Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-05 / 262. szám
Mil «Kr» 1966. NOVEMBER 5., SZOMBAT A menyei pártértekexiet vitája (Folytatás a 3. oldalról) megmagyarázása ma a legfontosabb politikai feladat, s ebben a szakszervezeteknek is döntő részt kell vállalniok. Utalt a szakszervezetek pártirányításának eredményes voltára, hangsúlyozta, hogy a megyei szakszervezetek önállóan, külső beavatkozás nélkül dolgozhatnak, a párt irányítása elvi útmutatásokon keresztül érvényesül. Felszólalása befejezéseként a következőket mondotta: — Az új gazdasági mechanizmusban megnő a szakszervezetek feladata és kötelezettsége. Erre sokféleképpen kell készülni, a többi között úgy is, hogy növeljük 9 szakszervezeti tisztségviselők szakmai hozzáértését, tájékozottságát, elemzőkészségét. Nagy feladatok várnak ránk és e feladatokra céltudatos munkával kell készülnünk. Szilárd elhatározásunk, hogy a megnövekedett követelményeknek minden erőnkkel igyekszünk megfelelni, mert a szervezett munkások bizalma olyan erkölcsi kötelezettséget jelent, amit csakis szívvel, lélekkel végzett munkával lehet jól szolgálni. Palotás Károly felszólalása irtán Szakait József, a pártértekezlet elnöke befejezettnek nyilvánította a vitát, elmondotta, hogy huszonhat felszólaló vett részt a vitában, s bár még harmincöt elvtárs kért szót, de az idő előrehaladása miatt rá kell térni a tanácskozás második napirendjére. Ezzel átadta a szót Cservenka Ferencné elvtársinőnek a vita összefoglalójára. CSERVENKA FERENCNÉ ZÁRSZAVA Tisztelt pártértekezlet! Kedves elvtársak! Másfél napos tanácskozásunk végére értünk. Mielőtt a felszólalásokra, a vitában elhang- aottakra választ mondanék, engedjék meg, hogy mindannyiunk nevében köszönettel gondoljunk és köszönetét mondjunk az Agrártudományi Egyetem vezetőinek és párt- szervezetének, akik hajlékot adtak mai tanácskozásunknak és minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy zavartalan legyen a munkánk és megfelelően eleget tudjunk tenni hivatásunknak. Megkérjük Lokos elv- társat, az Agrártudományi Egyetem köztünk levő párttitkárát, hogy tolmácsolja kö- szönetünket. Továbbá köszönetét szeretnék mondani a munkánkat segítő és azt a megye számára ismertté tevő újságíróknak és mindazoknak, akik biztosították számunkra, ami ehhez a nagy tanácskozáshoz szükséges volt Kedves elvtársak! Az írásbeli, a szóbeli pártbizottsági beszámolók, valamint a Revíziós Bizottság jelentése egyöntetű elfogadása nagy erősítést jelent mindazok számára, akik ebben a négy esztendőben úgy tevékenykedtek, hogy erre a pártértekezletre beszámolási kötelezettséggel jöttek el. Akaratlanul is arra késztet, hogy a költőt hívjam segítségül gondolataim kifejezésére. „Nem veszhet el, halljátok emberek, Mit szenvedés és szenvedély vetett A mi munkánkban tényleg sok a küszködés és a szenvedély, és küzdve, bízva egymásban, közösen harcoltuk ki azokat az eredményeket, amelyeket a négy év összefoglalásában elmondhattunk. A szivünk, a lelkünk benne volt ebben a négy esztendőben. Jó és nagy öröm volt számunkra, hogy a felszólalók az alapvető kérdésekben egyetértettek velünk és a felszólalok nemcsak szőkébb saját területük örömeiről, gondjairól szóltak, hanem többségükben kapcsolódtak a népgazdaság, az ország egész életéhez és a pártvezetés számára — nem a megyei vezetésre gondolok — rendkívül értékes megállapításokat tettek. Kötelességünknek tartjuk, hogy ezeket továbbítsuk a párt felsőbb vezetéséhez, azok hasznosítása, figyelembe vétele céljából. Néhány hozzászólásra szeretnék konkréten is válaszolni. De megnyugtathatom az elvtársakat, hogyha valamennyi felszólalásra nem is térünk ki, azok nem merülnek a feledés homályába, hanem a jegyzőkönyv megörökítése alapján feldolgozásra, hasznosításra kerülnek munkánk során. Lendvai István elvtárs szóvá tette, hogy a törökbálinti gazdaságnak gondjai vannak az őszibarack telepítése miatt. Mi igyekeztünk az elmúlt estét felhasználni és tájékozódtunk. Az illetékesek szerint most mintegy kétszáz hold fordul termőre. Lehet, hogy a gazdaság úgy tervezte; az Idén már nagy termés lesz, azonban a termőrefordulás a banki és egyéb elszámolások szerint öt évre van koncentrálva, most pedig még csak a negyedik évnél tartunk. Ezenkívül hozzátenném, hogy tapasztalataink szerint az egész megyében idén az őszibaracktermés a vártnál kisebb volt Ezzel együtt nem utasítanánk el Lendvai elvtárs jelzett problémáját, hanem kivizsgálás tárgyává tesszük. Hídvégi József elvtárs szóvá tette a málnafeldolgozó problémáját a szobi járásban. Igaz, hogy sok akadékoskodás volt a málnafeldolgozást illetően a szobi járásban, de éppen Hídvégi elvtársék és a járási pártbizottság fordult a megyei pártbizottsághoz ezzel kapcsolatban segítségért és gondolom, nem veszik dicsekvésnek az elvtársnak, ha azt mondjuk, hogy a csatát sikerrel megvívtuk, tem tegnap este, hanem már hetekkel ez- llőtt. Sikerült részben a Földművelésügyi láinisztérium támogatását megnyerni az tigyhöz, másrészt az Élelmezésügyi Miniszté- lium illetékeseivel megértetni, hogy az új gazdasági mechanizmus szellemében cselekszünk és járunk el, ha engedélyezzük. Bizonyos körülményekről még folynak a tárgyalások, de az alapvető tényezőkben már megegyeztünk, engedélyezik, lehetőség van rá. Ha az elvtársak úgy érzik, hogy valamiben még segítségre van szükségük, kérem, hogy szóljanak, s ahogy eddig egyengettük az utat, úgy a jövőben is további segítséget nyújtunk. Elvileg megvan az engedély, indulhat a munka. Antalfia Jenő elvtárs szóvá tette a gabona- tároló helyzetét. Antalfia elvtárssal többször tárgyaltunk, személyesen is beszélgettünk erről a dologról és magam is szorgalmazója voltam munkatársaimmal együtt a tároló megépítésének. Vannak azonban dolgok, elv- társak, amelyek előtt meg kell hajolni. Teljesen jogos ugyan Antalfia elvtárs felvetése, hogy bizonyos összegeket ráfordítottak a tervezésre, az útépítésre, de ezt tizenkét évvel ezelőtt határozták el. Azóta különböző okokból elhúzódott. Ha most, tizenkét év után olyan megállapítás hangzik el, hogy Cegléden, ahol malomépítés folyik, e mellé nép- gazdasági szempontból gazdaságosabb gabonatárolót és sütőüzemet kell építeni, akkor meg kell hajolni az érv előtt, még akkor is, ha mi együttérzünk a nagykátai elvtársakkal, hogy íme egy létesítmény, amely Nagykátát illette volna, nem valósul meg, de csak azért *•> építsük meg, mert bizonyos összeget már ráfordítottunk. Ezért nem szabad ragaszkodnunk annak hangoztatásához, hogy akkor esetleg nem volt eléggé átgondolt a kijelölés és a tervezés. Az a bizonyos út pedig, úgy gondoljuk, hogy nem elveszett a járás számára. Ez a felszólalás arra ösztönöz bennünket, hogy az eddiginél is nagyobb erővel törekedjünk arra, hogy Nagykátára a mezőgazdasággal összefüggő valamilyen létesítmény kerüljön. Teljesen jogos és indokolt a nagykátai elvtársaknak ez a kívánsága, A felszólalásokat, javaslatokat hasznosítjuk Kedves elvtársak! Nem késeitettünk a párt- értekezlet elé külön határozatot Központi Bizottságunk illetékeseivel megbeszélve olyan elgondolásra jutottunk, hogy majd a IX. kongresszus után a kongresszus határozatainak birtokában ahhoz igazítva a megyei feladatokat, készítjük el a határozatot, amelyet a megválasztandó új pártbizottság hajt majd végre. A javaslatot gondolom nem szükséges hosszabban indokolni, teljesen logikus. Több éves tapasztalat bizonyítja, hogy ilyen pártértekezlet után, de a kongresszus előtt elkészítettünk különböző határozatokat, azután újból határozat készítésére kellett adni a fejünket, abból következően, hogy a kongresszus nyilvánvalóan sokkal mélyebben elemzi ezeket a kérdéseket, és még jobban felhívja bizonyos feladatokra a figyelmünket. Kedves elvtársak! Mai pártértekezletünket rövidesen befejezzük, de sok pihenésre nincs idő, és különösen azoknak a küldött elvtársaknak nincs, akik közvetlen részesei a termelő- munkának. Az a feladatunk, hogy a kongresz- szusra tett vállalásokat ne csak teljesítsük, hanem a népgazdasági érdekek szempontjából, ahol erre lehetőség van, túl is teljesítsük. A vitából azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az elkövetkező időszak egyik nagy feladatának kell tekinteni az eszmei, ideológiai munkát. Az elkövetkező időszak feladata: az eszmei-ideológiai munka fokozása A felszólalók közül többen felhívták figyelmünket az eszmei-ideológiai munka gyengeségére. Feladatainkat mindannyian érezzük. A felszólalók megerősítették véleményünket. Az SZAVADNAK Á KÜLDÖTTEK gazdasági eredményeink. Ne csak egyszerűen a múlthoz mérjük eredményeinket, hanem egyre inkább a lehetőségekhez igazítsuk tennivalóinkat és cselekedeteinket. Ügy mérlegeljük munkánk eredményét, hogy elégedettek lehetünk-e vele, avagy sem? Bármilyen jók és pontosak a határozatok, önmaguktól nem hatnak, nem valósulnak meg. Csak a mi összefogott cselekvésünk, az akarat egysége, és rögtön hozzátenném, csak a gondolati és akarategység hozhat számunkra az eddigieknél is nagj'obb sikert. Megköszönöm a küldöttértekezlet tagjainak aktivitását. Külön megköszönöm Ilku Pál elvtárs felszólalását, s mindazokat az elismerő szavakat, amelyeket megyénkről elmondott azzal kapcsolatban, amit velünk együtt jó néhányszor a megyében járva tapasztalt. Mindez erőt ad további munkánkhoz. Engedjék meg, hogy még egy dolgot elmondjak és biztosan nem veszi ezt rossz néven Ilku elvtárs. Az értekezlet előtt külön ígéretet tett arra, hogy az Országos Tervhivatalnál és a Pénzügyminisztériumnál az iskola- építés és a tantéremellátqttság kérdésében a továbbiakban még jobban segít és támogat bennünket. Kedves elvtársak! Még egyszer megköszönöm mindannyiuk figyelmét, türelmét és fegyelmezettségét, amelyet a pártértekezleten tanúsítottak. Külön köszönetét szeretnék mondani a végrehajtó bizottság és munkatársai nevében, hogy mindvégig érezhettük ezen a tanácskozáson a megye dolgozóinak figyelmét, bizalmát és segítségét. Most a pártbizottság részéről kérjük felmentésünket és egyben azt is kérjük, hogy az újonnan megválasztandó pártbizottságnak épp úgy segítsenek, támogassák munkáját, mint ahogyan segítették és támogatták eddig is a pártbizottság egész tevékenységét. A pártértekezlet egyhangúan elfogadta a pártbizottság előterjesztett írásos beszámolóját, szóbeli kiegészítő beszámolóját, valamint a Revíziós Bizottság jelentését. Ezután került sor a 61 tagú új pártbizottság, valamint a IX. pártkongresszus 25 szavazati és 3 tanácskozási jogú küldöttének megválasztására. Ezt követően az új megyei pártbizottság megtartotta első ülését, amelyen megválasztotta a 11 tagú végrehajtó bizottságot, a megyei pártbizottság első titkárát és titkárait, valamint a fegyelmi bizottságot. Az új pártbizottság tagjainak névsorát lapunk vasárnapi számában közöljük. elkövetkező időkben a nézetek nyugodtabb légkörben való hangoztatására, a véleménynyilvánítási szabadság fokozottabb biztosítására van szükség. Elsődlegesen saját köreinkben kell nyugalmat, rendet teremteni, a mi egységes szemléletünk a záloga, biztosítéka annak, hogy a tömegek körében meglevő helytelen, vagy hibás nézetek ellen a kommunisták egységesen és bátran felléphessenek, véleményt alkothassanak. Elindultunk ezen az úton, de még sok a tennivaló. Az újonnan megválasztott pártbizottság feladata lesz, hogy továbblépjen, folytassa a megkezdett munkákat. Példaként mondanám el, hogy a kongresz- szus után közvetlenül kerül sor az ország- gyűlési képviselő és tanácstagi választásokra. A sajtó már hírül adta, rövidesen összeül a parlament, amely ezt részleteiben megtárgyalja. Még szélesebb körű sajtónyilvánosságot kap majd az a tény, hogy az országgyűlési képviselők lajstromos választása helyett, egyéni, Icörzeti választásokat vezetünk be. Ez a demokrácia szélesítését jelenti, és bizonyítja: pártunk vezérlő elvének tartja azt a lenini tanítást, hogy minél szilárdabb a proletárdiktatúra, annál szélesebb lehet a szocialista demokrácia. A képviselői és tanácstagi választásokra nem készítünk külön politikai programot, hanem a IX. kongresz- szus programját, illetve határozatát ismertetjük a dolgozó tömegekkel és ez lesz a választás politikai platformja. A lehetőségekhez igazítsuk tennivalóinkat Kedves elvtársak! Befejezésül szeretném elmondani, hogy megerősödve megyünk majd el erről a tanácskozásról. Ügy érezzük,1 hogy az a gondolatcsere, amelyet másfél nap alatt lefolytattunk, még világosabbá tette előttünk tennivalóinkat. Még világosabb előttünk, hogy a IX. kongresszus határozatainak megvalósításáért következetesebben kell dolgoznunk, harcolnunlc, mint ahogy azt a Vili. kongresszus határozataival kapcsolatban tettük. A vitákban, amelyek az alapszervezetekben lezajlottak, többen szóvá tették: a VIII. kongresszus határozatának egyes pontjairól általában elmondhatjuk, hogy azokat teljesítettük, de ha következetesebbek lettünk volna, még nagyobbak lehettek volna politikai és
