Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-24 / 303. szám

rtJI ■itcrtt r/flWnp 1936. DECEMBER 24., SZOMBAT Jelentőségyáltozás Amikor öt és fél éves ko­romban valahonnan megtud­tam, hogy a karácsonyfát nem egy arany szárnyú angyal hozza, hanem apám vásárol­ja a nagycsarnokban, egész addigi világképem megrázkó­dott. Azt hiszem mindenki em­lékszik ilyenfajta csalódá­sokra. A karácsonyfát hozó suhogó szárnyú angyalok el­vesztésébe végül is bele kell törődnünk: másként ünne­peljük a karácsonyt gyer­mekkorban, másként felnőtt­korban. Maga az emberiség is más­ként ünnepelte gyerekkorá­ban, mint felnőttkorában. S öregedésével nemcsak az ün­nep formája, de tartalma, tárgya is változott. ★ Mit is ünnepelnek az em­berek karácsonykor kétezer év óta? Minden iskolásgye­rek fújja a választ: (Valóban fújja — ellenőriztem.) Jézus születését! A kérdésre mégsem ilyen egyszerű a felelet. Mert a karácsony öregebb, mint a keresztény vallás. A decem­ber végi télfordulót már a régi kultúrákban is megün­nepelték. Az ószövetség Nap­élet, a hindu vallás Pongol, a perzsa Midhrás, az egyip­tomi Osiris, a római Satur- nus, a germán Fréya ünnep­ségekről tudósít. A keresztények pedig csak a negyedik évszázadtól tart­ják a karácsonyt, amelyet az egyház részben politikai okokból emelt ünneppé. Két dolog bírta erre: az egyik, hogy az ariánus eretnekek Jézust nem tartották isten­nek. A másik, hogy a 300-as években keresztény területe­ken új, pogány vallás kelet­kezett, a Nap-teológia. Taní­tása szerint december 25-én a régi Nap meghal, és ezen az éjen az istenek anyja, egy Parthenos nevű szűz új kis Napot szül a világra. Még az V. században is azon pa­naszkodik Nagy Szent Leó pápa, hogy vannak, akik ka­rácsonykor, hátatfordítva a székesegyházaknak, a Naphoz imádkoznak... Az egyház a karácsony ünneppé emelésé­vel kettős célt ért el: újból lerögzítette, hogy Jézus ezen a napon mint isten fia jött a világra — másodszor, a meg­keresztelt karácsony ünnep kifogta a szelet az új po­gány vallás vitorlájából. De a papság soha nem tudta végképp száműzni a kará­csonyból a pogány elemeket. | Legalábbis, ami saját, régi : paraszti karácsonyainkat ille- i ti, amelyekben mellékes moti- I vum volt az ajándékozás, és ahol 100 évvel ezelőtt még fe- ! nyőía sem szerepelt. De megtaláljuk az ürtnepé- I lyes, babonával telített kará- | csernyi vacsoráik szokását. Félig pogány szertartásaival a jövő évi bőséget kívánták biztosíta­ná: hagyomány volt, hogy a család tagjai állat-hangokat utánozzanak — a hiedelem azt tartotta, hogy az állatok így jövő esztendőre megszaporod­nak a ház körül. ! kutatást tartottam. Vagy het­ven, 7—12 éves korú gyereket kérdeztem meg: mi jut eszük­be erről a szóról, karácsony7 Nézzük, mit írt egy 12 éves kisfiú: „A karácsonyt azért ünne­peljük decemberben, mert ak­kor kell és nem később, mert már évszázadokkal ezelőtt is akkor ünnepelték. Mert a kis Jézus, aki Ádámot és Évát FÜRTÖS GUSZTÁV: TÉLEN Kincs a tenger mélyén l teremtette, akkor született, és mert Jézusnak karácsonykor '■ van a betléhemje. Így mesé­lik az öregek. Ez az ünnep Galamb- és díszbaromfi- kíáilítás Az óév utolsó és az új év el­ső napján nagyszabású orszá­gos galambkiállítást és dísz- baromíi-bemutatót rendez a Magyar Galambtenyésztők Szövetsége Budapesten. A kiál­lításon a hazai tenyésztők leg­szebb ezerhétszáz galambja, to­vábbá eddig alig ismert dísz­baromfi fajták szerepelnek. Külföldi galambtenyésztők Romániából, Jugoszláviából, Lengyelországból, Csehszlová­kiából, a Német Demokratikus Köztársaságból és Ausztriából jelezték érkezésüket az ünne­pi kiállításra. Idemicu-Maru A japán 210 000 tonna víz- kiszorítású Idemicu-Marunak, a világ legnagyobb tartályha­jójának hossza 342, szélessé­ge pedig 50 méter, berendezé­se teljesen automatizált. A hajó teljes személyzete 32 főből áll. 80 VAGON BALATONI HALKONZERV Befejeződött a balatoni ha­lászidény. A halászok a terve­zettnél négy vagonnal több há­lát emeltek ki a tóból, s így hiánytalanul teljesíthetik a konzerviparnál vállalt kötele1- zettségeiket. Több mint 80 va­gon, többségében keszeget és gardát adnak át, amelyből ola­jos halkonzerv készül. A betlehemeit* is sok ke­reszténység előtti elemet tar­talmaz: a kifordított subák pé’jdául a régi állatmegjelení­tésekre utalnak. Vagy a meg­szentelt rigmusok közé elegyí­tett vaskosabb szövegek miatt — amelyeket a kis Jézus szó­rakoztatására mondtak — til­tották ki a betlehemes játé­kokat — a misztériumok ké­sei leszármazoktait — a temp­lomokból annak Idején? Ké­sőbb a jezsuiták megpróbálták visszaültetni a betlehemes já­tékot a karácsonyi misébe, de kevés sikerrel — a jelmezes pásztorok, három királyok to­vábbra is az utcákat, a portá­kat járták. Idézzünk a pászto­rok mondókéi közül egy szép peregi rigmust: „Szóllíd Lőrinc sípodat, sípodat Berci furulyádat Verjed Lajos a dobot Élleszd Miklós a dudát Pengesd Ádám a lantot Pista trombitát fújj Glória, glóriát” Nagy jelentőséget tulajdoní­tott a nép a karácsonyi éjféli misének, amelyet a szokások valóságos paraszti ünnepséggé alakítottak. A szent énekek szövege is barbár színezetet kap néhol. Ismét egy peregi gyűjtés: „Ordít pokol nagy bújában Hogy a Jézus a jászolban Ördögök a földet nyalják Hogy a Jézus nevét hal'jákr A délvidék egyes falvaiban 11 óra előtt nem mertek a templomiba menni, mert olyankor a halottak miséz­tek ... Sok helyen a juhászok kásbárármyal álltak az oltár­nál. Volt ahol madarakat en­gedtek szét a templomban, máshol a gyerekek sípokkal madárhangokat utánoztak. Egy szép Pest megyei szokást is fel­jegyeztek: Diósjenőn a kanász betülkölt a megszületett Jézus tiszteletére a templomajtán... A miséről hazamenet elkerül­ték az istállót, mert a hiedelem azrt tartotta, hogy a barmok, — betlehemi tanuk — ilyenkor emberi hangion beszélnek. S mit szóljunk a regősök­höz, akik karácsony másnap­ján járták a házakat a Du­nántúlon s Erdélyben? „Porka havak hulladoznak, Nyulak, rókák jáccadoznak... ... Ha beeresztenek Becsiszegünk-csoszogun k, Nyírfakéreg a bocikorunk, Hajdina szál a nadrágunk, Haj regő rejtem!" — énekelték. Bőséget kívántak a gazdá­nak, csodaszarvasról regéltek, így: „Emiit keletkezik Egy szép kerek pázsit Abban legelész egy Csodafiuszarvai. Csodafiúszarvasnak Ezer ága, boga.“ — Máig is csak találgatnak a néprajzosok, miféle kapcso­latban van ez a karácsony­nyal? De az bizonyos, hogy a regősök láncos botja a sámá­nok varázseszközeife utal. ★ S a karácsonyfa szokása? Fenyőfát a múlt században Magyarországon még csak a gazdagabb házaknát találunk karácsony estén. Eredete né­met, s elsősorban december 24-re, Ádám-Éva napjára, s ezáltal a megváltást, megvál­tót kívánó eredendő bűnre utal. Amikor karácsonyfán­kat díszítjük, nem is tudjuk, hogy a karácsonyfa függői az éden almáit, az angyalha­jak pedig a fára tekerédő kí­gyót jelképezték eredetileg. ★ Az egyik budaörsi általános iskolában írásos közvélemény­egyszer egy évben fordul elő, ! ezért nagy ünnep, épp úgy, i mint a május 1-e vagy a no- i vember 7-e. Több okból tá­rom, először azért, meri mi­kor süt-főz édesanyám, én ; segíteni szoktam neki, mákot ; darálok és egyéb mást, és persze, meg is kóstolom köz­ben, és olyan jó a melegben dolgozni. ligetikor karácsony előtt mindenütt nagy a csúcsforga­lom. Minden ember igyekszik az áruházakba. Nagy csoma­gokkal lépnek ki az ajtón, hogy hazavigyék és a szek­rénybe avagy rekamiéba eldugják. Ilyenkor a sofőrök mérgesek, mert van ügyetlen ember, aki az. úttest közepén leejti a csomagját, s miután lehajol, hogy felvegye, a töb­bi csomag követi. Mindig már ilyenkor a szekrényben szokott nálunk az ajándék lenni, de most még semmit sem találtam. Nekem van egy öcsém, aki még azt hiszi, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát. Szor­galmasan viselkedik mindig A nagy ünnep előtt. Igaz, bogy egy évben ez csak egy­szer van. En már tudom, hogy az ajándékot anyukámék ve­szik, de ezt az öcsém szemé­be nem mutatom. Édesanyám sokszor felsó­hajt, hogy milyen nagy gond is ez a karácsony. De azt az egyet remélem, hogy édes­anyám, akit annyira szere­tünk, olyan ajándékkal fog meglepni, aminek örülök. Karácsonykor jönnek a ven­dégek és én nagyon szeretem a társaságot, főleg akit nem látok mindennap. Kiadják a karácsonyi szün­időt, de talán még kevés is ez a két-három hét.” Új motívum a mai gyere­kek karácsonyában, hogy szinte valamennyien, már­mint a nagyobbak, nem is ol­csó ajándékkal lepik meg szü­léiket. Majdnem minden gyerek megírta: Jézus születését ün­nepeljük. De a legtöbbjének Jézusról meglehetősen pontat­lan fogalmai vannak. Az egyik tanárnő megemlí­tette: az összes többi ünnep­ről szó esik az iskolában, csak a karácsonyról nem. ★ Ügy látszik, minden kor őrzi az előző maradványait: a keresztény százaitokban pogány, barbár, babonás ele­mek keveredtek a karácsonyi ünnepségekbe. S most is, új — vagy az újhoz vezető, átme­neti — korunkban, híven ra­gaszkodunk az előző sok szo­kásához. Karácsonykor a sze­rété tét, az emberek egyenlő­ségét hirdető Jézus születése napján — a szeretetet ünne­peljük. Rá is férne minél több szeretet az emberekre, az emberiségre. P. A. Fürge lángok táncot járnak, s énekelnek szüntelen, ez aztán a szép mulatság, — a kályha a bálterem. A kályha is örül télen, nem bántja az unalom, jókedvűen fel-feldörmög: „Ej, de szép füstforgalom!” Howard J. Ricketts londoni lakos úgy véli, hogy nyomára ■jutott egy értékes kincsnek a tenger mélyén. A floridai partok közelében rábukkant egy elsüllyedt spa­nyol hajóra, amelyben állító­lag mesebeli értékű türkizek, gyöngyök és rengeteg arany van. A hajó 250 évvel ezelőtt süllyedt el, belsejében mint­egy 42—56 millió dollár érté­kű drágakővel és arannyal. A hajótörésben akkor több min ezer ember vesztette életét. A kincs egy részét azonba mer.tőcsónakon próbálták el szállítani. A mentöcsónak i elsüllyedt, s az esetnek íráso nyoma maradt a londoni hajó zási központban. Ott talált r Ricketts, aki most expedíció szervez az elsüllyedt hajó é mentőcsónak felszínre hozata Iára. SZÜLŐKNEK — NEVELÉSRŐL ÁRULKODASL.. Mit is jelent ez a kelle­metlenül hangzó szó? Az árulkodó legtöbbször azért, hogy önmagának előnyöket, a beárultnak pedig kellemet­lenséget szerezzen, bevádolja társát. A felnőtt embert, ha áruló, a társadalom elítéli: az áruló erkölcstelen. Nem tűröm gyermekeim- né1 az árulkodást! — jelen­ti ki sok szülő és nevelő. Valóban nem tűrik el a fel­nőttek az árulkodást? És minden árulkodás üldözendő? néhány pél­meg Nézzünk dát. — Anyu! A Kati verekszik! — ezzel a kétségbeesett fel­kiáltással rohan Gabi anyu­hoz. Gabi gyengébb testvéré­nél. Kati gyakran megveri, erőszakoskodik vele. Gabi az uralkodással tulajdonképpen segítséget, védelmet kér. Ha ő nem tudja megtorolni a rajta esett sérelmet, torolja meg az anyu. Évi a hazatérő papát tit­kolódzó arccal fogadja: — Apu, a Péter hozzányúlt a rádióhoz, pedig megmond­tam neki, hogy te megtiltot­tad. Évi a „jó’’ kislány. Úgy ér­zi, hogy az ő kötelessége Pé­tert ellenőrizni, hiszen Pé­ter a család véleménye sze­rint is nagyon rossz. Az el­lenőrzés eredményét azután közli a szülőkkel. Minden ilyen alkalommal még in­kább kiviláglik az, hogy Évi mennyire jó és Péter milyen rossz... — Anyu, a Zsuzsi csúnyát mondott! — vádolja be kis­testvérét Mari. Mari és Zsuzsi között sok az ellentét. Zsuzsi, a kisebb, a kedvenc a családban. Mari, ha haragszik Zsuzsira, árul­kodik néha. Ilyenkor diadal­mas is az arca, mintha azt mondaná: „Na lám, a kis kedvenc is követ el hibákat!”. Más és más ok rejlik a há­rom gyerek „árulkodása” mögött, éppen ezért nem is lehet egyformán megítélni. A szülők magatartása sem egyforma a különböző árulkodások hallatára. Az ítélkezésnél azonban inkább saját érzelmeik befolyásolják őket, semmint az árulkodó gyermek indítéka. Ha in­gerült, ideges a szülő, rári- pakodik a gyerekre: „Ne árulkodj, szégyelld magad! Intézzétek el egymás közt.” Haragszik az árulkodóra, mert az állásfoglalásra kénysze­ríti. Igazságot kellene ten­nie — úgy érzi — és most a hangulata erre nem meg­felelő. Más a fülbe súgó árulkcdás, amelyet általában „bizalmas­ság, ősziníeség”-ként kezel­nek. Az árulkodó gyereket esetleg még meg is dicsérik, amiért értesüléseket ad. Ez­zel megerősítik a kis árulkodó helyzetét és az árulkodást szinte kötelességévé teszik. A gyerek tehát az erkölcs védel­mében követ el erkölcstelen dolgot. A gyerekben így nem is alakulhat ki helyes szemlélet, és esetleg felnőtt korában is hasonlóan viselkedik. Kelle­metlen emberré válik, aki szemrebbenés nélkül vádol be másokat, ha abból neki akár csak vélt haszna származik. Az árulkodás különféle in­dító okai miatt a felnőtteknek, szülőknek, nevelőknek — kü­lönféle magatartást kell tanú­sítanunk. Egyetlen árulkodást sem szabad megerősítenünk, jóvá hagynunk! A védelmet kereső árulko- dásnál a gyereknek védelmet kell nyújtanunk. A kétségbe­esett gyermeket megnyugtat­juk, de az árulkcdás alapján — és ez nagyon lényeges — nem büntetjük meg a beárul- tat. Kérdezzük meg őt is, és a két előadás alapján szolgáltas­sunk igazságot Az esetek többségében mind a két gyer­mek hibás és ezért mind a kettőt megrójuk. Igazságossá­gunkat az árulkcdás nem be­folyásolhatja, vagyis nem le­hetünk elnézőbbek az árulko­dóval szemben. A besúgás jellegű árulko dásnál — éppen a besúgó gyér mek helyes fejlődésének érdé kében — küzdenünk kell a árulkodás ellen. Végighallgai juk a gyermeket és utána tár gyilagosan, minden indula nélkül megkérdezzük: „T mindent rendesen megcsinál tál? Nem volt veled sernrr baj? Pisti majd maga elmesí li, hogy mi történt veié!” Az indulat vezette árulko dásnál helytelenítjük a gyér mek beárult magatartását is „Nem szabad csúnyán beszél ni!” De ne vonjuk kérdőre ; másik gyereket. Megelőzhetjük az árulkodást általában, ha a gyermekeke hozzászoktatjuk ahhoz, hog a velük kapcsolatos dolgoka elmeséljék. Soha ne kérdezzü! gyermekeinktől a másik vét keit. Ne kérdezősködjünk ál tálában a gyermektől másri vonatkozó dolgokról. „Volta tok anyuval M. néniéknél is — kérdezi a papa, mert tud ni akarja, hogy felesége nen haligat-e el valamit. A gye rek hamar rájön arra, hogy ; szülők vele ellenőrzik egy mást, vagy a testvért, és e előbb-utóbb hazugsághoz vág árulkodáshoz vezet. Ha bírálatainkban igazságos Ságra törekszünk, a besúgás: a vádaskodást a kezdet kéz detén elutasítjuk, ha gyerme keink között nem teszünk kü lönbséget (az egyiket nem ké nyertetve a másik rovására) akkor elejét tudjuk venni a árulkod ásnak. Dr. Huszka Antónia ummJiBAtöromi Jól sikerült a fogászati hét Mint minden évben, az idén is nagy sikerrel rendez­ték meg a november 14-től 20-ig tartó fogászati hetet. Különösen az iskolások köré­ben aratott tetszést a számta­lan előadás, kisfilm és rende­lőlátogatás, amelyen a gye­rekeket a helyes táplálkozás, a megfelelő rágás és a rend­szeres fogápolás jelentőségé­re oktatták. A tanulók ötletes verseny- feladatokat kaptak, külön a kisdobosok és külön a na­gyobbak. A kiosztott kép- és keresztrejtvények megfejté­seit — amelyeket a Vöröske­reszt megyei bizottságához kellett beküldeni — szerdán vizsgálta felül a jutalomsor­soló bizottság. Megállapítottak, nogy osz- szesen 19 447 pályázat érke­zett. Legnagyobb számmal a budai járás általános iskolá­sai versenyeztek. Az első dí­jat, egy karórát Szakái Zsóka, a kistarcsai általános iskola III/B osztályos tanulója, a második díjat, egy fényképe­zőgépet Németh Erzsébet, a szigetbecsei általános iskola V. osztályos tanulója és a harmadik díjat, egy töltőtoll­készletet Nagy Miklós, a váci Báthory utcai általános isko­la IV/A osztályos tanulója nyerte. A három fődíjon kívül még 100 darab egészségügyi cso­magot osztottak ki a szeren­csés nyertesek között: Mielőtt izgatottan várt mon­danivalómra rátérnék, enged­tessék meg holmi magyarázat a zárójelbe tett aljegyzetet, (illetve műfajutalást) illető­leg. Humoreszket az ír — te, ugye, sejted, öröktől fogva nyájas olvasó — aki ért hoz­zá; mélységes tévedésben le- ledzel. Humoreszket akárki írhat, mert ez a legkönnyebb lolog a világon. Ugyanis mi sell hozzá: néhány sekélyes gondolat, (ez mindenkinél ilead), egy Pemete vagy Gu- gyerák nevű egyén, akivel ba­darságokat csináltat vagy mondat az ember; aki ugyan nem nőideál, de azért eléggé oárgyú ahhoz, hogy messze túlszárnyalja a sok évi átla­got. Na, aztán erről a kipécé- cett és rossz irányba torzított dákról elmondja, ugye, a hu­morista, hogy nem olyan ma­ps, mint amilyen szeplős; nem annyira szellemdús, mint íhogy ezt nem gondolják To­rn; s ezután az intimitások, melyek csak kevéssé nélkülö­zik a froclizás jól bevált mód­szereit: az alak egyik keze íosszabb, mint a másik — zagy eredeti meglátásokra tö­rekedve — a másik rövidebb, mint az egyik; a fülei eláll- íak, akár a konzerv, s az or- •a töppedt, kucsmagomba, ímely növekedése folyamán messzemenően igénybe vette i horizontális és vertikális rány minden természetadta ehetőségét; szellemi képessé­gei ugyan messze túlhaladják i neanderstháli ős gondolko- lásának, tudatának rég anak­ronisztikussá vált primitív fo- cát, de azért van annyira egy- igyű, hogy félelemmentesen és lyugodtan lehessen olyanra iesteni, mint amilyen. Ebből a szellemes bevezetésből, gon dolom, most már egyértelműé kitűnik, hogy egy humoreszke az élő világra vajúdni igaza nem nehéz dolog. Az embei ugye, megfogan (óh, iroda lom !), benne él az alak, (szó morú, de mit csináljon az em bér), megpöcögteti, fölfrics kázza, hogy az élet ízei járja! át testét, vibráló ötletekké körülkeríti, frappáns fordula tokkal gazdagítja mentalitá sát, birizgálja, sercengeti, hi szén a szegény humoristána is meg kell valamiből élni.. Na, meg aztán a halhatatlan ságü! Na, de most már igazán rá térek remegve várt mondani valómra, amely — biztos va gyök benne, kedves olvasó - hallatlanul meg fogja nyera tetszésedet. Előbb azonban közölnün kell a következőket (alliterá dó, szavak azonos betűkké kezdődtek, irodalom!!!). A hu moreszk az olyan faja a mű nek, a meglátásoknak az jellegzetesen karakterisztiku berke, amelyből friss gondola tok leveledznek elő. Erre mondod; „Ki hitte vol na ezt eddig?” Pedig bizony mondom ne ked, hogy egy ilyen humoro írásból többet tanulhat a ember, mint régi könyvhal mazokból. Figyelj jól, és n- vond meg magadat az ő igé zetétől, és halljad a szavalta és füleidet tárd ki a szóknak lelked kapuja tárva legyen, é a zárat ne felejtsd kinyitni. (A barátom, akivel az eszp resszóban találkoztam, csudi érdekes dolgokat mondott. D engem nem lehet átjátszani!!! Papp Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom