Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-06 / 287. szám

rtir HEcrei '^jCIrhtp 1966. DECEMBER 6.. KEDD Brezsnyev hazaérkezett Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, aki a szovjet párt­küldöttség élén részt vett a Magyar Szocialista Munkás­párt IX. kongresszusán, hét­főn reggel hazaérkezett Moszkvába. Az SZKP és a szovjet kor­mány vezetői fogadták a Kije­vi pályaudvaron Brezsnyevet és a küldöttség tagjait. SALISBURY „Teaszünet” - határidőn túl Smith ,,nem“-et mondott Wilsonnak BOCHUM Szabad szemmel látható napfoltcsoportok A bochumi obszervatórium hétfői közleményében jelen­ti, hogy 24 óra óta megfigye­lés alatt tartanak két napfolt­csoport képződést, amelyek szabad szemmel is láthatók. 99 Szombaton a késő esti órák­ban a Tiger cirkáló fedélzetén befejeződött Wilson brit mi­niszterelnök és Smith, a dél- rhodésiai fehér telepes kor­mány vezetője kétnapos ta­nácsi: ozása. Wilson brit kormányfő Kormányhatározat a termelőszövetkezeti hitelek rendezéséről Eisenhower epeműtétje Eisenhower, az Egyesült Ál­lamok volt elnöke e héten be­vonul a Walter Reed kórház­ba, hogy epeműtétet hajtsa­nak végre rajta. (Folytatás az 1. oldalról) zott a termelőszövetkezetek gazdálkodásában. A harmadik ötéves terv időszakában a termelőszövet­kezeteknek jelentős fejlődést kell elérniük, gazdálkodásukat hatékonyabbá kell tenniük. A gazdaságirányítási rendszer reformja során — mint a nép­gazdaság egyéb területein — a termelőszövetkezetekben is növelni kell a gazdasági önál­lóságot Bővíteni kell a szö­vetkezetek saját alapjait, ezzel együtt gazdálkodási, pénzügyi önállóságukat és a felelőssé­A mongol pártküldöttség látogatása Cegléden hold hibrid kukoricájuk. Idei nyolcmilliós tervüket hétmil­lió forinttal teljesítik túl. A mongol pártküldöttség ceglédi látogatása a Monimpex pincészetének megtekintésével ért véget. Demcsigijn Molom- zsamc elvtárs valamennyiük nevében így búcsúzott vendég­látóitól. — Hasznos volt számunkra a mai nap és igen tanulságos. Nemcsak azért, mert sok érde­kes dolgot láthattunk, hanem azért is, mert őszinte barátság kísérte végig egész utunkat. Éljen és virágozzék még na­gyon soká a mongol és a ma­gyar nép barátsága! Prukner Pál fél esz- ■wssswsssssssssssfSsssssssssswfssssfssMffsrwsm/rsmsfSM'fSSsssmsssmssffSMSssssfssMfsssssssfssfsssfssssssssssssssssssfMffss* nil Finnország ünnepén Finnország népe ma ünnepli szabadsága születésének negy- venkilcncedik évfordulóját. A kis észak-európai ország füg­getlensége csaknem egyidős az Októberi Szocialista Forrada­lommal: a több évszázados svéd királyi, majd orosz cári elnyomás után a szovjet nép­biztosok tanácsa, Lenin elnök­letével elismerte Finnország önállóságát. A Szovjetuniónak ez a lépése megmutatta a vi­lágnak, hogyan kell értelmez­ni és tiszteletben tartani a né­pek önrendelkezési jogát. A Finn Köztársaság vezetői a második világháború után, józan realizmussal felismerték, hogy országuk függetlenségét csak a Szovjetunióval való ba­ráti együttműködéssel őrizhe­tik meg, és semlegességet hir­dető külpolitikával járulhat­nak hozzá a nemzetközi hely­zet enyhítéséhez, Észak-Euró- pa békéjének biztosításához. Ehhez a politikához kapcsoló­dott az 1948 áprilisában meg­kötött szovjet—finn barátsági és segélynyújtási szerződés, majd az azt követő más egyez­mények. A Szovjetunió nem­csak a finn háborús jóvátétel összegét csökkentette, hanem 1956-ban visszaadta Porkkala- Udd-i támaszpontját, s ötven esztendőre bérbe adta Finnor­szágnak a Saimaa-csatorna szovjet területen húzódó ré­szét. A finn tavak, amelyek fontos szerepet töltenek be a belvízi közlekedésben, ezzel kapcsolatba kerültek a tenger­rel. A baráti együttműködés és a békés egymás mellett élés ta­nulságos példája az európai biztonság érdekében tett kez­deményezésnek világszerte, s nálunk is elismerést, rokon- szén vet vívtak ki Finnország iránt Országaink szélesedő kapcso­latában népünk nemcsak az ősi rokonságból eredő barátsá­got ápolja, hanem együttmű­ködésünk új tartalmát is. A magyar—finn viszony fontos állomásai közé tartozik 1960, amikor a két ország nagyköve­ti szintre emelte diplomáciai kapcsolatát. Három esztendő­vel ezelőtt, 1963 májusában Urho Kekkonen elnök tett ba­ráti látogatást hazánkban, s járult hozzá ezzel is népeink hagyományos barátságának elmélyítéséhez. Kapcsolataink a legutóbbi esztendőkben to­vább fejlődtek, s remélhetően így lesz a jövőben is. Finnország nemzeti ünnepén a szorgalmas finn népet és ve­zetőit köszöntjük, amely fej­lődő iparral és korszerű mező- gazdasággal rendelkező orszá­got teremtett. CSAK RÖVIDEN... HARMINC TÜZÉRSÉGI DÍSZLÖVÉS köszönti az év­fordulót, mikor is Moszkva alatt 25 évvel ezelőtt szétver- I ték a német csapatokat. RUSK amerikai külügymi- j niszter ázsiai körútra indult.! melynek első állomása Tokió. I FEGYENCLÁZADÁS tört ki a portlandi börtönben, melyet csak katonai erőkkel tudtak elfojtani. MACAÓBAN, a kínai száraz­földön fekvő kis portugál gyar­maton a kijárási tilalom elle­nére folytatódtak a tüntetések. A HADSEREGBEN FOLYÓ | kulturális munka tanácsadójá­vá nevezték ki Pekingben Mao Ce-tung feleségét, Csien Csi asszonyt. AZ AMERIKAI VADÁSZ- BOMBÁZÓK vasárnap délután Hanoi közvetlen környékét bombázták. DJAKARTÁBAN megkezdő­dött Omar Dhani volt légügyi miniszter pere. BUMEDIEN algériai elnök befejezte egyiptomi látogatá­sát. FERENCSIK JÁNOS, az Operaház főzeneigazgatója nagysikerű koncertet adott Bukarestben. ZSIVKOV, a Bolgár KP Központi Bizottságának első titkaira Jugoszláviából hétfőn délután hazaindult Szófiába. AZ EGYESÜLT NEMZETEK élelmezési és mezőgazdasági szervezete négy és fél millió dollár értékű búza-segélyt nyújt Indiának és Pakisztán­nak. ISMÉT VIHAROS AZ IDŐ­JÁRÁS Közép-Olaszországban és Szardínia szigetén; egyes helyeken a hóróteg vastagsága elérte a másfél métert. f/A HIBAAZt ÖN KESZöj lekében! jLv/AN ­ŐSZ FERENC. /EGY TV-SZERELÖ NAPLÓJÁBÓL/ © lik a tévéje. Ettől a pillanattól megbillen az eddigi világrend­je. Csak a süketen vagy va­kon ásító készülékre gondok Egy vágya van csak: újra szól­jon, világítson a bűvös doboz. Már nem eszdik, nem alszik, nem szereti, de meg sem csal­ja a feleségét. Úgy vár engem, mint a nyugdíjasok a pénzes postást. A beteg — természetesen a tévétulaj — miután mindenna­pi narkotikumát elvonják tőle, két nap után tökéletesen ki­borul. Ekkor jövök én: a jóte­vő, a mindentudó csodadok­tor. A jó fellépéssel elnyerem a bizalmát. Mert a beteg pa­ciens is csak azt az orvost en­gedi a szerkezetébe turkálni, akiben megbízik. Ha ez így van, egy egyszerű gyomorbaj­nál, akkor százszor inkább így van a televíziónál. Mert az a gyomor ugye magától is meg­gyógyulhat, a kórt legyőzheti a szervezet, de ha egy tv be­teg, ott addig nem lesz para­bola, tévéhíradó, amíg én be nem avatkozom. Nélkülem nincs esti mese, de még egy nyomorult filmszakadás sem. Ezért aztán a jobb helyeken éppúgy kezelnek, mint a házi­orvost. Kapható vagyok SZTK- ra, azaz vállalaton keresztül, de van szépen virágzó magán­praxisom, jól jövedelmező háztájim is. A vállalati tévéket is leápolom, bár itt azonos a helyzet az SZTK-val: sok az eszkimó és kevés a fóka. Ma­szekban azonban teljesen jó vagyok. Adok a híremre. Ne­kem dr. Anód Gézát senki ne szidja! Ezért aztán sokan ele­ve kikötik, hogy a készüléket tekintsem magánbetegem­nek ... Istenemre, én ezt nem provokálom ki. De arról nem tehetek, ha bennem jobban bíznak, mint az államban. „Az állam én vagyok” — mondta valamelyik Lajcsi a ti zen vala­hány közül. Az én esetemben én vagyok az állami ipar, csak engem nem kell szubvencio­nálni. És ha én valamit rosszul csinálok, akkor engem szidnak, nem a rendszert. Enyém a ri­zikó — enyém a dohány. Ez a tiszta jnunka ... Joggal kérdezhetik, hogy mindezeket miért mondom el? Egyszerű a dolog: Emlék­irataimat írom. Éppen a mi­nap olvastam egy kolléga könyvét: „Egy nőorvos nap­lójából” — volt a címe. A kol­léga néhány érdekes esetét ír­ta meg. Ezt teszem én is, re­mélem, szívesen fogadják. Azt már említettem, hogy a foglalkozásom sokban ha­sonlít az orvosokéra. A nő­gyógyászattal pedig külö­nösen rokon a szakmánk, mi­vel — elnézést a hasonla­tért — a tévé sokban hasonlít a nőkre. Mert a tévé szeszélyes, kiszámíthatatlan, ha illetékte­len kezek babrálják, megva­dul, időnként begerjed, sok­ba kerül, szereti, ha csínján bánnak vele, de a legizgal­masabb pillanatokban — pél­dául, mikor egy csatár lőni akar — begorombul és az­tán hiába piszkálják, noszo­gatják, az istennek sem mu­tat semmit. A tévé is kelle­mes élettárs, sok,örömet tud okozni, de ennek fejében el kell viselni kellemetlen oldalait is: a kommentárt, a kerekasztal beszélgetéseket, és az új magyar tévédrámát. Olyan, mint a házsártos fe­leség: nehéz elnémítani, az ember rabszolgájává válik. Egyre nehezebb vele az élet, de nélküle sem lehet kibírni. Vannak reprezentatív nők... bocsánat tévék: elegáns Sztá­rok, megközelíthetetlen Szig- mák, csak exportra készülő Delták. Aztán vannak köny- nyebben hozzáférhető Hori­zontok, kedves kis Favori­tok. A hűségesek kitartanak az öregedő, szerény Kékesek, elvirágzott Munkácsyk vagy Benczúrok mellett. Vannak, akik esküsznek a saját egy­szerű kis Tavaszukra, de a többség ezekről azt mondja, hogy elmaradtak a fejlődés­ben és az első alkalommal elválik tőlük. A hűségesek is irigykedve nézik a mások domború elejű csupaszeme- sét és ha módjuk lenne, vi­szonyt kezdenének vele. Az ilyen állhatatlanok nem gon­dolnak arra, hogy a Delta is öreg masina lesz egyszer és az ipar mindig újabb és újabb készülékeket bocsát ki. A versenyt úgysem lehet bír­ni. mert úgy jár az ember, mint a leánygimnáziumok kö­rül sündörgő öregedő férfiú. Ha már megvan, legjobb kitartani a régi mel­lett és ha beteg, gyógyíta­ni. Velem! Az csak buta álom, hogy egy ilyen drága, új luxuskészülék nagyobb örö­met képes okozni. Olyan ez, mint a Váci utcában lát­ható némely elegáns sexbom­ba : elegáns csomagolás, luxusfelár, de ugyanaz a mű­sor. Fogadjanak el tőlem egy igazságot: nincs rossz tévé, csak rossz tulaj. A tévének épp úgy meg kell adni a magáét, mint egy asszonynak. So­kan megveszik a tévét, nevükre anyakönyvezik és úgy vélik, hogy elég bekapcsolni és a készülék máris jó képet vág. Hát nem! Megfelelően épí­tett antenna is^ kell, mely elegendő elektromos ingert vezet a gépbe. Csak annak lesz igaz gyönyörűsége tévé­jében, aki a fentiekről nem feledkezik meg. Aki erre képtelen, magára vessen: ké­pe életlen, szellemképes lesz és sohasem okoz maradék­talan kielégülést. Sokszor hívnak ilyen tévék­hez is. Ilyenkor a hiba a tu­lajban van, de azért nekem ezt is meg kell fizetnie. Mert mindenért fizetni kell. Ilyen az élet. Sokat tudnék erről a mu­latságosan esett, kiszolgálta­tott emberfajtáról, a tévétu­lajdonosról beszélni, de érré a történetek elbeszélése so­rán még sok alkalom adó­dik. Most az irodalmi ha­gyományokhoz híven a mú­zsák segítségét kérem: adja­nak nekem időt, ötletet és tehetséget jelen kis munkám megírásához. Könyörgöm, hogy szerény dolgozatom el­nyerje a szerkesztő és az ol­vasó tetszését. Ha ez mégsem sikerülne, nagyon szomorú lennék, bár abban a meg­győződésemben a legszigo­rúbb kritika sem tud meg­ingatni, hogy a hiba nem az én írógépemben van ... [ÉGY NAPi ISZÜNÜTJ I Smith rhodésiai ' miniszterél- j nőkkel a Tiger cirkáló fedélze­tén folytatott tárgyalásairól hazaérkezve vasárnap rögtön­zött sajtóértekezletet tartott a londoni repülőtéren. Bejelentette, hogy úgyneve­zett munkaokmányt dolgoztak ki. Ezt az okmányt a két kor­mánynak hétfőn délelőttig meg kell vitatnia és távirati úton kell közölnie egy ,,igen"- nel, vagy egy „nem”-mel. hogy elfogadja-e. A válaszadás ha­tárideje hétfő délelőtt 10 óra. Az angol kormány vasárnap délutáni ülésén elfogadta a Wilson—Smith találkozón ki­dolgozott „munkaokmányt”. A rhodésiai kormány mi­niszterelnöke vasárnap este érkezett vissza Gibraltárból Salisbury- be. A repülőtéren hősnek kijáró üdvözlésben ré­szesítették „a jó öreg Smi- thy-t”, a pezsgős üvegek dur­rantak, s lelkes hívei több száz méteren át tolták a kijá­rat előtt gépkocsiját. Smith azonnal összehívta kabinetjét, az ülés azonban alig tartott egy óra hosszat. A miniszterek ezután nyugovóra tértek, hogy aludjanak egyet a dologra. A fehér kisebbségi kormány hét­főn reggel ismét összeült. A határidő anélkül járt le, hogy Salisburyből megérkezett volna a válasz. A dél-rhodé- siai kormány, amely reggel óta ülésezett, a késő délutáni órákban — már a határidő után — „teaszünetet” rendelt el. Ezt követően hivatalosan be­jelentették: a Smith-kabinet kéri, hogy az angol kormány hosszabbítja meg a válasz­adásra kiszabott időt. Magyar idő szerint déli egy órakor az angolok azt táv­iratoztak vissza Salisbury-be, hogy tudomásul veszik a ha­táridő-túllépést, de a minden oldalról rájuk nehezedő nyo­más miatt követelik: körülbe­lül egy óra múlva Dél-Rhodé- sia küldje el hivatalos vála­szát: elfogadja-e a Tiger fe­délzetén összeállított „csomag- tervet", vagy sem. A kora délutáni órákra a dél-rhodésiai minisztertaná­csot megint összehívták. Londoni idő szerint hétfőn este 19 órakor, kilenc órá­val a megállapított „legesleg­végső” határidő lejárta után lan Smith, a rhodésiai fehér tele­pes rezsim vezetője „nem”- et mondott Wilsonnak. Bemutatkozás: — Dr. Anód Géza a tele­víziótudományok kandidátusa vagyok, e mellett a rádiójavító vállalat örökös tagja. Jó, mi? Mindenütt így mu­tatkozom be. Mert a jó fellé­pés fél siker. És már a fél si­ker is dupla borravaló. Végül- is pénzből él a dolgozó. (A nem dolgozó sok pénzből.) Persze, rólunk tévészerelőkről azt mesélik, hogy annyit ke­resünk, amennyit akarunk. Hát ez nem igaz. A legendá­nak a fele azonban valóság. És ez sem kevés. Szóval nem halunk éhen. Jól is néznénk ki. Elvégre a mi foglalkozá­sunk — sőt hivatásunk — bi­zalmi munka. A tévészerelés épp úgy a paciens bizalmára épül, mint az orvostudomány. Először ezt a bizalmat kell el­nyerni. Nem könnyű tudo­mány ez. Évekig tanultam. Csak aztán kezdtem némileg a televízióval is foglalkozni. A tulajhoz viszont nagyon értek. Ha megengedik, néhány szót a tulajról... A tévétulajdonos, amíg a gé­pe jól. működik, éppen olyan ember, mint a többi: eszik, al­szik, szereti, majd megcsalja a feleségét, dolgozik, újít és táp­pénz tcsal. És ez így megy mindaddig, amíg el nem rom­{£<JLy LULUS UéC 1. K/LUULI ÜLJ íáns elmondotta, hogy a látot­tak komoly tanulságul szolgál­nak számukra s annak lehető­ségét tárták fel előttük, ho­gyan lehet hasznosítani a hul­ladékanyagokat is, méghozzá nem kis haszonnal. Elmondot­ta, ha náluk hasonló szárító- tartósító kombinát építésére ■kerül sor, szívesen veszik majd a ceglédi elvtársak segítségét, tapasztalatait. Két kedves epizódja is volt ®z itt tett látogatásinak. Az egyik: a küldöttség tagjainak találkozása Putics Istvánnal, a Vízkutató és Fúró Vállalat körzetvezetőjével, aki már két alkalommal járt Mongóliában. Először ötvenhétben fél esz- j tendeig, majd hazatérve újabb 5 két esztendőt töltött e távoli 5 baráti országban, munkájával! segítve annak gazdasági előre- 5 haladását. $ A másik kedves epizód az $ üzemlátogatás közben történt. $ Elhaladva a kis vasútállomás $ mellett, annak állomásfőnöke, $ Jakusits Jeiiö is üdvözölte a$ vendégeket, majd elmondotta,^ hogy Tibor fia, aki szintén a^ Vízkutató és Fúró Vállalatnál 5 dolgozik, rövidesen, 1967 janu- í árjában indul Mongóliába, ? ahol tíz hónapot tölt majd. A $ vendégek baráti kézfogással és $ testvéri csókkal köszöntötték a ^ kis állomás főnökét a számuk- $ ra igen derűs hírért. Volt még egy műsoron kívü- ^ li epizódja is a találkozásnak.^ Két, szocialista címért harcolód brigád küldte el naplóját, hogy $ megörökítsék bennük a vendé-^ gek jókívánságait. „Sok sze-^ rencsét kívánunk munkájukhoz^ és sok boldogságot családi éle- \ tűkben” —.ezek az emléksorok^ díszítik ma már a Táncsics Mi- § hály és a Hámán Kató brigá- ^ . dók naplóját. Délben a mongol pártdele-^ gáció baráti búcsút vett ven- ^ déglátóitól és a Cifrákért Álla- ^ mai Gazdaságban tett Iá toga- ^ tást. A vendégeket itt Ring ^ István, a gazdaság főagronó- $ musa és Varga József, a gaz- ^ daság párttitkára köszöntötte, § majd kalauzolta végig a gazda- ^ ság néhány üzemegységén. A^ minden igényt kielégítő, kor- ^ szerű hibridüzemről nagy elis-^ méréssel nyilatkoztak a vendé-í gek. A baráti beszélgetés során a§ gazdaság vezetői rövid tájékoz-^ tatót nyújtottak a gazdaság ti- ^ zenhat esztendős múltjáról. A ^ megalakuláskor mindössze két^ pár lovuk, egy öszvérük és egy ^ kimustrált traktoruk volt. Mag pedig negyvenkét traktoruk, § háromszázötven tehenük, két-^ száznegyven üszőjük, száznegy-^ ven borjújuk, hétszázötven $ anyakocájuk és hatezer hízó- ^ juk van, továbbá négyezer $ güket Ezért olyan feltételeket kell teremteni, hogy a terme­lőszövetkezetek és a tagok fo­kozott anyagi érdekeltsége ré­vén a mezőgazdasági termelés még • eredményesebbé váljék és költségszintje csökkenjen. Mindezek figyelembevételé­vel — a párt kezdeményezésé­re — a kormány úgy határo­zott, hogy a termelőszövetke­zetek 1965. december 31-i hi­telállományából törölni kell azt a részt, amelynek az álló­eszközök újraértékelése után nincs meg a fedezete; és amelynek visszafizetése aka­dályozná a gazdálkodás to­vábbi fejlődését. A hitelrendezést az egyes termelőszövetkezetek vagyo­nára és jövedelmére tekintet­tel differenciáltan kell végre­hajtani. A törlés után megma­radó hitelekre — figyelembe- véve az egyes termelőszövet­kezetek jövedelmének várható alakulását — új lejáratokat kell megállapítani, úgy, hogy ezeket a hiteleket 1973-ig visz- szafizessék. A folyamatban le­vő beruházásokat terhelő hi­teleket az eredeti ütemezés szerint kell visszafizetni. A kormányhatározat kieme­li: a hitelrendezéssel 1967-re biztosítani lehet az amortizá­ció teljes pénzügyi fedezetét, ezért a jövő év január 1-től az állóeszközök teljes körére — tehát az épületekre és az ül­tetvényekre is — elő kell írni az amortjzáció-képzési kötele­zettséget A termelőszövetkezeti hitel- rendezést ebben az évben le kell bonyolítani.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom