Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
Tápié mente A NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE Páskommal mért földeken Bejáró lányok, asszonyok* IV. ÉVFOLYAM, 5. SZÄM 1967. JANUÁR 15., VASÁRNAP Albérletben november l-ij> Utazás Olaszországba ♦ Budapest—Vidék vetélkedő Szebb, korszerűbb lesz a járási művelődési ház A Ceglédi Építőipari Vállalat szakemberei hozzákezdtek a járási Bartók Béla Művelődési Ház korszerűsítéséhez. Jelenleg a szükséges bontási munkákat végzik, s reméljük, hogy ebben a tempóban dolgozva tovább, betartják szerződésileg vállalt kötelezettségüket. Eszerint október 31-ig befejezik az átalakítást. Ha ez sikerül, akkor november 1-én megnyílik a másfél millió forintos költséggel korszerűsített, átalakított művelődési ház. Amíg az újjáépítés folyik, addig sem áll meg az élet. A népművelők lelkes gárdája addig is igyekszik kielégíteni a művelődni vágyó nagykátaiak igényeit. A vezetőségnek már az átépítés kezdete előtt komoly gondot okozott, hogy hol helyezzék el a különböző szakköröket, tanfolyamokat, klubokat. A fúvószenekar a Kossuth utcai iskolában kapott helyet, a balett- és a tánckar a gimnázium igaztgatójának segítőkészsége nyomán az iskola kémiatermében, tevékenykedik a szokott .időben. A zenetanfolyam a Damjanich utcai iskolában, a két német nyelvtanfolyam közül az egyik a szőlőtelepi iskolában, a másik német és az angol nyelvtanfolyam továbbra is a korszerűsítés alatt álló művelődési ház egyik — későbbi időpontba^ lebontásra kerülő — helyiségében működik. Az állami zeneiskola Zrínyi úti helyisége az ideiglenes otthona a szórakoztató zenei tanfolyamnak, a nyugdíjas és az értelmiségi klubnak. Az ifjúsági akadémia, a bejáró dolgozók akadémiája és az egyes értelmiségi klubi előadásokat a kiküldött meghívó szerinti helyen tartják meg. A nehézségek ellenére az ismeretterjesztés még egy vonzó és érdekes előadássorozattal bővül. Általános közúti közlekedési szabadegyetemet indít március 4-i kezdettel a Pest megyei Rendőrfőkapitányság és a TIT a művelődési házzal karöltve. A — zömében — hivatásos gépjármű- vezetőknek indítandó tanfolyamra ugyancsak a gimnázium ad helyet. A kezdéstől számítva május G-ig hetenként kerülnek sorra a foglalkozások, este 6 órai kezdettel. Már most nagy az érdeklődés iránta, eddig 400 részvételi jegyet osztottak szét. A KIOSZ nagyterme hetenként egyszer a KISZ-esek rendelkezésére áll, s itt van a tánciskola is. A járás területén folyó művészi jellegű tevékenység sem szünetel. Kis létszámú, külön tanyai előadásokra specializált együttest alakítottak. Első ízben 32-én, jövő vasárnap mutatkoznak be Pokoltanyán, Muzsikáló tanyai esték című műsorukkal. Ezzel a tél folyamán az összes nagy tanyai központot felkeresik. Február 11-én nagylélegzetű, reprezentatív műsorral mennek a nagykátaiak Budapestre. Az 1500 személyt befogadó Törekvés művelődési otthonban tartanak Budapest—Vidék hagyományos farsangi találkozót, amelyen 11 kőbányai üzem népművelői is bemutatják tudásukat. Végül a nyár eleji tervek között szerepel egy 15 napos olaszországi kirándulás. Chmely Üdön „El ne engedje a fogantyút!" Majdnem halálugrás volt Január 7-én délelőtt történt a nagykátai vasútállomáson. Sípolás, lendült az indító tárcsa, elindult a Szolnokról Budapest félé tartó gyorsított személyvonat. Már jó 30 kilométeres sebésséggel húzott kifelé az állomásról, amikor egy izgatott fiatalember futott ki a peronra, utána a vonatnak! Elkapta az egyik kocsi felszálló fogantyúját, a lépcsőre akart felugrani. Az ugrás nem sikerült, a lépcső mellé esett, s a vonat vonszolta magával. Mindenki iszoAZ EGESZ JÁRÁSBÓL szélgetnek, nevetgélnek. Tudom, nem jó ide ez a két szó, — alig is ad vissza valamit, a mikor suttogóra fogott, mikor pergő szóáradatból, amelybe kedves kacagások, bugyborékoló nevetések ütnek vonást, pontot és sok-sok felkiáltójelet. Az, aki járt már textilgyárba, tudja, mit jelent a csattogó vetélők, a zakatoló szövőszékek között nyolc órán keresztül dolgozni. Ez veszi körül őket, lányokat és asz- szonyokat egész nap; otthon, a tanyán kút-mély csend van, ez fogadja őket, amikor hazaérnek; — itt emberi zsibongás tölti színültig tele a szűk, cigarettafüstös éttermet, jólesik benne megmártózni. A nap legkönnyebb pillanatait ezek a percek, negyedórák adják a várótermekben és restikben. A tanya hat kilométerre van mögöttük, Budapest hatvanra előttük, a vonatbérlet ott van a ridiküljükben; nincs más dolguk-gondjuk, csak az, hogy megvárják az érkező vonatot, s közben elbeszélgessenek. Kötésminta, rémtörténet, ételrecept, szerelmi história — ez járja a tarka abrosszal leterített asztalok fölött. Mit mondott a tanítónő? — Már 'az is nagy dolog hogy a gyárban mosdó van, zuhanyozó. Mindennap megfürödhetnek. A fürdés, higgye el, sokat számít; egy nőnek többet is, mint egy férfinak. Vége a munkának, beáll a forróvizes zuhany alá, megtisztálkodik, feltupírozza a haját, s néhány perc múlva olyan elegáns, hogy akár az Operaházba is elmehet. Otthon a tanyán? Szoba, konyha, s élnek benne öten- hatan, vagy sokszor nyolcán is. Legfeljebb szombat esténként kuporodhatik be a nagy- Lány a lavórba. De ez is menynyi vesződséggel jár! Melegíteni a nagy fazék vizet, gyúrni alá a spórba a csutkaszárat, a gallyat, aztán kizárni a családot a konyhából, s kapkodva, gyorsan megmosakodni a kis kék lavórban, amelyről itt is, ott is leverődött a zománc. Az étteremben két fiatal lány ül mellettem. — Tudod, mit mondott az a piszok? — kérdezi az egyik. Sötét szövetruha. van rajta, s a vállán keresztbevetett, kockás gyapjúsál, mint egy színházi stóla. — Jancsi? — kérdezi visz- sza a másik. A nyakában lógó tvisztlánc fél tenyérnyi medálját babrálja. — Ö hát. A piszok. — A szüreti bálon találkoztatok? — Akkor. Felkér táncolni. Elmegyek vele. Táncolunk, s egyszer csak azt mondja: „Hogy tenéked milyen silószagod van!” — Silószagod?! — neveti el magát a másik lány, a tviszt- láncos. — Az. Hogy énnekem! Hallottál te még ilyen piszok alakot?! Na, aztán adtam én neki, ne félj! Adtam én neki silószagot. — Felháborodás ér- desíti a hangját, s ide-oda ráncigálja vállán a kockás sálat. Nem tart sokáig a mérge, kibeszéli magából, aztán együtt nevetgél a társával. — Most már futna utánam — mondja —, de coki. Coki a piszoknak. * Folytatjuk Fábián Zoltán Jó- zsef Attila-díjas író irodalmi riport jánaic közlését. HOLNAP ES SZERDÁN: KISZ-titkárok tanácskozása Holnap délelőtt értekezletet tartanak Nagykátán a járási Kapcsolat a pesti üzemekkel $ MOZIMŰSOR § Tápiószele ma: A siker ára, ma- ^ tiné: Szegény gazdagok. Hétfő- ^ tői szerdáig: Szegénylegények. ^ Tápiószentmárton ma: A kis § özvegy, szerdán: Foto Héber. Tápiógyörgye ma: Arséne Lu- ^ pin. hétfőn és kedden: Fekete ^bársony. Szentmártonkáta ma: S Sok hűség semmiért, ifjúsági előadás: Vasszűz, szerdán: Ha ^ ezernyi klarinét. Tápiószecső Jnia: A titok, szerdán: A nagy § buli. Szentlőrinckáta ma: Chap- ^lin-kavalkád, szerdán: Három lé- § pés a földön. Pánd má: A fe- ^ hér asszony. Tápióbicske ma: ^ Arany esem pész. Tápióság ma: ^A mi házunk. Tápiószőllős ma: ^Különleges osztály, matiné: Csu- ^ da pest, szerdán: Alain és a né- ^ ger. Farmos ma: Fügefalevél, ^szerdán: Mi, húszévesek. Kóka ^ma: Nyúl kollega házassága, szerig dán: Egy szöszi szerelme. — narom eve, uogy a j malom, az fmsz, a tanács és az 1 egészségügy dolgozói megala- i kították a szakmaközi bízott- i á-ot. Ide bekapcsolódtak mind- j azoknak a helyi intézmények- 1 nek, kisebb üzemeknek az al~ ; kalmazottai, akik nem tartóz- i nak külön, intézményen belül < szakszervezeti csoporthoz. A j megalakult szakmaközi bi- i zottság részt vett több állami 1 feladat megoldásában, a köz- ] ügyek intézésében, a munka ellenőrzésében, a társadalmi és a tömegszervezetek hatáskörébe tartozó feladatok elvégzésében. A község mozgalmi életének keretében segítették a társadalmi ünnepek szervezését, s az állandó bizottságok munkáját. Felkerestem Szabó C. Jánost, az általános iskola igazgatóhelyettesét, a szakmaközi bizottság titkárát, hogy megérdeklődjem, hány tagja van jelenleg a bizottságnak, és hogy milyen munkában kívánnak részt venni 1967-ben? — A vezetőségi tagokon, név szerint Hanga Ferenc, Papp Ferenc, Bálik Mihály, László Ferenc és« szerény személyemen kívül huszonöt tagunk van, akik rendszeresen bekapcsolódnak a tervezett munkába —, mondta Szabó C. János. — A bizottság vezetősége a napokban állította ösz- sze az 1967. évi munkatervet, Tápióság elköltözött Vajon milyen utakat járhatott be ez a cipő? Érdekes dolgokat tudna mesélni, ha... beszélne. — Talán ezt gondolja Blahuz Sándor cipész. Molnár Bertalan felv. ^ A lakosság városokba vagy ^ városok közelébe áramlása vi- lágjeleinség. Ha járásunk né- ^ pesség-alakulását nézzük, ak- ^ kor arra gondolhatnánk, hogy ^ még a nagykátai járás is na- <! gyón messze van Budapesttől. S> Ugyanis még innen is Pestre, j vagy annak közvetlen közeiéig be áramlanak a vándorló- ^ kedvűek. Ezt mutatják az ^ adatok. 1960-ban a járás össz- jS lakossága 69 554 fő volt, a megyé összlakosságának 8,9 százaléka. Ez a szám a múlt év elején 65 610-re csökkent, s a megye összlakosságának már csak 7,7 százaléka volt. Ennek a csökkenésnek legnagyobb részt az elvándorlás az oka. öt esztendő alatt annyi ember hagyta el végleg a járás területét, mint Tápióság egész lakossága. 1963-ban mentek el a legtöbben, 1965-től az elköltözők száma lényegesen c - ken. így a tervezett feladatokról bővebb felvilágosítást tudok adni. 1967-ben többet szeretnénk foglalkozni a lakosság politikai, világnézeti nevelésével, s az általános műveltség, a kulturális élet színvonalának emelésével. Községünkből sok a bejáró dolgozó, ezért megpróbálunk a budapesti üzem által is támogatott kulturális és sportmegmozdulásokat szervezni. — A terv legtöbbet a helyi népműveléssel foglalkozik. A szakmaközi bizottság o tanács állandó bizottságával karöltve szakmaközi klubot szándékozik létesíteni a helyi és a bejáró dolgozók művelődésének és szórakozásának biztosítására. A klubon belül komoly figyelmet szentelünk a nyugdíjasoknak is. — Hogyan képzelték el a szorosabb együttműködést a művelődési otthonnal? — A kulturális, nevelő tevékenységen belül támogatjuk a művelődési otthon rendezvényeit, részt veszünk az ol- vosómozgalom propagandájában, és segítséget szeretnénk nyújtani néhány új szakkör megalakításában. Lehetőséget biztosítunk ankétok, szellemi vetélkedők, író-olvasó találkozók megtartására, és segítünk az általános műveltséget fejlesztő kirándulások szervezésében. — A szakmaközi bizottság szeretne még bekapcsolódni a Vöröskereszt kezdeményezte tisztasági mozgalomba, az alkoholizmus elleni küzdelembe, a véradómozgalom szélesítésébe. Különös gondot fordítunk a cigánylakosság helyzetének javítdsára, kulturális s nvonalának emelésére. Ebben a tanácsot akarjuk segíteni. A tanács ifjúsági és gyermekvédelmi tevékenységébe is be szeretnénk kapcsolódni — fejezte be tájékoztatóját a szakmaközi bizottság titkára. Az ismertetett feladatok megoldásában segítséget kérnek a helyi párt-, állami- és tömegszervezetektől. n. o. KISZ-szervezetek titkárai részére. Többek között megbeszélik a párt IX. kongresszusának határozatait, a KISZ- fiatalok idei feladatait, különös tekintettel a tanácsválasztásokra, a KISZ VII. kongresszusára való felkészülést, az idei akcióprogramot, a mezőgazdasági munka segítését. Szerdán délelőtt összeül a KISZ járási végrehajtó bizottsága. Az első félévi munka- tervről tanácskoznak. Heti kérdésünk Miért késnek a vonatok? Ilyenkor télen igen sok szemrehányó szó éri a vasutasok háza táját a vonatok késése miatt. A vasutasoknak igazuk van, amikor azt mondják: az autóbusz vállalatot senki sem szidja ugyanezért. Azt mindenki tudomásul veszi, hogy az utakat ellepte a hó, nehezen mennek a buszok. A vasútnál ezt miért nem lehet megérteni? — A vonatok közlekedésénél a legfontosabb technikai berendezés a váltó — mondja kérdésünkre Kaposi István nagykátai állomásfőnök. — Jó időben ezzel semmi probléma nincs, de ha leesik az első hó, már nagyon oda kell figyelni rá. Ha a váltó csúcssíne és a tősín közé idegen anyag kerül, nem záródik a kettő egymáshoz rendesen, s ebből végzetes balesetek következhetnek. A váltókat kézzel tisztítják, s előfordulhat nagy hóesésben, hogy mire az egyik felét megtisztították, a másikat már újra belepte a hó. Nem egyszer előfordul, hogy a vonat kinn áll a jelzőnél addig, amíg biztos bejárási lehetőséget nem tudunk biztosítani neki. Arra is volt példa, hogy a szomszéd állomás nem engedte — nem engedhette — tovább a szerelvényt addig, amíg a következőn minden akadályt el nem hárítottak. — Szükségtelen talán hangoztatni, hogy a vasutasok mindent elkövetnek a vonatok menetrendszerű közlekedése érdekében, hisz ez a munkájuk, ez a kötelességük. Éjjelt, nappalt nem ismernek, s ha munkájukat az időjárás nehezíti, ezért nagyobb megértést, türelmet kérnek. Mit mondott a tanítónő? — Sokan eljárnak innen dolgozni, sok lány meg asz- szony. Legtöbben Pestre: a Lőrinci Fonóba, a Kispesti Textilbe vagy Kőbányára. Persze máshová is. Itt vannak például a szomszédok; az egyiktől két lány, a másiktól három jár be, s van még egy hatodik társuk, aki az ősszel férjhez ment. Tavasztól őszig erre bicikliznek el minden áldott nap az ablakunk előtt, naponta kétszer. Az állomás. Lehetne Budapesttől délre is, nyugatra is, de keletre van. Személyvonattal két óra járás, autóval egy: hatvan kilométer. A tanyavilág az állomástól már csak egy ugrás, hat kilométer; — biciklivel fél óra sincs, de ősztől tavaszig gyalogolni kell. Nincs köves út, nagy a sár meg a hó. Csütörtök délután van, a vasúti étterem zsúfolásig megtelt. Egyik asztalnál esznek, a másiknál csak kávéznak, de legtöbb helyen sör járja. Ez a legolcsóbb és a legkiadósabb, éppen kitart a vonatindulásig. Hangos zsibongás, pohárcsörgés. Egy műbőrkabátos férfi hangoskodik a pincérrel, mert hideg krumplit kapott a sült mellé. Háttal ül nekem, csak a pincérfiú arcát látom, aki megbocsátó mosollyal szótlanul, türelmesen hallgatja a szitkokat. Utólag, amikor faggatom, hogy tud ilyen megértőén türelmes lenni, azt mondja: „Kéremszépen, aki utazik, az ideges. Hagyni kell a vendéget, hadd veszekedje ki magát, mindjárt könnyebben száll fel a vonatra és a borravaló is nagyobb lesz.” Ez életbölcsesség, ragyogó pincérfilozófia. A váróteremben sok a lány, az asszony, többen vannak, mint a férfiak, összebújva ülnek egy-egy asztal körül, beiz nyoava nezie a jelenetei«. . vasúti forgalmista találta fel- magát, odakiáltott a fiatalem- bernek: „El ne engedje a fo- t gantyútl" S közben vészjelzést- adott a vonatnak, amely t gyorsfékkel azonnal megállt, r A 24 éves nagykátai Pogá- t csa Gábor cukrász így megme- nekült a biztos haláltól. Ha i elengedi az esés után a fo- gantyút, menthetetlenül be- ; csúszik a kerekek alá. 1 De mi történt volna, ha ■ egyáltalán nerp szalad, nem " ugrik a mozgó vonatra? Egy K biztos: nem került volna a ^ halál előszobájába. Hisszük, ^ hogy ő tanult az esetből. A ^ szabálysértési eljárás is — ^ amelynek során ezerötszáz ^ forintra is megbüntethetik — ^ figyelmeztető, s emlékeztető $ lesz számára. ^ De legyen az ő szerencsés ^ balesete tanulság minden uta- $ zónák! A Nagykátai Szolgáltató K sz-be az egész járás területéről hozzák a különböző ap- róbb-nagyobb javítani valókat. A fényképezőgép most két műhelybe kukkantott be. Budj László, a rádió- és tv- javító részleg vezetője a szak- : ma titkairól magyaráz László Péter tanulónak.