Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-16 / 296. szám

Megérdemelt nyugalomban Áldozatkész ember, s az volt a munkája, hogy az emberek­ben a szunnyadó áldozatkész­séget, segíteni akarást feléb­ressze. Meg az, hogy megma­gyarázza, kulturált környezet­ben, tisztaságban, élni nem lu­xus — ez az ember természe­tes szükséglete. Hogy jól, ered­ményesen dolgozzék, ahhqz ki­csit pszichológusnak, kicsit pe­dagógusnak, és tetőtől talpig embernek kellett lennie. Az emberek lelkiismeretére apellálni, áldozatkészségükre számítani csak akkor lehet, ha már felkeltette bennük ezeket az érzéseket. Furcsa volt Gál Jánosné, a járási Vöröskereszt titkárának munkája — ered­ményét „vérben” lehetett ki­mutatni. S mert jól dolgozott, sok-sok gyógyulás, sok meg­mentett élet bizonyított mellet­te. Régóta áldozatkész munká­sa a nőmozgalomnak, a járás­ban mindenki ismeri. Türelmes — ez az első jelző, amit gon­dolkodás nélkül elmondanak róla. Mindennel felkeresték, apró-cseprő családi problémák­kal, panaszokkal, sérelmekkel. Tudta, hogy a panaszkodó szá­mára nem kis dolgok ezek, hanem sokszor megoldhatatlan nehéz problémák. Nyugodt — mondják róla. Végighallgatta a panaszokat, mert néha az is gyógyít, ha meghallgatják az embert, nyugodtan, türelem­mel. Sokéves mozgalmi munka, tizennégy évi felelősségteljes tevékenység után Gál Jánosné nyugdíjba vonult. Olyan fajta ember ö, akinek nincs kora. Csak eljön egyszer az ideje annak, hogy a korai felkelés, az utazgatás után kívánja a pi­henést, a nyugalmat. Nem a tétlen semmittevést, csak a pihenést. AJ ért az ilyen emberek, mint ő, nem tudnak tétlenkedni. ' (d) A P EST. .V, EGYE! H Í R L A P K |J l Ö N K I A ? A S A VIII. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1966. DECEMBER 16.. PÉNTEK Túl a mélyponton a péteri Rákóczi Tsz-ben A központi iroda udvarán a sár nem kisebb, mint egy év­vel ezelőtt, a munka, az igye­kezet azonban láthatóan szor­galmasabb — hatékonyabb is. Rozsda marta, ette akkor a szerte heverő, álló gépeket, Vonzó program, okos ötletek Család nélkül—nem elhagyottan A járási nőtanács terveiről Év végén egy kedves, meg­ható programmal bővül a nő­tanácsok munkája. Az ünnep előkészítése, megrendezése minden családban a nők fel­adata. S akiknek nincs csa­ládjuk, az elhagyott, vagy el­hagyatott öregek, gyerekek? Nekik ki szerez meglepe­tést, melyik család ülteti # őket az ünnepi asztal­hoz? Csömör Sándorné, a járási nőtanács titkára 1 elmondta, hogy azokban a községekben, melyekben rendszeresen tar­tanak tanfolyamokat, az asz- szonyok már megbeszélték az ünnepi programot, melynek egyik hagyományos „műsor­száma” a községben élő öre­gek és állami gondozott gye­rekek megajándékozása, ven­dégül látása. Monor, Gyömrő, Vasad községekben _ éyekótg. megajándékozza a helyi nő- tanáps a községben élő ál­lami gondozott gyerekeket. Mit kapnak az öregek ün­nepekkor? Mi lesz az ő csomagjukban? Talán nem is a csomag a lé­nyeg, talán nem is ennek örülnek legjobban. Hanem annak, amit nem lehet be­csomagolni, nem lehet a bolt­ban megvenni. A rövid be­szédnek, az iskolások versi- kéinek, énekének. Annak, hogy a nagy család, a község szűkebb közössége nem fe­ledkezett meg róluk — és ezzel a megemlékezéssel bi­zonyítja, hogy nem felesle­gesek. — Ezen, a hagyomány­számba menő megemlé­kezésen túl, milyen prog­rammal kívánja a nő­tanács vonzóbbá, érdeke­sebbé tenni tevékenysé­gét? Hiszen a jövő évre vonat­kozó tervek összeállítása, ha elméletben is — de még ennek az évnek a feladata. — A mozgalom célja: az asszonyok problémáinak meg­oldása, munkájuk segítése. A célt a megváltozott körül­ményeket figyelembe véve kell megoldani. — A gyermeknevelésre gondol? — Igen. Egész pontosan a dolgozó nők gyermeknevelé­si ' gondjaira. Nem minden községben van még óvoda vagy bölcsőde. A gyereket ál­talában a nagymama neveli. Úgy, ahogy ő nevelte har­minc vagy negyven évvel ez­előtt a saját gyerekeit. A nagymama nem pedagógus, sok évtizedes munka áll mö­götte, meg két világháború, s a megérdemelt pihenés esz­tendeiben átvállalja az anya szerepét. Ezért csak tisztel­ni, becsülni lehet. S ha a já­rás többi községében követ­nék a gombai asszonyok okos kezdeményezését, akkor köny- nyebb dolga lenne a nagy­Macskacsapda Sok a kártevő a monori mag­tisztítótelepen. Ott, ahol any- nyí vetőmagféleséget tárolnak, elsődleges feladat a kártevők és rágcsálók elleni védekezés, illetve a gazdasági magvak megóvása. A borsó- és babféléket csak­nem minden évben csávázzák a zsizsik és egyéb kártevők ellen. Ilyenkor elpusztulnak az egerek és a patkányok is, mert van belőlük szép szám­mal a tisztítótelep raktárai­ban. A rágcsálók elleni véde­kezés szinte napirenden van a telepen, mert időszerűvé teszi az újabb és- újabb vetőmag­szállítás. Három évvel ezelőtt például a kukorica beszállítás­sal rengeteg egeret is „impor­tált” a telep. Ez a kártékony rágcsáló óriási pusztítást vé­gez, ha nem védekeznek elle­ne hathatósan. Évente a mono­ri telepen több tízezer forint kárt okoz: szétrágja a juta- és molinózsákokat — megvámol­ja a vetőmagot. A telep veze­tői már több ízben törték a' fe­jüket, hogyan tudnák az ismé­telten előforduló károkat meg­előzni. Méreg kiszórása nem jó, mert az veszélyes emberre, állatra egyaránt. Márpedig sok kóbor macska végez a te­lepen hasznos „társadalmi” munkát. Sőt, ennek kapcsán határozták el a telep vezetői, hogy macskákat hozatnak, meghonosítják őket a , telepen, ahol otthonra lelhetnek. Az első macska a szürke cirmos volt. Hamar összebarát­kozott a zsákoló munkásokkal, mindig ott volt közöttük, ami­kor vagont, vagy teherautót raktak meg. Zsákról-zsákra ugrott, amikor halomból emel­ték vállra a zsákokat az em­berek. Naponta 40—50 egeret elpusztított! Páratlan vadász­ösztönnel, türelemmel rendel­kező — hangsúlyozom: okos — állat volt. Mondom, hogy volt, mert az egyik nap, véres csonkú lábakkal, keserves nyá­vogás közepette ugrált be a pihenőhelyiségbe. Csapdába jutott a szerencsétlen állat. A Madách utca egyik házában felállított csapdába. Közben több „bejáró” macska is eltűnt, s nem kellett sokat találgat­ni, hogy hol?!... A szürke Cirmit injekcióval kellett elbúcsúztatni, mert szenvedését senki sem tudta végignézni, annyira megsze­rették az emberek. De ezzel még nem fejeződött be az ál­dozatok száma. A napokban a borszínű Mirci bicegett haza hasonló sorsra jutva. Erre az­tán felháborodtak az emberek, akik megtudták: a csapdát „galambtolvajok” lefülelésére állították fel. Nem nehéz eldönteni: kinek van igaza? A gyárnak-e, amelynek sok ezer forint hasz­not nyújtanak az egerészö macskák, vagy a galambtulaj­donosnak, aki kedvtelésből űzi szórakozását. Egy bizonyos: kár, nagy kár a hasznos állatokért, amelyek eltanácsolására lenne más módszer is, ha véletlenül oda­tévednek. (5—ő) mamának is, meg az anyá­nak is. — Mi ez a kezdeménye­zés? — Gombán nagymamák ankétja” címmel rendeznek előadásokat, melyek témá­ja a korszerű nevelés. — Persze, a szülő nem minden esetben „peda­gógus”. — Éppen ezt akartam mon­dani. Ha értekezletet tar­tunk, vagy ha beszélgetünk az asszonyokkal, elmondják, hogy nem bírnak serdülő gyerekükkel, a gyerek le­inti őket, vagy meg sem hallgatja őket. S ha kérdez valamit, hiszen a mai gye­rekek egyik legjobb tulaj­donsága az érdeklődés, a kí­váncsiság, a szülő, aki eset­leg csak elemit járt — de ha többet is — nem tud vá­laszolni. — Ezen hogy tudna segí­teni a nőtanács? — A nőtanács segít, csak ehhez a szülők akarata is kell. Nem sok, csak annyi, hogy elolvassák az Orszá­gos Nőtanács kiadványait, melyek éppen ezekre a prob­lémákra adnak választ. Mi­lyen hasznos például az új kiadvány, mely több kötet­ben — Gyermeknevelés a családban — összefoglaló címmel, hattól tizennyolc éves korig tárgyalja a pe­dagógiai gyermeknevelési tud­nivalókat. Vagy itt van ez a köny­vecske. A címe: ötven kérdés — ötven válasz. Pedagógu­sok állították össze, olyan kérdésekből, melyeket majd­nem minden gyerek feltesz a szüleinek. — A gyereket nemcsak általánosságok érdeklik, de — például a tele­vízió, a film hatására — a politika is, a művészetek is. — Ha szakítanak időt a szü­lők, hogy ezeket a brosúrá­kat elolvassák, ezekre a kér­désekre is tudnak válaszolni. Néhány címet említenék meg, a legújabbakat: Koncsek László: Uj Németország cím­mel nem értekezést, hanem olvasmányos — így is mond­hatnám — riportot írt a német emberek életéről, lakásviszo­nyairól, világnézetéről, Kul­csár Zsuzsa érdekes témát dolgozott fel, az első, az 1565-ös magyarországi bo- szorkánypörtől az utolsó eu­rópai porig feldolgozta en­nek a sötét babonának a ki­alakulását. Földes Anna az iparművészet titkaiba avatja be az olvasót, s ugyancsak ,ő a televízió szerepéről, jelen­tőségéről, nevelő hatásáról ír. Dr. Pintér György hasznos tanácsokat ad a házkörüli zöldség- és gyümölcsterme­léssel kapcsolatban. <D) MA! MÖSOR munkaeszközöket, s a kihalt udvaron egy-egy betévedt tyúk árválkodott, keresve te­nyérnyi helyet, ahol kapargál- ni tud. Most példás a rend — az ekék előtt ügyeskezű, a szakmát alaposan értő szak­emberek a traktorokat javít­ják. A daráló egész nap zúg, a bognárok rönkből deszkát vágnak, s a savanyító üzem is telistele szállításra kész, sa­vanyúsággal töltött hordókkal. A fiatal főmezőgazdász el­mondja, hogy a betakarítási és vetési munkáknál sem kel­lett sürgetni, noszogatni a ta­gokat, traktorosokat: siettek, igyekeztek, a de­cember nem is talált ve­tetten területet, betakarj táti an termést. A számok már sablonossá vál­nak, de mégis fel kell jegyez­ni, hogy ezzel is alátámasszuk a főmezőgazdász igazát. Búza­vetés 265, rozs 170, árpa 210, és a mélyszántás ebben az 1400 holdas gazdaságban 300 hold. (A múlt év december elején még fodrozódó vizeket kerülgettek a vetőgépeket ci­pelő traktorok.) Persze, a termés nem sike­rült, úgy, ahogy tervezték, ahogy szerették volna — ezt azonban nem szabad teljes egészében a szervezetlenség, a tagok hanyagságának számlá­jára írni, a mostoha időjárás is közrejátszott ebben. 270 holdon kiázott az őszi vetés, több mint felén 100 százalékos volt a kár. Az Állami Biztosító pedig a kár megtekintését indoko­latlan feltételekhez köti. Mi is okozhatta ezt az ör­vendetes változást Péteriben? Csendes, halk szavú ember Boros Bálint, a tsz párttitkára, évtizedeket töltött üzemben, megszokta annak fegyelmét, alaposságát és ezt a ritka erényt magával hozta ide is. Hajnalban már a határt járta, Szót váltott, szót ér­tett a tagokkal, segített ügyeik, bajaik intézésé­ben, csillapította a békétlenkedő- ket, és — mert ehhez hozzá­társult a vezetés jó szándéka, hozzáértése — az eredmény nem is maradhatott el. Mert a Tanácsülések Ünnepi tanácsülés lesz ma Gombán 16 órai kezdettel. Na­pirenden: a tanács és szervei­nek 1967. évi munkaterve. Káván 14 órakor kezdik a tanácsülést, amelyen az 1966. évi munkájukat értékelik és megtárgyalják az 1967. évi munka tervüket. Maglódon, kilenc órai kez­dettel a község kommunális és egészségügyi ellátottságát ér­tékelik, az egészségügyi állan­dó bizottság számol be mun­kájáról és jóváhagyják a köz­ségi tanács és szerveinek 1967. évi munkatervét. Mendén 16 órakor a községi tanács 1966. évi munkájáról, az évi adótervek teljesítéséről hangzik el jelentés. Vecsésen szintén 16 órakor értékelik az 1966. évi és tár­gyalják meg az 1967. évi ta­nácsi munkatervet — vala­mint javaslatot tesznek a tár­sadalmi munkában élenjáró dolgozók kitüntetésére. TÁNCOLJ VELÜNK címmel nagyszabású bált ren­dez a monori területi KISZ- szervezet szombaton este nyolc órai kezdettel a művelődési otthonban. A zenét a budapesti Angers-együttes szolgáltatja. Mindenkit szeretettel vár a rendezőség. Nem mindegy! Tegnapi „Kézilabda terem­torna” című cikkünkbe hiba csúszott. A cikk második mon­data helyesen így hangzik: „Igaz, legutóbb ll:2-re legyőz­ték a Vasas Láng csapatát, de vasárnap újabb vereséget szenvedtek”. Annyira még nem fajult el a kézilabda, hogy férfiaknak nők legyenek az ellenfelei... 160 mázsás cukorrépatermés már az. És ez a fizető súly! S a 12 ezer forintos átlag diny- nyehozam 33 holdon. Nincs panasz a kukorica, a burgonya termésére sem! Ez a tsz már túlju­tott a mélyponton, útja felfelé visz. Persze, hogy a fejlődés meg­gyorsuljon, ahhoz szükséges lenne a felsőbb szervek támo­gatása is. Mert mi az, ami még hiányzik? Épül a 32 va- gonos magtár, korszerű kukoricagóré és — egyöntetű vélemény: hiányzik még egy teherautó, DT—54-es lánctal­pas traktor, járható út a köz­ponti majorba és egy 96 fé­rőhelyes tehénistálló. A zárszámadást azonban eb­ben az évben is bizakodva várják Péteriben a szorgalmas tsz-tagok. K. S. SZOBOR A pilisi parképítés társadal­mi és művészeti munkájában igen nagy segítséget nyújt Kecskés Lajos szobrászmű­vész, aki szintén pilisi lakos. A tanács az ő szobrát kívánja a pilisi parkban elhelyezni. A pilisi Új Élet Tsz földjén Gál János brigádja szerves trágya hordása közben Szabó János felv. Monor: (szeles). Mozi Házasság olasz módra Idény végi sportjegyzet A gyömrőiek nem használták a nagy lehetőséget ki Amikor a gyömrői labdarú­gókat a területi bajnokság északi , csoportjába osztották, általános. volt a vélemény: soha ilyen könnyen nem jut­hat a gárda a megyei első osz­tályba. Nos, utólag — kissé nosztalgikusan kell megállapí­tanunk, a gyömrőiek elmu­lasztották a nagy lehetőséget. Igaz, már a tavaszi forduló első mérkőzése váratlan 4:2-es vereséget hozott, hazai pályán, a Váci Honvéd ellenében. De ezután a gyömrőiek ráhajtot­tak és szorgalmasan gyűjtö­gették pontjaikat. Mindenki számára emlékezetes marad a Pécel ellen aratott 2:0-ás győ­zelem. Nem kétséges, rég ját­szott olyan jól a csapat, mint azon a mérkőzésen. Sajnos, a csapat egy-két mérkőzés után hullámvölgybe került. Min­denki számára meglepetés volt a Nagytarcsai Honvédtől el­szenvedett 2:l-es, és a Nagy­maros elleni 2:0-ás vereség. Éppen azok ellen vesztett a csapat, amelyek ellen biztos győzelmet kellett volna arat­nia. A „második félidő” is jól indult, és mindenki biztosra vette a gyömrőiek feljutását. Most utólag megállapítva, úgy vélem, a remények jogo­sak voltak, de néha kissé túl­zottak. Ismét néhány váratlan vereséget szenvedett a gyöm­rői 11. (Például Sződön és Ris- némediben.i Aztán a Galgahé- víz elleni meccs előtt minden­ki ismét bizakodott. Ha győ­zünk — feljutunk. Mondani sem kell talán, a csapat 3:2-re kikapott, s ezzel az utolsó re­mények is szertefoszlottak. Most, a „holt szezonban” a vezetők, szurkolók józanul íté­lik meg a csapat idei teljesít­ményét, s a jövő esélyeit. Tudják, csak akkor sikerül előbbre lépni a gyömröieknek, ha a gyengébb csapatok ellen is helytállnak... És ... Lel­kesebben, odaadóbban, harco­sabb felfogásban játszanak minden mérkőzésen. A játékosok közül ki kell emelni Végh Károly teljesít­ményét. A szőke jobbösszekö­tő többször volt csapata leg­jobbja, és a góllövéssel sem állt hadilábon. Csak magatar­tása ellen volt néhány kifogás. Tóth Károly a kapuban eléggé közepes teljesítményt nyújtott Baracskai váltakozó játékot mutatott. Fitosnak is erősen közepes volt a teljesítménye. Tóth József sokat könnYel- műsködött, Fehér, az „öreg róka”, lelkesedésből jelesre vizsgázott minden mérkőzé­sen. Hegedűs csak egyes mér­kőzéseken játszott elfogadha­tóan. Elől Végben kívül Gud- ra teljesítménye volt dicséren­dő. A többiek bizony legtöbb­ször gyengélkedtek. ★ Gyomron a csapat edzéseit Lázár Gyula, a népszerű „ta­nár úr” vezette. A szezon be­fejezése előtt egy hónappal azonban Lázár Gyula megvált a csapattól. Bebizonyosodott, a volt híres Fradi-játékos nem tudott megfelelő eredményt elérni a játékosokkal. Remél­hetőleg az edzőkérdés jövőre megoldódik, és akkor javul a játékosok teljesítménye. Gér József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom