Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

«jr «ICCt’Ki 1966. DECEMBER 25.. VASÄRNAP Huszonegy évvel ezelőtt egy vöjös, alacsony fiatalember vonta magára a színházlátoga­tók érdeklődését. Akkor még nagyon sok, drótgöndör haja volt. Ha tíz centivel maga­sabb, jellemszínész lehetett volna. De a közönség komikust csinált belőle. S az eltelt hu­szonegy év alatt Kabos önma­ga szimbóluma lett, meg egy kicsit a nevetésé, a jókedvé is. Nem a játszott figurák, nerti a szerepei emlékezetesek a né­zőknek, hanem maga Kabos, illetve az a karakter, amelyet egyéniségéből kialakított. Ami­kor sikereinek titkát kutatják, azt rendszerint megjelenésé­ben, alacsonyságában, vörössé­gében vélik felfedezni. Attól, hogy va­laki vörös, ,és ala­csony, nem lehet huszonegy évig,” egyfolytában szó­rakoztató, nem lehet két évti­zeden keresztül a közönség kedvence. Nemcsak a megjele­nése, de a humora is groteszk. Mi a titka sikerének? A néző napi nyolc órai mun­ka, mérgelőd és után beül a színházba. Napközben egy cso­mó bosszúság éri, megdorgálja a főnöke, felmérgesítik az ügy­felek, összevész a feleségével, intőt kap a gyereke, halálosan szerelmes egy nőbe, akinek nem kell. Picurka, elesett lesz a néző, mire eljut a színház­ba. Felmegy a függöny, kijön a színpadra egy alacsony férfi, nem délceg bonviván, nem ke­gyetlen szívtipró — kisember. Nem csetlő-botló, de el lehet képzelni róla, hogy napközben 5t is éri egy tucat bosszúság, sértés. Ez az ember — mellé­kesen — benne van egy vígjá­tékban, vagy egy bohózatban, s ebben rendszerint főszereplő. A néző vigasztalódni akar, s míg nézi mi történik a színpa­don, majdnem felkiált megle­petésében: a színpadon az az ember meg meri csinálni mindazt, amit ő a néző, csak szeretne. Mindig kimondja mi a véleménye, mindenbe bele­szól, mindenbe belekotnyeles- kedik, mindenkinek megmond­ja a magáét. Ha nem kell a nőnek, ez sem rendíti meg, egyszerűen nem hiszi el, hogy ő ne kelljen. Ha bántják, meg­sértik, felháborodik, és talpra esetten odamondogat. S teszi mindezt úgy, mintha két méter magas, ellenállhatatlanul von zó dalia lenne. a az MŰHELYTITKOK, HAMISÍTVÁNYOK A Szépművészeti Múzeum kiállítása RENDHAGYÓ KIÁLLÍTÁST RENDEZETT A SZÉPMŰ­VÉSZETI MŰZEUM. A NAGYBECSŰ REMEKMŰVEK HE­LYETT JOBB, VAGY ROSSZABB MÁSOLATOKAT, EGY- EGY NAGY MŰVÉSZ NEVŰVEL HAMISÍTOTT UTÁNZA­TOKAT LÁTHATUNK. MÉGIS: RENDKÍVÜLI ÉRDEKES­SÉGÉ EZ A TÁRLAT. A MŰTÁRGYAKRÓL NEHÉZ ÍTÉLKEZNI. ÓRIÁSI TU­DÁS, MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TAPASZTALAT SZÜKSÉ­GES, HOGY KÜLÖN LEHESSEN VÁLASZTANI A VALÓDI ÉRTÉKET AZ UTÁNZATÁTÓL. A MŰKINCSEK UTÁNZÁ­SÁNAK KÉT, TELJESEN KÜLÖNBÖZŐ VÁLTOZATA VAN: A MÁSOLÁS ÉS A HAMISÍTÁS. A MÁSOLÁS ember hivatása, élete célja sokkal több lehet Mocorgóé­nál. Ennélfogva a céltalan, ér­telmetlen perspektívák ellen hangolja nézőit. minden lehett volna ifj. Makics Józsefből is, ha igazi álmot álmodik! — figyelmeztet az író. — Más szóval, ha életét nem köti — a mi társadalmunkban már anakronizmusként ható — szemlélethez, amely megfoszt­ja az embereket a közös és nagy célok vállalásától. A mi életünk egyetlen elfogadható, lehetséges célkitűzésétől! Ezért tűnik sajátos alkatú­nak a Mocorgó figurája, s mert a mi közösségünkön be­lül még nyilvánvalóan sok ilyen alkatú, szemléletű em­ber él, szerencsés a Thália Színház vállalkozása, Fejes Endre új drámájának bemu­tatása. Kazimir Károlyt, a darab rendezőjét illeti a dicséret, hogy példás előadásban, sike­rült színre hozniuk a Mocor­gót. Kazimir kitűnően érti és érzi azt a sajátos világot, jel­legzetes hőseivel, a kallódó kisemberekkel, akiket úgy tud bemutatni, hogy féltő, ag­gódó szeretetünk mindvégig a legveszélyesebb kalandokban is elkíséri őket, 1 A találó rendezői ötletek egész rendszere szövi át az előadást, amelyet egyetlen nagyszerű színészi alakítás fog össze: Szabó Gyuláé, a címszereplőé. Bános Tibor (Gábor Viktor felvétele) dúlna házsártos nővérétől — elégedett lenne. Hány féle tud lenni? Az utóbbi években bebizonyította, hogy elképzelhetetlenül sok. Halkan duruzsoló szerelmes, harsány, bohóckodó, ha bohó­zatban játszik, s ha magánszá- má't adja elő, akkor egyszerűen Kabos László, a közönség régi ismerőse. Kedves ismerős, mert nem csapja be azokat, akik szeretik.----------------- Mindenki is­1 miúán- meri — azok is A magan akik még sohE CinDCr nem látták. Sze­----------------- retnek pletykál­ni róla, szeretnek sztorikat me­sélni róla. Csak akkor magán­ember, ha este, előadás után hazamegy. Útközben is meg­szólítják a járókelők, a Közért­ben az eladók, a pincér, ami­kor a vacsoráját hozza. A dél­utáni ismerősei aranyosak kedvesek, a késő estiek, spic­cesek molesztáljak. A barátai arra akarják rábeszélni, hogj higgye el, ő magányos, szomo­rú és elhagyatott. Azért is il­lik, hogy szomorú legyen, meri komikus, márpedig aki a szín­padon nevettet, az az életber komor és elkeseredett, s rnég- inkább illenék szomorúnak lennie. E nnek ellenére boldog. Meri a magányból nem következik az egyedüllét. Naponta kap egy tucat szerelmes levelet. Azt írják neki: én tudom mi kell magának! Jól sütök, főzök, szívesen gondját visel­ném. A nők sütni, főzni’ akarnak neki, gondoskodni akarnak ró­la. • Mert a nők is szeretik. Deli Mária MOCORGÓ Fejes Endre drámája a Thália Színházban is mentenek. Mocorgó gyer­mekkori szerelmét, Verát ií ők hozzák ki a csillagos ház­ból, a megbélyegzettek közül A háború után, amikoi mindenki új életet kezd Mocorgó ott akarja folytatni, ahol a világégés előtt abba­hagyta. Megszállottan hajszol­ja tovább rögeszméjét Már- már összejön az a pénz, amely elegendő volna, hogy önállc zsibárus legyen, de az igaz­ságszolgáltatás kideríti: Mo­corgó csalással, mások megrö­vidítésével jutott az összeg­hez, ezért börtönbe kerül Ojabb nekifutásra csaknem eléri a számára elérhetetlen­nek tetszőt, sátrat nyit egy felkerekedő vihar azonban mindenét elhordja. Legvégül 1956. októberében, az ellenfor­radalom napjaiban egy golyó tesz pontot ifj. Makics Józseí életére. „Mit kezdhetett volna ekko­ra erővel, ha igazi álmot álmo­dik” — ezekkel a szavakkal fejeződik be Fejes Endre új drámája. A felelősségvizsgáló író szavai ezek. Fejes ugyanis rendkívül izgalmasan azt a kérdést boncolja: életünk utóbbi három évtizedének változásai miként jelentkez­tek, hogyan változtatták meg az egyes embereket —, és az ^ ív ülönös alkatú színpadi ^ hőssel találkozhatunk | esténként a Thália Színház­iban. Ifjabb Makics Józsefnek Í hívják, szülővárosa Budapest. Í Pontosabban a felszabadulás Í előtti Pest egyik kerülete, az Ä egykori Tisza Kálmán tér és | környéke. Apja utcaseprő, ő 5 maga, amikor alakja először § feltűnik a színpadon, inaséveit | tölti. Gyermekkorában "nevez­ik ték Mocorgó-nak, /s ez a név Í élete végéig úgy tapad hozzá, ^ mintha valódi keresztségben § szerezte volna. ^ Miért különös hős ez a Mo­gcorgó? Í Kis álmai vannak, csupán, Í nem vár mást az élettől, mint- ^ hogy annyi pénze, szerény kis ^ tőkéje legyen, amellyel sátrat g nyithat a Teleki téren. Olyan 8 sátrat, ahol használt, ócska ru- § hákat, uraságtól levetett hol- Í mikat árusít. Úgyszólván vé- Í gig sem álmodja ezt a fölöt- Í tébb szerény álmot — amely ^ számára életcél, elhivatottság ^ —, amikor a történelem köz- ^ beszól. Kitör a második vi- b lágháború. b Mocorgót behívják katoná- Í nak, Várpalotán teljesít szol- Í gálatot. Onnan megszökik. § Pesten olyan emberekhez csa- Í pódik, akik a háború zavaro- ^ Sábán halásznak: rabolnak, § ugyanakkor emberi életeket 6 térnék. Az orvoskollégákat? Ismeri az orvo­sok örök álmát: szeretnének mindig csak egészséges, jó illatú testeket vizsgálgatni. S ha csak erről álmodoznak, itt van ragyogó, fiatal felesége, Babasse, aki majd kicsattan az egészségtől. Csoda-e, ha ilyen nagyhatású eszközök be-, vetése után az ifjú doktor elsöprő sikert arat? Clochemerleí szárnyára kapja a divat, az ország minden részéből, sőt, külföldről is érkeznek a vendégek ebbe a példa nélkül álló gyógyfürdőbe, ahol receptre írják fel a gyógy- fürdőzők borát, természetesen csak azért — bár ezt a vendégek nem tudják —, hogy a clochemerleí szőlősgazdák se károsodjanak a büdös víz miatt. így lakik jól a kecske é$ marad meg a káposzta is a bővérű, humorú francia író jóvoltából, minden olvasó legna-. gyobb gyönyörűségére. (Lontay László for-, dítása, Európa Könyvkiadó.) p. p. | GABRIEL CHE VALUER: I Clocliemerle fürdő ^ Ama létszükségleti helyiség felavatása óta ^ tizenöt esztendő múlt el Clochemerle felett, k Lecsillapodtak az akkor felkavart kedélyek, ^ igazi béke köszöntött a kicsiny városkára, ^ egészen addig... És itt lépnek vissza éle­it tünkbe ők, clochemerleiek. ! > V ^ Mert egy nap újra két pártra szakad a ^ városka lakossága. Az ok: bővizű meleg for- ^ rás tör fel a kisváros határában. S mert ^ Clochemerle tudvalévőén a jó borok hazája, ^ érthető az emberek ellenszenve a szőlőiket | elárasztó büdös víz iránt. Még az öreg dőlc- ; $ tor, Moureille is azt állítja, hogy a víz a leg- , $ veszedelmesebb vírusok táptalaja, ezért a víz ^ csak arra jó, hogy autója hűtőházába öntő- § gesse. Mosakodáshoz megteszi az alkohol, '. \ szájmosáshoz pedig a jófajta clochemerlet ^ bor. Ezen felül a víz legfeljebb főzésre hasz- ^naiható még. | Suffock egészen más véleményt vall a várat- , ^ lanul feltört természeti kincsről. Mint afféle , ^ ismeretlen kis senki, nevet, rangot kíván sze- \ rezni magának s ehhez nagyszerű alkalom a \meleg forrás, amely egy virágzó, pezsgő életű '^gyógyfürdőhely megteremtésének lehetőségéi ’^rejti magában. i s . § Es megkezdődik az ádáz nagy csata, amihez . § éppen kapóra érkezik haza szülővárosába ^ Toine Bezon, vagy ahogy az amerikás város- ^ fiát azóta nevezik: Tonio Texas. Bezon több, . ^ mint húsz esztendeje hagyta el szülővárosát, .mivel nem adták hozzá a vagyonos és bájos Júliát feleségül. Megjárta bánatában a légiót, . ^ volt raktárkezelő és dokkmunkás, konyhale- . ^ gény és rikkancs, ablakmosó és bártulajdonos, ^ jelenleg pedig olajmágnás. S mert egy gyógy­ír fürdő alapításához pénz kell, sok pénz, Tonio II Texasi meg kell nyerni az ügynek. Aztán sor­ira a többi befolyásos embert, elsősorban a § város volt polgármesterét, Barthélemy Pié- ^ chut, a vizelde alapítóját, aki időközben mi- [ ^ niszter lett és természetesen a környék orvo- L it salt csakúgy, mint az Orvostudományi Aka­démia neves elnökét, Fortunat Touille pro- 1 ^ fesszort. . § Hogyan sikerül mindez az if jú Léo Suffock- nak? Mindenkire más-más módszere van. To- rdo Texas előtt a nagy üzlei lehetőségét csil- '■ § lantja fel. Piécliut hírnévvel kecsegteti, ami -soha nem árt, sőt, hasznára van egy minisz- )'■< színvonalúak és primitív ki- képzésűek, mégis elérik cél­jukat — megtévesztik a turis­tákat. A kiállítás néhány szép eredeti darabot állított az utánzatok mellé, szemléletes­sé téve ezzel a köztük levő különbséget. A római művé­szet hamisítása már sokkal magasabb színvonalon folyt. A múlt század végén szen­záció számba ment Magyar- országon, a Dunából Mohács­nál kifogott ún. Magyar Vé­nusz, amelyről csak később derült ki, hogy egy korabeli műhely tehetséges hamisítvá­nya. Bár hamisítványnak ké-; szült, nagy művészi értékű az j az itt kiállított, kétalakos et- i ruszkszobrocska is, amelyért j annak idején — mint erede­tiért — óriási összeget, adott; a vásárló. Vannak egészen ki- j tűnő hamisítványok is. Remb-; randt és Dürer rajzainak egy-; egy itt kiállított .hamisítvá-! nya sokáig eredetiként szere- i pelt kiállításokon is, s csak az: alapos összehasonlító vizsgálat j derítette k róluk, hogy nem j eredetiek. Nemcsak a régi, j hanem az újabb mesterek ké- ! peit is szívesen hamisítják.! Látható így a tárlaton Paáli László, Csontváry, Mattisse i egy-egy utánzata. Jan Ku-: •peczky híres képe, a „Táró- i gatós férfi”, gyengébb párjá- j val együtt látható. Szerepel j még egy „eredeti” „Kupeczky- j aláírással jelzett kép — annyi < szépséghibával, hogy Kupecz- j ky soha nem szignálta képeit. ! Jó elrendezésű, gazdag! anyaggal mutatja be a mú-! zeum a hamisítás és a má- i solás történetét, tömör ma- i gyarázó táblákkal segítve a; tájékozódást. A kiállítás, i amely február végéig tart I nyitva, „csemege” a múzeum- j látogatók számára. E. J. i Ián az a két remekmű, amit a firenzei Uffiziben és á nápolyi Museo Nazionaleban őriznek. Mindkettő X. Leó pápát áb­rázolja, de az egyik Raffaello, a másik Andrea del Sarto al­kotása. Sartó a toscanai her­ceg utasítására másolta a re­neszánsz óriás képét, hogy a herceg a korábban elígért eredetit megtarthassa. Bár ez a kép hamisítási céllal ké­szült, mégis remekmű. A HAMISÍTÁS A hamisítások jó részénél nem így áll a helyzet. A ha­misítás azóta létezik, mióta a műkincseknek piaca van, te­hát eladhatók. A hamisítvá­nyok többnyire értékesítési szándékkal készültek, s a ha­misítók mindig arra töreked­tek, hogy művük eredetinek lássék. Ezt az „eredetiséget” elérni nem mindig oly könnyű feladat, napjainkban egyre nehezebbé válik. A hamisító­nak ismernie kell az utáno­zandó mester teljes művésze­tét, életét, korát, stílusát, de még az anyagot is, amire és amivel festett. A hamisítás a művészettörténet párhuzamos jelensége volt mindig, és az ma is. Egyiptomban például a bennszülött lakosság való­ságos iparágává fejlődött az „eredeti” alkotások készítése. Bár többnyire ezek alacsony A másolást a mű iránti ra­jongás és tisztelet ihleti. Ha­talmas múltja és rengeteg for­mája van. Már a régi rómaiak tömegével másoltatták a görög művészet remekeit, s ennek köszönhetjük, hogy sok alko­tás^ ismerhetünk, annak elle­nére, hogy az eredetiek eltűn­tek. Nagy szerepe volt a má­solásnak a reneszánszban is. A festőiskolák növendékei fel­adatszerűen másolták a nagy mesterek képeit. A másolás tipikus esete például az a ki­állításon szereplő kép is, ame­lyet egy XVI. századi német festő készített — felhasznál­va munkájához Albrecht Dü­rer és Martin Schongauer metszeteit. Érdekes együtt lát­ni Dürer „Szerelmes aggas­tyán” című képét korabeli másolatával. Szintén nem ha­misítás, hanem másolás az is, ha egy műhely saját alkotásá­ról másolatokat készít. (Néha 8—10-et is.) \ kiállításon ilyen például Angelo Bronzino nagy méretű „Allegóriá”-ja. A másolás legszebb példája ta­t ____________________________-------­--------- Mi tol lesz jo­Vidámak kedve a néző­viuaiimit nek? Kabos ^hi­ll nézők teti vele, hogy---------------- nem a külső a o ntos, hanem az őszinteség, a ielső derű, és az ember külse- étől, megjelenésétől független tartás”. Mindig minden szerepében iszinte. Ügy, ahogy azt a józan sze diktálja, s úgy ahogy a étköznapok kisembere szeret­te lenni, ha merne. Ha nem ennének íratlan társadalmi zabályok, ha nem lenne illem, íodor és hízelgés. Csak az *azság — és csak az egyenes t. Ezen az őszinte kategórián elül is annyiféle, ahány da- abban játszik. A Leszállás ’áfizsban elegáns, hódító, ké-1- íkótya Naftalinbatt, vonzó a zegény kis betörőben. A Gyil- ostársakban életvidám közép- orú férfiú, aki ha megszába-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom