Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-04 / 286. szám
V Befejezte munkáját a pártkongresszus EIÓRE A LENINI ÜTŐN Befejezte tanácskozásait pártunk IX. kongresszusa. A kongresszusi teremben elhelyezett tömör jelmondat: „Tovább a lenini úton”, alapvető jellemzője, s jövőt meghatározó elve volt a tanácskozásoknak. Az eddig követett politikát megerősítve, azt eredményesebb eszközökkel, hatékonyabb módszerekkel szolgálva kell továbbhaladnunk — így összegezhetjük a mérföldkövet jelentő munkaértekezlet legfőbb mondanivalóját. A Központi Bizottság beszámolójának őszintesége, realitása', kritikai és önkritikái jellemzői, a felszólalók gondolatgazdag fejtegetései bizonyították, hogy hazánk vezető ereje, a kommunisták pártja történelmi felelőssége tudatában elemzi az adott helyzetet, s határozza meg az egész nép teendőit. Nincs olyan részterülete életünknek, amelyről ne esett volna szó a kongresszuson: a falusi asszonyok gondjairól éppúgy hallhattunk, mint a különböző művészeti ágakban tapasztalható stílustörekvésckről. Átfogó, s teljes képet adott tehát a kongresszus a jelenről, s ezért a feladatokat is reálisan, végrehajthatóan határozta meg. Uralkodóvá kell tennünk a marxista világnézetet — így summázta társadalmi — politikai előrehaladásunk legfontosabb elvét a kongresszus, s a szocialista hazafiság és az internacionalizmus érzésének erősítését, a kispolgári gondolkodás és magatartás elleni harcot, a nacionalizmus leküzdését jelölte meg többek között soron levő feladatainkként, mint olyanokat, melyek döntő fontosságúak a szocialista tudat alakításában, a közösségi szellem formálásában. E tennivalóink szorosan kapcsolódnak a legfontosabbhoz: tovább erősíteni, gazdagítani népi államunk legfőbb alapját, a munkás-paraszt szövetséget, egyrészt a népgazdaság arányos fejlesztésével, másrészt a szocialista demokrácia minden területen való kibontakoztatásával. Világos és félreérthetetlen állásfoglalásaival, szókimondásával a dolgok nevén nevezésével a tények kendőzetlen megmutatásával a kongresszus egyben annak példáját is adta, hogyan kell ma politizálni, ismertetni és megértetni a párt politikáját, célkitűzéseit, s megnyerni annak a dolgozó tömegek támogatását. Különösen gazdasági életünk kérdéseit illetően tapasztalhattunk a kongresszus tanácskozásai során nagyfokú mértéktartást, a realitásokhoz való ragaszkodást, a feladatok és a nehézségek pontos megjelölését. Politikai és társadalmi céljainkat akkor szolgálhatjuk a legeredményesebben — állapította meg a kongresszus —, ha biztosítjuk népgazdaságunk arányos és egyenletes fejlődését, a dolgozók életszínvonalának állandó emelkedését, azaz, ha sikerrel valósítjuk meg a harmadik ötéves tervet, s a gazdaságirányítási rendszer reformját. A harmadik ötéves terv első esztendejének eddigi tapasztalatai biztatóak: nőtt a termelés, emelkedett a termelékenység, több területen célkitűzéseinket is meghaladó eredményeket értünk el. A párt legfőbb fóruma egyöntetűen állást foglalt a népgazdaság irányítási rendszerének reformja mellett, s ez újabb lendületet ad az előkészületeit elmélyítéséhez, a részletintézkedések minél alaposabb kidolgozásához. A reformmal összefüggésben, de azon túlmutatva is, igen sok szó esett a dolgozó tömegek aktivitásának, alkotó kezdeményezésének kibontakoztatásáról, s arról, hogy mint a párt egész politikájának, a gazdaságirányítási rendszer reformjának is elsődleges és alapvető célja a népjólét állandó emelése, a dolgozó emberek életkörülményeinek javítása. A kongresszus tanácskozásait érthetően nagy figyelemmel kísérte egész népünk, s ahogy az előkészületek időszakában, úgy a kongresszus napjaiban is tettekkel szavazott a párt politikája, annak helyessége mellett. A kongresz- szusi teremben elhangzottak széles visszhangot keltettek a közvéleményben, s a nagy, átfogó, elvi jelentőségűi állás- foglalások mellett jogos örömet és elégedettséget váltottak ki azok a gyakorlati intézkedések, amelyek megtételét a kongresszus különböző állami szerveknek ajánlotta, s melyek mindennapjaink legkülönbözőbb területein adják bizonyságát a pártpolitika humanitásának, embert szolgáló voltának. A reálbérek 9—10 százalékos emelkedése, a valamennyi ipari dolgozót érintő munkaidőcsökkentés — heti 48 óráról 44 órára —, a havi 600 forintot kitevő, s két éven át igénybe vehető gyermekgondozási segély, a termelőszövetkezeti tagok nyugdíj- és táppénzellátásának, valamint családi pótlékának további emelése, egyszintre hozása a bérből és fizetésből élőkével, a lakáselosztási rendszer lényeges módosítása kiragadott példa csupán annak igazolására, hogyan szolgálja a dolgozó embert, a jobb jelent s a még gazdagabb jövőt a párt politikája, s hogyan esnek egybe a párt tevékenységében elvek és gyakorlati teendők. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa nemcsak idehaza, határainkon belül lett maradandó mérföldkő, hanem jelentős eseménnyé vált a nemzetközi politikában, s a nemzetközi munkásmozgalomban is. Napjaink bonyolult világpolitikai helyzetét elemezve a Központi Bizottság beszámolója, s a felszólalók is egyöntetűen hangoztatták a szocializmus erői összefogásának szükségességét, az imperialistaellenes akcióegység megvalósításának döntő fontosságát, s ismét hitet tettek a magyar—szovjet kapcsolatok megbonthatatlansága mellett. A párt IX. kongresszusa nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államok barbár vietnami agresszióját, s ismételten leszögezte, hogy hazánk minden szükséges segítséget megad a hős vietnami népnek. E nyilatkozat egész népünk véleményének tükre, mintahogy egész népünk óhajának megfogalmazása az az álláspont is, hogy a kommunista és munkáspártok nagy tanácskozásának összehívásával erősíteni, szélesíteni kell összefogásunkat, egységünket minden forradalmi párttal, minden haladó erővel. Négy év munkáját értékelte a párt most befejeződött IX. kongresszusa, s újabb esztendőkre határozta meg feladatainkat idehaza, s a világpolitikában. Népünk szocialista társadalmat épít, békét akar. Jó eredményeket értünk el, s tervekben, feladatokban sem szűkölködünk. Népünk nagy figyelemmel kísérte a kommunisták tanácskozását, s hogy magáévá is tette az ott elhangzottakat, ezt a következő hónapok, évek nagyszerű tettei fogják majd bizonyítani! VT! ____________________J P EST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! X. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1966. DECEMBER 4., VASÁRNAP Tovább kell mennünk, hogy a szocialista életnek szabad utat és felfedést biztosítsunk minden területen M,úéásr Jám®s vita A KONGRESSZUS HATÁROZATA Megválasztották a párt áj vezető terveit Hatnapi tanácskozás után véget ért a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. Szombaton délelőtt az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában a kongresszus küldöttei megválasztották a párt új vezető szerveit, a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjait. Az ügyrendnek megfelelően, mind a Fellebbviteli Bizottság jelentésének tárgyalása, mind a választás, zárt ülésen zajlott le. Az utolsó napon is sorra érkeztek a kongresszus színhelyére az üdvözletek, táviratok az ország minden részéből, üzemek, termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok, vállalatok és intézmények kollektívái, köszöntötték a párt legfelső fórumát, számoltak be a kongresszus tiszteletére vállalt kötelezettségeik teljesítéséről. A hazánk további fejlődését, szocialista építőmunkánk elkövetkező feladatait megmutató nagy tanácskozás befejezése előtt a négy napirendben előterjesztett beszámoló fölötti vitára még péntek délután Kádár János adta meg a választ, mondotta el vitazáró beszédét. — Tisztelt kongresszus! — Kedves elvtársiak! Elvtársnők ! — Kongresszusunk munkájának, tanácskozásának híre elterjedt az országban, sőt határainkon túl is, s részben ismerjük már a visszhangot is. — Szinte egyöntetű az a vélemény, hogy kongresszusunk egy önmagában bízó, politikájában szilárd, céljait ismerő párt tanácskozása, amely munkáját minden látványosság nélkül, a nagy szavalcat kerülve végzi, reálisan elemzi a helyzetet és ugyanígy tárgyalja a jövő feladatait, örülünk ennek a véleménynek, s annak is, ha a kongresszusunk ezt tükrözte. — A vitában 48 küldött szóIáit fel és a felszólalók nagy felelősséggel, a kérdés ismeretében és sokoldalúan szóltak a legfontosabbról, pártunk bélés külpolitikájáról, a nemzetközi munkásmozgalomról, a gazdasági és kulturális építőmunkáról, a párt életének leglényegesebb kérdéseiről. — A felszólalások általában alátámasztották és megerősítették mindazt, amit a Központi Bizottság a helyzetről, a megtett útról, a feladatokról összegezett Jó dolog, hogy a felszólalók jelentős része tulajdonképpen már azzal foglalkozott, hogyan és miképpen, képzelik a kongresszus határozatainak végrehajtását. A vitát a kongresszus által tárgyalt nagyfontosságú kérdésekhez méltónak tartom. munkásosztály, a nép legszélesebb rétegeivel együtt, velük összeforrva végzi. Ez pártunk erejének legfontosabb forrása. — A Magyar Szocialista Munkáspárt folytatja eddigi bel- és külpolitikáját. Az előttünk álló időszakban is feladatunk a szocialista társadalom teljes felépítése. — A Magyar Szocialista Munkáspárt minden erejével azon lesz és minden lehetőséget megragad, hogy hozzájáruljon a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom összeforrottságához, egységéhez, legjobb együttműPártunk megfelel a munkásosztály nagy történelmi céljainak — A terem falain túl, szinte aktív részese volt a kongresz- szus munkájának az egész párttagság, a magyar munkás- osztály, a magyar dolgozó nép. Ennek nagyon sok jele van, de csak egyre utalok: a kongresszus több mint ezer táviratot és levelet kapott. Kaptunk például üdvözlő táviratot Csepelről. Ezt a táviratot a Csepel Vas- és Fémművek 20 ezer dolgozója röpgyűléseken tárgyalta meg és hagyta jóvá. Az üdvözlő táviratokat, az üzeneteket és a leveleket általában nagy dolgozó kollektívák küldték. — Ezek mindegyikét megemlíteni persze lehetetlen, de elmondhatom, hogy kivétel nélkül összefüggnek a kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversennyel, és többségük már a vállalt felajánlások teljesítését jelenti be. — A Központi Bizottság nevében és — bizonyára egyetértenek ezzel — kongresszusunk nevében, megköszönöm a szolidaritást, a táviratokat és a leveleket, azt, hogy így emlékeztek meg kongresszusunkról, tettekkel bizonyítva, hogy követik a párt szavát és szívvel-lélekkel vesznek részt a szocialista társadalom építésében. (Nagy taps.) — Pártunk IX. kongresszusára a szocialista országok kommunista pártjait és a kapitalista elnyomás ellen harcoló európai testvérpártokat hívtuk meg. — Nagy jelentőségű számunkra a testvérpártok küldöttségeinek jelenléte és vélekedése. Számunkra fontos az, hogyan ítélik meg a testvérpártok pártunk politikáját és törekvéseit, szolidaritásukról biztosítottak és sikert kívántak munkánkhoz. — Kongresszusunkon a választott vezető pártszervek munkájáról adtunk számot. Munkájukat párttagságunk, hazai közvéleményünk és testvérpártjaink hivatottak megítélni. Most, a kongresszus vitája után, joggal állapíthatjuk meg ismét, hogy pártunk hűen követi a marxista—leninista elveket, megfelel a munkás- osztály nagy történelmi céljaihatjuk, hogy pártunk eszmei- ködöséhez. Ez a törekvés ve- leg és politikailag egységes és zette pártunkat eddig is, képes az egységes cselekvésre, ugyanezért akarunk dolgozni Joggal állapíthatjuk meg azt ezután is, jobban, mint ed- is, hogy pártunk munkáját a dig. Harcolunk az USA vietnami agressziója ellen és elítéljük az NSZK revansista politikáját — Mi a viszonyunk a nem vannak a világon kapitalista szocialista országokhoz? Mi országok, s velük az állami ápoljuk a népek . barátságát, Politika síkján elveinknek, vi- mert van jó és rossz társadal- 1 ágnézetünknek, a magyar nép mi rendszer, de rossz népek érdekeinek, a nemzetközi nincsenek. A népek mindenütt munkás«sztály érdekeinek jót akarnak. Jelenleg azonban (Folytatás a 2. oldalon) nak, megfelel a magyar dolgozó nép, a nemzetközi munkásosztály és a szabadságukért harcoló népek érdekeinek. (Nagy taps.) Nyugodtan mond-
