Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-22 / 301. szám

1966. DECEMBER 22., CSÜTÖRTÖK meg* ^tÚiOü 3 Vélemények a holnapról Kismamák a gyermekgondozási segélyről Ne gondoljunk súlyos filo- ófiára, csupán a gyermek sémára is felfogható minden- api környezet megformálásá- ak esztétikái áról van szó. Az sztétikum benne rejlik a ker­ekben, a bútorokban, a fals­at díszítő képekben, a játé- okban, a könyvekben, me­rek az óvodás gyerek kezébe erűinek, a mesékben, dalok- am. December 28-ám háromna- os esztétikai nevelési tanfo- ram kezdődik a kecskeméti vónőképzőben, nyolcvan Pest megyei óvónő — a járási továbbképzési csoportok veze­tői — számára. A kecskeméti tanfolyam részvevői a korszerű bábjáté­kok, filmek, az ízléses mese, vers, gyermekirodalom köve­telményeivel ismerkednek, a bennük rejlő esztétikai nevelő hatásokkal, az életkorhoz he­lyesen alkalmazkodó környe­zettek Januárban tovább adják majd itt szerzett ismereteiket valamennyi Pest megyei óvó­nőnek. Tetőfokához ért a karácsonyi csúcsforgalom a posta level­es csomagosztályain is. A budapesti 62-es postahivatalban naponta egymillió levelet és 18—20 ezer csomagot adnak fel és továbbítanak. Felvételünkön a beérkezett leveleket osztályozzák. Csak néhány hete hang­zott el a kongresszusi ülés­teremben a javaslat. Ennek értelmében a dolgozó édes­anyák a gyermek két és fél éves koráig otthon marad­hatnak, és ez időszakon belül havi 600 forintos támoga­tásban részesülnének. A közvéleménykutatást e javaslatról a „legilletéke­sebb” helyen, a nagykőrösi kórház szülészeti osztályán végeztük. Szólaltassuk meg tehát a kismamákat. Bárány Fercncné: — Igen, már megbeszéltük a férjemmel, hogy ha érvény­be lép a rendelet, otthon ma­radok. A második gyerme­kem gondozásával így sok­kal kevesebb baj lesz, mint az elsővel. Akkor még ta­nyán laktunk, én állásban voltam. Nem tudtam bölcső­dében elhelyezni a gyereket. Valaki 250 forintért vállalta a gondozását. De aztán be­költöztünk Nagykőrösre, s itt nem volt kihez adnom a kisbabát. Ott kellett hagy­nom az állásomat, amíg óvo­dás korba nem ért. Most a faárugyárban dolgozom, 1400 forint a fizetésem. De mint mondtam, megbeszéltem már a férjemmel, hogyha lehet, élni fógunk mi is az alka­lommal, és otthon maradok. A hatszáz forint nagy segít­ség lesz. Vince Sándorné: — Az első gyermekemet az anyósom gondozta. De most már ó sem vállalná a máso­dikat, azt mondja, öreg már ehhez. Nem tudom, mihez fogunk kezdeni: bölcsődei férőhely nincs. Egy fizetés­ből meg nem tudunk megélni. Én évek óta idénymunkás vagyok: hol a konzervgyár­Kettős karácsonyi meglepetés Kicsi falu Tésa, kicsi a ter­lelőszövetkezete is. Szorgal- las lakói, a Béke Tsz tagjai iszont úgy dolgodnak, hogy ■edményeiket megirigyelhet- é nem egy nagyobb község úckal nagyobb közös gazda­iga is a szobi járásban. Bár >k mindene van, a tsz még em tudott mostanáig tisztes- iges lakást biztosítani főagro- ómusáöak és teherautóra se ehetett szert. Készpénzért :m, mert azt utalják. Nehéz lenne megmondani, ettő közül melyikre lenne irgősebben szüksége. Az ag- mómus nősülni akar, persze, agy nem viheti feleségét al- érleti szobába. Teherautó női­ül pedig nehéz a gazdálko- ás, hiszen a konzervgyár az a pen most aláírt termelési serződésben kötötte ki, hogy ivőre 15 vagon paradicsomot irítés ellenében ugyan, de a ;z-nek kell Dunakeszire szál- tania. Ha lett volna az ősszel ko­csija. tíz hold másodvetésű uborka termését sem kel­lett volna a jószággal fel­etetnie, agy kilónként 3 fillérért el- ótyavetyélnie a faluban. El­lhettek volna Pestre a piac­i. De manapság gazdaság láskülönben sem nélkülözheti gépesített szállítási eszközt. Elképzelhető dr. Hős Géza könyvelő boldogsága, amikor szál a hírrel indult hazafelé, mit a megyei tanács mező- azdasági osztályán közöltek ele: két teherautót tudnak lost biztosítani a járásnak és úgy intézkedtek, egyiket 3 tésai tsz kapja meg. Halait azonban úton járt a jó írrel, Kovács Vilmos elnököt elhívta a járási mezőgazdasá- i osztály gépészeti előadója, .zt mondta, új kocsit most em kaphat a Béke, egy má- .k szomszédos tsz viszont kap, nnak a több éve használt te- erautóját átveheti, ha akar- i. Hogyne akarná, ha újhoz em juthat. Útközben hazafelé a fököiy- elő bement még az OTP-hez, hogy bejelentse, találtak Té- sán eladó házat. A tsz számá­ra nyitott 150 ezer forintos hi­telkeretből megveszik. — Hol van már az a hitel­keret! — mondták meglepeté­sére a takarékban. Kiderült, a járási gépészeti előadó megszüntette, má­sik tsz-nek nyittatta meg. Se teherautó, se agronómus- lakás, pedig már azt hitték, miind a kettő meglesz. Szép karácsonyi meglepetésben ré­szesült Tésa. Amikor pedig az autó ügyé­ben a gépészeti előadónak te­lefonált a főkönyvelő, azt a választ kapta, ugyan mit akar, ha egyszer a tsz-elnök bele­ment a cserébe. Az elnök meg hiába vitatja, nem cseréről be­széltek, csak egyszerű közlést vett tudomásul. Telefonon, élő­szóval, ahogy a hitelkeret megszüntetéséről is csupán szóban értesítették a főkönyvelőt. Szidjuk, szidalmazzuk a sok papírt fogyasztó bürokráciát, de ilyen eset hallatára -el kell ismernünk IV. Béla király böl­csességét, amikor hivatalos ügyek intézésében már 700 év­vel ezelőtt bevezette az or­szágban az írásbeliséget. Bele­értve természetesen a jelenle­gi szobi járás területét is. ban, hol a MÉK-nél dolgozom. I Jó volna, ha rám is érvé­nyes lenne az új határozat. | Ostyán Ferencné: — Tsz-alkalmazott vagyok, irodában dolgozom. Ugyan­azt mondom, mint az előt­tem szóló. Szeretném, ha rám is, mint tsz-alkalma- zottra, érvényes lenne a ren­delet. Akkor élni fogok a le­hetőséggel. Molnár Elekné: — Most született a harma­dik fiam, — tudom, mennyi gondja van az édesanyáknak. A kongresszusi javaslatot csak helyeselni lehet. Más kérdés, hogy én nem választom, a két és féléves otthonmaradást. Ügy érzem, ennyi ideig nem tudnék meg lenni a hivatásom gyakorlása nélkül. Igaz, a kö­rülményeim is megengedik, hogy másként oldjam meg a gyerekek gondozását. Tanár vagyok, 1800 forintot keresek, ebből havi 800 forintért egy asszony ellátja a fiaimat. Hajdú Ferencné: — Kecskeméten dolgozom, bérellenőr vagyok. 1410 forint a fizetésem. Minden reggel öt órakor kelek, hogy időben el­jussak Nagykőrösről Kecske­métre. Most született meg az első gyerekem. Eddig nem gondolkoztam azon, hogy mit csinálok, ha letelik az öt hó­nap. De, amikor értesültem a tervezett rendeletről, elhatá­roztam, hogy én is otthon ma­radok. 1400-ból 600; 800 fo­rint lesz az anyagi veszteség. De ebből megtérül az eddigi utazási költség. És ha meg­gondolom, hogy otthon főzni is varrni is tudok, ezekkel is sokat cpórolok. Három kórtermet jártunk be a szülészeti osztályon, össze­sen hét asszonnyal beszélget­tünk. Ketten közülük nincse­nek állásban. Az öt dolgozó édesanya közül négyen hatá­rozták el, hogy ha lehet, él­nék a tervezett rendelet adta lehetőséggel: szép arány, kife­jezi milyen helyesléssel talál­kozik a kongresszusi javas­lat! E három általunk megláto­gatott kórterembűn is — mint majdnem minden szülészeti osztályon az országban — több volt az abortáló nő, mint a kismama. Az előbbiek nem beszéltek, hiszen a téma — közvetlenül — nem érinti őket. Hosszútávon, hónapok, évek múltán már várható az új ren­delettől a szülési arányszám kedvező megváltozása. Várha­tó, hogy a nagykőrösi és a többi szülészeti osztályon is egyre több lesz az életet adó édesanya és egyre kevesebb azok száma, akik e megláto­gatott három kórteremben most nem szóltak. P. A. Varázsíuvolás Fcrcncsik-jubileum Az Operaházban január li­án ünnepük Ferencsik János 60. születésnapját. A jubi- j leumi előadáson Ferencsik Já- I nos a Varázsfuvolát vezényli | az Operaházban. Belépőjegy holnapba •'SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS.-fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS \ GYURKO GÉZA: A FEl MANDZSETTAGOMB Jövőnkről szólva, a IX. pártkongresszuson elhangzott beszámoló és a határozat együtt s egyszerre említi a gazdasági építő munka felada­tait, és az életszínvonal emelé­sét. Ez természetes, hiszen a kettő elválaszthatatlanul ösz- szefügg. A fejlődés tovább ível, a követelmények meg­újulnak, tennivalóink változ­nak, a fogyasztással, az élet­színvonallal kapcsolatos igé­nyeink is növekednek. De egy valami nem változik: az a ma­gától értetődő, egyszerű igaz­ság, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. A mögöttünk hagyott évek, amelyekről a kongresszus számadást készített, szintén ezzel a fő tanulsággal zárultak. Számottevő eredményeket ér­tünk el az országépítésben és az életszínvonal emelésében egyaránt. Ha ma jobban táp­lálkozhatunk, szebben ruház- kodhatunk, több jut kulturális kiadásokra, és kényelmünket szolgáló cikkekre, az annak köszönhető, hogy munkánkkal előteremtettük ennek a gyara­podásnak forrásait. Például a párt világosan megmagyaráz­ta, hogy a növekvő jólét dön­tő előfeltétele a munka ter­melékenységének növekedése. Az elmúlt tíz év átlagában több, mint 60 százalékkal nö­veltük a munka termelékeny­ségét. Ma ebből telik bővebb áruválasztékra, ebből épülnek és szépülnek tovább városaink és falvaink, ebből sokasodik a mezőgazdasági termelést meg­könnyítő géppark, ebből épül­nek új iskolai tantermek. Ez a tapasztalat segített jóra változtatni azt a meddő szem- lélet.módot, hogy sokan felül­ről várták a népről való gon­doskodást. Mintha mindazokat a javakat, amelyekre életünk fenntartásához és gazdagításá­hoz szükségünk van, külső erők volnának hivatottak elő­teremteni. A párt az évek fo­lyamán sikerrel változtatta meg ezt a helytelen szemléle­tet. Annak megértése, hogy csak azt fogyaszthatjuk el, amit a nép maga előteremt, a politika ábécéje. A IX. pártkongresszus új, lelkesítő programot adott né­pünknek. Ennek a program­nak végső összegezése: az élet- színvonal további emelése, a dolgozók életkörülményeinek további javítása, az emberek szükségleteinek jobb kielégí­tése. A legközelebbi években gazdasági építő munkánk fő foglalata a harmadik ötéves terv. Ez a terv a fizetésből és bérből élők reáljövedelmének 14 százalékos, a parasztság re­álfogyasztásának 18 százalékos emelését irányozza elő. Az egész ország egyetértéssel üd­vözölte a kongresszus határo­zatait, amelyek elősegítik, hogy tovább csökkenjen a kü­lönbség a városi és a falusi la­kosság életviszonyai között, például a termelőszövetkezeti tagok szociális és egészségügyi ellátásának rendszere 1970-ig fejlődjék fel a fizetésből és bérből élők ellátásának szín­vonalára, vagy hogy a dolgozó kisgyermekes anyák két éven át jelentős segélyezésben ré­szesüljenek. Népünk helyeslé­sével találkoztak a harmadik ötéves terv egyéb jóléti elő­irányzatai is, a lakásépítés ütemének fokozásától a ter­melőszövetkezetek hitel-terhei- nek könnyítéséig. A IX. kongresszus termé­szetesen megjelölte azoknak az anyagi eszközöknek forrá­sait is, amelyek e kiterjedt gondoskodásnak és általában az életszínvonal emelésének fedezetét adják. Ahhoz, hogy ezeket az intézkedéseket va­lóra válthassuk, hiánytala­nul meg kell valósítanunk a harmadik ötéves tervben elő­írt gazdasági feladatokat. így a nemzeti jövedelemnek 19— 21 százalékkal kell emelked­nie, az ipari termelésnek 32— 36 százalékkal, a mezőgazda- sági termelésnek 13—15 szá­zalékkal kell növekednie. To­vábbi erőfeszítéseket szüksé­ges tennünk a munka termelé­kenységének emelésére is, hogy az elért többtermelésnek mintegy 80 százalékát a ter­melékenység növekedéséből fedezhessük. Az életszínvonal emelésé­nek programja csakis ezzel együtt teljes: terv, munka, életszínvonal — egymástól el nem választható egységet al­kotnak. A kongresszus arra is rá­mutatott, hogy az életszínvo­nal emelését megalapozó és elősegítő feladatok nem egy­szerű mennyiségi követelmé­nyekből állnak. A népgazda­ság fejlődésének, és ennek alapján az életszínvonal nö­velésének üteme elsősorban nem a termelés mennyiségi növelésétől függ — állapítot­ta meg a kongresszusi beszá­moló —, hanem attól, hogy mennyire sikerül olcsóbban, kevesebb anyaggal és munká­val olyan termékeket gyárta­ni és termelni, amelyek kül­földön és belföldön egyaránt keresettek. Másrészt attól is függ, hogyan fokozhatjuk gaz­dasági tevékenységünk hatás­fokát, jobban kihasználva erőforrásainkat, a rendelke­zésünkre álló eszközöket. Ezt a forrást csak a dolgo­zó emberek közös, odaadó erőfeszítése tárhatja fel, úgy, hogy mindenki töri a fejét és minden követ megmozgat a maga munkaterületén az ol­csóbb, a gazdaságosabb ter­melés előmozdításáért. A cél: a szocialista gazdaságbáh rejlő hatalmas lehetőségek jobb kihasználása. Ennek fő eszköze a gazdasági mecha­nizmus reformja lesz, amely ebben az irányban mozgósít­ja mindenki érdekeltségét. A gazdaságirányítás új rendsze­rében mindenki számára vi­lágos és megfogható lesz an­nak az elvnek gyakorlati ér­vényesülése, hogy aki többet és jobban dolgozik, többet is kap a társadalomtól. Telje­sebben megvalósul az, amit a dolgozók közvéleménye a kongresszustól is kifejezetten kívánt: a munkabér, az osz­talék és a jutalom jobban kötődjék a végzett munkához, a nyújtott teljesítményhez. A kongresszus ennek a közóhaj­nak .megfelelően elhatározta, hogy a jövőben a magasabb személyes teljesítmények alapján kell növelni a dolgo­zók reálbérét, úgy, hogy job­ban érvényesüljön a munka szerinti elosztás elve, a tár­sadalmi és az egyéni érdek szoros egységbe fonódjon ösz- sze. Ez óriási lendítőerő lesz az életszínvonal emelését megalapozó gazdasági mun­kánk további fejlesztése so­rán, mert ha valami manap­ság bosszantja a szorgalmas, odaadóan dolgozó embereket, az mindenekelőtt az úgyne­vezett egyenlosdi, amikor a lelkiismeretes és becsületes dolgozót a jövedelem elosztá­sánál nem ritkán egy kalap alá veszik a lógósokkal, az immel-ámmal dolgozókkal, azokkal, akik a maguk sze­mélyes érdekeit folyton a kö­zösség érdekei és boldogulá­sa fölé helyezik. A dolgozó ember akkor ér­zi magát jól, ha boldogulása tőle magától függ, és a való­ságban érvényesül a „ki mint vet, úgy arat” elve. így ala­kul ez egész társadalmunk viszonylatában. Ez a tudat adja országunk dolgos népé­nek egészséges, jó közérzetét. A párt IX. kongresszusa nagyszerű programot adott a kezünkbe a következő évek­re. A követendő célokban az egész nép egyetért. Ebbe a gazdagabb és teljesebb embe­ri életet nyújtó holnapba jó munkánkkal váltjuk meg a belépőjegyet. * de még mindig mosolyogva. — Kissé elszá- \ moltam magam, mert, ha megvesszük neked ^ a lcabátbetétet is, akkor én és a két gyerek, ^ valamint Mali néni és a Gyuri bácsi... Szó- ^ val marad neked az ing. Jó lesz, szivem? ^ — Természetesen — nyugtattam meg és el- ^ néztem, amint fürge ujjain, hogyan pergeti a ^ megajándékozandók számát, aztán hogyan ró ^ neveket, számokat különböző cuccok nevei $ alá. 5 — Nem stimmel, sehogysem stimmel. Te § ugye, most kaptál nemrégen inget? — Most — mondtam tömören, hogy én is ki- ^ fejtem álláspontomat a karácsonyi ajándéko- \ zás ügyében. — Na látod. Mali néni szemét nem lehet ^ kiszúrni valami kis vacakkal, a gyerekeknek ^ pedig megígértem, hogy megkapják a Tejút- ^ rendszert az egészen extra galaktikával... ^ Tőlem pedig igazán nem sajnálhatod azt a \ kis vacakot, ami... — Dehogy sajnálom. Még, hogy én ... — ^ mentegetőztem teljesen feleslegesen, mert ^ nejem már közölte is velem, hogy: — ... kapsz egy szép mandzsettagombot... ^ Az úgyis kell a most vett ingedhez — hajolt ^ máris a papír fölé és újból számolni kezdett, ^ hogy egy pillanat múlva felkapja a fejét: — Te, fiam — „ajaj, már nem szivem, ha- § nem fiam!” — tavaly elvesztetted a man- i; dzsettagombod felét... Azt hiszem, tudok kap- \ ni hozzá ... Látod, milyen okos feleséged van? § Fél mandzsettagomb és te is boldog vagy és $ más is megkapja, amit szántunk neki... Kö- ^ szőnöm, szivem, hogy segítettél... § — Szívesen — motyogtam és azon tűnőd- \ tem, mi lett volna, ha annak idején mind a ^ két mandzsettagombot elveszítem. Rágondol- ^ ni is rettenetes! Sí | Azt mondta a feleségem, üljünk le, meg kell ! beszélnünk a karácsonyi ajándékok ügyét és ! én vagyok a férfi, akinek mégis döntenie kell ; az ilyen ügyekben. Felhúztam a szemöldö- | köm, mert nem szerettem, ha asztalnál ülve | vagyok férfi, s különben is arra még nem j volt példa, hogy feleségem számára asztalnál \ ülő ügyekben én valaha is férfi lettem volna. \ — Most nagyon sok a dolgom, esetleg hol­\ nap este, vagy inkább holnapután... — pró- ! báliam kibújni a felelősség alól, de hitvestár- ! sam, aki a feleségem, leintett: X — Ezt már ismerjük ... üljünk le. X Leültünk. Papírt, ceruzát veit elő, aztán ^ rámmosolygott. Nem szeretem, ha rámmoso- \ lyog: a hóhér legyen szigorú, sőt, mord tekin- ; tetű, ne próbáljon félrevezetni, hogy semmi $ az egész, nem is fog fájni, legfeljebb bibis lesz \ kicsit a nyakam. A mosolygó hóhér az nekem \ mindig gyanús: félre akar vezetni. $ — Nos, szivem — mondta a szivem — rád $ szánunk ötszáz forintot, kabátbetét, ing, azt X hiszem nem panaszkodhatsz rám .. — és már X írta is szépen az összeget és az ajándék ne­\ vét és nemét __— Nekem nem kell semmi, $ csak... — és írta a számot és az ajándék ne- § mét. Aztán írt tovább, míg én ültem és azon \ töprengtem, milyen boldogító tudat is, hogy \ férfinak, sőt férjnek tekintik az embert saját | családjában, mert, lám, a feleségem, hogyan $ és milyen részletesen beszéli meg velem, mit ^ mennyit és ki kap karácsonyra ajándékot. § — Igen, azt hiszem, a kabátbetét nem fog i menni... — nézett fel összeráncolt homlokkal, Esztétikai nevelés az óvodákban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom