Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-23 / 302. szám
PEST MEGYEI JStíE PROlFta, ESTESfflJETElCI $ A! MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A X ÉVFOLYAM, 302. SZÁM ARA 50 FILLÉR 1966. DECEMBER 23., PÉNTEK ANKARA Kos&igim—Hemirel metjhessé lés 1 Jó példa az Ankarában folyó , szovjet—török magas szintű párbeszéd feszélyezettségtől mentes légkörére a szovjet nagykövetségen szerdán este lezajlott fogadás. Koszigin miniszterelnök és Szmirnov nagykövet a házigazda szívélyesen elbeszélgetett Demirel miniszterelnökkel, Caglayangil külügyminiszterrel, valamint a parlament két házának vezetőivel. A kormány aktív tagjain kívül megjelent Iszmet Inönü volt miniszterelnök, a Köztársasági Néppárt elnöke, Atatürk hőse, katonája, akit az antant betolakodók ellen Inö- nü város mellett kivívott győzelem után tiszteltek meg az Inönü névvel. A szovjet nagy- követség fényes fogadótermében mindenfelől felcsattant a taps, amikor Koszigin a búcsúzásnál karon fogva az ajtóig kísérte az idős politikust, az atatürki idők török—szovjet együttműködésének egyik tevékeny részvevőjét. A Koszigin vezette szovjet küldöttség és a török kormánydelegáció tárgyalásain nem hivatalos értesülések szerint a két ország kapcsolataiTervezés és fantázia Az az évekre szóló, rendkívül biztató útmutatás, amit a IX. pártkongresszus a termelőszövetkezetek szénára adott, már az 1967-re vonatkozó tervek végleges elkészítésénél érezteti majd kedvező hatását. A nagyobb önállóság révén számítani lehet az emberek alkotóerejének az eddiginél teljesebb kibontakozására. Az állami támogatás további szélesítése, differenciáltabbá tétele, az anyagi ösztönzőknek még inkább az árutermelés fokozását szolgáló korszerűsödése, a kereskedelmi módszerek előtérbe állítása a gazdálkodásban egész sor új lehetőséget nyújt a közös gazdaságok számára. Most tehát a szövetkezeteken a sor. A tervkészítés, majd a tervek megtárgyalása az első alkalom, úgy is mondhatnánk vizsga, amikor bebizonyosodik, tudnak-e élni és mennyiben, ezekkel a lehetőségekkel a tsz-közösségek. Évekig tartotta magát az a szemlélet, hogy a tervek elkészítése kizárólag „az irodabeliek” dolga. A tagság a legtöbb helyen még akkor se nagyon szólt hozzá a tervekhez, ha erre egyenes biztatást kapott a vezetőségtől. De »még a vezetőségi tagok is az elnökre és a főkönyvelőre bízták a gazdálkodási elképzelések összeállítását, így aztán a terv áttekinthetetlen számtenger maradt a közgyűlés részvevőinek többsége előtt, afféle unalmas napirendi pont, amelyen jobb minél előbb túlesni. Ez az, aminek az idén* már nem lenne szabad előfordulni sehol. Ugyanis: — a nagyobb önállóság több kockázattal jár, amit csak az a vezető képes vállalni, aki maga mögött tudja a tagság cselekvő támogatását. Vége annak az időnek, amikor — némi ügyeskedéssel — minden baklövésért az államra lehetett hárítani a kockázatot; — az áruviszonyok előtérbe kerülése a termelésben paran- csolóan megköveteli a gazdaságosság állandó szem előtt tartását. A fillérekért is harcolni kell, ha az önköltség leszorításáról van szó. Ezt csak az egész közösség együtt tudja sikerrel vállalni és véghezvinni ; — a gazdálkodás körének kiszélesítésénél szükség van fantáziára, a jó ötletekre, elgondolásokra. Az a vezető, aki e tekintetben örökké csak magára van utalva, előbb-utóbb kvnerül, szüksége van „utánpótlásra”. a tagság fantáziájára is. • Tervezés és fantázia ... Két fogalom, de egyik a másik hélkül el sem képzelhető. S bennünket sok keserves tapasztalat győzött meg arról, hogy milyen jelentős értékek létrehozását akadályozta meg sokszor a fantáziaszegénység, s arról is, hogy a fantázia csak akkor működik hasznosan, ha számol a helyi adottságokkal, amiket a szövetkezeti gazdák ismernek legjobban, nem pedig a termeltető vállalat, vagy valamelyik járási, megyei kiküldött. Egyáltalán: ideje lenne hozzászoknunk, hogy gazda módjára tárgyaljon a tsz a vele kapcsolatban álló intézmények megbízottaival, s tagjai is gazdamódra viselkedjenek közgyűléseken. Ez nagy és komoly felelősséget jelent mindenekelőtt. Közösségi felelősséget. Szemléletünkben pedig azt jelenti, hogy tartsuk szem előtt a népgazdaság igényeit. A számtalan kötöttségből ma már igen sok megszűnt, vagy megszűnőben van. Érvényben van ugyanakkor az a kötelesség, hogy az ország sz mára szükséges kenyérgabonát a magyar mezőgazdaságnak kell megtermelni. Akik ebben az önállóság bizonyos korlátozását látják, gondoljanak arra, hogy a technika mai állása szerint a gabonatermelés is jövedelmező, s különösen a munkaerőhiánnyal küzdő termelő- szövetkezetekben az egyik leggazdaságosabb üzemággá fejleszthető. Év közben a munkacsúcsok idején — s főleg ősszel, hisz lassan már ez az egyetlen igazi munkacsúcs a mezőgazdaságban — sokhelyütt találkozhatunk kisebb-nagyobb torlódással. Ilyenkor a szakemberek rendszerint megnézték a munkaerőmérleget, s kiderült, hogy a hibát még a tervezésnél követték el az illetékesek. Ezért hangsúlyozzuk, emlékeztetőként, hogy a munkaerőmérleg összeállításánál különösen józanul próbáljuk számba venni adottságainkat, gondolva a minden évben felmerülő váratlan fordulatokra is. A tervfeladatok meghatározásánál jó alapot nyújtanak az 1966-ban elért eredmények. Hiszen ismeretes, hogy csaknem valamennyi fő növényféleségnél sikerült túlhaladni a tervezett mennyiséget, ami — számításba véve az időjárás viszontagságait — igen szép teljesítmény. Dicséri mindazokat, akik jól terveztek, s becsülettel helytálltak egész évben — magára talált, szorgalmas parasztságunkat, amelynek alkotó energiája, pártunk helyes politikája nyomán mindjobban kibontakozik. Tervezzünk úgy, hogy 1967. végén elmondhassuk ugyanezt! Kovács Imre . és a hőmérő mínusz három fokot mutat nak bővítéséről, Vietnamról, Európa biztonságáról és Ciprusról esett szó. Török részről tanújelét adták annak a törekvésnek, hogy folytassák a közeledés irányába ható pozitív lépéseket. A szovjet fél azonban nagyon is tisztában van azzal, hogy az országon belül és kívül már a látogatás előtt készülődtek és közben is tevékenykednek azok az erők, amelyek gátolni igyekeznek a jobb megértést. Érthető, hogy az Egyesült Államok, amely katonai támaszpontokat tart fenn Törökország területén, rossz szemmel nézi a két ország viszonyában bekövetkezett változást. Csütörtökön délelőtt Ankarában, a török miniszterelnök hivatali rezidenciáján folytatódtak a megbeszélések Alek- szej Koszigin szovjet kormányfő és Szulejman Demirel török miniszterelnök között. A megbeszélésen a szovjet kormányküldöttség többi tagja, török részről pedig Caglayan- gil külügyminiszter, Kuneralp külügyminisztériumi főtitkár és Isik moszkvai török nagy követ is részt vett. 25 év után... Száva János — eredeti ■nevén Ivan Andrejevics Szavics — Ukrajnában született. 1941- ben gyermekként német katonák hurcolták el, akiktől megszökött. Magyar katonák vették pártfogásba, majd egy ti- szavasvári család nevelte fel. Magyarországon megnősült. Testvéreiről csak halvány emlékei maradtak. Ez év őszén a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, valamint a szovjet hatóságok közreműködésével Kasperovka községben és környékén megtalálták Száva János testvéreit: a szülők időközben meghaltak. Az Ukrajnában és Magyarországon élő testvérek karácsonykor — 25 év elteltével — személyesen is találkoznak. Tekintve, hogy a Szovjetunióban a karácsonyt újév első napján tartják, Száva János és felesége december 28-án indul el Nyíregyházáról. Ülést tartott az MSZMP Pest megyei Bizottsága 1966. december 22-én, csütörtökön a Nagy Jenő utcai új székházban ülést tartott az MSZMP Pest megyei Bizottsága. Első napirendként az 1967-es évben sorra kerülő feladatokat Ismertette Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Ezután Szakali József, az MSZMP megyebizottságának titkára, a megyei pártbizottság és a végrehajtó bizottság 1967-es első félévi munkatervét terjesztette a jelenlevők elé. Az ülés részvevői a napirendeket elfogadták, illetve határozattá emelték. BELGRAD A NÉPHADSEREG NAPJA Jugoszláviában december 22-én ünnepelték meg a néphadsereg napját. 25 évvel ezelőtt, ezen a napon alakultak meg a néphadsereg első reguláris egységei, hogy felvegyék a küzdelmet a német hódítókkal és harcot indítsanak a népi forradalom győzelméért. Az évforduló alkalmából Tito főparancsnok üzenetet intézett a jugoszláv néphadsereghez. MOSZKVA Er rf'í/i savmién : Ötvenezer olajkályha Tízmillió ELKÓ Hazaérkezett a magyar ENSZ-küldöttség Mód Péter nyilatkozata Csütörtökön délután Mód Péternek, a külügyminiszter első helyettesének vezetésével hazaérkezett New Yorkból az ENSZ-közgyűlés 21. ülésszakán nászt vett magyar küldöttség. Mód Péter, a magyar ENSZ- delegáció vezetője a repülőtéren nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — Ha az ENSZ most lezárult 21.. ülésszakát röviden jellemezni akarjuk, azt kell mondanunk, hogy bonyolultabb volt, mint az eddigi ülésszakok és árnyaltabb diplomáciai munkát követelt a különböző delegációktól. Hogy ezt jól megérthessük, mindenekelőtt azt a nemzetközi helyzetet kell figyelembe vennünk, amely a közgyűlés hátteréül szolgált. Ennek a nemzetközi háttérnek csak két jellemző tényezőjét akarom kiemelni. Az egyik az amerikaiak vietnami agresz- sziója, amely ma minden nemzetközi tevékenységre ráveti árnyékát. A másik az afrikai egység megbomlása az Afrikában lezajlott jobboldali puccsok és egyéb neokolonia- lista kísérletek következtében, és az úgynevezett el nem kötelezett országok diplomáciai tevékenységének részleges megtorpanása. — A szocialista országok delegációi számára, amelyek az ENSZ-ben a béke fő erőit képviselték, ez a nemzetközi háttér a közgyűlésen elsősorban két nagy feladatot jelentett. Az egyik: leleplezni és elszigetelni az agressziós törekvéseket. A másik sokoldalú kezdeményezéssel ott és akkor, ahol és amikor lehetséges, széles békefrontot teremteni. Az egész közgyűlésre talán a legjellemzőbb a szocialista delegációk állandó kezdeményezése volt minden területen. Félelmetes egy sereg lenne, ha felsorakozna — mind az ötvenezer. Csupa fém és fény és csillogás. És mennyi, de mennyi meleg. Még a Nagykörút is néhány Celsiussal tavasziasabb lenne tőle. Végre is 50 000 hivatásos hőontó lépne munkába. Na, persze, így is megteszi mindegyik a magáét, csakhogy falak között, családok kellemes melegét szolgáltatva. Ez idén kerek 50 000 olajkályhát indított útjára a Mechanikai Művek. 8 ez a négynullás szám tegnap jelezte, hogy éves programja végéhez ért a gyár. Mit tesz az év hátralevő részében? Megfejelik még 1800 kályhával az idei produkciót. Sok ember örül a hímek, aki mindeddig .csak hőn óhajtotta, de meg nem kapta a ritkán található közkedvelt cikket. S ha már itt tartunk, hadd jelezzük azt is, hogy ez a sok olajért meleget adó készülék azért születhetett meg, mert tavasszal szerelőszalagot építettek számára. Ezzel megnőtt a gyártási lehetőség. De rövidesen nagyobb lesz a választék is. Még csak napok kérdése, s húszféle új, részben automata, részben üzemek és lakások fűtésére alkalmas új fűtőtest mutatkozik be. Erre időben visszatérünk. A szerdai évzáráshoz tartozik közel tízmillió darab elekt- rolikus kondenzátor — a televíziók és a híradástechnikai berendezések nélkülözhetetlen alkatrésze. Java részét külpiacra szánták, s vitték is. A szilveszterig rendelkezésre álló napok alatt még 200 ezer példányt szerelnek össze. Nincs az a tétel, amelyért szívesen ne nyújtaná a kezét a kereskedelem. S mindemellett jutott erejük és idejük arra, hogy ipar rendeltetésű kondenzátorokat is készítenek szép számmal. Szalagon készítik a feszültségingadozást megakadályozó fázisjavító kondenzátorokat, az autó-motorgyújtó alkatrészeket, s így tovább ... A korai évzárás kellemes, szép időben történt. Mindez persze, nem mérsékli az olaj- kályhagyártók érdemét. A meteorológiai jelentésekre különben sem adhatunk. Annál inkább a Mechanikai Művek szorgalmas munkatársaira. Ezért is illő, hogy ez alkalomból ne csak a gyár vezetőinek köszönetét és jókívánságát tolmácsoljuk, de a szerkesztőségét is. Nagyon kellemes pihenőnapokat, s hasonlóan sikeres úi esztendőt! — t- gy- — •o Aluljáródömping A moszkvai főútvonalak közlekedésének meggyorsítása érdekében a szovjet fővárosban az idén nyolc aluljárót' adtak át a forgalomnak. Hozzáfogtak további 12 aluljáró építéséhez.
