Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-15 / 295. szám

rtvr Micro 1966. DECEMBER 15., CSÜTÖRTÖK KÖNYVESPOLC PATAKI FERENC: MAKARENKO ÉLETE ÉS PEDAGÓGIÁJA PÉCS Százhetvenhét éves cukrászda kezdtek valóra válni a for- radalom-teremtette nagysze­rű perspektívák. A kötet első fejezete vé­gigvezet ezen a nehéz, de mindig felfelé haladó úton; történelmet mond el, egy nagyszerű élet munkáját, küz­delmeit, egy nagyszerű élet­mű megalkotásának folyama­tát mutatja be. Nevelési elmélet Makarenko neveléselméle­tének alapjait tárgyalja Pa­taki Ferenc kötetének má­sodik fejezete. Foglalkozik a Makarenko életművéhez hoz­zátapadt sztereotip szójárás — az „alkotó alkalmazás” szóhasználat — valamint a nevelés és oktatás egységes, makarenkói felfogásával szem­benálló egyoldalúság kérdé­sével. Ez a rész mint egy bevezető Makarenko nevelés- elméletének kibontakozásá­hoz, a legfontosabb témakö­rök felvetéséhez. Ezek a tár­gyalt témakörök: a nevelési folyamat mint közösségi élet- gyakorlat; a tudat és maga­tartás dialektikája a nevelési folyamatban; a nevelés célja; a nevelési cél a pedagógiai gyakorlatban; a pedagógia és a pszichológia kapcsolata. Közösségi nevelés A következő, harmadik fe­jezetben a szerző a rrnafcaren- kód közösségi nevelési szerve­zetforma kérdéseit tárgyalja. A közösség: ez Makarenko pedagógiájának és etikájának legfontosabb kategóriája. A közösség — vonja le a követ­keztetést a szerző — minde­nekelőtt szociális képződ­mény, a szocialista termelési viszonyok szerveződésének tipikus formája, tehát ereden­dően a szociológiai vizsgálódás tárgya. Fi mellett — nevelői közösséget"tekintve — peda­gógiai és pszichológiai szem­pontból is vizsgálandó s ép­pen ez a komplex szemlélet- mód ad magyarázatot arra, hogy Makarenko „mindenki másnál árnyaltabban és sok­rétűbben tudta kidolgozná a közösségnek, mint szociológiai ; egyszersmind pedagógiai je­lenségnek módfelett bonyo­lult kérdéseit”. Nem vélet­len, hogy ez, a közösségi ne­velési formával foglalkozó fe­jezet kiemelkedő része Pata­ki Ferenc munkájának. A makarenikói életművet tárgyal­va foglalkozik a közösség szo­ciológiájával, a nevelő-közös­séggel és önkormányzatával, a közösség strukturális és fej­lődés-törvényeivel és a közös­ség-lélektam néhány kérdé­sével. Módszertan A kötet végül a pedagógiai hatás megszervezésének mód­szertani problémát: Icáját fog­lalja össze — a nevelés logi­káját és a pedagógiai techni­kát, a hatástípusokat és for­máikat, valamint a pedagógiai technikának a közösségi élet és tevékenység egyes terüle­tein való megvalósulását érintő legfontosabb témakö­röket. „Arra a Makarenkóra van szükségünk — írja utószavá­ban a szerző — aki merészség­re és alkotásra hív és ösztönöz. Szavaival és példájával egyaránt!” A kötet ezt a Makarenkót idézi. Dér Ferenc DEBRECEN BEMUTATTÁK A HORTOBÁGYI KÖRKÉPET A Debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetem dísz­udvarán bemutatták Liener Béla alkotását, a Hortobágyi körképet. A 58 méteres al­PRESSZO - ESTIKE Még nem tartottak ugyan ke­resztelőt, de ezt a nevet szűnjék az új lakótelepi eszpresszónak Aszódon: Estike. Az elnevezés in­dokolt, hiszen az Ipari Müszergyár munkásai, technikusai és mérnö­kei, s a más vállalatoknál mun­kálkodók, egyaránt az esti órák­ban szakíthatnak maguknak egy­két órát arra, hogy megigyanak itt egy feketét, egy pohár bort, vagy egy kis erős italt. kotás világ körüli útja után került vissza Debrecenbe. Dr. Béres András, a deb recent Déry Múzeum igazga­tója ismertette a körkép tör­ténetét, kiemelve, hogy a több mint 30 évvel ezelőtt készült kép a hortobágyi pusztának egykori hiteles, néprajzilag értékes bemuta­tása. A körkép Los Angelesből érkezett vissza, s a tervek szerint a hortobágyi pásztor- múzeumban a néprajzi ki­állítással együtt mutatják be az érdeklődőknek. Foto: Gábor A kabátos ember Cabrakovics Csaba harmadik volt a lis­tán a már ismertetett okok miatt. Dabrako- vics Dezsőnél kicsit bajban lett volna az elnökség, ha nincs megfelelő rutin. De volt. Dabrakovics ezért elhagyta az ülést és így az elnök­ség nélküle hozta meg a döntést. És lám, a pártatlanság csodája, ez 600 forint jutalmat jelentett a távollevő Dabrakovics ríak. Már-már úgy tűnt, hogy probléma nélkül zárul az elnökség ülése, amikor az igaz­gató hangja elcsuk­lott és alig hallható­an a következő nevet dadogta: — Kovács István segédmunkás. Az elnökség össze­nézett. Ki lehet ez az ember, aki ilyen név­vel és beosztással az igazgató szájára és a jutalmazandók listá­jára meri vétetni ma­gát? Az elnökség egyik tagja emléke­zett egy hasonló név­re, de az János volt és 1944-ben elesett a fronton. Egy másik elnökségi tag már- már felemelte a ke­zét, hogy elfogadja. Tudniillik a sógorát is így hívják. Csak az utolsó pillanatban ju­tott eszébe, hogy a sógora nem ebben a gyárban dolgozik. — Ki ez, nem is­merjük! — zúgták az elnökségi tagok. És ez rendkívül be­csületes tett volt, hi­szen a jutalomosztó elnökség azért elnök­ség, hogy csak isme­rőseinek osszon jutal­mat. Már-már felhív­ták volna a szokatlan nevű embert, amikor a rendész a homloká­ra csapott. Mindjárt el is mondta, hogy mire gondol. Olyan ember volt, aki mindjárt tovább adja azt, ami eszébe jut, ezért legtöbbször sza­vát sem lehetett hal­lani. — Ez az az ember, akinek a múlt héten az a kabátlopás ügye volt... Az igazgató szája megremegétt a düh­től. Az elnökség többi tagja is szükségét lát­ta száját remegtetni ekkora disznóság hal­latán. Pabrakovics bácsi könyvelő és el nökségi tag még el is kiáltotta magát: ab- zug! A többiek, akik 1920 táján még nem voltak választó pol­gárok, tagadóan ráz­ták a fejüket. Soha ilyen szégyent, hogy egy kabátlopó tolvajt még megjutalmazza­nak! Soha! Kovács Istvánt az igazgató saját kezével kihúzta. Mit kihúzta, leradírozta a listáról. Helyette Kabrako- vics Károly művezető kapta meg a hatszáz forint jutalmat. Pedig Kovács Ist­vánnak nagyon jól jött volna ez a kis pénz. Szegény feje vehetett volna rajta egy új kabátot a régi helyett, mert hogy a régit a múlt héten el­lopták tőle. Miskolczi Miklós kandalló árasztja, s pompás üvegcsillárokkal világítanak. A falon ott díszük az eredeti alapítási tábla, amely a város egyik padlásáról került elő. A cukrászda hatvan vendég fogadására alkalmas. S3 fokos víz- 1943 méter mélységben A Sárvár melletti Rábasöm- jén határában olajkutatók 1943 méter mélységben 83 fo­kos vizet találtak. Ez a víz az előzetes vizsgálatok sze­rint — ipari felhasználásra (sólepárlásra) és nőgyógyá­szati kezelésre egyaránt al­kalmasnak látszik. Akik Párizst kérik számon ^»"7 »olt, akinek imponált; volt, aki nem hitte; volt, akit [ £ á meghökkentett. És olyan is volt, aki helyeselt. A \ m ß „Húsz óra” fővárosból falura helyezett - orvosáról van szó. A magánbár-szerű pincéről, ahol napon­ta elvarázsolja saját magát egy ember, miközben koktélt iszik, bódultán hanyatt dől a kereveten, nézi Edith Piaf döbbenetes fotóját és hallgatja hangját. Fáradt, unat­kozó, megcsömörlött ember ez az orvos, aki a napi néhány órás lelki Robinsonságban bárokról, éjszakai kiruccanások hangulatáról, szép testű lányokról ábrándozik. Szigorral, részvétlenül, hallgatagon végzi munkáját. Úgy érzi, hogy inéltatlan és megalázó körülmények közé került, földrajzi és szellemi provinciába, ahol minden prózai és érdektelen. És ahol kicsinyes emberek kicsinyes farkastörvényeket próbál­nak egymásra kényszeríteni, egy szerinte nagyon kisstílű élet jogán. Ö ebből nem leér. Távol tartja magát, elzárkózik min­dentől, ami valamelyest is a falu életéhez kötné. És menekül a maga teremtette pincebárba, Edith Piaf hangjához. S egy miliőhöz, mely Párizst idézi. Ez az orvos ugyanis Párizst kereste ebben a faluban, amikor odahelyez­ték. S mert nem találta, számon kéri azóta is. A filmbeli orvosnak nincs neve. Az sem biztos, hogy léte­zik pontos hasonmása. De mindez lényegtelen. Lehetne peda­gógus, gyógyszerész, agrármérnök, agronómus, vagy más ér­telmiségi, aki falun, esetleg kisvárosban él. De ne általáno­sítsunk, nem lenne igaz. Arra viszont feltétlenül érdemes felfigyelnünk, hogy élnek emberek vidéken, akik főiskolát, egyetemet végeztek, s kesernyés szájízzel munkahelyüktől „Párizst” kérik számon. Pontosabban: olyan körülményeket, melyek nem viselik magukon a ,,provincia" bélyegét. Érveket hoznak fel vélt igazuk bizonyítására, s ezek az érvek lassan már elméletté növik ki magukat. A „nincs”-ekre alapoznak, ezekből von­nak le következtetéseket is. Valahogy így hangzik: vidéken csak meghalni lehat. És védekeznek ellene, ki így, ki úgy. Szótlanul hallgattam R. István érvelését. Agronómus volt, most fővárosi gyárban dolgozik. Laltása volt, most al­bérletben él. Sokat keresett, most fele annyi is elég. — Nem érdekel. Most is van annyi pénzem, hogy meg­élek belőle. És itt, ha az utcán járkálok, az is esemény. A légkört, a fővárosi hangulatot nem pótolhatja semmi. Itt tudok programot csinálni magamnak, s annak értelme van. Amikor agronómuskodtam, sok pénzem volt, nem tudtam, mit kezdjek vele. Tízforintos alapon ultiztunk és ittunk. Ez jelentette a kikapcsolódást munka után. Hónapokon keresztül ismétlődött mindez. Szinte megőrült tőle az ember. A mun­kámat? Szeretem most is. De milyen körülmények között élek? Ez a lényeg. Az agronómus egyszerű megoldást választott: ott hagyott mindent. Valósággal menekült más, saját szempontjából al­kalmasabb körülmények közé. Többen cselekednek így, s ez már önmagában véve is elgondolkoztató. És akik maradnak? Azok közül hányán emlegetnek saját környezetük jellemzé­sére földrajzi és szellemi értelemben vett provinciát? Egy­szerű lenne csak őket kritizálni, csak őket elítélni, csak őket vádolni. Egyszerű lenne és igazságtalan. Nem arról van szó, hogy felmentést nyerjenek. Nem. De mind abban, amit mondanak, vagy felhoznak „mentségükre”, sok igazság van. Nem lehet tagadni a tényt, hogy vidéken nehezebb az élet. Nehezebb, de nem a munka, a kereset miatt. Magyarázatnak marad tehát a kishitűbb élet, a szűk, és nem elég értelmesnek vallott mozgásterület. És formálisan valóban minden erre mutat. Az élet megnyilvánulásának alapjai vidéken és a fővárosban is azonosak, „csak” azzal van baj, ami az alapok után következik. Egy-egy falu, vagy kis­város szokásai, élet- és erkölcsi felfogásai sokkal zártabbak, sokkal merevebbek. Gyakran elhangzik az intés: „Hohó, fia­talember, nem Pesten vagyunk!”, s ebben a mondatban sok minden benne foglaltatik. Talán a lényeg. Talán a legfonto­sabb indíték, mely miatt a vidékre került értelmiségi az első összecsapás után keserűséget, csalódást érez. Valami áttörhe- tetlen falat sejt maga körül, s azt, hogy a provincialitás tör­vényei a maguk állandóságával megfojtanak mindent, ami az ő elgondolásaiban, törekvéseiben új és nagyobb lélegzetű, így születhet meg a magánbár ötlete, s így a gondolat, hogy „szellemi száműzetésben élek”. Elkedvetlenednek, melankoli­kusan dolgoznak, fásultak és közönyösek lesznek, szinte el­lenállás nélkül. S ez jelent valamit. Többek között azt, Hogy az egyete­met, főiskolát végzett embereket nem készítjük fel kellő gonddal egy nagyon is reális, és nagyon is értelmes küzde­lemre. Elkerülnek a fővárosból és megdöbbennek, hogy új környezetükben egy sor olyan dolog hiányzik, ami a fővá­rosban természetes. Eleve elvárnak minden olyat, ami a mai körülmények között egyszerűen lehetetlen. És mivel értelmesen nem tudnak támadni a rossz meg­szokások, a visszahúzó konzervatívizmus ellen, védelembe vonulnak, s nagyjában feladják a harcot. Keresnek maguk­nak valami olyanféle vigaszt, mint Edith Piaf hangját a filmbeli orvos. Tétlenségre kárhoztatják mindazt, az alkotó energiát, amely munkájuk elvégzésén kívül még bennük maradt. Ez a tétlenség pedig közöny, ferde elméleteket és csömört szül. Nyugtatják magukat azzal, hogy hozzájuk méltatlan helyre kerültek, ahol alkotni, értelmesen mozogni nem lehet, csak vegetálni. Jöjjön tehát az ultiparti tízforintos alapon, sok itallal, egy szükebb társaságban ... Egyszerű és banális példát említenék azzal összefüggés­ben, miről feledkeznek meg. Arról, amit általában az ember tesz egy rendezetlen lakásban. Festet, kitakarít, helyére rak­ja a dolgokat, otthonossá tesz. Közben elfárad egy kicsit? Igen, de ez a fáradtság — öröm. A mindennapi életben, persze, nem egészen ilyen egysze­rű. Nehezebb a „rendcsinálás”, több erőfeszítést kíván, na­gyobb a fáradság is. De maradjunk a jelképes városnál: Pá­rizs sem lett a semmiből. És akik ezt a várost a jó és értel­mes élet szimbólumaként említik, s kérik számon — a leg­lényegesebbet nem értik. Ök tudják igazán, milyen is „Párizs”, de csak a kényel­mét szeretnék élvezni. Ki építse tovább? Hankóczi Sándor I Anton Saemjcnovics Maka­renko élete és életműve — történelem és élő valóság együtt. Történelem: nagyszerű életútja; s életműve — a szo­cialista pedagógia-tudomány és gyakorlat szinte kimeríthe­tetlen forrása, de gazdag anyaga a polgári tudományos kutatásnak is. A róla és mű­veiről szerte a világán meg­jelent tanulmányok és kötetek száma könyvtári, de lamérhe- tetlenek azok az eredmények, amelyek közvetlen tudomá­nyos és gyakorlati pedagógiai tevékenységéből, majd peda­gógiájának alkalmazásából fa­kadnak és amelyek alkotó gyakorlati átültetése ma már nemzedékek szocialista tuda­tában, a szocialista tudatfor­málás eredményes gyakorlatá­ban mérhetők le. Makarenkó élete és pedagó­giája — ez a címe Pataki Ferenc több mint félezer ol­dalas könyvének, amely ezt a nagy életet és életművet fogja át tudományos, egyben gyakorlati igénnyel, magas színvonalon. „Napjaink szo­cialista pedagógiájának az élő Makarenkóra van szüksége... — írja a szerző. — Munkánk során két fő törekvés vezérelt. A korábbi kísérleteknél hatá­rozottabban óhajtottuk érvé­nyesíteni a történetiség elvét Makarenkó életművének meg­közelítésében , és értelmezésé­ben. A történeti és a logikai elemzés arányos összekapcso­lásával reméltük elérni azt, hogy neveléselméleti rendsze­rét a maga belső logikájához hívein rekonstruáljuk, és tör­téneti kibontakozásában tár­juk fel. Emellett arra töre­kedtünk, hogy az egyes kér­dések tárgyalása során mesz- szemenően tekintettel legyünk mai iskolai nevelésünk gya­korlati szükségleteire.” A szerző törekvései dicsére­tesen és elismerésre méltóan valósultak meg a kötetben; könyve — magyar szerzőtől az első ilyen igényű munka — mind a pedagógiatudo- tnány művelőinek, mind pé­tiig a gyakorló pedagógusok számára rendkívül értékes; a mű hasznos, fontos hozzájá­rulás „a makarenkói örök­ség honi meggyökereztetésé­hez és teljesebb elsajátításá­hoz”. Történelmi áttekintés Pataki Ferenc — alkotói koncepciójának megfelelően — kötetének első fejezetét az életmű történeti áttekintésé­nek adja, azt az ötvenegy- néhány életesztendőt tekinti át, amelyben megszületett, majd kibontakozott Makaren­ko neveléselmélete, s vált a szocialista pedagógia materiá-^ lis erejévé. A nagy október^ előtti gyermekévek; az 1905-S 5s első orosz forradalom és $ a Krjukovban ifjú néptaní- $ tóként eltöltött évek — amely $ időszakban már kialakulnak $ pedagógiai érdeklődésének és j! elhivatottságának fő irányai $ — a „tanügyi bürokrácia” el- ^ leni harcai; tanulmányai a ^ poltavai tanítóképzőben — ^ majd a Nagy Október elér- ^ kezése ... Ezek a főbb álló- másai az első éveknek. ^ „Az októberi forradalom $ jtán csodálatos távlatok nyíl-§ tak meg előttem” — idézi a ^ íötet Makarenkót, akinek ^ ezután következő életszaka- ^ ?zát e csodálatos távlatok el- ^ érése és megvalósítása töl- s lőtte be. 1922-ben már érett ^ :udós, aki tudja, hogy „aS marxista pedagógiának a $ szocialista társadalom peda- $ gógiai gyakorlatából, a fel- $ lalmozott nevelési tapaszta- $ latok tudományos elemzésé- ^ Pől és általánosításából kell ^ megszületnie”. A közoktatásig szervezők központi főiskolá- ^ iára benyújtott felvételi ké-^ relmében már világosan meg- ^ adja saját neveléskoncep- $ cióját és a marxista peda- 5 gógiai kutatások legfonto- $ sabb problémakörét is fel- $ vázolja. A makarenkói peda- $ gógiai koncepció kibontakozá- $ sa a legendás Gorkij-telep és $ a Dzerzs’nszkii-kommuna tör-; ténetével esik egybe — itt S összeült az elnök­ség, hogy jóváhagyja az ünnepre esedékes jutalmazásokat. A gyár igazgatója kezé­ben tartotta a java­soltak névsorát, és egyenként előterjesz­tette. Első volt Ab- rakovics Aladár, mert őt senki meg nem előzi az abc-ben. Abrakovics üzemve­zetőt mindenki is­merte, s legjobb lel­kiismerete szerint jó­váhagyta a javasolt nyolcszáz forintot. Sőt, a jegyzőkönyv szerint meg is tap­solták. Következett Bab- rakovics Béla rész­legvezető. Öt is is­merte mindenki. Minden jutalomosz­tásnál szerepelt a ne­ve, és mivel a juta­lomosztó elnökség is mindig ugyanaz, egy pillanatra sem volt kétséges, hogy Babra- kovics már zsebében érezheti a jutalmat. Ezt ő is biztosra vet­te. Ezért három éve a sógorától kölcsön­kért nyolcszáz forin­tot, amelynek fedeze­téül ezt a jutalmat jelölte meg. Pécsett, a Kossuth Lajos utcában megkezdték az utca­képbe nem illő, öreg, rozoga épületek lebontását. Az a törekvés, hogy az utca egykori híres létesítményeit eredeti rendeltetésének adják vissza. így lett nemrég is­mert szórakozóhely a hajda­ni Pannónia Kávéház, ame­lyet hosszú ideig raktár cél­jára foglaltak le. Most a Kossuth Lajos utca másik nevezetessége, a híres pécsi cukrászdinasztia, a Caf- lits-család által 1789-ben ala­pított cukrászda kapta visz- sza eredeti formáját. A jelenleg Éva nevet viselő üzlet Mária Terézia korának hangulatát idézi. Padozatát, pultját vörös márvánnyal bur­kolták, a fehér kis márvány­asztalkák mellett biedermeier székek állnak. A meleget ha­sonló stílusú fehér porcelán-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom