Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-23 / 302. szám

PEST MEGYEI JStíE PROlFta, ESTESfflJETElCI $ A! MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A X ÉVFOLYAM, 302. SZÁM ARA 50 FILLÉR 1966. DECEMBER 23., PÉNTEK ANKARA Kos&igim—Hemirel metjhessé lés 1 Jó példa az Ankarában folyó , szovjet—török magas szintű párbeszéd feszélyezettségtől mentes légkörére a szovjet nagykövetségen szerdán este lezajlott fogadás. Koszigin mi­niszterelnök és Szmirnov nagy­követ a házigazda szívélyesen elbeszélgetett Demirel minisz­terelnökkel, Caglayangil kül­ügyminiszterrel, valamint a parlament két házának veze­tőivel. A kormány aktív tag­jain kívül megjelent Iszmet Inönü volt miniszterelnök, a Köztársasági Néppárt elnöke, Atatürk hőse, katonája, akit az antant betolakodók ellen Inö- nü város mellett kivívott győ­zelem után tiszteltek meg az Inönü névvel. A szovjet nagy- követség fényes fogadótermé­ben mindenfelől felcsattant a taps, amikor Koszigin a búcsú­zásnál karon fogva az ajtóig kísérte az idős politikust, az atatürki idők török—szovjet együttműködésének egyik te­vékeny részvevőjét. A Koszigin vezette szovjet küldöttség és a török kor­mánydelegáció tárgyalásain nem hivatalos értesülések sze­rint a két ország kapcsolatai­Tervezés és fantázia Az az évekre szóló, rendkí­vül biztató útmutatás, amit a IX. pártkongresszus a terme­lőszövetkezetek szénára adott, már az 1967-re vonatkozó ter­vek végleges elkészítésénél érezteti majd kedvező hatását. A nagyobb önállóság révén számítani lehet az emberek alkotóerejének az eddiginél teljesebb kibontakozására. Az állami támogatás további szé­lesítése, differenciáltabbá té­tele, az anyagi ösztönzőknek még inkább az árutermelés fo­kozását szolgáló korszerűsödé­se, a kereskedelmi módszerek előtérbe állítása a gazdálko­dásban egész sor új lehetőséget nyújt a közös gazdaságok szá­mára. Most tehát a szövetke­zeteken a sor. A tervkészítés, majd a tervek megtárgyalása az első alkalom, úgy is mond­hatnánk vizsga, amikor bebi­zonyosodik, tudnak-e élni és mennyiben, ezekkel a lehetősé­gekkel a tsz-közösségek. Évekig tartotta magát az a szemlélet, hogy a tervek elké­szítése kizárólag „az irodabe­liek” dolga. A tagság a legtöbb helyen még akkor se nagyon szólt hozzá a tervekhez, ha er­re egyenes biztatást kapott a vezetőségtől. De »még a veze­tőségi tagok is az elnökre és a főkönyvelőre bízták a gazdál­kodási elképzelések összeállí­tását, így aztán a terv átte­kinthetetlen számtenger ma­radt a közgyűlés részvevőinek többsége előtt, afféle unalmas napirendi pont, amelyen jobb minél előbb túlesni. Ez az, aminek az idén* már nem lenne szabad előfordulni sehol. Ugyanis: — a nagyobb önállóság több kockázattal jár, amit csak az a vezető képes vállalni, aki maga mögött tudja a tagság cselekvő támogatását. Vége annak az időnek, amikor — némi ügyeskedéssel — minden baklövésért az államra lehetett hárítani a kockázatot; — az áruviszonyok előtérbe kerülése a termelésben paran- csolóan megköveteli a gazda­ságosság állandó szem előtt tartását. A fillérekért is har­colni kell, ha az önköltség le­szorításáról van szó. Ezt csak az egész közösség együtt tud­ja sikerrel vállalni és véghez­vinni ; — a gazdálkodás körének kiszélesítésénél szükség van fantáziára, a jó ötletekre, el­gondolásokra. Az a vezető, aki e tekintetben örökké csak ma­gára van utalva, előbb-utóbb kvnerül, szüksége van „után­pótlásra”. a tagság fantáziájára is. • Tervezés és fantázia ... Két fogalom, de egyik a másik hélkül el sem képzelhető. S bennünket sok keserves ta­pasztalat győzött meg arról, hogy milyen jelentős értékek létrehozását akadályozta meg sokszor a fantáziaszegénység, s arról is, hogy a fantázia csak akkor működik hasznosan, ha számol a helyi adottságokkal, amiket a szövetkezeti gazdák ismernek legjobban, nem pe­dig a termeltető vállalat, vagy valamelyik járási, megyei ki­küldött. Egyáltalán: ideje len­ne hozzászoknunk, hogy gazda módjára tárgyaljon a tsz a ve­le kapcsolatban álló intézmé­nyek megbízottaival, s tagjai is gazdamódra viselkedjenek közgyűléseken. Ez nagy és komoly felelős­séget jelent mindenekelőtt. Közösségi felelősséget. Szem­léletünkben pedig azt je­lenti, hogy tartsuk szem előtt a népgazdaság igényeit. A számtalan kötöttségből ma már igen sok megszűnt, vagy megszűnőben van. Érvény­ben van ugyanakkor az a kö­telesség, hogy az ország sz mára szükséges kenyérgabo­nát a magyar mezőgazdaság­nak kell megtermelni. Akik ebben az önállóság bi­zonyos korlátozását látják, gondoljanak arra, hogy a technika mai állása szerint a gabonatermelés is jövedelme­ző, s különösen a munka­erőhiánnyal küzdő termelő- szövetkezetekben az egyik leg­gazdaságosabb üzemággá fej­leszthető. Év közben a munkacsúcsok idején — s főleg ősszel, hisz lassan már ez az egyetlen iga­zi munkacsúcs a mezőgazda­ságban — sokhelyütt találkoz­hatunk kisebb-nagyobb torló­dással. Ilyenkor a szakembe­rek rendszerint megnézték a munkaerőmérleget, s kide­rült, hogy a hibát még a ter­vezésnél követték el az illeté­kesek. Ezért hangsúlyozzuk, emlékeztetőként, hogy a mun­kaerőmérleg összeállításánál különösen józanul próbáljuk számba venni adottságainkat, gondolva a minden évben fel­merülő váratlan fordulatok­ra is. A tervfeladatok meghatáro­zásánál jó alapot nyújtanak az 1966-ban elért eredmények. Hiszen ismeretes, hogy csak­nem valamennyi fő növény­féleségnél sikerült túlhalad­ni a tervezett mennyiséget, ami — számításba véve az idő­járás viszontagságait — igen szép teljesítmény. Dicséri mindazokat, akik jól tervez­tek, s becsülettel helytálltak egész évben — magára ta­lált, szorgalmas parasztsá­gunkat, amelynek alkotó ener­giája, pártunk helyes poli­tikája nyomán mindjobban kibontakozik. Tervezzünk úgy, hogy 1967. végén el­mondhassuk ugyanezt! Kovács Imre . és a hőmérő mínusz három fokot mutat nak bővítéséről, Vietnamról, Európa biztonságáról és Cip­rusról esett szó. Török részről tanújelét ad­ták annak a törekvésnek, hogy folytassák a közeledés irányá­ba ható pozitív lépéseket. A szovjet fél azonban nagyon is tisztában van azzal, hogy az országon belül és kívül már a látogatás előtt készülődtek és közben is tevékenykednek azok az erők, amelyek gátolni igyekeznek a jobb megértést. Érthető, hogy az Egyesült Ál­lamok, amely katonai támasz­pontokat tart fenn Törökország területén, rossz szemmel nézi a két ország viszonyában be­következett változást. Csütörtökön délelőtt Anka­rában, a török miniszterelnök hivatali rezidenciáján folyta­tódtak a megbeszélések Alek- szej Koszigin szovjet kor­mányfő és Szulejman Demirel török miniszterelnök között. A megbeszélésen a szovjet kormányküldöttség többi tagja, török részről pedig Caglayan- gil külügyminiszter, Kuneralp külügyminisztériumi főtitkár és Isik moszkvai török nagy követ is részt vett. 25 év után... Száva János — eredeti ■ne­vén Ivan Andrejevics Szavics — Ukrajnában született. 1941- ben gyermekként német kato­nák hurcolták el, akiktől meg­szökött. Magyar katonák vet­ték pártfogásba, majd egy ti- szavasvári család nevelte fel. Magyarországon megnősült. Testvéreiről csak halvány em­lékei maradtak. Ez év őszén a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság, valamint a szovjet hatóságok közremű­ködésével Kasperovka község­ben és környékén megtalálták Száva János testvéreit: a szü­lők időközben meghaltak. Az Ukrajnában és Magyarorszá­gon élő testvérek karácsony­kor — 25 év elteltével — sze­mélyesen is találkoznak. Te­kintve, hogy a Szovjetunióban a karácsonyt újév első napján tartják, Száva János és fele­sége december 28-án indul el Nyíregyházáról. Ülést tartott az MSZMP Pest megyei Bizottsága 1966. december 22-én, csütörtökön a Nagy Jenő utcai új székházban ülést tartott az MSZMP Pest megyei Bizottsága. Első napirendként az 1967-es évben sorra kerülő feladato­kat Ismertette Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Ezután Szakali József, az MSZMP megyebizottságának titkára, a megyei pártbizottság és a végrehajtó bizottság 1967-es első félévi munkatervét terjesztette a jelenlevők elé. Az ülés részvevői a napirendeket elfogadták, illetve hatá­rozattá emelték. BELGRAD A NÉPHADSEREG NAPJA Jugoszláviában december 22-én ünnepelték meg a nép­hadsereg napját. 25 évvel ez­előtt, ezen a napon alakul­tak meg a néphadsereg első reguláris egységei, hogy fel­vegyék a küzdelmet a német hódítókkal és harcot indítsa­nak a népi forradalom győ­zelméért. Az évforduló al­kalmából Tito főparancsnok üzenetet intézett a jugoszláv néphadsereghez. MOSZKVA Er rf'í/i savmién : Ötvenezer olajkályha Tízmillió ELKÓ Hazaérkezett a magyar ENSZ-küldöttség Mód Péter nyilatkozata Csütörtökön délután Mód Péternek, a külügyminiszter első helyettesének vezetésével hazaérkezett New Yorkból az ENSZ-közgyűlés 21. ülésszakán nászt vett magyar küldöttség. Mód Péter, a magyar ENSZ- delegáció vezetője a repülőté­ren nyilatkozott a Magyar Táv­irati Iroda munkatársának: — Ha az ENSZ most lezá­rult 21.. ülésszakát röviden jellemezni akarjuk, azt kell mondanunk, hogy bonyolul­tabb volt, mint az eddigi ülésszakok és árnyaltabb dip­lomáciai munkát követelt a különböző delegációktól. Hogy ezt jól megérthessük, minde­nekelőtt azt a nemzetközi helyzetet kell figyelembe vennünk, amely a közgyűlés hátteréül szolgált. Ennek a nemzetközi háttérnek csak két jellemző tényezőjét aka­rom kiemelni. Az egyik az amerikaiak vietnami agresz- sziója, amely ma minden nemzetközi tevékenységre rá­veti árnyékát. A másik az af­rikai egység megbomlása az Afrikában lezajlott jobboldali puccsok és egyéb neokolonia- lista kísérletek következtében, és az úgynevezett el nem kö­telezett országok diplomáciai tevékenységének részleges megtorpanása. — A szocialista országok delegációi számára, amelyek az ENSZ-ben a béke fő erőit képviselték, ez a nemzetközi háttér a közgyűlésen elsősor­ban két nagy feladatot je­lentett. Az egyik: leleplezni és elszigetelni az agressziós törekvéseket. A másik sokol­dalú kezdeményezéssel ott és akkor, ahol és amikor lehet­séges, széles békefrontot te­remteni. Az egész közgyű­lésre talán a legjellemzőbb a szocialista delegációk állandó kezdeményezése volt minden területen. Félelmetes egy sereg lenne, ha felsorakozna — mind az ötvenezer. Csupa fém és fény és csillogás. És mennyi, de mennyi meleg. Még a Nagy­körút is néhány Celsiussal tavasziasabb lenne tőle. Vég­re is 50 000 hivatásos hőontó lépne munkába. Na, persze, így is megteszi mindegyik a magáét, csakhogy falak között, családok kellemes melegét szolgáltatva. Ez idén kerek 50 000 olajkályhát indított út­jára a Mechanikai Művek. 8 ez a négynullás szám tegnap jelezte, hogy éves programja végéhez ért a gyár. Mit tesz az év hátralevő ré­szében? Megfejelik még 1800 kályhá­val az idei produkciót. Sok ember örül a hímek, aki mindeddig .csak hőn óhajtotta, de meg nem kapta a ritkán található közkedvelt cikket. S ha már itt tartunk, hadd je­lezzük azt is, hogy ez a sok olajért meleget adó készülék azért születhetett meg, mert tavasszal szerelőszalagot épí­tettek számára. Ezzel megnőtt a gyártási lehetőség. De rö­videsen nagyobb lesz a válasz­ték is. Még csak napok kérdé­se, s húszféle új, részben auto­mata, részben üzemek és lakások fűtésére alkalmas új fűtőtest mutatkozik be. Erre időben visszatérünk. A szerdai évzáráshoz tarto­zik közel tízmillió darab elekt- rolikus kondenzátor — a tele­víziók és a híradástechnikai berendezések nélkülözhetet­len alkatrésze. Java részét kül­piacra szánták, s vitték is. A szilveszterig rendelkezésre álló napok alatt még 200 ezer pél­dányt szerelnek össze. Nincs az a tétel, amelyért szívesen ne nyújtaná a kezét a kereske­delem. S mindemellett jutott ere­jük és idejük arra, hogy ipar rendeltetésű konden­zátorokat is készítenek szép számmal. Szalagon készítik a feszültség­ingadozást megakadályozó fá­zisjavító kondenzátorokat, az autó-motorgyújtó alkatrésze­ket, s így tovább ... A korai évzárás kellemes, szép időben történt. Mindez persze, nem mérsékli az olaj- kályhagyártók érdemét. A me­teorológiai jelentésekre külön­ben sem adhatunk. Annál in­kább a Mechanikai Művek szorgalmas munkatársaira. Ezért is illő, hogy ez alkalom­ból ne csak a gyár vezetői­nek köszönetét és jókívánsá­gát tolmácsoljuk, de a szer­kesztőségét is. Nagyon kelle­mes pihenőnapokat, s ha­sonlóan sikeres úi esztendőt! — t- gy- — •o Aluljáródömping A moszkvai főútvonalak közlekedésének meggyorsítá­sa érdekében a szovjet fővá­rosban az idén nyolc aluljá­rót' adtak át a forgalomnak. Hozzáfogtak további 12 alul­járó építéséhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom