Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-09 / 264. szám

Lábujjhegyre nyújtózkodva olvastam a minap a Kossuth Étterem étlapját, amely a he­lyiség ablakában kínálta az ínyenc falatokat. Gombaleves — olvasom, a készételek sorá­ban pedig: gomba tojással. — Már egy hete árusítjuk — mondja a Vörös Csillag Tsz piactéri pavilonjában az eláru­sító. — Tíz napja érkezett az első küldemény. Először csak egy kosárkával, de most már naponta átlagosan tíz ki­lót kapunk és ez a mennyiség napról napra nő. — A múlt ősszel kezdtük meg kísérletképpen a gomba­termesztést — mondotta Pla- vetz József, a primőrkertészet nyugdíjas főkertésze. — A kí­sérlet eredetileg azt a célt szolgálta, hogy valamilyen módon hasznosítsuk a kerté­szet négy üvegházát a téli hó­napokban, amikor egyébként üresen állnának. Kétszáz- negyven négyzetméteren folyt a termelés, jó eredménnyel. Emellett pedig egy másik fon­tos célt valósítottunk meg: bevezettük a gombatermelés titkaiba a kertészet két me­zőgazdasági tanulóját: Molnár Károlyt és Bánszki Dezsőt. Molnár Karcsi közben fel­szabadult, ma már szakmun­kás. Beszéljen a továbbiak­ról velük, hiszen én már nyu­galomban vagyok! — Az igaz, hogy Józsi bá­csi nyugdíjas! — mondotta Molnár Károly, — de az is igaz, hogy jóformán a nap minden órájában itt van a te­lepen! Segít, irányít. Ha le­telik a munkaidőnk, szívesen vigyáz még a fűtésre is. — Tavaly két és fél mázsa gombát szállítottunk az el­„Gombakertészet” a tsz-ben Tomcsányi Sándor felvétele Kenyérkérdés általában két-háromnapos ke­nyeret tudunk kiadni. — Hogyan lehetne ezen se­gíteni? — Nagyon könnyen! Reggel fél hatkor már itt vagyunk a boltban. A sütőipar gépkocsi­ja nyugodtan szállíthatna ne­künk fél hétkor is, hiszen a városban üzemelő boltok ál­talában hét órakor nyitnak. Egyedül a „nagy népbolt” kezdi a munkát reggel hat órakor, de addigra a gépkocsi könnyen lebonyolíthatná a mi szállításunkat!-ssi PEST HEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 262. SZÁM 1966. NOVEMBER 9., SZERDA Újabb vállalások a KGV-ben a pártkongresszus tiszteletére — mondta a napló vezető­je. — Mikor legutóbb a ter­melési tanácskozáson is­mertették a IV. negyed­éves tervet és az éves terv állását, akkor szü­letett meg az ötletünk: tényleg, ha kicsit igyek­szünk, meg lehetne a terv­időszakot rövidíteni. És mi sem aktuálisabb lehetőség erre, mint a kongresszusi verseny. — A munka természete miatt az egész brigád egy­másra van utalva: mind a 29 ember. Úgy szerveztük, hogy kéz alá dolgozunk, mintha futószalagon végeznénk a tennivalókat. De nálunk nem az első munkaütemet vég­zők siettetik a többieket, ha­nem a munkáink befejezői jelentkeznek gyakran a to­vábbi munkáért. A vállalá­sunk most az volt, hogy tervünkön felül 15 da­rab húsfőző kocsit gyár­tunk. Ez azt jelenti, hogy vállalt munkánk gyor­sulásával gépenként száz­száz órát, vagyis 1500 munkaórát tudunk meg­takarítani — A vállalat valamennyi szocialista brigádja pótválla­lásokat tett a kongresszusi venseny tiszteletére. Érde­mes megnézni ezeket az íve­ket — mutatja a géppel írt sorokat a KGV párttit­kára. — A monori egysé­günkben dolgozók is épp úgy vállalást tettek, mint az itteniek. A pótvállalások mozgalmának beindítása tu­lajdonképpen az egyik bri­gádunk érdeme — a Har­cos brigádé. Milyen „versenylavinát” indítottak él Harcosék? Nem nehéz rájönni, ha az ember a kezébe veheti a papírokat, amelyeken a brigádok tagjai sajátkezű aláírásaikkal iga­zolták, hogy még egy lépést tesznek előre a kongresszusi versenyben, a vállalat éves terve sikeréért. | Fiatal, kék overallos fiú a Harcos brigád naplójá­nak vezetője. A csarnok­ban szikrát hány a he­gesztő ívfénye, csattog a fémen a szerszám, de benn a kis irodahelyiségben azért megértik az emberek egymás szavát. — Valahogy egészen ma­gától jött ez az elhatározás Fogyatkozik már a táplálék az albertirsai legelőkön. A Szabadság Termelőszövetkezet csordája déltájban már igencsak az istállók felé tekinget, ahol a száraz, egyre kevesebb fűre jó abrakot remélhet. Barad Pali bácsi­nak igencsak szaporáznia kell a lépteit, ha a csorda nyo­mából hazafelé igyekezve nem akar nagyon lemaradni. (Foto: Jakab Z.) m­— Miért jön vért adni? — lepem meg a kérdéssel az egyik férfit, aki a kapun igyek­szik befelé. — Miért... miért... — mél­tatlankodik kicsit szemrehá­nyóan. — Mert kötelességem­nek érzem. Most adok má­sodszor, de ahányszor csak lesz ezután térítésmentes, min­dig jövök. Tudja, mikor ta­valy a feleségem gyomrát műtötték, több mint két liter vért kapott. Fiatal lány igyekszik kifelé. Vékony, mint a ' cérnaszál. Zsebrevágott kezével szorítja magára a kabátját Látom, úgy ég a tekintete, mint azé, aki sírni készül. — Csak nincs valami baj? Rosszul van? — Á, dehogy... csak ... csak elküLdtek. Nem felelt meg a súlyom, hiába mondtam, hogy erős vagyok, sportolok is. Hogy meg se kottyan az a kis... de elküldték. Mondták, ^ hogy majd legközelebb, ha § addig „felszedek” vagy négy ^ kilót. § A művelődési otthon termé- ^ ben, ahol nem is olyan régen ^a bélyegkiállítás és a ceglédi ^ festőművészek képeinek tár- S latát látogathatták az embe- írek, most fehér huzatú heve- Prők, köpenyes, maszkos vér­padok és kórházi alkalmazottak Psürögnek. És telnek a kis pa­lackok, telnek a palackokat § szállító rekeszek. A Vízügyi ^ Igazgatóság dolgozói érkeznek, ^ a járási tanács dolgozói, em- i berek az Élel miszer Kiskeres- ^ kedelmi Vállalattól. ^ Az egészségügyi dolgozók, ^orvosok, ápolónők már az el­ások közt érkeztek. Igyekezniük p kellett, hiszen a véradás után p a betegek várták őket. Ezen a $ napon hivatásuk mellett em­berségükkel is az élet szolgá­latába álltak. Még nem volt ^ vége a véradónapnak, de már száznál is több palack sora- •} kozott telten a vérellátó al- központban. ^ — És száznál is több ember % kabátján díszelgett estefelé a p kis, fehér jelvény, mely iga- pzolta lelkiismeretes tettüket: $ azt, hogy beléptek az élet- $ mentők, a véradók sorába. — ennyivel hamarabb vég­zünk a húsfőzők elkészíté­sével. De ez a sietség nem megy munkánk rovására. A brigád nevében büszkén ál­líthatom, hogy mióta Har­cos brigád, a nevünk, és a szocialista címet is elnyer­tük, még nem kaptunk vissza selejtes munkát! A minőség és a mennyiség ná­lunk szorosan összefügg. He­tenként tartunk megbeszé­lést,1 hogy mit hogyan vé­geztünk és hogyan halad­hatunk ennek alapján tovább. — Persze, azért anyagi ré­sze is van a munkánknak, említi meg végül Dobos István, a brigádnapló veze­tője. — A IV. negyedévi terv felett végzett munkáért a KGV 10 ezer forint ju­talmat ad annak az üzem­résznek, amelyik a legjobb munkát végezte és ahol az emberek munkához való hozzáállása is ■ megfelelő volt... De a pénz mellett nekünk a vállalati szinten szerzett becsület is sokat ér. Mi azért dolgozunk lel­kesen, kitartóan, hogy ha már versenyre hívtuk vala­mennyi brigádot, ne marad­junk hátul — pontnak, a verseny végére! , . (—es) Teljesítette tértiét a Nagyköröst Konzervgyár A kongresszusi verseny ke­retében a Pest megyei párt­értekezlet első napjára, no­vember 3-án reggel 6 órára teljesítette idei tervét a kon­zervgyár. Mestervizsga előtt: tanfolyam A KIOSZ ceglédi járási szer­vezete azok számára, akik mestervizsgát akarnák tenni, előkészítő tanfolyamot indít. A tanfolyam hallgatói 36 alka­lommal hallhatnak továbbkép­ző előadásokat, melyek a mes­tervizsgára való felkészülésü­ket segítik. A tanfolyamra november 15-ig fogad el jelentkezést a KIOSZ irodája, a Kossuth Mű­velődési Ház épületében. Ünnepségek, kitüntetések a ceglédi üzemekben, iskolákban A járási tanács dolgozói szombaton délben emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évfordulójá­ról. A megemlékezést Erdélyi Gábor vb-elnökhelyettes tar­totta. Nyolcvan dolgozó pénz­jutalomban részesült. Dr. Va- szary István jogügyi előadó „Kiváló dolgozó” kitüntetés tulajdonosa lett. Este hangula­tos klubesten vettek részt a dolgozók. ★ Bensőséges ünnepség zajlott le szombaton délben a Széche­nyi téri általános iskolában: a 4457. sz. Dózsa György úttörő- csapat az ünnepi megemléke­zésen avatta tiszteletbeli úttö­rővé Horváth Józsefet, a Bá­torság Érdeméremmel kitünte­tett gyógyszerészt. Színvonalas műsor, szovjet tisztek jelen­léte és felszólalása emelte a csapatgyűlés hangulatát. (—gi) kötött ki 0:1. A ceglédi veze­tés után Szolnok erősített, de a jól záró ceglédi védelem mindent hárított. Több veszé­lyes támadást indítottak és Pintér a balösszekötő helyéről nagyerejű lövést adott le — 0:2. A második félidőben Szol­nok nagy lendülettel kezd. Tóth gyengén ad haza és a ki­futó Kovács mellett a szolno­kiak begurítják a labdát 1:2. Fergeteges támadások mind­két oldalon. Cegléd kerül jobb helyzetbe és Kökény a szolno­ki kapu előtt nyesett labdát ad be, Csurgai kiemelkedik a bolyból és befejeli a harmadik gólt. A ceglédi fiúkra meg- nyugtatólag hat a gól, szebben játszanak, de nem vonulnak védelembe — továbbra is tá­madnak. Érzik, hogy uralják a játékot és a mezőnyt. Szép baloldali támadást vezetünk, Markó kapja a labdát és ne­héz szögből a kifutó szolnoki kapus mellett védhetetlenül gólt lő. Beállítja a végered­ményt 1:4 Cegléd javára. A ceglédiek közül Oláh, Csontos, Kökény és Pintér volt a leg­jobb. — sz — Labdarúgás, területi bajnokság Ceglédi Építők — Ceglédberceli Vasutas SC 0:2 árusítóhelyre — említette Bánszki Dezső. — Nagyon ka­pós volt Még a pestiek is szí­vesen vásárolták. — Kétszázötven mázsa is­tállótrágyát terítettünk el a négy üvegházban, a termőta­lajhoz. Az idén is a Gombater­meltető Vállalattól kaptuk a gombakultúrákat, amiket szep­tember első felében helyez­tünk el a gondosan előkészí­tett földben. — Tíz nap óta kapható Ceg­léden a friss szedésű sampinyon gomba. örömmel halljuk, hogy a legjobb vásárlók a vendéglátóipar és az üzemi konyhák. — És meddig tart a gomba­szezon? — Január közepéig. Utána ismét átadjuk az üvegházakat a primőrök termelésének — lép közelebb Bánszki Dezső. — December végén már vet­jük a paprikát, januárban a salátát és a korai paradicso­mot. Január végén már ezek­kel népesítjük be az üveghá­zakat. — Tessék megnézni a gom­báinkat, invitálnak a fiúk. Molnár Karcsi kezében vil­lan a zseblámpa. Indulunk. — Nincs villanyvilágítás az üvegházakban ? — Dehogy nincsen, de így érdekesebb! Zseblámpáik fénye másfél méteres kört világít meg. A sötétben gyönyörűen fehérle­nek a gombafejek. Kisebbek, nagyobbak. Mint a mesebeli tallérok a holdfényes homok­ban. v Igaza van Bánszki Dezső­nek. Igazi látványosság! (rossi) Nem tallérok: gombafejek! Átvették a stafétabotot a fiatalok a termesztésben Cegléd bércéi részére sors­döntő mérkőzés volt. A máso­dik hely tartása volt fontos, de ez nem sikerült nekik, mert a Ceglédi Honvéd Pilisen l:0-ra győzött! A mély talajon a Ceglédi Építők nem tudtak ki­bontakozni, jobban kedvezett a bercelieknek. Jellemző volt, hogy mindkét csapat sok biz­tosnak látszó gólhelyzetet ha­gyott ki — különösen az Épí­tők. Az igen sportszerű talál­kozót a berceliek megérdemel­ten nyerték. Gól: Pün' ösd, Szekeres. Jó: Mezei (a mezőny legjobbja), Petró, Várhelyi, illetve Gyeni- zse, Nagy. EGYÉB EREDMÉNYEK: Ceglédi Építők ifi—Cegléd­berceli ifi 5:3 Teke: NB II. Budapesti Spartacus—Ceglédi Építők 3:5 Ceglédi MEDOSZ—Eger 2:6 Kézilabda: Magyar Népköz- társasági Kupa: Gödöllő— Ceglédi Építők 20:16. A ceglédi városi kézilabda szakszervezeti bajnokság btrfe- jeződött. 1. Tanácsi Építő Vál­lalat, 2. KGV. 3. ÉVIG. —sz— Kendős, sietős asszonyka nyitja félénken az ajtót a Kossuth Művelődési Ház ud­vari szobájában. — Ha most sorra tudnának venni, hamar végeznénk? Üzemi konyhán dolgozom, és tizenegyre oda kellene ér­nem ... Mosolyogva bólint a fehér köpenyes asszony az érkeze kérdésére, s máris veszi elő a kitöltésre váró kartont. Hogy hányadikat ezen a napon? — Még nem számolták. Majd csak este dől el, hogy milyen eredménnyel fejeződik be a ceglédiek térítésmentes vér­adónapja. Egymás után adják kézről kézre az emberek a kilincset Van, aki a munkaidejét meg­szakítva „csak épp átugrik véradásra”, hogy hamar vé­gezzen — s utána folytassa a napi munkáját természetesen, magától értetődően. Kis jelvény a kabátok gallérján Lezajlott a térítésmentes véradónap Értem a végtelenségig óva­tos ember figyelmeztetését: a friss kenyér fogyasztása hely­telen dolog. Különböző pana­szokat okozhat és feleslegesen megterheli az ember gyom­rát ügy ám — de amikor olyan ízes csemege a libazsírral megkenegetett sercli! Mi, városon lakók nemcsak tudjuk, hanem élünk is vele. És évszázados következetes­séggel kérünk friss kenyeret a boltban. A Cifrakerti Állami Gazda­ság területén működő boltban ilyen kéréssel hasztalanul zaklatnák a vásárlók Józsefi Sándor boltvezetőt. Itt szinte \ ismeretlen fogalom a friss | kenyér és az a négyszáz csa-1 Iád, amely bolti kenyeret fo-; gyászt, szinte csak „tévedés-! bői” kaphatna frissen sült ke- j nyeret: akkor, ha a sütőipari egyszer az életben tévedésből | a reggeli órákban szállítaná ki | a kenyeret... Szinte hallom a gyár veze-1 tőinek alapos indokolását:! „Kérem, nekünk szerződéses | kötelezettségünk az, hogy | minden másnap tizenegy őrá-1 ra szállítsuk ki a kenyeret.” | — Igaz! — mondotta a bolt; vezetője. — De a délután két | óra az nem tizenegy! A bolt | reggel hat órától tart nyitva. | Érthető, hiszen korán kelő, ^ munkába induló embereket j szolgálunk ki. Fél kettőig tar- { tunk nyitva. Szombaton pedig! tizenkettőig. A kenyér követ-1 keretesen egy-két óra táján \ érkezik meg, de gyakran meg- | esik, hogy a zárás utáni órák-1 ban is kell várakozni a ke- < nyér átvételére. « — A vásárlók sohasem kap-1 hatnak friss kenyeret, sőt a; kétnaponkénti szállítás miatt*

Next

/
Oldalképek
Tartalom