Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-15 / 295. szám
1966. DECEMBER 15., CSÜTÖRTÖK "“^frrfap 3 A tsz-tagok új nyugdíjrendszeréről tanácskozott a SZOT elnöksége A SZOT-elnöksége megtárgyalta és jóvá hagyta a mező- gazdasági t ermelöszö vetkezeti tagok új nyugdíjrendszeréről szóló előterjesztést és elhatározta, hogy azt a kormány elé terjeszd. Diákok — albérletben 12 STRAND A székesfehérvári VTRGY- ben készülődnek az új közép- és rövidhullámú táskarádió, a Strand jövő évi sorozatgyártására. Az első 12 mintát a laboratóriumban készítették el. A Strandnak hét tranzisztora van, két lapos elemmel működik. Jóval kisebb, mint elődei. A tervek szerint gyártása 1967 második évnegyedében kezdődik. A múltkor valaki arra hívta fel a figyelmemet, hogy Tá- piószelén és Nagykátán több ! albérletben lakó középiskolás ' van nehéz helyzetben. A gye- | rekek meglehetős kevés ellen- j szolgáltatást kapnak pénzükért. Megtörténik, hogy este kilenc- j kor eloltják náluk a villanyt, | nem tudnak tanulni. Sokszor i meleg mosdóvizet sem kapnak. Ilyen útbaigazítással nyitot- ] tam be a tápiószelei gimnázi- j um igazgatójához, Kali Endréhez. Mondanivalómon eléggé | csodálkozott, de készségesen i megígérte: lehívatja az összes | gyereket, aki — tudomása szerint — itt a községben albér- I lóként él, mert vagy más vá- i rosból jött, vagy olyan tanyán lakik, ahonnan télen nagyon '. rossz a közlekedés. S míg a : gyerekekre vártam, arról tájékoztatott, hogy eddig egyetlen | szülő sem jött a tanárokhoz panaszkodni, a diákok sem i emeltek kifogást, egymás közt i sem beszélnek arról, hogy ki900 ezer palack A Magyar Állami Pincegazdaság badacsonyi palackozóüzemében hatféle újbort palackoznak. Az Aranyhid, Tihanyi rege, Csobánci szürkebarát, Badacsonyi muskotály, Balatonszepezdi. rajnai rizling és a közismert Badacsonyi zöldszilváni borokból mintegy 900 ezer palackkal szállítanak a kereskedelemnek. 800 előadás- 35000 hallgató A TIT budai járási szervezetének munkája Az. utóbbi években megnőttek a tudományos ismeretterjesztés feladatai. A követelmények teljesítése érdekében széleskörű program lebonyolítását vállalta a TIT budai járási elnöksége. A terv megvalósításában nagy segítséget kapnak a járási tanács művelődési osztályán kívül a Hazafias Népfronttól és a járási nő tanácstól. E gyümölcsöző együttműködés eredménye megmutatkozik a program sikeres teljesítésében. A munkaterv szerint az évadban 84 helyen szerveznek előadássorozatot. Tíz termelőszövetkezetben indítottak „Ász-akadémiát”. Az ifjúság részére 22 előadást tartanak, összesen mintegy 800 előadás hangzik el különböző kérdésekről. Az előadások témaköre sokrétű. A TIT budai járási szervezete 180 előadóval rendelkezik. Tanárok, orvosok, mérnökök, közgazdászok, mező-' gazdásaok tevékenykednek 13 szakcsoportban. Az előadók felkészülésének segítésére a járási elnökség előadói konferenciákat tart. Lehetővé tették, hogy az iskolák szemléltető eszközeit is igénybe vegyék. Ma már az előadások 10 százalékát, a témáknak megfelelő filmvetí- lés követi. Az idei évadban különös- ) open az előadások színvo- I üának emelésére fordítanak t -t gy gondot, s mintegy 35 000 lallgató részvételére számítaI nak. Körültekintő csoportosí- j tás6ai és szervezéssel megol- I dották, hogy az előadások kielégítsék a lakosság érdeklődési körét. Az eredmények mellett gondokkal is küzdenek. Bár a | műszaki kérdések iránit meg- I nőtt az érdeklődés, mégsem tudtak megfelelő együttműködést kialakítani a Mechanikai Művekkel és az Ipari Szerelvény- és Gépgyárral. Több helyen közömbösek a TIT előadásai iránt. Egyetértenek ugyan az előadássorozatok elindításával, de azok sikeres lebonyolításával nem törődnek. A megye legnagyobb lélekszámú járásának szüksége lenne egy vándor filmvetítőgépre, illetve kocsira. Ennek segítségével a távoli tanyákon is tarthatnának filmvetítéssel összekapcsolt tudományos ismeretterjesztő előadásokat. Érthetetlen az is, hogy a több mint 3000 tagot számláló spar tégy es ül et ek egyetlen alkalommal sem veszik igénybe a TIT elpadóit. A téli időszak pedig nagyon alkalmas volna arra, hogy a sportoló fiatalok is növeljék ismereteiket a különböző társadalmi és természettudományos kérdésekben. A TIT budai járási szervezetének munkáját áttekintve megállapítható, hogy feladatuk tudatában mindent elkövetnek az ismeretterjesztés kiszélesítésére, magasabb színvonalra emelésére. Szávai Ferenc | használnák őket. Ügy tudja, a | családi körben élő és az albér- letben lakó gyerekek között j nincs különbség; ruházatuk rendes, magatartásuk megfele- lő. A közölteket a gyerekek ! megerősítették. Hallgassuk meg őkel. í Mészáros Jóska elsős. Apja a csemői tsz-ben növényvédelmi felelős. Azért jött ilyen messzire, mert mire a ceglédi iskolában jelentkezett, már minden hely betelt. Szombaton a tanítás után hazamegy, s vasárnap este érkezik vissza. Ablak nélküli hallban alszik s ezért százötven forintot fizet. Tüzelőt a szülei vesznek, a tűzrakásról míaga gondoskodik. Napközben tanulószobás, benn eszik az iskolában, általában hét. óra mire hazaér. Csomagot kap otthonról és kisebb kiadásaira zsebpénzt, heti 30—35 forintot. Vass Emma szintén Ceglédről jött. Először a mezőgazda- sági technikumban jelentkezett, de 3,4 tizedes tanulmányi átlaga nem volt jó ajánlólevél, így került Szelére. Kelten laknak egy szobában 200—200 forintot fizetnek. Ez a kialakult ár. Reggelit, vacsorát az otthonról hozottból esznek, kolbászt. sonkát tojást. Néha frisset vásárolnak. — Hová jártok esténként? — Nemigen van hová. Sietünk haza befűteni. Esetleg átmegyünk a szomszédba tv-t nézni, mert a háziaknál nincs. — S ha akarnátok, meddig engednének el benneteket? — A tv-műsor után azonnal haza kell mennünk. Csák Aranka ceglédi, Janko- vics Ilona farmosi. ők másodikosok, itt lettek barátnők a közös szobában. Egy tanárnőnél laknak. Sajnos, a szoba északi fekvésű, lassan melegszik. — Farmos itt van a szomszédban. Nem jobb lenne otthon? — Tanyaiak vagyunk. Egy óra lenne az út ide Szelére. Ha nagy hó van, busszal sem tudok jönni. Tavaly próbáltam, de többször tüdőgyulladást kaptam. így sokkal jobb. És nagy segítség, hogy a tanárnőnél lakunk, korrepetál velünk. Malatinszky Anna albertir- sai. ő már harmadikos. Kezdettől albérlő, a helyével elégedett. Ketten élnek egy szobában, ágyneműit, tüzeiőt otthonról kapnak. — Ki mos rátok? — Hét végén hazavisszük a piszkost, az apróját meg magunk. — Van hol? — Hogyne. A néni még azt is megnézi, melegen öltözünk-e mielőtt reggel eljövünk. Megfőzi a teát, szóval rendes. Gondol rá, hogy tanuljak. Tanyai iskolából jöttem és a matematika még ma is gyengén megy. Szőlősi Mária szelei, de Külső-mezőn lakik. Szobatársnője ipari tanuló, viszonyuk a főbérlőhöz családias. 118 gimnazista közül ennyi az albérlő. A lányok egyébként már pályát választoltak, egy kivételével védőnőnek készülnek. Valamennyiüknek nem sokkal kevesebbe kerülne a havi utazási bérlet, ha bejárók lennének. A szülőknek kétségtelen megterhelés az albérlet. Tüzelőről, zsebpénzről is gondoskodniuk kell. Az iskolai menzát is fizetik. Az étkezési díj a tanulmányi eredménytől függően harminc, illetve 70 forint. Aki jól tanul, 4,3 tized felett van. az 30, aki pedig alatta, 70 forintot fizet havonta. Lássuk Nagykátát, hátha ott más a helyzet. Pátkai Imre a gimnázium, Kátay Szilveszter a kollégium igazgatója. Nincs tudomásuk róla, hogy a diákok a kialakult áron felül fizetnének, vagy kevesebb szolgáltatást kapnának a szokásosnál. A kollégiumban a ráutaltak közül a jó tanulókat részesítették előnyben. Ezenkívül 20 exter- nátusi helyet létesítettek, ami közül csak tizennégy van betöltve, többre nem akadt jelentkező. Rajtuk kívül nyolc diák lakik — főleg rokonnál — albérletben. Kettő közülük externátusi volt, de kiléptek. Azóta ismét lakást változtattak, mert föbérlőjük nem jó szemmel nézite magatartásukat. — Az év elején megbeszélésre hívtuk össze a szállásadó családokat — mondta Kátay Szilveszter. — Elmondtuk, hogy mik az iskola követelményei velük szemben. I Egyébként ezek idős emberek, hosszú évek óta fogadnak ma- [ gükhoz diákokat. Az albérleti díj elfogadása egyben azt is jelenti, hogy törődniük kell a családjuktól távol élő fiatalokkal. Ha rendellenességet tapasztalnak, felkeresik az iskolát. És ugyanígy a gyerekek is tudják: őrködünk felettük. — De hívjuk be Nagy András negyedikest, a diáktanács I tagját. — Az ő feladata az ex- temátusi diákok ellenőrzése. Nagy András kékbe kötött füzetet hoz magával. Abba írja feljegyzéseit, hogy a künn- lakó diáit látogatásakor mit ta.patíratalt. Rendszerint egy tanár kíséretében ellenőriz. A bejegyzések között olyasmi adódik, hogy az illető diák j „20.30-kor még nem volt otthon, moziba ment”. — Sok közül et ele az éjjeli bagoiy? — Ügy tetszik érteni, hogy sokáig kimaradunk-e? — Pontosan. — Nem. Egyrészt nem sza- I bad, másrészt magunk is j igyekszünk, hogy sötétedésre hazaérjünk. Sok a kötözködő | részeg Nagykátán. — Megtörtént-e, hogy aiz albérletben lakó diák arról pa| naszkodott, nem tud tanulni, mert kilenckor leoltják a villanyt? — Hárt ki tanul olyan sokáig? — tör ká az őszinte csodálkozás Nagy Andrásból. Az általános nevetés elülté- vel ő is a már előbb említettekről beszél, akii.knek vitájuk volt a szállásadójukkal. A nagy ni pont a szegény „kizsákmányolt” diákokról kút- , baesett. Mégsem sajnálom a | sok munkát. Örülök, hogy a panasz egyedinek bizonyult. Eddig nemigen tudtam róla, hogy középiskolásaink között albérlők vannak. Biztos, hogy a kollégiumi bennlakás lenne az ideális mindegyikük számára, athol a meleg szobától a fürdőig és a nevelésig mindent megkapnának. Valószínűleg egyszer eljutunk oda is. Most viszont megnyugtató, — még akkor is ha este egyedül kell tüzet rakniuk —, hogy az iskola figyelme az albérleti szobáikra is kiterjed. Komáromi Magda András Laci kollégánk végleg elhagyott bennünket. Olyan csendesen, szerényen, mint ahogyan közöttünk élt, ahogyan naponta szelíd mosollyal az arcán bejött a szerkesztőségbe, hogy lekopogja írógépén cikkeit. Már közel egy éve csak a szíve és gondolata volt velünk, mert nagyon súlyos betegség vette le a lábáról, s hosszú-hosszú időre ágyhoz kötötte. Az utóbbi hónapokban lábadozott, a remény, hogy még egyszer talán visszatérhet, derűssé tette napjait. Most már, amikor úgy hitte, túljutott az életveszélyen, küzdött is azért, hogy visszajöhessen közénk. Nem sikerült. Laci a felszabadulás első napjaitól kezdve a sajtó munkásainak sorában dolgozott, s teljesítette hivatásiénak érzett kötelességét. Azt mondta egyszer egy beszélgetésen: „Tudod, én 45-ben nem voltam még kommunista, de láttam, ki képes arra, hogy a legtöbbet tegye. És azóta eltelt több mint húsz év, jóban és rosszban. Együtt nőttem az országgal, mindenhez, ami történt, hozzákapcsolódik az életem. Ezért lettem kommunista.” Beteg volt már régóta. így dolgozott, csendben, halkan, szerényen, soha nem panaszkodott, szorongását, aggályait magába zárta. Várta a halált, de írásaiból az élet szeretető sugárzott. Érzéseit úgy szőtte cikkeibe, hogy — bármiről is írt: a messzi tanyán élő emberekről, vagy a fóti Gyermekváros lakóiról, a külvárosi talponállókban élő szerencsétlen sorsú férfiakról, nőkről, alkoholistákról — minden sorát átjárta a gven- gédség és a szeretet. Hiányozni fog nekünk nagyon, súlyos veszteség ért bennünket. Egész évben dolgoznak a traktorosok Törökbálinton Régi gondja a mezőgazdaságnak a traktorosok téli foglalkoztatása. Egy részüket ugyan a javítóműhelyek bevonják a téli gépjavításba, de a „legkritikusabb” hónapokban, amikor a kemény fagyok miatt nem vonulhatnak ki az erőgépek a földekre, sokan munka nélkül maradnak. A Kertészeti és a Szőlészeti Kutatóintézet törökbálinti gazdaságában megoldották ezt a problémát, s már egész éven át jól jövedelmező elfoglaltságot tudnak biztosítani az erőgépek vezetőinek is. A traktorosokat kiképezték a legfontosabb kertészeti ismeretekre, s ha az eke kifagy a földből, a gépvezetők metszőollóra cserélik át a volánt, s a gyümölcskertekben dolgoznak. A példát más gazdaságokban is követik Buda környékén. Kilátótorony — a Hajdúságban Hajdú-Bihar megyében megkezdték az első kilátótorony építését. Debrecen mellett, a nagy erdőséggel borított Gáton, a turista házaknál építik fel a 44 méter magas kilátót. Hóhan-fagyban AMILYEN SOKÁIG VÁRATOTT MAGARA, olyan gyorsan, egyik óráról a másikra köszöntött be a tél: nemcsak hóval, hanem hóviharokkal, nemcsak hideggel, hanem dermesztő széllel is. És ha még olykor — mint most — vissza is lopja magát az enyhébb, ősziesebb idő, a naptár lapjain a december visszavonhatatlanul a telet, s a zord időjárással ösz- szetartozó feladatainkat jelzi. Mi mindent, s hány helyen kell tennünk, hogy megbirkózzunk a téli természet állította akadályokkal, hogy hóban, s fagyban is helyt- áilva megőrizhessük a termelőmunka, a közlekedés zavartalanságát, a mindennapi élet megszokott ritmusát. Százezrekre rúg azok száma, akiket kenyerük dacolni késztet hideggel, hóval, metsző széllel: háromszázezer ember dolgozik az építőiparban, több mint 130 ezer a vasúti, és 110 ezer a közúti közlekedésben, s közülük ha csak minden harmadik-negyedik van is kitéve közvetlenül az időjárás viszontagságának, a feladat nagysága, jelentősége akkor is nyilvánvaló. Ha még hozzávesszük, hogy -aj- tuk kívül mások munkafeltételeinek biztosításáért, s ugyanakkor a kellő gondoskodás megteremtéséért is van mit tennünk az iparban épp úgy, mint a kereskedelemben, s a mezőgazdaságban — I akkor mérhetjük csak fel igazán, milyen sokrétű, s ma- I gasfokú szervezettséget meg- j kívánó a feladat. NEM ÜNNEPELNI KELL j azokat — mondotta az egyik vasúti csomópont pártbizott- í ságának titkára — akik helytállnak és biztosítják a sze- ! mély- és teherszállítás fo- ' lyamatosságát, hanem — segíteni kell őket. A szavak j igazsága nemcsak a távolba J kígyózó vaspályák munká- j saira érvényes, hanem a bolti eladóra, a kút és az istálló j között kilométereket gyalog- i ló állattenyésztőre, a tej • j szállító gépkocsi vezetőjére. ! mindazokra, akik a tömjé- ] nézésre nem, de a segítésre, a figyelmes gondoskodásra annál inkább igényt tartanak. Lezárt, fűthető — vagy legalábbis huzatmentes — munkahelyet biztosítani az építő- munkásnak; teát, melegedőhelyet a közlekedési dolgozónak; téli ruhát a váltókezelőnek éppúgy, mint a köztisztasági dolgozóknak, a tréfásan „hóeltakarítóknak” nevezett hómaró és homokszóró gépek kezelőinek; pótoltatni a műhelyek, üzemépületek hiányzó ablakszemeit, több gőzt adatni az öltözők fűtéséhez; gondoskodni a fűtőberendezések, így például az építőiparban használatos propán-bután gázkályhák, hőlégbefúvók gyors javításáról, állandó karbantartásáról; mindez csak kiragadott példa arra, hol lehet és kell segíteni azoknak, akik elgémberedett kezekkel, de zokszó nélkül dolgoznak mostoha körülmények között is, s valóban nap mint nap hősies erőfeszítésről, becsületes helytállásról tesznek tanúbizonyságot SOKFÉLE TAPASZTALAT IGAZOLJA, hogy a téli hónapok nagyobb bajok, fennakadások nélküli „átvészelése” feltételezi az irányítás nagyfokú szervezettségét, az esetlegesség, a véletlenszerűség száműzését, a váratlan helyzetváltozásokra való felkészülést. És az említettek elsősorban nem anyagi-technikai eszközöket igényelnek — bár szarvashiba lenne ezek fontosságát, jelentőségét lebecsülni —, hanem az úgynevezett szubjektív, emberi tényezők maximális figyelembevételét és biztosítását. A nemtörődömséget, szervezetlenséget tapasztaló munkás joggal veszti kedvét, s aligha kapható maximális erőfeszítésre; a legelemibb gondoskodást, így például a meleg teát nélkülöző gépkocsivezető, a vattaruhát valahol a raktárban, de nem a maga testén tudó pályafenntartó munkás joggal elégedetlenkedhet, mert ahogy tőle, ugyanúgy másoktól is a kötelességek maximális és maradéktalan teljesítését kívánja meg a tél, a hóban, ^fagyban való helytállás. Ér- ! tünk, valamennyiünkért fa- ! gyoskodnak tíz- és százezrek: érezzék hát a nap minden percében az arra hivatottak! gondoskodásának melegét. M. L. András László 1921-1966
