Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-15 / 295. szám
rtvr Micro 1966. DECEMBER 15., CSÜTÖRTÖK KÖNYVESPOLC PATAKI FERENC: MAKARENKO ÉLETE ÉS PEDAGÓGIÁJA PÉCS Százhetvenhét éves cukrászda kezdtek valóra válni a for- radalom-teremtette nagyszerű perspektívák. A kötet első fejezete végigvezet ezen a nehéz, de mindig felfelé haladó úton; történelmet mond el, egy nagyszerű élet munkáját, küzdelmeit, egy nagyszerű életmű megalkotásának folyamatát mutatja be. Nevelési elmélet Makarenko neveléselméletének alapjait tárgyalja Pataki Ferenc kötetének második fejezete. Foglalkozik a Makarenko életművéhez hozzátapadt sztereotip szójárás — az „alkotó alkalmazás” szóhasználat — valamint a nevelés és oktatás egységes, makarenkói felfogásával szembenálló egyoldalúság kérdésével. Ez a rész mint egy bevezető Makarenko nevelés- elméletének kibontakozásához, a legfontosabb témakörök felvetéséhez. Ezek a tárgyalt témakörök: a nevelési folyamat mint közösségi élet- gyakorlat; a tudat és magatartás dialektikája a nevelési folyamatban; a nevelés célja; a nevelési cél a pedagógiai gyakorlatban; a pedagógia és a pszichológia kapcsolata. Közösségi nevelés A következő, harmadik fejezetben a szerző a rrnafcaren- kód közösségi nevelési szervezetforma kérdéseit tárgyalja. A közösség: ez Makarenko pedagógiájának és etikájának legfontosabb kategóriája. A közösség — vonja le a következtetést a szerző — mindenekelőtt szociális képződmény, a szocialista termelési viszonyok szerveződésének tipikus formája, tehát eredendően a szociológiai vizsgálódás tárgya. Fi mellett — nevelői közösséget"tekintve — pedagógiai és pszichológiai szempontból is vizsgálandó s éppen ez a komplex szemlélet- mód ad magyarázatot arra, hogy Makarenko „mindenki másnál árnyaltabban és sokrétűbben tudta kidolgozná a közösségnek, mint szociológiai ; egyszersmind pedagógiai jelenségnek módfelett bonyolult kérdéseit”. Nem véletlen, hogy ez, a közösségi nevelési formával foglalkozó fejezet kiemelkedő része Pataki Ferenc munkájának. A makarenikói életművet tárgyalva foglalkozik a közösség szociológiájával, a nevelő-közösséggel és önkormányzatával, a közösség strukturális és fejlődés-törvényeivel és a közösség-lélektam néhány kérdésével. Módszertan A kötet végül a pedagógiai hatás megszervezésének módszertani problémát: Icáját foglalja össze — a nevelés logikáját és a pedagógiai technikát, a hatástípusokat és formáikat, valamint a pedagógiai technikának a közösségi élet és tevékenység egyes területein való megvalósulását érintő legfontosabb témaköröket. „Arra a Makarenkóra van szükségünk — írja utószavában a szerző — aki merészségre és alkotásra hív és ösztönöz. Szavaival és példájával egyaránt!” A kötet ezt a Makarenkót idézi. Dér Ferenc DEBRECEN BEMUTATTÁK A HORTOBÁGYI KÖRKÉPET A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem díszudvarán bemutatták Liener Béla alkotását, a Hortobágyi körképet. A 58 méteres alPRESSZO - ESTIKE Még nem tartottak ugyan keresztelőt, de ezt a nevet szűnjék az új lakótelepi eszpresszónak Aszódon: Estike. Az elnevezés indokolt, hiszen az Ipari Müszergyár munkásai, technikusai és mérnökei, s a más vállalatoknál munkálkodók, egyaránt az esti órákban szakíthatnak maguknak egykét órát arra, hogy megigyanak itt egy feketét, egy pohár bort, vagy egy kis erős italt. kotás világ körüli útja után került vissza Debrecenbe. Dr. Béres András, a deb recent Déry Múzeum igazgatója ismertette a körkép történetét, kiemelve, hogy a több mint 30 évvel ezelőtt készült kép a hortobágyi pusztának egykori hiteles, néprajzilag értékes bemutatása. A körkép Los Angelesből érkezett vissza, s a tervek szerint a hortobágyi pásztor- múzeumban a néprajzi kiállítással együtt mutatják be az érdeklődőknek. Foto: Gábor A kabátos ember Cabrakovics Csaba harmadik volt a listán a már ismertetett okok miatt. Dabrako- vics Dezsőnél kicsit bajban lett volna az elnökség, ha nincs megfelelő rutin. De volt. Dabrakovics ezért elhagyta az ülést és így az elnökség nélküle hozta meg a döntést. És lám, a pártatlanság csodája, ez 600 forint jutalmat jelentett a távollevő Dabrakovics ríak. Már-már úgy tűnt, hogy probléma nélkül zárul az elnökség ülése, amikor az igazgató hangja elcsuklott és alig hallhatóan a következő nevet dadogta: — Kovács István segédmunkás. Az elnökség összenézett. Ki lehet ez az ember, aki ilyen névvel és beosztással az igazgató szájára és a jutalmazandók listájára meri vétetni magát? Az elnökség egyik tagja emlékezett egy hasonló névre, de az János volt és 1944-ben elesett a fronton. Egy másik elnökségi tag már- már felemelte a kezét, hogy elfogadja. Tudniillik a sógorát is így hívják. Csak az utolsó pillanatban jutott eszébe, hogy a sógora nem ebben a gyárban dolgozik. — Ki ez, nem ismerjük! — zúgták az elnökségi tagok. És ez rendkívül becsületes tett volt, hiszen a jutalomosztó elnökség azért elnökség, hogy csak ismerőseinek osszon jutalmat. Már-már felhívták volna a szokatlan nevű embert, amikor a rendész a homlokára csapott. Mindjárt el is mondta, hogy mire gondol. Olyan ember volt, aki mindjárt tovább adja azt, ami eszébe jut, ezért legtöbbször szavát sem lehetett hallani. — Ez az az ember, akinek a múlt héten az a kabátlopás ügye volt... Az igazgató szája megremegétt a dühtől. Az elnökség többi tagja is szükségét látta száját remegtetni ekkora disznóság hallatán. Pabrakovics bácsi könyvelő és el nökségi tag még el is kiáltotta magát: ab- zug! A többiek, akik 1920 táján még nem voltak választó polgárok, tagadóan rázták a fejüket. Soha ilyen szégyent, hogy egy kabátlopó tolvajt még megjutalmazzanak! Soha! Kovács Istvánt az igazgató saját kezével kihúzta. Mit kihúzta, leradírozta a listáról. Helyette Kabrako- vics Károly művezető kapta meg a hatszáz forint jutalmat. Pedig Kovács Istvánnak nagyon jól jött volna ez a kis pénz. Szegény feje vehetett volna rajta egy új kabátot a régi helyett, mert hogy a régit a múlt héten ellopták tőle. Miskolczi Miklós kandalló árasztja, s pompás üvegcsillárokkal világítanak. A falon ott díszük az eredeti alapítási tábla, amely a város egyik padlásáról került elő. A cukrászda hatvan vendég fogadására alkalmas. S3 fokos víz- 1943 méter mélységben A Sárvár melletti Rábasöm- jén határában olajkutatók 1943 méter mélységben 83 fokos vizet találtak. Ez a víz az előzetes vizsgálatok szerint — ipari felhasználásra (sólepárlásra) és nőgyógyászati kezelésre egyaránt alkalmasnak látszik. Akik Párizst kérik számon ^»"7 »olt, akinek imponált; volt, aki nem hitte; volt, akit [ £ á meghökkentett. És olyan is volt, aki helyeselt. A \ m ß „Húsz óra” fővárosból falura helyezett - orvosáról van szó. A magánbár-szerű pincéről, ahol naponta elvarázsolja saját magát egy ember, miközben koktélt iszik, bódultán hanyatt dől a kereveten, nézi Edith Piaf döbbenetes fotóját és hallgatja hangját. Fáradt, unatkozó, megcsömörlött ember ez az orvos, aki a napi néhány órás lelki Robinsonságban bárokról, éjszakai kiruccanások hangulatáról, szép testű lányokról ábrándozik. Szigorral, részvétlenül, hallgatagon végzi munkáját. Úgy érzi, hogy inéltatlan és megalázó körülmények közé került, földrajzi és szellemi provinciába, ahol minden prózai és érdektelen. És ahol kicsinyes emberek kicsinyes farkastörvényeket próbálnak egymásra kényszeríteni, egy szerinte nagyon kisstílű élet jogán. Ö ebből nem leér. Távol tartja magát, elzárkózik mindentől, ami valamelyest is a falu életéhez kötné. És menekül a maga teremtette pincebárba, Edith Piaf hangjához. S egy miliőhöz, mely Párizst idézi. Ez az orvos ugyanis Párizst kereste ebben a faluban, amikor odahelyezték. S mert nem találta, számon kéri azóta is. A filmbeli orvosnak nincs neve. Az sem biztos, hogy létezik pontos hasonmása. De mindez lényegtelen. Lehetne pedagógus, gyógyszerész, agrármérnök, agronómus, vagy más értelmiségi, aki falun, esetleg kisvárosban él. De ne általánosítsunk, nem lenne igaz. Arra viszont feltétlenül érdemes felfigyelnünk, hogy élnek emberek vidéken, akik főiskolát, egyetemet végeztek, s kesernyés szájízzel munkahelyüktől „Párizst” kérik számon. Pontosabban: olyan körülményeket, melyek nem viselik magukon a ,,provincia" bélyegét. Érveket hoznak fel vélt igazuk bizonyítására, s ezek az érvek lassan már elméletté növik ki magukat. A „nincs”-ekre alapoznak, ezekből vonnak le következtetéseket is. Valahogy így hangzik: vidéken csak meghalni lehat. És védekeznek ellene, ki így, ki úgy. Szótlanul hallgattam R. István érvelését. Agronómus volt, most fővárosi gyárban dolgozik. Laltása volt, most albérletben él. Sokat keresett, most fele annyi is elég. — Nem érdekel. Most is van annyi pénzem, hogy megélek belőle. És itt, ha az utcán járkálok, az is esemény. A légkört, a fővárosi hangulatot nem pótolhatja semmi. Itt tudok programot csinálni magamnak, s annak értelme van. Amikor agronómuskodtam, sok pénzem volt, nem tudtam, mit kezdjek vele. Tízforintos alapon ultiztunk és ittunk. Ez jelentette a kikapcsolódást munka után. Hónapokon keresztül ismétlődött mindez. Szinte megőrült tőle az ember. A munkámat? Szeretem most is. De milyen körülmények között élek? Ez a lényeg. Az agronómus egyszerű megoldást választott: ott hagyott mindent. Valósággal menekült más, saját szempontjából alkalmasabb körülmények közé. Többen cselekednek így, s ez már önmagában véve is elgondolkoztató. És akik maradnak? Azok közül hányán emlegetnek saját környezetük jellemzésére földrajzi és szellemi értelemben vett provinciát? Egyszerű lenne csak őket kritizálni, csak őket elítélni, csak őket vádolni. Egyszerű lenne és igazságtalan. Nem arról van szó, hogy felmentést nyerjenek. Nem. De mind abban, amit mondanak, vagy felhoznak „mentségükre”, sok igazság van. Nem lehet tagadni a tényt, hogy vidéken nehezebb az élet. Nehezebb, de nem a munka, a kereset miatt. Magyarázatnak marad tehát a kishitűbb élet, a szűk, és nem elég értelmesnek vallott mozgásterület. És formálisan valóban minden erre mutat. Az élet megnyilvánulásának alapjai vidéken és a fővárosban is azonosak, „csak” azzal van baj, ami az alapok után következik. Egy-egy falu, vagy kisváros szokásai, élet- és erkölcsi felfogásai sokkal zártabbak, sokkal merevebbek. Gyakran elhangzik az intés: „Hohó, fiatalember, nem Pesten vagyunk!”, s ebben a mondatban sok minden benne foglaltatik. Talán a lényeg. Talán a legfontosabb indíték, mely miatt a vidékre került értelmiségi az első összecsapás után keserűséget, csalódást érez. Valami áttörhe- tetlen falat sejt maga körül, s azt, hogy a provincialitás törvényei a maguk állandóságával megfojtanak mindent, ami az ő elgondolásaiban, törekvéseiben új és nagyobb lélegzetű, így születhet meg a magánbár ötlete, s így a gondolat, hogy „szellemi száműzetésben élek”. Elkedvetlenednek, melankolikusan dolgoznak, fásultak és közönyösek lesznek, szinte ellenállás nélkül. S ez jelent valamit. Többek között azt, Hogy az egyetemet, főiskolát végzett embereket nem készítjük fel kellő gonddal egy nagyon is reális, és nagyon is értelmes küzdelemre. Elkerülnek a fővárosból és megdöbbennek, hogy új környezetükben egy sor olyan dolog hiányzik, ami a fővárosban természetes. Eleve elvárnak minden olyat, ami a mai körülmények között egyszerűen lehetetlen. És mivel értelmesen nem tudnak támadni a rossz megszokások, a visszahúzó konzervatívizmus ellen, védelembe vonulnak, s nagyjában feladják a harcot. Keresnek maguknak valami olyanféle vigaszt, mint Edith Piaf hangját a filmbeli orvos. Tétlenségre kárhoztatják mindazt, az alkotó energiát, amely munkájuk elvégzésén kívül még bennük maradt. Ez a tétlenség pedig közöny, ferde elméleteket és csömört szül. Nyugtatják magukat azzal, hogy hozzájuk méltatlan helyre kerültek, ahol alkotni, értelmesen mozogni nem lehet, csak vegetálni. Jöjjön tehát az ultiparti tízforintos alapon, sok itallal, egy szükebb társaságban ... Egyszerű és banális példát említenék azzal összefüggésben, miről feledkeznek meg. Arról, amit általában az ember tesz egy rendezetlen lakásban. Festet, kitakarít, helyére rakja a dolgokat, otthonossá tesz. Közben elfárad egy kicsit? Igen, de ez a fáradtság — öröm. A mindennapi életben, persze, nem egészen ilyen egyszerű. Nehezebb a „rendcsinálás”, több erőfeszítést kíván, nagyobb a fáradság is. De maradjunk a jelképes városnál: Párizs sem lett a semmiből. És akik ezt a várost a jó és értelmes élet szimbólumaként említik, s kérik számon — a leglényegesebbet nem értik. Ök tudják igazán, milyen is „Párizs”, de csak a kényelmét szeretnék élvezni. Ki építse tovább? Hankóczi Sándor I Anton Saemjcnovics Makarenko élete és életműve — történelem és élő valóság együtt. Történelem: nagyszerű életútja; s életműve — a szocialista pedagógia-tudomány és gyakorlat szinte kimeríthetetlen forrása, de gazdag anyaga a polgári tudományos kutatásnak is. A róla és műveiről szerte a világán megjelent tanulmányok és kötetek száma könyvtári, de lamérhe- tetlenek azok az eredmények, amelyek közvetlen tudományos és gyakorlati pedagógiai tevékenységéből, majd pedagógiájának alkalmazásából fakadnak és amelyek alkotó gyakorlati átültetése ma már nemzedékek szocialista tudatában, a szocialista tudatformálás eredményes gyakorlatában mérhetők le. Makarenkó élete és pedagógiája — ez a címe Pataki Ferenc több mint félezer oldalas könyvének, amely ezt a nagy életet és életművet fogja át tudományos, egyben gyakorlati igénnyel, magas színvonalon. „Napjaink szocialista pedagógiájának az élő Makarenkóra van szüksége... — írja a szerző. — Munkánk során két fő törekvés vezérelt. A korábbi kísérleteknél határozottabban óhajtottuk érvényesíteni a történetiség elvét Makarenkó életművének megközelítésében , és értelmezésében. A történeti és a logikai elemzés arányos összekapcsolásával reméltük elérni azt, hogy neveléselméleti rendszerét a maga belső logikájához hívein rekonstruáljuk, és történeti kibontakozásában tárjuk fel. Emellett arra törekedtünk, hogy az egyes kérdések tárgyalása során mesz- szemenően tekintettel legyünk mai iskolai nevelésünk gyakorlati szükségleteire.” A szerző törekvései dicséretesen és elismerésre méltóan valósultak meg a kötetben; könyve — magyar szerzőtől az első ilyen igényű munka — mind a pedagógiatudo- tnány művelőinek, mind pétiig a gyakorló pedagógusok számára rendkívül értékes; a mű hasznos, fontos hozzájárulás „a makarenkói örökség honi meggyökereztetéséhez és teljesebb elsajátításához”. Történelmi áttekintés Pataki Ferenc — alkotói koncepciójának megfelelően — kötetének első fejezetét az életmű történeti áttekintésének adja, azt az ötvenegy- néhány életesztendőt tekinti át, amelyben megszületett, majd kibontakozott Makarenko neveléselmélete, s vált a szocialista pedagógia materiá-^ lis erejévé. A nagy október^ előtti gyermekévek; az 1905-S 5s első orosz forradalom és $ a Krjukovban ifjú néptaní- $ tóként eltöltött évek — amely $ időszakban már kialakulnak $ pedagógiai érdeklődésének és j! elhivatottságának fő irányai $ — a „tanügyi bürokrácia” el- ^ leni harcai; tanulmányai a ^ poltavai tanítóképzőben — ^ majd a Nagy Október elér- ^ kezése ... Ezek a főbb álló- másai az első éveknek. ^ „Az októberi forradalom $ jtán csodálatos távlatok nyíl-§ tak meg előttem” — idézi a ^ íötet Makarenkót, akinek ^ ezután következő életszaka- ^ ?zát e csodálatos távlatok el- ^ érése és megvalósítása töl- s lőtte be. 1922-ben már érett ^ :udós, aki tudja, hogy „aS marxista pedagógiának a $ szocialista társadalom peda- $ gógiai gyakorlatából, a fel- $ lalmozott nevelési tapaszta- $ latok tudományos elemzésé- ^ Pől és általánosításából kell ^ megszületnie”. A közoktatásig szervezők központi főiskolá- ^ iára benyújtott felvételi ké-^ relmében már világosan meg- ^ adja saját neveléskoncep- $ cióját és a marxista peda- 5 gógiai kutatások legfonto- $ sabb problémakörét is fel- $ vázolja. A makarenkói peda- $ gógiai koncepció kibontakozá- $ sa a legendás Gorkij-telep és $ a Dzerzs’nszkii-kommuna tör-; ténetével esik egybe — itt S összeült az elnökség, hogy jóváhagyja az ünnepre esedékes jutalmazásokat. A gyár igazgatója kezében tartotta a javasoltak névsorát, és egyenként előterjesztette. Első volt Ab- rakovics Aladár, mert őt senki meg nem előzi az abc-ben. Abrakovics üzemvezetőt mindenki ismerte, s legjobb lelkiismerete szerint jóváhagyta a javasolt nyolcszáz forintot. Sőt, a jegyzőkönyv szerint meg is tapsolták. Következett Bab- rakovics Béla részlegvezető. Öt is ismerte mindenki. Minden jutalomosztásnál szerepelt a neve, és mivel a jutalomosztó elnökség is mindig ugyanaz, egy pillanatra sem volt kétséges, hogy Babra- kovics már zsebében érezheti a jutalmat. Ezt ő is biztosra vette. Ezért három éve a sógorától kölcsönkért nyolcszáz forintot, amelynek fedezetéül ezt a jutalmat jelölte meg. Pécsett, a Kossuth Lajos utcában megkezdték az utcaképbe nem illő, öreg, rozoga épületek lebontását. Az a törekvés, hogy az utca egykori híres létesítményeit eredeti rendeltetésének adják vissza. így lett nemrég ismert szórakozóhely a hajdani Pannónia Kávéház, amelyet hosszú ideig raktár céljára foglaltak le. Most a Kossuth Lajos utca másik nevezetessége, a híres pécsi cukrászdinasztia, a Caf- lits-család által 1789-ben alapított cukrászda kapta visz- sza eredeti formáját. A jelenleg Éva nevet viselő üzlet Mária Terézia korának hangulatát idézi. Padozatát, pultját vörös márvánnyal burkolták, a fehér kis márványasztalkák mellett biedermeier székek állnak. A meleget hasonló stílusú fehér porcelán-