Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-13 / 11. szám
„Te legalább tudod, hogy meghaltak.. KISZ-VB 99 Dórika nagy családja .Gyermekeinek” száma változó. Hol hetvenöt, hol nyplc- van-kilencven. Ennyi gyerekkel törődni nem kis gond. Az egyiknek rossz a bizonyítványa, a másik beteg, a harmadik szomorú, a negyedik sír, mert szeretné megismerni az édesanyját. Mert Dórika — Szilháti Dóra gyámügyi előadó — hivatalból „mama”. De az ilyen hivatalos kifejezések mögött temérdek nemes emberi tulajdonság tud rejleni. Hadd bizonyítsam ezt néhány gyereksorssal. Ott kell kezdeni, hogy a Dórika gondjaira bízott gyerekek közül nemcsak a negyedik akarja megismerni az édesanyját, hanem majdnenj mindegyik. Érdekes, hogy az apjukkal a legritkább esetben akarnak megismerkedni. Hanem az édesanya — aki a világra hozta őket, s aki — esetleg — a kórházban felejtette őket, aki megszökött előlük, akinek nem kellettek — az elhagyott gyermeknek a szépet, a jót testesíti meg. A kisfiú is ilyennek álmodhatta az édesanyját, akit a nagymama nevelt egy darabig, mert az anyja, aki világra hozta, Svájcba „költözött”. A nagymamának kevés volt a nyugdíja, ezért a gyereket nevelőszülőkhöz adták. Ö is idős néni volt, s amikor egy súlyos operáción átesett, már nem merte vállalni a gyerek gondozását. Ekkor került a harmadik „nagymamához” a kisfiú. Akkor már iskolába járt, tudott írni, olvasni. — írok az édesanyámnak — mondta —, hadd örüljön, hogy ilyen nagy fia van. A mama válaszolt a gyereknek is, meg a nevelőszülőnek is. Az utóbbinak sértődött hangú levélben, ahelyett, hogy hálás lett volna ... Egy kislány tizennégy éves volt már, amikor az édesanyja jelentkezett. A gyerek házasságon kívül született, anyja nem vallotta be a férjének. Csak tizennégy év múlva — mikor már közös gyerekeik voltak — mondta meg, hogy van egy kislánya is. A gyerek nem ment vissza az édesanyjához. A kis családokban is rengeteg probléma van. Hogyne lenne még több ott, ahol 70— 90 gyerekkel kell foglalkozni, ahol ennyi gyerek jövőjére gondolva kell tudatosan megteremteni azt a családi légkört, melyben nemcsak reggelit, ebédet, vacsorát, tiszta ruhát kapnak a gyerekek, de szerete- tet, gondoskodást is. Ennek a családnak Dórika is tagja. Tíz éve, mióta ebben a munkakörben dolgozik, már felnőtt egy generáció, s „volt gyerekei” közül néhányan férjhez mentek, megnősültek már, sőt egyiknek már háromhónapos gyereke is van. Nehéz lenne összeszámolni, a tíz év alatt hány gyereket hallott panaszkodni, hánnyal beszélgetett el, hogy megtudja, miért szomorú, miért makacs, miért nem hiszi el, hogy öt is lehet szeretni. Megtanulta, hogy a válásból „kikerült” gyerekek a legbizalmatlánab- bak, mert a válás után ők a feleslegesek, ők az értéktelenek, ők jelentenek terhet. Látott a bíróság folyosóján ácsorgó gyerekeket, akik először az anyjukra néztek, aztán az apjukra — és elindultak lefelé a lépcsőn, egyedül. Ezeknek a gyerekeknek már nem tiszta lap az életük. De az önzésről, a felelőtlenségről rótt sorokat le lehet radírozni szeretettel, megértéssel. Csalódott, szomorú kisemberkékből kiegyensúlyozott, tisztességes embereket nevelni — erre vállalkozott Dórika nagy családja, a nevelőszülők testületé. Sok szeretet, megértés, türelem kell ehhez a munkához. Csak „hivatalból” nem lehet csinálni. S akkor sem szabad elkeseredni, ha két ilyen kicsi árva nem a fociról vagy egy izgalmas filmről beszél, hanem az egyik elmeséli, hogy neki meghaltak a szülei, a m^- sik elmosolyodik, mint a sokat csalódott, egy kicsit kiábrándult öregemberek és ezt válaszolja : — Neked jó, mert te legalább tudod, hogy meghaltak ... (d) Egy üdvözlőlap viszonzásául M0H0B°VIDftI ram IX. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM 1967. JANUÁR 13.. PÉNTEK Konkrét intézkedést várnak a i’etsési MHS-szék Az ügy lassan egy éve húzódik, de még mindig nem nyert elintézést. De kezdjük csak elölről. A Vecsési Községi Tanács végrehajtó bizottsága 1966. február 11-én többek között az alábbi határozatot hozta: „A Vécsés, Tamás út 15. szám alatti MHS-székházban életveszély elhárítása miatt igénybe veszünk egy szoba helyiséget és abban elhelyezzük Lakatos Béla, Vecsés, Apaffy út 25. szám alatti lakost és családját.” Az indoklás így hangzik: „Az I. fokú Építési Hatóság határozata szerint nevezettek lakása életveszélyessé vált. A család elhelyezése szükségessé tette, hogy a Vecsés, Tamás út 15. szám alatti MHS- székházban igénybe vegyünk egy szoba helyiséget." A határozat egyben kötelezi Lakatost, hogy Apaffy utcai lakását záros határidőn belül tegye lakhatóvá. Nos, 1966. július 30-ig semminemű konkrét intézkedés nem történt. Ekkor az MHS járási elnöksége levelet küldött a vecsési tanácsnak azzal a megállapítással, hogy nevezettnek nincs módjában lakását helyreállítani. A levél tartalmazta azt is, hogy Lakatos a községi tanács határozata ellenére, mindennemű ingóságát átszállította a részére ideiglenesen kijelölt helyiségbe. Tekintettel arra, hogy a vecsési MHS-alapszervezet rendszeres munkát végez, indokolt, hogy a helyiség mielőbb az MHS rendelkezésére álljon. A levél elment a vecsési tanácshoz, az MHS megyei elnökéhez és a Monori Járási Tanács Elnökének is. A járási tanács igazgatási osztálya intézkedett az ügyben. Azaz csak próbált intézkedni. Kötelezte a vecsési tanácsot, hogy Lakatost a lehető legrövidebb időn belül költöztesse ki, helyezze el másutt. Lakatos Béla szeptember 1-ig kért halasztást. „Abban az esetben, ha nevezett Apaffy utcai lakását nem tudná megjavítani, akkor őt és családját a Vöröshadsereg út 66. szám alatt kell elhelyezni” — írja a járási tanács igazgatási osztálya. Az MHS járási elnöksége újabb levelet kapott szeptember 27-én. Újabb türelmi időt kértek, ezúttal már csak szeptember 30-ig. Az elmondottak után talán le sem kell írnunk, hogy az ügyben nemhogy szeptember 30-ig, de még a thai napig, sem történt intézkedés. Ma tartja ülését a KISZ járási végrehajtó bizottsága, ahol az első félévi munkatervet, valamint a soron következő feladatokat vitatják meg. \ Vajon, meddig kell még várniuk a vecsésieknek a helyiségre? A vecsési tanács miért nem helyezte el Lakatos Bélát más helyiségben, hiszen arra mód nyílott volna, sőt, mód j nyílik a mai napig is. Az ügy j nincs befejezve. Nem levelez- j getésre, ügyhalmozásra, hanem j konkrét intézkedésre van I szükség, mielőbb. (é) | Hópehely-bál A monori községi művelődési otthon január 14-én, szombaton este nyolc órától ,,Hó- pehely”-bált rendez, melyre szeretettel várja a szórakozni vágyó közönséget. A talpalávalót és a jó hangulatot a közkedvelt „Ezüstcsillag” tánczenekar biztosítja. A gimnáziumban tegnap tartották meg a történelmi vetélkedőt, melynek győztesei a megyei versenyen vesznek részt. Hetven tölgyfaszék Káván Rendezik az üllői vasútállomás környékét Ha Monor felé utazunk, az ecseri úti átjáró bal oldalán levő mélyedésben „fiók MÉH- telepet” látunk. Van ott rossz fazék, lábas, vödör és egyéb kidobott edény, ezenkívül szemét és bontásból származó hulladék is bőven. Amit ott látunk, nem valami élvezetes látvány. Sem az utasoknak, sem a telep lakóinak. Eltüntetése közérdekből szükséges. A tanács ez évi programjában szerepel a gödör betemetése, reméljük, valósággá válik. Fodor Péter, a Monori Járási Tanács népművelési felügyelője a Kávai Községi Tanács elnökét kéri a telefonhoz. Tudomására hozza, hogy Budapesten, a IX. kerületi Tanács művelődési háza, könyvjóváírással átadna 70 darab tölgyfaszéket a kávai művelődési otthonnak. A feltétel csupán ennyi: el kell szállítani a székeket. Hát hogyne kellene a hetven szék! A kávai kultúrhelyi- ségben filmvetítéskor „nyöszörögnek” a régi, elhasznált székek. Annyira, hogy alig lehet hallani a szöveget. Érthető, ha^ a kávai tanácselnök örömmel fogadta az ajánlatot. Már-már maga előtt látta a szépen kifestett helyiséget, az új, natúrszínű székekkel, s az új csillárral, (amelynek az árát azonban még elő kell majd teremteni valahonnan.) Fogta hát magát, és felhívta a bényei „Népfront Tsz” elnökét, Böszörményi Andrást, akt nemes gesztussal oda is adta a téhEfgépkocsit á szállításhoz. ★ Kedden a tehergépkocsi már útban volt Káva felé a lehajthatós, támlás székekkel. A szállítmányt kísérő Juhász János kávai kultúrfelelőg különös gonddal istápolgatt'a a fel- és lerakást. A tölgyfa székek azóta már helyükre kerültek. Most már csak — a már említett falfestésen és a csilláron kívül — egy jó tnozigép- re lenne szükségük. Hátha akad valaki, aki e szép példa nyomán felveszi a telefon- kagylót és tovább segíti, egyengeti a monori járás kis községének kulturális fejlődését ... <ő) Savaria, 1967 Elkészült a „Savaria 1967” műsornaptára. Nemzetközi autóstalálkozó, táncfesztivál, történelmi dráma ősibemutatója szerepel az 1967. évi Savaria karnevál programjában. Az augusztus 27-i Savaria történelmi karnevál előestéjén Plautus Amphitruoját mutatják be Szombathely szabadtéri színpadán. Vannak dolgok, melyeket nem lehet szó nélkül hagyni. De ezúttal nem valami rosszról lesz szó. Szabad és kell az élet kedves meglepetéseiről is megemlékeznünk. Ezúttal ezt szeretném megtenni. Nem dicsekvésként említem, emberbaráti érzéseimből ered, hogy a véradók táborába tartozom. Nem dicsekszem azzal, ami számomra természetes lett, de dicsekszem azzal a figyelmességgel, tisztelettel, melyben nyilvántartott személyem ismételten részesült. Először az új évi jókívánság lepett meg. Kedvesnek találtam, jólesett. A minap azonban újabb lapot kaptam: „Kedves Véradónk! Születésnapja alkalmából, kérjük fogadja legőszintébb jókívánságainkat ... Ez a figyelmesség igazán meghatott. Igen, meghatott, holott tudom: ezt a nyomdában sokszorosított szöveget mindenki megkapja. Valakinek nyilván köteles reszortja, hogy a nyilvántartósokat ilyen szempontból figyelemmel tartsa. Mégis meghatott, mert éreztem mögötte a figyelmes emberséget, a földkerekség egyik legjobb érzését. Éppen ezért kell szóvá tennem, úgy gondolom sokak nevében : köszönjük az új évi jókívánságokat és köszönjük a megküldött vagy elküldésre váró születésnapi üdvözleteket, melyeket szíves készséggel ezúton viszonozunk a vérellátó szervezet gödöllői munkatársainak. (-c-s) A TSZ SAJÁT MŰHELYÉBEN - OLCSÓBBAN Amikor Péteriben a traktoros pihen, megfeszítve dolgoznak a szerelők a szellős, SZEGFŰ vattabundában Az idén 20 színváltozatban nevelik a legutóbbi erfurti nemzetközi kertészeti kiállításon aranyérmet nyert vásárhelyi szegfűket. A nyolc-tíz centiméter átmérőjű gyönyörű illatos virágokból hetenként 6000 szál Becsbe utazik. A kertészek valósággal „megágyaznak” az illatos árunak Furnírlemezből készült, vattával kibélelt dobozokban szállítják. fűtetlen csarnokban. Ilyenkor, télidőben nem apró, sürgős javításokat végeznek — új „lelket” lehelnek a megkopott ^ gépekbe. ^ A múlt évben 360 ezer fo- ^rintot fizetett ki a tsz a Mo- X nori Gépjavító Állomásnak Xgépjavítás címén — tájékozol tatott az agilis gépcsoportve- ^zető —, ebben az évben a tsz § saját műhelyében ez mind- ^ össze 180 ezer forintba kerül, ^ ahol a gép minden olyan ja- X vitását elvégzik, amely eszter- 5 gályozást nem igényel, pedig $ mindössze három alaposan ^ képzett személyből áll a sze- Xrelőbrigád. Igaz, a gépállo- ^ mány sem nagy, kilenc trak- § tora van Péteriben a tsz-nek § és számtalan munkaeszköz, ^ munkagép ... Derék emberek $ a vezetők — a 180 ezer forin- $ tos megtakarítás is ezt bizo- § nyitja. k. s. Mi minden fér a félévi munkatervbe Tóth István felv. i Az Üllő és Vidéke Körzeti $ Fmsz 1967. első félévi munka- ^ tervének januári napirendjén $ a kereskedelmi és vendéglátó- ^ ipari áruforgalom mellett a ^ felvásárlás értékelése szere- pel. s ^ Februárban a mérlegbesza- ^ móló, márciusban a tatarozás ^ és a karbantartás, a kül- ^ dött- és a közgyűlések idő- ^ pontjának és a beszámolók ^ irányelveinek megtárgyalása i jelent érdekességet. ^ Áprilisban a kiskereskede- ^ lem és vendéglátóipar tavaszi ^ felkészülésével foglalkoznak. 5 Májusban a vagyonvédelmi X helyzet mellett a munkavédel- X mi és balesetelhárítási intéz- X kedések megtárgyalására kerül ^ sor. Végül júniusban a szol- X gáltatások problémáival fog6 lalkozik az igazgatóság. Etessük a hasznos madarakat A nagy hóesés következtében hasznos madaraink táplálékhoz jutni nem tudnak. Az éhséget legfeljebb két-három napig bírják, és ha közben élelemhez nem juthatnak, elpusztulnak. A cinke, a vörösbegy és a feketerigó már jelentkeztek a házak környékén. Adjunk nekik enni. Tegyünk ki oszlopra, vagy az ablakba kis deszkatálcára: férges diót, tökmagot, napraforgómagot, zsírt, kekszmorzsát, vagy kössünk ki a fa ágára marhafaggyút. Sósat (kenyérmorzsát) ne adjunk nekik, mert ettől elpusztulnak. Ezek a madarak évről évre visszatérnek ahhoz a házhoz, ahol ennivalót kaptak. A hasznos madarak meghálálják a gondoskodást, mert elpusztítják a szőlőkben és a gyümölcsösökben a rovarokat. Védjük őket, ne csak a zord időjárás viszontagságától, de a osúzlizó gyerekektől is. . (cm) Ott akar lenni Mexikóban A napokban felkerestem Pattermann utcai lakásán Kiss Gézát, az olimpiai atlétakeret, tagját. Kiss Géza 23 éves, a Budapesti Spartacus atlétája, középtávon versenyez, tehetségével és szorgalmával került be az „olimpiai” keretbe. Nemcsak az egyesületében folytat szorgalmasan edzéseket, hanem idehaza is. Pálya híján persze csak „mezeizik”, ami heti két napon 40—50 kilométert jelent. Legjobb eredménye a 800 méteres síkon 1 perc 50,4 másodperc. — Hogyan jegyezte el magát az atlétikával? — kérdeztem. — Még 1959-ben, mint kis legényke, az utcabeli gyerekekkel a piactéri „grundon” sokat fociztunk. Nem a fut- balltudásommal, hanem a gyorsaságommal tűntem ki. Éreztem, hogy a futás nekem semmi megerőltetést nem jelent. Már akkor gondoltam arra, hogy milyen jó volna, ha Monoron lenne atlétikai pálya, ahol a többi fiatallal együtt képezhetném magamat. A következő évben felkerültem Budapestre iskolába, ott a BVSC edzője, Lombos Dezső felfigyelt rám, és már ebben az évben ott versenyeztem. — 1963 évben a Vasas Izzó versenyzője lettem. Edzőm: Híres László, a sokszoros magyar válogatott volt. Ebben az évben kerültem a budapesti ifiválogatottba, 1964-ben pedig az utánpótlás válogatottba, az osztrákok ellen, Klagenfurtban. Abban az évben behívtak katonának, de ott továbbra is szorgalmasan edzettem, s közben Pest megyei válogatott is voltam. — 1965 őszén leszereltem; ettől kezdve a Budapesti Spar- tacusban versenyeztem, Somr kuti János edző keze alatt. 1966-ban 800 méteren megnyertem Budapest bajnokságát, az országos bajnokságban pedig a diósgyőri Stoll mögött második helyen végeztem. Egyébként nagyon boldog vagyok, hogy az „olimpiai” keretbe bejuthattam. Remélem — a monori Nagy Imre nyomdokait követve — Mexikóban sikerül bebizonyítanom, hogy érdemes lenne a monori fiatalokkal foglalkozni. Oláh Gyula MAI MŰSOR MOZI Monor: Hideg napok (széles). SZIKRÁK
