Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-17 / 297. szám

BERN „Záróra“ az Alpokban A nagy havazások következ­tében lezárták a forgalom elől 15 svájci hegyi átjárót, köz­tük a Szent Gotthard-hágót és a Simplont. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÖLJETEK! Dohányháború? A DP A jelentése szerint, az Európai Közös Piacnak a do­hány-importtal kapcsolatos ja­vaslatai miatt fennáll a „do­hányháború” veszélye az Ame­rikai Egyesült Államokkal, a korábbi ismeretes „csirkehá­borúhoz” hasonlóan. A javasla­tok elfogadása ugyanis az amerikai dohány behozatalá­nak jelentős csökkenésével jár- pa. HEW YORK HEROIN Az amerikai vámhatóságok csütörtökön letartóztattak két francia állampolgárt, akiknél több mint kétmillió dollár ér­tékű heroint találtak. AZ MSZMP PEST M E G Y E I B I Z O T TS Á G A E S A ,M EGYE! TANÁCS LAPJA X. ÉVFOLYAM, 297. SZÁM ARA 50 FILE.tilt 1966. DECEMBER 17., SZOMBAT Az év utolsó megyei tanácsülése Négy esztendő munkája a mérlegen Feladatok jövőre — Válasz interpellációkra Négy esztendő leforgása alatt Pest megye gazdasági és társadalmi szerkezetében lé­nyeges változások történtek — jelentékeny fejlődést ért el az ipar, a mezőgazdaság, a poli­tikai és a kulturális élet. Amellett, hogy új nagyipari üzemek jöttek létre, kifejlő­dött az ország egyik legna­gyobb tanácsi helyiipara is. öt év alatt a megye szocialis­ta iparának termelése — az országos 48 százalékkal szem­ben — 97,6 százalékkal emel­kedett, s az ipari termelés értéke megközelíti a 12 milliárd forintot. A társadalmi szerkezetben be­következett változást tükrözi, hogy öt év alatt 28,1 százalék­kal nőtt az ipari munkások száma, ugyanakkor a dolgozó termelőszövetkezeti tagok száma kilenc százalékkal csökkent. A főváros közelsége, valamint a gazdasági fejlődés sok kedvező lehetőséget te­remtett, ugyanakkor temérdek gondot, nehézséget is okoz. A lakosság többségének —, főleg az ipari, értelmiségi dolgozók — kommunális, kulturális igé­nye nagy mértékben Buda­pesthez igazodik. Ezzel szem­ben az ellátás nem fővárosi, hanem megyei szintű. A bejá­ró dolgozók és a bevándorlók nagy száma, az itt élő nemze­tiségiek problémái, a főváros­ból kihúzódó bűnöző elemek tevékenysége, a növekvő ide­genforgalom, a gazdasági és a politikai-szervező munka sok­oldalúságát tették szükséges­sé. A vezetés szintjét a fel­(Folytatás a 2. oldalon) Washington tagad KARÁCSONYFA A FEHÉR HÁZBAN Mint a nyugati hírügynök­ségek jelentik, Washington, a nyilvánvaló tények ellenére továbbra is tagadni próbálja, hogy az amerikai légierő Ha­noi lakónegyedeit bombázta. Az amerikai külügyminiszté­rium a bizonyítvány magyará­zás egyre újabb változataival áll elő. Johnson elnök csütörtökön este az amerikai televíziós ka­merák kereszttüzében felavat­ta a nemzet karácsonyfáját Az elnök megnyomott egy gombot és ekkor kigyulladtak a Fehér Házban felállított 20 méteres karácsonyfa összes fé­nyei. Az elnök karácsonyi beszé­de már kevesebb örömet szer­zett a nézőknek. „Senki sem tudhatja, mennyi ideig jog tartani a vietnami háború” — mondotta Johnson. Míg a ceremónia tartott, a Fehér Ház előtt fiatal tünte­tők csoportja jelent meg és Hanoi bombázása ellen tilta­kozott Magyar nyi Hanoi bombázásáról A Magyar Népköztársaság kormánya a nemzetközi hely­zet alakulásáért növekvő ag­godalommal értesült az Ame­rikai Egyesült Államok fegy­veres erői agressziójának újabb fokozásáról, Hanoi bom­bázásáról. Az Egyesült Államok az in­tervenciók és agressziók soro­zatában, amelyet Dél-Viet- nam népe és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ellen hosszú idő óta folytat, minden eddigit felülmúló mértékben fokozta hábo­rús bűncselekményeit, amikor Hanoi lakossága ellen terrortámadást inté­zett Az Egyesült Államok hadse­rege a békés lakosságot irtja, középületeket és lakóházakat rombol, kórházakat és iskolá­kat dönt porba. Az Egyesült Államok agresszív intézkedé­sei durván sértik az Egyesült Nemzetek Szervezetének alap­okmányába foglalt elveket, a nemzetközi jogot és a Viet­namra vonatkozó nemzetközi megállapodásokat. A föld egész kerekségén népek és kormányok az agresszió megszüntetését, a békés megoldás keresé­sét követelik. Az Amerikai Egyesült Álla­mok kormánya ezekre a kö­vetelésekre az agresszió kiszé­lesítésével válaszol. Az agresz- szorok mérhetetlen felelőssé­get vettek magukra a barbár támadás fokozásával. A dél­kelet-ázsiai helyzet súlyosbo­dása mellett tovább növelték a nagyobb méretű nemzetközi konfliktus veszélyét A támadás hírére a magyar nép szolidaritásának sok meg­nyilatkozása újólag példázza, hogy népünk együttérzéssel és szeretettel tekint vietnami testvéreinkre, magáénak vallja igazságos harcukat A Magyar Népköztársaság kormánya és népe — a többi szocialista országgal, az egész haladó világgal együtt — kö­veteli:# az Amerikai Egyesült Államok haladéktalanul szün­tesse be agresszióját, vonja ki csapatait Vietnamból, tartsa tiszteletben a vietnami nép jogát hogy idegen beavatko­zás nélkül maga döntsön sorsáról. Az amerikai agresszió ki- terjesztése arra kötelez' bennünket, hogy még job­ban támogassuk Vietnam igazságos harcát az ag­resszió ellen. Vietnam hős népe nincs egye­dül. Igaz ügyét támogatják az egész világon a béke és ha­ladás erői. Ez a hatalmas, igaz ügy győzni fog. KOLOZSVÁR Ékírásos szumír agyagtáblácskák N. Vitassa fiatal kolozsvári archeológus 5000 éves, ékírá­sos emlékeket talált a Hunyad- tartományi Tartanában. Az írásjeleket tartalmazó három égetett agyagtáblácska ásatás közben került felszínre egy mélyen fekvő, kőkorszakbeii rétegben feltárt, kultikus cé­lokat szolgáló áldozati verem­ből. Vlassa felfedezése, amely­ről a Dacia című archeológiái folyóiratban számolt be az Európában eddig ismert legrégebbi írásos emlék­nek tekinthető. A három agyagtáblácskán az ugyancsak az i. e. harmadik évezredből származó szumír ékírásos emlékekhez hasonló szimbolikus jelek láthatók. Megfejtésükhöz még to­vábbi leletekre van szük­ség, emellett érdekes annak a kérdésnek a megfejtése is, ho­gyan terjedhetett át 5000 év­vel ezelőtt a szumír írásmód Európába. A MEGYE KÖNNYŰIPARA A KONGRESSZUSI YERSENYREN Túl a negyvenmillión Húsz brigád elnyerte a szocialista címet Fontos feltétel: a gyártmányok minősége A megyéi tanács irányítása alá tartozó könnyűipari válla­latoknak is új lendületet cudott Irány: Róma év elején a IX. pártkongresz- szus tiszteletére indult ver- senymozigalom. Üj elhatározá­sok születtek a takarékosabb anyagfelhasználásra, a terme­lékenység javítására, az ön­+ Talán már át is gördült a határon ez a vagon. — 1966-ban a százötvenedik — mondja Kiskorényi János a Pest—Nógrád megyei Hús­ipari Vállalat ceglédi gyára igazgatója. — Marhahúst szál­lítunk benne Rómának. — A vállalat exporttervének Utolsó vagonja? — Nem. Jóllehet 27 millió forintos éves exporttervünkön túl vagyunk már — a 32. mil­liónál járunk — még mindig szállítunk. Mintegy 3 millió forintot érő húst indítunk év végéig külföldre, az olaszok­nak és franciáknak. ) — Sikeres tehát az eltelt év. — Részben. Az első három negyedévben . nehézségeink, voltak. Késett a feldolgozandó anyag. Utólag, ami rajtunk, állt, megtettük: több műszak, nagyobb tempó,, pontos , irányí­tás. A negyedik negyedévben sikerül belföldi terveinket is teljesíteni. + kölitség csökkentésére, s mind­ezt úgy akarták elérni, hogy párhuzamosan javuljon a gyártmányok minősége. Megtorpanás nélkül folyta­tódik év végéig a verseny. A cél előtt két héttel, megkér­deztük a megyei tanács ipari osztályától: M it, hogyan valósi toltak meg eddig vállalásaikból a megye könnyűipari üzemei? Czifra István főelőadó, a versenyek felelőse, új adatok­kal egészíti ki nyilvántartásét. Szép szám kerekedik ki belő­le: a kongresszusi versenyben eddig elért terven felüli ter­melés értéke meghaladta már a negyven millió forintot. Az eredmény java — mintegy húszmillió forint — a munka termelékenységének emelkedé­séből származik. A gyártmá­nyok önköltségének csökken­téséből több, mint hétmillió forintot, anyagban pedig majd­nem hárommillió forintot ta­karítottak meg eddig. E jelen­tős összegű megtakarítás mel­lett a termékek minőségének javításából hárommillió forint körüli többletbevételt értek el a megye könnyűipari üzemei. A kongresszusi verseny ha­tására egy másik — számok­ban kevésbé mérhető, de a termelést jelentősen befolyá­soló — eredmény is született: a szocialista munka- és élet- szemlélet nagymérvű térhódí­tása az üzemekben. Míg az el­múlt évben mindössze 16 bri­gád versenyzett a szocialista címért és közülük 8 szerezte azt meg, a kongresszus évében 38 brigád tűzte ki célul a „szo­cialista brigád” szint elérését, s eddig 20 brigád el is nyerte ezt a címet. t. I. Nem divatos játékszabály... szánté kötelező „előírásként” vehető. A demokratizmus nem va­lamiféle divatos játékszabály. Bár — sajnos — némely ve­zető annak veszi és csupán ar­ra vigyáz, hogy — labdarugó- nyelven kifejezve — ne sza­ladjon lesre... Azaz maxi­mum a formális választ adja meg, gondosan vigyázva ar­ra, hogy a „felelet” elfogadha­tó, papírral és mindenféle objektív okkal körülbástyá­zott legyen. Az egyik lakóte­lepen hat éve húzódik a be­kötő járda építése. Két ta­nácstag „vérzett már el” rajta, az illetékes szervek hol azt ígérték, hogy megcsinálják, hol pénzhiányra hivatkoztak, a legutóbbi verzió szerint a két szerv, amely az ügyben te­hetne valamit, azon az állás­ponton van; nem őrá tartozik, tehát a meg nem született jár­da helye a senki földjévé vált... A baj csupán az, hogy ezen a senki földjén emberek jár­nak, minden tanácstagi be­számolón a fejére oLva&sák a tanácstagnak, hogy nem tud intézkedni, holott nem is in­tézkedhet, mert nem rendel­kezik a szükséges eszközök­kel. A választók pedig, az ér­dekelt házban, egyszerűen nem törődnek azzal, hogy ki­nek a hatáskörébe tartozik a járda megépítése, hogyan vé­lekedik az egyik, vagy a má­sik illetékes szerv, ők kizáró­lag azt látják, hogy hat éve semmi, de semmi érdemleges intézkedés nem történt az ügyben. A lakók magük is dol­gozó emberek, ismerik az ügyek menetét, „kitanulták a taktikát”. A húsz esztendő nem múlt el a fejük felett nyomtalanul — tudják álta­lában, hogy miiben lehet és miben nem lehet intézkedni. Találóan hangzott el a IX. pártkongresszuson, hogy a nép szigorú gazda, számorukéri a vezetőktől a tetteket, vagy ép­pen azt, ha az indokolt intéz­kedések elmaradnak. Az a vezető, aki főként ar­ra fordítja energiáját, hogy „minél mutatósabb” választ adjon, vagy olyat adjon, hogy ne kelljen intézkedni — súlyosan téved. A lakos­ság, a dolgozók értenek a szóból, a nemleges, kedvezőt­len választ is elfogadják, be­látják, ha az nyílt, egyenes, ám megérzik, felismerik a tak­tikázást, a kibúvókat kereső, mondjuk ki kereken — félre­vezető szavakat. A demokratizmus nem ér­telmezhető tetszés szerint, amelyet elegendő a szavak erejéig, felerészben betarta­ni. Teljessé csak akkor vál­hat, ha az indokolt esetben a szavak párosulnak a tettek­kel, vagy az azonnali eszkö­zök híjáin a korrekt, bevált­ható ígéreteikkel. Mert a szavak értékmérője így, vagy úgy, de végül is csak a tett lehet. Kalocsai Tibor A mindennapok gyakorlatá­ban a demokrácia alkalmazá­sa egyáltalán nem könnyű do­log. Van egy vállalati vezető ismerősöm, aki szakmai tudá­sa, érettsége mellett valóban őszinte szándékkal igényli munkatársai segítségét, tudja, hogy a tudomány, a szerteága­zó műszaki ismeretek mellett — ha helyesen akar dönteni — támaszkodnia kell közvetlen munkatársai és általában a dolgozók véleményére. Ennek ellenére egy intim baráti be­szélgetés során ő maga mon­dotta el, hogy esetenként ne­héz másokra hallgatni, a de­mokratizmust következetesen érvényre juttatni. Ő, mint vezető, természete­sen behatóan, lelkiismeretesen foglalkozik a hatáskörébe tar­tozó kérdésekkel, a körülmé­nyeket gondosan mérlegelve alakítja ki álláspontját és ak­kor jön valaki, vagy valakik és azt mondják: ilyen meg olyan kiegészítő észrevételünk, vagy módosító elképzelésünk van, ami jobb mint az övé ... Elő­fordult, hogy egy-egy vitában elvesztette a türelmét és érvek helyett vezetői hatalmát „hív­ta segítségül” ... Pedig ez az ismerősöm őszintén demokra­tikus módszerekkel óhajt ve­zetni ... Jól tudjuk, hogy a különbö­ző vezetőszervek — pártbizott­ságok, vállalati és tsz-vezető- ségek — ma már sokoldalúan ismerik a dolgozók vélemé­nyét. Számos összefoglaló je­lentést is olvastam már ezek­ről a véleményekről, amelyek szépítés,' kozmetikázás nélkül fogalmazták meg az emberek észrevételeit. Egyre ritkább a hamis, a felszínes, az íróasztal­nál kigondolt óhajokat kifeje­ző értékelés. De elegendő-e érvényesülni hagyni a szólásszabadságot, a valóságnak megfelelően össze­gezni az emberek felfogását, vélekedését és reálisan meg­ítélni a tényeket, a helyzete­ket? A válasz természetesen egyértelmű: nem. Attól még egyetlen vezető, vagy vezető szerv sem lehet nyugodt, meg­elégedett, hogy valósághűen látja a társadalmi, politikai, gazdasági viszonyokat. Napja­inkban az emberek minimális követelménynek tekintik a ve­zetői tisztánlátást, természetes­nek tartják, hogy az illetékes szervek — akár kedvező, akár kedvezőtlen dolgokról is van szó — szembenéznek a tények­kel. És mit várnak az emberek? Reflexiót, választ és a jogos észrevételek, a reális érték­ítéletek nyomán: intézkedése­ket, tetteket. A helytelen megnyilatkozások, vélemények esetében a józan, türelmes Válasz már a tett szintjére ke­rül; hasonló a helyzet akkor iis, ha a kérés, észrevétel jo­gos, de nincs mód megvalósí­tására, ám ilyen esetben az intézkedés várható dátuma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom