Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-07 / 288. szám

er.ar meerei v/fíl*íflP 1966. DECEMBER 7., SZERDA Kínai ágyúnaszádok néhány száz méternyire Macaó belső kikötőiétől Kedden már az Üj Kína hírügynökség is beszámolt a macaói fejleményekről. El­mondja, hogy „december 3-án és 4-én a portugál hatóságok meggyilkoltak hét, megsebesí­tettek 76 hazafias érzelmű kí­nai lakost Macaóban. Az ádáz, fasiszta jellegű kétnapos vé­rengzésnek ezek még csak nem is a végleges adatai —, írja az Űj Kína, majd ismer­teti az utcai harcokat, tünteté­sekért. Ezután leszögezi: „Á portugálok brutalitásának fo­kozására vall, ha a portugál hatóságok vették a bátorságot, hogy maguk ellen hangolják az összes macaói kínai haza­fit”. Kedden reggel egyébként próbaképpen felfüggesztették Macaóban a kijárási tilalmat, a hét végi tüntetéssorozat után azonban a helyzet még mindig feszült. A VPl hírügynökség jelenti, hogy Macaóból tömegesen utaznak át portugál telepesek a közelfekvő Hongkongba, ezeknek a számát kétezerre becsülik. Mint a Reuter írja, a dél­kínai partok közelében hét kí­nai ágyúnaszád horgonyoz. Négy hajó csak néhány száz méternyire tartózkodik a ma­caói belső kikötőtől. KIESINGER-INTERJÚ Kurt Kiesinger, az új nyu­gatnémet szövetségi kancellár a Paris Match-nak interjút adott, amelyet a folyóirat de­cember 6-i számában hoztak nyilvánosságra. Kiesinger az interjúban hangsúlyozta: első­rangú és alapvető feladatának tekinti, hogy új életre keltse a francia—nyugatnémet baráti szerződést. EAK Gazdag olajforrás a nyugati sivatagban Amerikai bombatámadások a Tonkini-öbölben kínai halászhajók ellen Az Uj-Kína hírügynökség, december 1-én, két ízben jelentése szerint amerikai re- í bombáztak a nyílt tengeren, pülőgépek november 30-án és a Tonkini-öbölben kínai ha­1 lászha jókat. Az első esetben húsz bom­bát dobtak le, öt bárkát sül­lyesztettek el, 14 kínai ha­lászt öltek meg és húszat megsebesítettek. December 1-én nyolc bombával egy bárkát süllyesztettek el, három halászt megöltek és kilencet megsebesítettek. • A kínai honvédelmi mi­niszter szóvivője kifejezte legélesebb tiltakozását és a legkomolyabb figyelmeztetés­ben részesítette az amerikai imperialistákat, véres bűn­tettük miatt. Győzött az éiiságsztrájkoló főpap? Tilos a „szent tehenek" leölése Az Egyesült Arab Köztár­saság közvéleménye nagy örömmel fogadta azt a hiva­talos jelentést, hogy a nyu­gati sivatagban gazdag olaj­forrásra bukkantak. Az olaj a múlt hét csütörtökjén bugy- gyant fel, de a kormány meg akarta várni a laboratóriumi vizsgálatok eredményét, mi­előtt nyilvánosságra hozza a jó hírt. A kutatófúrásokat a Philips amerikai társaság végezte az 1965 januárjában megkötött egyezmény alapján. A legújabb olajmező Eí- Alameitöl 20 kilométerre dél- a líbiai határ és Alexand­re, ria között fekszik. Az kút termelése eléri í 70—75 ezer tonnát. első DJAKARTA Folytatódott Omar Dhani pere Omar Dhani volt indonéz légügyi miniszter pere ked­den folytatódott. Dhanit a szeptember 30. akció elősegí­tésével vádolják. A rendkívül erősen őrzött bírósági tárgyalóteremben Dhani dandártábornok, az ügyész kérdéseire, elmon­dotta: valóban adott ki két napiparancsot október 1-én, a hatalomátvételi kísérlet nap­ján, amelyekben „forradalmi akciónak” nevezte a mozgal­mat, a légierő támogatásá­ról biztosította azt, és fel­hívta a tisztikarát, hogy áll­jon készen az ellenforradalmi ellenállás letörésére. Miután kiderült, hogy Yani tábornokot és a többi főtisz­tet megölték — mondta Dhani — Sukarno nyugalomra, a további vérontás elkerülésé­re hívott fel. Elmondotta, hogy őt (Dhanit) meglepetés­ként érte az Untung-féle forradalmi tanács megalakulá­sa és azt sem tudta, hogy ki az az Untung. A sajtó napján Csupa milliós szám: hazánkban újság, folyóirat, a nyomtatott betű több mint ötmillió igénylője fizet elő, naponta egymillió család ül a tv-készülékek elé, két és fél millió otthonban rádió szól... Csupa milliós szám — szavakra fordítva annyif jelent, hogy országunkban alap­vető társadalmi szükségletté vált a tájékozódás igénye, hogy roppant nagy arányú a politikai érdeklődés, s ezt napról napra, óráról órára ki kell elégíteni. A sajtó, 3 hírközlés munkásainak megtisztelő kötelessége ez. S ma szocialista sajtónkat köszöntjük az évfordulón, amely 1918-ra, a Vörös Újság első számának megjelenésére em­lékeztet. Az új, a nép nevében, a népért szóló, a népet szolgáló magyar sajtó születésnapját köszöntjük mai ün­nepünkön. A hírközlés munkásai e sokra kötelező hagyomány folytatását, korunk tartalmának megfelelő színvonalú művelését tekintik alapvető feladatuknak. Tudják, hogy az emberek a sajtótól pontos és gyors tájékoztatást, a nemzetközi helyzet és a szocialista építés lényeges kérdé­seinek világos magyarázatát, a műveltség terjesztését vár­ják. Bonyolult, felelősségteljes munka ez. A fejlődés, amely hírközlő szerveink tevékenységét az utóbbi évek­ben jellemezte és jellemzi, arra utal, hogy a sajtó mun­kásai mind hívebben teljesítik nagy fontosságú társadalmi funkciójukat. Éppen ezért a nyomtatott betűnek, a hír­adások szavának hitele van; a lapokat, a rádiót, a tv-t bizalom és megbecsülés övezi. Ezt a bizalmat napról napra újra ki kell vívni, újra és újra el kell nyerni. S hogy így legyen, hírközlésünk dolgozóit serkenti az olvasók növekvő érdeklődése, hiva- tásszeretetük, és hűségük a nép, a szocializmus ügyéhez. Ez pedig nagy és értékes erők forrása. <L.) RÓMA Meghalt Mario Alicata Agnon Stockholmban Az indiai alsóházban Csá­ván belügyminiszter hétfőn bejelentette: a kormány min­dent megtesz, hogy ország­szerte nyilvánítsák tilosnak a szarvasmarhák leölését. Fel­szólította az érdekelt fele­ket, hogy teremtsenek eh- .yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy hez megfelelő légkört, szün- § tessék be a tüntetéseket és $ az éhségsztrájkokat. A Reuter \ szerint Csáván nyilatkozata $ azért hangzott el, hogy az $ egyik hindu vallású vezető $ személyiség abbahagyja a 15. $ napja folytatott éhségsztrájk- > ját. $------------------ 1 C SAK RÖVIDEN...! DÉL-VIETNAMBAN csak | Szórványos harci tevékenység $ folyt a hét első napján. RUSK amerikai külügymi-1 niszter Tokióban 90 perces ; megbeszélést folytatott Szato $ japán miniszterelnökkel. j SZÓFIÁBAN megkezdődött S a Szakszervezeti Világszövet-! ség főtanácsának 16. ülésszaka. $ AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉ- 5 NEK első politikai bizottsága j hétfőn megkezdte az államok $ belügyeibe történő beavatko-! zás megengedhetetlenségéről; szóló szovjet javaslat tárgya- ; lását. $ ~7 | Habsburg Ottó j Ausztriában 5 Habsburg Ottó vasárnap és i hétfőn ismét rövidebb látoga-! fásokat tett Ausztriában Vo-! ralbergben és Tirolban. Sajtó-S jelentések szerint tiltakozó! megnyilvánulásokra ezúttal < már nem került sor. i ■ -— ! j SYDNEY Sírásók sztrájkja j Hétfőn Sydneyben sztrájkbaj léptek a sírásók, majd az ösz-j szes temetési vállalkozói al-i kalmazottak. A gyászolók ma­guk kénytelenek elhantolni - halottaikat, s a temető kapujá­tól nekik kell vinni a kopor­sót a sírig. A sztrájk amiatt robbant ki, hogy amikor az egyik sírásó egy nap nem je­lent meg munkahelyén, orvosi bizonyítványt • követeltek tőle — s nem tudni, mi okból, ezt ő és kollégái sérelmesnek tar­tották. Sámuel Joseph Agnon izrae­li író hétfőn Stockholmba ér­kezett, hogy a svéd királytól átvegye az irodalmi Nobel-dí­jat. Kedden meghalt Mario Ali­cata, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságának és vezetőségének tagja, az Uni- tának, a párt lapjának főszer­kesztője. Alicata hétfőn délután be­szédet mondott az olasz kép­viselőházban. Közben rosszul lett, de ennek ellenére befe­jezte felszólalását. Ezután az Unita szerkesztőségébe ment és irányította a másnapi szám összeállításának munkálatait, noha rosszulléte fokozódott. Reggel súlyos szívroham érte. Kórházba szállították, de az orvosok tehetetlenek voltak és beállt a halál. Mario Alicata 48 éves volt. ŐSZ FERENC. /EGY TV-SZERELÖ NAPLÓJÁBÓL/ Hát ezeknek én itt hiába hékulázok. Más becsületes tu­lajt ilyenkor alig lehet elza­varni. Mind bele akar lesni a gépbe, azzal a titkolt re­ménnyel, hogy legközelebb már ő is megcsinálhatja és az­zal az alig titkolt gyanúval, hogy semmit ne tudjak kicse­rélni. Naiv lelkek __ D e ezek rám sem pöknek. A pasas a nőt nézte, leste, si­mogatta. Sokkal figyelmeseb­ben vizsgálgatta, mint én a készüléket. Ez a legrosszabb eset. Ezeknek esténként nem kell tévé. Az ügyvéd úr nem a Johnsonra kíváncsi, nem érdekli a szovjet Luna-prog- ram, űrkutatás, idegen égites­tek. A nőt sem izgatja az amik Apolló-rakétája és bár ez az ügyvéd nem egy Apolló, de itt van kéznél. — Csak a biztosíték — mondtam hangos megköny- nyebbüléssel. Most az olvasó azt hiszi, hogy egy mazsola vagyok. Miért nem mondtam valami komolyabb hibát. Egy: a készülék úgyis garanciális. Kettő: ezek inkább azt hono­rálják, ha minél előbb elkot- ródom innen. Hiszen a férfi alig várja, hogy kezdődjön az adás... — Csodálatos — mondta az ügyvéd, de nem is nézett »a tévé felé ... Már éppen csomagolni akar­tam a laboratóriumomat, ami­kor az előszoba ajtajában kulcs csörrent, majd ideges csengetés harsant. Olyan fehérek lettek, mint aki kétszer halt meg. Rögtön megértettem, miről van szó. Újabb csengetés. A pipi resz­ketni kezdett, de ez is nagyon jól állt neki. —• A feleségem — rebegte az ügyvéd és olyan gyámolta­lan lett, mint egy naposcsibe. Aztán megmerevedett, mint a telesportban látott célfoto. — Nyisd ki, te gazember! Tudom, hogy nem vagy egye­dül! — harsant kintről egy hang; de olyan, hogy szerin­tem még lent az utcán is meg­bénult a forgalom ... — Megyek szívem __ — v acogta az ügyvéd és elindult, így mehet valaki az akasztófa alá. — Most rajtakaptalak... Itt van az a kis rüfke! — Izé! — Ezt a hangot kikérem magamnak — tódultam ki mind a hatvan kilómmal az előszobába. A tévészerviztől jöttünk. A nő abszolút súlyfölénnyel elsöpört az ajtóból. — És ez ki? — mutatott a lányra. — Az inasom, szíves enge- delmével. Kell az utánpótlás. Igaz-e, doktor úr? Az ügyvéd valami mosoly­félét kínzott az arcára. A nő tanácstalanul állt. A helyzet ura voltam. — Na, kislány, ugrás! Szedd le a hátlapot és próbáld meg­állapítani, hogy mi a baj! — utasítottam és keresztbe tett lábbal leültem a fotelbe. Leszedte a hátlapot. Egészen ügyes. — Nézd meg a biztosítékot! — Az jó... — rebegte. — Akkor mi a hiba? — Izé ... — Ne tehetetlenkedj, kislá­nyom, mert kiváglak. Na, jó! Nézd meg a nagymodulációs kisfrekvencia amplitúdóját! — Az is jó ... nyüszített. Melléléptem. Karom, mint egy jó atyai főnökhöz illik, a vállára tettem. Mindketten be­dugtuk a fejünket a gépbe. — Mondtam! Az ellénállás- sal van a baj. Ezen kell javí­tani — hangoskodtam és a lányra kacsintottam. Ö bent a készülék dobozának oltal­mában már pimaszul vigyor­gott. — Miért az inassal piszkál- tatja azt a drága gépet? — áriázott odakint a nej és eb­ből láttam, hogy meggyőztük. — Az én lakásomból ne csi­náljanak tanműhelyt. Sze­gény uram verejtékkel keresi a pénzt. Mi nem tudunk min­den héten új tévét venni... Végre az ügyvéd úr újra férfi lett: — Főzzél nekik egy feketét, drágám... — fuvolázta és a nej nem túl lelkesen, de azért kidübörgött a konyhába. Az ügyvéd úr hálás kutyaszemek­kel nézett rám, de szólni nem mert, mivel az asszony min­den ajtót nyitva hagyott. Ki- sündörgött önagysága után, de hitvese visszazavarta: — Ne hagyd őket egyedül.* Még ellopnak valamit! — De szívem __ — Semmi szívem! Te élhe­tetlen vagy, de az én eszemen nem lehet túljárni. Ezeknek a szemük sem áll jól... Iste­nem, mi lenne belőled nélkü­lem ... Te... Te ... kis mű­fűre! A kis műfűre bejött — Megvan a hiba. Nem volt túl súlyos. Ügyes ez a lány. Kitűnő szakember lesz belőle... Természetesen, még foglalkoz­nom kell vele ... Megittuk a kávét, ezalatt az ügyvédné a monoszkópot bá­multa. — Hálásan köszönöm — re­begte az ügyvéd és követke­zett a jólismert mozdulat. Té­tován előkotorta a tárcáját és előbb ötvenest akart kiemelni, majd kicserélte egy pirosra ... — Ugyan ... Nem fogadha­tom el — mondtam és zsebre- tettem a pénzt. — Ha már olyan kedvesnek tetszik len­ni... Inkább az inasnak ... Tetszik tudni, nagyon kevés a tanulófizetés. A lány is kapott egy szá­zast. Az ügyvédné szeme szik­rázott, mint egy zárlatos nagy- feszültségű blokk, de nem szólt. Elvégre úriasszony és mint ilyen, nem pofozza a fér­jét — tanúk előtt. — Na, fogd a laboratóriu­mot. Ez az inas dolga — mondtam a lánynak és a ti­zenöt kilós táskát a kezébe adtam. A kapu alatt bemutatkoz­tunk egymásnak. Évának hív­ták. Kedves neve van. — Siet? — Nem __ Ez a délelőtt ú gyis el van már rontva — válaszolt tartózkodóan. — Akkor menjünk, igyuk meg .a pertut... A táskát azért én vittem... A presszóban, az ügyvéd számlájára ráírtam hat órát. Hiába, nehéz munka ez a té­vészerelés . Általában az ígértnél valac mivel későbben megyek. Ez j jó. A páciens ilyenkor na- j gyón ideges, már-már letesz j rólam, tehát kétszeres az I öröm, amikor meglát és ez j legtöbbször készpénzben is j realizálódik. Kordován ügyvédhez a disz- j pozíció szerint két óra után j kellett mennem. De mivel dél- j előtt a ház előtt vitt el az | utam, felugrottam. Ha otthon ; van, megtakarítottam öt kilo- i métert, és délutánra úgyis vol- i na egy kis háztájim. Mázlista vagyok. Hallottam, j hogy a lakásban rádió szól. A • csengetés után csend. Fülel- : tem. Bentről bizonytalan mo- ! corgás hallatszott, majd kis- i vártatva bozontos férfifej je- | lent meg a kémlelőablakban. ! — Kordován doktor úr? | — Mit akar? — vakkantott ! barátságtalanul. > Ez is rosszul kezdi. Én nem i vagyok ilyen fogadtatáshoz ! szokva. Bemondom a varázs- < igét: í __Televíziószerviz. : Hazudnék, ha azt monda- J nám, hogy kitikkadt a gyönyö- j rűségtől. 5 — Délutánra vártuk — mo­$ rogta és udvariatlanul előre- S ment. $ Morc pofával ballagtam $ utána és hangulatomat csak a 5 modern luxuslakás vidította $ fel. Itt van pénz... 5 Az ügyvéd, negyven körüli, ^ romlásnak indult, hajdan erős $ magyar, kicsinyég barátságo- $ sabb lett $ — Még aludtunk — mond­^ ta. Ekkor lépett ki a fürdő- i szobából neje őnagysága. Ép- i pen a blúzát gombolta. | — A nejem ... ^ Bedobtam az egyes számú báj mosolyom. Nem hencegni akarok, de nagyon jól áll ne­kem. — Scsókolom! Dr. Anód Géza, a televíziótudományok kandidátusa. — Állati jó! — vihogott a nagyságos asszony, akiről az első látásra megállapítottam, hogy akár az ügyvéd úr lánya is lehetne. A második pilla­natban konstatáltam, hogy minőségi munka, luxus kivi­tel, ragyogó csúcsszuper, alig valamivel túl a garanciális határidőn, csak az ellenállása látszik gyengének. — Jó tv, ifjú feleség: a bol­dog élet titka — humorizál­tam, de újra csak a nő mo­solygott, igaz, hogy ebbe majd beleszakadt a dobhártyám. Vajon, hol kell ezen a nőn hangerőt állítani? A vadonatúj Szigmához léptem. Gondterhelt pofával szereltem le a hátlapot. Ezek a legizgalmasabb pillanatok. Nem nekem! A tulajnak! Te­kintete izgatottan csüng raj­tam. Most dől el minden. A már nem garanciálisoknál a pénz, a garancia alatt állók­nál, hogy elvisszük-e a gépet, vagy a helyszínen megjavít­juk. A hosszú ideig, nagy mű­gonddal végzett vizsgálat egyenes arányban áll a bor­ravalóval. Csakhogy arra is vigyázni kell, nehogy túlfe­szítse az ember a húrt, mert ebben az esetben a tulaj a szákképzettséget vitatja. Ját­szani kell a pasas idegein, mint egy érzékeny húros hangszeren. De ezt nem lehet elmagyarázni. Ez a művészet... Azt az első pillantásra lát­tam, hogy csak a biztosíték égett ki. Azért egy ideig még piszkálgattam a masinát, hümmögtem, cuppogtam, el­engedtem egy-egy hatásos . „ejnye-ejnvét” és félszemmel a pasasra sandítottam.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom