Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-03 / 285. szám
« •»terei k-Mtrial) 1966. DECEMBER 3., SZOMBAT Ahol minden lehetőségről tudnak December 5-én pályaválasztási kiállítás nyílik a Csepel Autógyár művelődési házában. A MŰM 208-as Iparitanuló Intézet rendezi, fényképekből, tájékoztató tablókból és az ipari tanulók munkadarabjaiból. A kiállítás célja megismertetni a ráckevei járás általános iskolát végző tanulóival, milyen szakmunkát tanulhatnak a járás, vagy a megye területén és Budapesten. A kiállítás három hétig lesz nyitva, a hét minden napján délelőtt 10-től este 9-ig. A nyitvatartás ideje alatt állandó tájékoztató szolgálat áll a látogatók rendelkezésére, s választ ad minden pályaválasztással kapcsolatos kérdésre. SUGARÚT Rendezik Hévíz belterületét. A gyógyhelyet idegenforgalmi rangjához méltó üdülőközponttá fejlesztik. Már megkezdték az új lakótelep kialakítását. Ennek első mozzanataként hétszázezer forintos költséggel víz-, szennyvíz- és csatornahálózatot építettek. Korszerűsítik az úthálózatot és a közvilágítást is. Az új lakótelepen 183 OTP-lakást építenek. Az új épületekkel alakítják ki Hévíz első sugárút- ját. PÉCS Taxis gépíró Pécsett a Tempó általános szövetkezet „taxis gépíró” szolgáltatást rendszeresített. A taxis gépíró írógépével együtt percek alatt megjelenik a megrendelőnél és a helyszínen végzi el a kívánt írásos munkát. A vállalatok munkatorlódás idején sűrűn veszik igénybe, hogy az időszakonként jelentkező „postamunka” miatt ne kelljen állandóan nagyobb adminisztratív létszámot foglalkoztatniuk. Gyakran hívják magánosok is levelezésük lebonyolítására vagy vizsgadolgozatok leírására. Miért volt gond az értékesítés? BESZÉLGETÉS A NAGYKŐRÖSI KONZERVGYÁR IGAZGATÓJÁVAL Gyakori beszédtéma volt nyáron a mezőgazdasági termékek értékesítésének kérdése. Néhány gyümölcs- és zöldségféleségnél jelentős értékesítési problémákkal találták szembe magukat a termelőszövetkezetek. A bajbajutott gazdaságok vezetői azzal érveltek: ha a konzervgyárak megfelelő tartalék- kapacitással rendelkeznének, nem fordulhatott volna elő, hogy például mint a paradicsom, rájuk rohadjon a sok értékes termény. Nem egy tanácskozáson, értekezleten is hangot adtak ennek a véleményüknek. NYIREGYHAZA-SOSTO SÚLYFÜRDŐ Nyíregyháza—Sóstón súlyfürdőt rendeztek be és már meg is nyitották. A súlyfürdőben SZTK-betegeket és orvosi javaslatra magánszemélyeket egyaránt kezelnek. Jogos volt panaszuk? Ezzel a kérdéssel kerestük fel Kovács Sándort, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatóját. — A konzervipart elmarasztaló véleményeket magam is ismerem — kezdi a beszélgetést. — Mielőtt azonban válaszolnék rá, • engedjen meg egy példát elmondanom. A közelmúltban dr. Simon Pállal, a Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatójával beszélgettem egy tanácskozás szünetében. Tőle tudom, hogy évente mennyi összeget tesz ki a Szovjetunióból importált olaj. Egy kicsit meglepődött, amikor közöltem vele, hogy a Szovjetunióba exportált magyar konzervek teljes egészében fedezik ezt, a nem kis összeget. Ez egyúttal jelzi a konzervipar egyre növekvő szerepét is. Nem lehet közömbös tehát, hogy a konzervipart mennyire segíti az előírt tervek teljesítésében a mezőgazdaság. Kis szünet után folytatja. — Tudom, hogy többen szóvá tették: a zöldségtermesztés nem biztonságos. És ezt azzal bizonyították, hogy az idén komoly értékesítési nehézségeik voltak a paradicsommal. Nemcsak a kereskedelem nem vett át minden mennyiséget, hanem a konzervipar sem. Ebből arra az általános következtetésre jutottak, hogy a mezőgazdaság gyors ütemű fejlődése egyre nagyobb értékesítési gondok elé állítja a közös gazdaságokat. Tény, hogy az idén voltak értékesítési problémák, de ez nem a gyors ütemű fejlődés következménye volt! Oka, és ezt nem akarják elismerni az illetékesek, a mezőgazdaság viszonylagos elmaradása volt? Maradjunk a már említett pa- radicsompéldánái. Nem az volt a baj, hogy sok volt a paradicsom, hanem az, hogy Hl a termés közel fele tíz nap alatt érett be! Ha kétszer akkora lett volna a termés, mint volt az idén, de júliustól október elejéig folyamatosan érik, minden gond nélkül feldolgoztuk volna. A mintakollekcióból egy par^dicsomkonzervet vesz elő, mutatja. — Egy kiló paradicsompüré elkészítéséhez hat kiló nyersáru szükséges. Az idén azonban nyolc kiló kellett hozzá... Ezt csak azért jegyeztem meg, hogy megmagyarázzam közös problémáikat. Az átlagtermés növekedése önmagában nem baj, sőt, örvendetes dolog. De a több termés biztonságos értékesítésének feltételei vannak. Például az, hogy a magtermesztés színvonala megfelelő legyen — korai és késői fajtákat egyaránt biztosítson. A kertészeti munkának olyan színvonalúnak kell lennie, hogy betartsák a szakaszos vetést, palántázást. Aztán: megfelelően védekezzenek a növényi kórokozók ellen. Az idén a fitoftora sok helyütt tette tönkre a termést. A teljes levélzetet négy-öt nap alatt elpusztította, ezalatt le kellett szedni a paradicsomot, akár féléretten is. Ez nálunk kilónként két kilóval több nyersárú feldolgozásában jelentkezett! Mindennek ellenére az idén hu- szonkétezer vagon paradicsomot dolgoztunk fel. Negyvenezer vagon feldolgozására is képesek lettünk volna, ha a termés ütemesen érkezik a gyárba... Számokkal, papírokkal bizonyítja a konzervgyár idei termelését. — Sokan hangoztatják, hogy a konzervipar a termelés biztonságossága érdekében teremtsen tartalék-kapacitást. A konzervipar a harmadik ötéves tervben kétmilliárd értékű beruházásokra kap keretet. A gyors fejlődés így sem ad lehetőséget tartalék-kapacitás biztosítására. Néhány, a konzervipar fejlődését tükröző számadat beszédesen bizonyítja ezt. Míg 1950-ben ötezer vagon volt a magyar konzervipar évi tel- jesítménye, addig az idei esztendőben, csak a mi gyárunk, hétezer vagon árut állított elő és rajtunk kívül még tizenhárom konzervgyár működik az országban! Papírt, ceruzát vesz elő, számolni kezd. — Sok termelőszövetkezetben, ez most valamiféle divatos irányzat, az értékesítés biztonságosságát a melléküzem- ágak, a tartósító-üzemek létrehozásával kívánják elérni. Akik erre törekszenek minden áron, egy dologról feledkeznek meg. Ezek a helyi tartósító üzemek nem meghatározott kereslet kielégítésére termelnek, ezért nem biztos az értékesítés sem! Van, aki azt mondja, így is megéri. És példákkal bizonyítanak. Nos, számoljunk ki egy esetét a sok közül. Például a harmincöt filléres káposztából huszonöt fillér ráfordítással két forint nyolcvan fillérért értékesíthető savanyúkáposztát nyernek — állítják. Való igaz, hogy a ráfordított fűszerféle és a munkadíj kilónként huszonöt fillérnél nem kerül többe. De arról már megfeledkeznek, hogy egy kiló káposztára öt forint árú tároló, illetve szállító hordó esik! Az élettartamuk pedig nem több öt-hat évnél! így a káposzta máris egy forint hatvan fillérbe kerül. És akkor még mindig nem számolnak az épülettel, ami ugyancsak szükséges a tartósításhoz. Mi savanyú káposztával nem foglalkozunk. A vegyes savanyúsághoz mi is vásároljuk a savanyú káposztát. A legutóbbi árajánlatunk: egy forint kilónként!• Kérdés: Vajon ezen mennyi a haszna a termelőszövetkezetnek? A beszélgetés végén azzal búcsúzik: — Ami a gyárunk munkáját illeti: a szocialista munka vállalata címért küzdünk. A gyárban több, mint ezren dolgoznak ma már szocialista brigádokban. Négy üzemünk négy éven keresztül megszerezte a szocialista üzem címet. Évi tervünket november 2-re teljesítettük. Mi nem vagyunk gátjai az értékesítés biztonságosságának. Ha a mezőgazda- sági üzemek vezetői nemcsak a termelés növelésére, hanem a termelés szervezettségének a fokozására is törekszenek az elkövetkező esztendőkben, jó partnerei leszünk egymásnak. Prukner Pál Kapusok és - kapucédulák Kétszer is kihúzom a papírt a gépből, s azzal csití- tom magam: Nem érdemes erről írni, kis ügy, no meg százszor is megírták, Ügy- sem tudsz segíteni rajta, akkor meg minek untatod az olvasót? írjál inkább humoreszket, nevettető eszmefuttatást gyárkapuk előtt esett kalandjaidról, szórakoztasd az olvasót. Igen ám: de lehet ezen szórakozni? Mármint azon, hogy mennyire esetleges, kedvtől, szeszélytől függő az, ki — hogyan juthat be egy gyárba, hogy mennyi mindent csinálunk, ami felesleges, hogy apró, természetes dolgokhoz vágunk komolykodó, hivatalos képet, s adminisztrálunk, adminisztrálunk ... Ne vitassuk: szamár ember az, aki azt kívánná, bárki, tetszése szerint sétálgasson ki, s be a gyárak, üzemek kapuján. Ámde: állok a Csepel Autógyár portáján, s várom, hogy az ún. idegen-eligazítóban sorra kerüljek. Ellőttem egy tehergépkocsi vezetője áll. Valamelyik vállalattól hozott anyagot, de — nem tudja, kihez vigye? Az el- igazítóban ülő ember vakarja a fejét, majd azt mondja, menjen az anyagosztályra, ott kiderítik. És megy. Se belépő, se kocsivizsgálat, semmi. Dinamit lehet a kocsin, bálna, akármi, mindegy. Én jövök. Igazolvány, pontos cím be- diktálás, kihez megyek, telefon az illetőhöz, fogad-e, az igenlő válaszra megkapom a kétpéldányos belépőcédula egyikét, a bejáratnál felmutatom, megnézik, visszafelé ugyanúgy. Más: Diósdon, a csapágygyárban hol egy könyvbe írnak be, hol belépőt kapok, attól függően, melyik portás ül a fülkében. Megint más: Vácott, a képcsőgyárban egyszer kísérőt adnak mellém, aki árgus szemmel vigyáz rám, máskor elég, ha belépőcédulát állítanak ki igazolványom fejében, s van, hogy — nem kérnek semmit. Megmondom, kihez megyek és mehetek. Van, ahol a portás már nagyon jól ismer, fejből írja be adataimat, de azért minden alkalommal kezembe nyomja a belépőcédulát, mert — ez az előírás... És itt, az előírásnál kell megállni. Az eddigiek úgy is tekinthetők, mint újságírói magánügy. Saját bajom, hogy félórás ácsorgá- sok után jutok be valahová, ámde az már nem a saját bajom, hogy ami van, az így van. Ilyen összevisszán, semmit nem érően. Ugyanis: a belépőcédulát igazolványom alapján állítják ki. Ha tehát az hamis, hamis a belépőcédula is. Az igazolvány mégsem elég: cédula kell. Amire rámásolják a semmit nem érő igazolvány adatait... Ki érti ezt? Miért kell arra időt, munkaerőt, papírt, indigót pocsékolni, hogy a munkaadói igazolvány adatai egy papírcetlire kerüljenek át? Mert nemcsak velem tesznek így, bárkivel. Minisztériumi ember, ott van az igazolványában: cédula. A vállalatnál dolgozó építőipari vállalat egyik vezetője: cédula kell. A városi tanács ipari osztályának vezetője: cédula. Kis ügy? Cseppben a tenger: példája annak, hogyan tudunk helyes elveket agyoncsapni ostoba gyakorlattal. Túlteljesítve, rálicitálva. Megkérdeztem egyik nagyvállalatunk rendészetének vezetőjét: azonosítják-e a belépőcédulákat a másodpéldányokkal? Megnézik-e, kik jártak a gyárban? Nem — mondta. Akkor minek csinálják? Meghúzta a vállát: előírás. Az más. Az szent. Még akkor is, ha — ostobaság. Mészáros Ottó Világnézeti nevelés középiskolás diákotthonokban A KISZ megyei bizottságának megállapításai Nyolc kollégium és egy diákotthon áll a középiskolások rendelkezésére Pest megyében. Jelenleg 700 fiú és 397 lány kap szállást ezekben az intézményekben. Nevelésüket 27 főhivatású és 27 mellékhi- vatású pedagógus látja el. Talajtani laboratórium Debrecenben épült fel az ország legkorszerűbb talajtani laboratóriuma. Az Országos Mezőgazdasági Minőségjavító Intézet új laboratóriumában a Tiszántúl szikes, meszes és homokos talajának javítási lehetőségeit vizsgálják. Egyedül a váci gépipari technikumban kevesebb a nevelő a szükségesnél. A KISZ Pest megyei Bizottsága nemrég megállapította: valamennyi bentlakásos intézetünkben tervszerű ideológiai, politikai nevelő tevékenység folyik. Ez az iskolaigazgatók, a nevelőtestületek, az iskolák KISZ-szervezetei, valamint a kollégiumok vezetői, s a diáktanácsok közös eredménye. Minden kollégiumi tanuló- csoportnak jár a Népszabadság, s a politikai események ismeretét más tájékoztató eszközökkel is biztosítják. A váci gépipari technikum kollégiumában 29 féle napilapra és folyóiratra fizetnek elő. Rendszeresen hallgatnak rádiót, nézik a televízió műsorát. A nagykátai gimnázium kollégistái például az iskolarádióban minden reggel hallhatják a hétórai híreket. Gyakoriak és kedveltek a politikai és kulturális eseményekkel kapcsolatos rendezvények. Több tanintézetben a kollégisták vezetik a politikai vitaköröket. A nagykőrösi gimnázium kollégiumaiban, a váci gimnázium fiúkollégiumában, „hírlapszótár” elnevezéssel minden héten tartanak egy- egy politikai alapfogalmakat, világpolitikai eseményeket és jelenségeket magyarázó foglalkozást. A kollégiumi fiatalokra politikai aktivitás, fogékonyság jellemző. Az ifjúsági önkormányzat nevelő hatása is sok formában nyilvánul meg: A kollégiumokban az igazgatók és nevelők a diáktanács kéréseit, észrevételeit, javaslatait — ha az pedagógiailag helyes, nemegyszer saját ei’'éozeléseikkel szemben is — méltányolják. bennem ez az ember? Egy szeméttrógert, aki a nép vagyonát, a drága munlcaórát prédál- ja. Most mindjárt megtartja nekem az imperialisták elleni fokozott harc fontosságát célzó, alsókáderek részére gyártott szemináriumi anyagot, bebizonyítja, hogy milyen semmirekellő, szemétember vagyok és a dolgozó társadalom érdekében kirúg. Nézzük egymást. En bírom tovább. Szó nélkül továbbáll. így kell ezt csinálni! Csendesen röhögök és nekiállok a lapáttal, hogy beállítsam a nimzcindiai védelmet. Kovács szaki — a gondnok, megfogja a karomat — menjen a pártirodára. A párttitkár hivatja. Na, úgy látszik, a demokratikus isten malma gyorsan őröl. Ezt a partit, úgy látszik, már elvesztettem. Kopogás nélkül nyitok be: Ne fárassza magát, Bodor elvtárs. Ismerem az anyagot. A két hetet kifizetik, vagy le kell dolgozzam? Még mindig nem szól, csak néz. A fene egye meg, de jó idegei vannak. Végre hallcan megkérdi: Kovács szaki, ugye maga szakvizsgás faesztergályos? Igen — mondom bambán. Hm ... és mondja, ... vasat lenne kedve esztergálni? Remegnek a térdeim. Ez kicsit hirtelen jött, és én nem vagyok beállítva ilyen megpróbáltatásokra. összeszedem magam: Nekem összesen hét ujjam van, Bodor elvtárs. Es két éve nem dolgozom a szakmában ... Szombaton délután ráér, Kovács szaki? Lejátszhatnánk egy parti sakkot a szakkörben. Akkor majd revánsot adhat... A fene egye meg. En vagyok olyan átlátszó, vagy ez a ... ez a ... Bodor szaki ilyen értelmes. A demokratikus isten... Pedig nem is imádkoztam hozzá ... De nem maradok adósa. Esztergálok neki egy készlet sakkfigurát. Vasból.- Deák Gusztáv SAKK Seprem az udvart. Ronda, latyakos az idő és a bakancsom rosszallóan, cuppogva hozza tudomásomra, hogy ö nem kétéltű jármű. Két éve söprőm a gyárudvart és bár lehet, hogy ez a szakma elmélyülést kíván — amire én egyébként hajlamos vagyok — mégis úgy érzem, többre vagyok hivatva. Tulajdonlcéppen faesztergályos vagyok, sakkfigurákat, biliárdgolyókat készítettem, de egy szerencsétlenségnél elvesztettem a bal kezem három ujját. Most seprem az udvart. Ahogy tolom magam előtt lapáttal a nedves havat, észreveszem, hogy az összeáll. Mereven úgy marad, ahogyan a lapát szeszélye formázza. Az a szögletes masszív torony például úgy néz ki, mint egy sakkbástya. Seprem az udvart, amely lassan olyan lesz, mint egy óiúási sakktábla. A sakk a szenvedélyem. Azért is lettem faesztergályos, hogy a figurák lelkét, titkát megismerjem, hogy a : figurák fejével tudjak gondolkodni. A sarokban, a kazánház mellett, szénkupac \ áll. Bakancsom, a kétéltű, odafarol a kupac i mellé és én teleszedem a munkakötényemet j szénnel. Pontosan tizenhat darab. Annyi kell i o tizenhat hókupacra, különben összetévesz- l tem a fehér figurákkal. : Seprem az udvart, vidáman, gondfeledten I tolom a fehér, a fekete kupacokat. Nehéz i játszma lesz, mert kockák nincsenek és csak : a távolságok arányából tudok következtetni : a figurák helyzetére. Kiütöttem egy fekete j parasztot, már tolom is a nyitott kanálisba. \ A mór megtette kötelességét, a mór mehet... ; Mit csinál, ember ... !? Az üzemi párttitkár áll a rampa szélén, a ! jó ég tudja, mióta figyel. Na, lebuktam. És ! akkor mi van? Szemét mindenütt van. Daco- i san szemfbeállok vele, rátámasztom a lapá- i tómra a kezem és gúnyosan nézem. Mit lát
