Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

MONOMnm VIII. ÉVFOLYAM, 296. SZÄM JLÖNK I A:P'A S A . 1966. DECEMBER 25., VASÁRNAP Újszászról is eljönnek Az idei télen sem fognak fázni a niaglódiak HAVAS ÜT Török Endre rajza ISSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSeL' Csontiű’i, bronzvési, agjiageü’áiyek 1 Nagy kiterjedésű bronzkori telep Gyomron A nyár óta tartó folyama­tos földmunkák során a gyömrői Vegyi- és Kézmű­ipari Vállalat területén, je­lentős kiterjbdésű — valószí­nűleg késő bronzkori — te­lepet pusztítottak el. A mun­ka határidős lévén, a mun­kások csak a legszembetű­nőbb jelenségekre hívták fel a figyelmet, és így csak meglehetősen felszínes meg­figyelések alapján tudunk a fontos település mibenlété­ről beszámolni, A Lucernás dűlő és a Fel­sőkertek között &K—DNy fekvésű dombháton terült el az őskori falu, eddig pon­tosan körül nem határolható területen. Eddig mintegy 2500 négyzetméternyi felületen elő­került vermek, gödrök, lakó- gödrök száma megközelíti a negyvenet. Rengeteg anyag Karácsonyi bál Monoron A korábbi években szomorú hírek keltek szárnyra a TÜ- ZÉP-telepekről. Sok ember ., ment haza keserű szájízzel, ÍJ mert éppen elfogyott a szán, vagy mert nem érkezett még, vagy csak 50 kilót sikerült kapnia és kilátás sem volt rá, hegy egyáltalán lesz-e valaha több. Nagyjából ilyen volt a helyzet néhány évvel ezelőtt ilyen időtájban, karácsony § előtt. S ^ A tüzelőellátás jelenlegi i; helyzetéről érdeklődtünk a ^ maglódi TÜZÉP-telepen. Szo- ^ kólái Józsefné árueladótól, a J „tüzelők mindenesétől”, a kö- S; vetkező jó hírt hallottuk: S — Ezen a télen senki nem * fog fázni Maglódon. Sőt, még csak sorba sem kell állni tüzelőért, bármilyen hideg idő jöjjön is. Nem felelőtlen kijelentések ezek, hiszen SzoUclaltié szá­mokkal igazolja állítását. A telepen a tüzelőkészlet értéke: egymillió 300 ezer forint. A múlt évi tüzelőmennyiség 50 százaléka jelenleg lcészletként áll a telepen. Lehet bőségesen válogatni a szénfajták között. Német brikettből 3700, ma­gyar brikettből 6000 mázsát tá­rolnak. Lignit 6300, ajkai koc­ka- és darabos szén 500, koksz 800 mázsa van. Ezenkívül még 1700 mázsa tűzifa áll a vásár­lók rendelkezésére. ■rh Decemberi forgalmunk 11 is szépen alakul — mondja Szokolainé —, 1100 mázsa NDK-brikett, 160 mázsa hazai brikett, 200 mázsa ház­tartási szén és 160 mázsa lig­nit talált gazdára. Egyébként a maglódi TÜZÉP-telepen nemcsak a maglódi lakosokat szolgálják ki. Jönnek Ecserről is és néha még a gyömrőiek is átlátogatnak. A magánosokon kívül a gép­gyár, az iskolák, de egyéb in­tézmények is itt szerzik be évi tüzelőszükségletüket. A telep ezenkívül foglalkozik építő­anyageladással is. Szever Já­nosáé árueladótól a követke­zőket tudtuk meg: — Ablak- és ajtókeret van bőven a telepen. Kapható még stukaturnád és beton­termék is, elegendő. Szűkösen, de azért van még 300-as cement és kétkapcsos cserép is. Hiánycikk a fage­renda, a szarufa, a hosszú léc és a fűrészáru. Sajnos, ebben a hónapban már újabb szállí­tásra kevés a remény. A telep dolgozói igyekez­nek a legmesszebbmenően ki­elégíteni az építtetők igényeit. Eljönnek ide jó áruért még Ujszászról is. Ebben az évben mindig si­került a negyedéves tervet túlteljesíteni. A dolgozók az éves terv teljesítésében is bíz­nak. Reméljük, hogy vásár­lóiknak nem okoznak majd csalódást. <MJ) 3000 „igen '- négy év alatt Az elmúlt négy év alatt já­rásunkban a községi tanácsok anyakönyvvezetöi előtt 3000 pár mondta ki a boldcgíic igent. Az anyakönyvekbe 1526 újszülött nevét jegyezték be, és 124 névadó ünnepségei tartot­tak. ÜGYELETES ORVOS / 25- én: Gyomron dr. Lányi Péter, Monoron dr. Bató Lász­ló, Pilisen dr. Pázmány Ele­mér, Üllőn dr. Leyrer Lóránt, Vecsésen dr. Thúry László. Ügyeletes gyógyszertár Mono­ron a Vörös Hadsereg úti, Ve­csésen a János utcai. 26- án: Gyomron dr. Túri Mária, Monoron dr. Hatlaczki Erzsébet (egészségház), Pilisen dr. Pázmány Elemér, Üllőn dr. Csík Pál, Vecsésen dr. Simon Sándor tart ügyeletet. — Ügyeletes gyógyszertár Mono­ron a főtéri, Vecsésen az And- rás-telepi. Harmincegy ünnepi mosoly Húsz éve volt újságíró, legalább tizenötször írt már a sze­retet ünnepéről tárcát, riportot, színes, hangulatos sztorit. Tavaly a Fóti gyermekvárosban járt, s amikor visszament a szerkesztőségbe, elgondolkozva ütögette az írógép billentyűit. Riportot írsz? — kérdeztem. — Valami olyasmi lesz — mond­ta, — Arról szeretnék írni, hogyan mosolyogtak a gyerekek. Mert a gyerekeknek nincs még élettörténetük, nincs múlt­juk, kialakult jellemük — csak mosolyuk. Es ő is mosolygott, míg írt — úgy, ahogy csak a nagyon jó emberek tudnak mosolyogni. Megtanultam tőle, hogy az emberekben a mosolyt kell keresni, nemcsak a szeretet ünnepén, hanem szüntelenül. — Figyeld csak meg — mondta — az öregek, akik szépen éltek, úgy mosolyognak, mint a gyerekek. gyen felnevelhessen bennün­ket. Szobafestő volt — s ami­kor munka után fáradtan ha­zajött, ahhoz sem volt eréje, hogy megsimogasson bennün­ket. A gyerekek szeme a játékon, csak az öregek bólogatnak a történetre. Egy kicsit túl már az • életen, kicsit elhagyatottan érti meg az ember igazán, hogy sokfajta szeretet létezik, s talán a legolcsóbb közülük a látványos, a csillogó. Az ünnepség első perceiben mozdulatlan az öregek arca, zárkózott, csak, amikor a pa­Nem is tudtam volna másra figyelni azon a bensőséges ün­nepségen, ahol a monori nőta­nács ajándékcsomaggal, uzson­nával lepte meg a községben élő állami gondozott gyereke­ket, és a magányosan élő öre­geket. Elmondanám, most a harmincegy közül néhány mo­soly' születését. El’sőkérít1' Czeglédi ''Jánosnét, a nőtanács vezetőjét kérdezem, aki az ajándékokat átadta. — Az állam tud ruhát adni, ételt adni a gondozásba vett gyerekeknek, de sz&retetet nem — mondta. — Pedig anél­kül nagyon szomorú az életük. Elmondanék valamit, amit még soha senkinek nem me­séltem el. Az anyám soha nem simogatott meg bennün­ket. Azt hittem, nem szeret. Most már tudom, hogy igaz­ságtalan voltam — hiszen fér­fimód dolgozott, hogy özve­ráncos arcokban. Hetven, vagy nyolcvanévesek? Úgy örülnek a bábjátéknak, mint a gyere­kek, csak amikor a lisztet, cukrot, kávét, teát, citromot tartalmazó csomagot átveszik, akkor bukdácsol le egy-egy könny az arcukon. Szükség van a csomagra is, hiszen ne­kik nincs fiuk, lányuk, aki citrommal, naranccsal meg­lepje őket —, de amitől mu­száj sírni, az nem a csomag, hanem a megemlékezés. És a gyerekek? A töltőtoll, a bőgő mackó, a barkácsoló­készlet mellé ők is kapnak szaloncukrot, fügét, almát. Az egyikük már ipari tanuló, a másik majdnem férfi. Komo­lyak, megfontoltak, csak a mo­solyuk kisfiús. A kislányok inkább a bőgő mackót szeretik, mint az alvós babát. Azért, mert bőg, s ilyenkor ringatni kell, hogy megnyugodjon. Lehet vele beszélgetni, lehet a hasát nyomkodni, és szabad a fü­lét meghúzni, ha rosszalkodik. És kénytelen megkomolyod­ni az ember négy-ötéves kor­AZ ÜZENET Halat, vadat, s mi jó falat... kor közölték velem, hogy a j* fiam valószínű, hogy sohasem $ fog tudni talpra állni, egy ^ világ omlott össze bennem, § amelyet féltve építgettem ma- ^ gamban. Az már nem is oko- v zott fájdalmat, hogy a me­nyem otthagyott a kisuno- kámmal! Kegyetlen tud lenni a sors ahhoz, aki elgyengül, s én nagyon sokat szenvedtem ... ★ Az első műtét négy héttel ezelőtt történt. Az eredfnény: a súlyos agyrázkódást szenve­dett férfi ujjai megmozdul­tak, s remény van arra, hogy újabb műtét segítségével fel­épülhet. — Kisunokámmal Monor- ra költöztünk, s várjuk Le- ningrádból az üzenetet. Fiam évfolyamtársának édesapja a leningrádi agysebészeti klini­ka professzora. Ha megkapja levelem, tudom, segíteni fog! — Jöjjön, nézze meg a kis- unokámat — s aszal maga elé ereszt. A kis szobában építő­kockákkal játszik egy négyév körüli fiúcska. Amikor az asszonyt meglátja, felkiált. — Nagymami... Levelet kaptál! Nézz ide!... — s ez­zel kezében a légiposta kék borítékjával öleli, csókolja a sírással küzdő asszonyt, ★ Utószó: Kálóczi Lászlót az ünnepek után a Szovjetunói­ba szállítják. Hörömpő Jenő Foto: Kalmár tos vagy, Júlia. Tápiósáp, v: Nyu­godj meg, kedves. H: Minden meg­történhet. Tápiósüly, v: Üzlet a korzón. H: Vasszűz. K: Csenget­nek, nyiss ajtót Úri, v: A szár­nyas Fifi. H: Riói kaland. Üllő, v: Az ideális nő. Első előadáson: Dandin György. Matiné: Nagy ma­nőver. H—k: Kék rapszódia. H, matiné: 2x2 néha öt. Vasad, v—li: A kőszívű ember fiai I. ! Ecser, v—h: Chaplin kavalkád. I Gomba, v: Éjszaka világa (széles). lH: A bérgyilkos (széles). Gyömrö, ív: Chaplin kavalkád. Matiné: j Gengszterek ás filantrópok. H—k: ; Hideg napok. Matiné, h: Bátor em- * berek. Maglód, v: Üzlet a korzón. ;H—k: Boldog halál angyala. Ma- I tiné, h: Dzsungel ösvényein. Men- : de:, v: Cicababák. Ifjúsági elö- 1 adásra: A tizedes meg a többiek. H—k: Chaplin kavalkád, Monor, ; v: Asszonyok (széles). Matiné: Aki szelet vet. H—k: Tom Jones (szé­les). H: Az első előadáson: Kör­hinta. Matiné: Jégmezők lovagja Nyáregyháza, v: Nyári bolondsá­gok. H: Vasszűz. Péteri, v: Füge­falevél. H: Gombháború. Pilis, v: Aki átmegy a falon. Matiné: Bá­tor emberek. H: Én és a gengszter. Matiné: 2x2 néha öt. K: Csodála­A MOZIK MŰSORA ban — hiszen gondot kell vi­selnie egy rakoncátlan medve- bocsr a. Ringatják a babát, a mackót és nevetnek. Harmincegyen kaptak ajándékot, uzsonnát karácsony _előtt Monoron — s amíg itták a teát, hallgatták az óvodásbk, iskolások műso­rát, mosolyogtak. Akárcsak Foton, múlt év ka­rácsonyán, a gyerekek. <d> rányi óvodások mesélnek ne­kik versben a fenyőfáról, a Télapóról, akinek nylon a sza­kálla — akkor nevetnek, ál- mélkodva és tisztelettel is. Hogy megtanulták a‘ hosszú verseket, egyik sem sült bele, és miket kitalálnak, hogy Télapónak nylon lenne a sza­kálla, és a jó gyerekeknek egyenest az égről hoz majd ajándékba csillagot. Csodálkozó gyerekszemek a Pár hónapos házasok voltak i943-ban, amikor behívták katonának a férjét. Kétségbe­esett, nehéz napok virradtak rá. Szolnokon élte meg a felszabadulást. Utcájukban mozdonykerekek hevertek, bombatölcsérek szántották fel a közeli vasútállomás kör­nyékét. A félig romokban heverő házban értesült férje hősi ha­láláról. Fékét# hajában, ame­lyet szép hosszú kontybán viselt, ezüstcsíkot szántott a megrendítő hír. Az emlé­kek még nagyon elevenen él­tek benne. Egyedüli vigasza a kisfia volt, aki már 1944 ta­vaszán megszületett, s akit férje után Lászlónak nevez­tek. ★ Kemény, hosszú esztendők következtek. Budapesten dol­gozott — ahová leánytestvé­rével költözött — az egyik gépgyárban, mint árukiadó. Rendíthetetlen akarattal s elhatározással dolgozott, köz­ben nevelte gyermekét. Lász­ló kitünően tanult, örökölte apja tehetségét. Már a gim­náziumban felfigyeltek az elektromosság iránti érdeklő­désére, s mivel kitűnően vég­zett, az a megtiszteltetés érte, hogy ösztöndíjjal a Szovjet­unióba küldték tanulmányai­nak folytatására. — Ez volt az az időszak, amikor nagyon magamra ma­radtam — monMa csöndesen, s keze alig észrevehetően megrándul ölében. Zsebken­dőt szorongat. Tétovázásomat látva, marasztal. — Maradjon, így jobb, leg­alább könnyítek magamon. Nagyon sok szenvedést mért rám a sors. ★ László elektromérnök lett. Ugye megérti, hogy a hosszú magány után, milyen jólesett gondtalannak s egy kicsit — boldognak lenni. Laci jól fi­zető állást kapott, egy-kettőre rendbejöttünk. Azt mondta, amikor egy- egy elfogadott újítása után hazatért: — Anyám, autót veszek, és úgy megkocsikáztatlak, hogy beleunsz! Vett is egy 250-es Csepel motorkerékpárt. Azzal járt munkahelyére, ahol ha­mar megszerették. Egy évre rá megnősült, kolléganőjét vette el. — Ketten többre visszük, anyám! Ne félj, bízzál ben­nem! — nyug látott. ★ Síkos, ködös volt az úttest, amikor a fiú reggel elindult. Barátaihoz ment, hogy segít­sen egy új ház alapjainak le­rakásában. A kanyarban azonban személygépkocsi vá­gott eléje, s leszorította az úttestről. Rohamkocsi vitte a baleseti kórházba. Mindkét lába megbénult. — Ez volt életem második súlyos csapása. Őrjöngtem, mint aki eszét vesztette. Ami­A lombjukat hullató fák! süppedő avarján nesztelenné | válnak a puskát cipelő ember ] léptei, s a riadt szemű őz csak i akkor veszi észre, amikor már: dörren a gyilkos golyót rejtő j szerszám. Jóízű falatokat takar \ azonban a bőr, tucatnyi módon \ lehet elkészíteni, tálalni. Ma \ este a péteri kisvendéglőben a \ jó falatokat kedvelő közönség \ ízlelheti, kóstolhatja, ahol a ti-! szai halászoktól ellesett recept I szerint készült halételek mel- j lett terítékre kerül a vadas: mártással készült őzcomb is. | Persze nem hiányozhat az őz- j gerinc sem, amelynek elkészí- | tési módjával nem maradhat j adós a jó ízek mestere, Szabó j Sándorné. A sűrűn megbújó puha füs- j töltszalonna-csíkok sercegő: zsírja különlegesen érdekes za- | matot ad, és porhanyóvá teszi a lassú tűzön piruló húst... Az erdők vadon termő, fanyar ízű; gyümölcse, az áfonya köríti, és \ foszlós, fehér kenyér kíséri.: No meg Babári Gyuszi vidám muzsikája. k. s. A községi művelődési otthon december 25-én este nyolc órai kezdettel nagyszabású kará­csonyi bált rendez, melyre sze­retettel várja a szórakozni vá­gyó közönséget. Asztalfoglalás a művelődési otthon irodájá­ban. került elő: több összeállít­ható edény, csontból csi­szolt tűk, kővéső- és kő- baltatöredékelc, állatcsontok és egy nagyon szép, 16 centi hosszú véső, bronzból. A szórványosan jelentkező Ár­pád-kori kerámia arra enged következtetni, hogy a későb­biekben a felső rétegekből még további ilyen jellegű anyag-előfordulás is várható lesz. A most felszínre került te­lep temetőjét a múzeumba- ráti kör munkatársai már 1954 óta' ; ismerik.tn 1954-ben burgonyaverem ásásakor ta­láltak egy meglehetősen „gaz­dag” sírt, amelyet a találók javarészben tönkre is tettek, ugyanis a három — átlag fél méter magas edényt — apró darabokra törték, mert a belsejükben szenzációs kin­cseket véltek találni. Ez a temető a teleptől DNy irány­ban körülbelül 250 méterre, a Lucernás dűlőben talál­ható. Rolkó István

Next

/
Oldalképek
Tartalom