Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-07 / 288. szám
/ Szentendre *— X. ÉVFOLYAM, 95. SZÁM 1966. DECEMBER 7., SZERDA / PEST MEGYEI L A P K ÜL Ö N K I ADÄ S A A városi népfrontbizottság rendezésében ülésezett a „városi parlament" 500 kérdőívre 50 válasz — Miről beszéltek a felszólalók? Hol áll meg az autóbusz? ban, de mindössze 50 megválaszolt kérdőív érkezett vissza. Az értekezleten jelenlevők viszont örvendetes érdeklődést tanúsítottak a városfejlesztés problémái iránt: sokan jelentkeztek hozzászólásra, de az idő rövidsége miatt mindössze tizenöten mondhatták el javaslataikat. Dr. Szűk Ödön Pis- mán fejlődéséről, a Dunakanyar fejlesztéséről, Balogh László festőművész a város belsejében levő épületek romlásáról beszélt és szóvá tette a Szamárhegy gondozatlansá- gát a Tabakos kereszt közelében. Deim Pál — egyebek mellett — javasolta, hogy a jövendő kultúrház terveinek készítésébe vonják be Barcsay Jenő és Kor- niss Dezső országos hírű művészeinket, akik hasznos tanácsaikkal segíthetnék a felépülő kultúrház tervezői munkáját. A „korszerű“ HÉV-kocsik gyönyörei Leposchán István szentendrei lakos az alábbi, most történt panaszával keresett fel bennünket: — Vasárnap reggel hat óra után kellett HÉV-re ülnöm, hogy hét órára Pomázon, munkahelyemen jelentkezzem. Beültem a gyönyörű új kocsiba, melynek induláskor automatikusan zárultak ajtai, de annyira zárultak, hogy Szent- istvántelepig ki sem nyíltak! Pedig Pomázon kellett kiszállnom, egyetlen fél percre meg is állt a vonat. Ügy látszik a kalauz nem vette észre, hogy a mi kocsink ajtaja nem nyílt és tovább indította a vonatot. Hárman voltunk mindössze a kocsiban, ahol egy szolgálaton kívüli egyenruhás kalauz is velünk volt. Hárman nekiestünk az ajtónak, minden erőnket összeszedtük, hogy kinyissuk, de nem sikerült. Szentistvántelepen aztán, ahol leszállhattam, a motorve- ziető vállát vonogatta: Én kinyitottam az ajtókat! Az állomási jegykiadó „előzékeny” volt, felajánlotta, hogy „ingyen”, jegyváltás nélkül menjek vissza Pomázra. Nem értem a kifejezését: „ingyen”? Hiszen engem ért sérelem, mert munkahelyemen elkéstem, s máskor félve ülök fel a „gyönyörű és korszerű” kocsiba. ★ Az előadott panaszhoz csak ennyit: • Nem voltunk jelen e hajnali jelenetnél. Ugyanazon vasárnap, tizenharmadikán azonban délután magam is Pestre utaztam, szintén az „új” kocsiban. Pomázon megállt a vonat (órámat néztem) négy percig tartott, míg három leszálló nőnek kirángattuk az ajtót. A szolgálattévő fiatal kalauznő bosszankodva állapította meg, hogy az első és utolsó kocsi ajtajai kinyíltak:, csak a középső kocsié nem. Egyszóval, tökéletesek az új kocsik. Kérdés csupán: hogyan lehetne tisztességgel megszabadulni tőlük? Legalábbis addig, amíg nyitható- csukható ajtókkal, felső kapaszkodókkal, fűtött peronokkal, megfelelő csomagtartókkal és megfelelő ülőhelyszámmal és dohányzókocsikkal el nem látják őket! H. L. Kun Péter tanár és még mások a vasúti villasor elhanyagolt állapotát tették szóvá, Kisházi Iván pedig azt javasolta, hogy a jövő esztendei szentendrei napok előkészítését minél előbb meg kell kezdeni, hogy a legjellegzetesebb helyi idegenforgalmi látványosságokat mutathassuk be a látogatóknak. Több javaslat, kifogás és észrevétel hangzott el a HÉV- vel kapcsolatban is, valamint egyes utcák — mint a Stromfeld utcá — gyalogjáró építésének elmaradását említették. Az elhangzott felszólalásokra Sziráki Ferenc, a városi tanács elnöke és Wolf Lajos népfrontbizottsági elnök válaszolt. A gyermek és ifjúságvédelmi állandó bizottság a héten megtartott ülésén jövő évi munkatervét tárgyalta meg. Rendszeres ütemtervvel tovább folytatja a fiatalkorúak esti ellenőrzését mind az utcán, mind a mozielőadásokon, és a nyilvános vendéglátó helyiségekben. A bizottság meghallgatott szülőket, akiket figyelmeztetni kellett arra, hogy a gyermekek verése és éjszakai térdepelte- tése ma már nem tűrhető. Meghallgatott gyermekeket is, akik viszont a szülők iránti kötelező tiszteletről és engedelmességről feledkeztek meg. Ma már koldusok nem járják a várost, annak a rejtélyes 13 éves leánykának kilétét viszont még nem tudták megállapítani, aki éhező családja számára könyöradományért járt egyes házakban. A bizottság néhány segélyügyet is megtárgyalt, s ezúttal is megszavazott 3—400, sőt 500 forintos segélyeket, egyes, indokolt kérelmezők számára — gondos helyszíni környezettanulmányozás alapján. A gyermek és ifjúságvédelmi állandó bizottság a jövőben is minden érdekelt szülő, gyermek rendelkezésére áll a tanácsházán. (I. em. 7. sz. szoba.) SZIGETCSÚCS Három évvel ezelőtt tudóstársaság járta országunkat, természetesen ellátogattak a Dunakanyarba is. A Szentendrei-sziget csúcsán, Kisoroszinál táboroztak, s hazatértük után a Nemzetközi Kemping Újság hasábjain nyilatkoztak. „Bejártuk az egész kontinenst, de olyan szépet sehol nem láttunk, mint ott. Életünk legszebb nyaralása volt az ott töltött néhány nap.” Három éve nyilatkoztak így. S az örvendetes nyilatkozat ellenére Kisoroszi tanácsának vezetői mégis szomorúak. A maguk portáján mindent elkövetnek, hogy szebbé, kényelmesebbé tegyék életüket. Hatalmas társadalmi összefogásból épülnek a járdák, szépülnek az utcák, csak a most már nemzetközi közkedveltségnek örvendő szigetcsúcsi „vad táborral” nem tudnak előbbre jutni. Nem tudják kellőképpen kiépíteni. A Városépítési Tervező Vállalat ugyan már a múlt év márciusában elkészítette a terveket, de a kivitelezésre a mai napig sem került sor. Nagy szükség lenne rá pedig. Volt olyan vasárnapjuk, amikor „hivatalos számolás szerint” 85 gépkocsi ment át a községen a szigetcsúcsra. A szükség teremtett ugyan egy közegészségügyet szolgáló mosdót, mely korszerű és modern — azonban ez kevés. Levéltári emlékekből Mai fiataljaink már el sem tudják képzelni, hogy az autóbuszjáratok bevezetése előtt (harmincas évek közepéig) milyen óriási nehézséget jelentett a Dunakanyar menti községeink megközelítése. Nyáron, órákig tartó sétautazással hajóval jutottunk el Visegrádra, s a többi községbe, ősszel azonban megszűnt a közlekedés és szó sem lehetett volna akkoriban onnan naponta bárhová is utazgatni. A pomázi járás irattárában erről is olvashatók egykori elsárgult papírlapok. 1919. március 11-én, napokkal a Tanácsköztársaság megalakulása előtt, így hangzik a kereskedelemügyi miniszter leirata: ★ „Stolniczky Károly budapesti lakos bejelentése szerint a Szentendrei-sziget északi végéből kiindulólag Kisoroszi, Tótfalu, Pócsmegyer és Szigetmonostor községek érintésével a sziget déli végének közeiéig keskenynyom- távú, állati, esetleg gőz vagy villamos üzemű, önálló üzemkezelésben tartandó, közforgalmú gazdasági vasútvonalra, a január 24-én kelt rendele- temmel az előmunkálati engedélyt Stolniczky Károly budapesti cégre ruházom. Egyben az előmunkálati engedélyt a kérdéses vonalra, mint szabványos nyomtávú helyiérdekű vasútvonalra is megadom és azt a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Szentendre állomásához avagy más alkalmas ponthoz való csatlakozásra is kiterjesztem.” ★ E napokban már izzó volt a háború gyötörte lakosság forradalmi hangulata, az óvatos polgári kormányzat tehát más irányú gondokkal is küzdött. Március 14- én kelt az alábbi távirata: „Baross Endre pilisszántói birtokát az ottani lakosság birtokba óhajtja venni, dacára annak, hogy mint mezőgazdasági ipart űző és ötszáz holdnál kisebb birtok földosztási mentességet élvez. Felhívom a Főszolgabírót, hogy a lakosságot utasítsa, hogy a Birtokrendező Bizottság kiszállásáig minden önhatalmú ténykedéstől tartózkodjék.” ★ A háború után a rendkívül kiéleződött helyzetben a lakosság kezében rengeteg fegyver volt. Kitűnik a járási direktórium alábbi rendeletéből, amely már a munkáshatalom idején, a Tanács- köztársaság napjaiban kelt 1919. május 9-én: „A fegyverviselési engedélyekről készült kimutatásokból kitűnik, hogy egyes emberek birtokában 2—3 fegyver is van. Ez semmiképpen nem engedhető meg, a második, illetve harmadik fegyver tehát azonnal bevonandó! A román betörés fenyegette vidéken kitűnt, hogy a régi rend hívei, akik fegyverek birtokában maradtak, az első alkalom megnyilvánulásakor rögtön a fehérgárda szolgálatába szegődtek, miért is okvetlen elveendő minden kétes politikai karakterű embertől a fegyver. Luxus ma nem létezik, a főúri kapitalista volt vadászbérlőknél fegyver nem hagyható! Mindezek legszigorúbb végrehajtásáért a direktórium felelős. A fegyverrel ellátott proletárokat ide esetenkint azonnal jelentse. Mindenki, aki fegyverviselési engedélyt kap, kell, hogy ígéretet tegyen, .hogy a Tanácsköztársaságért bármikor kész fegyveresen síkraszállni!” ★ S hogy milyen rendkívüli helyzetben vívta élethalálharcát az első, dicső emlékű munkáshatalmunk az imperialista államok gyűrűjében, bizonysága a közélelmezési népbiztosnak (vagyis miniszternek) a járáshoz intézett, 1919. április 4-én kelt, alábbi szövegű távirata: „Budapest népe éhezik! A vidéki munkástanácsok mégis megkísérlik az árucikkel Budapestre igyekvő piaci kis- árusokat visszatartani. Figyelmeztetjük a direktóriumokat, hogy ehhez joguk nincs, ellenkezőleg, a legerőteljesebben támogatni kötelesek a Budapestre irányuló élelmiszer-felhozatalt.” Horváth Levente Tanácstagi fogadóórák és beszámolók Tóth Péter 1966. december 7-én 15 órakor Dézsma utca 3/a szám alatti lakásán tanácstagi fogadóórát tart. Styaszny Vidor 7-én 16 órakor a művelődési otthonban, ifj. Bencsát Jánosné 7-én 18 órakor a rendelőintézet gyermekgyógyászatán, Szerencsés József né 8-án 17 órakor a Telep utca 8. szám alatti lakásán, Balogh János 9-én 17 órakor a KIOSZ helyiségében tanácstagi fogadóórával egybekötött beszámolót 'tart. Szalay Mihály, Bocskay utcai lakos, a Városgazdálkodási Vállalat dolgozója, egyik este alábbi jogos panaszával keresett fel bennünket: — „Az Április 4. utcai városi bölcsődébe viszem naponta két és fél éves kis gyermekemet. Pénteken este a szeles hidegben, hogy a kicsivel hamarább hazaérjek, felmentem a Lenin úti elágazás menti buszmegállóhoz. Bár itt áll az egyetlen „váróbódé”, amelyen azonban menetrend nincs kifüggesztve. Gyermekemmel a karomon vártam egy befelé tartó kocsira. Perceken belül jött is a Szabadság-forrás felől egy csaknem üres kocsi. Még a karommal is intettem, de a kocsi megállás nélkül hagyott ott engem az említett megállóhelyen. Gyalog tettem meg az utat hazáig, utána azonban bementem az állomási MÁ- VAUT-irodába. A hivatalos szolgálattevőtől kaptam a legmeglepőbb és legérthetetlenebb választ. Közölte velem, hogy a szabadság-forrási járatnak csak a rendőrség épülete előtt van megállóhelye, a táblával megjelölt Lenin úti megállóban nem kell megállnia! Mi ez, belső titkos utasítás? Az utazóközönség ezt honnan tudja?” De még valamit a buszforgalmunkról. Az Orbán-ke- resztnél és többfelé, szélvédett megállócsarnokokkal vannak ellátva a megállóhelyek. A város legforgalmasabb megállójának, a Duna-parton, a mozi előtt azonban nincs csarnoka. Ott, ahol a buszkalauzok „Fő tér” felkiáltással jelzik a megállást. Ott télen-nyáron, szélben, esőben és hóviharban a szabad ég alatt kell a kocsik érkezését bevárnia mindenkinek. Egyetlen védelmi berendezés van: a hatalmas mosdóhelyiség tetőterasza alá lehet húzódni, hogy aztán kocsi érkezésekor gyermekkel, csomaggal az úttesten keresztül nyargaljunk az érkező kocsi elé. Persze, ez a tetőrés sem védelmez a zimankós széllel szemben, esetleg az esőtől valamennyire. Nem lehetne megoldani ezt a kulturáltnak egyáltalán nem nevezhető „megállóhely kér-, dést?” EV VEGERE Az önkéntes néprajzkutatók és nyelvjárási gyűjtők III. országos kongresszusán elhangzottak nálunk, a gimnáziumban is visszhangra találtak. Pala Károlyné szólt hozzánk a kongresszus nyitó ünnepélyén és segítségünket kérte a néprajzkutatók országos munkájához. Örömmel vettük tudomásul, hogy számítanak ránk, hiszen nagyon szívesen veszünk részt ebben a munkában. Legfiatalabb szakkörünknek, a honismereti szakkörnek programjában szerepel szülőföldünk történelmi múltjának és műemlékeinek megismerése. Szentendre, Pomáz, Budakalász szerb vonatkozású néprajzának felkutatása. Ezen belül szerb családokat fogunk meglátogatni és fotókat, feljegyzéseket, magnetofon-felvételeket készítünk. Szentendrei művészek műtermeit is szeretnénk meglátogatni. A megnyitó összejövetelünkön megtárgyaltuk, mit várnak tőlünk a néprajzkutatók és ebből milyen feladatokat tudunk teljesíteni. Legfőbb törekvésünk, hogy lelkiismeretesen végezzük munkánkat. Év végére az összegyűjtött anyagból egy kiállítás megrendezését tervezzük a gimnáziumban. Ezért ezúton is kérjük a város és a járás lakosságát, hogy gyűjtőmunkánkban legyen segítségünkre. Bízunk abban, hogy szakKedélyes postaviszonyok Szentendrén Európa-hírű jó magyar postánk szentendrei hivatala évek óta nyomasztó „létszám- hiányban” szenved,* s emiatt állandóak a panaszok. Ki az előfizetett újságjához nem tud hozzájutni, (legfeljebb külön példányvásárlással valamely hírlapárudában), ki a nyugdíját csak külön posta- látogatással kapja meg. Üjabban azontúl, hogy vasárnap nem kézbesítenek pénzt, hétfőn teljes kézbesítési szünet van — átmenetileg. létszámrendezé- sig... Ami e hó tizen- nyolcadikán történt a Tyúkos dűlő szép Barackvirág utcájában, az méltán vált ki felháborodást. X. Y. huszonhét esztendeje lakik ott, ismeri az egész környék. még a teljesen ismeretlen személy is megtalálhatja, mivel az egész utcában öt ház van mindösz- sze. (Az viszont, hogy a házak nincsenek megszámozva, az a városi tanács mulasztása.) 17-én 14 óra 22 perckor adták fel Budapesten a Barackvirág utcába azt a nagyon fontos táviratot, amely a postabélyegző szerint ugyanezen napon 15 órakor érkezett a szentendrei postára. A táviratot másnap, tizennyolca- dikán, háromnegyed öt órakor kézbesítették, vagyis a feladás után pontosan huszonhat órával! Az, hogy fi címzettet anyagi károsodás érte? Kit érdekel? Hiszen a postahivatalnak személyzeti gondjai vannak. Ezt magyarázatul illik elfogadni. Vagy talán mégse? Horváth Levente körünk minden tagja eredményesen fogja végezni erre az évre kitűzött munkáját. Gyűjtőmunkánk hozzájárul majd, hogy mi is megismerjük és megbecsüljük szocialista hazánk értékes hagyományait. Lázár Anna szakköri titkár Kevés a pék Az utóbbi időben mintha kevesebb lenne a kenyér minősége elleni panasz. A napokban viszont a Sütőipari Vállalat helyi vezetőjével utaztam, és meglepő, sőt szomorú dolgokat hallottam tőle. Bár örvendetes az, hogy nagyon rövid időn belül a régi helyiséget korszerűsítik, de megdöbbentem, mikor azon panaszkodott, nem lesz majd, aki dolgozzék benne, mert nagyon kevés Szentendrén a pék. A fehérsütemény-üzemben — mint mondta — hatan dolgoznak, s a hatból mindössze kettő a szakember! A közelmúltban pedig a munkafegyelem megsértése miatt rövid időn belül, egyszerre három szakembert kellett elbocsátaniok! És nagyon hiányos a szakmai utánképzés is. Senki nem akar pék lenni! Valamit azonban mégiscsak kellene tenni e fontos szakma utánpótlása érdekében —» városunkban is. I /»/*/« 55«/ — liífftftihnrlttí 1 Értesítjük a város és a környező községek lakosságát, hogy 1966. december 7, 8, 9, 10, 12, 13, 14, 15 és 16-án az izbégi katonai lőtéren éles lőgyakorlat lesz. A lőtér veszélyességi határán felállított figyelmeztető táblák mögötti területre a megjelölt napokon belépni tilos és életveszélyes 1 SPORTHÍREK Dunabogdányban rendezték meg az úttörő sakkolimpia járási egyéni döntőit. A lányoknál a pomázi II. sz iskola növendéke, Szendi Erzsébet győzött. Második a szigetmonostori Szalai Éva, harmadik a kisoroszi Obrán Teréz lett. A fiúknál a dunabogdányi Rudolf Ferenc lett a bajnok az ugyancsak dunabogdányi Rudolf Mihály és a pomázi Csenki Lajos előtt. A Hazafias Népfront városi bizottsága vasárnap délután rendezte meg széles körű várospolitikai megbeszélését ^városi parlament” címen. Wolf Lajos elnök és Maros- völgyi Lajos titkár nem éppen vigasztaló megállapítást volt kénytelen tenni arról, hogy a városban nem mutatkozik az a megkívánt érdeklődés a várospolitikai kérdések iránt, ami okvetlenül szükséges lenne a helyi várospolitikai problémák megoldásához. A városi tanács nemrégen — mint Wolf Lajos mondotta — 500 kérdőívet küldött ki a lakáshelyzettel kapcsolatIfjúságvédelem meprajzkialiutas
