Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

V Befejezte munkáját a pártkongresszus EIÓRE A LENINI ÜTŐN Befejezte tanácskozásait pártunk IX. kongresszusa. A kongresszusi teremben elhelyezett tömör jelmondat: „To­vább a lenini úton”, alapvető jellemzője, s jövőt meghatá­rozó elve volt a tanácskozásoknak. Az eddig követett poli­tikát megerősítve, azt eredményesebb eszközökkel, hatéko­nyabb módszerekkel szolgálva kell továbbhaladnunk — így összegezhetjük a mérföldkövet jelentő munkaértekezlet leg­főbb mondanivalóját. A Központi Bizottság beszámolójának őszintesége, rea­litása', kritikai és önkritikái jellemzői, a felszólalók gondo­latgazdag fejtegetései bizonyították, hogy hazánk vezető ereje, a kommunisták pártja történelmi felelőssége tuda­tában elemzi az adott helyzetet, s határozza meg az egész nép teendőit. Nincs olyan részterülete életünknek, amelyről ne esett volna szó a kongresszuson: a falusi asszonyok gondjairól éppúgy hallhattunk, mint a különböző művészeti ágakban tapasztalható stílustörekvésckről. Átfogó, s teljes képet adott tehát a kongresszus a jelenről, s ezért a fel­adatokat is reálisan, végrehajthatóan határozta meg. Uralkodóvá kell tennünk a marxista világnézetet — így summázta társadalmi — politikai előrehaladásunk legfonto­sabb elvét a kongresszus, s a szocialista hazafiság és az in­ternacionalizmus érzésének erősítését, a kispolgári gondol­kodás és magatartás elleni harcot, a nacionalizmus leküzdé­sét jelölte meg többek között soron levő feladatainkként, mint olyanokat, melyek döntő fontosságúak a szocialista tu­dat alakításában, a közösségi szellem formálásában. E ten­nivalóink szorosan kapcsolódnak a legfontosabbhoz: tovább erősíteni, gazdagítani népi államunk legfőbb alapját, a munkás-paraszt szövetséget, egyrészt a népgazdaság ará­nyos fejlesztésével, másrészt a szocialista demokrácia min­den területen való kibontakoztatásával. Világos és félreérthetetlen állásfoglalásaival, szókimon­dásával a dolgok nevén nevezésével a tények kendőzet­len megmutatásával a kongresszus egyben annak példáját is adta, hogyan kell ma politizálni, ismertetni és megértetni a párt politikáját, célkitűzéseit, s megnyerni annak a dol­gozó tömegek támogatását. Különösen gazdasági életünk kérdéseit illetően tapasztalhattunk a kongresszus tanácsko­zásai során nagyfokú mértéktartást, a realitásokhoz való ra­gaszkodást, a feladatok és a nehézségek pontos megjelölését. Politikai és társadalmi céljainkat akkor szolgálhatjuk a leg­eredményesebben — állapította meg a kongresszus —, ha biztosítjuk népgazdaságunk arányos és egyenletes fejlődé­sét, a dolgozók életszínvonalának állandó emelkedését, azaz, ha sikerrel valósítjuk meg a harmadik ötéves tervet, s a gazdaságirányítási rendszer reformját. A harmadik ötéves terv első esztendejének eddigi ta­pasztalatai biztatóak: nőtt a termelés, emelkedett a terme­lékenység, több területen célkitűzéseinket is meghaladó eredményeket értünk el. A párt legfőbb fóruma egyöntetűen állást foglalt a népgazdaság irányítási rendszerének re­formja mellett, s ez újabb lendületet ad az előkészületeit elmélyítéséhez, a részletintézkedések minél alaposabb ki­dolgozásához. A reformmal összefüggésben, de azon túlmu­tatva is, igen sok szó esett a dolgozó tömegek aktivitásának, alkotó kezdeményezésének kibontakoztatásáról, s arról, hogy mint a párt egész politikájának, a gazdaságirányítási rendszer reformjának is elsődleges és alapvető célja a nép­jólét állandó emelése, a dolgozó emberek életkörülményei­nek javítása. A kongresszus tanácskozásait érthetően nagy figyelem­mel kísérte egész népünk, s ahogy az előkészületek idősza­kában, úgy a kongresszus napjaiban is tettekkel szavazott a párt politikája, annak helyessége mellett. A kongresz- szusi teremben elhangzottak széles visszhangot keltettek a közvéleményben, s a nagy, átfogó, elvi jelentőségűi állás- foglalások mellett jogos örömet és elégedettséget váltottak ki azok a gyakorlati intézkedések, amelyek megtételét a kongresszus különböző állami szerveknek ajánlotta, s me­lyek mindennapjaink legkülönbözőbb területein adják bi­zonyságát a pártpolitika humanitásának, embert szolgáló voltának. A reálbérek 9—10 százalékos emelkedése, a vala­mennyi ipari dolgozót érintő munkaidőcsökkentés — heti 48 óráról 44 órára —, a havi 600 forintot kitevő, s két éven át igénybe vehető gyermekgondozási segély, a termelőszövet­kezeti tagok nyugdíj- és táppénzellátásának, valamint csa­ládi pótlékának további emelése, egyszintre hozása a bérből és fizetésből élőkével, a lakáselosztási rendszer lényeges módosítása kiragadott példa csupán annak igazolására, ho­gyan szolgálja a dolgozó embert, a jobb jelent s a még gaz­dagabb jövőt a párt politikája, s hogyan esnek egybe a párt tevékenységében elvek és gyakorlati teendők. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa nem­csak idehaza, határainkon belül lett maradandó mérföldkő, hanem jelentős eseménnyé vált a nemzetközi politikában, s a nemzetközi munkásmozgalomban is. Napjaink bonyolult világpolitikai helyzetét elemezve a Központi Bizottság be­számolója, s a felszólalók is egyöntetűen hangoztatták a szocializmus erői összefogásának szükségességét, az impe­rialistaellenes akcióegység megvalósításának döntő fontos­ságát, s ismét hitet tettek a magyar—szovjet kapcsolatok megbonthatatlansága mellett. A párt IX. kongresszusa nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államok barbár vietnami agresszióját, s ismételten leszögezte, hogy hazánk minden szükséges segítséget megad a hős vietnami népnek. E nyilatkozat egész népünk véle­ményének tükre, mintahogy egész népünk óhajának meg­fogalmazása az az álláspont is, hogy a kommunista és munkáspártok nagy tanácskozásának összehívásával erősí­teni, szélesíteni kell összefogásunkat, egységünket minden forradalmi párttal, minden haladó erővel. Négy év munkáját értékelte a párt most befejeződött IX. kongresszusa, s újabb esztendőkre határozta meg fel­adatainkat idehaza, s a világpolitikában. Népünk szocia­lista társadalmat épít, békét akar. Jó eredményeket ér­tünk el, s tervekben, feladatokban sem szűkölködünk. Né­pünk nagy figyelemmel kísérte a kommunisták tanácskozá­sát, s hogy magáévá is tette az ott elhangzottakat, ezt a következő hónapok, évek nagyszerű tettei fogják majd bi­zonyítani! VT! ____________________J P EST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! X. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1966. DECEMBER 4., VASÁRNAP Tovább kell mennünk, hogy a szocialista életnek szabad utat és felfedést biztosítsunk minden területen M,úéásr Jám®s vita A KONGRESSZUS HATÁROZATA Megválasztották a párt áj vezető terveit Hatnapi tanácskozás után véget ért a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. Szombaton délelőtt az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában a kongresszus küldöttei megválasztották a párt új vezető szerveit, a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjait. Az ügyrendnek megfelelően, mind a Fellebbviteli Bizottság jelentésének tárgyalása, mind a választás, zárt ülésen zaj­lott le. Az utolsó napon is sorra érkeztek a kong­resszus színhelyére az üdvözletek, táviratok az ország minden részéből, üzemek, termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok, vállalatok és intézmények kollektívái, köszöntötték a párt legfelső fórumát, számoltak be a kong­resszus tiszteletére vállalt kötelezettségeik tel­jesítéséről. A hazánk további fejlődését, szocialista építőmunkánk elkövetkező feladatait megmu­tató nagy tanácskozás befejezése előtt a négy napirendben előterjesztett beszámoló fölötti vitára még péntek délután Kádár János adta meg a választ, mondotta el vitazáró beszédét. — Tisztelt kongresszus! — Kedves elvtársiak! Elv­társnők ! — Kongresszusunk munká­jának, tanácskozásának híre elterjedt az országban, sőt ha­tárainkon túl is, s részben is­merjük már a visszhangot is. — Szinte egyöntetű az a vé­lemény, hogy kongresszusunk egy önmagában bízó, politiká­jában szilárd, céljait ismerő párt tanácskozása, amely munkáját minden látványos­ság nélkül, a nagy szavalcat kerülve végzi, reálisan elemzi a helyzetet és ugyanígy tár­gyalja a jövő feladatait, örü­lünk ennek a véleménynek, s annak is, ha a kongresszusunk ezt tükrözte. — A vitában 48 küldött szó­Iáit fel és a felszólalók nagy felelősséggel, a kérdés ismere­tében és sokoldalúan szóltak a legfontosabbról, pártunk bél­és külpolitikájáról, a nemzet­közi munkásmozgalomról, a gazdasági és kulturális építő­munkáról, a párt életének leg­lényegesebb kérdéseiről. — A felszólalások általában alátámasztották és megerősí­tették mindazt, amit a Köz­ponti Bizottság a helyzetről, a megtett útról, a feladatokról összegezett Jó dolog, hogy a felszólalók jelentős része tu­lajdonképpen már azzal fog­lalkozott, hogyan és miképpen, képzelik a kongresszus hatá­rozatainak végrehajtását. A vitát a kongresszus által tár­gyalt nagyfontosságú kérdé­sekhez méltónak tartom. munkásosztály, a nép legszéle­sebb rétegeivel együtt, velük összeforrva végzi. Ez pártunk erejének legfontosabb forrása. — A Magyar Szocialista Munkáspárt folytatja eddigi bel- és külpolitikáját. Az előt­tünk álló időszakban is felada­tunk a szocialista társadalom teljes felépítése. — A Magyar Szocialista Munkáspárt minden erejével azon lesz és minden lehetősé­get megragad, hogy hozzájá­ruljon a szocialista országok, a nemzetközi kommunista moz­galom összeforrottságához, egységéhez, legjobb együttmű­Pártunk megfelel a munkásosztály nagy történelmi céljainak — A terem falain túl, szinte aktív részese volt a kongresz- szus munkájának az egész párttagság, a magyar munkás- osztály, a magyar dolgozó nép. Ennek nagyon sok jele van, de csak egyre utalok: a kong­resszus több mint ezer táv­iratot és levelet kapott. Kap­tunk például üdvözlő táviratot Csepelről. Ezt a táviratot a Csepel Vas- és Fémművek 20 ezer dolgozója röpgyűléseken tárgyalta meg és hagyta jóvá. Az üdvözlő táviratokat, az üzeneteket és a leveleket álta­lában nagy dolgozó kollektí­vák küldték. — Ezek mindegyikét meg­említeni persze lehetetlen, de elmondhatom, hogy kivétel nélkül összefüggnek a kong­resszus tiszteletére indított szocialista munkaversennyel, és többségük már a vállalt felajánlások teljesítését jelenti be. — A Központi Bizottság ne­vében és — bizonyára egyet­értenek ezzel — kongresszu­sunk nevében, megköszönöm a szolidaritást, a táviratokat és a leveleket, azt, hogy így emlékeztek meg kongresszu­sunkról, tettekkel bizonyítva, hogy követik a párt szavát és szívvel-lélekkel vesznek részt a szocialista társadalom építé­sében. (Nagy taps.) — Pártunk IX. kongresszu­sára a szocialista országok kommunista pártjait és a ka­pitalista elnyomás ellen har­coló európai testvérpártokat hívtuk meg. — Nagy jelentőségű szá­munkra a testvérpártok kül­döttségeinek jelenléte és véle­kedése. Számunkra fontos az, hogyan ítélik meg a testvér­pártok pártunk politikáját és törekvéseit, szolidaritásukról biztosítottak és sikert kíván­tak munkánkhoz. — Kongresszusunkon a vá­lasztott vezető pártszervek munkájáról adtunk számot. Munkájukat párttagságunk, hazai közvéleményünk és test­vérpártjaink hivatottak meg­ítélni. Most, a kongresszus vi­tája után, joggal állapíthatjuk meg ismét, hogy pártunk hűen követi a marxista—leninista elveket, megfelel a munkás- osztály nagy történelmi céljai­hatjuk, hogy pártunk eszmei- ködöséhez. Ez a törekvés ve- leg és politikailag egységes és zette pártunkat eddig is, képes az egységes cselekvésre, ugyanezért akarunk dolgozni Joggal állapíthatjuk meg azt ezután is, jobban, mint ed- is, hogy pártunk munkáját a dig. Harcolunk az USA vietnami agressziója ellen és elítéljük az NSZK revansista politikáját — Mi a viszonyunk a nem vannak a világon kapitalista szocialista országokhoz? Mi országok, s velük az állami ápoljuk a népek . barátságát, Politika síkján elveinknek, vi- mert van jó és rossz társadal- 1 ágnézetünknek, a magyar nép mi rendszer, de rossz népek érdekeinek, a nemzetközi nincsenek. A népek mindenütt munkás«sztály érdekeinek jót akarnak. Jelenleg azonban (Folytatás a 2. oldalon) nak, megfelel a magyar dol­gozó nép, a nemzetközi mun­kásosztály és a szabadságukért harcoló népek érdekeinek. (Nagy taps.) Nyugodtan mond-

Next

/
Oldalképek
Tartalom