Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-10 / 291. szám

AVECSÉSI JÓKAI-KLUB ÉLETÉBŐL A napokban ünnepli 20 éves fennállását a vecsési Jókai- klub. Kiss István, a klub vezetője, elmondta, hogy több szak­kör is működik a klub keretében, ahol az idősebbek és fia­talok részvételével mozgalmas klubélet folyik. MOHOE«vmín A PES.T MEGYEI HÍRLAP K|J l Ö N K I A S A VIII. ÉVFOLYAM, 283. SZÄM 1966. DECEMBER 10.. SZOMBAT Hrachovina Lajos és Horányi Lajos próbálják. a versenydarabot Gyuresán Sándor és Virth János a játékteremben szóra­koznak. Szabó János Lápi föld, tyúkfarm, eső Ebéd a „két szomszéd vár“ szakembereivel Befejezte éves tervét ti 3Magl0di Gépgyár és Öntöde A Maglódi Gépgyár és ön- ezek az eredmények arra is jobb munkával segítsék elő tödé, vállalati, párt- és szak- köteleznek, hogy a jövőben to- vállalatuk jó hírnevének öreg- szervezeti vezetősége örömmel vábbi lelkesedéssel, több és bitesét, jelenti, hogy a IX. pártkongresszus tisz­teletére tett vállalásaik eredményeképpen 1966. évi teljes termelési tervüket befejezték, sőt a november 30-i termelési adatok szerint már 100,4 szá­zalékra teljesítették. Ezt az eredményt a 210 fős tervezett munkáslétszámmal szemben a termelékenység nö­velésére tett vállalásaik rea­lizálása során 198 fővel sike­rült teljesíteniük — az előző évi 195 440 forin­tos egy munkásra eső ter­melési értékkel szemben ez évben 225 783 forintot érték el, mely 115,5 százalékos teljesí­tésnek felel meg. Az elért szép eredményekre joggal büszkék a Maglódi Gépgyár és Öntöde vezetői és dolgozói, de egyben tudják — A vecsési VIZÉP férfikara ma este hat órakor az üzem­ben a Munkásőrség Központi Férfikarát látja vendégül. Ve­zényel Révész László, közre­működik Fenyő Péter és Vas Gábor harmonikaművész. Ügyeletes orvos Gyömrőn dr. Balogh Sán­dor, Monoron dr. Péterffy Gusztáv, Pilisen dr. Illanicz Elemér, Üllőn dr. Csík Pál, Vecsésen dr. Fodor Etelka tart ügyeletet vasárnap. — Ügye­letes gyógyszertár Monoron a Vörös Hadsereg úti, Vecsésen a János utcai. Nem hivatalosan, ebéd köz­ben a Vígadóban találom a monori két szomszéd vár fiatal, fiatalabb és legfiatalabb kép­viselőit: Bencze Endrét, a Kos­suth Tsz párttitkárát, Lánczy Kornél főmezőgazdászt és Da­ru Istvánt, az Űj Élet állatte­nyésztőjét. A kérdést sem hivatalosan teszem fel: mi újság a „szom­széd várak”-ban, de a válaszok nyomán azonnal előveszem a jegyzetfüzetet, mert mindkét szakember szabályos interjúval szolgál. íme, Lánczy Kornél: — Elkezdtük jellegzetes téli munkálatunkat a tavalyihoz hasonlóan: a lápi földdel való talajfeljavítást. A Bogárzóból termeljük ki ezt az értékes humusztartalmú földet és sze­relnénk az idén is — ha az 200 vagon tüzelő a monori TÜZÉP-telepen Gyér a forgalom a monori TÜZÉP-telepen. Pedig van bőségesen tüzelőféleség. Az emberek sokkal igényeseb­bek, lemérhető ez azon, hogy megválogatják, milyen szénből vásárolnak. Bicskei József, a monori TÜZÉP-telep vezetője elmond­ta: — Ennyi jó minőségű — hangsúlyozta: választékos — tüzelővel nagyon régen nem volitumk ellátva, mint jelenleg. Különösen dorogi és tatai fé­nyes szén, valamint a berentei dió — közkedvelt. Az elmúlt év hasonló idő­szakában bizony csak el­vétve akadt ezekből a jó minőségű szénfélékből. Igaz, a lakosság idejében gon­doskodott szénkészletének biz­tosításáról. — Milyen olcsóbb szénfélé­ket tárolnak a telepen? — Van Lignit, és ide számít a dudari diószéri. Meg kell azon­ban azt is mondaná, hogy a kiskalóriájú és salakos kisterenyei és mátrano- váki szenek teljesen meg­szűntek, nem gazdaságos a kitermelésük. — Cserépkályhában milyen szenet célszerű tüzelni? — A berenteit, a tatai és do­rogi szenekkel keverve.— Vi­gyázni kell, nehogy a túlságo­san nagy kalóriájú szenet — például magyar és német bri­kettet, vagy kokszot — hasz­náljunk, mert az hamar tönk­reteszi a csempéket. Bicskei József telepvezető­fá­tól megtudtuk még, hogy ból is van elég. Felfűrészelt bükkfából korlátlan mennyiséget vá­sárolhat a vevő. Az idő váratlan enyhesége ne tévessze meg a lakosságot. A szeszélyes időjárás gyorsan hozhat hideget és csapadékot. Aki tehát még nem töltötte fel szeneskamráját tüzelővel, most van rá lehetősége. Ha leesik a hó, nedves, nehéz lesz a tüzelő és könnyebben porlad. A TÜZÉP-telep ezért ezúton hívja fel a lakosság figyelmét a fentiekre. A statisztikai számok azt mutatják: vannak még olyanok, akik elodázták a tü­zelő beszerzését. Most itt az alkalom! időjárás engedi — legalább 300 vagonnal szétteregetni belőle ott, ahol a talaj minősége meg­kívánja. S hogy milyen jól jártak a tavalyival is már, mondja, azt bizonyítja az a 108 hold sző­lő, amit a lápi földdel feljaví­tott talajon telepítettek, s aminek a fejlődésénél az egész tagság lemérhette fáradozási eredményét — hiszen a föld szétteregetése idején a tsz szinte minden tagja ott szor­goskodott a határban. A kiter­melés sem volt könnyű, hiszen a mocsaras Bogárzó megbízha­tatlan — megesett, hogy a tsz egy-egy lesüllyedt gépét a leg­nagyobb nehézségek árán tud­ták csak kiyontatni. Daru Istvánnak adjuk a szót, kicsit neheztel is: milyen keveset fordulunk meg a por­tájukon, pedig az Üj Élet köz­ponti telepén a tyúkfarm iga­zán szép eredményekkel büsz­kélkedik. A legutóbbi értékelés szerint 586 ezer tojás — az át­lagos baromfiállomány szám szerint 3400 tyúk — az eddigi teljesítménye. S ha a baromfi - népség teljesíti decemberi ter­vét is: 40 ezer tojást — akkor elégedettek lesznek velük. Eh­hez persze hozzásegítik őket a szorgalmas ' baromfigondozók: Gál Imréné, Marton Gábúfné és Balogh Lajos bácsi. — Nagyon szeretném, ha megírná még azt is — folytat­ja, és itt á KISZ-tag Daru Ist­vánra ismerünk —, hogy nem­rég beállított hozzám két úttö­rő. Azt mondták, szeretnék, ha valami nemes — és egyben hasznos — tett elkövetéséhez segíteném hozzá az őrseiket. Épp kapóra jöttek: mert a ba­romfiak vérvételéhez készü­lődtünk, s ilyenkor jól jönnek a szorgalmas és lelkes „csirke­fogók”. Igenám, csakhogy ami­korra már minden készen állt — zuhogni kezdett az eső. Mi­kor elmentem az iskola igazga­tójához, hogy hivatalosan is megbeszéljem a nemes tettre készülődő pajtások ügyét, ter­mészetesen nem kaptam enge­délyt — tekintve a zuhogó esőt — a gyerekek igénybevételé­hez. Itt volt az oltóanyag, más­napra megjöttek az állatorvo­sok, az eső is elállt. Gondol­tam kétségbeesve, megpróbá­lom még egyszer. Rohantam az iskolába, hogy az igazgató bá­csit megkérjem, hátha mégis elengedné a két őrsöt. Nagy volt a csodálkozásom, s főleg az örömöm, amikor az iskola kapuján belépve már ott ta­láltam a gumicsizmákkal, vi­seltes melegítőkkel, kesztyűk­kel felszerelt, nemes tettek el­követésére készen álló fiúkat és lányokat — csapatvezető­jükkel együtt. (f. o.) ŐSZ 4,5 — A Szovjetunióból nagy teljesítményű ŐSZ 4,5 magtisz­tító gépek érkeztek a monori vetőmag alközpont monori telepére. HÉT VÉGI SPORTJEGYZET A játékvezetésről gyénkben — nem bírták az idegtépő küzdelmek második félideit — vagy sokszor már az elsőt sem — és megzava­rodtak. Példa erre a már fel­sőbb . osztályban is sikerrel helytállt Petró játékvezető ese­te, aki teljesen kiengedte ke­zéből Szigetújfalun a Szigetúj­falu—Vecsés találkozót, vagy a nagy tehetségnek indult Da­ruiét (aki a Vecsés—Üj hártyán találkozót ragyogóan vezette) a Vecsés—Vác találkozó má­sodik félidejében teljesen el­vesztette a biztonságát. És végül ezt sem szabad el­felejtenünk: van egy olyan ré­tege is a játékvezetőinknek, akik ellen nagyon sok kifogás merül fel. Mint ahogy a labda­rúgók között akadnak jók és kevésbé jók — úgy van ez a játékvezetésben is. És ezt tu­domásul kell venni. Mi hát a tennivaló? A me­gyei játékvezető küldő testület nehéz helyzetét meg lehet ér­teni. Labdarúgó megye va­gyunk — és az igen sok mér­kőzésre — egyformán jó játék­vezetőket küldeni lehetetlen. Amit mégis meg kell és meg lehet tenni: játékvezetőink 151 sokkal szigorúbban követeljék meg a szabályok betartását — az ellenőrzés váljon hatéko­nyabbá és legyen eredménye­sebb. A másik oldala az érem­nek pedig a szurkolók, sport­köri vezetők nevelése, a szabá­lyok pontosabb ismerete az ő részükről is. Legyen tehát ez a kis össze­foglaló amolyan békekötés jel­legű is — hiszen a kritikák nem rossz szándékkal íródtak. Közös cél vezet bennünket: a labdarúgás szeretete. Szalontai Attila A közelmúltban egy sport­vezetővel beszélgettem, aki megjegyezte: nincs az ország­ban még egy olyan újság, ahol annyit szidták volna a játék­vezetőket, mint lapunkban. Na, ha valami túlzás volt is a megjegyzésben, kétségtelenül igen sok kritika látott idén napvilágot a megyei játékveze­tés ellen. A megyei játékvezetés élvo­nala — kitűnő. Ez látszólag ellentmond a fent mondottak­kal — de csak látszólag. A megyei bajnokság rangadói, amelyeket a legjobb megyei játékvezetők vezettek — több­ségükben — botrány nélkül — nagyobb játékvezetői hibák nélkül zajlottak le. Példa erre: a tavaszi Monor —Vecsés (Endes dr), az Üllő— Vecsés (Horányi) az. őszi Ve­csés—Monor (Szécsényi), vagy akár a Bag—Vecsés (Potocsnyi dr.) mérkőzéseket. A megyei játékvezetés ellen elsősorban a kisebb jelentő­ségű megyei mérkőzések (az itt elkövetett hibák később váltak nagy jelentőségűvé,/hi­szen egy pont döntő jelentősé­gű volt a felújításért vívott harcban). Általában a megyei játékve­zetők második vonala mondott több ízben csődöt. Az kétség­telen, hogy az idei bajnokság sokkal nagyobb követelmé­nyek elé állította a játékveze­tőket. Az izzó. forró légkörű megyei és területi mérkőzések levezetése úgy, hogy mindenki elégedett legyen a működésük­kel, sokkal nehezebb talán, mint az NB I-ben. Sokszor úgy nézett ki, hogy a nagyon tehet­séges fiatal játékvezetők — mert ilyenek is vannak me­'"""'""■""""""""""""""""sss"""ssss.-''sssssssssssssssssssssssssssssssssrsssssssssssssssssssssssssssssssssssss/s Kék álom buszban elmesélve özvegyasszonynak mozgalmas lehet — mond­ta, és az idős úr szemébe nézett. Meg a gye­rek miatt, mert azt magam nevelem, s hol egy körző kell, hol cipő, hol új ruha. — Nehéz lehet — mondta az úr ilyenkor, és kinézett az ablakon. Az asszony sóhajtott, és arra gondolt, jobb lenne, ha elvált lenne, mert az ilyen ötvenes agglegények már na­gyon raplisak, és nehezen szánják rá magu­kat a házasságra. — A gyerek miatt csinálom — mondta — ne érezzen hiányt semmiben. Ha lenne egy férfi, aki szeretné a gyereket, akkor könnyebb lenne. Elképzelte a férfi életét. Valamikor, fiatal korában, csalódott egy nőben. A nőt már elfe­lejtette, de megnősülni nem mert. Az üzem­ben ebédel, este kotyvaszt magának egy kis vacsorát, aztán lefekszik. Ha kérdezik, hogy él, azt mondja: boldog vagyok. Jó nekem így egyedül. Pedig ez nem igaz, senkinek sem jó egyedül. De, akiben van tartás, az soha nem vallja1 ezt be. Aztán arra gondolt, hogy karácsonykor együtt vacsoráznak ők, hárman. A fia, ez a férfi, meg ö. Egy egész család. Ö meg vissza­megy a kék buszhoz, ha letelik a szolgálat, a férfi megvárja a végállomáson. Hallgattak. Az asszony tapasztalatból tud­ta, nem kell forszírozni a beszélgetést. Hadd gondolkodjék el a férfi azon, amit mondott neki. — Menjen férjhez — mondta az úr, akit ő magában már Gézának nevezett. — Maga még férjhez mehet. Az asszony akkor megérezte, hogy soha nem tudja megszokni ezt a vidéki járatot. Ezen másfélék az utasok, mint a kék bu­szon. Ha az érdeklődés legkisebb jelét észreveszik a kalauzon, képesek bizalmaskodni. (d) Kék buszról tették erre a vidéki járatra. Ez lebukásnak számított, mert itt nem ülőkalauz volt, hanem oda kellett menni az utasokhoz, megkérdezni, meddig kérnek jegyet és a kal- lantyúra záródó ajtót is neki kellett nyitnia, csuknia. Meg az utasok is egészen mások. Aggodal­maskodó vidékiek, rengeteg csomaggal. Mi­után lezöttyennek az ülésre, szortírozni, ra­kosgatni kezdik a csomagjaikat. Minden meg­állónál kérdezősködnek, s ha látják a kalauz­ban az érdeklődés szikráját, azonnal mesélni kezdenek. A fiukról, aki itt Pesten borzasztó nagy ember, a lányukról, meg az. unokájuk­ról. A kollégák szerint meg lehet szokni az utasokat, nem feleselnek, mint a pestiek, ezen a járaton nincsenek viták, ö nem tudta megszokni őket. A kék buszban, ha lecsen­gette a kocsit, ha átkozódva is, de villám­gyorsan préselödtek beljebb az emberek. Tudták, aki sokáig kecmereg, azt becsípi az ajtó. Ezek itt nem igyekeznek. Hiába nógat­ja őket, a lépcsőn búcsúzkodnak, onnan kia­bálnak vissza, hogy mit üzennek az itthon maradóknak. És azt mondják neki: kalauz né­ni. Mi az, hogy néni?! A kék buszon azt mondták, hölgyem, vagy asszonyom, s az idősebb urak sokáig néztek rá, amíg nyújtották a vonaljegy árát, vicce­lődtek vele, aztán búgó hangon megköszön­ték a jegyet: Köszönöm, kisasszony. A kora reggeli buszon van egy kedves utasa. Idősebb férfi, nem hord karikagyűrűt, özvegy, elvált, agglegény?! Nagyon udvarias, neki el szokta mesélni, hogy azelőtt a kék buszon volt, ülőkalauz. Az sem volt leány­álom, mert a pesti utasok fegyelmezetlenek, ha rájuk szólt, képesek voltak egyesek a vég­állomásig jönni vele, csak azért, hogy tovább vitatkozzanak. De azért ott más volt. Moz­galmasabb volt az élete. Már amennyire egy A nyár tüze, zamata... Szép, ízléses új dekoráció kínálja Monoron a Hangu­lat presszó legújabb üdítő ita­lát: a hangulatkoktélt. Gyü­mölcskoktél ez amely­ben a plakát szerint a nyár minden tüze-zamata' bénáé van. Csábító az ajánlat, hiszen koktélt, mégpedig nem is akármilyet, hanem „hangulat” koktélt inni itt, Monoron nem mindennapi dolog. Ráadásul a nyár minden tüzét-zamatáí érezni... Ez kell nekem, ezt nem lehet, nem szabad, ki­hagyni — gondolom. Az el­határozás, hogy megízlelem: egyre jobban érlelődik, csábít. Csendes kis sarkot válasz­tok, kényelmesen elhelyezke­dem. A világítás kitűnő, han­gulatos, (hiszen olyan a fény, hogy az újság betűit nehéz lenne itt kiböngészni is). A közelben senki, csend van. Minden feltétel együtt van az új fogadására, a nyár ízének, tüzének, zamaténak fogadásá­ra ... Jöhet... (a koktél!) Per­sze, előbb a felszolgálónak kel­lene előkerülnie ..., de nem jön. Kezdetben nyugodtan, ké­sőbb már izgatottan várom, s közben elábrándozom, megro­hannak az emlékek ... ... Prága ..., Varsó ..., a i Balaton ..., Dunakanyar..'.,] Tisza-part..., Cegléd ..., de sokfelé jártam ezen a nyáron; is. Minden város, táj a hozzá] fűződő egy-egy eseménnyel, él- j ménnyel, mint egy-egy fény- ] kép, felködlik a nem is olyan\ messzi múltból... — Tessék kérem, mit hoz- i hatok? — kérdi az előkerült; felszolgáló — és egy pillanat', alatt a nyár minden íze, tü-\ ze-zamata eltűnt. Eszembe jutott, hogy fájt a i fejem — egy kávéra ugrottami csak be. Megrendeltem, hát ai duplát.. a „hangulatkoktél” \ helyett... Azért egyszer majd \ ezt az újdonságot is megkós- j tolom... majd, ha tényleg tél] lesz... és még messzebb leszj a nyár. — BM — j « VI A I MŰSOR MOZIK Ecser: És akkor a pasas. . . J Gomba: Némó kapitány (széles). 5 Gyömrő. A fehér asszony. Mag-! lód: A férfi egészen más (széles), j Mende: A jégbalett csillaga. Mo-; nor: Chaplin kavalkád. Nyáxegy-J háza: Az ,,I” akció. Péteri. A mi J házunk. Pilis: Hófehérke és a 7 5 Vagány. Tápiós-áp: Hideg napok. * ÜTápióstily: A párizsi Notre Dame. j Gri: Sok hűség semmiért. Üllő:; Pardaillan lovag (széles). Vasad: ; í gy olasz Varsóban, Vecsés: És az-5 Mexikó ... 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom