Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 13. szám

KISZ-titkári értekezlet Pénteken értekezletet tar­tott a KISZ városi bizottsága, ahol az ifjúsági szövetség idő­szerű kérdéseit vitatták meg. . Az állásfoglalás célja a KISZ VI. kongresszusa határozatai­nak végrehajtása során elért eredmények összegezése volt. j Az értekezleten megbeszélték j a további tennivalókat, a j KISZ VII. kongresszusa előtti időszakban. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Építkezik? Mkössön antfiif/biaiosdiási * saeraödéstl Megkezdték az anyagbizto­sítási szerződéseik kötését a ceglédi TÜZÉP-nél. Azok, akik építkeznek és építőanyagra van szükségük, felkereshetik a TÜZÉP-telepet, és ott a szer­ződés alapján megkapják a kí­vánt mennyiségű anyagokat. Az építőanyag-telep jelenleg kielégítő raktárkészlettel ren­delkezik. CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEOL. XI. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM 1967. JANUÁR 15., VASÁRNAP lassan; de biztosan felzárkózunk a korszerű városok közé További villamosítás — Korszerűsítik az utakat Bővül a csatornahálózat Cegléd már régen felsorako­zott a hazai — nem kis — vá­rosok sorába. Mégis sokban különbözik más városoktól. Külsejében még nem moder­nizálódott, városiásodott any- nyira, mint amennyit ez a vá­ros elviselne. Tavaly már so­kat tett a városi tanács, hogy Cegléd is modernebb legyen. Nemcsak új lakótelepek épül­nek a város egyik-másik pont­ján. nemcsak épületek külse­je változik meg, hanem az utak, a parkok is egyre job­A munka színpadán Fotó: Jákfalvi Elemér —i. .1 ■■ 'i Nyolc esztendeje a parlamentben Mi a képviselő dolga „odafenn" és „idelenn”? A KIS SZOBRASZJELÖLT A faipari szabványmunka, az asztalosmesterség, látszatra kevés lehetőséget nyújt a mester egyéni elképzeléseinek meg­valósítására, művészigényű alkotásra. Farkas Bandi magasba ívelő pályára tette lábát, amikor a Stílus Ktsz-hez jelentkezett szobrásztanulónak. A faanyagban nagy lehetőségek rejlenek. Bandi tehetsége és szorgalma biztatást jelent a majdani mű­vészi tökély elérésére. Kép, szöveg: Jakab Zoltán Lábnyomok a hóban Ropqp a kristá­lyosán csillogó fe­hér hószőnyeg a talpunk alatt. Az emberek szemöl­dökén a lehelettől zuzmarasor ágas­kodik, és az orruk olyan ciklámen színű, mintha lá­bon járó, gépesí­tett hóemberré vált volna min­denki. Van, aki­nek csak a szeme látszik ki a kucs­ma és az orrig feltúrt sál alól: januári Seherezá- dé, hazai mód­ra... A férfiak fülén a fagy pír­ja helyett a nagy­apák szekrényéből előkotort okos ta­lálmány: a fekete, meleget tartó fül­védő párnácska kelt feltűnést. Hiá­ba, a hideg leszok­tatja a fázósokat a legmodernebb öl­tözködési elképze­lésekről. olnitol Nekünk . sincs jobb dolgunk, mint ilyen időben vendégségbe in­dulni! Mindennek romantikus lelki világunk és bará­tunk szívmelen­gető, hívó szava az oka! — Gyertek hoz­zánk! Csak pár percre! Akko­ra jégcsapokat, mint amekkorák az ereszünkön vannak, bizisten nem láttatok még! És — csalogatott a ravaszdi, jelentő­ségteljesen pillo- gatva — olyan kis­üstit, amilyet a nagyapám hozott az „előrészesedés” fejében, olyat... Nem lehetett neki ellentmondani. A házuk előtt szinte mesekert fogadott. A hó, a fagyott pára fe­hér kristályba fog­lalta az ócska vas­rács , kerítést. Csillogott fehé­ren a rozsdaette ■ vas, a korhadt ka­pu deszkája, — sziporkázó, tipo- ratlan fehér sző­nyeg lapult a kes­keny úton, egé­szen a lakás ajta­jáig. A házigazda, míg a kulcsot a zsebéből előkotor­ta, így szólt, rop­pant fontoskodva: — A kapun le­gyetek szívesek háttal befelé jön­ni, jó? — Majd, mikor látta, hogy kicsit furcsán szemlélhetjük az arcát, mentege­tőzve fűzte hoz­zá: — Tudjátok, délután senki szá­mára nem vagyok itthon. Nem nyi­tok kaput még a Tündér Ilonának se! És ha vala­mennyien háttal jövünk befelé, senki nem gondol rosszra. A lábnyo­mokból gondolhat­ják, hogy elmen­tünk otthonról... (eszes) A rákszűrő vizsgálatokról: ELŐADÁS A NŐK KLUBJÁBAN Kedden délután öt órakor a városi nőtanács klubjában, a Kossuth Művelődési Házban érdekes egészségügyi ismeret- terjesztő előadásra kerül sor. A rákszűrő vizsgálatok jelen­tőségéről, dr. Zakar József fő­orvos tart előadást, melyet a témakörhöz tartozó film vetí­tése követ majd. meghívóra, hogy a vendégek csak da- rócban jelenhetnek meg, akkor is igye­kezett volna minden­ki fényesebb lenni a másiknál. Pedig mi­lyen dicső dolog lett volna, ha a sok szép suhogó selyem és at­lasz pengő pénzben mind a kisdedek kasszájába vándorolt volna. Hanem hát ilyenek vagyunk mi, nagylelkek. Megisz- szuk a haza jólétéért a rengeteg bort, s azt hisszük, segítve van a hazán: vagy felöltö­zünk a kisdedóvó ja­vára selyembe, s azt hisszük segítve van a .kisdedóvón. Pedig milyen nagy áldozatba került ez az álsegítség. Csak­hogy nem a célért, hanem önmagunkért. De hát ki tehet róla? Ez most a társadalmi rend, melynek akar­va, nem akarva hó­dolnunk kell. E rendhez pedig az első hangot a keres­kedők adják. X-né elmegy leányával kelmét vásárolni. A kereskedő addig nem is kérdi mivel szol­gálhat, míg legalább is tíz hölgyet meg nem nevez, akik ép­pen e pillanatban léptek ki boltjából megrakodva selyem­mel, atlasszal — nem is maradt boltjában csak egy öltözékre való, melyet hajlan­dó leszállított áron átengedni. X-né, aki csak tüllt akart ven­ni, örül, hogy azt az egy öltözékre valót még lefoglalhatja, mert az ő lluskája csak nem maradhat hátrább, mint Y-nék Fánikája. így csiná- lódik a hangulat, mely aztán a kávés­csészék mellett köz­véleménnyé jegece- sedik s jaj annak, aki nem hódol neki.” A régi riporter azt írta, hogy így csiná- lódott a hangulat an­nak idején. Most a hivatalokban, a presszókban, a bevá­sárlás rohanásaiban beszélnek az elkö­vetkező bálokról, a Piroska-bálról és egyéb társairól azok, akik szórakozni vá­gyódnak. A báli rendezőség programja ma is az, hogy „ha tánc, legyen tánc, ne hitvány gyenge bál, melyben a nő nyafog s a lo­vag szundikál”. E programhoz mit le­het kívánni, milyen tanácsot lehet adni ? „Farsangol a világ. Kinek nincs, felesé­get keresni jő, s mel­lőle megszökik, kinek van ... Oh, boldog, farsangi idő!” Szomorú István HA TÁNC, LEGYEN TÁNC ban megfelelnek a mad igé­nyeknek. 1966-ban elkészült a Do­hány utca sokszor emle­getett útfelületének bur­kolata. Ez az út vezet a Húsipari Vállalatihoz, és igen sok jár- r_-1 halad rajta. A mintegy 400 méteres útszakasz építésé­re csaknem 2 millió forintot költöttek. A belső körút két szakasza — az Alszegi út és a DjIí út egy része a Körösi útiig — 1700 méter hosszan, több, mint egymillió forint ér­tékből szintén elkészült. Parkosították, virágsávval látták el a Felszegi utat, és parkosításra alkalmas­sá tették a Vörösmarty teret. Emellett a ceglédi parkokat is korszerűsítették és 1 millió 400 ezer forint értékben a parkok útjait is burkolattal látták el. 1966-ban befejeződött a köz­ponti szennyvízcsatorna-háló­zat építése második ütemének n; "v része. A Mozdony utcá­ban, a Rákóczi úton, és a Szé­chenyi úton egészen a Béke térig, már elkészült a vezeték — erre a munkára 4 millió forintot fordítottak. To­vább folytatódik a csator­názás az idén is, mihelyt az idő alkalmas lesz, a Béke téri szennyvízátemelőt és a kórházakhoz vezető csa­tornaszakaszt szintén elkészí­tik. A járdákból mintegy 700 ezer négyzetmétert láttak el burkolattal tavaly. A költség meghaladja a 670 ezer forin- l tot. ’********************************************* A sok farsangi szo­kás mind a téllel vi­askodó és végül is győzedelmeskedő ta­vaszt ünnepli. Nap­jaink álarcos báljai, táncos összejövete­lei, hejehujás vígsá- gai, bolondériás, mű­soros szórakozásai már csökevényei csu­pán a hajdani nép­szokásoknak. A farsangra leg­jellemzőbb a vigas­ság, a tánc. A mos­tani, a farsangi idő­szakban is több je­lentős bált rendeznek városunkban. Ezek sorában a „Piroská­ból” a legnagyobb­nak ígérkezik. Az egykori, igazi far­sangi bált akarja fel­támasztani ezzel a rendezőség. iMilyenek voltak a régi nagy farsangi bálok? Bizony ebben a városban is eléggé sokfélék. Más volt a Kaszinóban, más a Népkörben, más az Ipartestületben, és ismét más a Vasutas Otthonban. A vezető társadalmi egyesüle­tek, egyletek, körök megrendezték a ma­guk báljait. Egyik­másik a helyi szenzá­ció erejével bírt. He­tekkel előbb készül­tek rá a lányok, a lányos mamák, a pa­pák és természetesen a szépreményű ifjak Is. ' A „kisdedóvó-egy- let bálját” évről évre megtartották. Ezt a bált 1885. február 1- én tizenegyedszer rendezték meg Ma- tolcsy Károlyné, Kaas Melanie bál­anya, s egyben az egylet elnöknőjének vezetésével. Ott volt a város „színe-java”. Az első négyest öt­ven pár táncolta. Fennmaradt az a riport, melyet erről a bálról Forgács End­re, az első ceglédi újságszerkesztő írt. Mint kortörténeti do­kumentumot idézzük fel néhány sorát oku­lásul a bálozóknak és a bálrendezőknek. „De furcsa is az ember. Minél egysze­rűbb akar lenni, an­nál fényesebbnek lát­szik, s minél fénye­sebbnek kíván lát­szani, annál egysze­rűbben tűnik föl. így jártunk a bállal is. Egyszerűt ígértek, az­tán fényes lett. De még milyen. Csak­úgy suhogott a se­lyem- és az atlaszru­ha, mint az őszi szél a fák lombtalan ágai között. Szinte fáz­tunk a gondolattól, hogy ilyen „házias­ság” uralkodik 'Ceg­léden? Pedig dehogy P" n.iHa a rendező­ség azt írta volna a Négy esztendő elteltével ismét a választóurnához járul az ország felnőtt lakossága. Ta­nácstagokat, megyei tanács­tagokat és országgyűlési kép­viselőket választunk. Az elmúlt négy esztendő közéleti tevékenységéről o parlament üléstermében és bizottságaiban végzett mun­káról érdeklődtem Cegléd vá­ros országgyűlési képviselőjé­től, Benke Lajosné iskolaigaz­gatótól. Kértem, mondja el: melyek voltak az utóbbi évek képviselői munkájának leg­jelentősebb mozzanatai. Benke Lajosné nyolc eszten- tedeje tagja a legfelsőbb ma­gyar törvényhozói testület­nek. Ezenkívül először az or­szággyűlés mellett működő építési bizottságban dolgozott, majd az utóbbi négy évben a kulturális bizottság titkára­ként tevékenykedett. Részt vett törvények előké­szítésében — többek között az iskolareform megtárgyalásá­ban, megalkotásában és végre­hajtásában. Ebben a kérdésben két alkalommal fejtette ki vé­leményét személyesen, amely­re Ilku Pál művelődésügyi mi­nisztertől írásbeli választ ka­pott. Javaslatát, amelyben az értelmi fogyatékos tanulók gyógypedagógiai oktatásának megoldását sürgette, elfogad­ta a miniszter. A képviselőnő azt kérte: növeljék a lehető­ségek határain belül a gyógy­pedagógiai intézetek befoga­dóképességét. — Elmondotta észrevételeit az ifjúság neveléséről is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nevelés javítására min­denütt szükség van. A külön­böző nevelési tényezők hatha­tós társadalmi összefogását meg kell oldani. A képviselő munkája két egyaránt fontos feladatból áll. A törvényhozói — par­lamenti — tevékenységgel egyenlő jelentőségű a válasz­tók körében végzett munka. Milyen kérésekkel, észrevéte­lekkel fordultak a képviselő­höz? A választ hosszadalmas len­ne lejegyezni. A legtipikusabb esetek a lakásügyi, igazságügyi problémák. — Fogadónapjaimon, ame­lyeket a Hazafias Népfront és a városi tanács készít elő, min­dig hangsúlyozom, hogy csak azokkal a kérelmekkel tudok foglalkozni, amelyek jogosak és nem ütköznek a törvényes rendelkezésekbe — hangsú­lyozta a képviselőnő. — Pél­dául az utóbbi években Ceglé­den egyre nagyobb kü delem folyik a belvízzé1. Mind többen fordulnak hoz­zám' olyanok, akiknek a hailé­ka lakhatatlanná válik. Ter­mészetes, hogy a tanácselnök­kel már megbeszéltük a leg­szükségesebb tennivalókat. A védekezésbe be kell kapcsolni az Országos Vízügyi Főigazga­tóságot is. Az ő tanácsaik és terveik alapján lehet segíteni a város gondján. — A kórház építkezésének megindítása is sok utánjárás­sal járt. Az volt a cél, hogy még tavaly megkezdődhessen a munka. Az ehhez szükséges mintegy nyolcmillió forintot sikerült is megszerezni. — Sok az egyéni kérés és panasz. Nyugdíjasok fordul­nak hozzám segítségért, több elaggott ember eltartási kérdés­ben kér segítséget. Sok az olyan idős panaszos, aki fiatal eltartóira, a kötött eltartási szerződés nem egyszer súlyos megszegésér® panaszkodik. — Ezekkel az ügyekkel elsősor­ban a tanács megfelelő osztá­lyaihoz fordulok, indokolt esetben a magasabb fórumokat keresem fel. — Milyennek találja a kép­viselő az új választási tör­vényt? — Nemrég tárgyaltunk az új törvényről. Nagyon helyesnek tartom. Ezentúl szorosabb kapcsolat alakulhat ki a választók és képviselők között. A választók panaszaikkal sok esetben ed­dig sem várták meg a fogadó­napot. Munkahelyemen és a lakásomon is felkeresnek. Ez természetes. Ügy érzeln, a jö­vőben a lakosság nagyobb fi­gyelemmel kíséri a képviselők munkáját és gyakoribb tájé­koztatást vár. Közvetlenebb együttműködés alakul ki a vá­lasztók és az országgyűlési képviselők * között. Tamasi Tamás /

Next

/
Oldalképek
Tartalom