj, hogy an-; nak nem volt becsülete a sző-: vetkezetben, aki dolgozott i rendesen. Az állattenyésztők, i meg a gyalogmunkások mun- : kaegységre dolgoztak, aminek; az értéke mindössze egy eset- ] ben érte el a 20 forintot. A nö- i vénytermesztők százalékos i alapon művelték a földet és i ott négyszer-ötször annyit ke-; restek egy napi múmiával,j mint az állattenyésztésben. ; * — Elmentek a fiatalok, j mi pedig évről évre idősebbek ' va"vünk. Nem lehet tőlünk . többet várni — összegezi véle- ; menyét ä Az idősebb Berényi István, ^ bátrabb, többet mond: — Ahány vezető volt itt, azi? mind leromlott, lezüllött. Volt!? itt egy olyan brigádvezetői ?! társaság, amelyik lehúzta a ve-?! zetőket a mocsárba. Mi csak fi- ?? gyeltük, mikor fogadják el az § első poharat. Utána már úgy !? táncoltak, ahogyan a brigád- ^ vezetők akarták. ¥ — Csak figyelték és nem!? szóltak? !? — Szóltunk is, de hiába volt !? minden. S — Létezik ma is ez gádvezetői kar? — Szerencsére már nem. De $ most sem dolgoznak, jó beosz- j tásba kerültek. Miért nem !•■ a bri-1 tették ki őket munkára? Ez ?> volna a tagság követelése. $ A régi vezetők közül egyedül ?! Szűcs Bélát emlegetik úgy, S mint aki keményen, de igazsá- ^ gosan bánt az emberekkel. A ^ többi mind „leszerepelt”. A 5 tagos azt mondják szeren- $ csétlenek voltak a vezetőkkel. § De vajon múlhat-e egy falu i? élete, jövője a szerencsén? A í? vezetők többsége „importált” ?? szakember volt. őket a tagság & nem ismerhette. Nekik a járás § javasolta, ők csak szentesítet- ték azt, amit a járásnál egyéb- ként, már eldöntötték. Az el- § múlt évben a járási vezetés is § változott. A három idegen el- § nők után elemi erővel tört fel Í5 a kívánság; helyi embert*; akarnak. 1934 telén volt ez. *5 Helybeli embert, Smutzer 1st-^ vént javasolta a járás, öt c uwanis, korábban egyéves ve- 5 zetőképző iskolára küldték. A $ tagok közül többen elmondot- ^ ták. nem odavaló, gyenge jel- ^ lemű ember. A járás kitartott mellette, végül megválasztot- ^ ták. Igaz, leghoszabb ideig ő ^ volt elnök, de dicstelen véget ^ ért. A társadalmi tulajdon ha- J nyag kezelése miatt indult el- % járás ellene. Ez a per, egyéb- ként azt példázza, hogy a ^ termelőszövetkezeti elnöknek $ nemcsak hatalma, utasítási jo- § ga van. hEfném felelősségre is ^ vonható. Segít-e valamit a múlt ^ hánytorgatása? A tápiósági | tsz-ben segíthet! A zárszám- t adó, közgyűlésen $ új vezetőket választ ^ a tagság. | s Ha a múltból vett hasonlattal ^ élünk: olyan lesz a termelő- szövetkezet, amilyen a vezető- ^ ség. De azt is mondhatjuk: ^ olyan lesz a vezetőség, ami- ^ lyen lehetőséget kap annak!: megválasztására. Mert mégis ^ csak ők látják igazán, ki ér- ^ demes arra S * I Hamisítatlan téli kép. A sí-i kos útról az árokba csúszott § egy traktor. Előző este tör- ^ tent, egy egész nap nem volt ^ elegendő, hogy kiemeljék. Ta-: Ián majd holnap ... ^ Mihók Sándor | S POZSONYI TÉL
