Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-06 / 263. szám

10 rear MEG Hl yífrfaP 1966. NOVEMBER 6., VASÄRNAP Heti jogi tanácsaink A fizetett szabadságról... 4 háztartási alkalmazott táppénzéről... A jubileumról... és a különélést' díjról... Tényleges katonai szolgálat után jár-e fi­zetett szabadság? G. J. ceglédberceli lakos sza­badságügyben tett fel több kérdést. írja, hogy 1949 júliusában kezdett dolgozni a Hídépítő Vállalatnál, ahonnan 1951 no­vemberében bevonult tényle­ges katonai szolgálatra. 1953 november 2-án szerelt le. (Nem írja, hogy ugyanoda ment-e vissza dolgozni.) Csa­ládi körülményei miatt, 1953 december 28-án a Kőbányai Sör- és Malátagyárban helyez­kedett el, ahonnan áthelye­zéssel került a Gyümölcsszesz­ipari Vállalathoz. Ezt a mun­kahelyét 1957 augusztusában felmondta, és visszament a sörgyárba, még ugyanabban a hónapban. Azóta ott dolgozik, mint rütő. Olvasónk azt kérdezi, hány nap fizetett szabadság jár ré­szére, a tényleges katonai szolgálat beleszámít-e a fize­tett szabadságba, s a nyere­ségrészesedésnél beszámítan­dó-e a katonaságnál, vagy a régi munkahelyen eltöltött idő. A sor (régebben első, tényle­ges) katonai szolgálattal kap­csolatos rendelkezések ki­mondják, hogy a munkavi­szony folyamatossága nem sza­kad meg, ha a katonai szol­gálatból leszerelve a dolgozó előző munkáltatójához vissza­tér és ott munkába áll, még akkor sem, ha a katonai szol­gálatra történt bevonuláskor a munkáltató megszüntette a dolgozó munkaviszonyát. Ha a dolgozó leszerelés után nem tér vissza munkahelyére, amint olvasónk leveléből is ez állapítható meg, altkor úgy kell tekinteni, hogy munkavi­szonya megszakadt. Levele alapján a szabadság szem­pontjából csak 1953. december 28-tól számítható a szolgálati ideje, ha 1957 augusztusában hozzájárulással szűnt meg a munkaviszonya és feltéve, hogy 30 napon belül elhelyez­kedett. Tehát ha leszereléskor régi munkahelyére tért visz- sza, akkor hét nap, ellenkező esetben pedig hat nap pót- szabadság illeti meg. A nyereségrészesedéssel kapcsolatos kérdésére közöl­jük, hogy a SZOT irányelvei szerint, akit a nyereségrésze­sedés szempontjából számítás­ba vett év közben fegyveres testülethez tényleges szolgá­latra behívnak, illetve onnan leszerelnek, részleges nyere­ségrészesedés illeti meg. Mennyi táppénz illeti meg a háztartási alkal­mazottat? Nem véletlen, hogy az utób­bi időben olyan sok szó esik a lapok hasábjain csakúgy, mint a legkülönbözőbb szintű ta­nácskozásokon a népművelés­ről. Szocialista fejlődésünk je­lenlegi szakaszában érthető módon megnőtt a jelentősége az emberek művelődését se­gítő, szocialista gondolkodás- módját és magatartását for­máló népművelési tevékeny­ségnek. Fontos társadalmi, ideológiai tényező, eszköz az emberek világnézetének, er­kölcsének, ízlésének alakítá­sára. Ügy is mondhatnánk: az ember megjavításáért, az em­ber jobb jövőjéért folyta­tott harc egyik fegyvere. m A népművelés a második ötéves terv időszakában a megváltozott táreadalmi kö­vetelményeknek megfelelően mind szemléletében, tartalmá­ban, mind módszereiben kor- szerűsködött, tevékenysége szélesedett, személyi és tárgyi feltételei javultak. Sok új, mai igényekből fakadó népmű­velési forma vált közkedveltté ez idő alatt. A követelmények­nek megfelelően megváltozott a művelődési otthonok társa­dalmi szerepe és a művelődés­ügy egészében elfoglalt helye, sokrétűbbé vált tartalmi és Sizervező munkájuk. Ennek következtében hatókörük is szélesedett, míg öt esztendővel ezelőtt egymillió-hatszázezer ember látogatta a megye mű­velődési otthonait, addig a lá­togatók száma az elmúlt esz­tendőben már meghaladta a kétmillió-négyszázezret. Az elmúlt öt esztendő fejlő­dése vitathatatlanul számot­tevő, , mégsem adhat okot az elégedettségre. Hiába dicsek­vésre méltó az évi kétmillió- négyszázezer látogató, a fel­mérések szerint a művelődési házak hatóköre a megye lakos­ságának mindössze húsz szá­zalékára terjed ki! Továbbá: a marxista világnézet terjesz­tésére irányuló törekvés nem hatja még át kellőképpen a népművelési tevékenység egé­szét. A világnézeti-politikai nevelőmunka gyakran túlzot­tan elvont. Nagyon jelentős ré­tegek — elsősorban falun — még mindig kimaradnak a népművelés befolyása alóL Mindez szükségszerűen meg­követeli, hogy a hagyományos, bevált népművelési formák mellett a korábbiaknál átfo­góbb, új módszerek kerülje­nek bevezetésre. ÜP A társadalmi tudat szocia­lista fejlesztésére irányuló tö­rekvés a népművelés vala­mennyi célkitűzését kell hogy jellmezze. Az elkövetkező években többet kell foglal­koznunk a tömegek világné­ténye sem lehet visszatartó ok. Például egy ateista vagy filozófiai előadássorozat meg­rendezését attól függővé ten­ni, hogy az behozza-e a ráfor­dított költségeket vagy sem, teljesen elhibázott dolog. Mégis nemegyszer találkozha­tunk ma is ilyen kérdésfelte­véssel. Vagy: azt vitatni, ér- demes-e ankétot rendezni a Húsz óra, a Hideg napok vagy Az elnök című filmekből. Az sem lehet vitás, hogy például termelőszövetkezeti klubot kí­vánnak létrehozni, valóravál- tását teljes erővel támogatni kell. összegezve: azokra a rendezvényekre és kulturáló­dási lehetőségekre, amelyek elsődlegesen segítik az embe­rek szocialista nevelését, fel­tétlenül szükség van. A második csoportba azok a rendezvények tartozhatnak, amelyek közvetve segítik az emberek erkölcsének, ízlésé­nek, magatartásának alakítá­sát, műveltségi színvonalának emelésit. Az egészségügyi elő­adásoktól a klasszikus művek bemutatásán keresztül a kü­lönböző szakkörök működésé­nek biztosításáig — szükség van rá. A harmadik csoportba azo­kat a kulturális, szórakoztató rendezvényeket sorolhatnánk, amelyek ugyan nem károsak, de nincs is feltétlenül szükség rájuk. Példák tükrében: ha az Állami Déryné Színház Othel­lo előadására nem tudnak el­adni minden jegyet egy mű­velődési házban, az előadás megrendezése az esetleges rá­fizetés ellenére is szükséges. De ha nem rentábilis a mű­velődési ház szempontjából ugyanennek a színháznak a Kracska purka című produk­ciója, nincs szükség a bemu­tatására. o A harmadik ötéves terv nagy feladatokat ró a műve­lődésügy dolgozóira. Ahhoz, hogy a megnövekedett köve­telményeknek eleget tudjanak tenni, jobban kell ösztönözni, aktívabban szervezni, erőtel­jesebben bátorítani és védel­mezni a népművelés szocialis­ta tendenciáit, kommunista kezdeményezéseit És nem utolsósorban: az erkölcsi meg­becsülésen túl megfelelő anyagi fedezetet is biztosítani kell valóra váltásukhoz. P. P. Hétszázezer fiatal él a falvakban A falvak fiataljainak hely­zetével, élet- és munkakörül­ményeivel és KlSZ-szerveze- teinek tevékenységével foglal­kozik majd a közeljövőben a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottsága. A tanácskozás előkészületei köz­ben megállapították, hogy je­lenleg mintegy 700 ezer fiatal él a falvakban. Közülük több mint 300 ezren a mezőgazda­ságban dolgoznak. A többiek diákok, ifjúmunkások, értelmi­ségiek, akik már a városok­ban tanulnak, illetve gyakorol­ják hivatásukat, de még nem szakadtak el a községektől* családjuktól. Egy 238 községre terjedő felmérés adataiból pél­dául kiderült, hogy a falun élő 14—30 évesek 27,6 százalé­ka ifjúmunkás, 16 százaléka középiskolás, 4 százaléka ér­telmiségi, s 37 százaléka „két- laki”, aki naponta, vagy he­tente ingázik. A mezőgazdaságban dolgozó 300 ezer fiatal közül évente több mint 100 ezren vesznek részt a'z ifjúsági szövetség termelési mozgalmaiban. Az idén már elérte az ezret azok­nak a falusi ifjúsági brigádok­nak a száma, amelyek a kitün­tető szocialista cím elnyeré­séért fáradoznak. S ez a fiatal tsz-tagok munkacsoportjainak egy harmada. Figyelemre méltó, hogy az utóbbi időben csökkent a fal­vakból felvándorló fiatalok száma. Az elmúlt öt évben csaknem 180 ezer harminc éven aluli vállalt munkát a mezőgazdaságban, jelentős ré­szük azonban nem találta meg helyét a termelőszövetkezetek­ben, az állami gazdaságokban, és más területre szegődött el. Ez arra inti az illetékes szer­veket, hogy még nagyobb gon­dot kell fordítani a falusi if­júság élet- és munkakörülmé­nyeinek javítására. Tsz-statisztika A termelőszövetkezetek 1967- re összesen 4300 millió fo­rint értékű beruházást irá­nyoztak elő, ebből mintegy kétmilliárd forint jut épít­kezésekre. 61 helyen építenek gyü­mölcstároló helyiséget, 141 helyen permetlétornyot. A növekvő traktor- és gépál­lomány tárolását 475 új gép­szín szolgálja. Az állattenyésztési ágaza-? tok közül a legtöbb beruhá­zás a szarvasmarhatartás­nak jut. Az ideivel azonos számú, 30 ezer tehénférőhely épül. N. J.-né abonyi olvasónk ír- ^ ja, hogy Cegléden két család- 1 nál háztartási alkalmazottként szerepel. Azt kérdezi, mikor t kötelesek bejelenteni őt társa- $ dalombiztosításhoz a munkái- $ tatók? Bejelentési kötelezettség alá ^ esik az a háztartási alkalma- ^ zott, aki ugyanannál a mun- 5. káltatónál legalább heti 30 órán át dolgozott, és munka- í. viszonya legalább 30 napon ál: fennállott. Tehát ugyanannál $ a munkáltatónál kell megkn- ^ ni a szükséges szolgálati idő- ^ nek. Az nem elegendő, ha ^ csak a nagytakarítások idején, ^ kéthetenként haladja meg ^ munkaideje a 30 órát. i A biztosított háztartási al- ^ kalmazottat betegsége esetén ^ ingyenes betegellátás, kórházi ^ kezelés és tápp 'nz is megille- $ ti. A táppénz összege napi ^ 20 forint. Annak a háztartási 5 alkalmazottnak a táppénze. ^ aki bentlakó, és betegsége ese- J tén munkáltatójától ellátást t ,kap, annak táppénze napi 101 forint. ^ Amennyiben olvasónk tehát t; egyik munkáltatónál heti 30 ^ órát meghaladóan dolgozik, i; joggal követelheti a társadal- ^ mi szervekhez való biztosítási ^ bejelentését. ÖREG-E A BELVÁROS ? TISZTÁBBAK LETTEK A MONORI PADLÁSOK. A HELYBELI KISISKOLÁSOK A MINAP — HOGY SZÜNETET KAPTAK — NAGYSZABÄSÜ „RAZZIÁT” TARTOT­TAK A KAMRÁKBAN, FÉSZEREKBEN, PADLÁSOKON. MINT A FELVÉTELEN IS LÁTHATÓ, NEM VOLT EREDMÉNYTELEN AZ AKCIÓ: HOSSZÜ SOROK VARNAK AZ ÖSSZEGYŰJTÖTT VASHULLADÉKOK ÁTADASARA A MÉH-TELEP ELŐTT. (Foto: Gábor) A települések orvosai, a város- rendezők és építé­szek elkészítették a Belváros beteg­ségének diagnózi­sát. Először azt vizsgálták, öreg-e a Belváros. Egyér­telműen nem le­het a kérdésre válaszolni. Mert igaz, hogy a vá­rosnegyed magva a Contra Aquin- cumra épült, a Kiskörút vonalán húzódó várfalat kilenc torony és hét rondella véd­te, de a török ura­lom után alig ma- tadt belőle vala­mi. Az első és leg­jelentősebb épüle­te — a mai Város­háza. 1716-ban épült Martinéin tervei alapján az Invalidusok palo­tájának. A Belvá­ros jelentősége 1872-ben, Buda­pest születésekor növekedett meg igazán. A statisz­tika azt mondja, hogy ma a Belvá­ros 1346 épülete közül 21 bontásra érett, 121 elavult, 905 megfelelő, 299 pedig korszerű, öregnek tehát nem olyan öreg, viszont 1120 szo­bát nem használ­nak rendeltetésé­nek megfelelően, hanem például irodának. A Belvárosban 498 raktár műkö­dik, többségük üz­lethelyiségekbe vagy lakóházak pincéibe települt be, 220 létesít­mény folytat ter­melő tevékenysé­get, köztük, pél­dául 38 maszek műhely, 58 ktsz- műhely, néhány gyárnak is beillik. A Belváros egyik legforgalmasabb szögletében szőr­mefeldolgozó üzem található, és — figyelem! — akad még gomba­tenyésztő telep is a Belgrad rakpar­ton, ahol szerves trágya felhaszná­lásával termelnek gombát. A Belvá­rosról elmondhat­juk, hogy nappal lüktet benne az élet. Az ott dol­gozók száma 112 699, közülük csak 12 550 lakik a Belvárosban, viszont 8000 a vi­déki munkaválla­lók száma. A Bel­városban ügyes­bajos dolgát — beleértve az egye­temi hallgatókat is — naponta 170 000 ember in­tézi. Az üzletek­ben naponta meg­közelítőleg fél­millióan fordul- nak meg. Tehát nappal Budapest­nek valóban kira­kata a Belváros, ezzel szemben este sivár, a ven­déglátóipari léte­sítmények java része nem üti meg a világvárosi mér­téket, az a pár szórakozóhely pe­dig alig vonz kö­zönséget. A diag­nózis tehát a Bel­városra vonatko­zóan nem éppen a legkedvezőbb, a gyógymódot azon­ban megjelölték a településtudo­mány orvosai. Ja- vallják: mind­össze tíz telken építsünk lakóépü­letet, az északi negyedben alakít­suk ki a legfőbb közigazgatási köz­pontot, középső részén az idegen- forgalmi szórako­zó- és kiskereske­delmi központot, a déli részén a mű­velődési közpon­tot. Most már csak az a fontos, hogy be is tartsuk az „orvos” sza­vát. Nyereség vagy ráfizetés A NÉPMŰVELÉS AZ ÚJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS TÜKRÉBEN zeti, erkölcsi, esztétikai neve­lésével. Csakhogy a népműve­lési feladatokra általában sze­rény beruházási és működési összegek állnak rendelkezésre. Nem titok, hogy az elkövetkező öt esztendő alatt a megyében csupán Szentendrén épül majd minden igényit kielégítő, új művelődési ház, állami beru­házásból. Az utóbbi időben fokozó­dott az ellentmondás a népműveléssel szemben tá­masztott társadalmi igények és a feladatok megoldására fordítható gazdasági lehető­ségek között. Ezért gyakran jogosnak érezzük a népmű­velőknek azt a kérdését: miből? — amikor az elvi következtetéseket kérjük szá­mon tőlük. Azt is sokan sérelmezik és joggal, hogy a művelődési intézmény fenntartásához szükséges alapvető költségek biztosítását bevételi köte­lezettséghez kötik. Az a tö­rekvés, amely a művelődési intézmény bevételi tervének teljesítését tartja elsődle­gesnek és csak másodlagos­nak a benne folyó népmű­velési munkát, az eszmei célkitűzésekkel ellentétes irányba hat. A kérdés nyílt és őszinte felvetésének az ad éppen ezekben a hetekben-hóna- p okban különös aktualitást, hogy a gazdaságirányítás új mechanizmusa, éppen a na­gyobb önállóság biztosításá­val, tovább fokozhatja a ne­hézségeket, ha a gazdasági eszközök felhasználásáról — például a termelőszövetkeze­tek kulturális alapja! — dönteni hivatott testületek vagy személyek körében nem sikerül elismertetni a műve­lődési-népművelési feladatok fontosságát. Vagyis: ne az határozza meg egy-egy ren­dezvény jogosságát, hogy az anyagi haszonnal jár avagy ráfizetéses. A népművelés, a tudatformálás, ami az anya­gi részét illeti — ne féljünk kimondani! — ráfizetéses. a Az új gazdasági mechaniz­musnak a kultúra területén nem a rentabilitást kell meghoznia, hanem csak az anyagi eszközök körültekin­tőbb differenciáltságált. Ki kell alakítani azokat a főbb népművelési szabályokat, amelyeken keresztül a fokozó­dó helyi önállóság mellett is befolyásolható a fejlődés irá­nya. Hogy melyek ezek a főbb szabályok? ügy gondolom, minden esetben abból kell kiindulni, melyek azok a rendezvények, amelyek közvetlenül segítik az emberek világnézeti fejlő­dését, tudatformálását. Ezek­ben az esetekben a ráfizetés A jubileumról. Ügy látjuk, hogy a jubileu­mi jutalom jogosultságának kérdésében nagy a bizonyta­lanság olvasóink körében, mert sokan azonosítják a pót­szabadság szempontjából fi­gyelembe vett szolgálati idők­kel. Többször rámutattunk már arra, hogy a jubileumi jutalom azoknak a dolgozók­nak jár, akik ugyanannál a vállalatnál 25—40, illetve 50 éven át álltak folyamatos munkaviszonyban. Vagy pedig az egyik munkahelyről a má­sikra áthelyezéssel, illetőleg úgy kerültek el korábbi mun­kahelyükről, hogy megszakí­tatlannak kell tekinteni mun­kaviszonyukat. Ezeknek az eseteit is már részletesen több ízben ismertettük. Most H. F. ceglédi olvasónk hasonló kérdéssel keresett fel bennünket levelében, ö 1933— 45-ig a városházán volt kéz­besítő. A felszabadulástól 8 éven át a rendőrség köteléké­ben teljesített szolgálatot. 1953-tól áthelyezéssel és hoz­zájárulással került el korábbi munkahelyeiről és jelenleg a Csemői Állami Gazdaságban dolgozik. Kétségtelen, hogy a különböző munkaviszonyok összeszámításával olvasónk­nak bőven megveti a 25 évi szolgálati ideje. Azonban a módosított Munka Törvény- könyve hatálybalépése napján (1965. I. 1.) leveléből megálla­píthatóan (1953-tól számítva) a 33/1964. Korm. sz. rendelet (3) bekezdésének figyelembevéte­lével csupán tíz megszakítás nélküli éve ven, ezért legko­rábban 1969. évben jogosult a jubileumi jutalomra. Vállalati érdekből he­lyezték át, mégsem ka­pott különélési díjat. Jogos-e ez? Kérdezi E. K. váci olvasónk. Jól tudja olvasónk, hogy a vállalati érdekből más hely­ségbe áthelyezett dolgozónak különélési díjat kell fizetni. Azt azonban elfelejtette, hogy csak akkor, ha emiatt család­jától kénytelen külön ékü. Olvasónk esetében az a hely­zet, hogy mielőtt vidékre he­lyezték, előtte egy hónappal már külön élt családjától, és a régi lakóhelyéről is elköltö­zött. Eszerint különélési díj nem illeti meg. Ügyszintén akkor sem jár különélési díj, ha az áthelye­zés után köt házasságot, m.'nl N. J. nagykőrösi olvasónk, aki szintén sérelmezte, hogy mun­kahelyének egy másik távoli községben levő telepére he­lyezték át, és nem kap külön­élési díjat. Dr. M. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom