Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-30 / 307. szám

1966. DECEMBER 30.. PÉNTEK

PEST

MEGIEI

&Císjlgji

MIÉRT VAN EZ ÍGY?

I

Megválaszolt kérdések

Az MSZMP IX. kongresszusát megelőző hónapokban az élet különböző területein dolgozó fiatalokat kérdeztük meg: Mit mondanának, ha a kongresszus szónoki emelvényére léphetnének? Véleményüknek, elgondolásaiknak, személyes és általános gondjaiknak nyilvánosságot biztosítottunk. S miközben olvastuk és hallottuk a kongresszuson elhangzó beszédeket, hozzászólásokat — minduntalan eszünkbe jutottak a régi beszélgetések.

„Ne legyen különbség..."

jövedelmi határ felett a magas fizetésűek éljenek az

Bürokrácia... felelősség...

Kádár elvtárs vitazárójában •gy régi személyes beszélgetésre utalva mondta:

„Az a célunk, hogy végső fokon.ne legyen különbség a város és falu között, és akár ipa- i ri üzemben dolgozik valaki, ! akár termelőszövetkezetben — 1 azonos joggal rendelkezzék a táppénzben is, a nyugdíjban is, ! a családi pótlékban is. Ennek most van akadálya: nincs rá anyagi fedezet. Előbb ezt meg kell teremteni.

S ezek a mondatok felidézik az abonyi agronómusok szava- . tt.

„Az foglalkoztat minket, miért van olyan nagv különb- ; ség a mezőgazdasági és ipari i munka szintjében, illetve már a beruházásokban is?”

A kongresszus válasza több I irányú. Egyrészt türelemre, a ! lehetőségek reális értékelésére int, másrészt felméri az eddig megtett utat: „öt év alatt 32 000 holdon telepítettünk szőlőt és 103 000 holdon gyümölcsöst .,. Javult a mezőgazdaság technikai ellátottsága. Több mint másfélszeresére nőtt a 100 holdra jutó traktorok száma, és két és félszeresére az öntözhető terület.”

Azután felvázolja a következő esztendők képét: „Hazánkban az ipar növekedése csak a mezőgazdaság egyidejű fejlesztésével együtt lehetséges. A harmadik ötéves tervben a me- ző^^ájsáj* ftyiiJBdése^ dz eddiginél" nhorsUblT fesz. gyelembe véve növeljük a me- I zőgazdasági beruházások mér- j tekét. Folytatjuk a mezőgazdaság korszerűsítését, belterjes i irányú fejlesztését. 1966 és 1970 [ között kereken kétszeresére i

növeljük a műtrágya felhasználását. A mezőgazdaság —

többek között — 33—40 ezer

traktort, 35—36 ezer pótkocsit, 6—7 ezer gabonakombájnt

kap.”

„Jó, de miből?"

Annak idején nem csupán az abonyi agronómusok, de a Pest megyei Tanács fiatal munkatársai is felhívták a figyelmet a falu és a város kö2ti szintkülönbségek nyomán jelentkező problémákra. A tanács mezőgazdasági szakembere például ezt mondta:

— Üjabb jelenség, hogy egyes termelőszövetkezetekben a tagok azért igyekeznek kilépni, hogy ugyanott mint szövetkezeti allialmazottak dolgozzanak tovább. Miért van ez így? Mert a falvakban, a mezőgazdaságban, miközben eltűntek a régi osztályellentmondások, új — azonban már nem antagoniszükus, és nem osztályhelyzetből fakadó! — ellentmondások is keletkeztek. Ezek egyike a termelőszövetkezeti tag és a tsz-alkalmazott anyagi, szociális helyzete közötti különbség, ellentmondás. Ka nem akarjuk, hogy szövetkezeteink tagsága végképp elöregedjen, meg kell oldani a tsz-tagoknál az ipari munkásokéhoz hasonló színvonalú társadalombiztosítást. Erre azt lehet felelni, jó — de miből?

Az anyagi korlátokat a kongresszus is taglalta'.' De 'végáB JfoAnTimegái rfföTtdTtS:

„Tovább kell emelni a következő években a termelőszövetkezeti parasztság életszínvonalát is — részben a nyugdíj és társadalombiztosítási ellátás fejlesztésével.” S ennek a szándéknak adott kifejezést Kádár János záróbeszéde is.

Bürokratizmus ... túlzott centralizmus ... felelősséghiány ... az egyes állami, gazdasági, társadalmi szerveket szinte gúzsbakötő rendelkezések tömkelegé... —

kongresszus előtti beszélgetéseinkben legtöbbször ezekről a problémákról szóltak az élet különböző területeiről megkérdezett fiatalok is, olyan közéleti, közösségi érdeklődésről téve egyúttal tanúságot, amely manapság korántsem csak a fiatalokra jellemző, hiszen nemigen akadt az elmúlt években példa arra, hogy valamilyen témára ennyire érzékeny, tevékeny, segítőkész módon reagált volna az országos közvélemény, mint a gazdasági mechanizmus reformjára.

A megyei tanács ipari osztályának fiatal munkatársa például arról beszélt, hogy bár a tanácsi ipart eredetileg hiánycikkeket, hiányzó szolgáltatásokat pótló gazdasági tevékenységnek szánták, mely egyúttal egészséges kon- kurrenciája lehetett volna a minisztériumi iparnak, később a felügyeletet gyakorló minisztériumok, hogy csökkentsék a versenyt, gúzsba kötötték intézkedéseikkel a tanácsi vállalatokat.

Mit mond a kongresszus a „gúzsbakötések” feloldásáról?

„A reform lehetővé teszi, hogy a döntési jogkörök jeAmíg a motor felpörög

A futó szemlélő csak azt látja, hogy ebben a sok épületű, dombok ölén fekvő gyárban végtelen motorfolyam áramlik a szállító kocsik felé. Mintha minden magától, egy csapásra menne. Pedig bosszú az út. Az is, amelyet az Ipari Műszergyár megtett mostanáig. Szalagszerű alkatrészgyártó és szerelő sorok születtek.

lentös része a kormány és a minisztériumok hatásköréből a vállalatok és a tanácsok kezébe kerüljön.” És másutt: „.. . a szabályozás módja megváltozik. Az állam általában nem közvetlen utasításokkal biztosítja a tervcélok megvalósítását, hanem gazdasági és közgazdasági eszközökkel, megfelelő hitelpolitikával, a vállalati tiszta jövedelem felhasználásának szabályozásával, és más eszközökkel”.

A megyei tanácson még ezt is elmondták:

— Noha állami és gazdasági szervezeteink egy centrum felé mutatnak, sokszor észrevehetjük, hogy7 a dolgok valójában mégis decentralizáltak. A túlzott központosítás miatt ugyanis mindenhol lehetővé vált, hogy a felelősséget egy lépcsőfokkal feljebb hárítsák.

A kongresszus részletesen foglalkozott ezzel is. Csak néhány kiragadott részlet:

„A Központi Bizottság meggyőződése, hogy a gazdasági vezetés reformjának alapelvei hatékony fegyvert adnak kezünkbe ahhoz, hogy az állami igazgatás minden szintjén világosan és jobban körülhatárolt, önállóbb, egyben nagyobb felelősséggel járó feladatköröket állapítsunk meg”.

Az építés sorrendje szerint rakják egymás után a gyors fúrógépeket. Egy-egy új gyártmánynál — ha kell — órák, napok alatt rendeznek át szerszámgépeket. A hagyományos, masinával földbe gyökerezett gyár a múlté.

A kongresszus előtti kérdések is, a kongresszuson adott \ válaszok is szoros közelséget tartanak az élettel, hétköznap- i jainkkal. Az élet ezután is új és új kérdéseket vethet fel. S az emberek hangot fognak, adni ■ezeknek a kérdéseknek —, de a »kérdezőket. * a válaszadókat -azonos érdekek vezetik: mind- ! ^nityt&riK~éV6téhéÍi *JoW)& ^tétele. Mint ahogy a válaszokban I megjelölt célok elérése is mindannyiunk feladata.

1 Padányi Anna—Nádas Péter

Nincs mosógép ipari motorok nélkül. Jóformán minden háztartási berendezés lelke, hajtóereje az itt születő villamos készülék. A testes újszülötteket napok, hetek múlva elnyelik a mosógépek, centrifugák, hűtőszekrények. S közben hétről hétre fiatalodik a gyár, s keresik a legkorszerűbb megoldásokat. Mi minden történik, amíg egy motor elkészül, s felpörög. Foto: Gábor-„sj-ss„ssssssssssssss/-srs/rssfsfsssssfsfssssssssss/ssssssssssss/sssssssssss:*y/ssssssssssssfssssrssy-sfsssffssssssfsssfsssssfsfsssssssssss/s/ssfsss„.',ssysssssssss/sss/ss„//ssfrff

Szavak és cselekedetek

Szólt a kongresszus az ifjúság problémáiról. És e sorok íróinak akkor a váci mezőgazdasági technikum végzős növendékei jutottak eszébe. Mikor arról beszélgettünk velük, „mit mondanának”, az egyik diák megkérdezte:

„Előadást tartott nekünk egy ember a szocialista erkölcsről, de nem az erkölcsről beszélt, hanem arról, miként öltözzünk és hogy miért rajongunk a Beat-zenéérl? Az előadás után beszélgettünk a srácokkal... Arról, hogy végeredményben mi is a szocialista erkölcs? Gyakran megfigyeljük az elhangzó szavak és cselekedetek közti ellentétet. Ezért van talán az, hogy néha bizonytalanok vagyunk.”

Milyenek...?

Hogy nyilatkozott a kongresszus a mai fiatalokról, a szocialista erkölcsre nevelésről?

„Az utóbbi években is sok vita folyt ifjúságunk gondolkodásmódjáról, magatartásáról. A vita során találkoztunk szélsőséges nézetekkel is. Egyesek megpróbálták nemzedéki vita szításával szembeállítani ifjúságunkat a felnőttekkel, mások sötét képet festettek ifjúságunk erkölcsi, politikai állapotáról. A Központ’ Bizottság elítéli ezeket a szélsőséges nézeteket és hamis általánosításokat. Milyenek a mai fiatalok? Természetesen nem egyformák, különbözőek, akár a felnőttek. A fiatalok többsége elítéli a kapitalizmust. az embernek ember által való kizsákmányolását, a gyarmati rendszert, ennek megfelelően szolidaritást és megbecsülést érez az új. szocialista társadalomért, és a népek szabadságáért küzdők iránt. A? ifjúság, ha erről nem is nyilatkozik óránként, értékeli a ! :inőtt nemzedékek harcé*

I mely elsöpörte a régi világot, és megnyitotta az egész nép, s ezen belül az ifjúság előtt a szabad, szocialista fejlődés útját. A fiatalok túlnyomó többsége becsületesen tanul, dolgozik, teljesíti a haza iránti kötelességét, gondolkodását a szocialista társadalom formálja... Figyelembe kell vennünk azonban, hogy társadalmunk állapota még átmeneti, a fiatalokat is különböző hatások érik, s az a körülmény, hogy a rendszer szocialista, még önmagában nem teszi őket automatikusan szocialistává. Ifjúságunkra különösen hatnak társadalmi életünknek még meglevő fogyatékosságai, és ezekből, kellő élettapasztalat hiányában, nem mindig helyes következtetéseket vonnak le. A fiatalság szocialista nevelése pártunk elsőrendű politikai feladata.”

,„..a protekció"

Aztán erről is beszéltek a váci mezőgazdasági technikum diákjai:

— Itt van a protekció, amely ma még szerintünk létezik, akár beszélünk róla. akár nem. Például, akik Budapestről járnak a mi iskolánkba, azokról tudjuk, hogy szinte valamennyien protekcióval kerültek be...

Válaszul Kádár János elvtárs kongresszusi beszédéből idézünk:

.. Nálunk is vannak, akik összeköttetések révén, meg isten tudja milyen címen és módon, sokkal többel kapnak a társadalomtól, mint amennyire becsületes munkával rászolgáltak...” A kongresszuson e témakörben határozat született például arról, hogy a lakáselosztásnál vegyék figyelembe a kérelmezők anyagi helyzetét, s a lakásokat az arra rászorulók kapják meg. Egy bizonyos

elsejénként a sarki korcsmáros és a ^ felesége versenyt futnak a marka felé, melyben a havi gázsiját szorongatja. A verseny egyenlőtlen, mert a korcs- márosnak csak fél utat kall megtennie, lévén, hogy ö is mindég afelé tart. Mégis, valószínű, a hosszú és alapos tréning következtében, többször a felesége győz. Igaz, fiatalabb a kor csm árosnál, ű mindig a korcsmárosnak szurkol, mert ha ő győz, ketten győznek. Amúgyis össze vannak beszélve, de az az ö titkuk, abból az asszony semmit sem sejt.

Természetesen a korcsmáros modern fickó, aki az állami italbolt alkalmazottja és minden negyedévben betervezi barátját a megfelelő keretszámok közé.

E

gyszer ez a lump férfi barátjával, Nagy Károllyal, jelent meg a korcsmában. Kérdi a barátja, hogy „Sanyi bátyám, most mit igyunk?” Ezt azért kérdem, mert volna egy javallatom. Próbáljuk ki magunkat két hónapig, megálljuk-e? Az asszony nagyon balhézik már nálam, és az sem árt, ha a saját jellemünket méregetjük: bírjuk, nem bírjuk? Szóval mostan nagy rendelést csináljunk, mert szomorú szűk hónapok következnek ránk.

— Jól van, öcsi — szólt Sándor bácsi —, de szóljunk a korcsmárosnak, Pislának is. Mert jól si/cerült fickó a Pista. A mi vércsoportunk. Kár volna becsapni, jelentse csak a központnak, hogy a tervét vegyék le, mert két hónapig kimaradunk, másképp ugrik a prémium.

A következő elsején bandukol haza- “ felé, rohan a felesége. Az utcán, ott, mindenki szeme láttára hiánytalanul az asszony kezébe számolja a pénzt. Felesége csodálkozik, a férfi vigyorog, de egy szót se szól. „Még őzt mondaná, hogy Nagy Karcsi kedvéért, vagy talán éppenséggel az ő kedvéért teszem”, morfondírozik magában, az.án: „Egyik se’ volna jó. Engem ne becsüljön le senki, és az sem jó, ha elhízza magát az asz- szony. Hál nem. Szeretem mindkettőjüket, de nem őérettük ..

Cándor bácsinak volt egy régi barát- 3 ja, Karácsonyfa Benőnek hívták. Ez a Benő valamikor úgy be tudott rúgni, hogy ott a korcsma kövén, amikor a nőkkel beszélt, szép csendben spárgába csúszott a lába, mint a háromnapos barikáé. Egyszer a kalapját is ott felejtette részegen a templom padján, hetekig kereste őt a sekrestyés, mert értékes nyúlszőrkalap volt, meg aztán a sekrestyés jól ismerte Benőt és tudta, hogy mindig részegen jár imádkozni a templomba.

Aztán egy szomorú napon az orvosok megállapították, hogy Benő választhat az ital vagy a koporsó között, és Karácsonyfa Benő úgy döntött, hogy még él néhány évecskét. Közben elég érdekes átalakuláson ment át. Olyan volt ez a metamorfózis, mint amikor a prostituáltból apácává lép elő valaki. És hónapok óta a korcsmáros ellen drukkolt, mintha ebben a korcsmában sohasem csúszott volna szét a lába spárgába

Eltelt már másfél hónap az absztinens világból és három nappal voltak szilveszter nehéz próbája előtt.

Sándor azt mondta élete párjának, hogy ő egy karakter és szilveszterkor sem iszik egy kortyot sem.

— Valóban? — kérdezett vissza az asszony, uogy bosszantsa férje urát.

— Hej, asszony, nem szép ez tőled, hogy így, szilveszter előtt is így beszélsz velem, ahelyett, hogy boldog, szesz nélküli eszúndőt kívánnál nekem és magadnak. Hiszen ismerhetnéd emberedet.

— Ismerlek — válaszolta az asszony és ebben több volt a mélység, mint amennyit az ember várt. Ezért kijátszotta végső aduját:

— Vedd tudomásul, édes fiam, hogy Nagy Karcsival együtt Karácsonyig Benőéknél szilveszterezünk, őbenne csak bízol, ő már évek óta ...

karácsonyfa Benőéknél töltöttká*' poszta volt, füstölt csülökkel és kenyér helyett kirántott húst ettek íz ételhez. A zsíros káposztára ásványvizet ittak, a lumpabbak bambit. Benő és felesége megmutatta az új tévét, az ötezer forintos magnójukat, ügyes kis kvarclámpájukat és kórusban mondták:

— Ezt azóta vettük, mióta Benő nem iszik. — Azután Benő:

— Ennyit vitt el a korcsma évenként. Palotám lehetne, ha nem ittam volna.

Ekkor Nagy Karcsi leikéből kisister- gett az irigység, és megjegyezte gúnyosan, hogyha majd Karácsonyfa Benő nyolcvanéves lesz, és a KGST-központban vezérigazgatóként működik, és karácsonyra öttonnás teherautók hordják lakására a kis kobaltágyúkat, kétszemélyes helikoptereket és egyéb apróságokat, szóval, amikor Karácsonyfa Benő kisfia éppen aspiránsi értekezését készíti, nos Karácsonyfa Benő akkor is kölcsön fog kérni 1 forint 20 fillért, mert éppen ennyi hiányzik majd akkor is a dupla feketéjéhez.

Nagy Karcsi mindezt azért mondta, mert igaz volt. Legalábbis annyi, hogy Karácsonyfa Benő fűnek, fának tartozott 1 forint 20 filléres tételektől egészen a 10 ezer forintos tételekig, legalábbis, ami az OTP-t illeti. Megittak még egy üveg bambit, aztán elbúcsúztak.

LJiába minden, Nagy Karcsi mégis el** bukott. Lehet, a szomorúságtól, hogy neki nincs tévéje és kvarclámpája, lehet, azért, hogy útközben a sarki korcsmárossal találkoztak. Sándor felesége, ahogy meglátta a korcsmáros vörös orrát, dühbegurult, elkezdte emberét rángatni és fülébe sziszegte:

— Ez megint téged vár?

— Nem, szivi — hebegte a férfi és egy hirtelen gyermekes ötletnél fogva a felesége arcába tartotta a kvarclámpát; melyet esínytevésből Karácsonyfa Benőéknél emelt el.

— Nem jönnek be hozzám? — kérdezte a korcsmáros szesztől rekedt hangján és elmondta a varázsigét:

— Finom kocsonyám van, korhelyleve- sem káposztából, füstölt kolbászból és forralt borom.

Sándor is elmondta a varázsigét

— Karácsonyfa Benőéknél voltunk.

— Értem — szólt a korcsmáros falhoz dőlve, megtörtén. Ekkor Nagy Karcsi megsajnálta és így szólt:

— Én beugrók magához, Béla bátyám, egy kis korhelylevesre. jólesik egy meleg kanál így hajnaltájt — s amíg ezt mondta, arcán látszott, rettenetesen szégyelli ezt a korhelylevest.

\/lásno.p délután ötkor felesége az egész várost végigkajtatta, mégsem találta meg KáYolyt. Senki sem tudta, hova bújhatott a gézengúz és, hogy tud annyi korhelylevest megenni.

— Kár ezért a Karcsi gyerekért — mondta Sándor, azzal elment keresni őt, a korcsmákba. Arról igazán nem tehetett. hogy két nap, két r^el nem találta meg a barátját. A harmadik nap reggelén ugyan találkozta' a Bélához címzett korcsmában, de arról egyikőjük sem tud, mert nem is látták "•■’•mást.

Suha Andor

*■

egyéni, vagy társas építkezések lehetőségével...