Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

1966. DECEMBER 4., VASÁRNAP MECrKI ^J£íriap BEFEJEZTE MUNKÁJÁT A PÁRTKONGRESSZUS (Folytatás a 4. oldalról) vényalkotó tevékenységben és az Elnöki Ta­nács, valamint a kormány munkájának el­lenőrzésében. Népköztársaságunk alkotmányát 1919-ben fogadták el. Azóta befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását és megkezdtük a szocia­lizmus teljes felépítését. A végbement válto­zásokat időszerű az alkotmányban is megfo­galmazni. W Államunk mindenki számára biztosítja a lelkiismereti szabadságot. Húszéves gyakorlat bizonyítja, hogy a vallásos dolgo­zok túlnyomó többsége támogatja nagy társa­dalmi-politikai céljaink megvalósítását. Ha­zánkban nem a hívők és a nem vallásos em­berek állnak egymással szemben, hanem a szocializmus hívei és ellenségei. Az állam és az egyház közötti viszony nor­mális, megfelel az állampolgárok összessége és a szocializmus érdekeinek. Az egyházak hivatalos vezetése és a papság többsége' elis­meri a szocialista államrendet, lehetségesnek és szükségesnek tartja az együttműködést a szocialista állammal, az állam biztosítja az egyházak hitéleti tevékenységét. A magyar állam és az egyház normális viszonya nem­zetközi hatásában is segíti a haladó ertk összefogását és a reakciós egyházi körök hát­térbe szorulását. Társadalmi és politikai rendszerünk szi­lárdsága, a vallásos dolgozók túlnyomó több­ségének egyetértése és aktív közreműködése a szocializmus építésében, az állam és az egy­ház közti viszony megfelelő alakulása lehető­vé tette, hogy részleges megállapodás jöjjön létre a Vatikánnal is. Ezzel a Vatikán elis­merte szocialista államunkat, s ennek beleszó­lási jogát az államot és az egyházat közösen érintő ügyekben. IC Hazánk lakossága 1961—1965. években *«J csak 154 000 fővel, mintegy másfél száza­lékkal nőtt. 1962 óta 1000 lakosra évente 13 élve születés jut, s ez a szám nemzetközi méretekben is rendkívül alacsony. Ugyan­akkor jelentősen kitolódott az életkor felső Határa, öt év alatt a nyugdíjas korúak ará­A legutóbbi öt évben tovább növekedett or­szágunk gazdasági ereje, gyarapodott a nem­zeti vagyoh, javult a termelés technikai fel­szereltsége és korszerűsége. IC Az ipar a Vili. kongresszuson kijelölt ■ " irányban fejlődött, ennek megfelelően alakult szerkezete. A második ötéves terv ide­jében az ipar termelése 47 százalékkal növeke­dett. Az ipari termelés növekedésének megkö­zelítőleg kétharmad része származott a terme- lékenyseg emelkedéséből. A vegyipar es a gépipar termelése az ipari termetes adagánál gyorsabban nőtt. Népgazda­sági szükségleteinknek megfelelően, emelke­dett a vegyiparon belül a műtrágya- és gyógy­szeripar, a gépiparban a híradástechnikai, a műszer- és a szerszámgépipar, a textiliparban a köószövóipar, az élelmiszeriparban a kon­zervipar részaránya. Kedvezőbbé vált a nép­gazdaság energiahordozóinak összetétele, a gáz és a kőolaj részaránya öt év alatt 23 szá­zalékról 29 százalékra növekedett. Több új és magas műszaki színvonalú ipari üzem lépett termelésbe, előrehaladtunk az ipa­ri termelés koncentrációjában. 1 Helyesnek bizonyult az iparvállalatok össze­vonása, a középirányító szervek számának csökkentése. Az összevonások célja: a műsza­ki-szellemi erők gazdaságosabb felhasználása. Ennek kezdeti eredményei vannak. A termelő­erők erőteljesebb koncentrációja azonban még hosszabb időt igényel. A két kongresszus közötti időben folytat­tuk a vasút dieselesítését, villamosítását, nö­veltük a közúti közlekedési gépparkunkat, bő­vítettük és javítottuk úthálózatunkat. Öt év alatt kb. kétharmadával nőtt az épí­tőipar gépállománya, növekedett a korsze­rűbb, a nagyelemes építkezések részaránya, az előre gyártott beton- és vasbeton-szerkezetek felhasználása. U A mezőgazdaság termelése 10 százalék­kal haladta meg az előző öt évit, ez a kedvezőtlen időjárást és a szocialista nagy­üzemi gazdálkodásra való áttérés kezdeti idő­szakának nehézségeit figyelembe véve, nagy eredmény. A tervidőszak végén a kenyérga­bona-szükségletet hazai termésből fedeztük. A felvásárolt mezőgazdasági termékek értéke 1960-hoz képest 29' százalékkal nőtt. Már ta­pasztalhatók, a mezőgazdaság belterjes irá­nyú fejlesztésének eredményei, öt év alatt 82 000 holdon telepítettünk szőlőt és 103 000 holdon gyümölcsöt, elterjedtek a. nagyobb ho­zamú növényfajták. .Javult a mezőgazdaság technikai ellátott­sága, több mint másfélszeresére nőtt a 100 holdra jutó traktorok száma és két és félsze­resére az öntözhető terület. W A mind szélesebb és gyors ütemű mun­kamegosztás mélyrehatóan megváltoztat­ta az ipar és mezőgazdaság kölcsönös viszo­nyát, valamint a termelés területi, ágazati és üzemi megoszlását. A mezőgazdaság gyors ütemben válik egyrészt nagymértékű ipari fogyasztóvá, másrészt az ipar jelentős szállító­jává. A gazdasági fejlődés kísérő jelensége a né­pesség gyors és nagyarányú társadalmi, szak­mai átrétegezödőse. Több százezer ember vál­toztatott ebben az időszakban foglalkozási és nya 17 százalékról 19 százalékra nőtt, a 14 évnél fiatalabbaké pedig 24 százalékról 21 százalékra csökkent. Ha ez az irányzat nem változik, néhány év múlva érezhetően nőni fog az eltartott lakosság száma a munkaké­pes dolgozókéhoz viszonyítva. Az egész nép érdeke, nemzeti gondunk, hogy ennek okait sokoldalúan vizsgálva és feltárva, megfordít­suk a népesség-szaporulat jelenlegi irány­zatát. Pártunk javaslatára az elmúlt években több ízben megemeltük a családi pótlékot, erőnkhöz mérten bővítettük az óvodai, bölcsődei férő­helyeket, javítottuk a gyermekek felnevelését elősegítő egészségügyi hálózatot. Eddigi erő­feszítéseink nem tudták megoldani a problé- mákat; továbbra is nagy a különbség a több­gyermekes és a gyermektelen családok élet- színvonala között. Indokoltnál! tartjuk, hogy a családi pótlék 1966-ban végrehajtott emelé­sét, ahogyan azt anyagi erőnk megengedi, a későbbi években további lépések kövessék, Azt tervezzük, hogy a termelőszövetkezeti ta­gok családi pótléka 1970-ig érje el a bérből és fizetésből élőkének szintjét. Gondoskodni kell arról, hogy az anyákat és különösen a sokgyermekes családokat,' na­gyobb társadalmi megbecsülés övezze. A kong­resszus javasolja megvizsgálni, hogyan lehet­ne növelni a gyermekes családok anyagi biz­tonságát és milyen további könnyítéseket nyújthatna a társadalom a dolgozni és tanulni akaró gyermekes anyáknak. Javasoljuk, hogy 1967-ben gyermekgondozási segélyt vezessenek be. Jóval nagyobb mértékben kell lehetővé tenni a gyermekes anyák számára a napi 4—6 órás munkát és a bedolgozást. Következetesen kell érvényesíteni azt az elvet, hogy a lakás- építési állami támogatásnál és a lakások elosz­tásánál, a gyermekes családok előnyben része­süljenek. Indokolt a KISZ lakásépítési akció további kiszélesítése is. Átgondolt és széles körű gazdasági, szociá­lis, egészségügyi intézkedésekkel egyidejűleg, a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni a családvédelem, a gyermeknevelés kérdéseinek és harcolni kell a társadalmi felelőtlenség je­lenségei ellen. lakóhelyet. A szocialista iparosítás munkaerő- forrását főleg a mezőgazdaság jelentette. A mezőgazdaságban dolgozók aránya az összes keresőkéhez képest, az 1949-es 55 százalékról 31 százalékra csökkent. - . .......»u Az ipari beruházások háromnegyed részét vidéken használták fel. Az iparilag fejletlen megyékben az ipari foglalkoztatottak számá­nak növekedési üteme csaknem kétszerese volt az országos, és négyszerese a budapesti növekedésének. Az iparban dolgozók szárna öt év alatt az Alföldön 33 százalékkal, Dél- Dunántúlon 29 százalékkal, míg Budapesten csak 7 százalékkal növekedett. Ennek ellenére a budapesti ipar 1965-ben még az ország összes ipari dolgozóinak 41 százalékát foglalkoztatta. Feladatunk, hogy folytassuk a vidék iparosí­tását. 1A Bővültek az ország nemzetközi gazda- I*» sági kapcsolatai. Népgazdaságunk és a többi szocialista ország fejlődésének eredmé­nyei igazolják a gazdasági összefogásra irá­nyuló politikánk helyességét. A második öt­éves terv éveiben külkereskedelmi forgal­munk a KGST-országokhal 70 százalékkal, ezenbelül a Szovjetunióval t 93 százalékkal növekedett. Fejlődésünket biztonságossá teszi, hogy a szocialista országok, mindenekelőtt a Szov­jetunió szállításaival megoldottnak tekinthető a harmadik ötéves terv teljesítéséhez szüksé­ges energiahordozók és a villamos energia importja, vaskohászatuk ellátása alapanya­gokkal. i Külkereskedelmi forgalmunk tovább-”bő­vült a nem szocialista országokkal. Uj és hasznos termelési és kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki. Az elért eredmények ellenére a megvaló­sult nemzetközi munkamegosztás egyes fon­tos iparágakban még nem tekinthető kielé­gítőnek. Arra van szükség, hogy az érdekelt KGST-országok között a szakosítás szélesed­jék, a kooperáció jobban működjön. Együtt­működésre törekszünk minden szocialista országgal, de készek vagyunk szélesebb körű munkamegosztásra is. Az utóbbi időben nálunk is megnőtt az ide­genforgalom, a nemzetközi kapcsolatok e sajátos megnyilvánulása. Sokszorosára nőtt a hazánkba látogatók és külföldre utazók szá­ma. Ez politikailag és gazdaságilag is elő­nyös. Gazdasági fejlődésünk elemzése — az egészében pozitív képen belül — azt is mutatja, hogy a magunk elé tűzött kong­resszusi célokat nem tudtuk teljes egészében elérni. A nemzeti jövedelem növekedése elmaradt a tervezettől, a mezőgazdasági termelés emel­kedése a tervezettnél alacsonyabb volt, a ter­melési költségek az iparban az előirányzott­nál kisebb mértékben csökkentek és a mező- gazdaságban — főleg a növekvő anyagkölt­ségek miatt —1 nőttek. Fogyasztásra és fel- használásra együttesen — beleértve a készle­tek növekedését is — többet fordítottunk, mint a megtermelt nemzeti jövedelem, vagy­is többet osztottunk el, mint amennyit meg­termeltünk, és ez terhelte külkereskedelmi mérlegünket. ^ Fontos népgazdasági ágakban az állóeszkö­zök kihasználása elégtelen volt, viszonylag sok új beruházást kezdtünk meg. A munka szervezettsége nem felelt meg a követelmé­nyeknek, s ez szerepet játszott abban, hogy a munka termelékenysége nem a kívánt mérték­ben emelkedett. Az ötéves tervszakasz második felében a népgazdaság fejlődésének üteme lassult. A Központi Bizottság 1964 decemberi határozatá­ban felléptünk a kedvezőtlen tendenciák ellen. Ennek hatása már 1965-ben érvényesült. Ki­dolgoztuk a harmadik ötéves tervet és a gaz­dasági mechanizmus reformját. Ofl Gazdasági feladataink a következő idő- »■ szakban alapvetően a harmadik ötéves terv céljainak megvalósítására és ezzel egy­idejűleg a gazdasági irányítás új mechanizmu­sának kidolgozására és bevezetésére irányul­nak. A harmadik ötéves terv célja: — folytatjuk hazánkban a szocialista társa­dalom teljes felépítését,, — tovább gyarapítjuk az ország erőforrá­sait, emeljük a nemzeti jövedelmet és rend­szeresen javítjuk a lakosság életkörülményeit, kulturális és szociális ellátását. El kell érnünk az ipari termelés évi 6 szá­zalékos növekedését, . ennek 80 százalékát a termelékenység emelkedésével kell fedeznünk. A mezőgazdasági termelés a megelőző 5 év át­lagához képest 13—15 százalékkal emelked­jék. A beruházások összege öt év alatt érje el a 250—260 milliárd forintot. A dolgozók reál- jövedelme 14—16 százalékkal legyen maga­sabb. Harmadik ötéves tervünk végrehajtásával a következő fő feladatokat kell megoldanunk: A népgazdaság fejlődését tegyük kiegyensú­lyozottabbá. Fenntartjuk a felhalmozás és az elosztás eddigi arányát. A beruházások növe­lésével megalapozzuk a népgazdaság tovább­fejlődését, s egyidejűleg biztosítjuk a lakosság életszínvonalának további emelését. A terv nagy figyelmet fordít a népgazdaság két fő ága: az ipar és a mezőgazdaság össze­hangoltabb fejlesztésére, figyelembe veszi, hogy a jövőben is szükséges az ipar súlyának további növelése," ezért a beruházások 46—50 százalékát az ipar fejlesztésére irányozza elő. Kedvező irányú, további szerkezeti változás megy végbe az energiahordozók felhasználásá­ban. 1970-ben a kőolaj és a földgáz részaránya eléri a 37—39 százalékot. A terv gép- és vegyiparunk gyors ütemű fejlesztésével, bauxit-, földgázvagy ónunk na­gyobb mértékű hasznosulásával számol. Míg a következő öt év alatt az ipari termelés 32—36 százalékkal emelkedik, a vegyipar termelése 55—^60 százalékkal, a gépiparé. 40—45 száza­lékkal növekszik. Gépiparunk nagy feladaté a közúti közlekedési eszközök gyártásának je­lentős arányú fejlesztése. A program szerint új motorgyárat építünk. A harmadik ötéves tervben kezdődik meg a szovjet—magyar timföld-alumíniumegyezmény végrehajtása. Timföld termelésünk öt év alatt csaknem kétszeresére, mintegy 460 ezer tonná­ra emelkedik. Ebben az időszakban befejeződik a százha­lombattai kőolajkombinát hárommillió tonnás feldolgozóJcapacitásának kiépítése és kezdetét veszi e kómbinát kétszeresére történő bővíté­se. Körülbelül ezer MW erőművi kapacitást építünk; Százhalombattán, a Bánhidai Erőmű bővítésével, a gyöngyösi új erőmű részleges üzembe helyezésével. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a műszaki fejlesztés gyorsítására, a korszerű színvonalú, új konstrukciók és termelési eljá­rások meghonosítására. Hazánkban az ipar növekedése csak a me­zőgazdaság egyidejű fejlesztésével lehetséges. A harmadik ötéves tervben a mezőgazdaság fejlődése az eddiginél gyorsabb lesz. Ezt fi­gyelembe véve növeljük a mezőgazdasági be­ruházások mértékét. Folytatjuk a mezőgazda­ság korszerűsítését, belterjes irányú fejlesz­tését. 1965—1970 között, kereken kétszeresére növeljük a műtrágya felhasználását. A me­zőgazdaság — többek között — 38—40 ezer traktort, 35—36 ezer pótkocsit, 6—7 ezer ga­bonakombájnt kap". A mezőgazdasági üzemek­nél fokozatosan olyan helyzetet alakítanak ki, amely túlnyomó többségük számára lehetővé teszi, hogy bevételeikből fedezzék a termelés növeléséhez szükséges eszközöket és a sze­mélyi kiadásaikat. Lehetővé kell tennünk, hogy a termelőszövetkezetek rátérjenek a va­lamennyi üzemágra kiterjesztett, garantált havonkénti munkadíjazásra. A közös gazda­ságok erőteljes fejlesztése mellett, a jövőben is fokozott gondot kell fordítani a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségék minél na­gyobb mértékű kiaknázására. A két kongresszus közötti időszakban a népgazdaság fejlődésének megfelelően javultak a lakosság életkörülményei. Lényegében teljessé vált a felnőtt férfilakos­ság foglalkoztatottsága. Általánossá vált a tár­sadalombiztosítás, javult a lakáshelyzet. A második ötéves terv időszakában 282 000 lakás épült. A munkások és az alkalmazottak, va­lamint a parasztság egy fői^ jutó reáljövedel­me azonban egyenetlenül, az egyes években változóan növekedett. Az egy'főre jutó jöve­delemnövekedésnek kisebb részét tette ki a reálbérek emelkedése, a nagyobb rész a foglal­koztatottság és a béren kívüli jövedelmek — A mezőgazdaság kívánatos ütemű fejlődé­sének biztosítása a tervidőszakban szüksé­gessé teszi, hogy kidolgozzuk az új gazdálko­dási rendszernek megfelelő termelőszövetke­zeti hitelberuházási, állami támogatási és adórendszert. Javasoljuk, hogy jövő év folyamán üljön össze a termelőszövetkezetek első országos kongresszusa, tárgyalja meg a termelőszö­vetkezetek működésével és gazdálkodásával kapcsolatos főbb kérdéseket, válassza meg az Országos Termelőszövetkezeti Tanácsot és foglaljon állást a területi termelőszövetkezeti szövetségek létrehozásának és működésének kérdésében. A harmadik ötéves tervben nagy erőt for­dítunk a közlekedés fejlesztésére, elsősorban a villamos- és Diesel-vontatás részarányának növelésére. A lakásépítés meggyorsítására a tervidő­szakban 4—5 korszerű házgyár építését ter­vezzük. A gyorsan fejlődő termelés növekvő anyagszükségletének és a fejlett tech­nika átvételének fedezeteként egyre nagyobb mértékben exportra van szükségünk. Az iparcikkek exportjának 50 százalékos növelé­sét tervezzük. Az export növelésében nagy szerep hárul a vegyiparra, a könnyűiparra, a mezőgazdaságra, az élelmiszeriparra és az alumíniumgyártásra. Ipari kivitelünkben — alapvetően a KGST-országokkal történő gaz­dasági együttműködés keretében — változat­lanul vezető szerep jut a gépiparnak. A korábbinál nagyobb figyelmet fordítunk az eddigi importforrásokból kielégített igé­nyek gazdaságos helyettesítésére hazai ter­melésből. A papíripari és a faipari kapaci­tások nagyobb mértékű fejlesztésére. A fejlődés okozta új körülmények napi­rendre tűzték a gazdasági mechanizmus reformját. Gazdálkodásunk jelenlegi módsze­rei már a mai helyzetnek sem feleinek meg teljesen. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk adott fokán lehetővé és szükségessé vált a terv- gazdálkodás továbbfejlesztése. A jövőben a tervszerű központi irányítást nem az úgyne­vezett tervlebontás módszerével, hanem köz- gazdasági eszközökkel érvényesítjük és a szo­cialista piac aktív szerepére építünk, a terv- gazdálkodás keretében nagy szerepet jutta­tunk az áru- és pénzviszonyoknak. A reform fő célja, hogy erődítse szocialis­ta rendszerünket, segítse a szocialista társa­dalom teljes felépítését, kibontakoztassa a szocialista tervgazdálkodás előnyeit, lehetővé tegye gazdaságpolitikánk következetesebb megvalósítását. A gazdasági reform legfontosabb célkitűzé­sei: =a A népgazdaság dinamikusabb, kiegyensú­lyozottabb fejlődése. A termelés és a fogyasztás szerkezetének olyan változása, amely megegyezik a népgaz­dasági szükségletekkel és kielégíti azokat. A nemzetközi munkamegosztásba való in­tenzív bekapcsolódás, külkereskedelmünk gazdaságosságának javulása. A tudomány és a technika eredményeinek gyorsabb behatolása a termelésbe és a fo­gyasztásba; a dolgozók tevékeny és hatékony részvétele vállalatuknál a gazdasági folyama­tok irányításában és ellenőrzésében. összességében: eredményesebb gazdálkodás az életszínvonalemelés további bázisainak megteremtéséhez. A refórm megvalósítása mélyreható politi­kai folyamat is, amely egész társadalmunkat érinti. A gazdasági döntések decentralizálása a nagyobb helyi, vállalati önállóság legfőbb feltétele a szélesebb üzemi demokráciának. A vállalati ügyek zöme a dolgozók részére átte­kinthetőbbé, ellenőrizhetőbbé válik. Az egyéni, vállalati és társadalmi érdek jobb összehangolásával a reform jelentősen hozzá­járult az alkotómunka, a kezdeményezések ki­bontakoztatásához. A munka szerinti elosztás következetesebb érvényesítése növeli a mun­ka becsületét. A gazdasági reform a gazdasági vezetőket a korábbinál nagyobb feladatok elé állítja. Tö­megmértékben biztosítja a dolgozók, a vezetők fejlődését, tágabb teret ad a tehetségek felis­meréséhez és hasznosításukhoz megfelelő munkahelyen. Az új rendszer növeli az állami irányító szervek kötelességeit és felelősségét, erősödik a központi vezetés hatékonysága. Az ötéves terv megvalósításáért, a gazda­sági reform bevezetéséért és alkalmazásáért folytatott tevékenység növeli az egész társa­dalom aktivitását, az alkotómunka jobb ki­bontakoztatását. elsősorban a nyugdíj — emelkedéséből szár­mazott. A szocialista állam hatalmas összegeket köl­tött a társadalmi gondoskodás céljaira. Csak nyugdíjak címén 1965-ben 7,7 milliárd forin­tot fizettek ki, 3 milliárddal többet, mint öt évvel azelőtt. Az életszínvonal emelését szolgáló beruhá­zások eredményeként bővül a kereskedelmi hálózat, javultak a szolgáltatások, fejlődött az iskolahálózat, kórházi helyek ezrei, orvosi rendelők százai létesültek. Népünk jobban táplálkozik, szebben öltöz­ködik, kulturáltabban él, mint valaha, öt év (Folytatás a 6. oldalon) 131. A népgazdaság fejlődése IV. Az életszínvonal alakulása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom