Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-01 / 283. szám

1966. DECEMBER 1., CSÜTÖRTÖK MCCfKI 5 Szerencsés év a Fortéban Siker külföldön és itthon * Plusz 160 ezer négyzetméter fotóanyag Ötmillióval olesóbban A váci Forte-gyár igazgató­jának telefonja hiába csen­get. A vállalat első emberét legfeljebb nemzetközi vonalon érheti el a hívó. Indiában tar­tózkodik, aztán tovább indul Kuwaitba, Pakisztánba, Egyip­tomba és Libanonba. A hosz- szú út legalább év végéig tart. Nem is elsősorban egyéni, hanem kereskedelmi szem­pontból érdemel méltatást. A felsorolt országokban részben új piacot kutat­nak. részben a régi kap­csolatokat újítják meg. s tisztázzák a kereskedelmi és fizetési ügyeket. Mindez jel­zése annak, hogy az egyetlen magyar fotokémiai vállalat milyen karriert fut be. Jel­lemző erre a legutóbbi foto- kiállitás eseménye: először je­lentkezett önállóan a Forte. A siker várakozáson felüli volt. Itt győződhettek meg arról, hogy ez a .gyártmány már is­mert is, befutott is. Merész Mátyás gazdasági igazgató számolt be minder­ről, hozzásorolva a legjelentő­sebb eseményeket: az osztrák, a svájci és a nyugatnémet piacra is be­törtünk. S ezzel koránt sem zárul a sikersorozat. Története első, nagyobb tételű színespapír mennyiségét készítette el a Forte. Tízezer négyzetméter­nyit öntöttek. Az OFOTÉRT-tel mindjárt megállapodtak ab­160 ezer négyzetméter pa­pír és 30 ezei; négyzetmé­ter filmanyaggal többet csomagoltak, ban, hogy egyharmadát a ma­gyar fotósok és amatőrök ren­delkezésére bocsátják. A Ma­gyar Távirati Iroda szakava­tott fotóriporterei szerint az anyag szép, jól használható- Annál jobban sajnálják, hogy a színes Forte-film még nem tart a gyártásnál. Beletelik vagy két esztendő, amíg meg­jelennek a piacon. Ezzel szem­ben megszületett a Portrait- pán film, amely szakíotósok- nak való, arcképfelvátelekhez kitűnően használható. Mire a naptár utolsó lapját j leszakítjuk, Levonták a tanulságokat Gyorsabb lesz az áruátvétel és a feldolgozás Sok bosszúságot, gondot és jelentékeny kárt is okozott az idei szeszélyes nyár és az ősz eleje a mezőgazdasági üze­meknek. Különösen a paradi- csomlermesztő gazdaságok kerültek nehéz helyzetbe, ami­kor az érés váratlanul meg­gyorsult, s a feldolgozó üzemek nem tudták átvenni az árut. Az élelmezésügyi miniszter a felvásárlással kapcsolatos nyár végi nyilatkozatában fog­Fejlődik a pátyi tsz tartósító üzeme lalkozott ezekkel a problé­mákkal, és kilátásba helyezte a sürgős intézkedéseket. Most, néhány hónap elteltével, a mi­nisztérium vezetői elmondot­ták, hogy ebben az ügyben megtették az első lépéseket. A konzervipar a paradicsomfel­dolgozó kapacitást például egyrészt az üzemeken beiül, másrészt pedig a külső ener­giabázisok felhasználásával napi 90 vagonnal növeli jövő­re. Körülbelül 20 százalékkal múlja ez felül a jelenlegi teljesítő­képességet. Ezenkívül — minthogy Zsám- bokon jól bevált a Hatvani Konzervgyár paradicsomlé­állomása — az ipar újabb há­rom ilyen berendezést helyez el a termelőszövetkezetekben. Nemrégiben Nagykőrös hatá­rában mutatták be és próbál­ták ki azt a paradicsomszedő gépet, amiből a termelőszövet- kezfefék -jövőre 100 darabot' kapnák. A' gépipar jößb mun­kája révén, terven felül, 16 borsócséplő- gépet is munkába állítanak. A hűtőipar és a kon­zervipar néhány zöldségféle tisztítására, a répafélék dara­bolására is megállapodik az arra vállalkozó gazdaságokkal, és biztosítja részükre a szük­séges gépeket. A Gabona Tröszt 30 szovjet gyártmányú szárítógépet he­lyez majd üzembe. Ezenkívül a mezőgazdasági üzemekben 100 újabb farmertípusú szárí­tógép segíti a gyors betakarí­tást. A tv-gyártás fellegvárában Márka itthon és külföldön — Megoldás: a tranzisztor — Népszerűek a zsebrádiók A két világháború között Székesfehérvárott a „Vadász­tölténygyár” vidéki kisüzem volt. A tábornok részvénye­seknek, na meg Weisz Manfrédnak hozott busás gát, aki fészerben, szalma között tárolta a televíziókat, mint a téli körtét? S ahhoz is idő kellett, amíg a dol­gozók elsajátítanak egy bi­zonyos fokú rutint. Hiszen munkásgárdájuk első gene­ráció, hetven százalékuk ma is betanított segédmunkás. Kapához, vagy fakanálhoz szo­kott kézzel ültek le a for­rasztópáka és az elektromos berendezések mellé. A gyár­vezetőség soha nem szűnő tanításának, az asszonyok nagy akarásának köszönhető, hogy ma már jelentősen csökkentek a kifogások. Van, aki nyolc óra alatt három­ezer forrasztást végez a be­tanított munkások közül. A szalagsorokon érettségizett fiatalok dolgoz­nak, akik élethivatásul vá­lasztották az elektromos szak­Együttes energiafogyasztásuk akkora, mint az inotai erőmű termelése! A megoldás: a tranzlsztorálás. 1968 után már csak tranzisztoros rádiókat gyártanak majd, valamint in­tegrált áramkörös sztereofo­nikus készülékeket a magas zenei igények kielégítésére. A televíziónál is másként alakultak az igények, mint annak idején várták. A kez­deti áttörés után az érdeklő­dés lelassult. Hazánkban az „igazi vevőt” három réteg adja. A gúla tetején levők gépesített háztartással, autó­val, ingatlannal rendelkeznek. Ezek csak akkor vásárolnak új készüléket, ha teljesen új variációt hoznak a piacra. Első ütemben belőlük kerül­nek majd ki a színes televí­ziók vásárlói. A második ré­tegnél már megvan a gépesí­tett háztartás, most ingatlan­ra és autóra gyűjtenek. Itt is kevesen vásárolnak új tele­víziót. A harmadik — a leg­szélesebb réteg — még nem telített, de csak hosszabt * karékosság vagy OTP-ré útján jutnak hozzá. És it lentkezik a minőség-ön ség összefüggés. A VT! ...... A jövő: TA—675, a hordozható magyar ív. Tranzisztor: hálózati árammal működik, súlya mindössze 9 kiló. A viszont még nincs. arra törekszik, hogy be dön e kisebb jövedelmű teg számára kitűnő minő. tartós, de olcsó készül hozhassanak forgalomba, típusként a Kékes de 1 szál kívánják a legolc tv-kategóriát biztosítani, készülék kiváló eredmén A Mona Lisa televíziókés lék a nyári Budapesti Ne zetközi Vasáron a „Legszc termék címet nyerte. An és stílbútor mellett, de m dern lakásban is dísze h az otthonnak. a legújabb elektromos árai köri kombinációkat tartí mázzá. Jól bevált eddig U lesztési alapokon, igen sí kutatómunka eredményeké jöhet létre mérsékelt eladá ára. S ezek a készülékek e viszik a legtávolabbi helysé­gekbe is a dicsért vagy szi­dott esti, szombat-vasárnapi szórakozást. k. m mát. Nemzetközi méréseken alapuló, világszerte elfoga­dott hibaszint az évi négy javítás. Nos, ezt a szintet a VT-gépek ma már nem Ze­it pik túl, mint ahogy élettar- J tamuk is megüti a kívánt j normát. Nyugaton a készü- i léknek öt évet, a képcsőnek ! ezer munkaórát adnak. A ! fehérvári gyár ennél hosszabb Stdőre tervez, hiszen az itt- ) honi közönségnek csak egy ) kis rétege cseréli négy-öt- j évenként új, divatosabb ké­> szülékre a még jól működő ! régit. í A III. ötéves terv mintegy ; 30 százalékos fejlődést ír elő ; a gyárnak, amit a vezérigaz- ! gató tájékoztatása szerint — í teljesíthetnek. Ma már nem j is a mennyiség, hanem a mi- ! nősé’ és a gyártmúnyfejlesz- 5 tés okoz gondot. A fejlődés e 5 területen újabb és újabb clő- • relépésrc ösztönöz. Világszer­te az a törekvés és ezen az ; úton jár a VTRGY is, hogy ; az azonos alapokon belül to- ^ vább növelje a választékot. ! S ugyanazt a típust több va­í nációban kell elkészíteni. » I í Tíz évvel ezelőtt, ! amikor a tv rohamos térhódí- | tása megkezdődött, úgy gon- | dolták, a rádió teljesen visz- I szafejlődik. Nem így történt. • ! A táska- és zsebrádiók döm­> pingjét éljük. A fiatalság az ! olcsó, nagy hangerejű, hor- ! dozható készüléket keresi, í míg az igényes vásárlók azt ; akarják, hogy zsebrádiójuk í hangban és tudásban többet J adjon, mint a régi nagy szer- 5 kezetek. Ezt az igényt pedig $ ki kell és ki is tudják elégí- 5 teni. S van még egy problé- $ ma, ami sürgős megoldást ^ követel. Ma az országban i másfélmillió rádió és nyolc- S százezer televízió működik. gondolom, nézve és hallgatva az elfutott évek elé —: nem lesz könnyű egyenes gerinccel járni, becsületesen és mindig. Ülök az ágyban. Mosolygós, gömbölyű ee-ket hoz az emléke­zet: az első, óriási labda újra és újra kicsú­szott a kezéből, pedig annyira megfogta vol­na; — azt, azt kell elérni — gügyögték a kis értelmetlen és artikulátlan Hangok, azt a pöty- työs, nagy kerekséget: és elgurult a már majd­nem elkapott, ugrálás játék, s ő is elesett: rettentő asztal akasztotta és éles lábú székek; már korán nagyon az apja útját járta. Ez a liliput—guliver küzdelem, azon a síkon ezt jelentette: én győzök, az emberpalánta: ika- roszos hitet, hogy meg kell fogni a gömböt, fel kell jutni a napba, az élet mind maga­sabbra növő csúcsaira ... Meggyőződésem, hogy hamis a kétezer éves görög monda az el- oltiadó szárnyról: Ikarosz, ez az ember legszebb tulajdonságainak összegzője, ez a summás és szimbólummá vált ember látta a Napot, meg­találta sorsának, küzdelmeinek értelmét, s így nem is vágyhatott másra: önként bukott, mert megtelt, s úgy hiszem, hogy nagyon nagy bol­dogság lehetett ez a halálos hullás: messzebb­re nem hívhatta senki... Ülök az ágyban. Sötét van .körülöttem, s mégis a formátlan, s az éjszakára meghalt dolgokból régi képek fényesednek: az ce kis zoknisan fut az udva­ron, hozzá hasonló, botlás gyerekekkel; neki­rohan a labdának és rettentő nagyot akar rúg­ni, s csak néhány centire gurul el a színes gömbölyűség. — Na, most! — védi magát és hecceli bol­dogan mosolygó nézőit: a jól talált labda neki­puffan a kerítésnek, visszapattan, ö újra rúg, aztán még egyszer: — Sikerült, tudtam — mondja rettentő büszkén, és peckes-mellesen lép vagy hár­mat ... Ülök az ágyban, s mielőtt ez a gyönyörű ébrenlét-álom összemosna minket, odamegyek hozfá, s megsimogatom az új Ikaroszt, s vele együtt a sok-sok parányi; mindnnnyiunk ne­vében tiszta, szép arccal és dorombolón felel • PP-PP-flL PP-PP-hlL A Vidám Parkból nagyon virgoncán jöttünk hazafelé: visszaemlegettük a hintát, hintázó- visongós nevetéssel, a csónakos utazás bille­nős, sikóltó izgalmait, és főleg a dodgemet: — de jót kormányoztam — nevetett fölgurgulá- zó-meleg, a szív legmélyéről kiugróié hangok­kal; arrafelé fordultak sokan a villamosban, és az édes csacsogások simogatóan jutottak vissza hozzánk: meleg szemeket láttunk, örül­tem. A furcsa, sárga jármű — járgánynak is lehetne mondani — oktatott, de nem felém, hanem mindenkihez szólva, s nagyon élvezve ezt a központos helyzetet; gyorsított, lassult és ez a pergő, zakatolás vidámság, a perceket is megfuttatta: hipp-hopp, akár a mesében, otthon voltunk. A vacsora még tovább íze­sítette a délutáni örömöket: rántott hús, szal­maburgonya, zónasalátával, és hozzá még süli... — Fáradt vagyok — mondta utána, pislog­va és gondterhelten, s várva a párna-puhaság elnyúlós, jó melegségét. — Szervusz, Gáborka, jó éjszakát! — Szia, Apasz — dünnyögött ki a fehér ágyacskából — szia. Talán tíz perc múlhatott el, amikor újra jelentkezett a vidámparkos csöppség: ee-ee-fu, ee-ee-hu... Ülök az ágyban. Ahogy visszaemlékszem: a kórházi ágyon olyan tejszagú, nem is szagú, inkább tejiHa­tos volt ez az ee... ez a hang hiv most visz- sza a rohanó időből: rugkapáló karikalába­kat, pici, játékszer-ujjakat, fénylő, napocska- körmöket látok; dundi test gömbölyödik elém, kerek mellre ráolvadt, élni akaró, muszáj- mohóság; látom a gyömöszölős kezeket, s új­ra hallom, ahogy szuszogósan szívta a nem is­mert világ legelső jóságát. Rácsos járóka véd­te aztán s parányi, de már emberszabású nadrágot kapott: sokat aludt, hogy holnap erős lehessen. Sokszor nehéz lesz majd — A pátyi tsz-ben két év Óla működik tartósító üzem, a termelt paprika, uborka és káposzta konzerválására. Az építés előtt a tsz szabadföldi kert észtének termését a Buda­pesti Konzervgyár vette át. Bő termésű évben csak a legjobb minőségű áru kelt el, a meg­maradt mennyiség gazdaságos értékesítése csak savanyító bekapcsolásával volt megold­ható. — Hogyan fogadták a tagok a savanyító építését — kérde­zem Kasza József tsz-elnököt. — Gazdaságunk 314 embert foglalkoztat, ebből több mint r.00 asszony. Először ellene voltak, azt kérdezték: megté- rül-e a beruházás, tudjuk-e értékesíteni az árut. Az idők $ folyamán megnyugodtak, mert § látták a hasznot. A növényter- $ mesztési munka novemberben J; véget ér, a tartósító munkaalkalmat ^ biztosít a téli hónapokra. § y Órabérben dolgoznak, minden § hónap 10-én kézhez kapják | keresetüket, átlagban 1500—^ 1600 forintot. A környező ^ tsz-ekben i.s működnek tartó-1 sítók, ezek tavaly nagyon ^ hasznosak voltak. mert n $ gyenge termés miatt a közén'- $ ipar csak segítségükkel tudta § teljesíteni exporttervét. Hogy § versenylóén maradjunk, jó mi - ^ nőségű árut kell termelnünk ^ és nem dicsekvésből mondom, ^ de a pátyi savanyúság márkát); jelent. & s — Hogyan fejlesztik a tartó- % sitót? § — A termelés mennyiségi és ^ minőségi felfuttatása jelentős $ mennyiségű nyersanyag yásár- ^ lását kívánja. Jelenleg például | a tartósított paprikának csak ^ 30 százaléka saját termésű, a )! többit vásároljuk. Hidegen ^ tartósítunk, ami kizárja a rak- ^ tarozást. 5 s — Mi a megoldás? ^ — Tervbe vettük a felmele- $ s gítő gyártási módszer beveze- $ tését. A FOSZÉRT is ezt aján- ^ lotta, sőt 5 éves szerződést 5 s ígért, kölcsönt is ad. s — Az új módszer milyen be- $ ruhizá'mkat kíván? S — Kazánokat, üveglezáró í B—1300 Strand héttranzisz­toros táskarádió. Ára 1500 fo­rint lesz, 1967-ben gyártják. hasznot. Gyártottak ott min­dent, mellesleg még rádióka is. 1944 végén a németek ami mozdítható volt, azt el­vitték. Nem maradt más mint a nagy területen szét­szórt üzemek kopasz fala Amikor az élet ismét megin­dult a régi nyomokon, e biztosítótűtől a hőmérőit mindent gyártottak. Amikor Papp Istvánt 1952- ben kinevezték a gyár ve­zérigazgatójává, a minisztei így bocsátotta útjára: „nézze, csináljon ott lenn, amit tud”. Csakhogy... akkorra már 2800 ember, főleg asz- szony sorsa függött a ho­gyan továbbtól. Tizennégy év alatt a Vadásztölténygyárból a Vil- lamossági, Televízió és Rá­diókészülékek Gyára lett, a nyelvtörő VTRGY. Itt ké­szül valamennyi rádió, a televíziók kétharmada — nem­sokára valamennyi. Évi 230 ezer rádiót és 200 ezer da­rab televíziót gyártanak. A ma már 11 ezer munkást foglalkoztató nagyüzem ka­maszévei nem voltak zavar­talanok, amit az is jelzett, hogy egy időben elég sűrűn hangzottak el kifogások gyárt­mányaik elleti. Egy percig sem tagadják, a sok ered­mény mellett nagyon sok hibát kellett kijavítaniuk és még ma is van min törni a fejüket. De egy kicsivel tár- gyilagosabb szemléletet el­jártak volna. Mert lehet-e az 5 nyakukba varrni annak a lalusi boltosnak a gondossá­mint amiről az 1906-os prog­ram szólt. Ezzel párhuzamo- i san ötmillióval csökken az j előállítási költség. Hacsak valamilyen váratlan akadály, baj nem jön közbe, nagy összegű nyereségrészesedést osztanak az idei év után. Még arra is jut a pénzből, hogy az I építkezés miatt rosszul sike- [ rülit 1063—64-es esztendő adós- I ságából 1 milliót töri esszének. gépeket. Uj szakembereket is kell biztosítanunk. — Jet^l^g mennyit jöyedel- mc-z a tartósító üzem? ■ - Évi 60 vagon a termelés, ez körülbelül 6—7 millió bruttó és félmillió forint tiszta jöve­delemnek felel meg. Tavaly a tsz összjövedelme 93 százalék­ban az állattenyésztésből és a növénytermesztésből szárma­zott. Az állattenyésztés elérte a növénytermesztés bevételét, körülbelül 10—10 millió forint bruttót. Ezt a szintet akarjuk tartani továbbra is. A ssava- nyítóval újratermelést hoztunk létre, munkaalkalom asszo­nyainknak a téli hónapokra. A munkaegység értéke is emel­kedett 4—5 forinttal. Kovái Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom