Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-02 / 284. szám

1966. DECEMBER 2., PÉNTEK

rest uteret

'űrlap

TANÁCSKOZIK A PÁRTKONGRESSZUS

(Folytatás a 2. oldatról)

általában megizmosodott a

magyar szocialista kultúra.

•

— Engedelmükkel, én mégis néhány problémát vetek fel. Az irodalom és művészetek hivatását gyakran félreértik egyes alkotók és néha olvasók is. Az irodalomban helyet kapott az utóbbi években, ha nem is nagymértékben — néhány szocializmustól idegen irányzat. Történelmünk során a magyar irodalom esetenként élenjáró politikai szerepet is betöltött Az írótársadalom egy részében még ma is, p gyökeresen megváltozott körülmények között is, él a tévhit, hogy az ő szerepük képviseli a nép érdekeit a politikával szemben. Elméletet is gyártattak. Eszerint a magyar irodalomnak valamiféle nemzeti sajátossága is szembenállás a mindenkori hatalommal. Á proletárhatalommal szemben az ellenzékiséget, mint az irodalom nemzeti jellegének változatlan sajátosságát, feltüntetni nem egyéb, mint történelmietlen illúzió.

— A konformizmus a politikában elvtelen behódolást Jelent minden hatalomnak. Csakhogy a nonkonformizmus, <1 hatalom jellegétől és céljaitól elvonatkoztatva, éppen ennyire elvtelen. Meggyőződésem, hogy sokan, akik a non- konformizmust divatként követik, nem is gondolták azt végig és a tartalmában öncélú ellenzékieskeskedés a jó- iiszeműeknél divatos póz csupán.

— Ök azok, akik elzárkóz— Van másfajta, még nem szocialista, de közeledő, őszintén útkereső, értékes irodalom is. A magyar irodalom és művészet nagy táborára, ©lyan írókra, művészekre gondolok, akik mindenféle előítélet nélkül, becsülettel és bátorsággal tárják fel az élet valóságos folyamatát és belső összefüggéseit. Megmutatják, ami jó, s ami rossz. Nem kívülállóak, a jónak örülnek, a rosszra joggal haragszanak, a gondot maguk is vállalják. Az ilyen alkotókat és műveiket nagyra becsüljük, ba- fátian kritizáljuk őket.

— Végül szeretnék beszélni azokról a szocialista írókról, művészekről, párttagokról és pártonkívüliekről, akiknek problémáival — bevallom —

nak minden megismeréstől, nem értik a világ belső törvényszerűségeit, az élet ösz- szetettségét. A világot egysí- kúan mutatják, csak két típust ismernek, a tragikusan magárahagyott, elidegenedett egyént és a vele szemben ellenséges, elesettséget okozó bürokratát, karrieristát. Az irodalmi berkekben jártas emberek ezt a műfajt a „rossz közérzet” irodalmának is nevezik, valójában ez tisztán kispolgári irodalom.

— Az olvasó az ilyen műveket joggal utasítja el. Miért kapnak papírt, nyomdát — kérdezik. Azért, mert meggyőződésünk, hogy ezt az elmaradt, múltban élő szellemet csak nyílt eszmei harcban lehet legyőzni.

— A falu szocialista átalakítása és az, hogy a párt rámutatott gazdaságirányítási mechanizmusunk fogyatékosságaira, ennek gazdasági kihatásaira, lendületet adott o szociográfiai műfajnak. Ebben a műfajban jelentek meg jó írások, de olyanok is, amelyeknek alkotói a valóságnak csak egy-egy periférikus részletét fedezték fel és ezekből helytelenül általánosítottak.

— Ismerünk olyan alkotó embereket is, akik továbbra is tartózkodnak politikai állásfoglalásoktól, közönnyel néznek el a szemük előtt lejátszódó történelmi átalakulás felett. így szaporodnak azok az úgynevezett elvont alkotások, amelyek gyakorlatilag mind szegényebbek lesznek.

nem foglalkozunk eleget, ök már eddig is jelentős szocialista realista alkotásokkal, sok új színnel, mondanivalóval gazdagították--a magyar kultúrát. Most nehéz feladatokkal birkóznak. Az a rohamos fejlődés, amelyen a mi társadalmunk az utóbbi két évtizedben átment, a dogmáktól megszabadult új stílus, megújuló eszméink és még sok egyéb, azt követeli meg tőlünk is, hogy sok tekintetben vegyék újra számba a világot, fogalmazzák újra a témákat, a hősöket, a konfliktusokat. A legnagyobb figyelmet, a legodaadóbb törődést ők érdemlik, mert elsősorban tőlük várja a legtöbb segítséget a párt és az olvasó, a nép, amely az irodalomtól nemcsak szórakozást, hanem tanácsot, eligazítást vár.

—' A rendszeres olvasók, a színház- és mozilátogatók, a tapasztalatok szerint, mindenekelőtt olyan új alkotásokra figyelnek fel, amelyek őszintéin igyekeznek szembe nézni múltunk és jelenünk problémáival, és azokra művészileg hiteles, pártos választ adnak. Jó lenne, ha mind többen ilyen műveket igényelnének. Az emberek, a kritikát is tartalmazó, segítő szándékú, de még nem teljesen marxista szemléletű művekkel szemben — és ezt is meg kell mondanunk — indokolatlanul türelmetlenek. Szirmai István a türelmetlenségről szólva a kritikákkal kapcsolatban megállapította:

— A türelmetlenség azért

sem indokolt, mert nem arról van szó, hogy ma kulturális életünkben a nem ellenséges, de nem marxista nézetek gyakrabban vagy erőteljesebben jelentkeznek, mint régebben, hanem arról, hogy ma azok, a korábbi évekhez viszonyítva, nyíltabban tűnhetnek fel. A történelmi tapasztalatok

ugyanis arra tanítanak, hogy a nem marxista irányok elhallgattatása p,em helyettesítheti a velük folytatott érdemi vitát, hogy adminisztratív betiltásuk csak eszmei elszigetelődéshez, az egyedül célravezető ideológiai harc megkerüléséhez vezet. Mai kulturális életünkben éppen az az egészséges jelenség, hogy a gazdagodással, színesedéssel, a szélesebb tájékozódással, lépést tart a marxista eszmei aktivitás: szellemi életünket eleven, termékeny vitalégkör jellemzi.

— A fejlődés ellenére a kultúrpolitikai irányításnak többet kell segítenie alkotóknak és olvasóknak. Jogos az az igény, az életnek ezen a területén is, hogy az irányítás legyen határozottabb, következetesebb és az egészséges fejlődésnek megfelelően igényesebb.

— Kedves elvtársak!

— Lenin a kapitalista társadalomról szólva, két kultúrát nevezett meg, az elnyomottak és az elnyomók kultúráját. A mi társadalmunkban a két volt kultúra között már más határvonalat húzott a történelem. Munkásosztályunk régi harci kultúráját egyesítette a magyar és a világ kultúrájának minden értékálló kincsével és azt az egész nép közös vagyonúvá tette. Ezt ápolni, fejleszteni, mindenkivel megismertetni, a kommunisták feladata.

Akik a jónak örülnek és a rosszra joggal haragszanak

Hazánkat soha nem vette még körül elismerőbb nemzetközi

megbecsülés

Péter János külügyminiszter

Péter János külügyminiszter külpolitikai kérdésekről szólva elsősorban hazánk nemzetközi helyzetének alakulásával foglalkozott:

— Nagy utat tett meg a Magyar Népköztársaság bonyolult és egyre bonyolultabbá váló nemzetközi viszonyok között — mondotta s ennek jellemzéséül a következő példát hozta fel:

— A történelem enyhe igazságszolgáltatását és egyben vaskos iróniáját fejezi ki az, hogy a múlt évben a Magyar Népköztársaság képviselőjét éppen annak az országnak képviselője javasolta elsőnek az

I. számú politikai bizottság felnökévé, amelyik ország képviselői tíz évvel ezelőtt a legvadabb dührohamokkal támadták a Magyar Népköz- társaság küldötteit.

— Az ENSZ-ben további új, jelentős munkakörökre nyílik meg előttünk az ajtó. Minden nemzetközi fórumon következetesen, megalkuvás nélkül képviseljük a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság ügyeit, s az ENSZ-beli jogai helyreállítása érdekében síkraszállunk a Kínai Népköz! apaságért is. Hazánk képviselői tevékenyen vesznek részt olyan nemzetközi

bizottságokban, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezetének pénzügyi és politikai válsága megoldásáért, az európai gazdasági együttműködésért, a dél-afrikai faji megkülönböztető politika felszámolásáért, a gyarmati rendszer utolsó maradványainak kiküszöböléséért, az új jellegű fegyverkezési verseny kialakulásának

megakadályozásáért, a világűr békés felhasználásáért küzdenek. Budapesten tartotta ebben az évben végrehajtó tanácsi ülését az UNESCO, a világ legnagyobb hatású és tekintélyű nemzetközi kulturális szervezete.

— Magyarországot történelme során soha nem vette körül világszerte elismerőbb megbecsülés és tisztelettudóbb szimpátia, mint éppen most.

— Nemzetközi hatékonyságunk megnövekedésének egyik döntő magyarázata itthon van. Mint érzékeny szeizmográfok, más országok hozzánk való viszonyán, itthoni életünk minden lényegesebb megrezdülé- se állandóan érezteti hatását. A Magyar Szocialista Munkáspárt újjászervezése és a forradalmi munkás-paraszt kormány tevékenységének kibontakozása után, a gazdasági, politikai és kulturális élet valóban szocialista fejlődése olyan tiszteletet ébresztett hazánk iránt, hogy barátainkban mélyült az egyébként is meglevő szeretet irántunk, mások pedig megtanulták, hogy komolyan kell számolni velünk. A szocialista társadalom alapjai lerakásának befejezésével egyidőben indult el nemzetközi kapcsolataink terén az a folyamat, amelyben a vezető

NATO-hatálmak is sorra ajánlották fel, hogy^, diplomáciai kapcsolataikat követi szintről nagyköveti szintre kívánják emelni. Ez a folyamat most

fejeződött be, amikor az Amerikai Egyesült Államokkal is megállapodtunk diplomáciai képviseleteink nagykövetségi szintre való emelésében.

Eredményeink összefüggenek a szocialista világrendszer erősödésével

— Nemzetközi helyzetünk javulásának másik döntő magyarázata a szocialista világrendszer fejlődésében, a Szovjetunióhoz s a többi testvéri szocialista országhoz fűződő szoros kapcsolatunkban, a velük való baráti együttműködésben van. Azt a felemelkedő utat, amelyen Magyarország az elmúlt tíz esztendő nemzetközi eseményei között végigment — belső eredményeink mellett — a szocialista világrendszer nemzetközi hatásainak köszönhetjük.

— A jelenlegi bonyolult nemzetközi viszonyok között sajátságos módon növekszik a Szovjetunió és általában a szocialista világrendszer nemzetközi tekintélye. Az az erő, következetesség, körültekintés és felelősségtudat, amellyel

elsősorban a Szovjetunió támogatja a vietnami nép védelmi harcát az agresszió ellen, s egyúttal az egész világot védi az imperialista felelőtlenség ellen, amely a vietnami agresszió révén termonukleáris katasztrófába tudná sodorni a világot, megnövelte a népek és kormányok tiszteletét a szocialista világrendszer, ennek keretében elsősorban a Szovjetunió iránt. Soha nem volt a világtörténelemben olyan főváros, mint ma Moszkva, ahová az egész földkerekségről olyan bizalommal és olyan szakadatlan sorban járnak államfők, kormányfők, hivatalos és félhivatalos delegációk tanácskozásra, tervek kialakítására a legfontosabb mai nemzetközi kérdések megoldása érdekében.

A „harmadik világ“ sorsának alakulása hatással van az egész földkerekségre

— Lényegében új erőként megjelent a nemzetközi élet porondján a „harmadik világ”. A gyarmati sorból felszabadult országok népei — éppen a nemzetközi erőviszonyok megváltozása következtében — általában tudják, hogy a gyarmati uralom régi formái nem térhetnek vissza, ezért könnyen engedik szabadjára belső ellentmondásaikat, a neokolonista támadások azonban felszítják és helyenként szörnyű tragédiák forrásává teszik ezeket a belső ellentéteket. Ez a háttere India,

Pakisztán, Guinea, Ghana konfliktusának, ellentétének, sőt, sok tekintetben az indonéziai népirtásnak is.

— Az afrikai országok nemrégen tartották Addisz Abe- bában csúcskonferenciájukat.

Önmagában az a körülmény, hogy a jelenlegi nagymértékű támadások és felszított ellentétek ellenére meg tudták tartani a találkozót, az antiimpe- rialista és antikolonialista erők aktivizálódását jelenti.

— Az emberiség nagyobbik hányada gyarmati sorból felszabadult országokban él. Sorsuk alakulása az egész földkerekséget befolyásolja. Ha társadalmi viszonyaik rendezése, gazdasági problémáik megoldása, az emberi életlehetőségek biztosítása nem sikerül országaikban, válságaik az egész világ sorsát súlyosan érinthetik.

— Érdemes most különleges figyelmet fordítani a latinamerikai országok politikai fejlődésére, ahol a szocialista Kuba jelenléte parancsoló szükségszerűséggé tette a különböző társadalmi rendszerű

vetlen problémáik megoldásában; Közép-Európában sajátságos lehetőségeket nyújt Csehszlovákia, Jugoszláviai Magyarország és Ausztria együttműködése; a Duna-völgye a Német Szövetségi Köztársaságtól, a Szovjetunióig, a különböző rendszerű országok újfajta együttműködését teheti lehetővé többféle formában, így az éppen Budapesten székelő Duma-bizottságban is.

A magyar külpolitika célja: egyesíteni minden erőt a háború veszélyének elhárítására

— Ebben a fokozatosságban az egyik döntő jelentőségű lépés a két Németországgal szomszédos nyu, ti ó keleti országok népeme-. egyetértése a német időre vonatkozóan. A k t Németország szomszéda ,i.- hez sok közvetlen

relmes eszmecserét k lalniok. Ha a Német ségi Köztársaság ,.

kormányai nem a Né et mokratikus Köztársasc Sára akarnak majd latokat keresni a kel pai országokkal, mc hatékonyan segíthetik európai biztonság fe vezető út egyengetését.

— A mai nemzetke szonyok között is i ; ; : a kommunista és r ' r ; pártok 1960. évi n közös nyilatkozatának t.'lhí vása: Minden demo

erő fő feladata: küz i: e - a termonukleáris háborí szélyének elhárításáé ! id politikánkban nagy n ;.n - közi összefogásokat Ve,

hullámzó veszélyek kü ,;r. ezt a feladatot szólj m. .

— A Központi 1 zot jelentése helyesen je

mai nemzetközi esen ry: et világosan jelöli ki e külpolitikai feladati Külügyminisztérium ár . ói külképviseleteink ve: cői és tagjai, sok erőt lapn.űt munkájukhoz abból lomból, amelyben K

ponti Bizottság be' . ct részesít. Megköszönv bizalmat, ígérhetem a k resszusnak, hogy né ).■ saságunk külügyi szí nak tagjai, párttagok tonkívüliek, hűségese il í helyt a kongresszusi tatások alapján net felelősségünk és név : dekeink szolgálatáb mondotta befejezésül János.

A szocialista tábor legyen egyse

Pák Szón Csői, a Koreai Munkapárt Politi Bizottságának tagja

országok békés egymás mellett élése külpolitikai elvének alkalmazására irányuló törekvéseket.

A nemzetközi élet világproblémája a béke megóvása

— A nyugati kapitalista országok egymáshoz való viszonya is bonyolulttá vált. A szocialista világrendszer kialakulásával, főként fejlődésének új szakaszába lépésével, a gyarmati rendszer felszámolásával olyan lazulási folyamat kezdődött el az imperialista hatalmak szövetségi rendszerében, amely már nemcsak az imperialista hatalmak ellentéteinek a növekedését, hanem hatalmi rendszerük felbomlási folyamatát is jelenti.

— A nemzetközi viszonyoknak ez az új kedvező változása lehetőségeket nyit új kezdeményezésekre a háborús veszélyek csökkentése, a békés egymás mellett élés megerősítése érdekében.

— A Varsói Szerződés tagállamai bukaresti értekezletükön közös állásfoglalásban új javaslatokkal fordultak felelős kis- és nagyhatalmakhoz.

— A javaslatok közül a legPéter János nagy tapssal fogadott felszólalása után Pák Szón Csői, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának tagja tolmácsolta pártjának testvéri üdvözletét, majd hangoztatta:

— A jelenleg kialakult helyzet megköveteli, hogy az egész világ antiimperialista erői egységbe tömörüljenek és még nagyobb erővel harcoljanak az imperializmus, különösen az amerikai imperializmus ellen. Valamennyi kommunista és munkáspártnak még keményebb és még követke: álláspontot kell elfogl amerikai impéria szemben. Épp úgy, múltban, pártunk tov állhatatosan harcol a i rializmus ellen, a béke, zeti függetlenség és a s mus ügyének diadal igyekszik előmozdítan cialista tábor egység nemzetközi kommunis galom összeforrottsc marxizmus—leninizmu proletár nemzetközisé ján.

A kubai dolgozók üdvözlete

J. C. Aguilera, a Kubai KP Központi Bizottságának tagja

Julio Camacho Aguilera, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, pártja nevében üdvözölte a kongresszust, majd szólt az Egyesült Államok vietnami agressziójáról, Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kubai nép bizonyos abban: a vietnami nép , kiűzi hazájuk földjéről és légiteréből a gyűlölt betolakó- dókat. Hangsúlyozta, Kuba úgy véli, hogy Vietnam megsegítése olyan elvi kérdés,

amellyel halad éktalar lalkozniok kell a vili munista pártjainak radalmi mozgalmainak Ezután a kubai fon eredményeiről beszélt, kapcsolatban hangsúlj latin-amerikai tömege ismerték az imperial nes harc szükségességé radalmi tevékenysége nek ki a reakció heves fenzívájával szemben.

ícjw;of(Folytatás a 4. oldalon)

közvéleményt, az európai kormányokat is leginkább foglalkoztatja, az európai béke és biztonság rendszerének előkészítésére, az európai biztonsági konferencia összehívására vonatkozó javaslat.

— Most, amikor az Egyesült Államok vietnami' agressziója új veszélyeket növel az egész világ felett, az Európában leselkedő veszélyekről nemcsak megfeledkeznünk nem szabad, hanem éppen felszámolásukra kell törekednünk. A Közép- Európában élő népeik közvetlen problémája, s egyúttal a nemzetközi élet világproblémája, az európai béke és biztonság rendszerének létrehozása.

— A közvetlenül szomszédos országok együttműködésének fokozódásával, mozaikszerűen, a feszültségeket okozó kérdések fokozatos megválaszolásával tevődik majd össze az össz-európai biztonsági rendszer. Fokozatosan csoportos együttműködések alakulhatnak majd ki, s ezekből organikusan szerveződnek tovább a különböző rendszerű európai országok biztonságának egész rendszere: a Balkánon Románia, Bulgária, Jugoszlávia, Albánia, Görögország és Törökország együttműködése köz-