Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-29 / 306. szám
4 %f€írlap 1966. DECEMBER 29., CSÜTÖRTÖK DÉMONŰZÉS SZILVESZTERKOR VESSZÖZÉS ÚJÉVKOR TÖBB EZER EVES HAGYOMÁNYOK Az év utolsó, illetve az esztendő első napjának a megünneplése római eredetű. Dies strenariumnak, az ajándékozás napjának hívták és ilyenkor ajándékokkal, jókívánságokkal illették egymást. E szokás mindenhová, így a kolonizált területekre is eljutott, így Pannóniába is, ahol helyi népszokásokat szívott magába. Az ajándékozás, illetve jókívánságok különös fajtája — a zöld ággal történő vesz- szőzés. A zöld ág — az élet szimbóluma. Valószínű a betegséget akarták ily módon elűzni, nőknél a termékenységet, gyerekeknél a növekedést elősegíteni. Miképpen a fának évről évre új hajtásai lesznek, úgy gyarapodjanak a megvesszőzöttek ... Az újévnapi vesszőzés manapság is dívik. A Dunántúl egyes falvaiban ritmikus jókívánságok kíséretében történik. A császári Rómában az ajándékozást és a szerencsekívánságokat később tivornyák, kicsapongások váltották fel. Az egyház, megtartva e nap megünneplését-— Krisztus templomi bemutatásához köti. És a Szilveszter este?... A név latin eredetű. Jelentése : erdőhöz tartozó. A monda szerint, a fiatal Szilveszter pápa, kiütéses betegségétől megszabadítja a nagy Konstantin császárt, aki ezért hálából megkeresztelkedik. Utóbb elrendeli az év utolsó napjának megünneplését. Ami pedig a Szilveszteréjszakai vidámságot, trombi- tázást illeti — ez sem új keletű. Valamennyi primitív népnél megtalálható — a démonok és rossz szellemek elűzése lármával . és sípszóval. Mi — néhány nap múlva — gondunk, bánatunk űzzük el — legalábbis egy éjszakára. (G. M. E.) TV-FILMEK Filmek a tv képernyőjén az új év első napjaiban: január 4-én „Veszélyes üdvözlőlap” címmel egy ékszercsempész- banda felszámolására induló nyomozás fordulatait kísérhetik figyelemmel a nézők, január 8-án képernyőre kerül Gogol ismert elbeszélésének filmváltozata: a „Köpeny”. A második világháború ideje alatt játszódik Olaszország egy eldugott, távoli vidékén „A harapófogóban” című film. Háziasszonyok jelentkezhetnek Szentendrei nők szövetkezete — Évi 12 millió érték - Divatcikkek a Luxus Aruháznak SZAMOSSZEG Norvég tallér Ezüst norvég tallért talált Szamosszegen a középső dűlőben Balogh Zsuzsanna. A mai ötforintos nagyságú ezüstből készült tallért Keresztéig Albert norvég herceg verette 1683-ban. A pénzérmét valószínű, hogy a törökök elleni felszabadító harcban részt vett zsoldos katonák vesztették, vagy rejtették el. A lelőhelyen tavasszal ásatásokat végeznek. KÉT ÚTIKÖNYV Siva árnyékában Ilyen útikönyvet csak asz- szony írhat — így, ilyen érzéssel hajtjuk be a Világjárók sorozat új kötetének utolsó lapját. Finom megfigyelések, apró érzelmi rezdülések sora, s ugyanakkor a nyers hétköznapi valóság — ez találkozik az Indiában töltött három évről szóló beszámolóban. India számunkra a távoli egzotikum volt: jó részt ma is az. örömmel kell hát fogadni minden olyan beszámolót, amely közelebb hozza e távoli világot, érthetőbbé teszi a bonyolult kasztrendszeren alapuló társadalmat mozgató erőket, nemcsak a kultúra sokezeréves hagyományait, kincseit mutatja meg, hanem a mát, a jelent is. Ligeti Vilma vállalta mindezt, s nagy részt teljesítette is: elkalauzol a Tadzs-Mahal csodájához, a madrasi egyetemhez, de megmutatja a városok szegénynegyedeit is; mint gyermekeik tanítója, milliomosokkal beszélget, de ismerkedik, s szót ért a házuk előtt vízért sorban álló asszonyokkal, akik nagy türelemmel várják, hogy az urak házának szivattyús kútjából a kincset érő vízhez jussanak. Qtt van egy dúsgazdag pár esküvőjén, s beszélget a.vidéki orvos lányaival, akik életében, szokásaiban a messzi ezerévek keverednek a mai modern világgal; Sok helyen jár, sokféle emberrel találkozik: hű beszámolója segítségével mi is vele tarthatunk a sok tanulságot, ismeretet adó felfedező úton. A könyvet gazdag fényképanyag egészíti ki. (Gondolat Kiadó) Tatarozzák az állatkerti nagysziklát Megkezdik az állatkerti nagy szikla felújítását. A munka teljes költsége nyolcmillió forint lesz. 1952-ben harminckét ember fogott össze Szentendrén és szövetkezeti alapon kerámiatárgyakat kezdtek gyártani. A nagy akaráson kívül jóformán semmivel sem rendelkeztek, így nem csoda, ha a bankban több volt a sorbán- álló, aki pénzt remélt tőlük, mint amekkora bevételre egyáltalán számíthattak. De nem adták fel a harcot, áttértek az épületkerámiára. Sajnos, a szerencse ennek a kezdeményezésnek sem kedvezett. Végre, 1959-ben vegyes jellegű szövetkezetté alakultak s ettől fogva megszilárdult lábuk alatt a talaj. S ma már a háziipari szövetkezet ittun- kája jelentős tényező a város életében. Különösen az asszonyoknak nyújt sokat: 450 dolgozójuk 90 százaléka nő, többségük idős, vagy csökkent munkaképességű, vagy kisgyermekes anya, akik e réven átlagosan 600—800 forintos kisegítő-jövedelemhez jutnak. Micskei Tivadar elnök ma már szívesen beszél számokról, ha a szövetkezet ügymenetéről kérdezik: Ebben az évben például 12 millióra ugrott termelési értékük, amelyből 5.5 millió export eredménye. Három és fél millió forint munkabért fizettek, ezenkívül a visszatartott nyereRepülő beigli Oleg Ignatyev: Az Amazonas őserdeiben telei illusztrálják. (Kossuth Könyvkiadó) <m. o.) Beigli kultuszunk — bármenynyire is kedvenc, évente visszatérő témája kabaréinknak, humoristáinknak T—z. nem .„.megy ki ac hívató-fpinte bál. Sőt a beigli egyig ma már nemcsak itthon kelendő, az idén megindult az exportja, mégpedig a Vörösmarty Cukrászda jóvoltából. A több mint 100 éves Gerbeaud méltó utóda néhány éve rendszeresen szállítja specialitásait külföldre is. A magas vámok miatt egy- egy piac időközönként kimarad ugyan, de — aki egyszer megkóstolta, nem szívesen hagyja abba — később vissza-vissza- tér. Vigyáz is Hírnevére a cukrászda. Napi 70—80 féle készítménye egytöl- márkacikk. Ha a speciális re- cepturákhoz valamelyik nyersanyag hiányzik, inkább el sem kezdik. Jelenleg Anglia és Svédország a finom készítmények rendszeres vásárlója. Havonta hétnyolc mázsa export édesség, torta, desszert, mi- nyon kerül ki a Vörösmarty téri üzem sütőiből. Néhány hónapja Malmőben és Londonban megkóstolták a pozsonyi mákos- és dióskiflit. ízlett, rákaptak. S innen már csak egy lépés volt a Jbeigli, amelynek kivitele nemrégen kezdődött meg. Hetenként indítják — kényessége miatt közvetlen MALÉV légijárattál — a s'UXé--' menyeket. A 100— 150 kilós tételek a jó szervezés, a percnyi pontos csatlakozás nyomán frissiben kerülhetnek a londoniak, a mal- mőiek asztalára. A mostani szállítmányokban már egyre több a beigli. A legutóbbival is tízesével mentek mákos-, diós- rudak, s az év végéig még több százra van külföldi megrendelés. Ehhez hasonló szép, és még szebb mintákat várnak (Foto: Gábor) »égből túlórát és prémiumot. Eddig öt ingatlant vettek, üzemeik ma már saját tulajdonú házaikban dolgoznak. A műanyagtól a konfekcióig, ' Sók: ' tsrmék k e 1 foglalkoznak. Exportra főleg bébi- és leánykaruhákat termelnek, míg a Luxus Áruház minden meny- nyiségben átveszi tőlük a kézzel festett fejkendőket. Gyártanak műanyag esőkabátot — amely, ha olcsóbban adhatnák — még mindig kelendő cikk lenne. Egyik legfontosabb termékük 140 bedolgozót foglalkoztató pvc-szatyorrészleg. Az országban ők gyártják egyedül ezt a nagyon keresett és mutatós árut. A műselyem- szálra pvc-borítást húznak s necceléssel ebből készítik a színes, fénylő táskákat. A meglevő gyártmányok mellé rövidesein újakat vezetnek be. Egyik ilyen akciójuk a fonalmentés, amelybői az annyira divatos, köny- nyű nyári blúzokat fogják horgoltatok Megállapodást kötöttek a békéscsabai, a hód- mezőyásárh elyi kő tüttáru gy u- ' «Sit«!, -hógy r»z :oti kele ikreit smbáshuüadékot megvásárolják. ’ SzenteSdrén'* 'fWiíejWr és bedolgozóknak adják ki horgolásra. Kisorosziból máris jöttek háziasszonyok, de szívesen vennék, ha mások is jelentkeznének. Azt szeretnék, ha minél több, minél változatosabb mintájú pulóvereket készíthetnének, amelyeket előreláthatólag szintén a fővárosi Luxus Áruház fog átvennk k. m. Dürrenmatt — bábszínpadon Az Állami Bábszínház Kamaraszínpada január 3-án az évad második bemutatójára készül. A bábszínház "fiatal művészbrigádja — Szőnyi Kató rendezésében — színpadra állítja Friedrich Dürrenmatt háromfelvonásos komédiáját „Angyal szállt le Babilonban” címmel. Az előadás érdekessége, hogy a groteszk, szatirikus hangú darabot először mutatják be bábszínházban. Fedeles lovarda Az utóbbi évtizedben hazánkban csak Mezőhegyesen és Bábolnán volt fedett, azaz fedeles lovarda. Most az Idegen- forgalmi Hivatal támogatásával és a Tatai Mezőgazdasági Technikum hallgatóinak részvételével Tatán elkészült, s rövidesen megnyílik az új „fedeles”. Egyelőre húsz lóval működik, de a következő években 30—35-re növelik majd a jó vérű nyerges paripák számát. „Cél“: Kápölnásnyék Az M 7-es autóút Budapest —Martonvásár közötti szakaszának átadásával lényegesen javult a balatoni forgalom. Az ítépítők arra törekszenek, Hogy W67-ben megépítsék az M 7-es Martonvásár—Székes- 'ehérvár közötti szakaszát és lehetőleg még az idegenforgalmi szezon előtt elérjenek Fi ápolnásnyékig. i godt. Mert a góréság csak azt j látja. És akkor most Róka ... í C send volt. Róka állt Ho- 5 lies előtt, de látszott raj- $ tá, nem ideges már/kifújta a; mérgét Eltűnt arcáról is a pi- 5 rosság, a keze lógott az olda- $ Ián. Várta, mit felel Holies. $ A testes, nagy darab em- 5 bér annyira meghökkent, any- $ nyira kibillent megszokott kö- 5 zömbösségéből, hogy jó ideig $ hallgatott. Végül nagyon csen- $ desen annyit mondott: Na jól van. Menjetek a $ műhelybe. Nemes szaktárs, $ maga meg legyein szíves, jöj- $ jön be hozzám. R óka felkapta a fejét. Mi ^ történt Holiccsal? Még $ soha nem magázta. A többiek $ gyors léptekkel húzták a esi- $ kot, s Bunkó, amikor elhaladt $ mellette, odasúgta: — Kösz $ Róka,- soha nem felejtem el ^ neked, én voltam az a marha... ^ Róka rámosolygott, de nem ^ szólt egy szót sem. Most már i mindegy, ha zűrje lesz, hát í zűrje lesz. És mit mond ott- § hon? Szegény anya! Hogy vár- ^ ta a napot: a fia „segéd úr” ^ lesz, ahogy ő mondta min- $ dig. Szegényke. Biztos sírni $ fog... Amibe belemászott az ^ ember, azt mér csinálja vé- ^ gig. És ő nem a levegőbe be- ^ szélt, mert reggel tényleg ígyi volt. Citálhatják, aki éléi akarják, ő ott is megmondja. $ Rávigyorgott a többiekre, s§ lassú léptekkel, mint aki $ éppen sétára indul, beballa- $ gott az üzem irodára. Mészáros Ottó * tanulók vagyunk? Vagy azt hiszik, még mindig a nasi- korszak van? Azt mondta, hogy reggel... Mi volt reggel? Ránkhagyták a kemencét, igaz? Hol volt a kemencemester? Előírás, hogy nem mehet el. Erre otthagyja. Meg a többiek is. És akkor ránkverik az egészet. Eddig meg még a közelébe sem engedtek a kemencének! Hát nem így van? Egyszeriben elfelejtették a hideget, a cipőben didergő lábukat, s mint megigézettek nézték Róka kipirult arcát, ugráló ádámcsutkáját, s gesztikuláló kezét. Ebből nagy zűr lesz, az biztos. A Rókának is pont most kellett kiborulni?! Igazat mond, dehát... Holiccsal újjat húzni? Meg a műhellyel? Hányszor adták Judtokra, hogy hallgass a nevük. És még nem is ilyen finoman, hanem ... Jobb, ha semmibe nem szólnak bele, nem látnak, nem hallanak a világon semmit, megkapják a szakmunkás-bizonyítványt, s mehetnek isten hírével. Amit magukban elvisznek, az az ő dolguk, de hogy itt beleköpjenek a levesbe? Holies mindenkire mindent ráhagyott, éppen azért, hogy ne legyen semmi zűr a műhelyben. Nem bánja, mi van a felszín alatt, csak az legyen csöndes, nyufelé, de Holies rájukdörrent: — Maradni! Ki volt az? U nni kezdték. Mi a fenének kell ilyen nagy ügyet csinálni ebből a vacak ablakból? Lejön fél óra múlva az üveges és bevágja. Kész. És pont most, amikor két nap múlva már ott a kezükben a szakmunkásbizonyítvány, amikor már aligha gumibugyisként emlegethetik őket, még Holies sem. Hiába, üzemvezető. Holies is únhatta, mert jó gúnyosan megkérdezte: — Na mi van fiúkák? Beijedtünk? Senki nem meri azt mondani, hogy ő volt? Ilyenkor nem olyan nagy a szátok? A Róka oldalozott ki a többiek közül. Odaállt Holies elé: — Én voltam. Na és, most lefejeznek? Holies levegő után kapkodott: — Már megint szem- telenkedsz? Te voltál? — Én. Kész. Kifizetem. Mondja meg, mennyi. Kifizetem. O lyan volt a hangja, hogy Holies is meghökkent. Annyi méreg feszült benne, hogy akaratlanul is azt kérdezte: — Mi bajod neked? A Róka húzott a vállán: — Semmi. Csak unom, hogy itt mindenki belénktörölheti a sáros cipőjét. Azért mert A jókora, tömött gömböc célt tévesztve röpült el a Kiskovács mellett, s mintha zsinóron húznák, úgy vágódott az ablaknak. A portól • lepett ablakszem megadó sóhajjal először recs- csent egyet, majd szilánkjaira hullva csörömpölt befelé. Nézték csak, mint akiket megbabonáztak, s első gondolatuk az volt, ki lehetett az a süket, akinek pont az üzemiroda ablakát kellett eltrafálni? Mire ezt valaki kimondhatta volna, az ajtóban megjelent Holies testes alakja, s rájukförmedt: — Melyikőtök volt az? Álltak az udvaron, nézték Holicsot, s arra gondoltak, hogy ennél jobb viccet is csinálhattak volna. Ez a vacak ablak! — A reggelt azzal kezditek, hogy míg összevissza röhögtök, selejtre megy egy teljes égetés. Háromezer forint, igaz? Most meg, ahelyett, hogy leülnétek a feneketekre, az egész ebédidőt áthülyéskeditek, mint valami gumi bugyisok. Hógolyózni! Nincs jobb dolgotok? Mi? H allgattak. Most érezték csak, milyen csípős a szél, a vékonyka kék kezeslábason át égeti a bőrüket, a lábuk is fázott, egyszeriben nagy mehetnékjük támadt. A hátul levők közül ketten- hárman lassú léptekkel indultak is a nagy vaskapu A szovjet újságíró éveket töltött Brazíliában, s a Kom- szomolszkaja Pravda tudósítójaként rendszeresen beszámolt az ottani eseményekről. Könyve egészen más természetű: nem riportok, újságbeszámolók összegyűjtése, hanem önálló munka, az Amazonas őserdeiben tett felfedezőutak igen érdekes krónikája. Ignatyev jó példája a nyughatatlan, s mégis igen alapos újságírónak. Nyughatatlan, mert új és új dolgokat akar látni, elmenni olyan tájakra, olyan emberek közé, akik még évszázadokkal ezelőtti szokásaik szerint élnek, s eszközeik sem sokat változtak, s igen alapos, mert nemcsak szubjektív benyomásaira hagyatkozik, hanem összegyűjti a témára vonatkozó legfontosabb adatokat. tényeket, s azok rövid ösz- szefoglalásával, valamint saját élményeivel teljes képet tud adni a brazil hétköznapokról. Nem a városok élete érdekli, hanem a dzsungellakóké, a kedves, közvetlen, az idegent nagyon barátságosan fogadó indiánoké, a vadászé, a kau- csukgyűjtőé, a nagyon gazdag ország szegényeinek sorsa. Brazília természeti kincsei szinte kimeríthetetlenek, ám társadalmi berendezkedése, a jenki imperializmus nyomasztó jelenléte nélkülözésre kárhoztatja az ország népének nagy többségét. Ignatyev könyve hozzásegít bennünket ahhoz, hogy necsak az Amazonas medence természeti gazdagságával. hanem társadalmi elmaradottságának okaival is megismerkedjünk. A könyv mondandóját a szerző saját felvéHÓGOLYŐ
