Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-12 / 10. szám

*t^iíir/qp 1967. JANDÄR 12., CSÜTÖRTÖK T ánc-prognózis Országszerte megkezdődött a farsangi idény: a főváros­ban és vidéken ezekben a he­tekben több száz táncos ösz- szejövetel kínál szórakozási le­hetőséget. Az idei farsang egyébként megerősíti a tapásztalatot, hogy a rövid életű, múló di- vátáramlatok a tánc területéről sem tudják kiszorítani a jól bevált hagyományokat: a bé­csi valcer, az angol keringő, a tangó, a slow-fox, a rumba, mit sem vesztett népszerűsé­géből, viszont a nemyég még nagyon felkapott divatszámok, mint a letkiss, a shake, hát­térbe szorultak. A farsangi- szezon egyúttal tréning is a „hivatásos” társa­sági táncosok számára: a bálák mintegy előselejtezők a márciusban kezdődő területi versenyekre, amelyeket Bu­dapesten, Pécsett, Győrött, Nyíregyházán és Békéscsabán rendeznek meg. ,A területi versenyek legsikeresebb sze­replői az idén is országos versenyeken vesznek részt, s külföldi versenyzők társaságá­ban, szakmai zsűri előtt vetél­kednek majd a társastánc-baj­noki címért. Hegedű és az oxigénigény Az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet­ben — mint erről Szende Ottó kandidátusi disszertációjában beszámolt — sokoldalúan vizs­gálták a hegedűjáték életta­ni vonatkozásait. Kiderült, hogy bár a hegedülés egyálta­lán nem nevezhető izom­munkának, hanem a moz­gások precizitása és koor- dináltsága játszik benne nagy szerepet, mégis je­lentősen módosítja a he­gedűs lélegzését. A nyugalmi helyzethez vi­szonyított perctérfoggt, vagy­is a percenként belélegzett le­vegő a kísérletek során 100— 385 százalék között váltako­zott, s 8 liter helyett 12—30 liter volt. Ennek megfelelően változott az oxigénfogyasztás is. A lélegzés ugyanakkor fe­lületesebbé vált, a nagyobb perctérfogatot a kísérleti sze­mélyek nem mélyebb, hanem szaporább lélegzéssel érték el. A lélegzetvételek gyakorisági) a nyugalmi helyzet 112—287, a légzés mélysége pedig 49— 150 százaléka körül mozgott. A lélegzetvétel könnyebb, ha emeljük karunkat és lá­GUMIMATRAC-VILAGREKORD A nemzetközi piac mind újabb területeire tör be a Pal­ma Gumigyár újtípusú gumi­matraca. Méretei nagyjában megegyeznek a régebbi fajtá­kéval, külsőleg elsősorban ab­ban különbözik tőlük, hogy széleit nem kerekítették le, oldalai szögletesen találkoz­nak. így jóval kényelmesebb fekvés esik rajta és akár kem­ping-berendezésként, akár ágybetétként használható. A Műanyag trektorelkatrészek ■ A traktorok javításánál használt drága importanya­gok helyettesítésére a Szarvasi Mezőgazdasági Gépjavító Ál­lomás alkalmazott hazánkban először műanyagot. Az első hatszáz műanyaggal javított DT és MTZ típusú traktort a legkülönbözőbb talaj-' és domborzati viszonyok között próbálták .ki. Az egyéves pró­ba tapasztalatai igazolták, hogy a helyileg előállítható műanyag alkatrészek tökélete­sen megfelelnek mezőgazda- sági gépek javítására. VARSÓ 111 éves veit Meghalt a világ egyik leg­öregebb asszonya, a 111 éves Magdalena Trepkowska. magyar gumiipar ezzel a cik­kel jelenik meg első ízben az amerikai kontinensen. A magyar gyártmány sikere a kiváló minőség mellett a kedvező termelési költségnek is köszönhető. Ezt főként az­zal az új, rendkívül termelé­keny tömeggyartási technoló­giával érték el, amit maga a Palma dolgozott ki. Jelenleg 23 másodpercenként kerül le a szalagról egy-egy új gumi­matrac, ami ezen a téren alig­hanem a világrekordot jelen­ti. búnkat, mintha leszorítjuk. Ennek megfelelően a hegedűsök belélegzésé­nek túlnyomó része, 85,7 százaléka olyankor követ­kezett be, amikor felfelé húzták a húron vonóju­kat. A kilégzés viszont többnyire a lefelé vonás közben történt, a zeneileg súlyos, vagy meg­nyugtató helyeken, a zenei kifejezések vagy mondatok végén. A mozgásokhoz alkal­mazkodó lélegzetvétel hiá­nyosságait, az oxigénadóssá­got az előadók a zenei tagolás miatt előálló szünetekben, az egyes tételek és az egész mű befejezésekor hozták be mé­lyebb lélegzetvételekkel. Mint­hogy egy-egy koncert arány­lag hosszú időre, két órára fo­kozott igénybevételt jelent, a kutatók előnyösnek tart­ják, ha az előadók külö­nösen nehezebb műveknél előre kijelölik az oxigén­egyensúlyt helyreállító mélyebb lélegzetvételek helyét és ezt felkészülésük közben be is gyakorolják. Magának a műnek technikai nehézségét főleg a lélegzetvé­telek meggyorsulása, felülete­sebbé válása jelzi. Az oxi­génfogyasztás, illetőleg a perc­térfogat növekedése nem pár­huzamos a mű technikai ne­hézségével. A kísérletek során mindegyik előadó a két Paga­nini: Caprice lejátszása köz­ben vett aránylag legtöbb lé­legzetet. Jóval kevesebbet Bach szólószonátája és még kevesebbet Ver adni: Largója közbep. Ha az oxigénfogyasz­tás túlzottan növekszik, ez arra mutat, hogy valami nincs rendben, az előadó fáradt vagy gyakorlottsága nem áll a meg­felelő fokon. A zenei teljesít­mény szempontjából is az az előnyös szituáció, amikor a kezdeti feszültség aránylag magas, de a nyugalmi helyzet két és félszeresénél nem na­gyobb oxigénfogyasztása után csökken, vagy legalábbis azo­nos szinten marad az oxigén­fogyasztás. Megfigyelték, hogy az előadásban elkövetett hiba hatására azonnal fel­ugrott az oxigénfogyasztás, viszont a folyamatos játék, miután az előadó „behegedül­te magát" csökkentette a szer­vezet megterhelését, oxigén­igényét. Nincs influenzajárvány Külföldön több helyen ütöt­te fel fejét a legutóbbi idő­ben influenzajárvány. Ami hazánkat illeti, nálunk az influenza — az eddigi ta­pasztalatok szerint — két-há- rom évenként okoz nagyobb arányú megbetegedést. Leg­utoljára 1965-ben, azt megelő­zően 1962-ben,| illetve 1959- ben lépett fel influenzajár­vány. Ezek szerint nem lehet kizártnak tekinteni, hogy ez évben is találkozunk vele. Mindenesetre eddig semmi sem utal közeli jelentkezésé­re. Ugyanis a táppénzes bete­gek száma, az iskolai hiány­zások aránya, a rendelőinté­zeti és a körzeti orvosi ren­delői forgalom olyan jelzőszá­mok, amelyek elsősorban utal­nak az influenza megjelenésé­re. E számok jelenleg is az év­szaknak megfelelő színvonalon mozognak. Válasz — kinek is? Vízbetörés a földalatti Rákóczi úti szakaszán A Rákóczi úton, az Asíória és a Blaha Lújza téri állomá­sok között az elmúlt év vegén készültek el egymástól körül­belül 23 méter távolságban az 5,5—5,5 méter átmérőjű vonál- alagutak. Miként a múlt év­ben több ízben beszámoltak a tájékoztatók, az alagutakat rendkívül nehéz geológiai viszonyok között, vízdús homokban kellett épí­teni. t Az alagutakban ezekben a napokban befejező munkákat végeztek. Ennek során kedden a késő esti órákban vízbetö­rés történt. A víz homokot is sodort magával az alagútba. A vízbetöréskor személyi sérülés nem fordult elő. Az elzárási munkák haladék­talanul megkezdődtek. A víz útjába zárófalakat építettek. Ez a munka hajnalra _ ered­ményt hozott, az alagútba a homokbefolyás megszűnt, a vízbefolyás lényegében csök­kent. A következő feladat, hogy a beomlott laza homok helyére cementhabarcsot saj­toljanak be. A Budapesti Rendőrfőkapi­tányság közlekedésrendészete a szerdán reggel elrendelt for­galomkorlátozást szerdán este a Rákóczi út, Nyár utca és Puskin utca — útszakaszon va­lamennyi jármű számára fel­oldotta. HAVAS BUDAPEST A titkárnő beszólt, hogy itt /ah. Mondtam, engedje be. Egy pillanatra idegesség löb- oant fel bennem, de elmúlt. Egyszer ennek is meg kell történnie. Húztam, halasz­ottam, most már nem megy :ovább. Bejött, mosolygott, i kabátját még odakinn fel- ikasztotta, a jólszabott öl- ;öny feledtetni tudta, hogy negyvenéves, s pocakosodni rezd. Kezetfogtunk, én ahogy -égen, ő meg — ahogyan ez Ilik. Egy ilyen emberrel. Só­hajtottam, de csak magam» oan, mert sokszor fojtoga­tnák éreztem mindazt, ami — illik. Ami nekem illik, ámít mások megtehetnek, de nekem nem illik. Na, mind- így. Láttam, nyugtalan. _Nem, nem ideges, ahhoz 6 túl magabiztos, s eléggé öntelt. Hsak nyugtalan. Mit akarnak tőle? Semmit. Vagyis — mindent. — Régen láttalak. Rámnézett, s pici ingerült­séggel "felelt: — Hozzád nem lehet csak úgy beállítani.' — Most sem magadtól jöt­tél. — Nem akartalak zavarni. Gondolom, megvan a magad dolga. Hivattál, az más. Egé­szen más. — A megyebizottsági elv­társak kértek meg, beszéljek veled. Ismerlek régről, va­laha ... — Valaha ... Rámemelte tekintetét, s éreztem, most húzódik ösz- sze minden idege, izma, mint amikor az ökölvívó kiindul a ring sarkából. — Valaha együtt kezdtük taposni az utat. És mintha most már nagyon más úton lennénk. Rágyújtott Még kétszer kattintott az öngyújtójával, mint akinek most áz a leg­fontosabb, elsőre lángot ad-e, s csak azután szólalt meg: — Rébuszokban beszélsz. Talán .igaza van. Volt, amikor félmondatokból meg­értettük egymást. Ügy lát­szik, az idő mindent elte­met. Még az ilyesmit is. Vagy nem az idő? Éreztem, a türelmetlenségtől össze­szűkül a gyomrom, legszíve­sebben megráznám, s rá­kiáltanék: ember, hát udva- -iaskodni kell veled? Finom­kodni, ostyában beadni, amit izelőtt... Azelőtt! Mindig íz az azelőtt. Nem és nem akarjuk megérteni, hogy nemcsak előrelépő emberek vannak, hanem olyanok is, akik ... akik, mint ő, min­dent azoknak köszönhetnek, akiket most bolondnak néz­nek, leszólnak, megjegyzése­ket tesznek rájuk, akik fin­torognak, ha politikáról hal­lanak, akik megszédülnek a tojásfejűekről, meg technok­ratákról szóló mítoszoktól, s már-már úgy érzik, személyi tulajdonuk a hatalom. — Furcsa dolgokat hallot­tam rólad. Furcsákat, ért­hetetleneket. Nekem érthe­tetleneket. Biggyesztett a szájával, két ujjával legyintett: — Ja, szóval ezért... — Ezért? Tényleg nem akarsz engem érteni Péter? Nem érzed, hogy mindaz, amit kimondatlanul is tudsz — hiszen a megyeiek há­romszor is beszéltek veled — már-már tragikus? Felugrott, végre elhagyta az illendőség okozta feszélye- zettség, odaállt elém, s ahogy régen — pillanatnyi meleg­ség futott végig bennem —, hevesen gesztikulálva kifa­kadt: — Mit akartok tőlem? Mit akarsz te is, meg a me­gyeiek is? Mit, az istenit?! Dolgozik a gyár? Dolgozik. Dollármilliókat hozunk az országnak? Igen! A semmi­ből hoztam fel? Igen! Elvit­ték az igazgatót? Igen! Ott­maradtam magamra, fenenagy igazgató-főmérnök címmel, kétszeres munkával? Igen! Keresztülrágtam a kásahe­gyet? Igen! Hát akkor mit akartok? Végre most az eredeti, az igazi volt. A két vörös folt kigyúlt az arcán, előre-hátra billegett a jobb lábán, s ott hadonászott az orrom előtt. Kifogyott a levegője, mélyet sóhajtott, közbeszóltam: — A malaszt már nem is kell?! Ügy nézett rám, mint aki kába álomból ébred. Vissza­kérdezett: — Malaszt? Miféle malaszt? — A párt — malaszt. Te mondtad, nem? — Mószeroltak neked? — Hagyd ezt a hangot! Akik két kézzel kapnak utá­nad, mert nem akarnak hagy­ni elsüllyedni, nem ezt ér­demlik. Még akkor sem, ha neked — neked, aki valaha magad is pártfunkcionárius voltál! — az egész megyebi­zottság... Mert ezt is te mondtad. Az értelmiségi klub­ban, két konyak között. Igaz? És valaki rendreutasított. Hogy ittál. Ha mások nem lépnek közbe, akkor ott bot­rány lesz, igaz? — Tehát leadtak neked mindent? Jó vaskos dossziét P’űjthettek össze rólam, nem­de?! Vasas Péter igazgató-fő­mérnök rémtettei! Jól hang­zik, mi? — Tudsz te arról, hogy az ioarigazgatód már kétszer le akart váltani, s éppen a me­gyebizottság lépett közbe? Azok a — szerinted — párt- bürokraták?! Megdöbbent. Látszott rajta, hogy minderről semmit nem tudott. Leroskadt a fotelba, ahhoz sem volt ereje, hogy szájába tegye a cigarettát. Gyűrte a kezében, s úgy mo­tyogta: — Leváltani? Leváltani, en­gem? Kétszer? Kétszer is? De hiszen a gazdasági eredmé­nyek ... az eredmények... a fejlődés... ' — Milyen áron? — Áron? Hogyhogy milyen áron? Még mindig nem nyerte vissza sima nyugalmát. Azt a nyugalmat, amivel halálra sér­tet. embereket, alakét moso- lvogva tett lehetetlenné. Az öreg Szakács Sanyi bácsi! Meghívja a vezetőségválasztó taggyűlésre, mert hiszen vala­ha őt is ott vették fel a párt­ba, s erre azzal felel az öreg­nek, hogy „nekem már régen nincs időm ilyen malaszt- dolgokra”. Szegény öreg, majdnem sírva menit fel a pártbizottságra. A valamikori Vasas elvtárs. A főmérnök úr! Felálltam, odamentem az ablakhoz, szándékosan hátat fordítottam neki, néztem ki­felé, nem szóltam semmit. Az öreg Szakácsra gondoltam. A szívét, a lelkét kitette értünk. Negyvenötben egy szem ma­gában kezdte a gyárban. És kik kerültek ki a keze alól. Hányán! És akkor egy per- nahajder csak így képentörül- heti! Malaszt-dolgok! Hát ide jutottunk!? Felemelünk embereket, s azok az őket emelő tenyérről úgy tekinte­nek le, mintha maguk nőttek volna olyan magasra?! A fel­felé fordított tenyér óv, biz­tos talajt ad. De ha egyszer lefelé fordul ez a tenyér? Mi­be kapaszkodik akkor az, aki addig oly biztosnak hitte a sorsát? Mibe, kikbe kapasz­kodna Vasas Péter? Visszafordultam, de ottma­radtam az ablaknál: — Hiszel te valamiben? Nézett rám, s semmi más nem volt az arcán, mint a dühvei kevert rémület. — Szerettem volna sok min­denről beszélni veled. Ma­gyarázatot kérni, indokokat, érveket. Van neked szíved? Az öreg Szakács neked annyi, mint egy lelkes bolond? Aki tizenkilenctől idáig két gatyá­ra valót sem szerzett, de ugyanakkor mérhetetlen kin­cseket osztogatott, eszét, szi­vét adta értünk? Miféle em­ber lettél te? Mit kérjek tő­led számon, ha a magad lel­kiismerete nem szólal meg? Soroljam neked, miért kerül­hettél egyetemre? Míg te ta­nultál, az öreg Szakács, meg a többiek dolgoztak helyetted. Neked keresték a kenyeret Neked, érted? És tudod, mii mondok neked? Még akkor is, ha a szemembe nevetsz, ha ezl — mert kedvenc szavad járása — brosúra szövegnek neve­zed: olyan szakembert, mini te, könnyebb találni, mint Sza­kács Sanyi bácsit? Érted? Ült, a cipőjét bámulta, rám se nézett, úgy kérdezte: — Leváltatok? — Ez, ez az egyetlen dolog izgat téged. Nincs neked szám­adásod se az öreg Szakáccsal se a megyeiekkel, velem se. hát még a saját lelkiismere­teddel! A helyed, az megma­rad-e? A fizetés, a prémium, a külföldi utak, a jutalékok, a reggel fel nyolc után égj perccel az asztalodra tett fe­kete ... Sajnáltam? Nem, már nerr tudtam sajnálni. Amikor a me­gyeiek kértek, hogy beszélje! vele, még hittem, reméltem Amikor azonban azt mondta mit akartok tőlem, már tud­tam, hogyha jönne is a segít­ség, későn érkezne. Mit akar­tok? A-kar-tok ... Ti. A me­gyeiek, meg te is, meg Sza­kács, a többiek. Ti. Tőlem Egy néhány szavas mondat, s benne az egész ember. A mái ember. A korábbihoz nem if hasonlítható. Akit kívül si­mára gömbölyítettek, belü pedig mintha kilúgozták vol­na. Semmi nyoma a múlt­nak, a honnan jött-nek,- é: semmi kétség afelől, hogj hová megy. Régi képek ötlöttek fel ben­nem, évek óta nem is jutottal eszembe. Otthon talán meg­vannak még, valamelyik fiók­ban. A többiekkel együtt m is rajtuk, ketten. Vasas akkoi kerüit az üzemből a város bizottságra, de minden szom­bat—vasárnap jött velünk fa­lura. Hajtott egész héten, e végezte a szombat, vasárnapi is, csakhogy velünk jöhessen Papír. Fényes papír, ha fé­nyes még. Egy idő után : fényképek is elhomályosod nak: évekig magunkkal hord tűk a képeket, mint valam sajátos igazolást. Együtt kezd tűk, együtt csináljuk is végig Együtt? Keserű remegés futott végif rajtam, s ráült a gyomromra Már megint. Gyógyszert kel lene bevennem, előtte — nem Majd akkor, ha elmegy. Mer most úgyis feláll, motyog va lamit, s elmegy. Tehetetler mérgemben ordítani szeretten volna: ne, ne menj el! A szél megrázta az ablako­kat, de hallottam, ahogy hal­kan a helyére ugrik a becsu­kódó ajtó kilincsének nyelve Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom