Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-03 / 285. szám

«>r HECrEI hírlap 1966. DECEMBER 3., SZOMBAT fAiáCS1CÍIISS! A PÁRTKONGRESSZUS (Folytatás az 1. oldalról) szerencsétlenségben nagyfokú érettségről, egységről tett tanú- bizonyságot. Megemlítette azt a nagyszerű szolidaritást, amely sok ország, elsősorban a Szovjetunió részéről megnyil­vánult irántuk. A továbbiak­ban elítélte az amerikaiak vi­etnami agresszióját. Méltatta azt a segítséget, amelyet a Szovjetunió nyújt Vietnamnak és hangsúlyozta, hogy az olasz nép egyértelműen elutasítja a fcínai kommunista vezetők szovjetellenes egységbontó po­litikáját. Rámutatott, hogy a nemzetközi kommunista moz­galom egységének megszilár­dítására kell törekedni. Az Olasz Kommunista Párt a marxizmus—leninizmus, a szo­cialista nemzetköziség szelle­mében .kész kellő figyelemmel megvizsgálni azokat a javasla­tokat és kezdeményezéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy elvezessenek a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­gének megerősödéséhez. A portugál kommunisták küzdelme Salazar fasiszta diktatúrája ellen A. Ramos, a PKP KB tagja LEONYID BREZSNYEV, GIULIANO PAJETTA, ARTURO COLOMBI ÉS FREDERICO BRINI OLASZ KÜLDÖTTEKKEL Ezután Antonio Ramos, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja arról beszélt, hogy milyen ne­héz körülmények körött foly­tatják harcukat. A kormány el­nyomó apparátusának ereje elsősorban ellenünk irányul, akik következetesen küzdünk a fasizmus ellen, hűek va­gyunk a munkásosztály és az egész portugál nép ügyéhez, — mondotta. Salazar börtöneiben anti­fasiszta harcosok százai síny­lődnek, köröttük pártunk né­hány kiemelkedő vezetője, A csütörtöki utolsó felszó­laló Salvatore Corallo, a Proletár Egység Olasz Szo­cialista Pártja Központi Bi­zottsága végrehajtó bizottsá­gának titkára volt. — Jelenlétünk az önök kong­resszusán azt fejezi ki, — akiket most az a veszély fe­nyeget, hogy a gyarmatokon elhelyezett koncentrációs tábo­rokba deportálják őket. Szá­mukra ez a halálos ítéletet je­lentené. Kérjük valamennyi ország haladó erőinek szolida­ritását, támogatását e veszély elhárításához. A továbbiakban hangsú­lyozta: a mi pártunk a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom egységében, a Szovjetunióval való barátság­ban és együttműködésben lát­ja a szocializmus világméretű győzelme nagy ügyének leg­jobb biztosítékát. ­mondotta, hogy érdekel ben­nünket, amit önök a szocializ­mus építéséért, a béke vé­delméért, a hős vietnami nép megsegítéséért és a nemzet­közi munkásmozgalom egysé­géért tesznek. Jelenlétünkkel is hitet teszünk a proletár in­ternacionalizmus elveihez való hűségünkről, mert mi is sze­rény részesei vagyunk a nem­zetközi munkásmozgalomnak. Még három éve sincs, hogy pártunk megalakult és az olasz választáson máris körülbelül egymillió szavazatot kapott. — Erőnket az Olasz Kom­munista Párt oldalán orszá­gunk munkásmozgalmának szolgálatába állítjuk. Pártunk központi bizottsága állást- foglalt amellett, hogy küzd- jünk a nemzetközi munkás- mozgalom egységéért. Ez az állásfoglalás szükségszerűen magába foglalja a kínai párt tevékenységének szigorú bírá­latát is. használják a forgóalapok szük­séges méretű kiegészítésére is. Szeretnék kiemelni két lénye­ges körülményt. Az egyik: a felvásárlási áremelés és a ter­melőszövetkezeti hitelrendezés nem elsősorban a szövetkezeti parasztság személyes jövedel­mének közvetlen növelésére irányul, hanem a termelés fej­lődését szolgálja, 6 ezúton for­rása lesz nemcsak a paraszti, hanem a munkásjövedelmek jövőbeni emelkedésének is. Ezért kell erre kitérni, mert a városi dolgozók egy része rendszerint csak az előbbire gondol, ha a' felvásárlási árak emeléséről hall. Természetesen a paraszti jövedelmek emel­kedni fognak, mégpedig a népgazdasági tervekben elő­irányzott ütemben. — A másik lényeges körül­mény az, hogy a mezőgazda- sági árszínvonalnak a harma­dik ötéves tervben reálisan várható emelkedése és a mos­tani hitelrendezés a termelő- szövetkezetek egy részében — különösen a mostoha termé­szeti körülmények között gaz­dálkodó gyenge szövetkezetek­ben — még nem teszi lehető­vé, hogy termelésüket saját erőből bővítsék. Igaz ugyan, hogy a felgyűlt hitelek na­gyobb részét a mostani rende­zés során törlik, de az is igaz, hogy a rendszeresített amorti­zációs alapot saját árbevéte­leikből csak részben tudják fedezni, mert a mostoha ter­mészeti viszonyok miatt még az egyszerű újratermelésre sem képesek. Ezért az ilyen szövetkezetek termelési célú állami támogatását ezután is fenn kell tartani. — Tisztelt kongresszus! — A mezőgazdasági terve­zés kialakult rendjében már a múlt év második felében tör­téntek bizonyos változtatások az új mechanizmus szellemé­ben. Az, állami gazdaságokban körülbelül egyharmadával csökkentették a kötelező terv­mutatok számát. A felvásárló vállalatok az idei felvásárlási szerződéseket a termelőszövet­kezetekkel már közvetlenül kötötték. — Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Az intézkedések a tervezett mennyiség leszer- ződésében nem okoztak még átmeneti nehézséget sem. A falu továbbfejlődésének megvannak a kedvező feltételei Fehér Lajos, az MSIMP Politikai Bizottságának tagja, Síkraszállunk a nemzetközi munkásmozgalom egységéért S. Corallo, a Proletár Egység Olasz Szocialista Pártja KB titkára a Minisztertanács elnökhelyettesa A pénteki vitában elsőként Fehér Lajos, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács etaöikhelyet- tese szólalt fel. — Tisztelt kongresszus! — A Vili. kongresszus óta eltelt évek egyik fő jellemző­je, hogy ebben az időszakban már nemcsak a város, hanem a falu is szocialista alapokon fejlődött. Pártunk IX. kong­resszusa megelégedéssel áHa- 1 írhatja meg: a szocialista for­idalom ügye sikeresen haladt 'ire a mezőgazdaságban is. — Szövetkezeti gunk — tapasztaltabb testvére, a munkásosztály segítségével, szocialista államunk, és tár­sadalmunk hathatós támogatá­sával — bátran hozzáfogott az új életforma kialakításához. Termelőszövetkezeteink és ál­lami gazdaságaink nagy több­sége az utóbbi években meg­szilárdult. — Fiatal nagyüzemi mező- gazdaságunk eredményes to­vábbfejlődésének fontos felté­teleit teremtjük meg a gazda­ságirányítási reform megvaló­sítása zorán. — A Központi Bizottság ál­láspontja szerint a mezőgazda- sági ár-, adó- és pénzügyi rendszer továbbfejlesztésével is arra kell törekedni, hogy gazdaságpolitikánk végrehaj­tásához kedvezőbb feltételeket teremtsünk. — A harmadik ötéves terv­ben fokozatosan olyan mező- gazdasági árszínvonalat igyekszünk kialakítani, amely a mezőgazdasági munka nö­vekvő termelékenysége mel­lett a gazdaságok többsége számára lehetővé teszi, hogy saját árbevételeikből mindin­kább pótolhassák az elhaszná­lódott állóeszközöket, fedezni tudják anyagi ráfordításaikat: tagjaiknak a bérből élők élet- színvonalához közelítő szemé­lyi jövedelmet nyújtsanak; s végül a termelés tervezett bővítéséhez szükséges felhal­parasztsa- mezőst — illetve az erre a célra felvett hitelek visszafi­zetését — saját erőből fedezni tudják. A mezőgazdasági nagyüzemek bővíthetik tevékenységüket — Már a közeljövőben igyekszünk tovább bővíteni a mezőgazdasági nagyüzemek gazdasági tevékenységét. A mezőgazdasági nyersanyagok egy részét a termelés helyén lehet a legelőnyösebben ipari feldolgozásra előkészíteni, tar­tósítani. Mezőgazdasági üze­meink jelentős része képes is az ilyen kiegészítő tevékeny­séget gazdaságosan ellátni. — Kívánatos és szükséges, hogy szövetkezeteink külön­böző szolgáltató tevékenységet is folytassanak (gépjavítás, szállítás, épületjavítás stb.) saját üzemi szükségleteik ki­elégítésére, vagy a lakosság részére. Úgyszintén kívánatos és szükséges, hogy a termelő- szövetkezetek tagjainak, csa­ládtagjainak folyamatos és helyi foglalkoztatása céljából szervezett munkakapcsolatok (bedolgozás) alakuljanak ki egyes ipari üzemekkel, főleg kisipari termelőszövetkezetek­kel és földművesszövetkeze­tekkel. — A munkásosztálynak és a városi lakosságnak csak elő­nyös, ha a mezőgazdasági üze­mek gazdasági tevékenységé­nek bővítése eredményeként több és olcsóbb élelmiszerhez jut. De szövetkezeti parasztsá­gunk is jól jár, mert a szűk értelemben vett mezőgazdasá­gi tevékenység, sok nagy­üzemben nem nyújt sem ki­elégítő foglalkoztatást, sem elegendő jövedelmet A tsz-tagok új biztosítási és nyugdíjrendszeréről Napirendre került a termelő­szövetkezeti hitelek rendezése — A termelőszövetkezeteik hitelállományának rendezésé­vel kapcsolatban hangsúlyoz­ta: az eddigi ár- és hitelren­dezés együttesen lehetővé te­szi, hogy a termelőszövetkeze­tek már 1967. január 1-től megteremtsék az állóeszközök teljes körének a pótlási ala­pot. Ebből az amortizációs alapból nemcsak pótlásra, ha­nem bizonyos korszerűsítésre és kisebb bővítésre is mód nyílik. A hitelrendezést fel­— Fontos célunk, hogy vég­ső fokon megszűnjön a különb­ség a munkásosztály és a szö­vetkezeti parasztság életszín­vonala, szociális, kulturális el­látottsága között. — A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése nemcsak a ter­melőerők fejlődésének útjából hárította el a legfőbb aka­dályt, hanem — éppen az előb­bi révén — a parasztság társa­dalmi helyzetének, szociális körülményeinek gyökeres meg­változtatása útjából is. A nyugdíjas paraszt korábban ismeretlen fogalom volt a magyar faluban. Az egyéni paraszt nem részesült ked^jez- ményes betegellátásban, nem kapott családi pótlékot. Fo­kozatosan, még a harmadik öt­éves terv időszakában a családi pótlék is azonos lesz a munká­sokéval. — Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer nem jelent külön megterhelést az állam­nak, annak növekvő terhét maga a termelőszövetkezeti pa­rasztság viseli, hiszen a nyug- díjjárulék-befizetési rendszer is azonos lesz a bérből élőké­vel. A termelőszövetkezetek 1968. január elsejétől egysége­sen a tagoknak kifizetett jö­vedelem 7,5 százalékának meg­felelő társadalombiztosítási járulékot kötelesek az országos nyugdíjalapba befizetni (ez a 7,5 százalék magában foglal­ja a betegellátási és baleset- biztosítási járulékot is). — Ezenkívül a szövetkezeti tagok jövedelmük után, a bér­ből élőkével azonos módon, progresszív nyugdíjjárulékot fizetnek be a nyugdíjalapba (legalább három százalékot). Emellett a gazdaságoknak sa­ját szociális alapjukba kell helyezni a kifizetett jövede­lem mintegy 2,5 százalékát a szövetkezet tagjait jogszabály szerint megillető juttatások (táppénz) és a szövetkezet ál­tal meghatározott egyéb szo­ciális, kulturális kiadások fe­dezésére. Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer a pártkong­resszus jóváhagyó állásfogla­lása esetén 1967. január elsején lépne életbe. — Úgy gondoljuk, ezek az intézkedések, különösen a kö­zépkorú férfiakat és a mai fia­talokat ösztönzik majd arra, hogy falun maradjanak, s ta­lán részben a lassú vissza­áramlást is elősegítik. A szövetkezeti földtulajdon beveze­téséről és fokozatos kiterjesztéséről — Továbbfejlesztjük a jöve­delemelosztási módszereket is. Előmozdítjuk, hogy a szövetke­zetek az évi részesedés na­gyobb részét, legfeljebb azon­ban 80 százalékát, termelési költségként — már évközben, garantáltan és rendszeresen, munkadíjként kifizethessék a teljesített munka után tagjaik­nak. — Társadalmi, gazdasági fej­lődésünk eredményei, a gazda­sági irányítás reformja, a ter­melőszövetkezetek megszilár­dulása és további erősítése le­hetővé és szükségessé teszi a földtulajdon elvi alapon nyug­vó, perspektivikus rendezését. Népi demokratikus fejlődésünk sajátosságainak megfelelően, nálunk a termelőszövetkeze­tekben ez ideig csak a föld birtoklása volt a közös — a be­hozott paraszti földek azonban a tagok személyes tulajdoná­ban vannak. A földtulajdon és a földhasználat jelenlegi álla­pota azonban egyre növekvő ellentmondásokra vezet. A föld ugyanis az idős termelőszövet­kezeti parasztok elhalálozása, az ennek következtében előál­lott öröklés, valamint a falu­ról való elvándorlás révén, nö­vekvő számban kerül jogilag olyan személyek tulajdonába, akik nem termelőszövetkezeti tagok, nem foglalkoznak élet­hivatásszerűen mezőgazdasági munkával. Emiatt a termelő- szövetkezetek használatában levő földeknek jelenleg már eg"öt"de van nem termelőszö­vetkezeti tagok tulajdonában. Az ennek következtében mint­egy 130 ezer kívülálló személy­nek rendszeresen fizetett föld­haszonbér évente hozzávetőle­gesen 230 millió forinttal ter­heli a termelőszövetkezeteket. — A mind gyakoribbá váló jogviták ma már zavarják a szövetkezeti földhasználat biz­tonságát és nehezítik a hosszú távú befektetéseket. Éppen ezért a Központi Bizottság úgy látja, a szocialista forradalom teljes megvalósításához elen­gedhetetlen a szövetkezeti földtulajdon bevezetése és fo­kozatos kiterjesztése, előnyös lesz ez a szövetkezeti paraszt­ságnak és előnyös egész szo­cializmust építő társadalmunk­nak is. — Megvalósítását fokozato­san és gazdasági eszközökkel lehet és kell elérni. A kívül­álló személyek, a nem szövet­kezeti tag örökösök tulajdoná­ban levő földek megváltási ár ellenében kerülnek a szövetke­zet tulajdonába, a szövetkezeti földalapba. Úgyszintén meg­váltási (habár eszmei) ár elle­nében kerülhetnek a szövetke­zetek tulajdonába a használa­tukban levő állami tartalékföl­dek, ha ezt kérik. Ugyancsak megváltási árat kell fizetni an­nak a tsz-tagnak, aki földjét felajánlja szövetkezeti tulaj­donba. Az ilyen megállapodás a szövetkezet és a szövetkezeti tag földtulajdonos közötti sza­bad elhatározás, a legszigorúbb önkéntesség alapján jöhet csak létre. Mindenféle kampány­szerűség szigorúan tilos, a siet­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom