Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-20 / 299. szám

ernst MEGY** í/fírian 1966. DECEMBER 20., KEDD KORSZERŰ SHAKESPEARE TOLMÁCSOLÁS AZ ÁLLAMI DÉRYNÉ SZÍNHÁZ OTHELLÓJÁNAK SIKERE i Amikor felfedeztem az Álla­mi Déryné Színház műsorfüze­tében, hogy Shakespeare re­mekét, az Othellót készülnek színrevinni, őszintén bevallom: aggódtam kicsit. Nem a tolmá­csolás hűségét, művészi értékét illetően, és nem is azért: érti-e majd a falusi közönség ezt a mély gondolatokat keltő, őszin­te emberi drámát (ez a Ham­let bemutatásánál csakúgy, mint már korábban Moliére- nél bebizonyosodott!), hanem mert legutóbb a Nemzeti Szín­házban közel ötórás előadás­ban láttam az Othellót. Este héttől éjfélig előadás egy falu­si művelődési otthonban — nemcsak a színészek számára, a közönség részére is hatalmas próbatétel. Különösen így, tél közelében, ismerve a falusi művelődési házak többségének korszerűtlen technikai adottsá­gait, s legfőképp elavult fűtő- berendezéseit ... Nos, az Állami Déryné Szín­ház társulata, Szalai Vilmos kitűnő rendezésében, nem egé­szen három és fél órára szűkí­tette a játékidőt, anélkül, hogy az előadás művészi értéke jót­Még nőni kell Az első sízők a Bükkben tányit is csökkent volna. Nos, ez önmagában is hatalmas fegyvertény s csak fokozza ér­tékét a kitűnő előadás. Az ér­dem, úgy érzem, elsősorban a rendezőé, aki sajátos, egyéni értelmezésben vitte színre —; a mai kor emberéhez közelállób- ban — a halhatatlan shakes- pearei remekművet. Míg az eddig látott előadásokban álta­lában Othello állt a mű közép­pontjában, addig Szalai Vilmos rendezése nyomán Jagó figu­rája kapott nagyobb hang­súlyt. Hogy miért? Az előadás kapcsán úgy érzi a néző, hogy Jagó alakja közelebb áll a ma emberéhez, a ma emberének problémaköréhez, mint Oíhel- lóé. Ezt a korszerű rendezői el­képzelést kitűnően támogatja a Jago figuráját életre keltő Borhy Gergely kimagasló játé­ka. Az érzelmek és az indula­tok telítettsége jellemzi Jago- ját. Talán furcsán hangzik, de igaz: ellenszenves és mégis rokonszenves alakot formál egyszerre Jago figurájából, olyan típust, amellyel napja­inkban is gyakran találkozha­tunk. Ezért nyeri el előadásról előadásra a közönség egyöntetű tetszését és ragadtatja újra és újra tapsra a nézőket. Ami a Jago-alakítás erénye, éppen az hiányzik Othello megformálásából: az érzelmi és indulati telítettség. Bodó György — talán éppen az új­szerű rendezői koncepció kö­vetkeztében — nem talált rá figurájának igazi alakjára a megváltozott helyzetben. Pate- tikus szerepfelfogása sehogy sem talál összhangra Jago könnyed, a modern ember élet- felfogása felé közelítő játékstí­lusával. Desdemonát Táncsics Mária kelti életre. Hitelesen, de még­sem kellő rokonszenvvel. Ez nem az ő hibája: ártatlansága, amely Othello tragédiájának lényege, a korszerű Jago-figu- ra mellett jelentéktelenné zsu­gorodik. Lukács József Cassiója első­sorban azért nem meggyőző alakítás, mert éppen a katona­ember határozottsága hiányzik belőle. Cselényi József ezúttal is, mint már annyiszor, kitűnő, ötletes díszletekkel járul hoz­zá az előadás sikeréhez. Ri- manóczy Yvonne jelmezei első­sorban egyszerűségükkel segí­tik az előadás sikerét. ,,M ÉG n BESZELGETES SZÖRÉNYI LEVENTÉVEL A budai vár csendes, régi utcáin szokatlan az elektro­mos gitár hangja. Szombat esténként fiatalok veszik bir­tokukba a Műszaki Egyetem Hess András téri klubját. Látogatottságának egyik oka a népszerű Illés zenekar, amelynek egyik tagja a nem­döntő után sok gratulációt és elismerést kaptam. Célom a magyar beat-zene megterem­tése. — Sokan beszélnek arról, hogy a beat-zene hanyatlóban van. — Érzésem szerint még so­káig uralmon lesz. Talán elég az is, ha az ember szétnéz a klubokban, vagy megkérdez egy-egy fiatalt. — Következő számai, jövő tervei? — December 27-én tartunk önálló hangversenyt. Itt fo­gom bemutatni 3 legújabb szerzeményemet. Terveimről csak annyit: szeretnék' még sok jó zenét szerezni, a mű­fajt ápolni, sokat tanulni. Szűcs Mara A téliesre fordult időjárás­ban megmaradt a napokban hullott hótakaró a Bükkben, s vasárnap megjelentek az első sízők is Bánkút és a bükk- szentkereszti nagysánc környé­kén. Bár a három, ötcentimé­teres hótakaró síelésre még nem a legideálisabb, a téli sportok szerelmeseit azonban ez nem zavarta. SZÉKESFEHÉRVÁR „KGST"-hangszórók A Székesfehérvári Villa­mossági-, Televízió- és Rádió- készülékek Gyárának hang­szóróüzeme ugyanis ezer spe­ciális, torzításmentes, nagy­hangszórót készített a moszk­vai KGST-palota részére, olyanokat, amelyek egyébként hangversenyek közvetítésére is alkalmasak. Kétezer kis hangszóró a palota nagy elő­adótermébe kerül. Ez utóbbia­kat fejmagasságban a székek karfáiba építik be, s a tol­mácsgéprendszeren keresztül üzemeltetik. KÖNYVESPOLC JOACHIM HERRMANN: Hamis világképek - Csillagászat és babona Biaha Béla a SZOT új elnöke A Szakszervezetek Országos Tanácsa hétfőn ülést tartott. Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára a párt IX. kongresszusának munkájáról adott tájékoztatót. Somoskői Gábor, a SZOT titkára a szakszervezetek XXI. kongresszusának előké­szítésével, a szakszervezeti szervek újjáválasztásával kap­csolatos feladatokat ismertet­te. Végül a tanácsülés Brutyó Jánost, érdemeinek elismerése mellett — mivel fontos párt- megbizatást kapott — a SZOT elnökének tiszte alól felmen­tette, s Biaha Bélát, a SZOT elnökének megválasztotta. „Földöntúli“ ásvány Az ausztráliai sivatagban ta­lált óriás meteoritban olyan ásványt fedeztek fel, amely földünkön nem fordul elő. Ez az ásványi anyag, amit felfedezed troilitnak neveztek, nagy tu­dományos jelentőséggel bír, állapította meg dr. G. J. Mc­Call, ausztráliai geológus. Sajátos könyv ez, kellemes keveréke a tudományos és szórakoztató olvasmánynak, szellemes kigúnyolása mind­annak, amit az emberi osto­baság és korlátoltság titokza­tosnak, rejtélyesnek, földön­túlinak tart a csillagvilágban. A hamis világképek nemcsak az ókor vagy a középkor em­bereiben éltek: élnek ma is, sőt, nemegyszer újabbakkal bővülnek. Ahogyan a tudo­mány rohamléptekkel halad előre a világűr megismerésé­ben, úgy haladnak — hátra azok, akik nem a tudomány, adta magyarázatokat fogad­ják el a bolygók és csillagok mozgására, természetére vo­natkozóan, hanem természet- fölötti erőkben keresik az in­dokokat. Csillagjósok szép számmal működnek a nyugati orszá­gokban; lapokat adnak ki, s azokban időről időre beszá­molnak az „űrlakókkal” foly­tatott találkozásokról; embe­rek ezreit szédítik a repülő csészealjak meséjével; holdla­kók palotáiról hosszú cikkek jelennek meg — ilyen és eh­hez hasonló, a képtelenségek birodalmába tartozó tényei két említ a szerző, s rántja le a leplet a babonák világáról, eredetükről, s azokról, akik hamisítva, csalásoktól sem visszariadva húznak sápot a hiszékenységből, az emberi butaságból. A hasznos és élvezetes ol­vasmányt jól válogatott áb­rák, rajzok, fényképek egé­szítik ki. (Gondolat Kiadó). (m. o.) ZrfSSSrSSSSSSSSSSSS/SSSSSS*SS^//SSSSSSSSSSSSSSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/r/SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSArSSSSSSrSSSSSSSSSSSSS/iSSS-SSSSSSSSSSSSSS.-SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS. Mindenbe beleszólnak régiben feltűnt énekes és ze­neszerző, Szörényi Levente. — Mikor kezdett zenével foglalkozni? — 9 éves voltam, amikor hegedülni tanultam, később mandolinoztam, majd végleg áttértem a gitárra. Nagyon megszerettem ezt a hangszert, a tánczenét, s már 15 éves kó­romban önálló zenekart ala­kítottam. Később Balassa Ta­más tánczenekarába kerül­tem, mint gitáros. — Az Illés zenekarnak mi­óta tagja? — Két éve játszunk együtt, megértjük egymást, jól össze­szoktunk, ami azt hiszem, a számokon is érezhető. — Mikor kezdett zeneszer­zéssel foglalkozni? — Alig 16 éves voltam, amikor megírtam az első szá­mot. És azóta sokat... — Melyik tetszik a legjob­ban? — Legkedvesebb számom nincs. Mindegyiket szeretem, sok energiát fordítok egy-egy műre. A legsikeresebbnek ta­lán a „Rohan az idő”-t tar­tom, a közönség körében is nagy tetszést aratott. — Melyik fellépését tartja a legeredményesebbnek? — A Magyar Rádió és Te­levízió I. Budapesti Fesztivál­ján bejutottam a döntőbe a „Még fáj minden csók” c. számmal. Ügy érzem, ez hoz­ta meg nekem dz igazi sikert, hiszen a tv képernyőjén szin­te az egész ország látott A K ivett egy szelepházat a gép mel­lett álló ládából, nézegette, mint aki soha nem látott ilyet, majd visszadobta: — Néha mindentől herótja van az embernek. — Herótja? — Na jó. Nincs kedve hozzá. Vagy csömöre. Ahogy maga akarja. — Amikor minden összejön? — Nem olyan egyszerű ez. Látja ezt a ládát? Most tizenegy van. igaz? > Lehet benne, vagy nyolcvan darab. Hétkor kezdtünk. Negyedórája már magával beszélek, reggeliztem is, te­hát az annyi, mint három és fél óra. Tudja, mennyi idő alatt kell meg­csinálni nyolcvanat? Ot óra alatt. Ennyi a norma. De én — rávertem. Mert most a főnök nincs itt. Az ember hajt, utána ereszt egy kicsit a gyeplőn. De, ha itt van a főnök, ak­kor már hallgathatom: „— Karcsi, maga megint ledarálja itt a dolgo­kat. És, ha selejt lesz?’' Tudja, mi a röhej? Hogy még soha nem csinál­tam selejtet. Két éve vagyok ebben a műhelyben, de én hozzám még nem cigöltek vissza semmit. Érti? De a szöveget azért nyelnem kell. Karcsi, te csak húsz múltál, te itt nem lehetsz okos. Itt csak jófiúka le­hetsz, aki bólogat az öregek szöve­gére, s közben arra gondol, hogy ennek is, meg annak is kiadták a büntetőlapot... a selejtkárról... Úgy gyújtotta meg a cigarettáját, hogy már az égő gyufát húzta ki a zsebéből. Elértette a pillantásom: — Látja, ez is. Még kölyökkorom- ban, a nagyobb srácoktól tanultam meg. Itt meglátták, egyszerre járni kezdtek a kereplők: „micsoda huli­gán stílus ez?” Hallott ilyet? Hát nem egy téboly, hogy mindenbe be­lebeszélnek? Az öltözői szekrényem­re kitettem két csinos baba képét. Valami magazinból valók, nem sok ruha van rajtuk. Először jól kibá­multák magukat, s utána nyomni kezdték a szöveget: „erkölcstelen­ség”, „hiába, ezek a mai fiatalok”, „bezzeg, ha én annak idején megpró­báltam volna” ... Ilyesmit. Majd be­lehaltam a röhögésbe, mert láttam, hogy öltözés közben azért oda-oda- pislognak a lányokra. Ú jból felemelt egy szelepházat, mintha méregetné a súlyát, úgy hintáztatta a tenyerén, s kicsit fél­oldalt fordítva a fejét, megkérdezte: — A nagy botrányom nem mesél­ték magának? — Botrányt? Nem. — Amikor felmentem a pártbizott­ságra? — Nem. — Az jó cirkusz volt. No: február­ban itt is bérrendezés volt, egyszer végre rákerült a sor az esztergályo­sokra is. Vártam, majd csak szólnak nekem is. Nem, az istennek se. Az­után hallom, ez is kapott, az is ka­pott, én meg nem. Odamentem a fő­nökhöz, kérdem, minek köszönhetem ezt a nagy megtiszteltetést? Mit* — kérdezi vissza. Azt, hogy én már a kommunizmusban élek. Pislogott csak rám. Mondom erre: én már túl­haladtam azon, hogy egyenlő mun­káért egyenlő bért. Ez a szocializmus. Ezt élvezik egyes, fejletlen öntudatú szaktársaim. Én viszont már a kom­munizmusban járok, mert ugyan ve­lük egyenlő munkát végzek — néme­lyiknél jobbat is —, de éppen csak a látszat kedvéért kapom azt a pisz­kos, kapitalizmusból örökölt, pénz­nek nevezett megvetendő valamit... — Mit mondott a főnök? — Lila lett, mint egy tojásgyü­mölcs. Ordítani kezdett, hogy „ellen­séges elem” vagyok, mert csúfot űzök szent dolgokból.. . No, persze, én nem vagyok kétségbeesve, mert ha innét elmegyek, s bárhová odaál- lok egy gép mellé, fél óra múlva ott a könyvem a munkaügyi osztályon. Aki egy kicsit is ért a dreháláshoz. az megmondja, értem-e, amit csiná­lok. Erre a fejére olvastam: ne ordít­son, otthon a kedves fiával megtehe­ti. Kettő van neki — mellesleg. Az­után: miért kapott a Juhos, a Bá­nyai, a Zruffkó? Például. A száját bekötheti az embernek — mondtam neki — de a szemét nem. Mindenki látja, ki a haver — ki nem, kinek sikálják el a dolgait, s dugdossák a pénzt neki, s ki az, akire csak a munkát rakják ... I egyintett. Sarkával eltaposta a csikket, s erről jutott eszébe: — Ezért is kiveri a hoppárét a fő­nök. Szemetelés a műhelyben. Szent isten, ugye!? Nézze meg ezt a rete- rátot, milyen kosz, rendetlenség van itt. De egy csikkért, azért nem saj­nálja koptatni a száját. — Na, és mi lett abból a bérügy­ből? — Ja. Kiborult teljesen. Hogy én megrágalmaztam — az egész műhely tudja, hogy Juhos, meg a másik ket­tő hol egy kacsát hoz neki, hol egy ötliteres demizsont — s ő ezt nem tűri, hasonlók. Takarodjak — vehe­tem ki a munkakönyvem. Agyő — mondtam erre neki, s mentem is, de nem a munkaügyire, hanem a párt- bizottságra. Látta volna, a képét, amikor negyedóra múlva felhívatják, s ott lát engem ... — És? — Én kaptam pénzt, ő meg egy fegyelmit. Mert kivizsgálták a kacsa- meg a borügyet — nem a levegőbe beszélek én — s rajtavesztett. Meg­mondták neki, hogy a legközelebbi ügynél nem marad itt. Hát, ez volt a jó hecc. Azóta a többi srác, mert vagyunk itt néhányan a műhelyben, azzal cukkolja — persze, a háta mö­gött, amikor nem tudja megállapíta­ni, ki veit az —, hogy háp-háp-háp. Csak ükkor csikarja az ember hasát a röhögés, amikor egy ilyen tag fel­áll termelésin, s szónokol, hogy a kollektív szellem, meg a munkafe­gyelem, egymás megbecsülése. Mert a szövege az bódító. Azt veszik be a górék is, ahelyett, hogy egyszer le­jönnének a műhelybe, s megnéznék, mi van itt. D erekát ropogtatva nyújtózott, mint egy öreg ember. Rámné­zett, figyelem-e? — Otthon elmondtam a dolgot. Tudja, mit felelt az öregem? Minek okoskodsz, majd leégetnek. Mivel? Amivel akarnak. Ha egy emberre rá­szállnak, jól tudod, mit csinálhat­nak belőle, ha okot adott rá, ha nem. Anyám meg, így kisfiam, úgy kis­fiam, ne feleselj, becsüld meg ma­gad, a főnöke az embernek, az a fő­nöke, annak szót kell fogadni. Szót f.gadni? Érti ezt? Ahelyett, hogy azt mondanák, na, végre, kinyitottad a szád, nem hagyod, hogy... Mi az atyaistennek ez az alázatoskodás? Hát ki vegye komolyan, hogy miénk a gyár, ha nem mi, akik itt güri­zünk? Én komolyan veszem, s nincs olyan isten, aki befogja a szám. Rö­högök rajta, mert ez az okos főnök azt is rám akarta fogni, hogy „intri- kus” vagyok. Mondtam neki ott a pártbizottságon, hogy ezzel a szóval ugyan még nem találkoztam, de ha azt jelenti, hogy valaki nem hagy a fejére ..., akkor vállalom. Erre megmagyarázta, ott az elvtárs, hogy nem azt jelenti. És hogyha valaki megmondja a véleményét, akkor az nem intrikusság. Még akkor se, ha félóránként van véleménye ... Kis szünetet tartott, mint aki la­tolgatja, mondja-e: — Az különben egy nagyon rendes tag. Mondják, hogy itt melózott eb­ben a műhelyben valamikor. Csak tudja, mi a baj? Leginkább csak ér­tekezleten látja őket az ember, van valami ünnepi gyűlés, meg hasonló. Akárcsak a góréságot. Kezetráznak az emberrel, odanyomnak egy boríté­kot, nesze, itt a jutalom, tapsol a jónép, már csak a cirkusz kedvéért is, azután a helyére megy az ürge, s ezzel kész is. Ha akkor én nem a pártbizottságra, hanem a munka­ügyire megyek, a kutya se kérdezi, mi bajom. Rég a gyáron kívül len­nék. Hát ez a baj. Hogy ilyen köny- nyen megy, ilyen egyszerűen. F elállt. A gépére sandított, majd kezetnyújtva azt mondta. — Ebből is biztos szöveg lesz. Hogy én mit beszélhettem magával. A főnök megjön, máris benyögik neki. Es akkor hallgathatom: „Kar­csi, remélem, nem beszélt össze­vissza annak az újságírónak, mert ha megtudom...” Mészáros Ottó győztes. Akkor azonban az egyik megátalkodott csat el­törött. Élt, nem egészen két napig. Azután a másik kö­vetkezett. Elkéredzkedtem a munkahelyemről. A Corvinban próbáltam szerencsét. Sajnos hiába. A nagykereskedelmi vállalat három hete nem szállított csa­tokat, most pedig leltároz, — utasítottak el. Azért sincs, kö­zölte a készséges kiszolgáló, mert az élelmesek tízesével, húszasával vásárolják ezeket a műanyagokat, — ami azt jelenti, hogy tapasztaltabbak nálam. Nincs és nincs. Sem itt, sem másutt. Ekkorra már éppen kezdtem kimerülni, amikor mentőötlctem támadt. Ilaza- szaladtam és elővettem a megkopott régit. S közben szé­gyelltem magam, hogy amikor Százhalombattát, óriási lakó­telepeket, aluljárókat és mi minden mást építünk, — en­gem ez a harisnyatartó ügy, a nyolcvannyolc forint izgat. Ügy látszik nem nőttem még fel a nagy feladatokhoz. (sági) Végül mégis sorra került a harisnyatartó megvásárlása, Kínáltak drága külföldi hol­mit, mutattak csinos magyar készítményt, aminek az ára sem túl borsos, — csupán nyolcvannyolc forint. Gondol­tam, támogatom a hazai ipart, meg ezegyszer bebizonyítom rágalmazóimnak, hogy tudok én olcsón is vásárolni. Mint minden nő, az első adandó al­kalommal felvettem az új por­tékát. Kolleganőim dicsér­ték. Én is. Egészen addig, amíg egy óra múltán kiugrott az első csat Véletlen, — intéztem el a dol­got. A következő csat mái az utcán mondta fel a szolgá­latot. Azután a másik, a har­madik, jól beosztott váltással Húzogattam az utca sűrű tö­megében a harisnyámat és azok a nők jutottak eszembe akiket mindig megszólok, ha ráncos harisnyával látom őket. Ki tudja hányán adtál most magukban vissza ne­kem ugyanezt? Vissza kellene vinni az üz­letbe ezt az átkozott jószágot töprengtem. Botrányt kelle­ne csapni amiatt, hogy égj új fehérnemű, hogy nyolcvan­nyolc forintos áru ... Nem vittem vissza. Nem volt ked­vem huzakodni az üzletvezető­vel, ilyen meg amolyan blok­kot stornírozni,. ellenőrizhetni Este különböző fortéllyal meg varrtam, megdrótoztam a négj csatot. Már nem volt olyai szép a parányi darabka, min' reggel, de azért megtette. Másnap délig én voltam i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom